Skip to main content

Full text of "Berzsenyi Dániel összes müvei; költelem 's folyóbeszéd. Közrebocsátá Döbrentei Gábor"

See other formats




^&^s 






::.^^':^ 



^i^^í^^^ 



MíyM(t(Y(xíy mm(ymmm^^ g 



V-cr: 
i;<cr. 









, i ^, j , ,^yífmmTm??f fTffffffTf ;K 



J^j^V^T'^^IT ir-\ A \^^ I 






ÖSSZES MÜVEI. 



KÖLTELEM S FOLYÓBESZÉD. 



K Ö Z R E lí O C S A T A 

MEGHAGY \,SA S/.F.IU.NT 

1)Ö«RE\TEI GÁ«OR. 



HARMAD KIADÁS 

KÉZIRATBAN MARADOTT i\lE(i NKM ISMI'.K l'HKKKI- 



i^ 






íX^W^r* 



£ BUDÁN, £ 

::: MAdVAIl KlKAl.VI I-dVKTRMl SA.ITOVAI.. ~;^ 

r '18 4 2. 3J 

^^i n í í H í / n ( / ( n n u u u u n u í M ii M ( M H í h iill í i í iil^- 



;C5 



ÖlfSÖ.W«l9 ö:&9 Ö Öft^Öf Ü Ö^^ 



^^^•^ 



- ho~^'' 












S9 



mm^ ^iEi^^i»-^» 



VERS 1 AGY KÖLTELY. 



Előbeszéd. 'S mi fejlődhetnék ki az ódakíiltér árnya iránt, tiszte- 
let BERZSEINYI HAMVAIN. 

A' kültér életrajza. 

Az üt könyv tartalma. 

Rövid magyarázat névről tárgyról , nielly eléfordul a' költélyek e' 

nemeiben : 
ü.iVL. — ODA. — ELÉGIA. — KÖLTÉRI LEVÉL. — BÖLCSELETI KüLTÉLY. 
GÚNY. — FESTŐ KÖLTÉLY. — KÖLTÉRI ÖTLE'I. — KÖLTERI ELBESZÉLÉS 
VAGY BESZÉLY. 

Költelmek kelése évsorban. 

Irásnem szerinti sorzat 's néhány észrevétel. 



ÍC^^" E' kiadáshoz^ az itt-ott is megjelent apróbbak összeg:) üjtése, a' 
kéziratok letisztázása 1837b. és 1838b. teljesült, miben elébb eljá- 
rást , a' Régi mag) ar nyelvemlékek' hivatalos gyűjtése közrebocsá- 
tása nem engedett. 'S 1839ben nyomatni akarám, de, most meg, 
betegség közbe jötte miatt csak 1840b. aprilisben fogathaték ahhoz 
jelen alakában , és nyolczad rétben is. Majd , a' lesajtózott ivek 
folytatását, vagy hivatal' elébb való dolgai, vagy sajtóintézetbeli 
hátráltatás, czimkék (vignette) hozatása veté hátra. Tehát, ko- 
rántsem hanyagságból e' némi elkésés; Berzsenyi és fiai bizalma 
iránt pedig épen nem, figyelemtelenség miatt. Itt hallják meg ba- 
rátságosan ezek, az ország előtt, okaimat. 




Berzsenyinek iS28-bol Nikhin october 48' költ levele van nálam, inelly- 
bea az „Élet és Liteiatiira 1827beli 2'' kötete lapjain" eléadoít magyar iro- 
dalmi akkori nézeteimben velem tökéletes egyezését nyilatkoztatá s két so- 
rába ezt (evé: „Látni fogod munkáimat, mihelyt tiszták lesznek s lm elóbb 
meghalnék, vedd által gi/ermekeimtöl.^^ 

Kikelettel 182Í)'- meg azt közié, miként akarná minden munkáját, 
együtt kiadni '), s midőn ugyan ezen évben júliusban másodszor látogatám 
meg Niklán, ekkor gróf Gyulai Lajos barátommal, mutatta 1816 óta irt 
ujabb költelmeit fol}óbeszéit, mint már most maga által közrebocsátandó- 
kat. E feltételében ugyan csak igyekeztem erősíteni, ne hogy, némiképen 
nemes elbidegülése, megint elhammassza. Azonban 1830'' július 15' költ 
le\ eléhez toldott szeletke papirosára ezt veté. „Ha meghalok, té^y mun- 
káimmal a mit akarsz." Majd a magyar tudós társaságnak 1831 béli február- 
ban tartott első nagy gyűlése után Pestre szándokozott telepedni, hogy a 
feltété szerinti szüksé2,es munkákat miiveihez megolvassa, s ezek lesajto- 
lását egészen maga a ezérelje. Hanem , ide költözését a cholera gátolá s 
augustus 8dikárol ezt irta hozzám „munkáimon könnyen elmehetsz, ha 
én előbb dűlök, s kérlek is azon esetre, hogy ezen ár\áimat el ne feledd." 
Isten azonban az ő életét is megtartván, 1832-ben ismét kívánságához ké- 
pest , Budán a Krisztina városban fogadtam már számára szállást kerttel 
együtt, ugyan említett czéljához. De mind csak halasztaták jöttét gazda- 
sági dolgai, mellyek vitelét okosan köté össze az irodaloméival. 1835-beli 



Kazinczynak 18201). apiilis 14d. Pestről hozzá bocsátott levele illy kezdetű: „Engem az a' 
kevélység szállá uieg;, hogy hazánk tőlem vegye Verseidnek harmadszori kiadását, s nagyon 
kérlek, ha mi ny uitatlan dolgozásaid vannak, és ha miket az első 's második kiadáslian ki- 
lürlél , megigazitál , méltóztassál nekem megküldeni stb. L. a folyóbesxédek után. 

A 



ELŐBESZÉD. 



december 3''- iiíí, miként akar 1836 nyarának elején megint Budán für- 
deni, mivel ez, elébb is javára vált, és reméllé munkáinak is itt, uj kia- 
dásra nyugottabbau elkészítbetését. 

S a viszontlátásnak előre gyakorta felnyájasult örömét, legidősebb 
fia. Berzsenyi Farkas, következő tudósításával lön kénj telén, elvenni tő- 
lem is! Mikla, martzius ^^- d836'' „Múlt február bónak gyászos emlékű 
24-dik napja, szeretett atyámat, e^y héti sídyos betegsége után, a földi 
szenvedések közül, boldogabb hazába szólítván által; határtalan fájdal- 
munkat, sem a szelíd vallás, sem a hideg értelem szüntetni nem képes! 
Azon szíves barátság, mellyel a Dicsőült a Tekintetes úrhoz mindenkor 
viseltetett, s azon tisztelet mellyel én is kegyednek, mint boldogult atyám 
igaz barátjának tartozom, kötelességemmé tévé, hogy feledhetetlen vesz- 
teségünket bánatos fiúi érzéssel tudtára adjam; meggyőződve \é\é\\ arról: 
hogy ebbeli mély fájdalmunkat szíves részvétele által enyhíteni, a Boldo- 
gultat pedig tovább is baráti emlékezetében fenn tartani fogja." 

Válaszomban, szomorú kötelességem lön magamhoz kérn«m az iro- 
dalmi árvákat. El is hozá majd legkisebb fija Miklóo , — a középső neve: 
Antal — s ugy adván kezendiez, mint általa is igen-igen szeretett atyjának 
hozzám rendelt hagyományait, készséggel teljesíté tiszteletre méltó özve- 
gye, három fia, e^y leánya, a szeretet és barátság, távuli verség utolsó 
földi intéseit. A kritikáról irt értekezet iv^y is nálam volt már 1835-beli 
september 24dike óta, szabad külön rendelkezésemre. 

Ne emelj rám feddő wjat szent árnyok! képzeltemben, e csak 
mostani közre adásért. Nyugtat engem amaz említett néhány ok, e^y fő 
pedig a levelezetek között áll jegyzetben. Ha elébb menendek elüzionkodni 
veled, mintsem óhajtásodra szóval is tett fogadásom súlyától magamat 
megkönnyitem, akkor fájdalommal mentem volna nyomodon, utánad. 
De vala gondom, hogy síromat baráti kjptelesség elmulasztása ne nehezítse. 
Akkor Helmeczi jár el mindenben, ki, nemzeted eleibe már kétszer, olly 
buzgón vitte addigi műveidet, s kihez azért folyvást jó indulattal maradál. 

Nálam vagyon becses özvegyedtől, ahoz 4836'- martzius 22''- irt le- 
vele, mellyben „főtisztének vállá, mint barátod és házadé, emlékezetedet 
megújítani dicső munkáidban, azoknak a kéziratbei iekkel együtt kiadatása 
utján." 

Midőn most megbízatásomban magam járok el, történjék-e még 
ezentúl egyéb is emlékedre? nem általam csak külön egyénecske által, mert 
az merőben elhangzó lenne; hanem a magyar nemzet összes kebelé- 
ből, mellynek tüzes fejtekezését 60 éved heljett bár legalább 70-ncdig 
még együtt munkálhattad volna. 



ELŐBESZÉD. III 



Vajiv csak ejTvkét szó, e'2;}'két sornyi í'elirás alaU fog:s7>? niiiulij; fe- 
kiinní, luikíMK Qiii ^iace Tízia no, e mv^y íestvr, kinek pedií? \ ' Károly 
csásxiír fiszíelet jelül m.tíía >ei(e lel ecsetét, inidó'a az, íestése kö/iheii ki 
talála billenni kezéhöl, kit iíjíyan az, évdijjal iieveze lovagfíá; és 111' Hen- 
rik, majd íranczia király önként inaiba látoj^atott iiiejí; és kinek temetését 
ÍX)*"- égében Velencze nagy tanácsa fényesnek rendelé, áanhár az i'tHi- 
beli pestisben hala meji^ ott, s akkor ollyanok teste, parancsánál fojíva, csak 
a lajíiinákba loccsantaték. A pa\imentnmba eresztett fejér márvány szelet- 
kén lévő néhány betii, magasztosabb tiszteletet gerjeszte ugyan bennem is 
a lángész iránt a deí Frari szentegyházában, mintsem ott azon dogéknak 
felczifrázott már>ány diadaljelei, kikről nagy név nem intett, de a hatal- 
mas respnblicának elsőbbjei nyilván mondák ki, hogy e három szó, Tizian- 
nak elég; és eniléke, munkái. 

Megirád, Te Berzsenjim, miként „szegi meg, a miíza, reptet az 
örök tünésnek, s néma ham\^edrek mohait biborral festi, és a bús rova- 
taiba fényes életet önt", itt a Id. lapon. Elzenged, hogy 

A Derék nem fél az idük mohától , 
A koporsóliol kiiör és eget kér, 
S érdemét a jók , nemesek , s jövendő 
Századok áldják, 

mit a Társalkodó 26''- számában 1842, Májer Tstván is idézett, ilt a lO''- 
lapon. Hanem ezek átaljában csak a nagyság imádásábol lángolának elé 
egyszerűen, a saját érdenuiek megbecsülését vagy elhanyagolását Ailág 
menttére bizván. Mert ha önként lepett meg kitüntetésed, mi azonban 
sok nem volt, nagyra becsüléd csendben, de magad soha sem >erél össze 
irigység cseleivel |)ártot, mellyet azért szédiíeftél Aolna színes barátko- 
zatra, bog} majd annak emberei, egész Léi kürtöt fu\ogassanak melletted. 

Akkor lépném én hát elé emlékezetednek valami újszerűbb fenntar- 
tása eszközléséhez, ha kivánlatnék; midőn álaljánosabban adná ki magát 
önként ahoz köz>élemény; nn\el most mindjárt azért sem mernék felszó- 
lalni, nuMt többféle megtisztelés intézet elésegítése osztja meg a hazát, s 
elébb hadd erősüljön vagy jusson kívánt létre azok mindenike. Berzse- 
nyijüket nem fogják dicsőítés nélkül hagyni Somogy tisztelt Karai és 
Rendéi, e kitűnő \ármegyeé nem, mellyböl foly\ást, hasznos díszes kifej- 
tekezés iparát halljuk, taliát a haza ékesítő észnek megbecsülését. Es akár- 
mikor kcrülendne ott erre a sor, gondolnám, \iszhang ébred szavukra, 
mert Somogy költérének mindenfelé többszeri idéztetése, gondolatainak or- 
szágszerte megfogamszását mutatja, s igy, nem erőtetett ráhagyás, hanem 
ihlelem mondja: tisztelet berzsenyi hamvain. 

A* 



IV ELŐBESZÉD. 



Azon érzet és gondolatcsirát, nielly minden jobban kiképzett em- 
berben ki akarna hajtani, hanem az azzal tépelődő, nem tudja úgy, miként 
maga szeretné felszavazni, a szívnek költére fejezi ki egészen, s ha e kie- 
melt gondolat és érzelem, tiszta értelmű, egész életre szolgál erkölcsi ve- 
zérül. A lélekre hatást, nagyszerű költér soraiból. Napóleon monda ki 
szentilonai laktában. Olvastatja Pierre Corneíllenek: Les Horaces, müvét. 
Meg-megindnl a hősi jellem kiejtésein, s mikor: az öreg Horátziiistol: QuHl 
mourut, hallja, e szalad ki ajakán Corneille-röl: je Vauraisfait prince, s\'l 
avait Técu dans mes temps '). Megmondá okát, miért? Mert illy magas 
gondolatú költér, egész nemzetét, nagjság érzeteihez emeli, s Corneille, a 
francziát készítette volt bátor tetteire. 

Ezért Irántad , említett óhajtásom , becses honi árnyok. Ódáid lelke, 
nyelvet ád a magyar maradék maradékainak. És nagyért küzdéseiben sze- 
líd intést is, hogy az újjá születés magvát ne szélvész között vesse, 
mert azt az oda ragadhatja, hol, nem a nemzet életére kél ki. 

S midőn vezérednek Virágnak 1834''- elkészült emléke 1835 óta 
már Pesten a nemzeti múzeumban áll, milly nyugottan látnám a Te ne- 
vednek is, másként feldíszítését. Vagy bár legalább előre érezhetném azon 
lélektani oknál fogva később időben sem elhanyagolását, mert az általad 
felmozgatott független nemzetiség, ősz Buda királyi vára országának azzal 
is bizonyítja európai mívelt sorokba küzdését, mert már nemzeti nagy csa- 
lád fiául tekinti a honi lángészt, s olly érzékenyen gondoskodik róla, mi- 
ként külön család, szeretett véréről. 

Mindenitek érdemli, egyszersmind emberségeért, hamvaiban is ál- 
datását. Jellemek, emberi gyarlóságot kivéve, tiszták, szív nemességével 
nagyok, emelének, s csak azok fognak magasítani nemzetet, sőt csak azok 
tehetik tiszteltté. Kinek niig élt, egyedül esze adá fényét, sírján elegyes 
érzés nyugtalankodik szép eszéhez keveredett alságain. És a temetéséről 
jövő közönség méltán mondja ki rá: elég itt azon dísz, haszon, mit eszeért 
nyert, mit azzal magához ragadott. „Emléket csupán annak, kinek em- 
lékezetére szív is ragadozza az észt. 

így a Tied bátran emelkedhetik. 



') Heiczeggé teszem, ha időmben él. 



i\EHÁXY ADAT 



A KÖLTER ÉLETRAJZÁHOZ. 

A Közhasztm esmeretek tára Jí-dt'k hötetébeii már me^ehnlteh nyomán. Pest, 

1831. 234— 2:37f/. lajj. 



BerzKcnyi Dániel születésére. 

A niikoron szüleiéi ürüiuiinnepet Ültek az Áon' 
Szüzei, s a kecs adó isteni Chariszok is. 

Bölcsődhez vigan szállt étheri szárnyakon a Szép' 
Mennyei géniusza, s csókjait adta Reád. 

Primóczi Szentmiklóssy Aloyz. 
Látd: Erdélyi Múzeum Vd. füzet, 1816. /. 13 8. 



Jcjgyházas Nagyberzsenyi Berzsenyi 
Dániel nagytüzü magyar ödakültér, több 
megyebeli birtokos mezei gazda, Somogy 
vármegye táblabírája, magyar akadémiai 
rendes tag, született Vas vármegyében ke- 
menesali Hetyén május 7d. 1776. Szülei, 
Berzsenyi Lajos és Thulmon Rozália, egy- 
szerű, egyszersmind igen nemes erkölcsű 
életbe iktaták mint egyetlenegy maradé- 
kukat. Atyja hites ügjvéd volt ugyan, de 
inkább philosophiai csendben élt, gazda- 
ságát vivé, s olvasgatott. Lelkesedett lévén 
mind a honszeretet, mind a gurog és ró- 
mai philosophia által, ezekről ejlegete vo- 
nalokat a fiú előtt, nem mint nénielh- más 
falusi nemes ur, ki körül az ürüküs, csak 
agár csoportot, sallangős hamu vagy nyer- 
ges lovakat, és dőzsoiésl lát, kitol inkább 
csak régi czimzetek léha emlegetését hallja. 
Lajos ur, az atya, okos irányt adott az 
ezekkel helyes élésnek, s hogy a születés 



nemessége szép magaviselettel még inkább 
nemesedjék , emberiség szeretetét mutatá 
példában; a magyar nemzet közösjogi sza 
badságait, az ezeket ország és vármegye 
gyűléseken védett fenntartott hazafiak' tet- 
teit s az tí világ' két nagy nemzetét komo 
lyan magasztala. Illy gonddal a gyerek' 
nevelését is figyelemre méltó lépésekként 
kezdette. Erőtlen és beteges lévén a fiu, 
azt a legtermészetesebb szabad élet és sza 
kadatlan gymnastika által erősíté meg, s 
hogy a lelki erők' fejlésének is ünkényü 
menetelt nyisson, csak igen későn s akkor 
is inkább játszva tanítatá , minél fogva 
annak egész élete, közel tiz esztendős ko- 
ráig nem egyéb volt szabadjára választott 
testgyakorló játéknál, mellynek mindenféle 
nemeit néhány falusi játszó pajtással télen 
nyáron, hóban vizben egyiránt gyakorolta. 
Ezek' következeiének nézhetni , hogy 
gjenge gyermekből hirtelen igen is nagy 



VI 



BERZSENYI ÉLETRAJZA. 



elevenség és nagy erő fejlett elé: olly erők, 
meliyck' pezsgésében a soproni evang. ly- 
ceuinba mint egy gynmastikált görög fiu 
vitetvén, az iskolai tanulniánj okban rég 
izzadókat csak hamar és játszva elérte, 
majd későbben pedig lovaglásban, úszás- 
ban, birakozásban s éneklésben minden egy- 
korúit felülmúlta. De gymnaslikája nem 
lévén gürügüsen muzsikával párosítva, in- 
nen következtethető az is már, a bölcs gö- 
rögök' észrevétele szerint, hogy a duzzadó 
erő nem szülhetett egyebet egyszersmind 
nagy vásottságnál , melly őt végtelen csín- 
talanságokra ragadozta, a mi igen is szük- 
korlátu életformáinkból szünetlen kikap- 
dosta, s az által ifjúságát zivatarokkal 
borítá el. Szilaj ereje szelleme szerint a 
vitézséget nézvén legfőbb szépnek, már 
syntaxista korában katonává akara lenni, 
hanem az egj étlen egy gyerek és örökös, 
atyai figyelem alá haza vitetett. Fele tan- 
folyamát e szerint a syntaxis' osztályának, 
melly Sopronban két esztendő, elmulasztá, 
de otthon magára előszedte atyja' könyvei 
közül az egykét verses magyart , mert an- 
nak lelke inkább a római remekírókon 
függc. S mi vala még akkor magyar! Esz- 
tendő múlva az akkori professor és rector, 
Vietoris Jonathan, ki az ifjut, melly ben 
nemesb ösztönt véve észre, különösen jól 
tudta ön útjára serkenteni, kedvezésböl 
maga keze alá vette ékesszólási osztályába. 
Azonban a kiszabott tanulást unta; áltál- 
jában, betéve, a mint kellett volna, szó- 
lamtani szabályokon kivül egyebet soha 
nem tanult, csak ahhoz fogott tűzzel, a 
mihez természete önkényt vonszolta. így, 
annyi deák nyelv, hogy a régi remekíró- 
kat értse, csak hallamásbol maradt gyors- 
fogásu eszében. A német jiyelvet a soproni 
német leánykáktol fogta fel , kikkel ugyan 
csak lyr/'ce szeretkőzni elébb elkezdett, 
mintsem kellett volna, miként ezt előttem 
maga beszélé. Az oskolaival ekkép nem 
törődő, önképzeléseiben csakugyan fogla- 
latoskodott, versre fakadt. A gyultkeblü 
ifjúnak már szeme szíve megnyílván a szép 
érzésére, szerelem hév fakadozásin indult 



lyrai ömlengése. Első dala 18-dik évében: 
„Jer, Lili, nézd lang\os szellők." De er- 
ről senki sem tuda, mert az iskola szá- 
mára /lem ta/tiílót mint első évbeli rhetort 
végkép haza vitték. Legyen gazda, gon- 
dola az atyja. E mellett még is, látván az 
öreg, fíjának a római remekírókhoz hajla- 
mát, a római s német prosaicusokban maga 
gyakorlottá, csak költéreiktöl óvá. Hanem 
a komoly atyai ház tömlöcz lett a már 
gyönyört ízlelt ifjúnak, s mélyen érezvén 
minden öröme' és reménje' elenyésztél, 
hosszú éjjelein nem álomba, hanem álma- 
dozásba merült, s leszált a kora szenve- 
dőhez az álmadók' istennéje. A magába 
zárkózottat éjente lopva Ilorátz világosítá. 
Majd az öntüzü naturalista vadoncz egy- 
szerre megpendíté Tibur' örök lantját. Mert 
sebeket fojtván szivében s a spártai atyá- 
tól nvomatván, az atyai fenyíték felzajlítá, 
forrott indulata kitörést keresett, s eny- 
hülést lelkének versekben kiömlés ada. 
Háborúban önmagával, háborúban korlát- 
jával többször kirontott s olly lélekrázó 
catastrophákon ment keresztül, meliyek- 
ben az erőtlen elvész, őt érlelek és edzék, 
mint a zivatar a kevély fenyvet. S tán 
innen kell azon nagy kültéri jellemét ma- 
gyaráznunk, hogy ő, Kölcsey szerint is, 
csupa tüz, csupa érzés, csupa phantasia, 
mégis legsebesebb lángjaiban egyszersmind 
szelíd vagy józan. Megszokták érzelmei a 
lehetségig emelt feszülést, de megszokott 
az ész is azokon feljül emelkedni. Ennél 
fogva nem esett, ámbár költélye mély se- 
bekből folyt, azon egyoldalúságba, melly 
csupán érzelgő, szeretkező volna, sőt any- 
nyira megtartá lelki szabadságát, hogy azt 
tárgyról tárgyra szabadon repdezni, s ér- 
zelmeit változtatva látjuk, lelke' sebe köny- 
nyen gyógyulván, mint az épvérü testé. 
Illy költéri szabadság' szellemében, leány- 
kákkal enyelg és eped, barátaival bölcs, 
nagy emberekhez hősi világból szól. És 
alvó nemzete felett a még álmodó ifjú' 
lantja ugy zendüle meg, mint valami jósló 
szózat az éjben. Látja Szombathelynél a 
felkelt magyar nemességet 1797b. s zeng 



BERZSENYI líí-ETK AJ/ A. 



VII 



ódája: ,,ÉI iiHíí lunizetom' Istiiu'," 2l(lik „Nem krrlok, lio^\ a' versek Icirása alatt 
évében, űmle<l ugyan ott Iierrzep; Kster- vett s/.abadságainiat rossznéven ne vedd, 
há/ylui/. a hazafiiii nagy intésü. Látja liallja niort liogxan vehetned a/.( Te nékem rossz 
1807-ben IJndán országgyűlési ülésben az iieven ? de arra kérlek, bog> az én érzé- 
ifju Felscíbiiki Nag> Pált, niegrázzák (it seim 's ízlésem miatt a' magailéit meg ne 
is, lelkes liazafini beszédei, s lelielé nagy tagadd, 's semmit ne liagvj ug> a' hogy én 
gondolatait hozzá. Látta nemzete" aljaso: javaslom , hanem úgy a' h(ig>an magad Ic- 
dását s harsogott, „Uomlásnak indult luij-jled jónak. Mind e' mellett azt hiszem, 
dan erős Magyar" ódája, mint a többi is hogy barátságos szeretetedet, mellyel ed- 
a Magyarokhoz. Mind olly kebel' nyilatko- dig csak jóvollodból birtam, most már cf^y 
zatai, melly fórra nemzetét iijjá teremteni kevéssé érdemlem is, mert néked szolgálni 
lehulltábol , (dly intó kéz és mosolygó^ — igyekeztem. — Ne késsél a' hézago- 
szem a felhókbíd, mell} mindig szeretett' kat szabad kéjed szerént ki|»«'»tlani , 's a' 
hazáján és a szeretett emberiségen csügge. nii Kisünknek felkiildeni , hog> legfeljebb 
így ha néha tiiiidér alakai közül, később, Jiiniusig nyomlatásban birhassam azt, a' 
már a hidegvette világgal ismerősebben mit most, lia Te és Kis nékem ajándékoz- 



prosai nézetbe merül bár, ott is inkább 
melegít és emel , mint csapkod , s ha csap- 
kod , nem a szeretctlenség" hideg gúnyai- 
val, hanem szeretet' komoly vesszejével 
csaj)kod. Ódáiból kitetsző tudománj a éj- 
jeli olvasgatás' gyümölcse, mert a napot 
mindig életre forditá s minden versét i-jjel 
titkon Írogatta. A njagába merült, a sze- 
rénykc<lő, ihlelten küzde, látszik, tökély 
után, de vonakodva is az ingó költéri di- 
csőségtől, müvét csak akkor mutatá elő 



zátok a' kezemnél maradó Msttimot (mely 
lyért újra rimánykodom Előtted), csak kéz 
Írásban bírok." S fol> tatnom kell még né 
melly kiszedést, ide is, hogy lássék, mcd 
dig miként készülgetett a kiadás, mikbe 
ütközék meg Berzsenji lassanként mind 
inkább. „Kérlek ne halaszd Pesti útadat, 
irá Kazinczy Nikiára ISIO. január. Isőjén, 
verseidnek csomóját Szemerém által fogja 
neked adni; olvassd meg 's küldd nékem 
vissza, hogy eggységet hozhassak változ 



mind, mikor már szándoka volt többet tatásaid után beléjek, 's így leküldöm Sze- 
nem írni. Miként lön dolgozása Kisnek tu- nieréhez . . . „En csak arra kérlek, hog} 
dására, I. e kötet 97,98 lap s ez után 84 l.jne tartsd áldozatnak némelly darabjaidat 
Kis közli néhány darabját Kazinczyval, ez kirekeszteni gyűjteményedből. Inkább ke 
hrai nagyságot jövendölt, a mi a költért. vesebb legyen, de mind yo." S a mint Ka- 
még inkább megerősítvén öid^izodalmában, zinczy saját kezével lemásolá az egész gyüj- 
semmit ebi nem mutatott, senkivel nemjteményt, ebből az „()römhez" irttat a 7d 



levelezett s mint vidám világfíja Kissel sem 
társalkodott, niinél fogva ez is csak valami 
elmul(» ifjui szesznek tekintő költőiséget. 
S mikor róla már senki nem is álmoda, 
akkor küldé meg gyüjteménjét Kisnek 
1808. Kistől Kazinczy kiírté el. Kazinczy 
magasztala, hozzá írt levelében, Berzsenyi 
visszaadta, miként versei közt látszik, a 
tísztelkedést. Ide kell vennem a menetre 
nézve Kazinczynak 180Sb. scjit. 27d. líer- 
zsenyihez bocsátott leveléből, e sorokat: 
[j,,Verseid immár jó ideje hogy készen álla- 
nak 's várják az alkalmatosságot , mell)' 
őket Pestre vig\ e >Szcmere Pál barátomhoz. 



lap(m, a „Fohászkodást" a 24 — 25. lapon, 
,,15arátímhoz" a 43d. lapon, magátcíl mind- 
járt ki is hag}á. — Berzsenyi kérdést tön 
„Miért?" Kazincz}- válasza volt ISIO. má- 
jus 6d. költ leveb'ben ,,mert az (frömhcn 
a' rejtednek a' szchéma törvénye ellen :{ 
rímje van . . .'s kífiezanilo/t fagnrr/i a' stro- 
phák. Igen szép a Fohászkodás, irja, mind 
p/iilosoj)/tisch mind poetisch. De Berzsenyi 
a vers egész kötetében nem \olt religiosits 
poéta. Ez hagxatá ki velem a darabot. — 
Benne nem lelek semmi hibát .... Mély 
sírom éjjelet, — s/rom', nem shom. A Te 
Exegi monumentumod igen szép ismét, de 

B 



VIII 



BERZSENYI ÉLETRAJZA, 



a' Berzsenyi verscinek nincs illyenre szűk-, 
ségek 's kik azok a' ningyar Tudósok, a'i 
kiknek Berzsenyi e' morzsát szenteli? Ha' 
felveszed is, nem csak szégyent nem ejtesz 
a' darabon, de vele sokak előtt kedvet is 
találhatsz . . . S! Balaton Töredéknek tet- 
szik .... Hlyen .... töredék a' Horváth 
Ádámhoz írt nagy szépségű darab is." Ha 
e Balaton lett-e? Remete czimüvé s Iiexa-; 
méterekből jambnsokba dolgozott, nem tu-| 
dom. De a Horvát Ádámhoz , a Kazinczy- 
nak egykor Orpheusában megzengett lcg-| 
kedveltebbéhez intézettnek kihagyatása si- 
került; a fennmaradott kéziratok között 
sincs, noha „nagy szépségű darab" volt. 

Kazinczy most olvasni is kiváná mikre 
állaBerzsenyi, mikre nem. ,, Szeretném elébb 
látni Mstumodat , hogy az orthographiai 
botlást, ha talál lenni, kijegyezhessem, irta 
ISlOb. oclob. 13d., s azt is megint, hogy 
bár az d ..Daykája" formatnmában és en- 
nek betűivel jelennék meg Berzsenyi gyűj- 
teménye. 

isiiben Berzsemi és Kazinczy között 
helyesirás és nyelvbeli vita folyt barátsá- 
gosan, mit az utolsónak martius Sd. ama- 
hoz bocsátott levele mutat. Bcrzsem i csak 
jC betűt akara Cz helyett, a dunántúli be- 
szédejtést vedé, s Kazinczyt ,,sanyarú"nak 
nevezte. ,,Dunaismus, Tiszaismus, a' Icir- 
fontosabb czikkelye levelednek, válaszolá 
Kazinczy. Az író nvelve nem a' Dunai, nem 
a Tiszai, hanem a' magyar Schr(ftsjjrache. 
|Nem szabad máson írni .... Ha méhe a' 
'nomínatirus absolitti/s , hogy lesz ci/m si/f- 
fixo/ így e méhem .... Sanyarii vagyok 
[azt irod, pedig az igen semmiben nem 
jó. — Hidj nekem, édes barátom, érzem, 
jtapasztalom, gyakorta magam is. De nem 
iti.sztünk é az igen felé egész erővel töre- 
kedni. Szerencsétlen sorsa az emberiségnek 
jhogy a' sinóron tul vágunk. De nem rósz 
jBz" stb. Kazinczynak ugyan e leveléből tet- 
szik ki, miként ,,kűldé Berzsenyi e tájatt 
^muzáját egykorig alunui s csakPlutarkhosz 
jés Plató munkái fogak el," mit azért serí- 
jtek ide, hosv lássék mint szedé dolgok 



tanulmányával hellén és római istentani sok 
képcinek ollyan elrcjtekezcttjét is, minek 
hol létét Theseuszra nézve Kazinczy, tóle 
kérdezé. 

E közben Berzsenyi költélyei Kazin- 
czj-tol Szemere által Vitkovics kezébe szál- 
Iának, ki azok kiadásához költség iránt 
egyeze Kápolnai Paur Antallal, kirágnak is 
tisztelőjével. ISllb. május 22. ment Szép- 
halomrol Xiklára a felöl a hir így, „Teg- 
nap vevém Szemere levelét. Azt irja, hogy 
Kápolnai, Yitkovicsnak annyi pénzt ád köl- 
csön, a' mennyi kell, hogy a' Dayka 's Ber- 
zsenyi verseik bár melly csinosan kinyom 
láttassanak 's árokért addig várakozik, a' 
meddig az exemplárokbol kitelik a' vissza- 
fizetendő pénz." .S a censurúval Vitkovics 
végezett igen is , de a megjelenés csak ha- 
lasztaték. Most Helmeczi lángja terjede rá. 
Azok közül, kiknek Helni., hazafiúi örömé- 
ben mutatá,Tatay Jánost feltüzelik az uj in- 
gerű versek, s pesti scminariumbeli ne\ en- 
dék paptársait ez, a kiadás' költsége' nagy 
részének összeadására buzdította, mellyel 
B.-nyit csak ugy akarák meglepni. Ekként 
emelkedik a nemzetiség szerelme itjakban 
mint tiszta érzés, minden egyéb nézeten fel 
jűl, s e tett szépségeért mindenkorra legyen 
az erre adottak neve ide következőn jegyez- 
ve; Baricz Mihály, debreczeni káplán, báró 
Barkóczy László az egri, Fábri Ignácz a 
kassai , Fejér Antal az erdélyi , Fiiszár 
György a Aeszprémi, Hering Ignácz és Kot 
ró Pál a szatmári, Schwarz Jósef a vesz 
prémi, Tatay János ') a szombathelyi, Voj- 
vodich Mihály a diakovári, Zombori János 
a kalocsai megyéből; Keller Kelemen, Sza- 
bó János cistercita. Dér Engelbert és Guz- 
raics Izidor , mindenik sz. Eenedekcs *) 



') Most plébános Lövőn Sopron vmegvében s itteni 
táblabíró. Folvvást ifjú tűzzel a nemzetiség és 
niagvnr irodalom iránt. Mikcnt járt el Sopron 
vniegve levéltárából régi mag_>ar iratok lemásol- 
tatása kürül 1. 7?. m. tnjirlvemhkek líd. kot. 1840. 
J'JIId. lii]>. Hasonbuzgósággal folytatja e gjüj- 
tést Kőszeg Tarosánál. 

-) Ezek neveit maga Tataj János jegyié fel nekem, 
1830!>. tucJósKásával . Iiogv e 15 ncvenJékpap 



BERZSENYI ÉLETHAJZA. 



IX 



740 fCot adáiwik v/.rk osszt-scn, l». Haikő- 
czy ') iig>ininl lüO-zat kíilíui, Fál)ri Ic;- 
nácz 4U-íont, a (ühbi jiodii; ft'jt'iiki'iit öt- 
ven ütvcii íoiiii(ü(, Iliiként linzstMi} ilif/ 
Kazinczynak ISlilt. april. '2i\. költ levelé- 
ben lelem ') , ki lielnierzinek e tndósítá- 
súra azt válaszolá hasonlóan itteni küzlése 
szerint, lioiiy A (rjvodicliot a nia^yarnl ek- 
kor még jétl nem tudott liorválfit csókolja 
meg ké|iél)en. ISlil). jul. 2d. kelc Szép- 
liulmon Nikiára: ,,llelnieczinknek tegna]> 
vevéin levelét. Az írja, hogy Verseidnek 
nyomtatásához már liozzá fognának ha a' 
Bécsből \ árt kéjj megérkezett volna . . . . 
Helmeczi, ez a' lelkes kis fin, rajok ismét 
kapott 150 ftüt, százat a' Fejérvári neven- 
dék Papságtól , hol Farkas Imre nevű kis- 
pap barátja volt a' buzdító, otvent i)edig 
eggy Tomicza ncvü Zágrábi megyebeli Kis 
Paptól. Van tehát már yS)0 ír. reá." Száz 
forinttal toldotta ez ószvegetAlmási s Göd- 
rei Siskovich Jóscf "), lielnierzinek akkorii 
ncvendékc, s a még kivánftat Ilelm. maga 
pótolá. — L. Bku/skn^ t ]>ÁMi;i. Vi.usi;!.] 
KiadáHKLMKCzi MiiiÁi-^ . Pesten Trattner- 
nál 1813, a kóllér képével Blasehketól, 
végén az élőbeszédnek, nielly csupa hazafi 
forralom. A nyaláb II ivre ment Sczad 
rétben, nem, „Ilimfy szerehuei" alakában, 
miként Berzsenyi ohajlá, hanem ezt a Bécs- 
ből jött mellkép nagyobbsága nem engedé. 
lEz, azonban csekélység volt. De midón 
már magát nyomtatásban olvassa s a miket 
ó Kazinczy ellen, vele meghagjatni ki\ ánt, 
még is vissza változtatva, megint máské- 
pen téve talált, azon most megütközött, 
Imiként IS 14b. január. 5d. hozzám irt leve- 
lében így ])anaszlá: II . . . . iiirem nélkül 



olly fsz.'inilokkal álilozá ide gaját spgcilpcnzct , mi 

szerint a sajtnkülfycjíen fcljiil eredlietíí jóvcdelcni, 

ismc't nii'is-nins iiiajrvar jeles kézirat kiadására 

szolgáljon alapul. 
'') ílost K/.ckesfOjCrvárI jiiispük. 
-) látszik ugvaii fbliül, miként igvekezott rábírni 

IJerzíeiivit, iioprv a sajtói gondot ne 'latavra, iia- 

neni csak llelnieczirc hizza. 
•) ]N[nst, kir. udvari tanáosos, ts Vcrjezc vármegyei 

(."isjáü. 



változtatásokat tett. A kecs, a vágy, a 
gyönyör ngy vágynak verseindte szúrva. 
Jele hogy nincs igázok, mert pártost ke- 
resnek. 11!\ alacson> a pártosságnak lelke 
stl). /. ft l( ir/c~('ft'li hözőtt. Kn mind eze- 
kért llelnieczinek semmit sem szól(am,mcrt 
azt hiszem hog> ó jobbítani akart ... Te 
se szcilj neki, hanem tanulj ebből s (ijd ma- 
gadat neologusiiik düliélöl. Kljünk uj sza- 
^ akkal, de okkal móddal és annak helyén, 
nem ig) alVectálva és vadászva mint neim'hj- 
hjeli.^'- llelmeczit vévé tahát gondolatába, 
mivel eszébe sem juthatott niikent tehette 
volna e beszúrásokat éjien maga Kazinczy, 
ki az idézett sorok szerint, annyira ensza- 
badságaira hagyá. Hanem n)ajd egészen el- 
lenkezően g) őződék meg, a hogy' a máso- 
dik kiadás megemlítésénél inkább helyén 
fordulhat elé. Kazincz> hoz tahát épen hív 
csüggéssel marad, még nem tudva, midőn 
llelmeczit is kiméltetni kiváná. Ill)'en a 
szívély. Ez az örök gjereki indulat mindig 
átall, szeretet mutatásara megint hamar fe-, 
led, azt többszer kell bántani mig végctj 
\et. Osztán Kazinczynak levele mene hozzá 
lSl4b. febr. (Jd. „Kedves barátom — tisz- 
telt barátom! — csudált barátom" megszó- 
lítással s még ezekkel: „A posta' késedelme 
sok örömtől foszta meg, mert én szeretném 
ha leveled 0II3' hirtelen jőne hozzám, hogy 
még kezedtől lehelletedttd, melegen talál- 
hatnám. — Philosoj)hicus munkádat le fo- 
gom írni, mihel}tt rá érek s által küldőm 
neked, de az originált ki nem adom ke- 
zemből. A^alamit tőled veszek az nekem 
mind kincs . . ." Verseim mindenütt ked- 
vességet találtak : „de lélek, hogy igen kö- 
zönségesek, nunthogy igen közönségeson 
tetszenek." Ezt irod , tisztelem szerénysé- 
gedet ... De te ne rettegd a mit rettegsz. 
A közönséges ember a te nagyságodat 
csak stu|)ealja a nélkül hogy hozzád fel- 
emelkedhessek." 

A ])hiloso|)hicus nuinka eh-je, vallási 
tárgyról, ISüJbaii őszelőben volt Széjhal- 
mon, az ottan october l;kl. költ e sorok^ 
szerint: „Meg nem tudom magamnak mon- 
dani, mit csudáljak inkább benne, a gon- 

ir I 



BERZSENYI ÉLETRAJZA. 



I 



dolatot-e, hog} illy dolgokat nyomozgatsz 
és írsz — - a' Yal()t e, niellyet olly szeren- 
csésen eltaláltál ... az igaz és józan itéle- 
tet-e, nicIlyet a' dolgok felől ejtesz, — vagy 
azt a' férjfias velős szép előadást és ma- 
gyarságot, melly minden rendeidből szőll. 
A' mnnka olly formán készül, hogy nem 
fog sajtó alá juthatni, de olly becses lesz, 
hogy igen sok kezek nem fogják restelleni 
leírását . . . 

Berzsenyi kézirataival e munka hoz- 
zám nem jött; megleszen, legalább máso- 
latban Kazinczyéi között. Láthatá ez ebből, 
miként buzgott elé a ,, Fohászkodás" is, 
mellyet olly könnyedleg akara félre vetni 
szeszélyében, holott a „Téged dicsőit a 
Zenith és Nadir" legmegrázóbb sorok egyi- 
ke; az egész pedig akármelly egyházban 
elmondható szívmelegitmény; igazi „nni- 
versal prayer", költélyesebb nyelvű, mint 
Popeé. 

Berzsenyi félelme, hogy versei azért 
tetszhetnek átaljában, mert közönségesek, 
nem álság volt. Nem ismeré a felfnvalkodás 
meglappanását. Hanem könnyen szállott a 
költéri fuvalom, azért nézé csekélységnek, 
hisz igy itél a művész maga, j átékai rcíl. 
És a 37d. évű, mintha még valami egyéb- 
nek is érzette volna talán alkothatását. 

Tiszteletpéldányait Ilelmeczi a részént 
kcmenesali költérhez, Somogyba küldé s 
aküzönséges tetszés Nikla felöl tudakozó- 
dott, hol szülői tágasb jószágán, mellyet 
1830beli levelében hozzám 1500 hold föld 
böl s 40 hold szőlőből állottnak irt, már 
több év óta lakék. Versein igen is, kapva 
kapott velős gondolataiért az ország, érzé- 
kenyíte szivélyük s az a természetes fo- 
Ij^am, nielly mind ezt, észláng sajátságával 
csak oda fúttnak mulatá, olly nagy mérték- 
ben ingerlett, millyenben a költérré csak 
lenni törekvőnek mesterkélő erőködése un- 
tat. Honnan ez egyszerre megérés? mondák 
sokan, mert a közönség nem ismeré nevét 
mint kezdőét, mivel bölcsen kcrülé ki az 
ifjúi viszketeget, meily miatt mást, férfi 
korban pirulás büntet. Uj összerakásai nem 



sértettek a nyelvben, mert ennek szelleme 
bántadan maradt; azon rövidítések tahát 
és uj szaA^ik, mellyek hevesebb vitatása s 
majd okkal majd oktalan kiszisszegése ak-, 
kor kezdődött már sűrűbben, reá nem ha- 
tottak, külön magában. () nem elméletből 
ment sikerre, hanem ösztöni sikeréből ger- 
jedett másnak elmélete. Igy rohant ki az 
ének Pindaroszbol, igy csergedezett elé a 
nyájas elbeszélési folyam Homérosz ajkain, 
ekként ötlöttek a szakadozott luípek Osz- 
szián képzőimébe az értelmescdés hajna- 
laiban; így tűn fel ma is a lángész eleinte 
mindig egyszerűen, szendeségeivel. Ka- 
zinczy és Berzsenyi között a különbség: 
amaz keresé vadásza a szépet, tudta mit 
akarna s maga is dicséré bár mi csekély 
leleményét; ez csak kilehelé, nem tudva 
miként jött és hallgatva szerété; ki, csak 
elvei hántásáért kelt. — Kazinczy muzája 
ollyan , illegetést megszokott gouvernante 
volt, Berzsenyié egy természeti kellemmel 
felsidiant gyönyörű leány. A gouvernante 
szája mindig jár; ezt tedd igy szólj angya- 
lom ; lásd, ez a csipke nem áll úgy jól raj- 
tad, s ezen integetések oll) szép hangulat 
tal advák, mintha magára akarná már re 
pűlni hagyni a kis fűlemilét, hogy saját 
eszével is éljen, de térjen csak el intéseitől 
a leány, majd kap. A szívélyes nevendék 
túl is enged kifejlett érzésein, eleinte; majd 
az önerő forrongani kezd már belsejében; 
mind azáltal mindig csak legtapadóbb sze- 
relettel kívánna egy-egy kísig ellenkezni; 
végre sok a mi sok, a leánynak felébb csap 
az esze, csínnal kötelődzik ki, s maga ke- 
cseivcl leszen társalgási terem ékessége. 

Kazinczy gouvernantesága nem vala 
még nyiUan tudva, akkép támadá meg hát 
az ő beszúrásait Somogyi Gedeon, Mondó 
latában, mintha egyenest Berzsenyitől szár- 
maztak volna azok is, ugy, míkép kéme 
nesali és balaton melléki „csatináz, kámpo 
lás, méhe" tájszavai, mellyekkel pedig olly 
méltán élt, ellenére is Kazinczynak , mint 
ha most Csik-Clyergvó-Kászon székből fény- 
lenek elé egy másod Berzsenyi, s a jóvérű 
Székelység szavaival zengené a székely sza- 



BERZSENYI ÉLETRAJZA. 



\I 



badsáp: liymiuiszait. A/unhaii a .Monddlat- 
tal Ka/.inc/\ iiak ktllcH Irliurofíatlatai , s 
Berzsenyit is a/ért ére patk<i nif;ás , mivel 
tudatott Szé|tlia!oiiiiiial barátkozása. — S 
mint ebben íoigott, nemesen viselé magát, 
mert „megzenfr, megtapsol, agy váz, régen 
félt" saját iij bátor összerakásai mellett 
„árny, szímiin'" újdonságokat is elfogad- 
ván inkábi) magára véve liolmit , és itt a 
46 — 47 lapon áll() kültéri levelében a józan 
újítás iig> ét vedé , észre adással azonban , 
hogy annak túlzása, bolondság. Nem vala 
úgymint megfen ekio, de meg nem, fe- 
n é k b öl ki f e szító; elvben tabát igen is, 
az elbaiiyagolt nyelvet iíjításokkal bóvitó , 
de az alkalmazást elébb okokkal megvizs- 
gáló, bogy e szép magyar szó: ok-os, ki 
okot tud adni, reá illjék. Tapintata Ber- 
zsenyit a mindenen keresztül barangolni 
kezdett, n}'clvcsüréscsavarás áradata egyik 
silipévé ') tévé , melly a vadviz rohamnak 
csak színét ereszté keresztül s ágbog lenn 
szorult. Mert Berzsen> i is mint Kisfaludy 
Sándor, gróf Teleki J<)sef, gr. Desse^>fty 
Jósef, Vitko\ ics , Szentmikbís) Aloiz a 
kellcmkék irója, Horvát Endre, sót a vég- 
hez vitelben Szemere s Kölcsey is, azt lá- 
ták, hog> elébb még tart alommal kell 
inkább megszerettetni a mag\ar könyvet, 
ezt pedig nem szokatlanságok Jial- 
maza cszközölheté; sot még a nyelv' tör- 
vényei valának, tisztára fejtendók, mely- 
lyek az újítást okszerüleg intéztessék. • — 
Megtámadtatása csak zápor volt jéggel , 
megszáradt a -lepctcskolttak köntöse, mi- 
ként a piszkos kritikák sarai szoktak, s 
1816b. uj kiadatása kivántaték. Igaz, hogy 
csak 500 példán) u volt az els('», de tudni 
kell azt a vad időt, melljben a 19 
buzgó ifjií , és vezérük a rohanó ílelmeczi 
sem mert annál többet n\ omatni , melh' 
nyomorúságunkat, német, angol, franrzia 
könyvek ann} i meg annyiczer i)éldán}ai 



') Molnár Albertnél «<•/<•//, Helcp , s inkább is Hil , sil 
ag^ük. Miint z«//, mert spj-bOl Iclictc, sclvp, 
sejt, ^'éllve, silánv. zsil-bül pedig szavunk nincs. 



mellett , nu'g arán> ilag is alig merhetjük 
niegenditeni. 

Éleibe \ágó színt kapni az irodalom 
uralkodhatása is , a n\ elvet liivatalo.ssá 
rendelt országtörvén}' óta kezde. Ezerek- 
kel több részvevőt szült a szükség, s így, 
a gun} olók, tanulókká válának. A mag\ ar- 
országi törvényhozás lS36b. és lS40b. már 
nem csak sok uj szót vön fel, majd helje- 
set, nuijd megint jobbal kicserélendót, de 
maga csinála Urbárium - hol u r b é r t , az 
erdélyi most folyó országyülés naplója telve 
illjekkel sajátibb ejtései között. Ájegettürt 
irók' ujonczai tahát , kiknek eléállitása 
módja felett elébb azok, magok között, 
nagyánt ') elfeledve cziv('>dának, már most 
az egész nemzet elótt sereglettek elé, melly 
ugy kezde rajtok szemlét tartani, miként 
az 1841-bcli katona ujonczokkal a vezér- 
ség ; örömmel fogadta el a szép legénysé- 
get , melly nemzeti díszegyen ruhájában 
folytatja dicsőségét a magyar hadseregnek, 
de fejcs()válva sorolá a 3dik rendbe a tör- 
vény ellen csak helijetlesitett oda nem illő- 
ket. S a közönség illy kiterjedésével a két 
szélső is más hangulatot válta. \ megfe- 
neklettek, morogva bár, el elfogadák az 
újításokat, kivéve IIor\ át Istvánt, ki ek- 
ként hát elxzuiinyadi ; a Kazinczy iskola, 
medrébe tért a szólamfoljamnak partra ki- 
áradásai bol -). Most meg a nyelv szellemét 
védők tevének egy lépést, s az újítás elve 
a módosítás oktana szerint lígy lön elfo- 
gadva, hogy a magyar gyök, mint épen 



') Nagy reszent lielyett , régi szó. Hlyen : véréut , 
ver szcrcnt helyett, a bécsi codexben és tatrosi: 
másolatban. 

-) Kazinczy maga, becses megtérését következő anck- 
ilotában liagyá fenn , Fnlélyi levelei 17l$'l. lap- 
ján : „ll-ilik József, tekintetbe vévcii egyik utjaj 
alatt a' berezeg Grassalkovicli istálóját, intést 
ada loíásznieslcrenek. ki nálunk cseh liakat akara, 
nevelni, hogy a' huszároknak is van lovakra szűk-, 
segc, nem csak vasasoknak. — Idvezscges tanács, 
's egynél tübb tekintetben; 's meg a' neologus-| 
nak is." L. eredeti iniinLat IIil. köt. 18:$9. -Min- 
dig csak az ebben fekvő elvet sürgettem ellene, 
ok- és nyelvszcrüséget úgymint az újításban. 



XII 



BERZSENYI ÉLETRAJZA. 



fd nyelv-ér, az ismert folyam kü/,c bucsá- 
tandü s az abból ercdlieir) iij szó, nyere- 
ségül van. így már az 1813 cló'lt még le- 
csufolt §-//ö//^ó>, kecs, vágy stb. uj szókkal 
a mai gyerek űg.v nő fel, hogy csiulálkozui 
fog miként lehetett azok eléhuzása miatt 
kezdőjüket nyelvzavarással vádolni. IVíujd 
az iíjításokat megszokottabb és megkívánt 
idő eljöttekor, Berzsenyi is többet fogada 
'el, sőt most helyén látá, hogy maga ha- 
sonlóan megint alakítson, s épen az újítás- 
nak általa miként felfogott cs milly okos- 
sággal vitt módja éreztetése végett kellé 
itt egy kisig erre kitérnem. Lehete felfogá- 
sáért is a terjelésnek, melly 30 év mnlva, 
|500 példánynál többhez nynjthata számí- 
tást, mennyinek hiszen Buda-Pest város- 
jfelei') között kellene elrejjpenni. De a még 
mostani magyarodáson itt l'álfy János, Kü- 
küllő vármegye lelkes követe fájdalmat 
érze '') , mert az, eddig csak ollyan, mint 
Kazinczy iskolájából a Haramiák megbánt 
forditása volt. Hanem ennek embere is, 
most becsesen ír magyarul , úgy Pestről is 
csak szívest hinnők: Majd, — majd. Más- 
fél százévig tartott éjnek, hajnala is hosszú. 

A '2d. kiadás elintézését Berzsenyi már 
maga vezette. ,, Enyém a munka, monda, 
én vagyok felelő", s hozzám került uta- 
sításaiból olvasom, miket akart visszaállí- 
tatni Helmeczivel, kihez most szíves gond- 
jaiért hálás barátsága egyenesebben köté. 
A panasz oka Iiuzá el? 1815b. Kazinczj tol, 
;mert ez, nov. Sd. IS 15b. így kezdé hozzá 
ilevelét: Mi sok holnapok olta megholtunk 
egymásnak. Én csakugyan jobb vagyok 
náladnál, mert hamarább megyek hozzád, 
mint te énhozzám . . . Helnieczire nézve 



hát Berzsenyi balvéleménybcn volt, mert 
a változtatást Kazincz} tol endített kézirata 
hozá magával, melly ma is megvan, a hogy 
Helmeczi ezt nem régen közié velem. Sót, 
ennél fogva, líelmeczinck mint Kazinczy 
iránt eleinte hasonlóan édeshitü ifjúnak, 
ki híven szerété megtartani még akkor in- 
téseit, most nyilék ki szeme, niiként nem 
mindenben Berzsenyi kézirata jelent meg 
legelőszer általa, üc épen ezért igazabbnak 
érzé csak a tulajdonos' termését segíteni 
országos árutérre, s itt épen nem követé 
a Kazinrzytol eitannlást, mi szerint más 
kéziratába, későbben ő is hamar belékapta 
újítási hevei szerint saját szavait, s köszö- 
netét érdemié az irónak, midőn arra meg- 
kéré. Ugy marada Berzsenyi köllélyeiben 
még virtus , ámbár Helmeczi a helyett 
erétiijt ') idézé már Baróti Szabó Dávid 
Kisded ázőtárábol, azon „Értekezésében" 
mellyet: ,,az úgy nevezett újításokról a 
nyelvben" e 2d. kiadáshoz csatolt, külön 
munkájául, legkivánttabb sükerrel. Minek- 
utánna itten Berzsenyi a dunántúli ml, riil, 
biil, bül, titl, tiil ejtés heljett rol, rül-t stb. 
fogadá el, ezt hag3'ám meg hasonlóan én, 
s a későbbi kézirataiban talált w/ozást, »/- 
özést csak beléfeledésül nézem, mivel kör- 
nyezetében mindig így hallá. Azt is tudom, 
hogy a m:igyar akadémiai helyesírást vette 
volna fel maga is, már most, ebben. 

Költél^einek neme: dal, óda, elégia, 
költéri level , bölcseleti kültély, gúny, 
festő költély, költéri ötlet, költéri elbe- 
szélés vagy beszél}^ Ódái, alkéoszi. chori- 
ambuszi, glykoni, asklepiadeszi , sapphoi 
hanglejtéssel, s az alkéoszinak másod so- 



^) Vas István l.í57-l)eli levelében Kassához, valIá 
magát kassai lY/Voí/e'/nek, ezzel: acki varas feel 
lenne . . . Kegtek varas eggik hvttem. L. R. m. 
nijelvemléhek líd. kút. 125 /i-//). Kijegvzém e sz.ót 
azért is, mert a városi rcníliiek ni:ig_var saj-ít ne- 
vezete voltát ur.ifatja s igv a nemzetiből hason- 
lóan fej léset. Iiiirgerhó[ a polgrtr , késűiiben lett 

') L. Erdélyi Híradó 18i2b. május 6d., 3G. szám, 
219. lap. 



') r,zt gróf Széchenyi István Hitel nevezetes mun- 
kája hozta folyamba s reiii/ elhangzott, miként 
ismét Kazinczynak vumeliii szavát a helyesebben 
értelmező ntihiitzni . nyomta félre. Így fognak 
járni a helyettesitett csámpás uj rcknita szók. Ta- 
lán ,' p. o. gonlnok, mert ezt olly bnjosan üti ki 
a nyelv, miként a rajta rendesen cllezett: elölii- 
löt : a java pedig megmarad gazilagságul. V.n gon- 
(litr-nak hallani a itirii/or-t l'ázmúndon. Nem árt 
ha gondiiuk kiszökik ugy, miként a rósz ujoncz, 
eigzökik. 



BERZSENYI ÉLETRAJZA. 



XIII 



rát töbl) ()(1újáhai) asklepiadi ezen liang-linert kiiniklx-ii «'Tt(íjck iiiiirs. És legelső 

mérettel , — uu — , — uo — , — <» találko/áskor már olly !>i/.al()in adat vclek' 

cserélte fel, mint ,,h;iró Pr(»na\ hoz , a fü-lke/.et, mint lia IDnjár 10 tél csatolta volna.' 
redi km hoz", mert érzeteként az e;?észet|(dv'et össze. Lehányva minden fesz. Az if-i 
ez , kiilönfélíti zengelmességében. Nem fo- jahbja majíárol feledkez\e enyészli önnü- 
gadá el Kazinrz} tanácsát, ki ennek ellene nét, a j)ál\ át már dísszel Ciilott idősebb sü- 
völt, 18 l:?.jannar ISd. irt levelében. Dalai, garaiba , s ezt ezen (iszteltetése amannak 
elégiái rimelvék zriiii nemben vagy a fran-|szeretetére olvasztja; az igy megistenlett 
cziák utján, könnyebben véve mindazállaljkoszonís pe(lig az iljabb társban, leendő, 
azok' csínján kitűzött szabályait. Leve- nagyságok csiráinak már kilcvcledzéseit 
lei ötös jambusokban. Legelébbi alkotása, magasztalja ; vagy a megint más mezőn 



természetes egyszerű; későbben Schiller 
IMattliisson után esdése , bujálkodová 



n) ert diadalnak meg ő bajt fejet, s e köl- 
csönös megismerés azért hatalmítja még 



|te(<e, néli(d. Hogy a magyar bangleJ!éS| felébb mindenikét, mert eg) mást méltolni 
inála (ul a dunán lévő is, melly sokat rö- (iidók őszinte kiömléseiben ferdik meg a 



vidcn ejt , mit Erdély és Tisza melléke 
jjmcgbnz, magyar kölléri szabadság; a gö- 
rög is kűlönkűlön tájáén zengett. S bizony 
sokat krmnyűl a hanglejtésü magyar köl- 
télyirás ha ugy is hemzsegő accentusaink, 
dunántuliasan el-elmaradozlia(nak; gondo 
ilat és kéjjzelem szava kényelmesebben fek- 
szí meg a sort. 

; E másod kiadás már az elsőéből meg- 

I került költséggel történt, s valamint Ber- 
zsenyi maga semmit sem ada hozzá, ugy 
semmi pénzbeli hasznot nem kivánt. Száz 
példányt kűlde neki I lelmeczi, miként ne- 
kem monda, tiszteletül , s azokat lí., nn'nt 
figyelme jeleit osztá ki, több felé. Elég 
volt a költérnek, hogy „ösztíinérzetc ki- 
zengte magát, és — talán világíthatja nem- 
zetét merőn hazafiságból." Minden jutalma 
tahát most; inju^oimi borosfijáiini/i , ódái 
dicsősége egyik tetején, két érzéssel. Kg) ik. 



lélek, ujulásra. Es mikor ezek megint el 
válnak, távul, irodalmi hunyor, csel sze- 
szeitől, csak tiszta szerelmével a honnak 
művészetnek, mindenike egy egy ideálját 
viszi magával, melly őt nyájas tündérként 
integeti tovább továbbra. Az lebeg előtte 
Íróasztalán, n)időn tollbol kiszüli magát 
az ész , ell'éle síigásával : ezt amazt javalni 
fogja barátod; a agy észre vételével ollyant 
lordít szívesen, a min keresztül kelle men- 
ned, hogy egy fokkal magasabbra léphess 

IMásod ízben lSl3b. fordula meglíuda- 
pcsten, leány á^al ked\es Lidijével, mikéntj 
Kazinczy nak azon é\ ben jul. 4d. költ le-! 
veiéből látom, melly ekkor Vitkovics és. 
Ifelmeczivel társalgását említi. 

Berzsenyit illy képzelmek ringatták 
Balaton környéki nuigányában. Nem tu- 
dom, ha ekkorra esik-e színjáték írásába 



üröm külröl a közönség ny ilatkozatain; kezdése, mellynek első felvonása és a má- 
másik, belizgattalása (alán még más tetőre sodbol öt jelenésé nagy jában már tisztábbra 



is j)estí barátai szövetsége által , melly 
„örökkévaltíságra" köttetett, Kazinczynak 
hozzá IS 10-ben május G-dik költ levele 
szerint, inidőn Somogy bol ugyan ezen év 
tavaszelejében Buda -Pestet niegjárá. — A 
kik itten őt várva várt kiwral fogadák: 
Szemere rál, Aitkovics, I lelmeczi, Ktd- 
csey és Horvát István valának. "Ni ragot 
nem látá ekkor. Irők úgymint, olvassák 
egymás munkáit kéziratban, — s a lélek 



!s véve áll nálam, mert óda és dalról le- 
letett, s 181.5b. december ;5d. közié \elem, 
hogy theatrwmon ki^án ezentúl próbálni 
szerencsét. E töredék nem visel czimet, 
hanem a még csak előlegesen vetett beszedj 
és ne\ek, Júijia tdmddásat nuilatják Ist-j 
\án királya ellen. De, nem uj miiben ha-i 
ladásrol, hanenj sínhíd ésröl kerül elé 
itten a szó. A melainhaUu költére melan- 
cholíába siilyedctt, mint a hogy legvírítot 



szárnyal, a szív óhajtozik rokona felé, tabb élőfát, elmeddülés fog le pazar gjii-l 



XIV 



BERZSENYI ÉLETRAJZA. 



míilcsüzet után. Ig_\ ereszkedének meg ide- 
gei Ricliardsonnak Clarissája írásakor any- 
nyira, hogy elme torpadás miatt többszer 
félbe kellé hag} nia gyengéd szüvelmü hí- 
res regényén dolgozását. Hanem, van, ké- 
nyes egyéb sérvek miatt is a Berzsenyi 
alakú lelkületnek néha - néha Onnonévei 
magában el-elkeseredése, melly, könnyei 
okát meg sem mondhatja valósággal; érje 
akkor illyent csajtás ; még némi hamis 
édességet fog lelni abban, ha magát búnak 
tiizi, s addig merül és merül, mig ör- 
vényben küzd irtózatosan: ámbár kívülről 
arczát tekintve senki sem hiszi neki belté- 
pclódését milliók közül más, hanem csak 
az, kit hasonló léleksérrel már megvert 
egyszer az élet. Egjetlen egy felderülése 
volt, ha egykét barátjának levelét hozá a 
marczali postáról embere, s ígj' síigárolt 
reá miként maga beszélé , a jjest/ek barát- 
ságára még csak emlékezése is jótevőleg. 
Utazás illyenkor, a teremtett széles világ 
szabad levegője, nem szobáé; vagy vidám 
ember bizalmas társalgása. Ez utolsóval 
Barcza István táblabíró szomszéd birtokos- 
társa üzé el néha képzelmeít, velem köz- 
lései szerint. — És , utazáson a megrázott 
idcgrendszerü. De! feldűl kocsijával, több 
helytt megüti magát , tagjai ficzamodnak 
ki s az összetört ember, majd esztendeig 
nyomja ágyát. Ez alatt ahhoz lélektani ta- 
pasztalt orvosnak kellett volna járulhatni; 
szerencsétlensége, egy bolonddal nyomo- 
rítá meg, ki a különben is forrékony vé- 
rül még assziíszüló, puncs, kávé szeszek- 
kel hevíté, mert BroA^ n után ide is alkal- 
'mazhatókul hitte, a majom. Következett 
[hagymáz. — Mit teszen most ez ? költér- 
|ben, kinek makk egészségű állapotában irt 
|ódáin is agyvelő in rángatódzasa rezzent 
meg. Rásztba 'j esik, már negyedik bajba. 
Hijában órizkedék hát, mintegy elóérzet- 



') Rászt, Molnár Albertnél, sj)/e»/s tumor, kit az 
rászt Lant sphiieliciis, F.léjő l.>31 — 15J:3 közötti 
gvógvszer jegvzetkén is, a 11. ni. d} elvemlékek 
lld. kötete 46d. lapján. 



tel a hypochondriátol , tanulásban ülésben 
mérséktartással ; sorban kellé tapasztalnia 
az élet sodrát, dicsőség tetején ^ íhart. Ki- 
ken maga oda engedésével csügge, ti pesti 
barátai! oszlathattátok volna szívélyes ápo- 
lással lelke hamar ingerültségét. Hanem, 
ezek e szenvedéseit nem tudák. S a Koi 
cseyn is csüggő beteg, annak recensíójára 
fordít a Tudományos Gyüjtemén\ ben, vé 
letleiiül. Láncz szem szakad a pesti barát- 
sás édes kötésén. Ép vérű, hamarább kia- 
huta volna megütközéseit, azon tapaszta- 
lattal , hogy képzelem forrasztotta szeretet 
nem állandó; vagy meglehet, úgy hallgat 
még ekkor, közöiiséír előtt, miként Kís- 
falud\ Sándor csak hagyá égni Dajka ke- 
menczéjében a tuskót. De az öt csapásu 
beteg, a mostan lelkeborult, azonnal készít 
[feleletet s ebbe méreg is mártakozík. 
I Késztethette még inkább, Kazinczynak 
hozzá 181Tb. octob. I2d. irt levelében, c 
jellemzet. ,, Kölese} t én is nagyon elkese 
'redve találtam ez idén Lasztóczon mulat- 
jtában. Neki semmi sem jó, még az sem 
|jü, a' init eddig csudált, 's azt hiszi, hogy 
épen nem haladunk , hogy Literatúránk 
|épen nincs, s nem is lesz." De meg visz 
sfiásnak kellett érzenie ugyan azon Kaziii 
czy levelében ISlTb. octob. ISd. „Kölcsey 
nem csak gorombán nem bán veled, sőt 
minden sorából személyednek szíves tisz- 
telete szól , de sokban veled és velem 
nincs eggy értelemben. Az Ajánlás volna-e 
üres darab? Hiszen ott dolgok állanak az 
óda legutolsó betűjéig, 's mi lesz dolog, ha 
az is csak üres kép mint a' Laterna ma- 
gicáé? Nincs-e illyen ezer meg ezer az ő 
kedves Göthéjében .... 's Poéta-e az, ha 
az Aestheticusokat in succum et sanguinem 
ette és itta is meg, a' ki ezt: .1' hi a' Mii- 
xát veszi üti társul Laterna magicai játék 
nak nézi? .... Durva jambusokba öntött 
declamatio ? Kölcsey nekem eggyszer azt 
monda, hogy a' hexameter fecsegővé teszi 
az írót. így most a' durva jambus . . . Kol- 
cseynek ez a' grávis lépése, ez a' didaxisi 
tónus fascinálja a' vigyázatlan Olvasót . . . 
's ez a' gravis tónus gyanús előttem . . . . 



BERZSENYI ÉLETRAJZA. 



XV 



Hogy én a'Zríiiyinemü verseket s/.cretném 
dalaiiikhcU kirekeszteni, tiniod .... De 
liút a' te „S/erelined", I. :H), liát a' te fívit- 
iiyörü Ps\ clied , hát a' Kemenes alja rossz 
darahük-e? .... de Kölcsey még is sar- 
nyarúbb mint lennie kellene, lui/njit mint 
ide tartozót , az egészet , lásd a leveleze- 
iek között.. 

I Ettől fogva 3 évig ninrs Kazinczynak 
levele Berzsenyinél , csomójában. IS'ilben 
Január. tSikárol jó megint elé Széphalom- 
rol eg> , mellybül ismét ebilegesen követ- 
jkezóket vészen) ki, világításul .- ,, Elrémül- 
tem Km eledre, 's szánom állapotodat a' sze- 
retet' le:í(orróbb érzéseivel .... Te álla- 
potodat (élbaiálnak nevezed. Leveled lia- 
^misnak kiáltja az állatást, mert lelkcseb- 
|bct ép napjaidban sem irtál .... Hogy le- 
iveleiní válasz nélkül maradása szenvedé- 
sidből s elluilésedból erednének, azt meg 
sem tudtam álmodni .... Hogy megbán- 
|tottalak volna, nem tudom .... Ann\i 
való, liogy én a' Kölcsey' Recensiójit nagy 
^gyönyörűséggel olvastam. IMit itéle Ver- 
seid és a' Snperintend. Kis úréi felöl, arra 
!épen nem volt gondom; egyedül azt a' szí- 
nét tekintettem az érettségnek, nyugoda- 
lomnak, melly dolgozásán, az elsó soron 
.kezdve az utolsóig, bájoló batalommal öm- 

|lött-el Verseid neked clbalbatatlan 

fényt szerzettek; nevedet a' maradék sóba 
nem fogja tisztelet nélkül nevezni .... 

Kazinczynak ezen majd ide majd oda 
lebengése is hűtötte el, úgy látszik Berzse- 
nyit, ebhez levele legalább nincs már több 
háronmál, 1.) Szépbalom 1 S 21. január 2.'5. 
Ebben közli vele a becsületes gr. Kornis 
Mihályhoz irt szép epistoláját. 2.) Pest , \ 
1829. april. 14d. mell}'et az élőbeszédnél 
idéztein. 3.) Szépbalom 1829b. július 3d. 
Ebben Kazinczy védelmezi magát Berzse- 
nyinek hihetően holmit értésére adott le- 
velére, így: „Hogy Te a' scandált rímes 
sorokat leoninus formáknak nézed, azt tu- 
dom; de én nem emlékezem, hogy veled 
csak egy sorban is perlettem volna. Köl- 
csey sok esztendő olta egészen elhidegc- 



dett eránlam, a' mit sok ideig nem is tud- 
tam. Mindég ug.\ irlam neki nn'nt a' kivel 
nekem és a' kinek velem baja nincs, 's 
hogy nem felelt, azt nem szí\ének tulaj- 
donítottam, hanem makacs szeszt-nek. A' 
nut az Élet és Literat. I. köletéh<'n Vályi 
Nagy Ferencz miatt teve, az osztán örökre 
megpattanta közlünk a' húrt, mert ő en- 
gesztelbetellen neheztelésü ember ')• Kn 
vele, ellened s(dia sem fogtam kezet, és 
a' mit telt, hírem nélkül tette. Vedd 
e' vallástélelcmet tiszteletem 's örök barát 
ságom jeléül 's engedd nekem azt a' sze 
rencsét, bog> Verseid, azokkal eggyütt, 
mellyek nyomtatva nincsenek, általam adat- 
hassanak ki még egyszer =)." 

Visszatérve Berzsenyi betegségéhez, 
említenem kell, miként huzá meg magát a 
miatt 1820- és 1821b. Sopronban, hova, 
levegő s tárgy változtatás czéla mellett még 
azért is költözködék, mivel ottan együtt ta- 
nult Fai-kas, Antal, Lászbí ') fiaival akara 
lenni. IMeg megjelent a „Bcízsa kávéházban," 
ira látjuk lelkes leveleket, de Kis János- 
hoz nem járt, mikép ezen, hálájára kötc- 
hezett egykori vezetőm niaga beszélé, s pe- 
dig tapasztalni fogja az olvasó, aboz meg 
maradott szívességét. Nem különben elvo- 
nultságban volt Füreden, a hogy nekem 
Pap Gábor, s néhai Vitkovics és Ambrózy 
Lajos m. királyi helytartótanácsi tanácsos 
monda. A buskór lelke még rejtélyesebb, 



') I,. i:iet és Literatura 18'26, Pest 265 — 275 lap. 
Felsűmag^arorsz. Minerva 1826. Harni. Nepjcd , 
88(» lap. rőkcnt pedig Tud. (ívüjt. 1H26. X. kot.! 
115 — 122 lapjain iSzemcre Pál nemes liangulatuj 
nyilatkozatát; a 122 — 121 lapokon toválib Köl- 
cseyét , ki, önérzet tüzeljen szól ugvan , de tel-| 
jes illedelemmel s az cngcsztcihetetlenség linsszih 
szavát leveszi róla, e befejezése Kazinczyhoz :| 
„Kezemet nyújtom az engesztelésre ; 's litteratori 
pál)ánk' eisű bajnokáért kevesebbet tennem nem 
lehet." Holott, igen kinyilványlik, liogy Vályi 
Nagy Iliászához Kölcsey fordítását helyezé Ka 
zinczy. 

^) I.. az élőbeszédnél idézett leveléből is, 1829-ben 
april. l'ld. tett illyen eIsű kérését. 

^) Miklósra téve hibásan áll az Hlűbeszéd Ild. lapján. 

c 



XVI 



BERZSENYI ÉLETRAJZA. 



s annak tana uj adatot kap, ha Berzsenyi va perünknek. Ezért ürültem én midőn gr. 
Írásban hagyja állapotát. Széchenyit a dunai dialectushoz állani, több 

Miklíírol, vagy N és M közötti betű- 1 jó főt pedig a mikrologiisi pepecscsel tcr- 
cserével Nikiárol ÍS25b. június 30-dikán ' " * "' ' " "" ' " 

igy inditá hozzám levelét, ,, Mivel én ismét 
mozogni kezdek, kénytelen vagyok holmi 



kérésekkel nálad alkalmatlankodni." Em 
líté, hogy hosszas bajából csupán viz itala 
vévé ki. Lljia dolgozta volt most Kölcsey 
bírálatára ellenbirálatát, mellyre nézve ké- 
résem következtében 1830ben július 15d. 
hozzám irt életirási adatai között, igy nyi- 
latkozott „Veszedelmes nyavalyámban lepe 
meg engem Kölcsey goromba recensiója, s 
innét kell első antikritikám hibáit kima- 
gyarázni. Én ezen Írásomat, mihelyt nya- 
valyám enyhült, azonnal mind személyesen 
mind levelek által több ízben vissza kér- 
tem, de vissza nem kaptam , sőt mást ezen 
hagymázos beszédeimet fitogatják az ,,Elet 
és Litcratura" köteteiben '). Kölcsey recen- 
siójának fő oka az volt, hogy én verseim- 
ből a dunai szavakat kihányni, nem enged- 
tem, s azon ártalomnak, mclly szerint azon 
párt a tiszai dialectust kirekcsztőleg ural- 
kodóvá akará tenni, magamat ellene szc 
geztem s magyarán megmondtam, hog^' én 
az ő hangnyujtó és már bevégzett nyelv- 
nek képzelt irásnyelvöket mind Ízléssel 
mind okossággal ellenkezőnek látom. Meg- 
mondtam, hogy én a dunai szavakat nem 
[kirekeszteni, hanem inkább felkeresni aka- 
jrom , hogy azokkal nyelvünket gazdagít- 
|Suk. A sültelen Adelungnak tanit^ ányi sa- 
ját szűk nyelvöket akarák a hochdeutsch 
szerint /íoc/zmagjarsággá formálni. És mi- 
vel én ezt nem akarhattam, csakhamar azt 
vegzé a triumvirátus, hogy a Te naturalista 
de minden bizonnyal jót akaró barátod egy 
sújtassál agyon üttessék. Ez mondom , a 
recensiónak oka , ez kezdete és veleje dur- 



') L. 182Gb. 172, 243— 247<1. lap. TöbLféle mit 
Kölcsey itt aiokra mond, viszoiiti felfortyn- 
II at, síit megvetése Berzsenyinek. Nem kiadni 
hanem visszaadni illett volna ezéit, mert beteg- 
sége hirét IVstcn jól tudák. De még 1827-beli 
Xd. rész 277d. lapján is idéztetek. 



helt orthographiát hagyogatni láttam ^) 

A vélt triumvirátus feje Kazinczy lett 
volna, hanem ezt, leveleinek cléadott né- 
hány pontja igen menti, s igy, mibül jütti 
Berzsenyi e hitelére , nyilt nyomát nem 
találom. Ki kellene vehetni ide Kazinczy- 
hoz küldött levelei hangulatát, ezek össze 
vetése nélkül magamat vég ítélettől eltil 
tom. Lehet azonban némínemüt az eléadat 
takbol is látni. Ataljában szólva, rápíllan 
tani sem akarok azon katlanra, mellybül 
a maga tisztájában nem bizó, kénköves 
lángok köztt főzi labdacsait gaz gyanúk 
ébresztésére, de felemelve mondom: mell- 
képezni kell azon embereinket, kik mí- 
vcltségünkben vagy igazán vezetők voltak, 
vagy azokul tolák elé magokat. Igy kap- 
juk ki az irodalmi lénységnek mi oknál 
millyenné? lett szinét mázát, mert a han- 
gulattámasztó' lelkülete szíve erkölcse, ha- 
sonszamatot s kenőcsét oszt. Innen látható, 
régibb s ujabb irodalmakban , miért fenn 
szellemű, miért bölcseleti mélyebbségü vagy 
szikár meg-meg más ; honnan jött \ a kor 
nyom, mellybcn ész emberei sorában lenni 
dicső volt; honnan a rohadtság'? ki táplála 
Bcmboként csoportot csak egymást cziro 
gatót. A ])latói embernek színe más, a vele 
barátsága bontott Arisztotelészé különböző; 
dévajkodott a Yoltairekedés, orczátlan volt 
a Crebillonkodás. Es ha álorcza hasadna is 
le! ide. Szent a barátság, de nagyobb az 
igasság. 

X két ember későbbi viszonya, látá 
somként, így áll: Kazinczy, magában ör 
vendett a Kölcsey recensio elveinek, mert 
az ő sűrgelmeit hirdető, mellyeket ugyan 
ré.szént ő vett által Kölcseytöl, de nagy ré- 
szént ő tőle Kölcsey; azonban Berzsenyit 
tömte tömjénnel , ne hogy az „Ajánlást , a 



') li levelében kezd állani, a', «', 's, twl , t«l helyett 
a, e, K, tol, íü\. L. Icjebb a másod osztályban 
l:59d. lap. 



BERZSENYI ÉLEtKAJZA. 



XVII 



Szonetthoz, a jó uta/.únélioz" irttat, iij kia- 
dáskor vissza Vfiiiu' , mert hoiíy azokat 
kert'ste loiíclsííbhszer, lútUik, s Kölcseyt, 
a „laterna magica"'-vvt gyanúsítja. Azokat 
kitürultetni, az Istenért! (Ielu>2\ , inkáhb 
az Istenhez „fohászkodást", ámbár ama- 
zok úgy illetnek csak egy írót , miként 
azon „in lat/des^^ pőrülyüzött distikhonok, 
millyeket a XVI. , XMI. százévbeli nagy- 
képzelmü tudósok^ akkori divat szerint, 
munkáik eleibe barátaik által, nem épen 
szerénységgel; magok iratának. Berzsenyi 
pedig, a F. IM. országi iMinerva lS26-beli 
2d. negyede "Old. lapján magára czélzott- 
nak érzé Kazinczytol ezt: „Kis, gyönyörű 
példáját adja, hogy sokkal illóbb a' meg- 
ismert igazra térni, mint a' régi mellett 
makacsul vesztegl eni" , s így szólt: 
„értem a sok szóözönt barátságról tiszte- 
letről , megadoní ezután is a mivel ifjú ko- 
romat leginkább megbájolt Írónak tarto- 
zom, de saját elveimtől semmiféle dicsé- 
reted el nem vonsz." L. Berzsenyi kritikai 
leveleit.'^ 

Igen, Berzsenyi a magát, Kölcsey han- 
galata által mélyen sértettnek érzett, Ka- 
zinczynak határozottan ő mellé is állását 
akarta ^ (dna. Mert csak valljuk ki az em- 
ber belseje legkénjescbb egyik titkát: azt 
hiszed tökéletesen Tiednek, kit a csatában 
csak oldaladon látsz, a többfelé és min- 
denfelé szivét szavát fcireszelót végre csak 
édes ö n n ö n é t szeretőnek nézed , s az 
illyen majd igen sütő majd csak %. rész me- 
leget eresztő vas kemenczéhez osztán utol- 
jára senki sem áll, mert a hamar fűlő, 
hamar hűlő is. 

Berzsenyit gr. Dessewfly Jósef, a szent 
ügynek békésb úton vezetése óhajtásából , 
ja F. M. országi Minerva 182 0-beli Iső kö- 
tete 60 — G4. lapjain „a' kellemek" igen 
kellemes allegóriájában vedé '), hol, czél- 
zással állnak c sorok : ... a teiszeskeilés- 
nek Piperével lakolt liiú gondossága .... Bát- 



rak de kegyesek, nem kínozza (iket A' hir-vágy 
'8 feszesen felkészült elmésség . . . Mindcnnapisá- 
got soha-sem emelnek Egekig, nem húznak sárlia 
fellengségei. 

Nem hangzatka nálok az érzés — lehelnek 
Olvadozó vá^'yat, ha lágy sziv kénnyére. 
Bő rimen kivül is érzeteket lelnek 
Az elhagyott harát kegyes védelmére. 

Berzsenyinek Kazincz\hoz bocsátott 
nyájas levelei niár a fennel)bieknél fogva, 
csak olljanokul veendők, mint a felbom- 
lott kötélyű szerelmeseké, kik közül, ha 
egyike igen igen tiszlelkedve ir, a másik 
meg, mind a mellett hog}' a belsérhez már 
nincs ir többé, csupán j(» nevelésből s haj- 
danira fel felolvadó szivélyből M, szépen vá- 
laszol. Mintegy ill>ennek festi legalább itt 
a2d. osztáI\lian álló kritikai levelek Vdike, 
mcll}böl kitetszik miképen akará fenn- 
hagyni Kazinczyhoz későbbi érzései minő- 
ségét. Berzsenyinek átaljában huzakodva 
engedé szíves kéméigetősége, az egyszerre 
kereken kimondást midőn nyájasan körül 
vétetek, min fennakadhatsz, ha ódáiból 
elválasztó merészsége jut eszedbe. De a 
nyájasságot nyíltsággal a miitságot nyá 
jassággal összekötéshez is világ gyakorlat 
kell, mint az udvari parquetcn könnyen s 
cg\'enesen járáslioz. Azoní)an tudom, ba- 
rátja mellett igen határzott n\ ilatkozatát, 
midőn az ellen megnyerni akarák. Hiszen 
lelkismérete tisztaságát, koronául nézé. 

Epén e szi vélve s kémélő embersége 
rázkódott meg Kazinczy cpigrammai mo- 
rálján, /. Tövisek és Virágok 1811. /. 3G. es 
itt értekezeteben, a kritikáról, núkvnt hoz- 
zám 182Sb. octob. ISd. irt e sorai tauusit- 
ják; „ki is tudna olly iskolát szeretni, 
mellynek jelszavai: stijtsd le, üzd ki, kor- 
bács, OS foeditum, furcifer, Tartull'e stb. ; 
olly iskolát, mellynek principiunui szerint 
a poézisban az értelmen a képzelet, a len 
comicumon az alcomicnm feljűl van emel 
ve, s mell} ben a művészetnek az erkőlcsi- 



') Nálam egj epigrammája Kazinczjra , azon mér- 
tékben, mellrel az Csokonaira méré az üvét. 



') I-. szt've'lij szóról a 90<l. lapof. 



c* 



XVIII 



BERZ'SENYI ÉLETRAJZA. 



seggel semmi kiizo nincs; mellynek törvé- 
nyei szerint az embernek barátságos sza- 
vait, a betegnek letiltott Írásait kinyom- 
tatni elcsavarni szabad és illendő'. Hlyen 
pedig a mi ngy nevezett iij iskolánk!" 

Mi nehéz fájdalom hasad keresztül a 
lelken, mikor ifjúság" barátságát, a már szi- 
lárd elvű férfinak, utána bar küzdésnek, 
lehetetlen el nem szakasztani. 

Menjünk egyéb tárgyra , noha ez més 
keserűbbé válik a végén. De az oda jutá- 
sig vigasztaló pihen\ , mondhatni még, mi- 
ként örvendeztetek meg Somogy vármegye 
Rendéi , idősebb fiának szoigabirájukká 
182Sb. augusztusban egyszersmind azért is 
választásával, mert az ő kebel ii k bel i 
nagy költérnek fia, a hogy' ezt SárdiSoms- 
sich Pongrácz e megye akkori első alispána 
s e megtisztelés elémozdítőja nekem 1S2 9. 
Pesten és Kaposváratt is örömteljesen be- 
szélé. Berzsenyi Farkas , 1835beli janua- 
riusig viselé hivatalát; midőn ekkor le- 
monda, táblabi rónak nevezé ki a Virág 
Benczét is pártfogolt szép eszű Mérey Sán- 
dor ó excija, mint főispán. 

Ébresztő villany járta meg a kültért, 
a ])esti lóverseny, a jő czélzatu s követke- 
zetü casino megindításán és majd a ma- 
gyar tudós társaságnak országos nagyszerű 
felállításakor. 

Ennek Igazgatóságától I S30b. novem- 
ber 17d. vidéki rendestaggá neveztetését 
Pesten lakozása feltételével fogadá, ,,s mi- 
vel — miként levelében irta, — becsülete 
kivánja valaminek valahára kiadását, csak 
azért fogja felvenni tiszteletdiját , hogy 
Budapesti barátai között a közügyre költ- 
hesse azt el.'* 

.Midőn Pesten lS32b. a 3d. nagygyűlé- 
sen megjelent, újra látá IS év múlva báró 
Wesselényi Miklóst, /. itt a SÍ — 84 lapot. 
Ismeretségébe jutni gróf Széchenyi István 
maga vágyott s lelkesen ajánlá neki barát- 
ságát. Alig tuda szólni a mélyérző, haza- 
fiúi örömeiben azokon, miket akkor uj 
intézetekül látott, mikről az elvont falusi 
lakból és Írókkal levelezésből a fényes ca- 



sino tereméiben egyszerre, a legcsinosabb 
társalgók közé vétetett költér, minta hazai 
míveltség és ipar' leendő terményeiről hal- 
l(jtt. Felszfílítaték gr. Széclien\i és b. Wes- 
selényi állal, a lóverseny üsyének, miből 
ga;cdasági egyesületté alakulás vala már ak- 
kor az irány, Somogyban a gazda-költér 
hozzá járultával is terjesztésére, s arra leg- 
buzgóbban ajánlkozott. 

Szemes embernek így minden rendűek 
összegyülekezetében sokféle oltatik lelkére, 
mellynek az eszmetársulat akkor feselteti 
ki sükerét, mikor a tárgyakat szétszedde- 
geli s hasonlítja. Meg van fejtve előttem, 
monda Berzsenyi, egyszer a casinóbol ve- 
lem tértében Budára, hol mindig szállni 
szokott, meg van, miért olly simongó a 
franczia. 700 és 800 ezer ember tolong Pá- 
rizsban s a könnyű vérű nép között egyike 
másikát súrolja. Hat lapnyi levele kezde- 
tét kaptam negvedrétben mint választ gróf 
Széchenyi Istvánhoz és báró Wesselényihez 
a lóversennyel összekőthetőkröl, irásai kö- 
zött, s ha hija nem volna még, örömest ad 
nám ki, mert érdekesek' fejtegetéséhez fo- 
gott. Otet egy szerencsének sok ember né 
zelhetéseire nagy városba kellett volna kap- 
ni, de ottan házakban s gyűlésekben is fo- 
roghatás végett, hogy amik, fogékony 
ságában megakadnak, azokat praktikai fel 
fogásaival adja elé. Különben sem Aolt a 
technika s csupán elvonult elmélet' esze, 
hanem mindjárt a dolgok velejére vágó 
De Berzsenyit az egyhelynek édes meg- 
szokttábol húzni kellett, pedig ha már tá- 
vúiban egykét bizalmas barátjával szép las 
san kényére adhatta ki lelkét, akkor meg 
onnan vált meg fájdalommal. Tapadó ér 
zelmű mind illyen , elindulni alig tud s 
másnap már akárhová kész. Menté magát 
hívásaimra hangya gondjaival háza körül, 
pedig annak elintézéseit egy-egy időre fe- 
lesége most is ollyan jól elvitte volna, mi- 
ként még Sömgyénben, mikor ott a köl 
télyzés el-elvonta gazdaságától, mellyen 
a tüzes magyar gazdasszony akkor gyak 
ran azért nehezeit, mert nem tudta miért 
elméi mindig csak könyvei között. De, 



BERZSENYI ÉLETRAJZA. 



XIX 



nem akadályozza vala most, iiiido'n látta iKudárajo' legalább telelni, s itt fejtem még | 
urának tiszleltetését, mert a mióta ver- eszméit. 

sei mefíjelontte után örtimmo! érzé , ki- Azon mindig falusi lakhoz ragadás tévé 

nek nojo ? azt monda Diikai Takács Judit!,;t eianiix ira csendessé is, hogy vitatkozó 
öccsének, miként nekem Mai v i na maga: ülésekben mint a mag> ar akadeníiáéban 
beszélé lS14-bcn, hogy /7/// szfy; w/ff^'z/ffr ámbár 1S:U- és lS35b. megint jelen volt, 
munhái künnyen feledtetek vele gazdaságra ja szólók kítzé nem tart(»zott. Hátoiság bcn- 
néha néha nem ügyelését, elzárkózását; — ne jjedig ahhoz lígy, mint Írásaiban; esz- 
hanem azok akkori készitésenii v(>le, férje, innéi hamar és bőven kelése is úgy, mint 



semmit se kitzlutt 

Mikre, mikor? tette mostan kezét, 



íigyan azokban, de a belészokásnak ma- 
rada hijá\al. S ez kár vala, mert az ülésj 



látszik e ^>üjtemén>ben, hol a „Magyar :,itán barátaival közlött észrevételei olly id- 
országi mezei szorgalom akadál}ai" czimüt [vesék, az intézetért olly forrón f«'lf<»got-, 
1833böl, tőle, mint mindig csupán költér-tak valának, sőt, fájdalmai, ha nem jó 
nck ismerttől nem igen fogja várni az ol- következnék — az ő véleménye szerint — 
vasó. Sok marada még ő benne, kiirha- jrésztvevő szenvedél}üek. Későbbre, felté- 
tandó, melly ugy hajt vala elé, mint a tele volt, itt laktában, a héti ülések folya- 
letarlott gyepezet' annyira uj kizöldelése, Imából meríteni tapasztalást, s eléadni szó- 



mintha semmi aszály nem érte volna, (iyak 
ran monda ug\an: „neki már csak csen- 
desség kell, semmit sem ír többé", de az 
csak annyit tett, leégett már egy szál világ, 
gyújts másikat, s ez megint jó ideig veti 
fényét. Következőben festette inkább, lé- 
nyét: 

Le tet(em áiiihár lanloiuat kezemből. 
Hogy kedvesimnek adjam éUemet, 
S nyaram' kalásszal l)íz(atú szakát 
Telemre gyűjtve éldegéljem el : 
De oh nem élei a miizátlan élet ! 
Maradjon a föld! minden kincse gőz, 
Sietve térek vissza Istenimhez . . . /. ilt a 
íTd. lapon. 

Hanem szeretettel kellett vele bánni és mu- 
tatni hozzá tiszta lelküséget, mert ő 60 
évéig is ártatlan gyereki szemérmeíjségü 
maradott, miként kivallja érzelmeit a kri- 
tikáról irt értekezete Iső czikkében. Atal- 
jában azon kritikusi kösönködés: „boszon- 
tani kell a lángészt, s majd haragjában még 
több ereje lobog elé" csak hőrcsökre illik; 
ez igen, akkor adja ki jobban mérgét mi- 
kor eb ugatja. De a kritikus, még szebbet 
akaró ember. 



val is a szeretett ügyhez , véleményét. 

Hanem egyszer csak e hír jött: „A jó 
ember, el is temetve már! Farkas fia, hoz- 
zám nem rég érkezett válaszában 1842, 
így adá elé halálát: ,, Néhai édes atyám,' 
már előbb álmatlanságban s gjomor gör-, 
csökben időnként sokat szenvedvén, lábain' 
kezdődött és lépcsőnként a test felsőbb ré-| 
szcire szétterjedt szélütés következésébenj 
hunyt el ápoló kezeink között S napi sii- 
lyos szenvedései után, a közelgő kimulás-j 
tol mit sem tartva , velünk s orvosival az 
utolsó perczig férfiúi szilárdsággal nyugal- 
mas lélekkel beszélgetvén." , 

Hideg tetemei felett egyházi beszédet,' 
Horvát .I()sef vései evang. pap tartott, hova 
Nikla tartozik. Hamvai itt nyugszanak 
azon nemzetségi sírboltban, mellyet e gyász 
alkalomkor, özvegye s négy gyermeke ké- 
szíttetének. Most meg ezért is figyelemben 
leszen ezutánra c Nikla, mellyet Fényes 
Elekünk 183öban Somogy vármegye föld-, 
írásánál igyjegyzeki: „Ékesítette a ma-, 
gyár Horátzius — Berzseny inknck — lak-, 
helye." 

Eddig róla mint nemzet emberéről, 
mert a lángész, egy illy anyaclmc, az or- 



fijainak átadni gazdálkodását, maga pc 



És közié velem, miként szándokozik szag' fia. Egy pillantást még belső életébe. 

pedig Gyerekeit abból a legszívélyesebb atyának 



XX 



TARTALOM. 



szólítja folyvást szent emlékezete. A két 
idősbet Lidit és Farkast, olvasni irni maga 
tanítgatá, e fiát latinra is ő. Utóbb házi 
oktatókat tartott, ezek és Antal s László 
mellett. Gazdaságukat jól elintézve hagyá 
őket. Lidi, férjnél Nagyalásonyi Barcza 
Károly táblabirónál van, s ITalimbán Vesz- 
prim vármegyében laknak. Fiai, csendben 
osztozának meg s tisztelt anyjukkal viszik 
a gazdaságot. 

,, Valamint gyermek éveinkben, — ezt 
irá Farkas, hozzám — ügy utóbb is nemes 
kedvét találá a velünk való beszélgetésben, 
oktatásban, különféle vitázásban s józan 
életirány adásban. Mindenkor mélyen ille- 
tődve gondolunk vissza azon sok szépre s 
jóra , miket Tőle hallánk ! O a feledhe- 

Biidán, május SOrf. 1842. 



tétlen, nekünk folyvást nagy Iskolánk 
vala!" 

Barátaival, tisztelőivel, tán az egész 
nemzettel pedig, ezen innen egyedül köl- 
téri szép szelleme, mellyhez a közül va- 
laki igy szólt: 

BERZI^EMTI HAliÁL.ÁRA 

Lant fejedelme, mi nagy vesztése hazádnak halálod ! 

És az Olympnak melly nagy nyeresége leve ! 
Itten alatt minilig honod első csillaga voltál. 

Ott fen az ég elsü csillagait növeled, 

T a 1 á 1 d k y. 
L. Hasznos mulalság. 2 2 ei 23. szám 1 83 8. /. 169. 

Hogy én e kellemző TaláhlTtijt , még 
ki nem tudtam, miként ohajtám, találni! 

DÖBRENTEI GÁBOR. 



AZ ÖT KÖIVYV KÖLTFXY TARTALMA. 



Első könyv. 



Ajánlás ..,„_., 

A melancholia 

Szerelemhez .._,„ 

Jámborság 's küzépszer 



.. 1 . 

_ 2 

... 2 

.. 3 



3. Gróf Tőrük Sophieliez „ 3 

6. Melisszához 4 

"\ Kózeli'tő tél ..._ 4 

8. 1 lorátz 4 

^1L Osztályrészem 5 

10. Egy liívtelenhez 5 

11. Az én múzám ™ 5 

12. Cliloe 6 

13. A tavasz 6 

14. Egy szilaj leánykához ..„.._ 6 

15. Örömhez 7 

16. Mázához 7 

17. Linón .„ ,.„ „. 7 

18. A szerelem „ „ _ 8 



étlap. 

. 84 



80 



81 



90 



10. Barátomhoz . 

20. INIagányosság 

21. Az esthajnalhoz .._„, 

22. A szonetthez „ 

23. Amathusz __ 

24. Búcsúzás 

25. Csermelyhez 

26. ftgy leánykához _ 



9 
9 „ 

10 ... 
10 

10 

11 



Másod könyv. 



27. Virág Benedekhez 12 

28. A tudományok 12 

"iö, A felkölt nemességhez , „ 13 

30. Herczeg Esterházy Miklóshoz 14 

31. Orczy áriiyokához , „ 14 



ilUp 

. 78 
. 78 

. 84 
. 79 



63 





TARTALOM. 


XXI 


Síin. Cíím. Sorlap. 

32. Megelégedés 15 


KtirerclUp. 


X^egyed könyv. 




33. Gúrüg Demeterre 15 


67 


S,im. ri.m. Sorlip. 


i;..rovc,l.p. 


|34. Féltés _ _. .„.. 15 




77. A honvliai grotta. Gróf Bethlen 




■3.Í. llnr.-'it'/liiclinx Ifi 


— 


.\dáninéhoz 44 


101 


'36. .\ Maitvaroklioz _.. 16 


71 


78. B. Wesselényi Miklós képe 41 




,37. Téti TakáoB Jósefliez ._ 17 




"Q. A tpiiirti" 44 


. 94 


38. Az iilniai ütküzet 18 


80. A pesti magvar társasághoz 45 . 


'39- A felkült nniirsségliez 18 


72 


81. Diilirenfei (íálnrlioz 46 . 


91 


40. Fels.'ljüki Niigv l'állior 19 


73 


82. Diikai 'inkács Judithoz 18 . 


94 


J*. A Mapjarnlihoz , 20 


73 


83. Vitknvics Mihályhoz _ . 49 . 


94 


45. Kishez 20 


_. .... 97 


84. Barátnémhoz „ . 50 . 


94 


43. r.let dele _ 21 




85. \'andnl hülcseség 51 . 


99 


44. Bucsu/.ás Kemenesaljától..... 21 


91 


86. Ilelmcizi Mihályhoz 52 . 


_.. 94 


45. Kesztliely _. „ 22 


100 






4fi Rakkli.iszlio/. 22 


84 


Jegi/z. A másod kiadás e négv köiíjvig 


terjedett. 


47. Barátimlioz... . _ 22 


48. Gróf Festetics Lászlóhoz 23 


79 






49. AVesseléiivi Immvailioz 24 


. 84 






m. Fol)áfzko<lás 24 








51. .A lialatoni nvnipha. Gróf Teleki 
1 Lászlóhoz 25 


85 


Ötöd könyv. 




'Ő2. Báró Próiiay Sándorhoz 26 


86 


SíJm. Cíi'm. Sorltp. 


Etzrcrétlnp. 






87. A kültcr .... ... 53 . 

88. Fcis. királyunknak Keszthelyre vá- 


87 








ratásakor ... „... .... „ .. 53 . 


87 


Mtarmad kiítiyv. 

1 




89. Szilágyi 1458ban .. .„ _.. 54 . 

90. Himnusz Keszthely isteneihez 54 . 


87 

87 


Sf.<,o- Cm ?orl«r. 


r..,r.vó.|,,p. 


91. Hektor bucsuzása, Schillerből 55 




,53. A múzához — 27 




92. Napol.^onra _ _.... 56 . 


„..101 


54, Ksdeklü szerelem 27 




93. A fiircdi kúthoz _. 56 




55. Lollihoz _._ 28 




94. Klcgia gróf Festetics Gjörgy ham- 




56. Az est__ __ 29 






91 


57. A halál _ _ 30 


_.. 90 


95. Wesselénji, a nádor, Muránjnál. 




58. Mulandósáe . 31 




Töredék- 57 




50. Vigasztalás „ _ _ 32 




9(i Felsőbi'iki Nag}' Benedekhez 57 


1 


|60. Lilihoz .. „ 33 


62 


97. Vig Chioe.. .... .... 58 




61. Reggel. __ _ „„ . 34 




98. Zagyváló s tiszta kritika 59 


[ 


62. Nelli _ 35 




99. L'j Görögország . .59 


100, 


63. Fannim emléke — 36 




100. Kcllü közép __ ..._ 59 




64. Phillisz . ... .... .„. __ 36 




101. A poézis hajdanta 59 




65. Xz én kegyesem _. . . 37 




102. Anglia _ _ .._ ''O 




66. (ilOczerc .._ . ..._ 37 




103. lladarász itjoncznép „ — 60 




67. í^zerclines bánkódás 38 




104. Kultér ülilote 60 


i 




_ ._101 


105. Gróf .Majláth Jánoshoz 60 . 


87 j 


69. Czenczimhez _ .„ 40 




l' 


70. Vö és szív 40 




Jfgyxés. Ezen ötöd kön^Tbeii állók közöl a 87, J 




71. F.sztihez ._. ...._ ._ 40 

72. \ tánczok _ _ 41 




89, 92, 97, 100, szám alattinak tudom cis 


íórva már 


73. F.nimihcr .„ . - 41 




riiegjelenttét , a többi, mostan terjesztetik 


elé , leg- 


|74. Életpliilcsophia .._ _ 42 


98 


elsűbbszer. 




75. Levélti.rcdék . barátnémhoz _ _ 13 








76- Barátimhoz _.._ _ 43 

Jegi/z. .\t eisű kiadás c három kűnyvbül állott. 




s 





XXII 



NÉV S TÁRGY MAGYARÁZAT. 



RÖITID MAGYARÁZAT 

NÉMELLY NÉVRŐL, TÁRGYRÓL, jMELLY A KÖLTÉLYEKBEN ELÉFORDUL. 



I 

Aga ni Pite, Böotiában Helikon begyén forrás' 

neve, mellyel Pegasns ló patkaja vágott fel. 

Vize költené ililelé ivóját. 
A II) ion, így nevezek a Rómaiak a mai Angliát 

Skócziát; talán az Angolhon délifokain lévő 

fejér krétasziklákrol, talán a régi gael alp v. 

ailj) szótol, melly sziklásliegyet teszen. 

Aiuarantli.amaranl, ei nem hervadó virág- 
nem neve, melly leszakasztva s megszárítva is 
élénk szinéhen marad. Hlyen az ezerszép. Köl- 
térnél tahát halhatatlanság képjele. 

Amathusz. Város, Küpria [Cypria] szigetén s 
benne, Vénusznak szentelt tempel állott. Innen 
volt Vénusz neve; Amatbusia is. 

Anibrosia. A görög istenek mesetana szerint, 
édes folyadék v.jgynüdv, melly Okeánosz bó-l 
dog szigetén fakadóit, s isten-étel és egyszer-' 
smind ísten-ilal volt, halhatatlanság fenntartá-' 
Sára. Siirü lévén, szolgált inil is. Ha ember' 
kaphata belőle, szebb, gyorsabb erösebb lett ,1 
tahát valahogy istenibb. Bakkhusz innepe is azért ' 
volt azon névvel. Hellasz istenei azon^ban meg- 
halának, mert a képzelmény, akár felnlek, akári 
j .szentről, csak addig él, míg az ember hiszi;' 
hanem ollyan bodog csergeteget, mellyböl ez 
isten-ét és isten-it, meritethetnék , minden or- 
szág óhajtana magának. 

A óni a. Böotiának hegyes tája, mellyen Lithak- 
ron hegye mellett Aganippe s Hippokrene for- 
rások csergedeztek. — Innen a múzák neve : 
Aónok. 

Alcides, A 1 ki desz, Herkulesz görög nevével 
mellékneve nagyaiyjárol Alkeoszrol; tahát Al- 



kidesz annyi magyarban, mint: Alkéosz vér. 
L. Livius Hd. könyve 5. dec. 

Argnsz. Anyja Izmene volt, apja három is emlí- 
tetik, vagy legalább úgy, hogy tán Arestor, 
tán Inakhosz, talán Agenor volt. De más czif- 
rái is adod még a költér Argusznak, szemet, 
keltő helyett, százat. S mikor ötvenével alutt, 
a másik ötvenét ébren forgatta. Kapva kapottj 
az illyen éjjeli nappali őrön a féltékeny Júnó,l 
ki urát, Zeuszt vagy Jupitert mindig mással; 
meg mással találta. Különösen lú mellé állítá 
vigyázatra. Hanem Jupiter súgott Merkúrnak,! 
Merkúr addig fuvolyáz Argusz melletf , míg 
liangjai' édesével a nyílott ötven szemet isi 
álomba hunyalta. Szegény Argusznak ekkor aj 
szeles Merkúr, még feje gombját is lekerílé. 
De Júnó, hálás emlékezetül, Argusznak sze- 
meivel későbben pávája farkát ékesítette fel. 
Más költér szerint meg Argusznak egész teste, 
csupa szem volt. Mesél felőle Ovidius is, átvál- 
tozásaiban. 

Árion. Leszboszon, Krisztusnál elébb mintegy 
62 5 évvel születelt. Csak egy hymnusza ma- 
radott fenn Neptunra Brunk anaíektáiban, de 
a lantja zengelmessége felöl keletkezett rege , 
leghaiályosabb költérnek mondja. Dalai magas 
repttét a dithyramh fennséges eszméje is érez- 
teti, azon versnem pedig az ő kezdeménye. E 
híre vételé Perianderrel Koriiithusz fejedelmével, 
magához. Onnan járta meg Szicíliát s Itáliát,! 
lanlja mellett énekelve, s repült a pénz, ke- 
zébe, hallgatóitol. Tarentuinl)an meg, ő nyeré 
el egy zengelmi versenyben a dijt. így akarai 
most fejedelmi barátjához térni egy korinthuszii 



NÉV S TÁRGY MAGYARÁZAT. 



XXIII 



hajún. Ilnnem mikor iiM-^lmlá a hajósnéjt, mily 
lyen pénzes embert vis/en, kivéf;zésére súgott 
össze. De Aiiollú, a köllérvétlő isien — ilt a 
rétre kezdete— Áriunnak, álináhan jelenti meg 
ezt. Megállj te vailraj, moniljíí magáhan Árion, 
szelíd lesz, ha zengelmeim hnlloil. Legdiszesehli 
ruháját ölti fel, a hajú latjára áll, megzendíti 
lantját s legeslegszehhen a hogy csak tudá, 
ereszti a sik tengernek, hangjait. Útitársai ha- 
mar hániiilják is, mi lühh? á dellinek, ezen, 
uielegehli közép tengeri emlős állatok , a hajú 
mellé csődülnek, annak haladttáhan úszkálnak 
ficzkándozva. Árion leső szeme azonl)an főkép 
a hajósukén , hanem ezekét mindig csak pén- 
zére szegzettekill leli. „Ugy öijenek-e meg ezek 
engem !" sóhajt. Inkáhh a hullámok közé szö- 
kik, íis egy dellin alája usz, hátára veszi a 
tisztelt lantost, ez meg, diadallal kezd most 
ülni azon; a dellin pedig viszi, légcsőjéből vi- 
zet íelfúva viszi Lakádemon felé, Tánarosz begy- 
fokáig. S a zengelemszerető , a szánakozú del- 
fin által — íliyennek tárták hajdan — így jut 
Árion kedves Perianderéhez mé^ elébli , mint- 
sem a h.tjó, Korintluiszha. Maga elébe hivatja 
majd Periander a hajósukat s kérdi: hová tet- 
tétek Árionomat ? „Megholt" felelék. Ekkor elé- 
áll Árion. A fejedelem ítéletet tartat, a révé- 
szek biinüs akarata kisül , s a bujtogatóbbja 
akasztófán — akkori névvel: keresztfán —szá- 
rad. Árion lantja pedig és megmentő delAne a 
csillagjegyek közé emeltelék, azaz 10 csillag- 
ból álló csoport, Árion lantja nevét kapta. Ue 
van Neptunrol is mese, miért jegyeztette volna 
ő, a csillagok sorába, delfinét. Akárhogy, de 
milly különbség! a hellén és héber képzelem 
között. A görög köliért zengelem elbájolta del- 
fin, csendben teszi ki partra; Jónást, a zsidó 
bölcset, czethal nyeli gyomrába s úgy okádja ki. 
Árkádia. Peloponnesusz magasabb részének re-j 
gényessé vált neve. Határai: Akliaia, Argolisz, 
Messzénia Élisz felé. A sok szép h«gy; a sok 
gyönyörű völgy, és ezek ligeteiben a sok cser- 
geteg folyú, tó, virány. Őslakói pelasguszok 
s akkor neve: Pelaszgia. Későbben Lükaon ;'>(» 
fia oszlá fel s annak egyik onokája Arkasz ne- 
véről lön Árkádia. A mese azt is mondja, hogy 
Aikasz , Zeüsznek és Kalliszlónak volt fia. — 
Megalopolis egyik városa, szüle Polybiusz tör- 



ténetírót. Mantíneánál győzött és esett el Epa- 
mínondasz, hol emléke is állott; most, Mondi 
falu van helyén. Míg lakosa csak vadat űzött 
élelmére, s barommal bánt, embernek ő is csak 
képével birt. Ttúbb es utóbb, szép táj-e vagy 
mi? szelídített r.ijta, fejlődölt a zengelem szen- 
vedély , kimelegedett a tánczvágy. S legfőbb 
istene e földmivelő és baromtartú népnek Pán, 
zengelem hangjai és tánczok közölt lön tisz- 
telve; hiszen maga Pán, ha sipját megfuvá, 
valahány nympha volt a ligetekben, mindnyája 
tánc/nak eredéit, sőt a juhok több tejet adá- 
nak. A kültéri képzelem valami szépet talált 
ezekben , s e görög betyár juhász és ökrész 
életnek ártatlanabb uldalait úgy kapta fel, hogy 
máig is a legnyájasabb képeket, minlha való- 
sággal lett volna valaha aranykor, hiteti el 
az idyllion. Hanem ekként ad must nem kü- 
lönben , cziczomázó történetíró, kis lelkűnek 
is nagy nevel, igy mngasztal elferdült kriti- 
kus, középszerű irócskát színészt i.s, égig, pe- 
dig valóságban ezek másként vannak. Hlyének 
dicsöségí dombjai ugyan , csak lumiokbuczkák ,' 
megint lelapulnak; de valami szebb világnak 
keresete a képzelemben mindig megújul, s Ar-j 
kádia kedves kép marad, sőt melléje az ujabb 
világ, Eldorádól is alaklta. 

Atrídák. Hoiueiuszur.l Agamemnon és Mene- 
laosz királyi fivérek neve, mint Atreosz my- 
kénei és argoszi görög király ni-mzetségebe- 
lieké. A Trója elleni görög fejdclmek szövet- 
ségének Agamemnon volt fővezére, ki az alá 
100 gyályával ment. Tőle fúgge tahát majd 
minden , s fényes udvaránál kegyeért sokan 
esengtek. Atrídák ragozata egyébként annyi, 
mint magyarban: Györfiék , Istváuliék, Lú- 
rántfiak, sőt ^ nélkül is csak: Ilunyailiak, 
Zrínyiek. 

Aeakusz, Jupiter fia Aeginálol Asopusz folyó- 
isten leányától. Jupiter ezt, atyja boss-zuja elől 
megmenteni akarván, szigetté változtatá, S az 
anyaszigeten majd Aeakusz fejedelemkedék igaz- 
lelküen, miért az Istenek is annyira kedvűk- 
ben tárták, hogy egykor Görögországot szá- 
razságtol s éhségtől csak Aeakusz imádsága^ 
menté meg. 

A égisz asszonya = Minerva. Aegisz, tűzo- 
kádó szörnyeteg volt, melly sok országot pusz- 

D 



XXIV 



NÉV S TÁRGY MAGYARÁZAT. 



láva lön. Végire iiiegölé Minerva, s börébül 
vérlet készíle magának, innen vértének neve: 
Aegide. 

A e l h e r , magasságiján véknyiilt levegő. Aga- 
memnon lovának neve volt Aelhe, mivel köny- 
nyen lebegeK , s halailott mint a szellő. 

Aetlira, Pitlieosz nevű tröczenei király szép 
leánya, kibe Aegeosz, Attika királya, midőn 
Pitlieosznál mint nőtelen , látogatóban volt, 
szerelmes let(. Elváltában saruját és kardját 
adá Aethrának. Ua fiad lesz, monda, ezekkel 
küld ismerteiésül hozzám. Elvenni nem meré , 
mivel a Pallantidákat , kik thiónját lesek , az- 
zal liitegelé , üogy magtalan bollával ugy is 
megkapják. A mese ágy is járt, hogy kardját, 
egy nagy kőszikla vagy márvány alá rejté, s 
ezí mondta: Aelhra kedves, ha íiad oUy erős 
lesz, hogy elhengerilheti ez e'kíelen márványt 
a kardról, jíijjön bálran, embert teszek belőle. 
S a szép Aethra jeles fia, Theseusz, Athéné- 
ben terem atyjánál. Az erős lelkes bátor ifjú , 
leveri Attikában a sok vad barmot, zsiványt, 
kik a még nem rendezett országot pusztiták. 
Jázonnal együtt jeleskedik az aranygyapjas 
hajóhadban, melly , Krisztus előtti 13d. száz- 
évre esnék, Minotauruszt a krétai szörnyeteget 
kivégzi Ariadné, segítségével, ki épen Minosz 
krétai király leánya volt. Taurusz, ugyan an- 
nak egyik vezére. S Minotaurusz , mint fele 
férfi fele bika szörnyeteg azért, mert a legyő- 
zött Alhénélöl a király, évi adóként nebány 
ifjút s leányt vett rajtok. Theseusz Athénét 
átaljában majd mint királya, újjá alkotta, mert 
az elébb csak összecsoportozott embereiből vá- 
rosi rend lett. Ú kezdeté az iszthmiai játékokai 
Neptun tiszteletére, mellyekcn művészeti esz- 
mék serkedezének. És még mennyi egyéb hősi 
tette ! Ezekért nevezé a bámuló utódság félis- 
tenének. 

Bacchus z, Bakkhusz , a bor istene, mert In- 
diában Nysa völgyeilien ő készilell szőlő ned- 
vébűi jó izü ilall. S e felfedezését, hogy min- 
denfelé megismertesse, országokat járt ];e. — 
Oroszlánok huzák szekerét, vagy parduezok, 
tigrisek, s a diadalost seregnyi ember asszony, 
szilén, szaiir, maenasz követte, szőlővesszőt 
thyrsust tartva , koszorúzoílan és jól leiva ma- 
gokat , mindig, FMoe , Klclfusx rikólozák. Fia 



vala Jupiternek Szemelétöl. A görögöknél Dio- 
nysiot volt neve, s igy innepei kikelettel: Bac-[ 
chanalia és Dionysíák. | 

Baktra vidékei, az az Persia, mert azon nevű 
régi város — ma Termed Afganistánban — és 
Baklriana tartománya, Persia része volt. Há- 
portoni Forró Pál irja Curtiiis fordításában 4 619. 
„Az Bactra nevű varos annak az országnak feje, 
az Parapaniísmus hegy alatt fekszik, az Bact- 
rus vize az kőfalai mellet foly." 

Bengala, angol birtokú tartomány Indiában, 
Gangesz folyó torkolatánál. 

Blandusia vagy Bandusia. A' Horálz lakta 
vidék vagy falu neve. Ilid. könyve 13d. ódáját 
e Blandusia forrásához igy kezdé: fons Ban- 
diisiae. 

B r e a s z, északi szél. Mivel a hellén forró kép- 
zelem jninden természeli jelenséget valamelly 
azt inditó Istentől jöttnek nézett, boreasz is 
valami isteni erő lön előtte. 'S ez ollyan, le 
vegőben dúdoló , hidegen metsző Isten kiroha- 
nása volt, mit csak szép leány tuda felmelen- 
gelni. Mert apui Aszlraeust, anyui Aurórát kői- 
tek neki , s igy , ha bár istent , szerelem nél 
kiil még sem bagyák. De Boreasznak könnyű 
volt, kemény szél léiére megragadta Orithyát, 
Erykhtonnak Athéné királyának leányát s ugyan 
csak vitte. Gyermekei is leltek tőle. Majd meg 
Kblorisszal Arktiinisz leányával repült Nipha- 
tesz hegye csuitjára, mellynek neve sokáig Bo- 
reasz /lüitigya lett , azután : Kaukazusz. 

Boszphorusz vagy Boszporusz, magyarul 
lulajdonkép : tengerszorúlat. Hlyen az Európa 
és Asia közli, mint egy csatorna, melly a fe- 
kete tengert és Maeoiis lávát összeköti. Ennek 
régi neve : Bosji/iorus cimmerius. A másik, haj' 
dan thracicus névvel, Konstanlinápol v. Sziam 
búinál Thracia és Kisásia között, hol ez állal 
a fekete tenger jmntvs enj:inm és Proponlis, 
mar'P di marmora foly össze. Az elnevezés még 
a hellén istenek mesetanából szállt. Mert, igy 
regélék, a tehénné változtalott lo itt úszott 
által. Vagy mondják , onnan , mert a keskeny 
szorúlalot egy ökör is átussza. 

Cynthia, helyneve Diánának, mivel Cynthus 
nevű volt azon hegy, — az olasznál ma: mnnle 
cintio — mellyen Diána Déloszban született 



NÉV S TÁRGY MAGYARÁZAT. 



XXV 



fivérével ApoUmal együtt, ki ine^ innen : Cyn- 
thiiit lett. 

Danaé, argoszi király Akriseosz és Eiiridice leá- 
nya. Az oraculiiin igen ráijeszte .Akiiseoszra, 
e jóslatával : Danaéd fia megöl téged. S ha 
szép is a leány, ha jó is a kedves, atyja ir- 
galouitaianul leleszeli egy bádoggal fedett vár- 
toronyha, hogy hozzá férfi ne férjen. Jupiter 
uiosolyga. Megállj csak szép királylány, monda, 
elűzöm én unalmadat. S csepegdegelni lát a 
kedves leány, hé a fedelezet hiszakán esőt, még 
pedig arany esőt , s az eső csejtpekhöl .Jupiter 
ur egyszer csak előtte hízeleg. Akriseosz min- 
dig maga ment megtekinteni leányát , s annak 
idejében, látja, hányadán van. Most még in- 
kább uiegrémill, Danáét fiastul, egy dobozban 
taszítja tengerre , vesszenek ott. De a tenger 
istennél Szeripiiosz nevű szigetre lebegtetik az 
összeszegezelt deszka csónak formát , felne- 
vekedik ottan a fiú, s lön Perseus, a perzsa 
nép alapilója. 

Dardanellák, dardanellae, azon négy erősített 
vár neve, melly az ásiai s eiírópai parton Sztaiii- 
bul előtt úgy áll a tengertnrkolat hosszában, 
hogy azok török őrségének megegyezése nél- 
kül , idegen hajó a török fővároshoz nem kö- 
zeledhet, mert az evezési pálya közöttük 12 
órányit tart. Keltejét Ild. Moliammed épiteté 
Konstanlinápolnak mindjárt megvétele után egy- 
mástol 7.')i) ölnyi távuiságra, más kellejét IV. 
Mohammed a XVIM. százévben, mintegy 2001) 
ölnyi közzel. 

Delphi, város volt Phokiszban, Parnasszus he- 
gye déli ormánál, s helye a régi görögország 
leghíresebb oraculumának , mellyet Apolló ala- 
pított , midőn olt Pyiho sárkányt megölte. Az 
oraculum jóslalainak kimondása Pythinm nevii 
barlangban történt. A jóslat mindig burkolt , 
mindig két értelmű volt , s mivel valauiellyike 
csak beteljesülhetett, a szegény elbolonditott 
nép , istenesité a jósló papokat. Ezek pedig el- 
tek a babonás könnyenhi\ő.séggel. Ajándok nél- 
kül, szóba sem álltak, s kiucshalmazzá lön így 
szentegyházuk. A város pedig szobrokkal kü- 
lönbnél különb szépmüvekkel ékesült, mellye- 
ket hála emeltelett. Eleinte évenként csak egy 
egy hónapban volt jóslat kaphatása , később 
hónaponként egyegy nap, hogy többszer gyűl- 



jön nyereség. .\ sok megesalatáson végre okul- i 
tak az emberek, s a jóslatnak, mihelyt nem | 
hitték, vége lett. j 

Délia, másik helyneve Dianának , ki Déloszon 
született az aegeumi tengernek kűklopsz nevii' 
szigetei egyikén. Délosz, így meséié a köliér, 
egykor csak meztelen szikla volt, s a tenger- 
ben úszkált. Megesketé Here (.lúnó) a földet, 
hogy Latonának helyet ne adjon szűlhetésre 
Jupitertől. A szikla nem vala föld s a búdosó 
Latona reá szállhatott. Ott szűlé .Apollót és 
Dianát. Anyjuk ide /í-w/W állítását ígérte, s 
az ikrek tisztelete kezdődék. Mert szélvész 
már nem hajtá a sziklát, azt kitöltő oszlopok 
emelkedének a földnek belsejéből. Oracnlum- 
nak is ide helyezése Apolló nevére, és Korin- 
thuszbol a gazdag kereskedők ide vonulása hí- 
ressé tevék Déloszt. 

Dírcéi hattyú = Pindarosz, mintegy .50 
évvel elébb Krisztusnál, magas reptü görög 
ódaköltér, ki Böolia Thébe városában szüle- 
tett. .Annak tövében volt, dirce nevű igen jó 
vizű forrás. A Horátzius által erről czímezett 
költérhaltyu, nem csak hónál ihlelé fennséges 
énekeível tiszteletére, hanem az egész akkori 
mívelt világot. A thebei ember még csak ro- 
konát is becsülé. Nagy Sándor, Thébe városát, 
katonái ragadmányára bocsátá mérgében elle- 
ne, de parancsul adá, hogy a házat, meílyben 
az előtt körülbelül 100 évvel Pindarosz lakott, 
senki se merje bántani. Hasonlóan cselekvék 
Sparla hada , mikor Tliébét győzelmesen meg- 
rohaná. 

Dithyramb, dithűrauibnsz, dal vagy óda görög 
neve, melly Bakkhusz innepén énekeltetett. — , 
Árion, az illyent legelőszer irt, úgy foga fel, 
hogy boristene, olly szökdöső képzeleinmel ma- 
gasztandó, inillyent Katának heve féktelenül 
ereszt szilajkodásra. Minél inkább fcsté taliát 
a részeg ember gondolatai járásait, annál szebb- , 
nek találtalék e czélra. Innen a szavak szer- 
kezetében is engedett üsszevisszássága. A meg-{ 
gyúlt ész, képzelemnek lángjai' an. Tulajdon-, 
képen Bakkhusznak mellékneve vala : dilliyrnm-| 
bősz, mivel kétszer született, Szeinelétöl is 
Jupitertől is külön, de Schneider, bizonytalan- 
nnk mondja e szó eredelét, noha görög-német 

ü* 



XXVI 



NÉV S TÁRGY MAGYARÁZAT. 



szókönyvében 1819, sok irót idéz arról. Za- 
jos óda is, dilhyranil) nevű lelt. 

Dörgő = Jupiler (onans. 

Enna vagy Henna, egykor liires régi városa Szi- 
ciliának, Vmbilicum Siciliae névvel is, mivel 
közepén állotf, magas kősziklán, mellynek te- 
teje teres volt, s ezen vidám források körül 
töb))féle mnlalóhely díszeskedetl. Különösen 
pedig ottan Ceres tempele s Proserpináé, ki 
annak leánya volt , einelé nevét. 

Eósz, a görögben é'wi;, altikai ejtéssel, jóniai 
szerint /;we; a rómaiaknál: Auróra. Magyarban 
régen: liol, majd: hollal, hóival, azaz: mikor 
hol leszen, (világos) az van. így wa/j-bol, nap- 
pal. Hollal-htú lett / és/ közötti, valamint / 
és « közötti belücserével: hajnal. Világítja: 
gyü/feménj% o/tani = gyii/temény, oytani , és: 
ta/ál, /ám = ta«ál, «ám stb. Mert hóival, csak 
oUyan , mint : kalánval. 

Eralo, a 9 míiza közül egyik, ez, a szerelmi 
dalé s tánczé. Szerelem , görögül sígog. Auso- 
niiis igy jellemzé: Plecfra gereus Kralu snllnl 
pede , carmiite , vitllii. 

Erinnysz, ioivvÍk;. Vét vagy ek raggal: vétek. 
Majd istenítetvén az azért furdaló lelkisméret, 
Erinnysz olly istenné\é személyitetett, melly 
a vétket megboszulja J)elsö gyötrődéssel. A ró- 
maiaknál: Fiiria. Természetesen az iildés vagy 
üldözésnek is hozzá fakadott eszméje, mert az 
mintegy a lelken ül. 

Erycene, Vénusz mellékneve. 

Eteziák. Langy szellők. Értelmük által van téve, 
mert sTyjatog csak annyi, mint: évi, esztendei, 
mivel eroeév; szél pedig ítví/^og a mi: leng, és 
lehelet is; — ertiaiai avef^oi évi szelek, nyár 
közepén 40 — 5i) napig fúvók. De mivel északi 
szelek is dúdolnak évenként, azok neve: er>;- 
(Tíot [ioQEai. Köllély azonban az enyhe nyári 
fuvalmát érti leginkább. 

Evan, igy köszöntötte Zeusz vagy Jupiter Bak- 
kliuszt s melléknevéül maradt. Mikor úgymint 
Jupiter és isienpajtásai a rettenetes gigászok- 
kal harczolának, Bakkhusz hősileg véré le azo- 
kat. Meggyőzésük után örömében kurjongatva 
jelenék meg az Olympuszon s a mint Jupiter rá 
veié szemét, ,,Euan Euie" lv)]í, szép, helyes, 
fiam, kiáltá. Másként : derék legény vagy fiam. 



Ganyniedesz, inkább Ganümedesz, Trosznak 
Trója 3dik királyának fia Kallirrhoetol, Szka- 
iuandrosz leányától. A legszebb ifjoncz a fej- 
lés' azon szakában, midőn gyerekből ifjú kezd 
lenni, élénk, nyájas, csupa épség, kara czombja 
kerek, szemériiies. Jupiter meglátá Ida hegyén. 
Ez jó lesz, monda pohárnokomul, Jiinó' leánya 
Hébe helyeit, kire épen nehezeit, mivel poha 
rával szegényke elesett s ruhácskája fellebbent 
S Jupiter sassá tévé magát és Ganümedeszt 
Olümposzba vitte. Ott nebelgett az ifjoncz, iste- 
nek társalgásában, s tölte nekik a nektárt. 

Gigász, gigászok, a föld, görögül yaia fiai, 
yiiyevi'iq felbőszült harczos. A meselan szerint 
pedig sarkánylábu óriások, kiket a tiiánoknak 
a lartaruszha záratásukon indult mérgében Gaea 
szült a kiherélt Uranosz véréből, s Jupiter el 
leni barczra lázitolta őket. A phiegraei mező 
ken kerekedtek volna ki egyszerre a földből , 
s azonnal megkezdek az istenekkel háborújokat. 
Szörnyeteges képzelem állítá ki ennek alakza- 
tai. Hogy e dühös óriások Ossza, l'elion, ()ta, 
Rhodope nevű hegyeket s más több liegyet, 
mind más-más hegy tetejébe tornyozták fel , s 
majd a legfelsőbbnek csupjárol hajgáltak be kő- 
sziklákat üszköket az Olymposz tereméibe. És 
a melly szikla le találta tengerbe esni, aI)bol 
sziget lön, ha pedig a földre hullott, hegy vált 
belőle. A vigalmas Olymp tehát legnagyobb 
veszélyben. Feledé Jupiter szerelmeit, elé min 
den villámával és menykövével, azokkal sujtá 
le néhányát; Neptun egy szigetet kapott fel. 
Koszt, ennek egy részét borítá Polybatusz gi- 
gászra , Minerva pedig épen Szicíliát Encela 
duszra, s a többi bolondja szerint e mesének 
csak ugyan ö istenségek diadalkodának. Azon 
ban e ytyavrofÁUxia-hol a szertelen erő és tá- 
lon túli vakmerőségnek maradott fenn képmása. 

Hektor, Priamusz fia, Trója utolsó királyáé. — 
Anyja Hekuba volt. Homérosz Iliásszában a 
legmagasabb lelkű hös. Mert a csaták között 
a görögök elsőbbéi sorra hullanak karja által; 
tanácsban pedig a megfélemlett Tróját egyes- 
ségre inii, abba tűrést bátorságot önt. Míg ő 
éle , Trója reményben állott. Mert az alája ta- 
karodott görögség veszekedéssel gyengíté ere- 
jét. Akhillesz, a bosszús kevély, félre húzza 
magát mérgében; Agamemnon alatt, kivel ösz- 



NÉV S TÁRGY MAGYARÁZAT. 



XXVII 



szeiterelt Briséisz iiiiail, vini nem akar. Hek- 
tor ííry , a iíiiröí; hadat iiicj;: inegKdja, elejli 
Patrokliiszt , Akliillfsz vid'z bainijáf. A fájilal- 
iiiálian neki (Uiliödöit Akliillesz nio.st i)árl)ajia 
liija Ilektort. Akhillesz niai;á( kinyiií;(i(Uan áll- 
hat elé, Hektóinak sehei vannak, őt a sok 
vivás uiegtöié. De, nem hátrál, hízik Deiiiho- 
husz fivérében. Küzd a két liős. Akhillesz mérge 
azért is inkáhh forr, mert Palroklnsz az tí vér- 
tezetéhen esett el, Hektor tehát mintha ütet I 
ölte volna meg. De Hektor, életre halálra áll 
meg előtte. Hanem a görögség leg .szebbikét 
Akhilleszt , a kékszemű Pállasz Athene védi , 
Deiphobnsznak öltözik, s midőn Heklort rá- 
szedé már az/al. akkor nincs körüle a támasz. 
Hektor elesik. Testét Akhillesz, a vad, három- 
szor hurczolja körül szekerén Trója falai mel- 
lett, megkönyörögteti érette szegény Prianuiszt, 
s pénzért engedi neki végre által. Igy maradt 
özvegyen Hektor neje Andromakhe, Cilicia ki- 
rályának leánya: igy árvául lia, Aszfyanax, s 
több gyereke, A mint Homérosz ezektől elbn- 
csiizlatja csatába keltekor, az lelket ráz; e 
jelenetnél a költér, csiii)a szivély. Az a házi- 
élet szép érzelme , az a forró honszerelem , az 
a fejedelmi dicsőség! 

Helikon, hircs hegy Röóliában. Magas csujtja, 
igéző kilátással, s gyakran hóval lepve. Kü- 
lönben , levegője tiszta volt , völgyei díis haj- 
tásnak , fái igen épek és száz meg száz évűek, 
8 ezek gyümölcsei különösen jó izüek. Növé- 
nyeinek egészséges nedve , még a kigyók mér- 
gét is elváitoztatá. Mitzák űlhelyéűl még az 
ösz görögvilág regélé. Tempeleik szobraik emel- 
tetének ide, 8 majd, .4polló és más költérek 
tiszteletére is. Mai neve: Zagara Vonni. 

Heszperidé k , Hesperides , istenhölgyek. Né- 
inelly rege szerint Atlasz fivérének Heszperus- 
nak leányai. Más rege meg Atlasztól és Heszpe- 
risztöl , Heszperus leányától származtatta őket. 
Nevük is kűlönbözöleg adatott elé, számuk is, 
luajd kevesebb majd meg több. Hesiodosz minlha 
Afrika nyngoli parija melletti szigetben értette 
volna lakásukat , mások, csak álaljában Okea- 
Dosz nyugoti parlhoszain voliakul mesélek. Kert- 
jük fái, arany almát termének, mellyeket egy 
iszonyú, s mindig éber sárkány őrzött. Herkii- 
lesznek hát elébb ezt kellé megölni, hogy az 



almákat Euryslheusznak vihesse. Ezen aranyal- 
mák , a mai: narancsok. 

llybla, neve Szicília egyik hegyének, legszebb 
mézvirágok nyilasaival, Innen: ujiet hybleae , 
hyblai méhek. 

Ilisszus. Alhene városa falai mellelli kis tiszta 
vizű csermely Hymeltuszról csörögdelvén. Eső 
járta vagy elmaradta szerint majd megáradt, 
majd gyengén szivárga, majd el is apadott. De 
jtarljai mindig kiesek valának. 

Japet fiának sassá. Jajietusz fia Prome- 
theosz volt, a titánok nemzetségéből. Zeusz 
el akará törleni az embernemet haragjában, 
Prometheosz a leleményes eszű , újra alakitá 
azt agyagtiol vízből s az égbeli tüzet lelopta 
számára. Zeusz, ezeni mérgében Hejihásztosz- 
szal Viilcaiiiis, Prometheoszt Kaukaziisz egyik 
szírijéhez lánczollatá, s egy sassal eteté na- 
jionta májál, melly éjente mindig meg megnőtt. 
A tűz lelopás értelme volt, hogy tüz' gyújtását 
Prometheosz találá ki. 

Ithaka, sziget a jóniai tengeren, ujabb időben 
T/ieuki vagy Vid di Comjiure, de az angoltól 
megint Ithakának is nevezve; szűlhelje Ulysz- 
szosznek (görögül Odüsszeosz), ki ott király 
volt 8 e hónától 20 évig távul. Mert 10 év 
telek, míg Trója alatt vitézkedett cscieskedett, 
10 pedig abba, iiiig Círce bíibájain, a szirének 
igézetein, Scylla-Charybdisz örvényein keresz- 
tül, Kalüpszo szerelmeiből menekedve, hiv Pe- 
nelopejét és fiát Telemakhoszt megint ölelheté, 

Charybdisz Kharübdisz, tengerörvény neve, 
közel a szicíliai lengerszornál Scylliumk liívott 
kősziklához. A hullámok pedig mellyeket szél- 
vész ahhoz csapott, kutyaként nyöszörgének 
sőt ordítanak a hellén képzelemzűrben. 2:xvhí 
x«í»'« = szuka kuiya. Egy szóval, veszélyes két 
hely volt a tengeren, s a h.ijó, ha kormányosa 
jó szemmértékkel nem tuda forgatni, ott akadt 
eisűiyedl. Ésoszlán a ki meg szerencsésen ke- 
resztül verekedett, az toldá , miként szokás, a 
bajt, miből kimenekvék. A hajós hazudni sze- 
ret , a bányász hegyíszellemet költe. Ugy lön 
e két helyről többféle mondóka, mikhez egyet 
már Homérosz maga nyújtott. Szerinte a szikla- 
űrben egy kőlykező liat fejű sárkány, vagy a 
magyarban úgy nevezett rossz lakott, melly 



XXVIII 



NÉV S TÁRGY MAGYARÁZAT. 



az eleibe hentergett tengeri állatra 12 lábhe- 
gyet nyujía ki s körmei közé csipvén hat hosz- 
szú nyakkal gégével faldosá. Sőt az ott eleve- 
zett Odiisszeosznak is 6 einherét ragadta hé. 
Késöhhi költérek meg tengeri szűzzé alakíták, 
ki , fogvicsorító teugeriehekk*! övedzé magát 
körül. Charybdisz mai neve: Calofaro, Scyllaé 
Rema. .Azon csak egy órányi szélességű szo- 
rosé pedig, melly Szicília szigetét a szárazten- 
gertöl elválasztja, Messzinai folyam v. huzam. 

Chloe, Horátziiisnál eléjövö leánynév; — y^-oa, 
X^óyj , növény legelső fokadása, himl)ó. 

Chimaera, hegy Lyciáhan, melly éjente füstöl 
s lángot vet, vagy vetett. A költelem ebből 
ször/iyet alakíta oroszlán fővel kecske lábbal 
sárkányfarkkal. Ezt vertevolnale Bellerophon, 
Neptun fia. A rege igaza ennyi : e hegy csap- 
jait oroszlánok szeretek , derekán a kövér fü- 
vön kecske legelt igen sok, tövében kigyó fész- 
kelt nagy számmal, mert ott mocsáros volt. S 
Bellerophon ezen termékeny hegyet lakhatóvá 
tette. így Pniisaniasz. — Vagy egy Chimarriisz 
nevű , igen dühös tengeri rabló lelt volna , s 
ennek hajúja órára oroszlán, hátuljára sárkány 
vala faragva, s Lyciát ettől, Bellerophon sza- 
baditolta meg. Igy Plutarchiisz. 

Chiron, ApollodorusználSaturnusz és Philyra fla- 
Sokféle ismerete s hölcsesége egész göröghon- 
ban híressé tette, s azért adatolt majd minden 
akkori herczegfi, nevelése alá, mint: Bakkhiisz, 
Jázon, Herkulesz, Akhillesz, .Aeskulap, Nesz- 
tor , Theseusz , Palamedesz , Ulysszes , Kasztor 
és POÜHX. 
Kronosz, Uranosz fia, Zeusz atyja zsémhes os- 
toba üreg ember képében, a görögnél. A római, 
i Saturnuszát képzé ebbül^ kinek ideji-ben az 
I arany kor virágzott. Az az, minden kor eléblire 
t tévé ezt képzelmei vágyában, mimha valaha 
lett volna. Azért mondatolt Saturnusz , Coelus 
és Terra vagy Veszta fiának, a titánok és kü- 
klopszok pedig fivéreiül. A legeslegelsű világ- 
ból léiére, midőn még leány között nem válo- 
gaihalc.tt, nővérét vévé feleségül, kitől szüle- 
tett engyerekeit is azonban rendre evé meg mi- 
kor világra leltek, mert azt jövendőlék neki, 
hogy azok majd országából kiverik. .SV///«-ról 
adla nevét a római, mert nála, növénv szán- 



tás vetés istene volt Laliumban , hova csak- 
ugyan gyerekei miatt futnia kellé , mivel a bo- 
lond üreg nem azokat nyélé el, hanem helyet- 
tük egy egy darab követ Ops nevű felesége ár- 
mányánál fogva, ki, lígy menté meg édes kis- 
dedeit. Tahát a rómainak (tps volt az a mi a 
héhernek Eva, csakhogy ott a rászedés, anyai 
szeretetből. 

Kalpe, Calpe, régi neve azon magashegynek, 
melly Andalusia fokánál , hol az Európát Afri- 
kától elválasztó lengerszor van, azért neves, 
mivel Herkulesz egyik oszlopának tartották 
Ma ott Gibraltár. 
C a m e n a, Camoenák, Kamena , másként Cai- 
menta is , jósló istenség , mellynek eszméjét 
Árkádiából hozá a Latiumba költözött görög 
gyarmat. Numa király, forrást és ligetet aján- 
lott fel a kaménáknak, s így, kaména vagy 
miiza, mind egy lett. 
K s z vagy Kosz, Kousz , Ko görög sziget, ma 
Stanchio, Slingo, Lango, Lanko névvel, Ázsia 
partján. Régi termékenysége most is hires, ne 
vezetésen bora volt igen jó szamatu. Egyébként 
Hippokratész és Apellesz hona. Azért ajándo- 
knzá eZj Venus Anadyomene bájos festeményét 
Asiypalaea nevű szülővárosának, mellyért Au- 
gusztus 100 talentumayi adót engedett el, mi- 
vel Rómába vivé. 
K ű p r 1 s z, Cypris. Vénusznak, a görögöknél 
Aphroditénak Cyprisz y.vTtQoq, tahát Küprosz 
szigetében mellékneve. így vala tiszteltetése , 
helyéről : Gnidiu, PapJaa, Idulia, Cythora vagy 
Külhera, melly görög szigetnél épen, a tenger 
legszebb habjaiból elélehegett, honnan: Aphro- 
dité Anadyomene neve is. uffoíoj habzóm, cííjp^og 
hah, cc(fooSiT>i habból születelt, habsziille; 
avuSvo^ui mélyből felemelkedem. — Szíriai s 
phoenii iai eszme volt a szerelem' szeniélyítése, 
hanem a görög szépilo képzelem még inkább 
felnyája.sítá. Ennek vidító égalja nemzé a lé- 
leknek illy mosolygó alakait , az é.szak minde- 
nütt oUy boras maradi, minő hideg fenyvesei- 
nek moha. 
L a b y r i n l h s z tévkert. y/a/ivQtvSog , sokfelé 
tekeredő, kagykaringós test vagy út. Plinius- 
ként hajiján négy volt oUyan: Kréta szigetén, 
mellyel Daedalosz juüvész czikáztatott össze 



NÉV S TÁRGY MAGYARÁZAT. 



XXIX 



vissza; Kgyiptduihaii Psaniiiie(icliii8z királyé, 
ia\nl portenlosissimiiin humaiii opus iiigeitii : — 
I-eiiin(»8z szitíeten ; Kalia földén Porsenna kirá- 
lyé, tfinetkezö helyéül. 
Maiíellan, ijjazahlian : Maíjelliaens Ferdinando, 
születésére porliigal, lölOh. sept. 20d. indiill 
inesí Vd. Károly spanyol király pártfogasa alatt 
5 gályán 2 36 enilierrel és Riiy Falero földi- 
jével, ki, nagy, csillái; es íöldisnierö volt, San 
Lucar spanyol partról, a deli tengernek. Sér- 
teleni izgatá lelkét végtelenbe menni lialiok kö- 
zött, hogy éreztesse hona királyával Manóval, 
luillyen eiiilierét hocsálá el jiilaliiiazalUin , ho- 
lott u vala mint hajóskapitány a iiiolukki szige- 
tek egyik feltalálója. Király! monda Vd. Ká- 
rolynak , e moliikki szigetek ázsiai Indiában 
Tieid, nem Portugalliáé , mert a római pápa 
által Spanyolország részére tiizölt vonalban es 
nek. Vagy, több jogod lesz hozzá, ha elfog 
lalod, mint Vd. Sándor pápának volt e föld 
felosztáshoz csnpán szobájából. Út vala liát 
azokhoz nyugatra találandó. Magellan és a 
szerencse kereső kalandor sereg ment , csak 
ment, s a vezér, keresztele felkapott világait, 
déli Amerikában: Palagonia, ilo las Virgi/ies, 
Magellan iitja. Ez, 1 és 1 2 mértföldnyi szé- 
lességű tengerszoros '), hossza 80 mértföld. S 
ez utat megtörni, mellyen még senki nem járt, 
volt a feladat. Már elébb felzendült a portu- 
gall ellen a spanyol tisztség, most egyik 
hajója valósággal haza fordult, mint félcnkel)bje 
wakacsabhja. Kikben élet volt a poriugallnak 
tüzeléseit elfogadni , ménének, ha éhség fenye- 
getné is őket. És rebegtek már e miatt , mert 
keresztül menitek után csak két puszta és ter- 
méktelen szigetre bukkantak. Előttek a temér- 
dek Óceán , mit csendéről Magellan , csendes- 
nek nevezett, I52lb. marlius 6d. találtak egy 
szigetre , melly lakosai hajlamáról a lopáshoz 
Lailro//es ne\ü lön, s most Ausztráliához tar- 
tozik. Következtek a keresztelésben Philippina 
nevet kapott szigetcsoportok, már ázsiai India 
tengerén. Matan szigetén összeverekedés tör- 
tént annak fejedelmével, s Magellan elesett 
1521b. april. 2Gd. .\ négy hajó közül egyik, 



') Vagy rjak icngertzor, nicrt s-or gvükLirl , van: 
sxor-OE. 



csakugyan hát Keletindián kérésziül szerencsé- 
sen érkezett vissza megint San Lucarba l.').'i2. 
sepl. 7d. Cano nevű kapitányával, s ezé lön a 
világ legelső köriilhajózójánnk dicse. A sast le- 
lőtték, szárnya alul az ökörszöm búvik elé fe- 
csegessél. A jégtörök sora, rendszerint illyen. 

Magusz eredé latin ns végzettel pelilvi nyelv- 
beli mag, mog szótol , melly teszen papot vagy 
átaljában a Médusok és Perzsáknál paprendet . 
paposztályt, kúsztál, s igy azon magot, ma- 
gyar értelme szerint is, honnan a papok véte 
tének, taliát a magosok. Ezek áldoztak Or 
muzd jó szellemnek, kivel ellentétben volt, a 
rósz, Ahriman ; a luagyarnál : ármány. Amaz 
volna Ormosd, legfőbb, mert orom, akármi ma- 
gasnak teteje csupja. A maguszok magosok 
voltak az akkori bölcselők, csillagértök , álom- 
magyarázok, s ebbi'íli jóslataikat bőséggel csa 
lárdiiák. Titkos jcgyü öv kellé hozzá s nyii 
vagy vessző. Természet és vegytan meglepő 
titkainak értése , innen lön Mágia névvel. Zo- 
roaszter vágy Zerdust illyen magos volt, 8 tu- 
dalniukban kitűnő szakot képezett. 

Marathon, győzelmi helynév, hol MiKiadesz, 
athenéi seregével Dariusz' perzsa hadát me 
véré 4<i01). Krisztus előtt. Attikában. Elesek 
perzsa r)4(»0, athenéi 192, Miltiadesz maga, 
viKában sebet kapott. De jegyzésben az is 
hogy az athenéi 10,00(t és perzsa .'50 0,00 Ony 
seregből átaljában 200,000 hullt és fúlt, me- 
zőn és tengeren. Oh az a hisztéria, gyakran 
be sokféle mendemondából összeférczelt irkaha- 
lom. .Mint némellykor egyegy újság levéli tu- 
dósítás, hirálal, miből oszlán valaha igaz istó- 
ria lenne- 

M a e n, Homérosz atyja' neve, s attól az, Maeo- 
nidesz is = Máonri. Anyja Kritheisz, ki, szü- 
löttjét mint szerelem gyerekét Melesz folyó 
parijára tette ki Szmyrna vidékén. Ettől meg. 
Meleszigenesz lön nevezete = Melesz szülöttje. 
Tulajdonképen semmit sem tudni eredetéről bi- 
zonyosat. Előtüné.se is Krisztus előit majd a 
8d. majd a lOd. százévre, vagy e közé tétetik. 
S már akkor ki lett volna e fejtve úgy neve- 
zett szerelem gyereket szülőnek becsületén töp- 
renkedő szemérmessége? A csupa szerelmes 
görög népnél-e ? 



XXX 



NÉV S TÉRGY MAGYARÁZAT. 



Mel issza és Amallliea, Melissziis nevű krétai 
liii'ályka gyönyörű leányai, kik a luég csecse- 
mő Jiij)i(erkét szépen kedvesen , játszadozva 
kecske tejjel nevelgették. Melissza jó házi siir- 
gölödö gazdasszonyka volt, ö találta ki, a méz 
készítése nyitját (mód) s azért, a mese mélivé, 
diinántiiliasan méiiévé viiltoziatta. Méíiaaa, 
fAtXiTTu , méh. Melissza névvel volt a papné 
Delphihen. A uiysztikusoknál Melissza =: tiszta, 
szűz lélek. 

Moloch, Mózes III. könyve 1 8d. részének 21d. 
verséhen áll: ,,A te magzatidban ne adj egyet 
is , hogy a Moloch halványnak megégettessek, 
liogy a te Istenednek nevét meg ne fertéztesd. 
Én vagyok az Úr!" Keleten töhh nép állitá fel 
eztérczhöl, talpától nyakig eniher testtel, s 
feljül ökör főt nyomolt rá. És osztán üregét 
belül egy hasadékán keményen íűték, karjai 
közé pedig ártatlan gyerekeket raktak. Rítt 
ordított ezen izzó érez kezekhen a szegény 
gyerek, íigy hogy a körülálló vad bálványzók- 
nak is fájt jajveszéklése, mert .csakhogy el- 
tompuljanak nem hallással , a papok , síkoltó 
zengelemszereket vertek össze. Dühös képze- 
lemnek ostoba papjai! Hlyen szívtelen áldozat- 
tol óvá Izraelét az okos Mózes, ámbár o is 
ugyan teremteti volt népének Istent, irtózato- 
sat, ki Ábrahámtól, fiját Isákot kiváná magá- 
nak leöletni mint egy tulkot! 

Myrtus, bokor, kis fa, niellynek hajtása foly- 
vást megtarja zöld színét. Szamata fűszeres, 
kedvelt. Ágaiból koszorú fonás , menyasszony 
szárnál a, innejire, régi divat, de az rendes, 
hogy gyász és temetéskori jelképül is, vétetik. 
Öröm s fájdalom hogy örök lenne. Görög ere- 
deti neve: ^tvQTog. 

Nadír, arab szó. Jelenti a csillagászatban al- 
pontját azon vonalnak, mellyet eszménkben ál- 
lóhelyünkről lefelé keresztül a földgömbön, an- 
nak égboltjáig eresztünk. Zenith ismét arab 
szó pedig azon felpont, mellyet az ember, feje 
tetejétől az egezet legmagasabhjáíg képzelt vo- 
nalnak legeslegvégén gondolhat. 

Napaeák, völgy liget és rétek nymphái, vagy 
azokon lebegett azokra vigyázott isteni lányok 
Hellásznak még keresztyénség előtti képzelmes 
világában. Na7r>i =i hókor s csalitt benőtte 



völgy, sziklák kőzött elterülő lankásság. Ta- 
hát : völgyiek, völgyen ezek. 
Nektár, véxruQ, istenek itala. Pindarosznál lígy 
jő elé, mint legkedvesebb szamatu bor. Nrj és 
y.TÚitt -hol eredeztetvén, meghalást eltávolító 
szert jelent, mint: a^^Qoaia ambrósia. 

Nereusz, tenger alsóbb istene, a hellénnél, ki 
lakhelyét az aegei tengerben üté fel számára. 
Pontosz volt az atyja, Gaea az anyja. ITovrog 
tenger, innen Ilellespontos == Hellenlenger. 
Rómában Pontns. Felesége, Okeanosz leánya 
Dórisz, ötven leányt szült neki s ez tengeris- 
tenné leve mind. Innen a Nereidák. NtjQe'í'g, 
tSog, Nereoszleány. Az öreg tengeri urat úgy 
is festék a költérek, mint mérséklet igasság' vé- 
dőjét , s miként a vizek más isteneit hatalom- 
mal, akármivé alakithatni magát. De meg, ná 
daival koszorúzott öregnek is , ki hullámokon 
ül , jobbjában sceptruniüt tart, s boszonkodva 
duzzog. 

N n b i a, Afrika' keleti nagy tartománya, mellette 
Egyiptomnak mellybe onnan árad Nil folyója. 
Partjain a veres tenger pusztáin, oroszlán, hié 
na , parducz ordít. Arab, Barabrasz, Néger la 
kosai olly vadak az emberek kőzött, mint ama- 
zok a baromsorban. S marczangló, vad állat 
hona , műveltségé sem soha. 

Olympia, Olümpia, város egykor Éliszben, Pe- 
loponneszos egyik tartományában- "Valaha két 
felséges jelenet benne. 1.) Jupiternek a tempel, 
s ebben nagyszerű szobra Phidiasztol, millynek 
párja nem volt. Az egész mivelt Hellenség, vi- 
lág csudájául nézé. 2.) Az olympiaí versenyek, 
negyed és negyed évben tartva. Minden láng- 
ész, minden ügyesség és erő felgyűlt ezekre 
a görög világ szegleteiből. Mert olümpiai gyö 
zönek olvfijiiovíxtig híre vala nyerendő, melly 
honára is díszt hozott. A testi erő pályát fu 
tott stádiumig, birakozott a palaestrában, tá 
nyert vete s öklezett, hajta szekérbe fogott 
lovakat. Észnek ura, lélekszüleményt olvasa 
fel birák előtt, minők azt is még előre elitélék: 
becsületes ember-e, ki ott vini akar. A díj volt: 
olajág, szobor, s haza kísértetes, taps kőzött. 
És csak az. Hanem önérzettel beszélé el az 
örege, mellyik olympián volt ő a diadalos, mert 
az idő-számlálás a szerint folyt. Hellénla em- 



NÉV S TÁRGY MAGYARÁZAT. 



XXXl 



béreit a nié;; gyerekeket, ez Imzdiiá nagyokká 
lenni- A uiai itlü , pénzt kíván, diszjelt i»énzért 
átl , cziuiet azon vesz. A régi olUui|iiának luio- 
denképen csak hűlt helye van uia. 

Pantheon, minden istennek szentelt egyház; 
xavöiog egészen isteni. — Rúiuában Augusztus 
T^e Agrippa , a puha Maecenasznál szabadal))) 
lelkű, emelt egy ékes épületet, minden római 
isten tiszteletére s ennek neve görögösen Pan- 
theon lett , az .\thenél)en régebben állított miv- 
&tov alaka szeiint. Mert műveltségben a római, 
csak utánnazója volt a görögnek, üsztán a ró- 
mai nyelvnek megint más nemzetek, olly iszo- 
nyúan sokáig lőnek rab-utánzói ! 

P á r s z , a hajdani hellén szobrásznak vagy (mi- 
ként az 1436 — 1441 között forditott bécsi 
codexünk 2 5 Id. lapján áll) törlejiönek, legtar- 
tósabb fejér márványt adott sziget, a küklaszok 
között volt Arkhipelaguson. At ellenben vele 
Antiparosz, melly, különös összejátszással épen 
Phidiaszt és Praxiteleszt szüle. Párosz mai tö- 
rök neve: Bara. 

Parfhenon, Athénében. Minerva Parthenosz' 
híres tempele. Szélessége mintegy 100 lábnyi, 
hossza 217, magassága 6 5 lábnyi volt, s mi- 
vel tetőn állott, az Athénébe akárhonnan ér- 
kező, távolban látta már a tiszta fejér márvá- 
nyu emelkedetet. Bámult művészi szobrát ké- 
szité belé Minervának, Phídiasz. Tele volt 
annyi meg annyi hírességek emlékeivel. Csar- 
nokának neve, görögül: 7rQo:ivkaiov , propy- 
laeon. Parthenon belsejéből a török, moszkeát 
csinált, valamint a szelek tornya csak azért 
marada meg, mert dervisek szerzete ült belé, 
miként Rómában a Jupiter Capitolinus' romáin 
Bz. ferenczee egyház emelkedett. A buta török, 
a szép hellenvilág megérett nagy emberei mü- 
vét tévé semmivé, a serkenni indult Buda vá- 
ráét pedig gyerek korában fojtogatá. — „Mi 
hasznotok, illyen diadaltokban, mondám Kha- 
lis Effendinek lü3 5b. Budán, nálam, s a tö- 
rök költér, ki Londonból jött , maga, sajnosán 
vállá meg." 

P a 1 1 a s z. Minervának hellén neve : Paliasz Athene 
náXXut villogtatok, suhintok, akkor: paizsvil- 
logtató ; ha ,TaAAa|-tol jő , teszen szűz-et.. 

Paean, Apolló czimneve. Iláiíív szúrni, seb- 
zeni. Mikor Pytho sárkánnyal vivott, anyja 



így buzdítá: t )'t naiáv szúrd fiam; nánuv pe- 
dig: gyógyértés istene, s Apolló orvosolt is. 
lunet fordult elé az őt magasztódalokban: lo 
paean. Ilaiáv dicsdal. 

P ha rósz sziget egyiptomi Alexandriánál. Keleti 
hegyfokán állott volt azon .100 lábnyinál ma- 
gasabb világítótorony , mellyet l'lo/omacits Phi- 
la/lrlj)fi/,s kiTá.\y , Sostratesz nevű épílérrel ál- 
lítatott, hogy az ot(ani kikötő' zátonait éjjel is 
könnyen kikerülhessék a hajósok, mert fény- 
vetése 100 tengeri mérlfölilre hatolt. E rop- 
pantsága számitatá a világ hét csudája közé. 
Erről nevezek Phaiosznnk, azon világárokat is 
későbben, mellyek hasonczéllal az olasz, fran- 
czia, skót, angol tengerpartokon nagy szám- 
mal készűlének. Miért nem állita már eddig is? 
Buda es Pest városa egyet-egyet dunája' part- 
jára, téli átszállási veszély elhárítása végeit. 

Phílemon, szegény ember, nejével Baucísszal 
Phrygiában lakott , Kisásiának termékeny mí- 
velt részfőidén. A becsületes pár, annak lön 
előképe, iáiként lelsz egyszerű jóságot s köl- 
csönös hűséget leginkább nyomorú viskóban. 
Jupiter, hajdan — így regélé Ovid — maga 
mellé vette Merkiirt. Járjuk liieg, monda, em- 
ber alakban Phrygiát , hadd lássuk , hogy fo- 
gadnak bennünket a bőség lakosai, hisz azok 
vígak, szeretik a buzdító zengelmet. S az is- 
tenekjárnak kelnek, ételt ilall kéregetnek, de 
csak jó szó helyett is niindenüK ezt hallják: 
mit kódorog ez a két rongyos kódus '). Elvégre 
Phílemon ésBaucisz nyit nekik hajiokot. A fá- 
radtak lábait ebben elébb a pár megmosogatta, 
az éhezők eleibe azután felteszi a mije volt, 
legszívesebben. Jupiter halhatlan örömet érez. 
Majd híja mind hívogatja késérőbe is a párt, 
8 ez, a közel hegytetőig azt is megteszi : Néz- 
zetek most le völgyetekbe, monda ott Jupiter. 
A pár lenéz, hát, íalujokon, vízözön, de az 
ö kaliliájuk helyén, szentegyház áll. „Én, Is- 



•) Nem koMus, mert a dus mg rendesen állna ott, 
mert a g)ök itt: ío-fl , mibOl: /wrf-oroR is ered. 
S (lunántul liát ma is helvcsen mondják: knilug 
yagy kódis. Hasonló ehoz /mm vagv /lani gvükbül 
hamis, a' miliőén ember el/tomlitja az igazat. A 
temetési könyörgésben 1171-böl van: liomus vi- 
lág ; Bertalan papnál lőOSbol : liamosság. 



XXXII 



NÉV S TÁRGY MAGYARÁZAT. 



ten tevém ezt, szóla Jupiter, jóságtokért, s 
kéljetek akáiiuit, meglesz." A pár semmit sem 
kért egyebet, hanem csakliogy, isteiiiik egy- 
házájiak őrei lehessenek , s együtt haljanak 
meg. És élt a pár sokáig-sokáig az egyház kö- 
rül, vidám öregségben, kevéssel beérve, vég- 
leheleiig szeretetlel egymáshoz. S haláluk mily- 
lyen? Philemon, egyszer csak cserfává lenni 
kezd véletlenül , Baucisza pedig azon pillanat- 
ban hárssá változandó, legkisebb fájdalom nél- 
kül, mert a mint lábhegytöl arczig fel íelfásu- 
lának, szeuieik mind egymásra mosolygtak, sza- 
vuk mind nyájasan folyt, & ajkukról a lehelet 
egyszerre lebbentél, bucsiijokbnn. Mint leg- 
szebb fák pedig, a szentegyház körül szent- 
ségben állának. 

P e 1 i n, Thesszaliában magas hegység, sok gyógy- 
füvel. Egyik csapján Zeüsznek álla tempele, s 
ahhoz közel volt Khiron cenlanrusz barlangja. 
Ossza hegyét e Pelionéra tornyozák a titánok, 
harczukban az istenekkel. Mai neve: Sagari. 

Periklész, a régi Hellenség egyik legnagyobb 
országosembere. Krisztus előtti 4d. százévben, 
midőn a művészet és tudalom már legdíszesebb 
virágzatában állott. Hona Athéné. Ékesbeszéde 
csupa hatály, csupa fennség; villám és dördü- 
let abban egymásra, s igy neve: „az olUmpiai" 
lön. Ö eszközlé, a Parthenon, Odéum, Propy- 
laeum, s annyi meg annyi szobor kikészítését, 
Athéné ékességeit. Periklész kora átaljában 
annyi mint a lángésznek minden erejében re- 
meklése a szép körül. De az embert benne, 
csapás éré csapásra. Ezek, a világ kiegyen- 
lítései. 

Polyhymnia vagy Polymnia, egyik a kilencz 
múza közül. Szó volta szerint magyarul: sok- 
dalu, sokemlékü. így véve, a lyrai hevebb 
dalnak volt elsője, mivel iroAi)g sok, vf^voq, 
ének, dal. Emlékpénzen ekként, jelleme: lyra 
és plectrum. De , mondatott a történetírás ve- 
zérnőjének is, mi úgy illheték reá, ha jioXvs 
sok, és fivsia vagy fiv/ifit] említés, emlékezet, 
tétetik össze. 

Pindusz, hegyszor neve az egykori Hellenor- 
szágban, Thesszalia, Makedonia, Epirusz és 
Aetolia között, s a költelem épen úgy regélé 
Apolló és a múzák lakhelyéül miként Helikont, 
Parnasszust. Mai neve: Mezzovo. 



P inda rósz, lásd: dircéi hattyú. 

Pieri gyenge szűz = múza, mert Pierosz hegye 
Thesszaliában hasonlóképen a múzák mulató- 
helyéül nézetett. IIieQÍőeg = Pierosz leányai, 
lakói. 

Polusz déli és északi, az az, végpontja, szé- 
kelyesen pedig bütüje azon vonalnak vagy ten- 
gelynek auis , melly a földgömböt ké£ hason- 
részre osztás végett, azt ketté szelőleg gon- 
doliatik. Onnan égsark is. 

Pygmalion, görög szobrász. A mint Ovidius 
leképeli , megundorodék némelly némberek bu- 
jaságán s kerülé e nemet. Azonban annyira 
szerelmes lett egy elefánttetemből készült leány- 
képbe , hogy azt meg leghevesebben ölelgeté : 
s könyörgött Vénusznak abba élet adásért. Vé- 
nusz inte s a sima tetemek búsultak , az arcz 
pirosodok, a szemekben tííz gyuladozott. És 
hónap múlva e különös termény, fiút termett, 
Páphosz névvel. De meg máskép is pengették 
e regét: hogy Pygmalion Vénusz' gyönyörií 
szol)rára gerjedezett legbujább szerelemmel. 
Mondták pedig Küprisz királyának is, ki még 
a trójai had előtt élt, miként a népek átaljá- 
ban valami tündérest királyon kezdenek, igy a 
magyar is : Egyszer volt egy király .... Ve- 
leje , művésznek jól sikerült saját munkájához 
lebegő szerelme lehetett. 

Pyrenék. Görögösen Pyrene, latinosan pi/re- 
nei monles. Legmagasb és terjedtebb hegycsu-i 
pok Európában Spanyol és Francziahon között. 
E felőli oldala kopár, a spanyol, termékeny. 
A rómaiak csak 3 utat ismertek rajta keresz- 
tül, ma öt felé van a járás. Nevét a görögök 
TtvQ = tűz, szótol eredeztetik, minthogy re- 
géjek szerint egyszer, villám gyújtotta volna 
meg az erdőséget, s a nagy tűzben egész ro- 
hammá vált a hegyek gyomraiban folyóvá lett 
sok ezüst érez. De inkább a kelta Byrin, By- 
ren= hegy, szótol jő e nevezet. 

Psyche, Pszűkhe, ipvxh lélek, lehem, lehelet, 
szellem, élet, elme. ^^vx'^ lehelek. Jelent pil- 
langót is, mert amaz értelem is mind, pillong. 
A költelem szerint a napisten ésEntelekheia = 
az elhaló erőnek még maradandósága , leánya. 
Szebb nincs a hellenvilágbol Pszükhe képesme- 
jénél, mellyet Apulejusz tárta fenn, de ide, 
bosszú lenne. 



NÉV S TÁRGY MAGYARÁZAT. 



XXXIII 



Szabina. Római noiiev. — Ilorálz' llmliit ille , 
i]ui jiiuciil np^uliis óilajáhan : Saliiiia qualis, aiit 
penista solilms Peinicis lixor Apiiiiii , sacruiu 
tedisíis exstriiat li£;nis füciim , Lassi suh ail- 
Tentiim viii. 

ziiocco, azAírikáhol által csapó szanuimneTe. 
Híitüdeld) (le méi; foiiiiyas/tó lenijzet, Olasz- 
liou partjain. 

zybaiita, lakosa Sybaiis folyó mellett a (a- 
rentoui öhölnél Akhaiáliul és Tiöczénéltöi Róma 
építése után mintegy 4 5d. évIien kiiltözküdött 
gyarmat állal megkezdett városnak. Tennékeny 
volt itt a föld , nyilt a kcre-skedés , az eiiilie- 
rek mozgékonyok, s a rendtartás és lelkesség 
Sybaris városa alá más 2 5 várost és még f) 
tartományt szerzett. Hanem, maid kapsiskod- 
tak, mindenféle csőcselék népet, ha csak pénzt 
hozott, magok közé revének; nemzeti erkölcsre 
vigyázat nem volt, s így a nem szilárdított 
gürög hígeszüség itt elpuluiltságokba aljasult. 
Csak gyönyör, csak kéj s vendégeskedés. Egész 
gúnyok kelének a szyljaritára. (> ha ebédére 
hi, mondák, már esztendő az nap ') megbivotl. 
Kézúníivest nem tiire városában , mert az ka- 
lapál , s alunni nnaita nem lehet ; a kakas ku- 
korékol, felveri az embert legjoiib álm.ábol, 
kakas tahát Szybarisban ne legyen. Örömest 
evé e nyalánk nép az angolnát, s a halászt, ki 
ezt fogta, tahát az angolnászt, felmenté városi 
adó alul. Senecanal híres lön a Szybarita pa- 
nasza , mi szerint azért nem tudott jól alunni ; 
mert az almába hintett rózsalevelek összegöm- 
börödtek. De így osztan végük is lett. Nagy 
fittyel állítanak ugyan 300,000 katonát a kro- 
toniak ellen, hanem ezek 100,000-re eltörlé 
Szybarist; hijália erőködék még lábra kajini , 
oUy nép veszni való volt. 

amiel vagy Szám, Számum, Szmum , teszen 
mérget, mert neve azon réuiitő szélnek, melly, 
éjnapegyenkor Arábia határain , s Mekka kö- 
rül , Euphratesznél és Persiában fú , valamint 
Afrika homokos pusztáin , hol a Khamsin nevű 
is hon. Mikor megindul, a légiirben csörgés 
pattogás hallszik , s a vigyáztató természet e 



') Molnár .Albertnél.' esztenilö nr nap, lioc ipsn aiini 
die ; észten ez nap, octaro ab hinc dic. 



jelére ember es barom lehasal, száját orrát 
homokba rejti, vagy folyóba fut halehet; kü- 
lönben szeme szája töiuve leszen égető porond- 
dal, mert e rendkiviili k'g»u)zgalom (dly tik- 
kasztón hév, mintha fiitölt kcmenc/éböl csapna 
ki. A nem menekhetők pedig hullnak halimira 
megfojtottan, testük felpulfad s rohadni kezd 
hamar. Az egyiptomi khamsin meg, csak egé- 
szen elszáraztja halottait. Fél óráig szokott e 
forró légözön pusztaima tartani. Mennyi magát 
visszanemzó s ismét magát összeroncsoló ereje 
a természetnek. 

Stesikhorusz, híres lantos költér, Ilorátz, Ila- 
likarnaszi Dionysius és Quintilian szerint, mert 
fennmaradóit kevés töredékéből nem ismerszik 
ki jól, egykori nagy volta. Hanem mutatja ha 
lályát a rege róla. Hogy Heléna ellen irt mar 
dosó versei miatt, annak fivérei, szeme világa 
elvettével büntetek, mire osztán magába szállt, 
szép uj dallal magasztá szép Ilonát, mellyben 
visszavette elébbi mocskait, s a ketreczbe szo 
rított recensensnek a két hősli, megint meg- 
adta látását. Nem rósz példa. Szüle a megijesz- 
tett karczárt Ilimera, Szicíliában. 

Tantál uszt Phrygia ésPaphlagonia királyát Ju- 
piter tengerbe ülteié egész álláig, és ha inni 
akart a víz leapadt; ajakát gyümölcsösággal 
értette, és ha enni akart, a gyümölcs felleb- 
bent. Miért-e szomjuztató éheztető büntetés? 
Mert egyszer az isteneket asztalához hitta volna 
s hogy megkésérlse őket, ha igazán istenck-e, 
fia testét Pelopszét rakta eleikbe apróra vag- 
dalva. Ue a mindent linUh ezt észre vevék s 
megharagvának. Jupiter pedig csak azért 
is, Pelopsz tagait megint élénkségre rakta össze 
hatalmával. A mesében, oktalansága mellett 
is, rejtethetek az Istenekkel tréfaüzés, valamint 
vadság megboszultaíásának eszméje. Azonban, 
inkább szolgálbata Tanlalusz kielégíthetetlen 
zsugorisága' képjeléül. 

Tarén tum (uia: Taranto) városát, majd a ná- 
poli földön , valaha Neptun fia Tarasz kezdé. 
Kiköltözködék Lakediimonbol Partbenosz név- 
vel egy lelkes gyarmat, mi'gvevé erővel s olly 
híres rcspublical alakíla, melly 30,000 gya- 
loggal 3 000 lovaggal és gályákkal vedé so- 
káig Róma ellen függetlenségét. így lön Nagy- 
görögországnak egyik legvirágzóbb gazdagabb 

E* ^ 



XXXIV 



NÉV S TKRGY MAGYARÁZAT. 



városa is, hanem egyszersmind fényűző s gyö- 
iiyörös, niert a felesleg, Lamar kifejti azok ér- 
zékeit. De Miiért ne? mikor észt is liecsiilt. Py- 
thagnrasz. kedves vala itt, Arkhytasz az éles- 
elmejü matliematikusz ide való volt. lUe terra- 
rnm mihi praeier omnes Anguliis ridet , irá fe- 
löle Horátzius, kitol Virág csené amúgy szép 
csinosan e két sorát Szeghalomra: A világ 
mindrn szugolái közt óh Széphalom nékem, te 
nevetsz leginkább. 
Tempe. A hellénnek ez olly kies vidéke volt, 
millyenné Mózes a paradicsomot festé. Tiilaj- 
donképen xku:tta, összehúzva ts^td], Thessza- 
liáljan egy 2 órányi hosszít s néhol csak 100, 
másutt 2 000 lálmyi széles völgy neve, mellyen 
Peneosz folyó Olümposz és Ossza hegyei kö- 
zötti medréhen vonult Larissza városa mellett 
el. Plataniiszok nyár és kőrisfák adának az 
onnan Makeilóniába utazónak árnyat, a hegyek 
töveihöl kifakadolt erek megiijitó italt, s a ki 
hajócskán ment, Peneoszra hajlott ágholtoza- 
tok alatt lehegdelt. Leirta Plinius, Slrabo , Ae- 
lianusz. 
Thehe váro.sa Böotiáhan legeslegeleinte Kadmea 
névvel , mert Kadmusz kezdé épiteni Krisztus 
előtt 1 öOOzal. Azután, midőn Amphion, Jupiter 
és Antiope fia, mint országfö, a fel és alvárost 
falakkal köté össze, hét kapun rendeze ki s 
liejárást, eredett a Thehe név. i5't/??/, -d-tj^); = 
font kosár. S e híressé lett város kerekedésé- 
röl adá ki a szívélyes Hellén, a zengelem ha 
tályait jegyző érzelmét, és Amphionának ahlian 
volt nagyságát, mellyet Lydiáhan tanult, hon- 
nan nejét ISióhét i.s Tantalusz leányát hozá. — 
Amphion az épílér ^) , Ijeszélé a képjeles rege. 
vévé lantját, s luiraíhol zengelem szállaki, 
ollyan, hogy kövek mozdulának meg rá, egy-- 
más kegyé mentek s a fal emelkedék s a falak 
eléállának. Az az, napszámosait Amphion, nyil- 
ván zengelemmel huzditá. A rege más része 
pedig, mi szerint Amphion, vad állatot zuha- 
tagot rohanttálian megállított, fát kőszirtet ma- 
gához vont lantjával azt jelezé, hogy az em- 
bert haromi szílajságáhol zengelem Ijája tévé 



') Epítf'sr hehett úgj alakítva, miként az 53J. és 
65d. lapon lévők. 



szelídebb társalgóvá s az ada kellemet a mű- 
vészetnek. Ataljában a hellennyelvben dftovooQ 
= múzátlan ember , zengelemhez nem értő ; 
múzákat , épen a minden nemesb művészet fej- 
lőit nem becsülő, tahát: bárdolatlan, szilaj; — 
chwvaia pedig csinossághoz illedelemhez nem 
értés, pusztai neveletlenség. Thébe, zengelem 
szeretettel, Epaminondászt is nevelt, s Athene, 
Szpárta' hireil)en osztozott. Nem veié ki árváit 
az útra, hanem, habár sklávnak, felnevelteté. 

T h e t i s nagy fia = Akhíllesz. 

Ti bérnek thrónusa mocskát .... Ez alatt, Ti- 
l)erius Claudus Nérónak, Augusztus után 2dík 
római császárnak, valamint a későbbi Néró Dru- 
sus Claudiusnak emljernem szonioritó tettei ért- 
hetők, mikre akkor vetemedhetének , midőn a 
régi római erkölcsi jellem már eltűnt, mert 
zsarlókat a hisztoriák szerint mindig csak eré- 
nye vesztett nép nevelt maga. Tiber helyett: 
Tyber , sajtó vétség , első s másod kiadás bot- 
lása után, valamint Erinnysz helyett Erynnísz, 

Tiberis Rómán keresztül menő folyó. Köszönje 
hírét Horátzius és más hajdani köitérnek, mert 
iszapos vize, Jlaims Tiberis, halat sem táplál jót. 

T i b u r, ma Tivoli, Teverone folyó partján. Az 
egykori nagy Róma lakosai közül többnek vala 
itt mulató épülete , mint a város közelében. És 
Horátzius örömest lakta. Mihi jam non regia 
Roma , sed vacuum Tibur piacet , írja Epistol. 
lib.l. 7. Tibur argeo positum colono, sít meae 
sedes utínam senectae .... ohajiá ódájában, 
Lib. II. C. Ö tahát a tiburi phoenix. 

Tyndarídák, Kasztor, Pollux és Ilona három 
testvér neve, Tyndarosz atyjokról, ki Lakónia 
királya volt. Tahát : Tyndaroszok. 

Xenophon, nagy hadvezér, bölcselő és törté- 
netíró, Szókratész tanítványa, annak minden- 
kori híve, mert mindenik szívélyes volt és egy- 
más iránt igasságos, Munkái kellemes eléadá- 
suak. Jellemeztelése azért „görög méh s alhe- 
nei míiza" lön. Épen áUlozék egyszer, virágko- 
sziival fején, midőn ezt mondák neki ,,Fíad ele- 
sett." Gyász fogja el, leveszi koszorúját. „De 
Epaminondászt, ö ejté el, tevék hozzá, s ha- 
lála hősi volt." Már igy fel megint koszonim- 
mal, feleié. 90d. évében múlt ki. 

I. Xerxész, persa király Görögországra temér- 
dek haddal ütött, melly egy milliónyi főre sőt 



NÉV S TÁRGY MAGYARÁZAT. 



XXXV 



többre is létetett , áuibár nagyítva. Ennek luert 
megállani a tliermopylaei szorosnál Leonidász, 
maroknyi népével Spártaitól, s előre nieg- 
réniiié Xerxeszt, noha I.eonidászék elhullanak. 
Szalamisznál azonban 3S() görög hajó 20 00 
persa hajót teve tenkre , mert a hellén , mivelt 
és lelkesedett volt, a jieisát pedig mint barmot 
hajták ütközetre. 

Zephyr, ^.tífvQog, esti szellő, Thraeiábol lengve 
Asiába. Nálunk tehát nyugati enyhítő fuvalom. 
Görög neve, elevenitöt teszen , meri kikelettel, 
midőn lengeni kezd, minden kikél, s nálunk 
meg, im a kikelet neve olly kóltéri. Zephyrosz 
atyja volt, úgy enyelgett erről is mesécske, 
Aeolusz , anyja Auróra ; szerelmese Khloris v. 
Flóra. Podarge Iiarpyával pedig iiemzé Akhil- 
lesz parijtáit Xanliioszt és Balioszt. Hóiiiaineve: 
Favoniusz. Virág és gyümölcs az o óvalmával ') 
nyill é.s tenyészett. 

Va u c 1 u s e vallis clausa, zártvülgy, déli Franczia- 
országban közel Avignonhoz , egykor Petrarca 
lakhelye, hol magának 1337b. liázacskát vett, 
s köliélyeit irva élt , hogy szonettóiban meg- 
énekelt Lauráját feledné, Sorgue forrása part- 
ján. Regényesb vidékei, mondja Meinhard, köl- 
tér nem választhatott volna. 

VVeimar. A némel nemzet öszvege Volger sze- 
rint 26 millió lélek -) köriilnyi, 38 féle külön 
beszédejtésü népből a szép Németországban. S 

""van felelte és közötte császár 1, király .■), nagy- 
herczeg C , mint fejedelem 1 2 slb. Tahát meg 



') Ot'alom, innen: ocok, <Jcsz , ó vagy óv; nltaloiii 
pedig: uflok , o/laaz , olt. 

■) Ezen felül mond 5 — 6 milliónyi szláv nyelvűt, 
mint német birndalmakLan lakót, kik nem lázon- 
ganak a német nyelv ellen. IlnlVmaiin, egész Tii- 
ropáLan épen 60 millióra tcvé a germán népek 
süámát 183.íb. de adatai ennek ti'ilili liclyen ha- 
misak. „ Die F.rile und ilire Heirn/mer ^^ czimii 
könyvének 302d. lapjára csak ugy kiinnyen vete : 
Die L ngarn ocler Magyarén im mittleren Donnn- 
lande , cin mit /'innen und Türkén geiui s c li t es 
Volk, sind über 3,30O,(»0O Kiipfe stark. .Alilly 
tudatlanul ir annyi meg annyi néuíct, errül a 
Magyarországról, s lie szeret hamar irni róla. 
Gailctti sem mutat W eltkiinde-Ja l\d. szállitvá- 
nya 2S*d. lapján elég ili|ilomatikai forrásismere- 
tet. Hijálian irt nyelvfrktin nekik, a csak hiszto- 
riai igazat keresett derék Spittlerük. 



ennyi német udvar; németet, a ki mire termik, 
pártolható, hogy nemzete' miveltsége, java, 
dísze , folyvást nevekedjék. És még a sok né- 
met nagyváros gazdag mívell lakói! Milly hí- 
res részvétlel temette voll innepélyesen Klop- 
slockot Hamburg ') 181)3! Német földek terü- 
letein könyvtár 4t) van ollyan, niellyek kőzött 
a 2."),000-nyil mutató legkisebb. Tudományi 
egyetem 23 , és mennyi ! a mindenféle tanulást 
iigyesedést nyújtó, emberescdést bizonyító intézet. 
Csak a kohakfejü marad el ott. A ki észről kap 
adománylevelel Istenétől, az erre amarra boldo 
gul, használ. Főbb és kisebb udvarok közöli, mely- 
lyek e nemzet észlángait felvevék, Szászweimár 
kis udvara csillog ki. A csak 10,ü00nyi lakóu 
csendes Weimarbau Cranach f 15 55, Schiller 
f 1805, Herder f 1805, Wieland f 1813, 
Gőthe hamvai, mert olt élének, halának. A né- 
met hálája ezért, sőt az egész mivelt világé, 
Amália lierczegnére száll, Braunschweig-wol- 
fenbütleli Károly berezeg leányára, f 18ö7. 
O hílla mint weiuiarí özvegy berezegné, ország- 
lása intézkedéseihez, ^^■iela^ld, Ilerder, Schillei' 
mellé Seckendorfot, Knebell, Bőliigerl , Be- 
det, Musaeust slb. is. Fia, Károly Auguszl, ki 
jeles anyja kezdeményeit még szebbre fejté, 
Svajczba utaztán ísmerkedék meg 17d. évében 



') Megcrintseni-e itt , miként Buda városa tnnácsá- 
ban némellyike azt, liogy ki s mi vala ^ irág 
nem is tudá. Küzlicnjárásomra 18321). az utszák 
neveit mag) árul kiváná legfeljiil s az alá néme- 
ti'il vijra Íratni az addigi csupa német fclirás he- 
lyett a polgármester s egyik tanácsos ur. S azon 
utszát, niejlynek szeglete soráliaii \'ir;!g Bcncze 
lakott megholt, Virág ulKzújnnuk inditványozáiii. 
„I)c hát mire való név az, ki volt az a \'irág ^' 
ezt monda egyik , az ülésben ellene. Pártolójá- 
nak felelete lön: Az, uraim, ollyan magyar köl- 
ter s történetíró volt, kire Huda mint egykori 
lakosára mindig bös/.kc lehet." ^'éghez ment a 
„Virág utszája" feliratása, de félrélilt esíi szugoly 
utszáhan. — Bizony nem kiscMiitésül jegyzem 
ezt fel, budai lakótársaim felül. Csak, jó tudni 
némclly ndatocskát ahhoz, mint megyén e nemes 
város a nemzetibb életbe által. I.ám a m. akadé- 
mia tőkepénzeibez 2000 p. forinttal járult I S30 : 
városi szinbázát magyar szinészelnek iiyitá meg 
1833ban s minti inkább fogja újraéleszteni azon 
hajdani magyarabb nyelvii korát, mcilyhez a R. 
m. nyelvemlékek ll<l. s Ilid. kötetében Tflgynak 
nvoniok. 



XXXVI 



NÉV S TÁRGY MAGYARÁZAT. 



az akkor 2 5 éves Göthével 17741)en; úgy ne- 
vezé majd miniszterévé 1815. s lön barátja is. 
Amália berezegné 1788b. midőn Olaszországot 
megjárá, Göthét vitte magával késéríijeiil *). 
Károly Auguszt f 182 8b. Schiller mellé temet- 
teté magát, olly rendeléssel, hogy Göthéje meg 
ö mellette legyen. S lett 1833b. 



Itt abban kell hagynom a többi fennmaradottak- 
rol szólást, különben e többnyire hellen-isten világ még 
egyszer ennyire nyúlik, "s majd a jó vevő felettébb is 
drágálja. Mert mi , nemzeti nyelvünk mellett ugyan 
hősek vagyunk már, de az a pénzzel is győző rész 

'még mindig, szintúgy szeszereg, mikor magyar köny- 
vért csak felét adja is annak, a mit nyugati mivelt 
népeért, fel sem vészen; épen úgy miként a külföldi 
gyármüért, midőn a beinek még jobbjára is kancsal sze- 
met vet. Képzelmünkben hasonjóság, elsőbbség eszme 
jenek kell fenekülhetnie , s így majd csak honijavul- 
tuYikkal nem lesznek már, ollyan szeszélyü embereink, 
minő maga Kaunitz a bécsi miniszter is volt, ki fejér- 
nemüjét Parisban mosatta. 

Még csak egy két kusz4s dolog említéséhez en 

jgedelmet. Sajtói botlások ezek, mik ollyan elferdült 
pulyák képei , minők dunántúli regeként az úgy neve- 
zett hőkköm Mátijrisok , kik csak akkorák mint a hü- 



') Fényeljék fel itt nekünk gróf Széchi Mária gróf 
Wesselényi Ferencz nádorné emlékezete 1674 tá- 
járól. Ez Bulnluska nevű zálogfalucskáját vagy 
az azon volt 1200 p. forintnyi öszvegét a mennyi 
ma 15 — 20,000-et tenne, ajándokozá Gyön- 
gyösi Istvánnak, kit jeles magyar költéri 
hírében, Göniör vármegye meg 1700, még mint 
80 esztendőset is, kéréssel marasztott meg alis- 
pánaul, a mi már I68G óta volt, 1681b. pedig 
a soproni országgyűlésen követe. 

Mostanban a magyar felföldről Kesselőkői 3Iaj- 
thényi .Anna ^^lária ő excija véd szépeszüséget , 
tevén azt mind férje Korompai gróf Brunsvik Jó- 
sef országbirája életében azzal együtt, mind an- 
nak halála óta. Nyitva állt háza Öudán s áll Pes- 
ten Koronipán, külföldi s honi nevezetesbségnek. 
Lelkülete pedig különösen a magyar nemzetiség 
újuló diadalait ohajtgatja. 



velykem := hőkköm, s menttckben a kerekvágásban is 
megbotlanak, osztán abban henteregnek, taliát nevet- 
séget okozók. En ezeket nem szenvedhetem , ki is 
akartam őket irtani, lapjaik újra nyomatásával, de az 
megint árt nevelt volna , s megkésértésemnél meg újak 
nőttek elé. Bocsánat kéréssel tűzöm inkább okét szé- 
gyenfára , egymás után eregetve így esztrengának: 
Lap. Hiba. Kérem , i^y olvastat . 

3. Camoena Kamoena. 

14. vérzlvaiarjain .... vérzivatarjain 

51. heved ....... hevét 

77. zengelyes zengélycs 

79. árn^'ékéhoz árnyékához 

80. msgvar magyar 

88. töri torle 

03. ezimer ....... czimer 

— 1841b, ez gonosz! . . . 1821b. 
100. 58 alulról a 6d. sorban 53 lapra 

stb. stb. stb. 
Mondhatnám , azért vére fel konkoly némelly 
sort, mivel az utolsó javításivéröl a szedő nem szedte 
le akarata elleni bűneit , de akkor meg rám tolják s 
akárki miatt még is csak megvan a mi megvan. Legyen 
minden nyomdában külön sajtó , az utolsó javításíy 
tiszta lenyomásához, mtWyen mÍ7iden 4eíí jól kike- 
rekedve lássék, akkor ha mi marad vétségül, inkább 
csupán a javítáré. Az eddigi „lekefélés" mindig undok- 
ság elbütató marad, még .\rgusz nem alvó 50 szemé- 
nek gázvilága előtt is. Hiszen tudja ezen így ere- 
dendő bűnt az egész magyar iróvilág, s mivel majd 
minden fia beléesik, nem is emeli a követ itt eg}'másra 
annyira, mint egyébért. 

E rémítőbb egyebem nekem: következetlenség'az 
Írásmódban , összetartozó ugyan azon egy munkálat 
ikerivein ! Ezért félek , reszketek , fázom. A nyomta- 
tók kalitkájába esett szerkesztővel talán kibékülhe- 
tésbez megkésérteném nyújtani ezen egykét indokot 
1. Hárman valánk egymás után kijavítok. Az 1840b, 
megkezdett ívekre szívességből fordított gondot Perlaky 
Sándor hites ügyvédnek köszönöm, kivel a' 2d. kia- 
dást tartattam szem előtt. 

2. A prózák íveit kezdé kijavítani Kecskeméti 
Csapó Dániel , ki Berzsenyinek többféle Írásmód meg- 
késértéseit bajjal tévé másolataiban egyalakubbá. 

Kérem alássan itt a következő czniui/ak íiilsú lap- 
jára fordítást. 



BERZSENYI VERSEI 

ÖT KÖIVYVBEIV. 

Sorolva négye, a másod kiadáséhoz képest. 
Időkor: 1794— 1830, 

mellyben az első kiadás 1813-ban, a második 1816-ban történt. 



3. Feltétem rolt , eleinte csak nagráot megfutnom Berzsenji kritikáit , hogv hatálra nélkül 
Írjam saját érzelmeimet ésrrerételeimbe. S ig>-, csak midőn versei után ezek is le ralanak már nyom- 
ra, Tetettem össze az ő kezét Kecskeméti másolatára!, minél fogra későbbi állhatatosabb másként 
Írását is ekkor vőm inkább szemre. Mit tcgrek ? gondolám. Ha maga adja ki müreit, hihetően rég meg- 
állapodását követi, mint igazán helyesb irásboz juthatásra törekrésének eredménjeit. S most, ha bár 
közepén, őtet magát keUe mutatnom, noha még most sem mindenütt köretkezetességében. Hanem ez 
még valamennyink baja, s átaljában szabálrzott helyesíráshoz akkor jutunk, mikor gyökeinkhez 
a betüragok miként függedéset veendjük, s nem, a máig sokban megromlott kimondás leszen tévesztő 
vezérünk. 

4. Már most az I — XXXS'I lapok későbbi megirtakor némellyben én is köretem Berzsenyit , 
némi körül pedig régiségeink tanulmányából eredett uj meggyőződésimet alkalmazám. A hellennevek le- 
írásában, úgy találom, nyelvünk valóban inkább azok kimondása szerintiségét kívánja, nem a romaikét; 
akkor Paphosz, pamasszoszi, Bakkhosz irttával megszűnik, a pap hv$ . párnás Susn' , bak fivs mulatsága. 
Kis János is Kölcseyt Guzmicsot látszik abban helyeselni Soproni Esrvéi Ilid. l^ d. füzetében , eléggé té- 
továzva ngran még , de a mi , hozzá szoktatás kívánsága eszméjét mutatja , valamint itt az én meg- 
késértéseim. 

Ezek vége vagy mosolygó elnézés lesz, vagy dór. dörgés támad ellene, s meg eláll. Nekem 
előre feltételem, egy öntésübb műben következetlenségnek minél lehetőbb elkerülése, mert írva is foly- 
vást okolni óhajtok. Kiadó. 



f f 

# f 
f f 

# f 
f f 

AJÁNLÁS. ' I 



# 

f 
f 



* 



* 
f 
f 
# 



18 8. 



M, 



Lilit a' vilcigfn.ik hajdani díszei , 
Csendes lueződlitn n-jicd el éltedet. 
Hogy ott uiaíjadnak s nemzetednek 
Élj Eialód arany edenélien , 

Kazinczy! 's merész aethcri szárnyakon 
Felk'Hg sas elméd Dclplu' dicső egén , 
A dithyramlink lángkörébon 

S a Kegyek' életadó \iranyin. 

Platói nyelved s lelked idézte le 
Ilozzcánk az ép íz szebb geniusszait ; 
Nyelved' nH)S(»lygó gratziája 

Önti belénk Ilelicon' uialaszljái. 

l»ólyádba' paeán rengete tégedet ' 
Már ott tapodtál sok lene undokát , 
Mellyek zavarlak PindusziinknnK 
Szent ereit s ege' (iszia lényei. 

Uoldog vagy Aon szüzei kedvese, 
S nagy , luint hazádnak legiieiiiesebb fija ! 
E két remek disz kéri méltán 

A' Ganyméd iioliarái az égben 

Te lelkesíted szunnyadozó eríim , 
Kebledbe öntöm zsenge virágimat 
Iktasd dicsőén tört uladra 

Nyomdokidon lebegő tamoenaia ' 



f 
f 
f 



f 
f 



■I 



i 



f 



©•#^»t^«t¥'> -fr^^ •í*-^<'^'ÍÍ^'í^^íí+*fr|>H^»fr^»í^>H^ 



99 



K.ŰPRISZSIEZ. 

JKüprisz! ledűlök berkeid' alkonyin, 
S eldallom első ömledezesiiuet , 
Eldalloin a' luellyekre engem' 
a' szerelem 's epedés tanított. 



Lebegj körültem, Mennyei, oh lebegj ! 
Varázsövednek bajival ékesíts , 
Fedezz el ámbrás lombjaiddal , 

'S Lolli' szelíd keze nyújtsa bérem' 



eua. 




A' IttEl^AMCHOIilA. 



1 e a' setét erdők' vadonaiu 

Szeretsz álmadozni , oli melancholia ! 

a' puszta vár bús omladékain 

Nyögdezö lágy szellő néked harmónia. 

A' felhőkbe nyúlt gránit ormai 

'Saz elzárt völgy néked legkedvesb néző hely, 
A^ halvány hold 's goth-falak' kormai 

Bájolnak tégedet máguszi erővel. 

A' mohosult sírkövekre lediilsz, 

'S mély lelkesedéssel emeled hárfádat , 

Az őszült kor' képeibe merülsz , 
•S édesen elsírod bús elegiádat. 

A' vidámság csak a' valóságnak 

'S sziik jelenvalónak szedheti rózsájit: 

De te, karján a' szép álmadásnak, 

Éled a' jövendőt , 's a' múltnak órájit. 



Oh, te voltál eddig biztos társam! 

Te intéztél engem józan útaidon , 
Ha a' földi vigságtól megváltani , 

Sátorodba intél csendes alkonyidon. 

Te vontad bé az ifjú' húrjait 

Egy csendes búsongás' gyászos fátyolával: 
Te derítsd fel a' férfi' gondjait 

Magányos örömid' szép holdvilágával ! 

§»ZERi:i.i::!iiii:z. 



Jr syche' bibor kebeléből 

Repülj le felém , 
Eged' fényes aetheréből 

Csöpögtesd belém 
Oh szerelem ! malasztaid' 
Menny))ől eredt balzamait. 

Hol van lelkem' rokonfele ? 

Jer jelentsd ki már ! 
Repülj kebelembe vele , 

Szívem alig vár ; 
Repdez , mint Noe' galambja , 
De enylielyét nem láthatja. 

Bennem mélyen metszve lelem 

Szép ideálját, 
Pygmalionként ölelem 

Kedves bálványát , 
De meg nem lelkesíthetem: 
Csak tűnő képét kergetem. 

Hozd el , hozd zephyr szárnyakon 

Már valahára , 
Ki ágyamhoz mécset gyújtson 

Psyclie módjára ; 
S ha majd a' szent forrást issza 
Ismét add ölembe vissza. ) 



«) l-sj kiadá.sban; Ismet ölembe add vissza. 



BERZSENYI VERSEI. 




J.4.TIBOR9ÁO 'S KÖZÉPSZER. 



iVlás az Atrídák' ragyogó dagályát 
Taika itórázon mosolyogva nyögje , 
'S Tantalusz-szájjal maga.s asztaloknál 
t'ljön epedve. 

üh ti , elrejtett kalyibák' lakóji , 
Rrgi jáiu))oiság 's te arany középszer ! 
Üljetek mellém kiiszöbömre : vígan 
Látlak , ölellek. 

Üljetek mellém ősi tüzlielyemre ! 
'S majd Szahinám' hiv kezefözte mellett 
Mártsatok vidám ajakat mosolygó 
Biikfa kupámba. 

A' ki keblében helyet ád tinéktek , 
A' szerencsének letapodja kényéi : 
'S szive épségét soha semmi bájszin 
Tőrbe nem ejti. 

Nem von az fényes rabigát nyakára ; 
Si-m majomnévéri kenyerét nem adja; 
Kincseket sem gyűjt , hogy azokra árvák' 
Könnye kiáltson. 

Tiszta lélekkel 's megelégedéssel 
Látja csűrében keze' míve' bérét ; 
'S izzadásának gyönyörű gyümölcsét 
Éli örüuunel. 



Nyájas orczával szegi meg falatját 
A' barátságnak s jövevény szegénynek 
S asztaliinál , mint az öreg Philemon , 
Égieket l;«( 

Lakja szentegyház ; maga áldozó paji , 
És az áldásnak poharát kezében 
Istenek töltik kimerithetetkn 

Égi itallal. 



GRÓF TÖROH. SOPHIKIIEZ: 

midSa 

Gütlie és Schiller muiikújiiul uk-hI 

Széphaloniról Ká/mérSu. 



A ki a' Muzát veszi útitársul , 
Mint te szép vándor , kies annak útja : 
a' hideg Polusz , szomorú Szirocco 
Díszt nyer előtte. 

Tánczdló Ilórák, nevető Napaeák , 
Tegzes Istenkék koszorús Kegyekkel , 
Szózatos lombok mosolyogva intik 
Ott is örömre. 

A' magányosság' rideg alkonyában 
Paphiiisz' fényes csalatásit éli ; 
Égi képekkel repes andalogva 

Kronosz ölébe. 

Schillered' 's Göthéd' géniusszá lengjen 
Véled, és fáklyás keze fedje pályád': 
Mágiás képek 's arany almadások 
Fátyola lepjen. 

S melly Zephyr Ámor' jegyesét emelte, 
Az vigyen téged , felölelve gyengén , 
Vissza hívedhez bibor illatok közt 
Aetheri szárnyán. 
1* 



BERZSENYI VERSEI. 



ÜIEIilSSZAIIOZ. 



Mi 



Lás tárogasson maeoni kürlükct 
Akid' 's Pelidesz' isteni lettéin , 
Fellengjen a' diicéi harsány 

Hattyú szerént az olyuii)telöken : 

Én itt, az elzárt l)éke' homályain, 
Itt e" romános Tempe' Tidámain 
Öntöm ki szívem' gerjedését 
Szocrat' iJléhe Anacreonnal. 

Ki indja méltán festeni a' luiszári 
'S l)iis arczulatját harczai közt , midőn 
a' megzavart renden keresztül - 
Rontja magát dühödött haraggal ? 

Ki tudja méltán írni az öklelő 
Hajdú' vívását , a' mikor a' lovast 
Dárdája szórja , 's mennykövek közt 
a' lueredek falat ostromolja? 

Múzám szelídehl) tárgyakon andalog . 
A' csendes erdő' holtjaihan szeret 
Vig lantja zengni, 's rettegéssel 
Néz az erős hadak' Istenére. 

A csergedő vízpartokon énekel 
Vidám enyelgést 's gyenge szerelmeket , 
S tőled, tetőled szép Melissza, 
Kér koszorút epedő ajakkal. 

Édes jutalmam verseimért te légy! 
Tűzz egy virágszált barna hajam közé : 
Nem kell borostyán , nem , kiáltó 
Pároszi kő nyugovó poromra. 



H.OZEIiÍT«» TÉL. 



He 



Lervad már ligetünk, s ilíszei hullanak. 
Tarlott bokrai közt sárga levél zörög. 
Nincs rózsás labyrinlh, 's balzamos illatok 

Közt nem lengedez a' Zephyr. 



Nincs már syíuphonia , s zöld lugasok között 
Nem búg gerlicze, és a' füzes ernyein 
A' csermely' violás völgye nem illatoz', 
'S tükrét durva csálét fedi. 

A hegy' boltozatin néma liouiály borong. 
Nectár' thyrzuszain nem mosolyog gerezd. 
Itt nem rég az öröm vig dala harsogott: 
'S most minden szomorú s kiUolt. 

Oh , a' szárnyas idő hirtelen elrepül , 
'S minden míve tűnő szárnya körül lebeg ! 
Minden csak jelenés , minden az ég alatt , 
Mint a' kis nefelejts , enyész'. 

Lassanként koszorúm' bimbaja elvirit. 
Itt hagy szép tavaszom : még alig ízleli 
Nectárát ajakam, még alig illetem 
Egy két zsenge virágait. 

Itt hagy 's vissza se tér majd gyönyörű korom. 
Nem hozhatja fel azt több kikelet soha! 
Sem behunyt szememet föl neiu igézheti 
Lollim' barna szemöldöke! 



IIORATZ. 



Zjúg immár Boreasz a' Kemenes fölött. 
Zordon fergetegek rejlik el a" napot. 
Nézd, a' Ság' tetejét hófuvatok fedik, 
'S minden bús telelésre dőlt. 

Halljad Flaccusz arany lantja mit énekel : 
Gerjeszd a' szenelőt, tölts poharadba bort, 
Villogjon fejeden balzamomos kenet, 
Mellyet Bengala' napja főz. 

Használd a' napokat , s a' mi jelen vagyon 
Forró szívvel öleld , 's a' szerelem szelíd 
Érzésit ki ne zárd , míg fiatal korod 
Boldog csillaga tündököl. 

Holnappal ne törődj', messze ne álmadozz'. 
Légy víg, légy te okos; míg lehet élj 's ürülj. 
Míg szólunk, az idő hirtelen elrepül 
Mint a' nyíl s zuhogó patak. 



UKKZSENVi vi;ksi:i. 




OSZTALTKE^ZEn. 



JL aitia szálloiiam. Levnnom vitorla iii . 
A szch'k' mérgét nejiiesi'ii kiáiltain. 
Sok Charylulisz közt, sok ezer veszélylien 
Izzada ortzáin. 

Béke luár részem: lekötöm liajómat , 
Semmi lündí'rkép soha föl nem oldja, 
üli te, elzárt hely, le lohadd ö!edl)e 
A heves iljiii ! 

Bár nem oUy gazdag mezeim' határa 
Mint Tarenlum vagy gyönyörű Lariss/a, 
S nem ragyog szentelt ligetek homályin 
Tihuri forrás : 

Van kies szőlőm , van arany kaloss/al 
Biztató földem : szeretett szabadság 
Lakja hajlékom'. Kegyes isleninuöl 

Kérjek o töhhei > 

Vessen a' végzet valamerre tetszik , 
Csak nehéz szükség ne zavarja kedvem' : 
Mindenütt holdog megelégedéssel 

Nézek az égre ! 

Csak te légy vélem , te szelid '") Camoena I 
Itt is áldást hint kezed életemre, 
S a vadon tájék kiderült viráiiy lesz 

Gyenge dalodra. 



*l Klsó kiadásban : 



szereién t'anioena ! 



Essem a (irönland örökös ha\ára, 
E.ssem a forró szereesen homokra : 
Olt meleg kebled fedez, o Camoena, 

lii liii\es ernyőd. 



EQY lllTTfXEXlIEZ. 



M. 



I.elly zöld Temjie fedez, Chloe? 
Milly bájas ligetek' rejtekihen lebegsz? 

Kit lát gyenge öledlie most 
A' szép estlünemény 's Délia' esillaga '^ 

A' mély tengerekel hínár, 
A' jégszivet alakszín fedi álnokul. 

Megesalt engemet is tehát 
Kisded mézajakad s kék nefelejls-SzeM;ed I 

Megesalt ! s rózsabilinrseden 
Más boldog csalaloll néz mosolyogva rám. 

Oh nem véli , mi tőr lesi 
A' zengő lahyrinth' ernyei közt szegényt ! 

tíalyról galyra vígan repes 
És üdvezli az ég reggeli lángjait. 

Majd elhallgat örömszava , 
Lépvesszőre ragad, 's fészke kalitka lesz; 

Vagy vergődve kitépdeli 
Ilimzetl szárnyait, és nyögve fut én\elem. 



AZ E!i MI ZAM. 



A\i 



iil Cyprisz ölel s delphiiszi láng lieMt . 
\em szállít ki hajót Bengala' öblein : 
Tajiékos paripát sem zaboláz keze 
ILarsány trombitaszón a" hadi arez előli 
Bájoltan heverész ernyeitek között 
Oli édes szeiTlem "s pieii gyenge szűz ! 
"S ott énekli vidám lanttal az isteni *) 
Szépet, Jót "s Amathusz' berke" virányait 
Hi|)po(réne' szelid völgye' homályiban. 
Leltein gyenge korom" kellemes Édenét; 
Olt leltem gyönyörű elmeriilésimet 
.V' szent lelkesedés 's képzelet" áija közt; 



' ) KIsó kiaila.sban : .... istenibb. 



BERZSENYI VERSEI. 



NeJu méikezteiu aranylant(al az ó-\ilág' 

liáiuiilt (iallosival: nem ragad énekem 

a' niaeoni madár' szárnyain ég felé , 

Sem Pindár' riadó hymnusza' repteként 

a' félisteneket zengeni nem meii. 

Mint kis méh csak alatt a' vízerek körül 

Döngécsel mezeink' zsenge virágain , 

Hol néktek, nemesek, ritka Kazinczy 's Kis 

Bokrétát szedeget nimbuszitok közé, 

Ti, két Tyndaridák lettetek a' magyar 

Pindiisz' fellegi közt 's hajnali csillagok 

Hosszú éje után; én philomélaként 

Üdvezlém az arany nap' piruló egét. 



C1IL.OE. 



L 



áttam! látta CUloét andalodó szemem! 
Oh mint lenge felém , 's mint juosolyodt reám 
Mint a' latmuszi szép szenderedő fülült 
Rezgő Cynlliia' csillaga! 

Tündér ambroziát liinte lehellete , 
Mint a' lieszperi kert' mennyei lombjai. 
Nincs olly illat egész Tempe' virányain 
Sem Callirltoe partidon. 

Szép, mint a' ragyogó nap 's feselő virág: 
Szép, mint a' fiatal Cypria , a' midőn 
A' tenger kiadá isteni kellemit 

Ég' füld' ünnepelése közt. 

Oh ti lengedező híves Eteziák, 
S rózsás esti szelek' gyenge fuvallati , ) 
Jertek gyúlt kehelem' lángjait oltani : 
Égek ! szivem elolvadott ! 

A' TAVASZ, 



Jx. tavasz, rózsás keheiét kitárva , 
Száll alá langyos levegőn mezőnkre. 
Balzamos fürijén zephyrek repesnek, 
'S illatot isznak. 



*) Első kiállásban : Es U , esti szelek' 'stb. 



Alkotó aethert lehel a' világra , 
Mellyre a zárt füld kipihenve éhred ; 
Számtalan létek' lekötött csirái 

S magvai kelnek. 

Flóra zsengét nyújt mosolyogva néki, 
Nyonulokin rózsák s violák fakadnak. 
a' vidám tréfák, örömek, szerelmek 
Lejtnek utána. 

Én is üdvezlő dalomat kiöntöm , 
'S egy virágbimhót tüzük, édes Emmim, 
Gyenge melledhez; valamint te, olly szép, 
S mint mi , mulandó ! 



EGY SZIIiAJ liEAMYHAHOZ. 



Mi 



Liért rettegsz kehelemhen , 
Miért ? félénk leányka ') 
Mit félsz te, mint a' kegyetlen 
Vadtól a' kis bárányka ? ~) 

Nem vagyok én ellenséged , 
Sem hitszegő csapodár; 

Iliv lelket adok én néked 
Míg koporsóm hé nem zár 

Tiéd leszek, mig e' kedves 
Rubint ajak csókot kér, 

Tiéd! midőn már e' kegyes 
Szív csak akadozva vér. 

Halld , melly édesen csatináz ') 
A' völgy' zengő csermelye, 

A" víg madár mint leng s trilláz 
'S mint nyögdel a' fülmile ! 

Majd ha a' bús tél közelget 
Ezek mind elnémulnak. 

Elrepül a' szép kikelet 
S örümeiíik elmúlnak. 



') Első kiadásban, Kedves félénk leányka? 

■') — — Vadtői fél a' bárányka? 

') Itt következű 8 sor nincsen az első kiadásban. 



BERZSENYI VERSEI. 



OitOiviiiEZ. 



JLdcs íhöiii ! o (iindéick" 
.Mosolviíó s/.íiz leánya! 

Karsin;;a(sz , s ha liozzád érek 
Eltűnsz, lelkem" halványa! 

Mint e£:y kaczéf leánykának , 
Nyitva int Itájas kehied. 

Szerelmem' kívánságának 
Lánijail úi^y iniíerled: 

S midőn csókolni akarom 

Ajakidat , elrejted, 
Elvadulsz , 's ölelő karom 

Közöl magad kifejted. 

S csak messzünnen kínálkozol, 
Ila gorjedelmim' sejted: 

De közel elkomorodol , 
S szeretődet megejted. 




IVLZAIIOZ. 



A. te ernyődnek kies alkonyáhan 
Andnlosr szivem, Helicon' leánya! 
Alniaini tündér ligetit te hímzed 
Bájas ecsettel. 



a' szökő Ilórák mosolyogva lengnek 
Büszke hullámin magas énekednek, 
8 halliatatlaiiság' kos/.oiii.ji nyílnak 

Könnyű nyoiuoklian. 

Megszeged reptet az örök tűne.snek; 
Néma hamvvedrek' mohait liihorral 
Fested, és a' biís rovataiba fényes 
Életet öntesz. 

a' derék íőled nyeri szive herét. 
Hector és .Meid dalod égi szárnyán 
Hágtak a Dörgő palotája ázin- 
Bérezein állal. 

A' te lierkedlien szedi lauriisz-ágát 
Théha' felséges koszorúsa, Pindar, 
í's az ömlő lant Hjedelme, Flaccnsz , 
S Leszhosz alakja. 

Mély sngallásod kiemelt mngamhól , 
Sátorod' <'sendes kebeléhe intett , 
IIol Kazinczydnak keze szent örönnnel 
Nyiijta horostyánl. 

S Lellie áradt rám! elenyészik a' föld, i 
Lelkes élettel ragad Édenéhe 
Delinsz , s mellem magasahh erőkkel 
Kezd dagadozni. 

I.Il%01i. ') 



M, 



int eg}' árva madár, Lini, •) 
Mellyet fészke helyett néma kalitka zár , 

Nyögdécselsz , epedő kegyes ! ") 
S vas hékódra szemed gyöngyei hullanak. 

Megcsalt a' ragyogó hínár. 
Süllyedsz , s nincs ki kezét nyiijtsa kezed felé. 

Későn nyill szemed árjai 
Raliságod' kötelét meg nem emészthetik! 

El kell ásni szerelmedet 
Bíml)ózása előtt , zsenge csírájíhan. 

.\l\, így játszik az ég velünk! 
Szivünk" ösztöneit fájdalom olija el. 



') cs ') 117. első Uiailáslian: Ninon , — Nini. 

') — — — — l'gj- nyügdcl.sz , 'sll), 



BERZSENYI VERSEI. 



A kii lelked epedve kér, 
Attól messzi' szakaszt , hogy soha el ne érd 

A' kit félve kerülsz , utálsz, 
Annak jégkebelén hervad el életed. 

Boldog , boldog az , a' kinek 
Pártáját szerelem" niyrtnsza váltja fel, 

S egy kedvelt rokon-érezö 
Egy kedvelt szerető oldja le szűz övét! 



BARATOirilIOX. 



M, 



a' földi élet s minden ragyogványa , 
Nélküled oh holdog szerelem' érzése? 
Tenger: mellyet ezer szélvész' mérge hánya , 
Mellynek meg nem szímik háborgó küzdése. 

India' kincsével légyen tömve tárod , 
Caesar' dicsősége ragyogjon fejeden: 

Mit ér ? vágyásidnak *) végét nem találod 
'S nem lel szi\ ed tárgyat , liol megelégedjen. 

De te, édes érzés, egek' szent magzatja! 

Az emberi lelket hétöltöd egészen, 
Bajodnak ereje az égbe ragadja: 

S a' halandó porból egy félisten lészen. 

Te a' szerencsének játékát neveted. 

Mert hatalma néked semmit nem ád s nem árt . 

A nagj'ság' álképét mint bábot elveted , 
S nem szab semmi földi erő néked határt. 

Mosolyogva rohansz te habnak és lángnak . 

Meg nem rémit ég föld' reád rohanása. 
Te a' hiis koporsót menyasszonyi ágynak 

Nézed 's elenyészik rettenetes váza. 

Te a' szegénységnek mohos kalyibáját 
Márvány palotává tudod változtatni, 

'S mezei gyümölcscsel rakott asztalkáját 
Mennyei nectáros illathan úsztatni. 

Tegyen mást boldoggá a" sors' csalfa kénye : 
Nekem te légy dajkám 's ápolóm, szerelem: 

Zöld myrtusz koszorúd pályám' szép reménye 
'S könnyel ázott kendőd légyen szemfödelem. 



*) Első kiadásban : vágyaidnak "stb. 



Xme lassanként lefoly a' virágkor , 
S gyenge rózsáink vele elvitilnak ; 
a' kies Tempók , örömek , szerelmek 

Véle enyésznek. 

Melly rövid 's kedves ! valamint az első 
Éjjelünk , mellyet szeretőnk' ölében 
Életünk legszehh öröméhen égve 

Kóstola szivünk. 

Elrepül tőlünk, soha vissza nem tér! 
Seju Galenusznak tudományi titka, 
Sem kegyességünk' ezer áldozatja 

Vissza nem adja. 

Minden órádnak leszakaszd virágát. 
A jövendőnek sivatag homályit 
Bízd az Istenség' vezető kezére 

S élj az idővel. 

Elmarad tőlünk szeretett barálnénk. 
Itt hagyunk mindent valamit szerettünk. 
Semmi nem kísér szomorú koporsónk' 

Néma ölébe. 

Pirhadó hajnal' derülő sugara , 
Hív barátságnak kegyes ápolási , 
a' legesdeklőbb szerelem' siralmi 

Föl nem idéznek ! 



in^eAHYosisAG. 



il/gi csendesség fedező homálya 
Leng reád , o szent egyedülvalóság ! 
S szívemet békés keheledbe inti 

Maguszi vessződ. 

A' világ' lármás vigadó helyéről. 
Mint az elfáradt utazó, pihegve 
Térek ernyődhez, 's fejemet lehajtom 

Lágy mohaidra. 



HIÍRZSKNYl VKKSFI. 



Iit víiL'yon hiitor iiit'iu'ilL'klakása 

A szali.adsáirnak s neiiu-s érzcniénjnek ,■ 

Ii( iK-iii a^u;ailia( valngál reájuk 

A' l)uia koziH'i). 

lii fakad lauriisz-koszonija iiiiiidcii 
liölcsiR'k és luindt'ii iiiai;a.salil) daldknak, 
I(t az iirlatlíiu szL'iek'm' s vidáiiisás;' 

Zöld ajiiaraiKja. 

Légy, maiiányossá^í ! veze(üm 's liar.iidiii. 

Csendes einyődliez sietek nyiiiíinlni. 

It'. lelem Plaiút , XeiKiidiont 's llissziisz 

Myidisza beikéi. 

Téííed óliajilak ha szeiiiemlte' reszket 
Bánatos leiként kiiitü pan.issza: 
Téfíed a' leíjszebl) fiatalka' édes 

Oldala nicllcit 



tZ K^TII \JV\LIIOZ 



Jl/ineld fel bibor képedet . 

Csendes estliajnal! 
Enyhítsd meg a' természetet 

Harmat -illattal. 

Hozd alá a' fáradt szemnek 

Kívánt álmait , 
Fedezd bé a' szerelemnek 

Édes titkait. 

Titkon nyílnak az életnek 

Legszebb rózsái , 
Mély titokban csörgedeznek 

Legszebb órái. 

Ah, nekem is van egy titkom 

Szivembe rejtve! 
Nem szabad azt kimondanom : 

El van temetve. 

Nem szabad kijelenfeaem , 
Melly boldog vaL-yok ; 

'S hogy ki az én Egyetlenem. 
Kiért hervadok. 



Osak a neina Imid mo.solyog 

Ram .szemé uiie.sen , 
Mikor az öiömcseiiit ragyog 

Forrú szememen. 




-V «/0\ETTII£Z. 



K 



yprisz' rúzsa lehellele 
Nemzett Laura' ölén léged alak szonett! 
Zengvén lelkes ezüst szavad, 

Megnyílt a' buta kor' százados éjjele; 
Hellasz' nanja dicsőn derült , 
S jiaeánt ömledezett a capitolium. 

Paeán! iijra születsz nekünk; 

Ott, hol Koosz koszorús húga az ősz Tokaj 
a' Bodrogra könyöklik , és 

Eosz' langyaival keble bujálkodik. 
Hallom Üáczia halmain , 

Hallom zengeni már aeoli lantodat; 
Fürtöd' mádi arany gerezd 

S tündöklő amazon párta ölelgeti. 

üdvüzlek Helikon kegye! 

Jer csókold , koszorúzd a' te Kazinczydat ! 
Pólyád szebb öröjiiebe mártsd 

Lelkét, czipruszidat húraiiól kizárd. 
Múlass, zengj, enyelegj vele! 
Vaucluse s Laura leend — Széphalom 
s Angyala 



10 



BERZSENYI VERSEI. 



A-TIATHUSZ. 



M, 



it főz ma£rál)an Gallia' Sándora, 
'S a' zordon éjszak' rettenetes feje ? 

Melly öJjlöket zár, merre tart 's ront 
Anglia' nas^ koszorúsa , Nelson ? 

Neui gondom. így volt , így marad a' világ. 
Forr , mint az ádáz tengerek , a' midőn 
A szélveszek Itérczodvaiknak 
Vas kapuit 's reteszit leszórván 

A l)ús lialioknak zúgva rohannak , és 
a' képtelen harcz itt hegyeket temet , 
Ott új világot hoz fel; egymást 
Váltja örök romolás teremtés. ') 

Mint a' setét völgy' csermelye, életem 

Elrejtve lappang , "s halkva csörögdögél 

A' laurusz erdők' szent homályin , 

Illatozó Amatliunt' öléhen. ' 

Nincs itt kegyetlen had 's veszedelmes érez . 
Mellyévt halandók vérüket ontanák; 
Nincs itt gonoszság' czimhorája , 
Sem nyozuorúll fene nagyravág^'ás. 

Itt .Imor ápol s pieri gjenge szűz 
Nektarpohárt nyújt s amhroziás keheit , 
S a' lelkes élet játszva felleng 
Heszperidék hihor aetheréhen. 



BICSIJZAS. 



' Jaj ! sem a' séríilt szerelem nyögése , 
I Sem kegyességem , sem az ég hatalma 
! Téged énnékem solia viíssza tölilié 

A issza nem adnak. 

Élj szerencsésen , valamerre fordulsz ! 
Légyen áldásom veled és vezessen ! ') 
Légjen a' végzés' utain szerelmünk' 

Angjala társad. 

Élj szerencsésen , 's ne felejts el engem! 
Menj az égtartó pyrenéken által, 
Menj az éjszaknak havasin keresztül , 

Csak ne felejts el 

Ott is , oh ott is tied e sehes sziv. 
Mindenütt kisér, veled él, veled hal; 
Sárga ^) képemnek halavány vonásin 

Festve neved lesz. 



J_<lszakadsz tőlem , szerelett harátném ! 
Hasztalan zárlak kelielemhe : eltűnsz , 
'S mint az álomkép , örömim , reményim , 

Véled enyésznek. 



') Első 's másod kiadásban: romolás 'í teremtés 




CSERMELYHEZ. 



O, 



'h csermely, arra térsz, 
Csendes görgedezéssel, 
Merre az én sóhajtásom 
Repül epedezéssel. 

Vedd huzogó könyeimet 
Szapora vizeidhez , 

S vegyítsd hús nyögéseimet 
Lassú csörgéseidhez. 



látom , 



') Első 's másod kiadásban : vezérljen. 

') ',S' sárga . . . 

'] -l' cserineUhez. 



BERZSENYI VERSEI. 



11 



Vidd el szoiiioriíó zuiíássnl 
Aina kisded Icert felé, 

'S nyöjíd Jvi e^'y fohászkodással 
Szivem kinek szemeié. 

Tán uiusl i.s ott uiiilalozík 
a' i'ózsák' áinyékában , 

'S rúlaiu nein is j;ondoikozik 
Kevély nyugodaiiaáhan. 

Tán liahjaid uiosoi;atják 
a' szép liindér láhait , 

'S nem liulja , mint csókolifalják 
Hív köiiyeim (atyait. 

Miiíasd mei; liaiváuy képemet 
Xeki lükiöd fényében, 

Mutasd meg é^ö szivemet. 
Mint vergődik vérében. 

Mutasd neki , miiil liervadok , 
Szemem miként sírdogál , 

'S mond , hogy érte ellankadok , 
Mint egy gyenge virágszál. 

Mond: töltsön kegyes írt sebheiU 
Lelkemre hív kezéliöl , 

Vagy egy szánakozó csejtpet 
Ciörditsen szép szeméből. 



E»\ E.KAmYKAHOZ. 



R. 



^égen soliajt utánad 
Szívem , kegyes leányzó ! 
Régen! de ah, nem érzed 
Ámor' szelíd hatalmát. 

Vígan lel)egsz kürülteiii , 
Miként zephyr tavaszkor ') 
a' rózsaillatokkal. 

Bájas tekinteiidben 
Vidám öröm sugárzik , 
'S mint a' nap egi l.ingja , 
A' bús homályt elosztja: 
Tündér szemed mo.solygván 
A' társaság feléled. 

Minden derül te véled. 
Minden: de én, de oh! én 
Némán lehajtom elliolt 
Orczámat , és szorongó 
Keblemdöhög, szemein sir. 



'; Klsü kiadnslian : Mint u' Zejili) r. Múfoilikbaii : 
'S mint a" Zephyr. 




il 



BERZSENYI VERSEI. 




TIRAe BC::«KI>£KHEZ. 



E 



van ! merre , liovcá rag.idsz ? 

Milly szentelt ligetek' Ijoltjaij fednek el ? 
Tihur' völgyei rejtnek-e? 

Vagy Leszliosz' kiesíilt herkeit áhnatlom? 
Pindar , Szleszichor' isteni 

S Alkaeosz' niagasabl) lantjai zengnek itt. 
Honno)u" Flaccusza , o Virág , 

Itt szegdelsz te dicső delplmszi ágakat. 
Itt kent fel Polyliyjnniád, 

S eddig nem töretett liellai szirtokon 
Nyitsz litat , koszorús vezér , 

S a' Vértest Helikon' hangjai töltik el. 
Példád élteti mellemet. 

Jer, jer, légy kalauz pályafutásomon! 
Fáklyád' mennyei lángai. 

Mint Pharusz' loljogo oszlojii, fénylenek. 
Jer , jer , karjaidon segélj 

Ösvényedre ! akár merre vezetsz, ') megyek 



. ^r^^i-^á"-"' ■'- 







A' TUnOHAMlYOK. 

Allegória Plató után. 



iVlidőn e földet elliagyá Szaturnusz . 
S a' nagy Minden' keltlébe rejtezett , 



'.s ll-d. kiadásban: \e7.vr\sz. 



Két égi szűz maradt az emliereknél : 

a' szent Igazság és a' szűz Szemérem; 

Kik mint az égnek hív küldöttei, 

A' jáml)or népek' kormányit vezették. 

Örök békesség és arany szabadság , 

A'ig ártatlanság 's minden égi jók 

Lakoztak vélek a' boldog világban. 

De a' halandók csak hamar megunták 
Ezen jóltévö égi védeket ; 
Mert sokban ellentálllak a' Nagyoknak , 
A' büszke nagyravágyás' kényeit 
'S a" rút gonoszság' titkos czélait , 
Mint őrálló birák, meggálnlák ; 
Mellyért is tik az emberek közül 
Kizáratván , dicsőbb honjokba tértek. 
Már igy sokkal szebben folyt a' világ. 
Most a' hatalmas már liataluiasabb lett , 
a' vig vigabbnak érezé magát , 
a' dús pediglen sokkal gazdagal)bnak. 

De csak rövid volt e hiú öröm. 
a' gyenge csak hamar kezdé érzeni 
Kevély nyomását a' hatalmasoknak; 
Az erű nemlétét pótolá ravaszság, 
'S rettentővé lett láthallan keze; 
A' sok liasznos csekély romlása által , 
Kiszárad a' bőség" 's duskálkodás' ere; 
Fortély ellen fortély, erőszak ellen erő. 
És fegyver ellen fegyver volt szegezve : 
"S már már kiveszni tért e' balgatag faj. ') 

De megszáná a földel Jupiter. 
Menj ! így szólítja bölcs lyányát Minervát , 
Menj ! 's hozz ki táram' titkos rejtekéből 
Észt s bölcseséget e' vak fajzatoknak. 
Nem észt hanem ravaszságot lopott 
S csak azt adott nekik Japet' fija; 
'S most a' szemérem és a' szent igazság , 
Kiket nekik kiildék , im visszatértek. 



') Első 's második kiadásban: fajt. 



KEKZSFAYI VERSEI. 



13 



Készüli (ellát az acííisz asszonya , ') 
A bölcst'séíí' ilicső szíivédickévol 
A földié szállni , és az cniliercknck ) 
A tiuloiiiányok szent kinisét osztani. 
'S iiiinllioiiy snját koniolysáíját ludá, 
'S a' föliU iívailtksáirot isméié: 
Az ő ifjaltl) 's viiláiiialil) húirait, 
a' nyájas múzákal kiildé elöl , 
Ho^^r készlt.sék kedves játékaikkal , 
A' vak szilaj lelkekhez iitait. 

Díszlett e uiód. Mert ámbár voltak oUy 
Múzák , kik a' kedveskedést fölüsleg 
Űzvén, lettek NagTrok' katzérai: 
De mások, kik mei;tarlollá« toválib is 
Az ü mennyei áitallansáííokat , 
Az emheieklie szent szikrát leheltek. 
Kiktien tüstént sryiiladt az aetheii rész , 
Melly eü;y rokon kötél az éi;iekkel; 

S hálás kezekkel kezdek elloijadni 

Minerva égi áldomásaii. 

Most láták , hoijy dobzúdások veszély , 

És a' jMisztitás ádáz balga laijsás: ; 

Hogy iiiiiidcn (.'niberek csak egy neniíiek , 

'S minden közjó az egyesből ered ! 

Azóta van remény, hogj' a' halandók. 

Mennél tölib fényt nyernek Pállasz kezéből, 

Annál forróbban foyák majd ölelni 

A' szent Igazságot s a' hiv Szemérmet. 

S akkor majd ismét Krónosz' boldogabb 
Századja hozzánk visszatér az égből. 



A' FCLKOIvT ^ETIE.«i!^KQIIEZ 

szonibatkclyi táboiában , 

l?9t 



JtLil még nemzetem istene ! 
Buzgó könnyeimen szent öröm ömlcdezz! 

Állsz még , állsz , szeretelt hazáni ! 
Nem dőlt még alacsony porba neme.s fejed! 



') Első kiadáühan : . . . ar. apiiszps TiindiT. 
•) Első kiadüsliun : A' fűidre leszállni, 's . . 



.Méltán búslnkodáiii eiőhii , 
Hogy berósz eleid nyomdnkiból kiiérsz, 

S régen - fék veszedclniidet 
Kád húzzák netalán majd buta korcsaid. 

Ilálá! mást mutat e' sereg, 
."Melly most, régi magyar módra, nyeregben ul 

Nem szállt Trója alá soha 
lUy szép szpártai had , sem Ilunyadink kevély 

Zászlójit nem emelte volt 
Rettentőbb hadi nép Bécs' letörölt falán. 

Csak .sast nemzenek a' sasok, 
'S nem szül gyáva nyulat Niibia" párducza. 

Thétisz nagy fija nem maradi 
Cliironnál mikoron kardra veté szemet: 

.\rpád véie se hűlhet el, 
.4m))ar rég heverész a puha pamlagon . 

Nézd: most felköti fegyverét. 
Csákóján lobogó kolcsag emelkedik. 

Buzdiló katonás ruhát 
(tltvén , lelke nemes lángja kigerjedez. 

-Majil kardjára felesküszik , 
Mindent ront s jnegemészt, mint heves Afrika 

líúsúlt tigrise , a midőn 
Ordít kölykeiért s körme viaskodik. 

Majd felkebiek alattad is. 
Oh Jósef! nagyanyád' Thrézía bajnoki, 

'S bátran mégy, szeretett vezér, 
A' jég-álpeszeken 's .Adria' öblein. — 

E nep neju gyülevész csoport. 
Nem rabhérbe emelt bús buzogányt keze. 

Ónkéul áldoz az életet , 
S horgas kardja kövér hantjaién hasit. 

Míglen hősi bilior süveg 
Tündöklik fejeden Hunnia csillaga , 

Esterházy dicső magyar ! 
Míg győző eleid pallosa czojubodon 

Csaitog: győzni fog a magyar, 
'S .Vndrasnak ragyogó napja le nem menend ' 







14 



BERZSENYI VERSEI. 



m idö a 
a' szombathelyi táboibaa a' Nemesst-get vezérlé. 

1797. 



iJLipáil virágzó magva te fő magyar f 
Eldüdeidnek fegyvere népeket 

Győzött, s liaziiiikért száiiitalanszoi' 
a' viadal' mezejéu csatázott. 

Ok voltak a' karcz' vérzlvaíarjaia 
S a' héke' napján bölcs vezetők, a;yák , 
'S kormányra termett őrszemekkel 
Szélvészeket zabolázva tartók. 

Melly áldozat volt a' vezekényi liarcz ! 
Bús tisztelettel könnyezi a' magyar 
Négy bajnok Esterházy véres 
Porba kevert ajakit, lialálát. 

Látlaiu tebenned buzgani vérüket, 
S orczádra öntött nemzeti lelkeket i 
Láttam szemed' villám sugarát , 
S ősi dicső vasadat kezedben. 

Rémülve megszűnt a' fene háború. 

Int a' kegyetlen tengerek' Isieiie 

Képével a' forró liaboknak , 

S tűnik az oceanusz dagálya. 

Szép a' borostyán 's győzedelem -szek«'. 
Szép a' vitéznek sebhelye iiomlokán. 
Félisten , a' kit ninibuszával 

a' hatalom 's tudomány ragyogtat. 

Minden Nagy és Szép , mellyel az ó világ 
És e' jelenkor' mívei közt csudálsz : 
Bajnok, tlicsőség , fényes ország, 
A' tudomány' gyönyörű gyümölcse. 



Ez hozta mennyből földre az isteni 
Szikrát, ez oldott a' butaság alul. 
A' bölcs Athénét s győzhetetlen 
Róma' fejét ez emelte égre. 

Hát nemzetednek mért fakad illy soká 
A rég óhajtott laurusz ? ezer nemes 
Vállvetve törtet s gátokat ront; 
Ah de aczélhegyek állnak ellent! 

Téged hatalmas herczeg ! az Istenek 
Vö polczra tettek , véreidet segélld ! 
Vidd a' dicsőség' templomálioz : 
■*§ ajtaja' zára lehull elölted. 




: íilifii'.l "x^oi liViji i -')i;:. 

IVlelly méltó köszörűt , melly diadalmi bért 
Adjon néked örök miveidért hazád? 
Oh bajnok 's koronás mennyei lantverö ! 
Voltaire' érdeminek szép köszönet vala 
Párizs' tapsai közt a' fejedelmi csók : 
Petrarchát ragyogó győzödelem szekér 
Jutalmazta. Kinyilt a' capitolium 
Hellasz' szüzeinek , mint mikor a' világ' 
Hpditóji előtt zengtenek ormai. 
Hát néked, ki az ő útíiikon vezetsz 
Minket Delplü' magasb pálma -viránj-flroz , 
Olly buzgón törekedsz 's gátokat ostromolsz , 
Hogy fáklyáddal egünk' fellegeit hígítsd, 
És napját az idők' lelke szerint emeld. 
Néked vallyon ezért lészen-e pályabér? 
Vagy tán csak csalatás minden előtörés ? 
E nép nem veti el már soha fékeit , 



■ : : : — r^rrr 


... :^ 


BERZSENYI VERSEI 15 | 

1 


S vak rösfzese örök liíilyoi;il)an 11131011? 


.\ naiíy állásiioni köre nem telik meft 


Hajiíiynn: a' ki u^y élt, mint w's iiicy énekelt. 


Áldozat nélkül; de ki honja' lilve , 


Nem kér lelke liiii íryermeki hálmkat. 


Mint Görüs, minJent iiiostilyogrva áldoz 


Onéizése ilicsü Panilieün annak , es 


Honja javának 


a' jók s/íve alatt fenmaradand neve; 




A' némult ravatal" zárait eltöri, 


Róma" iinflokját 's Senecát felejtsd el ! 


'S a' villiimvezetö saslioz emelkedik. 


A' nemes Icirszebb diadaliui bére 


Nem hal meg:, ki 11^ él, mint te nnicy Orczy! nem! 


Minden ádáznak 's alacsony lyrannak 


Állalküzdi setéi Aeakiisz' öbleit; 


Kénye fölött \an 


Mint Alkydesz erüs fei,^'verein ledül. 




'S a' tiizböl az olymp' láng:küszöljére háií. 


Konnidasz márványt nyere Partlienonban. 




AiU Trajájil nékünk s keiryes Antoninusf^, 




Véreid' hálás kebelébe' márványt 


iriKGEIiÉGEDÉS. ') 


Nyersz te s örök fényt. 




A' te munkádnak í^yönyörü <ryümölcsét 




Századok várják , diadaJiui paeant 






Századok zengnek, s maradékainknak 


ll cm kér rliinai pamlaííot , 


Aid maradéka. 


Sem márvány palotát a' meselégetlés. 


H.íjdan , biis sors ! nemesiilt atyáink 


Többszer míilatoz a szeijény 


Mennyi helsö tüz' s fene üldözések" 


Földiiiives küszöbén s durva darúezain. 


Ostorát nyögték J de az égbe ért már 


Mint a dáma kis;yönifyözöit 


Abeli vérük. 


Keblén s ambroziás melli»atyolatjain. 




Csendes szalmafedél alatt 


Már ma nem félek. Sem idők' zavarja. 


A' vitc pásztori kor' i;yermeki közt lakik. 


Sem gonosz vádak soha fel nem ohlják 


A" természet ölébe dol. 


A' magyar szívnek kölelit. Királyunk 


Annak nyiijOa kezét 'e mennyei csókjait. 


Ismeri népét ! 


oOrOg j>k^ieterrí: , 

niidűn 

a koronaherczeo;' ') nevelőjének 


FÉI.TÉS. ') 


A bezárt Danáét érczlorony és aczél- 


választatott, 1803. 


Závárok s iszonyú őrebek őrizék. 

A' pajkos szerelem mint karzagott ezen! 




Mert ö csak mosolyogva győz. 


JMennyi orszásíok' 's koronák reményét 
Vetted, oh lioldog nevelő, kezedre! 


Féltő ! tompa szemed látta e míveit ? 


Állítsd meg, nyomonilt, a' dagadó dunát , 


Gátold meg boreász' vad dühe' liarczait 


Mennyi népnek nyiijt bizodalmat a' te 


'S a' villám' rohanó tüzét! 


Cliironi lelked ! 




') Első kiadásban pz hátrább áll a' 79 lapon. I2V 




') l-si'p 's Il-ililí kindásíian : ./' mpeí'U'ípdt-ü. 


több, itt inásUéat van .<)orolva, némikép évrend 


') Vlai Vil. Ferdinánd király. 


niejrtartásával. 

— — ■» 



1(1 



BERZSENYI VEHSJ.I 



A lüjidér szerelem befedi a' napot 
'S Aigiisz' száz szemeit; majd lebegő zepliyr 
Majd szélvész 's fenevad. Fojtva erősödik , 
Mint a' puskapor és haiag. 



IIOKATIUSIIOZ. 



R 



ÓJua' felséges szavú Pindarossza , 
Flaccusz! eldőlt már az olympig ötlő 
Róma, 's a' roppant capiioliumnak 
Szent tüze elhunyt. 

Am te élsz most is ! neved és kamoenád 
A dicsőségnek tetején ragyognak. 
A halandóság' köde fel nem érhet 
Fényes egedre. 

Oh, te buzdítsd fel magas énekeddel 
Gyenge miizámat! te emeld magadlioz 
Lantomat ! fűzd rá tiize.s ömledésed' 
Aetheri szárnyát : 

Hogy tehozzád felvigyen, és tevéled 
Tibuvod' csendes ligetébe rejtsen , 
Hol te olly sok szép örömet találtál 
Blanditziádnál. 

Utt taníts engem nemes érzeményid' 

Ti.szla forrását liuraimra ') csalni; 

Ott lanits: mim kell az idővel élni, 

S bölcsen örülni. 

Ott taníts: nyiígodt megelégedéssel 
Szent erény s nagyság' ^) menedék (Héböl 
.V vad orkánok' 's habok' üldözését 
Nézni mosolygva. 




') Elsó kiadásban: . . . kobozomra csalni. 
•) I 's 11(1. kirid : A' dirső virtasz. 






k'^^} !1 



-^^ 






A* ]!IAeYAROK.HOZ. 



R, 



^omlásnak indult hajdan erős magyar! 
Nem látod Árpád' vére miként fajúi? 
Nem latod a' bosszús egeknek 
Ostorait nyomorult hazádon ? 

Nyolcz századoknak vérzivatarja közt 
Rongált Budának tornyai állanak , 
Ámbár ezerszer vak tüzedben 
■Véreidet, magadat tiportad. 

Elszórja , hidd el , mostani veszni tért 
Erkölcsöd, undok vipera fajzatok 
Dúlják fel a' várt , melly sok ádáa 
Ostromokat mosolyogva nézett. 

Nem ronthatott el tégedet egykoron 
A' vad tatár khán' xerxeszi tál)ora , 
'S világot ostromló töröknek 
Naiikeletet leverő hatalma; 

Nem fojthatott meg Zápolya' öldöklő 
Századja s titkos gyilkosaid' keze: 
A' szent rokon vérbe füresztő 

Visszavonás tüze közt megálltál; 



BERZSENYI VERSEI. 



17 



Mert ii'UM erkölcs ') , szpaitni féili kar 
Küzdött s vezérlett íeri;etei;iil között; 
Birkózva líyöziel, s lierkuleszkent 
Érez buzogány rezegett kezedben. 

Most lassn méreg, lassu halai ejuészt. 
Nézd, a' kevély tölgy, mellyel az éjszaki 
Szélvész le nem dönt , benjje termü 
Férgek erős gyökerit megőrlik , 

'S egy gyenge széltől földre terítetik ! 
így minden ország' támasza, talpköve , 
a' tiszta erkölcs , melly ha megvesz , 
Róma ledől s rabigaba görbed. 

Mi a' Magyar most ? — rt'it szybarita váz. 
Letépte fényes nemzeti bélyegét, 
'S hazája' feldúlt védfalából 

Rak palotát heverő helyének ; 

Eldüdeinknek bajnoki köntösét 
"S nyelvet megunván , rút idegent cserélt , 
a' nemzet' őrlelkét tapodja; 

Gyermeki bab puha szive tárgja. 

Oh! más magyar kar mennyköve villogott 
Atilla' véres harczai köztt , midőn 
A félvilággal szembe szállott 
Nemzeteket tapodó haragja. 

Más néppel ontott bajnoki vért hazánk' 
Szerzője Árpád a' dtina partjain, 
Oh ! más magyarral verte vissza 

Nagy II u u y a d i n k , Maliomed' hatalmát I 



De jaj , csak igy jár minden az ég alatt ! ") 
Forgó viszoniság' járma alatt nyögünk , 
Tündér szerencsénk kénye hány vet, 
Játszva emel s mosolyogva ver le. 



Felforgat a nagy századok' érez keze 
Mindent : ledőlt már a" nemes Ilion , 
a' büszke Karthágó' halalma , 
Róma 's erős Babylon leomlott. 




TÉTI TAKÁCS JCISEFIIEZ. ') 



i-'des éneklő ! ligeten , virágon 
Andalog miizád vegyes illatok kőztt. 
Am de nem mint egy üresen csa])ongó 

Lepke, tavasszal. 

Mézet és nektárt szedegetsz te, mint méh, 
Minden elrejtett violán s kikircsen; 
Ilalkva döngécselsz , de szelíd húrodról 

Aeiheri hang foly, 

Szivet és elmét magasít kamoenád. 
Sokratesz' karján mosolyogva oktat ; 
A' vidám erkölcs , s vezető okosság 

Kincseit osztja. 

A' ki a' Széppel köti össze a' Jót. 
Oli Takács, az bölcs, az igaz poéta. 
Ez dicső érdem, s ez az égi bélyeg 

a' remek elmén. 



'I isú 's Ild. kiadá.sban: erkülci '« Szpártai. 

') Mindig úgy ér/.éin , hogy c' kút v<-g sor/.atiuk el ( 

kell vala innen niiiradni , mert a' feltü/.eltetést 

eloltja. 'S mcst nyomatási jar/taskor ií eztj ') Első kiadásban cIObb áll a" „FÉLTÉS" helyen, 

úrzeni. Dültrentci. L. itt e zt a" l'nl. 1. 

I 3 



18 



BERZSENYI VERSEI. 



AZ UI.MAI ÜTKÖZET , 

180 5. Octol). 14(1. 



IVlit hallok ! Aipád honja' határain 
Agyúk ilöiögnek ! rettenetes veszély 
Zúg, uiint tlagadt felhők' morajjá 
'S Bo.szphoriiszok' zokogó nyögése. 

Egy nagy csapással mindeneket levert 
a' harcz' 's dicsőség kénye , Napóleon , 
S mint Jupiter mindent lerontó 
Mennyköve, egy riadással elszórt. 

Látom hazámnak fegyveres őreit 
Rémült futásban ; látom az éktelen 
Vert had' zavarját (éholyogva , 

S Bécs s Pozson' érczkapuit vivatlan' 

Kitárva. Oh sors ! oh csuda nép! mi ez? 
Nincs hát remény már? — Itt az idő , Magyar 
MeJly majd szabad lelked nem ismert 
Jármot akaszt te szilaj nyakadra. 

Nyolcz száz repült el már Budavár fölölt. 
A'illámok' ádáz zápora , vérózön 

Tódúlt 's rohant rád számtalanszor: 
Ám de te, mint az egekbe ötlo 

Kriván , mosolygál a' zivatar között. 
Rémíthetetlen melled aczélfalat 
Vont fel körülted , s vakmerően 
A' haragos buzogányt ragadván 

Gigász erővel harczra szegült karod. 
Vitái ezerszer többel ezer csatát: 

Menj , most mutasd meg Zrínyi' lelkét 
Zrínyi' dicső remekél, halálát! 

Merj ! a' merészség a' fene fátuniok' 
Mozdíthatatlan zárait állüti , 

S a' mennybe gyémánt fegyverével 
Fényes utat tusakodva tör s nyit. 







M 



int majd midőn lángszárnyakon eljövend 
A nagy hirónak cherubi ') angyala. 
És kürtje' harsány liangja a' mély 
Sirlta leszáll hidegült porunkhoz; 

Mindenfelé doh 's tárogató riad. 
Úgy tetszik elhunyt párduczos őseink 
Táuiadlanak fel hamvaikhói 
Véreiket fedező karokkal. 

Toldulva jonek bajnoki népeink: 
Erdély' kegyetlen Székelyi , a' fene 
Hajdúk , az áldott tér mezükben 
Megfeketúlt haragos Kunokkal; 

Az ütközet kőztt állni -tudó, kemény 
Horvátok' és vad Ráczok' erős hada 
Táborba szállolt, hogy kövesse 
a' Magyarok' rohanó lovagját. 

Örvendj Hazám! nézd mennyi jeles sereg 
Kész, érted önként ontani életét. 
Oh bátran örvendj! mert megőrzik 
Hantjaidat született vitézid. 



') Isó kiadáfliaii : Cberiil)in\ angjala, lldikliaii Clie- 
rulii anirvala. 



liEKZSKNYI VERSEI. 



19 



Maííyar nemes vér bére' jutalma vaijy , 
Véizö iiuifíjai" k'ii' »aila meií edtlii; is , 
Csak hiv szülöUia" vériialakja 
AiaUozaml ezután is érteti. 

Nézd mini l)uz()i;nak szép deli ifjaid; 
Mind annyi lieroszt s INlárszt mutató \iiéz 
Tuzelií szemükből; felkeleud mé^ 

li á t r i , s él K i n i z s y n k ezekben ! 

Tud győzni e' nép ! .Vtlila' maijva ez ! 
Ez dúlta Árpád hajdani liarezain 
A föld' leijelsö tartományit , 

S lanczra fűzé sok ezer vitézit. 

E' nép csatázott nagy Ilunyadink alatt, 
Mikor kevély líécs' tornya lerontatott , 
'S roppant Budának győzhetetlen 
Ormai közt diadalmi kiírl szúU. 

Hát bölcs királynénk , Threzia ! thrúnuszod 
Nem a' magyar sziv vivta ki Pálfyval? 
Nem a' Magyar' s Nádasdy' kardja 
Telte dicső koronád' fejedre? 

Hat nagy királynak ') fegyvere omla rád , 
Tűzláng boritá Austria' tájait, 

'S nem volt ki terhed llerkuleszkénl 
Tartsa. Egész birodalmad ingott. 

S lm mint midőn bus .\eolusz' éktelen 
Barlangja' torkát Kaukasusz' oldalin 
Feltárja s ádáz szélvészekkel 
Fellegeket hasogatva pusztít , 

Felkél az ébren szunnyadozó Magyar , 
"S elszórja villám kardja eged ködét; 
Megtörte , földhez verte mint egy 
Belleropliun , hatagyu chimaerád. 

Menj most vitéz faj ! nézd mikor a' vadak 
Királya felkél Jiiba' vadonjain , 
Szavára megrémül az erdő , 

S futnak ezer vadak odvaikba! 



') I3Ó 's líd. kiadásban: királyok'. 








■^-^^é 



.^.^ fT- 



.wtWÍ*- 



FEL$^€»BÍJI«.I NACT PÁLHOZ , 

Sopron vmrgyo kövcli'lif?. , 

budai ü r s z á g g y ülés alatt. 
1807. 



Mi 



.ár midőn a' föld lelajjodva hódol , 
'S Róiua' felséges géniusszá eltűnt , 
Mint egy őr Cato feded a' világot, 

'S mennyköveket szórsz. 

a' köz embernek neve vész magával : 
Kincs , kevély márvány paloták homályba 
Dőlnek, elmúlnak s heverő uroknak 
Ilire enyészik. 

A Derék nem fél az idők' mohától , 
A koporsóból kitör és eget kér, 
'S érdemét a jók , nemesek , s jövendő 
Századok ál^^ják. '^) 

Láttalak fényes hadi öltözetben. 
Látlak országunk' ragyogó gyűlésén; 
Ütt merő Ilekturt s Kinizsyt mutattál: 
Itt Cicerónk vagy. 



') E' három sor igy van az eisű kiudáüban. 
,,A' világdúló czudarok' csudája 
INIclly liderr/.ki'iit nö , elenyész , 's utána 

Átkok omolnak , 

') Első kiadásban igy áll : 

,,'S érdemét a' jii , 's nemesebb jövendő 

Századok áldják., 
3* 



20 



BERZSENYI VERSEI. 



Ösz aíyáLnk köztt fiatal korodban 
Pálmaágakkal koszorús fejedre 
A kitiiiulüklii magas elme 's lélek 

Égi sugárt Tont. 

Nagy, midiin tündér paripádra szöktél, 
Nagy, hazánk' kormányvezelíi tanácsán. 
Itt az érdeuipolcz ! ez az égnek íi(ja , 

'S régi magyar disz ! 



A" mAOTAROKHOZ. 
1§07. 



J? orr a' világ' l)iis tengere , oh Magj^ar! 
Ádáz Erjnnisz' lelke uralkodik , 
'S a' föld' lakóit vérhe mártott 
Tőre dühös viadalra készti. 

Egj- nap lerontá Prusszia" thrúniiszát. 
a' hálti partot 's Adria' öhleit 
Vér festi, 's a' Cordillerákat 

S Haemuszokat zivatar borítja. 

FegjTert kiállnak Baktra' vidékei, 

A Dardanellák' hérczei dörgenek, 

a' népek' érczkorláti dőlnek, 

S a' zaholák 's kötelek szakadnak. 

Te Tituszoddal hajdani őseid' 
Váráha gyűltél , hogy lebegő hajónk 
A' bölcs tanács' 's kormány' figyelmén 
Állni tudó legyen a' habok köztt. 

Ébreszd fel alvó nemzeti lelkedet ! 
Ordítson orkán , jöjön ezer veszély ; 
Nem félek. A' kürt' harsogását, 
a' nyihogó paripák' szökését 

Bátran vigjázom. Nem sokaság , hanem 
Lélek 's szabad nép tesz csuda dolgokat. 
Ez tette Rómát föld' urává , 

Ez Marathont 's Budavárt híressé. 



■^ 



\^lz 




KISHEZ. 



N. 



'ézd: az igaz erény ') feláldozza magát , 
'S nem kéri senkitől érdeme' jutahnát 

Mert azt magában érzi. 
a' bajnok mosolygva rohan a' halálnak ; 
Hogy végre gyümölcsöt teremjen honának, 
Éltét örönunel végzi. 

A' bölcs , kebeléből szivét kiszakasztja , 
Néma falak között hervad arczulatja. 

Fejét mély gond epeszti. 
Álmatlan szemei mécsekkel viradnak; 
Kizárja örömít a' ragyogó napnak. 

Az áldást úgy terjeszti. 

Barátom ! érzed-e ? képed' festegetem , 
De el nem érheti eléggé ecsetem 

Az eredeti szépet. 
Bölcselkedő múzád', sokrateszi lelked' 
Mennyei kincseit rózsák közé rejted , 

Hogy megfoghasd a' szivet. 

Te Schiller' mélységét , Matthisson' hímzését 
S a' tíburi phoenix' magas ömledését 

Egy alakban mutatod. 
Bájló ") színnel fested az erkölcs' szépségét 
Az álorczás bűnnek felfeded rút képét, 

'S tőreit elszaggatod. 



') Iső kiadásban: igaz virtus, Ildikban : igaz vir- 

túsz. 
•; 1 vs líd. liiadásban : Báios. 



BERZSENYI VERSEI. 



21 



Az észt az érzéshez remeken csatolod ; 
a' csapnn^íó elméi szelíden oktatod , 

Mint lellenjíjen az égen. 
Ka^ érdem: de liérét e' föld meg: nem adja. 
Csillajjkoronáját esak ott lenn várhatja 

Mneuiosyne keblében. 



Él^ET' DüLE. ') 



felhágsz éltem' najua, esed' délpontjára, 
Ragyogva omlik rám fényed' hév sugara. 
'S ah tudom! valamint leiért szép delére, 
Szint oUy gyorsan leszáll -) nyugovó helyére 
Hanyatló pályád ! 

Nem volt ekkorig is felhőtlen futásod: 
De hamar felderiilt rövid elhunyásod. 
Csak azért rejtezel néha fellegekben, 
Hogy fátyolod alól annál kedvesebben 
Mosolygjon orezád. 

Nem adtál szüntelen tiiskétlen rózsákat. 
Nem lengettél mindig lágy etéziákat : 
De adtál víg elmét, erőt, barátságot. 
Angyali érzéssel tölt édes órákot 
Kyprisz' ölében. 

Mit várjak ezután , nem látom előre. 
Könnyes szemmel nézek a' múltra 's jövőte : 
Annak örömeit sírva emlegetem , 
Ennek komor képét előre rettegem 
Setét ködében. 



' Isü kiaiinshan . ./: tl(>t delp. 

') Elsó kiadásban: . . .niujilan nyughelyére. 



KEMENESALJÁTÓL. 

1§09. 



iViessze setéíedik már a' Ság' teteje, 
Ezentúl elrejii a' Bakony' erdeje. 

Szülőföldem , képedet : 
Megállok még egyszer , s reád visszanézek. 
Ti kékellö halmok! gyönyörű vidékek! 

Vegyétek bús könnyemet. 

Ti láttátok az én bölcsőmnek ringását , 
'S ácsorgó ajakam' első mosolygását 

Szülém' forró kebelén ; 
Ti láttátok a' vig gyermek' játékait, 
A' serdülő iljú' örömit, gondjait, 

Éltem' vidám reggelén. 

Mélyen illetődve búcsúzom tőletek ; 
Elmegyek : de szivem ott marad veletek 

A' szerelem lánczain , 
Ilimezze bár utam' thesszali virulmány, 
Koszorúzza fejem' legdicsőbb ragyogvány, 

a' szerencse' karjain ; 

Bánatos érzéssel nézek vissza rálok, 

Ti szelíd szerelmek' 's vidám nyájasságok' 

Örömmel tölt órái! 
Nem ád vissza nekem már seninii titeket! 
Evezzem bár körül a' juély tengereket. 

Mint Magelláu' gályái. — 

Oh , gyakran a' szívnek édes ösztöneit, 
'S tárgyaihoz vonzó rózsaköteleít 

Egy tündér kép elvágja! 
A' szilaj vágyások' gigászi harczait , 
E' bujdosó csillag' ezer orkánait 

Bevont szemünk nem látja. 

Hív szivünk' csendesebi) intésit nem halljuk , 
Az előttünk nyíló rózsát letapodjuk. 

Messzebb járnak szemeink. 
Bámulva kergetjük álmunk' tarka képét. 
Örökre elvesztjük gyakran éltünk' szépét, 
S későn hullnak könnyeink. 



22 



BERZSENYI VERSEI. 




K.ESZTHEI.Y. 



I 



It a kék Balaíon' parija' virányain , 
Hol Jiiinden mosolyog , mint az arany világa 
Hol dús búzakalász rengeilez a' mezőn, 
S a* halmok koszorús oldalain ragyog 
a' százféle gyümölcs '), a zamalos gerezd; 
Itt, a' keszthelyi zöld parton emelkedik 
A' csendes Helikon. Jöjetek , oh szelíd 
Aon' szüzei ! és verjetek itt lakást ! 
Nézzétek , mi kies sorhegy ölelgeti 
A' tér' telkeit és a' vizenyős lapályt; 
Itt leltek gyönyörű thesszali herkeket, 
Bérczforrást , susogó völgyeket és homályt. 
Gyakran luúlatoz itt hínaras öblökén 
Nereusz , sáskoszorús nympha - leányival : 
CJyakran zengeti itt Árion' énekét 
a' hold' fénye alatt gerjedező vizén, 
S nézzétek , hol ama' már feketült falak 
Látszatnak, menedék-váratok ott vagyon. 
Ott vár titeket egy bölcs , s kebelébe zár 
Egy nagy férfi , kinek lelke perikleszi 
Századnak született, 's a' ki virágkorát 
Rómának ragyogóbb színre derítené. 



') Iső 's 11(1. kiudásban áll : 

. A' százféle gyiimülcs 's a' zamatos gerezd. 



BACCIIUí»HOZ. 



A. te rettentő karodat Lykurgusz' 
Vesztté, és Pentlieusz' letörött királyi 
Polcza , 's vad Rhaecusz' szomorú halála 
Hirdeti , Éván. 

Hát reám mit sújt haragod , hogy eddig 
Édes áldásod' megutálva néztem , 
S éltető lángját poharadnak ajkam 

Még nem izélte ? 

Megvetőd' lelkét örökös komoly gond, 
Néma bágyadság , megölő hidegség 
Gyötri, 's e szép föld örömit mogorva 

Homloka fojtja. 

Aiii de kit Kyprisz kegyel , és canioena 
Lelkesít, nem kér örömet tetőled; 
Égi nektárt nyújt Aganippe néki 

Ámor' ölében. 



BARATimilOZ. 



Üin is éreztem 's tüzesen szerettem , 
Éltem a' föld' szép örömit barátim! ') 
Barna fürtim köztt szerelem s vidámság' 
Myrtuszi nyíltak. 

Repdezett szívem kies édenében : 
Mint ama' boldog ligetek' lakója, 
Már midőn a' porkötelet lerázta ^) 

Lethe' vírányin 



!) Első kiadásban: ,, Éltem a' sze'p föld' ürömit. 
') ^ — — lerázta, a' iidbaii: le/.arta. 



BERZSENYI VERSEI. 



23 



.V szilaj lélek , lekeszi-t kitörvén 

A' nap útján túl mairasan csapongott , 

S mint az aetherben lakozó rideg sas 

Fijidre se nézett. 

Mennyi tiindérháj 's ragy^ogó kilátás. 
Mennyi andalgó öröm és reménység 
Rengetett, édes csalatás ! öledJten 

Mágusz erővel. 

.Umaim tűnnek , leesik szememről 

A csalárd fátyol , 's az arany világnak 

Rózsaberkéhűl sivatag vadon kél 

Zordon időkkel : 

Hcl csak a' külszín fedi a' valóság' 
Puszta országát liibor állepelben ; 
Am de a' bölcsnek beható szemével 

Játszani nem mer. 

Látja a' virtiiszt letapodva nyögni, 
Látja a' bűnnek koronás hatalmát , 
Sokralesz' méregpoharát s Tybernek 

Thrónusza' mocskát ; 

Látja és kehlét szomorún hezárja , ) 
S mint az őszült kor komor és magányos 
Rejteket választ , s szenelője mellett 

Tépi bajuszát. 

Hol setét lelkét csak az eggyet-érző' 
Karja s ácsorgó csemetéi nyitják , 
S visszapillant rá köde' alkonyából 

A' nevelő múlt. 



') Ezen sorzat a' lld. Uiaclú.sban eUki-p van változtatva: 

„Látja, és kel)lét szomorún bezárja; 
Nem szeret semnnt de nem is gyűlölhet ; 
Szive óhajt még , de üres vadonban 

Hal ki nyögése. 

'S itt ve'sTP. — E' másítá.s njilvún azért lön , mivel 
Sonio2>i Gedeon e' kifeje/.e.st : Tcpi hajihziit lersii- 
folni aUará „Mondolaf'-áhan. Kn vi<<szaállíláni az 
Pfrrsz elsó alakítást, mert az, Kerzsenyi .sajátisá- 
gat i.s inUábh festi, inkálili álaljáhan a' falun lakó 
a;:írnlni kczdiit. A' másod kiadású vi'irsor , efry ege- 
szén ellanAalultra mulat, ki, nit-s eltehen haldokol- 
va nyíijr, az elsó egy meg mindig nagylelkűt kép- 
zeltet meleg sziíéilyel, hanem rsak megütközések 
miatt már zárkozottalibat. Ez egész nagyszerű fes- 
temény. Balfogása birál^atit rángatddzásainak da- 
rzára is, a' költéri Icgehú kilehellés gyakran ma- 
radandóbb. Döf/renlei. 



GRWF FESTETICS LÁSZLÓHOZ. 



I«i09. 



JVevély örömmel kérkedik a' Magyar , 
A' Festetics név' tölgykoszorúival; 
Kevély örömmel látja rajiad 
Híres atyád' deli lelke' mívét , 

Nagyságos ifjú! bölcs nevelőd" keze 
Bélyegzi, látjuk, már feselő korod'; 
'S méltó remekkel gazdagltja 
Benned örök neve' Pantheonját. 

Dicső előkép várja figyelmedet. 
Nagyságra hinak minden előjelek. 

'S nem kéili Pannon , hogy te léssz majd 
Legnemesebb fia , hive , dísze : 

Akár szilaj mén , vért 's hadi port dagaszt 
Alattad a' megtört csatarend előtt , 
Akár mosolygó Keszthelyedben 
Élj az igaz nagyok' enyhelyében. 

Megnyílt előtted fényes olympiád. 
Indulj vezéred' zöld koszorús nyomán , 
A' nen> halandók' pálynbérét 
A' haza' szent kéziből kinyerni. 

a' nagyra termett áldozafokhan él. 
Felmúlja hézárt léte' határait , 
a' századok' bús omladékin 

Állva marad , 's az örök tünésnek 

Fennyen parancsol, 's megtöri a halált. 
Köz lelkeket fojt a' buta semmiség 
a' Tartarusz' mély tengerébe , 
'S hírűket és nevüket kitörli. 

a' kincs ha bájol pórcsapodárokat , 
Büszkén körülnéz a' szybarita kény. 
Mint egy arany borjút imádják 

A' czudarok , tle kaczagja a' bölcs. 



24 



BERZSENYI VERSEI. 



a' na^ csak a jók' tiszteletére vágy ; 
Mellyet nem a' lény' Ijáhja szerez, hanem 
A' virtusz , a' melly nagy nemének 
Czimeihez magasítja lelkét. 

Ezt áldja méltán s hii-deti a' világ. 
Minerva' gjémánt aegisze befedi , 
Melly Júiüter' villáma' mérgét, 
Mini valamelly Inita zajt, elosztja. 












^-S^^^^^^ 



\^-^ -^~ *»»-j:l _£ 



"^■"^ '-^.^r^ 



WESSELÉ^^T HAMVAIHOZ. 



L. 



ieomlom én is szent porodon. Nemes! 
A' Jókkal együtt könnyeket áldozom , 
'S liamvedredei bús czipruszággal 
Illeti Melpomeném zokogva. 

Nem úgy jelentél meg te hazád' egén , 
Mint egy szökőfény, melly mosolyog s kivész, 
Mint egy szivárvány, tarka párák' 
Kölcsönözött ragyogásaikkal: 

Te , mim az orkán , s mint az olympi láng , 
Megráztad a' gőztorlalok' álpeszit; 
'S villám szavad niegszégyenité 

a' gonoszok' 's czudarok' dagályát. 



A' Jók csudáltak , mint az Egész' javát 
Titkon segítő mennyei tüneményt , 
Neved , dicsőült Wesselényi , 
Rettenetes vala és imádott. — 

Ritkán talál itt enyhelyet a' derék. 
A' virtusz' útját szörnyetegek lesik: 
Pályája küzdés ; ám de végre 
Talpa alá szegi a' cliimaerát. 

Mint hajdan a' szép Aethra jeles fia, 
Felbirtad iQú karral az éktelen 
Márványt ; 's atyáid' pallosával 
Győzödelem vezetett az égbe. 

Tekints le hozzánk hős eleid közül ! 
Lebegj körültünk, légy szeretett hazád' 
Védlelke, s oh add vissza fényes 
Díszeidet deli magzatodban ! 



FOH.\SZKO£>A». 



I 



sten ! kit a' bölcs' lángesze fel nem ér , 
Csak titkon érző lelke óhajtva sejt : 
Léted világit mint az égő 

Nap, de szemünk bele nem tekinthet. 



A' legmagasb menny' s aether' uránai , 
Mellyek körülted rendre keringenek, 
A' láthatatlan férgek , a' te 
Bölcs kezeid remekelt csudái. 

Te hoztad e' nagy minden ezer nemét 
A semmiségből, a te szemöldöked 
Ronthat s teremthet száz világot , 
'S a' nagj- idők' folyamit kiméri. 

Téged dicsőit a' Zenith és Nadír. 
A' szélveszek' bús liarcza, az égi láng' 
Villáma , harmatcsepp , virágsz<il , 
Hirdeti nagj' kezed' alkotásit. 



IIEKZSENYI VI-KSKl 



BuziíDii k'omldiii színed eliid dicső! 
Majdan ha lelkcui záiailiúl kikél , 
'S hozzád küzelh jánilhaí, akkor 
A' mi u(;ui eped, otl eléri. 

Addig U'lörlöiu könnyeimet, s megyek 
Rendeltetéséül' palyafiiiásain , 

A jol)b s neniesh lelkeknek útján, 
Merre erőin s inaim vihetnek. 

Bizton tekintem mély sírom' éjjelét ! 
Zordon, de oh, nem, nem lehet az gonosz, 
Mert a' te nuinkád; ott is elszúrt 
Csontaimat kezeid takarják. 




a' bal a T N I N Y M P H A. 

GRÓF TELEHJ L ÍSZEÓIIOZ , 

niidón a' Balatonra szállutt. 

Udvez'Uek Teleki, nádligetiin között, 
'S vígan nyílj tom ezen tölgykoszonit neked. 
Vígan zengeti el nádsipom énekét , 
'S e' szent csészeviz áldozik. 

Hősek' magva! nemed' tiszteli a' Magyar. 
Él még lienned ama' régi Szilágyi vér: 
Melly Pannon' letörött thrúniisza' talpkövit 
Még egyszer leraká dicsőn 

Korvinban, ki hazánk Bellerophiinja lelt, 
'S a' vakságba nieriilt századok éjjelen 
A' menyből lehozá Deljthi szövétnekét 
'S meggyujlá Buda' ormain. 



Ennek fénye fajod' nemzeti bélyege. 
Ez bnzgalia ama főpapi lantverőt 
Pécs' szent erdeiben, szent palotáiban, 
'S ez gerjeszti te melledet. 

Minosz' rejteke volt a' te nagy iskolád : 
A' villám' nra ott ikiata Partlienon' 
Felsőid) pitvariba, 's beavatott szemed, 
Függött palladiumjaiu. 

Láttad Deiikaledon fennyen uralkodó 
Hullámit s koronás Albion' árboezit , 
A' bölcs nép' felemelt lelke' csudáit , és 
A' törvény diailalmait. 

Lásd a' tájakat is , mellyeket e' napon 
Kormányodra bízott a' haza' Istene : 
Nézd a puszta virányi s tunguzi vad lakost, 
'S a' szörnyek' feue nyomdokit. — 

Nem tenger , nem egyéb helyliezet alkotá 
.V' nagy népeket és nagy birodalmakat. 
-Minden nép, hajavat ismeri, nagy, szabad 
'S boldog minden időn s helyen. 

A' nép , hogyha szabad s virtuszi nincsenek , 
(iyermek: melly kéziben kést 's üszőket visel; 
S egy rút törpe, gigász karddal: az éget, öl 
Ez vázkep , s kaczagást okoz. 

A' fényes Latiam s Szparta' kevély feje 
a' virtusz' meredek bérczein ötle lel; 
Paliász' fegyvere nyit utat oda . 's lehull 
A' mit nem fedez aegisze. 

Tedd a' durva getát a' Tibcriszliez , és 
a' hét hegy' lakosit Boszporusz' öblihez : 
Barlang lészen amott a' capitúlium , 
'S itt új Róma emelkedik. 

Menj! megrsillapodott a' zaj elölted, és 
Szendergő suliogás váltja fel a' morajt; 
Nézd a' kék Badacsony lassú favont leheli, 
S nem küzd a' Tliiany' ősz foka. 



26 



BERZSENYI VERSEI. 



BÁR<'> PRÓXAY SAÜDORHOZ. 



Mim a' szerencsés Larczos, Olympián, 
Kit megtapsol egész Giaecia , 's Pindaiosz 
Megzeng , magát félistenekhez 

Méii , s az ég' özönébe fürdik : 

Mosolygva nézi lelkesedett szemem 
A' hősek' ragyogó szobrait és halált, 

Mióta tőled pályahért nyert ^) , 

Oh haza' hülcs fijal szűz kamoenám. 

Győztem! leráztak czomhaim a' fövényt. 
Izzadt fürteimen szent olajág leheg. 
Nevem' kivitiam mély poráhól, 
'S általadám maradékaimnak. 



•; Első kiadilsban áll: 7iyert helvett, vett. Hogj 
az elüz.j sorba /lösei: szó tétetett első és másod 
kiadásba, nem szerété a' kOltér, hozzám I8i4l)en 
irt levele szerint, mivel nála bajnok álla, miad- 
aialtal: szobraí'í miatt, én is meghágjam. 

Döbrentei. 



Hová, hová ránt ömledezö hevem? 
Oh érzem gjönyöríí bérem egész becsét, 
Érzem tetőled nyerni lauruszt 

Melly diadal! s mi kevély dicsőség! 

Tőled, ki a' Jót tiszteled és Nemest, 
'S általhatsz ') az igazt fátyolozó szinen, 
Melly annyi visszás képzetekkel 

Tölti, zavarja szemünk' homályát; 

Tőled, ki pályánk' tárgyait ismered. 
És nagy fénjii atyád s lüres ipad szerint 
Ösztönt, paizst, tőrt nyiijtva munkálsz 
A' haza', nyelv' 's tiulomány' ügyében. 

Jer, jer, borulj le Pythia' zsámolyán, 
S honnunk' Isteninek áldozatot vigyünk! 
Te tulkokat, bort, drága myrrhát. 
Én nmarant koszorút 's virágot. 



') Első kiadásban : Es túlhatsz 






A' Ml ZÍIi«*- 



Szeliil Muza ! ki kelilcmel 

ts'i láiiSia S'-iJt-szteil , 
Felvonsz a' púiból, 's szememet: 

a' nap felé függeszted; 

Ki mennyei balzanúiUlal 

Üntözgeted fejemet . 
'S üiökkézükl páluuiiililal 

Feded bé ösvényemet; 

íme oltárodra nynjtom 

E' pinduszi szálokat, 
Tömjénem' myirháni' meggyújtom. 

Fogadd el illaijokal ! 

Te vetted fel karjaidra 

Gyenge esztendeimet , 
Te osztod fel viillnidia 

Még most is teilieiiuet. 

Ila a' gond' jeges kezei 
Szivemet elcsüggesztik , 

Aon' myrlusz ligetei 
Öledben felélesztik. 

Ha balsors' zivatarain 

Reszketnek kormányaim . 

llisszusz' vinibuányain 
Rengetnek szép álmaim. 

Az ifjúság' örömei 

Lassanként elrepülnek, 

A' szép orcza kellemei 

Komor ránczokra gjülnek. 



a' mi luost ifjii szivünknek 

Érzeményit bájolja , 
Utúbli lüdeg értelmünknek 

Homlokát megránezolja. 

Minden gyönyörű Tempéiuk 
Lassanként elhervadnak , 

Legforróbb képzeményeink 
Egyszerre majd megfagynak : 

De te , kegyes tündér , végig j 
Ragyogsz bús éjszakánkon , 

'S a Letlie' csendes révéig 
Kisérsz setét pályánkon. 

Bíborfátyollal fedezed 
Az élei' halvány képét , 

Rózsaszínekkel hiuiezed 
A' sir' gyászos környékét. 

Oh engedd; hogy napjaimat 
Tenéked szentelhessem , 

'S örömimet , gondaimat 
Kebledbe kiünthessem. 



E»Di:Kl.Ő SZBREI^KM. 



ím' a' nap leereszkedik 
Thélisz' bíbor keblébe, 

'S mosolyogva emelkedik 
Liina' szemérmes képe. 



2 8 BERZSENYI VERSEI. 


Az esti szellő' fuvaliiui 


^,^. ., 




Édes álmot lengedez, 


•nIJ^SK^^^^^^^^^ 




Békés az ég '), 's nyúíiodalma 


í^^^^^i. 




Hegyet völgyet héfedez. 




De ah, az én siránkozó 
Szeiiienne nem hullaija 


ti 


^mii 


^^^f 




fi 


mmX^ 


n^M^^^^^>í j:// 


Balzamát az illatozó 
Esthajnal' csillagzatja ! 

Lehajtom árva fejemet , 


M 


?.7K ."■-■. "í5- .^ " -'í 


^^^^^0 




' 


WW^^^' 


De gondjaim felköltik. 


\ 




'S nyughatatlan kehelemet 
Fájdalmakkal eltöltik. 


l^OIililIIOZ. 




Bágyadságom ha hezárja 


Lolli ! híhor kellemiddel ') 




Néha fáradt szememet. 


a' rózsát megelőzöd. 




Kinyitja künyeim' árja. 


'S édes hájos díszeiddel 




'S mossa halvány képemet. 


a' jégszívet meggyőzöd. 




Jaj , semmi nem enyhítheti 


Szép vagy te mint ifjú Hehe -) , 




Sérült szívem' seheit ! 


Kegyes mint egy Gratzia, 




Mert a' szerelem égeti 


Szerelmes mint Erycene , 




Minden titkos ereit. 
Csak nálad van gyógyító szer. 


'S 1 


elkes mint egy szűz Múza. 






Te, ki azt megsehzetted , 


') E' négy sor az első kiadásban igy áll: 




Ki a' szerelemnek ezer 
Tőrét rám lehelletted ! 


„Lolli! gyönyör kellemiddel 
a' rózsát megelőzöd. 




Téged várnak kiterjesztve 

Reszkető két kezeim, 
Téged az égre függesztve 


'S édes hájos kegyeiddel 
a' jégszívet meggyőzöd." 

A' másod kiadásban áll: 




Sírdogáló szemeim. 


„Lolli ! deli kellemiddel 

A' rózsára homályt vetsz , 




Egy tekinteted gyilkosom 


'S szivégetö szemeiddel 




'S holdogílóm tud lenni , 


Belém ezer tört nevetsz." 




Szánj meg, kegyes! légy orvosom: 


') Ez , a' kiiltér' kéziratából vétetett. Első 


kiadás- 


Ne hagyj holtig epedni. 


ban így áll: 

,,Szép vagy te mint ifjú Hehe, 




Süllyedek! nyújtsd karjaidat 


Nyájas mint egy Grátzia, 




Míg el nem fogy életem , 


Olly kecses mint Erycéne, 




Míg elhervadt ajakimat 


'S lelkes mint Uránia." 




Ajakidra tehetem. 


Másod kiadásban pedig: 

„Szehh vagy te mint a' szép Hehe 
a' Dörgő' lángöléhen. 






') Első cs másod kiadúsbau: 


Szehh mint a' szép Erycene 




Az ég békés , 's . . . 


a' kellem' hájövéhen." 


j» 



BERZSENYI VERSEI. 29 


Képed" szolid vonásiljan 


Hol jegenyék hajladoznak 


Szt-relinek nyiladdznak, 


Égig nyúlt sudarokkal , 


Tested minden iiii)Zi;ásíl)nn 


'S bokros tölgyek árnyékoznak 


Tündérek uiiilatoziiak. 


Terepély zöld ágokkal: 


Szép , mikor édes éneked' 


Ott függesszük szemeinket 


Szyrenlianifja zeii^'edez. 


Az ég' dicső képére , 


S aiiíiyali érzékeny szived 


Ott nyissuk meg sziveinket 


Ilarnioniát ömledez. 


a' szépnek érzésére. 


Szép, mikor pihegő kebled, 


Nézd, már a' nap' sugarai 


Mint e2;y galaml) epedez, 


a' hegyekbe merülnek, 


S lankadó nefelejcs szemed 


S Ileszper' piruló lángjai 


llarmalgyüngyöt görgedez. 


Alkonyaton derülnek. 


Szép vagy te, mikor rsintalan', 


Égi bíbor festengeti 


Mint könnyű zepliyr, játszol. 


Az aranyos felhőket. 


'S titkaidról vigyáztalan' 


Esti szellőcse lengeti 


Le-lereppen a' fátyol. 


Az illatos ernyőket. 


Szép , mikor a' gerjedelein 


a' setét bükk felett ragyog 


Andaiodásba merít , 


A' hold, csendes fényében, / 


Szép , mikor a' sziiz szemérem 


'S rózsabokrok köztt mosolyog 


Bíbor lángszíjibe borit. 


A' patakok' tükrében. 


De Lolli! a' tesi' szépségét, 


Nézd , minő mennyei szépség 


Hidd el, csak úgy ijnádom. 


Nyílik meg most előttünk. 


Ha a' szép lélek' épségét 


Minő mennyei csendesség' 


Tiszta kebelben látom. 


Lelke lebeg körültünk. 


Ha angyali leplegidben 


Elysium' kiessége 


Angyali szív verdegél, 


Mosolyogva tér hozzánk, 


Nemes tűz ég ereidben. 


'S az Istenek' békessége 


'S lelked a' porból kikél. 


Nyugalmat harmatoz ránk. 


, 


Illy szent csendesség' ölében 




Hallgatott minden, 's így állt, 
Midőn gyöngyház szekerében 






Anadyoiuene szállt. 


AZ E!»T. 


Cynthia igy ragyogtatta 
Lalmusz viruliiiáiiyait , 




Hogy Endyuiionra rakta 




Isteni szűz karjait, 


üer, Dapbne! hol e nyers patak 


Oh Dapbne! a' szép lelkeknek 


A' bérczl)öl kiforradoz. 


Legkedvesb ünnepe ez , 


'S mobosúlt küsziklafalak 


Hol a' forró érzelmeknek 


Küztt a' vülgyre szakadoz; 


Lángja önként gerjedez. 



3 



BERZSENYI VERSEI. 



Hol a' szív önként megnyílik 

A' gyönyüiíí érzévsre, 
'S Plató' karján emelkedik 

Égi lelkeisedésie. 

Hol lelkünk legszelibcn derül 

Eredeti fényében , 
'S legtisztább örömbe merül 

a' természet' ölében. 

Szíved haszontalan' eped 
A' földi vak lármában, 

E' szentséget nem lelbeted 
Seuuui tündér hívságban. 

Ott a' dicső természetet 
Gyarló ecset majmolja: 

Itt a' csuda szépségeket 
Alkotó kéz rajzolja. 

Ott a' bölcset elkábítja 

a' balgaíag sokaság: 
Itt a' szivet 's észt megnjitja ') 

A józan magányosság. 

Ott az érzékeny szeretőt 

Csajjodár kar öleli. 
Nem talál rokon érezot , 

Nyugodalmát nem leli: 

Itt az ég' örömét ússza , 
Melly úgy buzog keblében , 

Mint a' kies Arethúza 
A' hold' ezüst fényében. 





') Első kiadásban áll : 

„Itt az észt 's szivet inegnritja." 



A. gonosznak és gyáva sziveknek ') 
Rettenetes vázkép a' halál. 

Mint a' félénk, kába gyermekeknek 
Rémítő az éjjeli homály. 

Az erősek mosolyogva néznek 

Porfedelük' oszlatójára, 
a' jámborok békés szívvel dőlnek 

A' bús cziprusz' szent árnyékára. 

a' bölcs nyugodt elmével búcsúzik 
E' játékszín' álorczájától , 

Szabad lelke felébb óhajtozik 
E' bujdosó csillag' hantjától. 

Érzi, hogy itt isteni szárnyait 
Eléggé nem héj áztathatja; 

Érzi , hogy rab , mig testi lánczait 
Hordozza és le nem rázhatja. 

Oh, de mitől válunk olly nehezen? 

Mi tündér báj vonz úgy magához , 
Hogy mennyei lelkünk ne siessen 

Eredete' dicső hónához? 

Nincs itt tiszta öröm bánat nélkül, 
a' jó rosszal van üszvefonva : 

Itt a' gazdag nyomva van szükségtül , 
'S a' dicsőség fályolha vonva. 

Mihez ragad szivünk édesebben 

Mint tehozzád, szent gerjedelem? 

Mi tölti bé lelkünk' teljesebben 
Mint te édes boldog szerelem ? 



') Első kiailnslian így: 

,,A' gonosznak, a' gyáva sziveknek. 



BERZSENYI VERSEI. 



31 



Mégis s:yakian csak kiiuó örömmel 
Fojtogatüil ') nyötíö kelii-iiink! 

Hol öiöiiiiiit'l , Ildi hiis könyöziinnel ') 
Édes kelyheil iiatod velünk. — 

Csak repülő álomkép 's csalódás 

A' halandó ember' élete! 
Rövid öröm, hosszú gond 's bánkódás 

Bús életünk' szűk kerülete. 

Rahlánczok a' földi szenvedések, 
Mellyeket csak a' halál szakaszt: 

Rózsaszálak a gyönyörűségek, 
Mellyeket egy őszi szél hervaszt ! 

Buldog, ki a' reá mért lánczokat 

Itt nemesen tűrve viseli, 
'S a' hervadó gyenge virágokat 

Szi\ jóságnak ') 's észnek szenteli ! 




miXAüDosAe. 



Hol a' mohos szirt' öhléliől 
Ezüst forrás ömledez, 

'S a' patakok' csörgésétől 

A' setét völgy zengedez; 

IIol meredek tar kősziklák ') 
Az egekkel luérköznek, 

'S a' százados roppant tölgyfák ') 
A' felhőkbe verödznek; 



') Első kiaih'isb.in : Epesztgptcd . . . 

") Elsii kiaili'iKlinn : . , . küiívfrröniniel. 

^) Első és nii'iso<l kiadásban : Az llrkülccnck. 

') Flső kia<li'islinn : kőszirtek. 

*") Első kiadásban: tólcvek . . . 



IIol a' vadonnak csudái 

Pompájokai mutálják , 

S a' természet nagy sccnái 
Az érzést felborzasztják; 

Hol a' váromladékokon 

Az őszült kor' lelke leng, 
'S a' beszakadt sírboltokon 

Bús halotti ének zeng; 

Itt lakik a' képzelödés , 
Képekben ehuerülve, 

Itt a' forró lelkesedés, 

Plutarch' karjára dűlve. 

Itt emeli fel fátyolát 

A' visszaemlékezés, 

Itt rakja le zöld sátorát 
A' bölcs magábatérés: 

Itt tévelygek a' világi 

Zajgáslól ') külön válva, 
Képzeleiim' forrósági 

Között magamba szállva. 

Amott egy magas szírt' fokán 
Egy puszta vár döledez ^), 

Mellynek szomorú homlokán 
Bús régiség epedez. 

Hajdan ez a' dicsőségnek 
Volt fényes palotája, 

S a' legerősb vitézségnek 
Győzhetetlen hazája; 

Hajdan felséges tornyai 

A' felhők köztt ragyogtak, 
S ime most kevély ormai 
Rakásra omladoztak! ') 

Ott az eldőlt sírköveknél, 

Hol most lelkek támadnak, 

S a' mély csendü éjfeleknél 
Bús nyögések hallatnak: 



') Első (•» másod kiadásban: Lármától . . . 

') F,hl> kiadásban: diilpdez. 

^) Első kiadásban: „Mind rakásra omlottak. 



3 2 



BERZSENYI VERSEI. 



Ott nyi'iííosznak a' liajnokok 

Mélyen a' füUl' gyoimában , 

a' töiedezelt oszlopok 

Között örök lioiuályban. 

Ama kormos ablakoknál, 

Hol most repkény szövődik, 

'S a' moliosúit külcáboknál 
Iszola* tekerődik: 

Ott búcsúzott szívszakadva 
Az ékes hölgy férjétől. 

Mikor a' kürtök riadva 

Elszakaszták keblétől. 

Ott nézett le borzadozva 

Bajvívó kedvesére. 
Ott dőlt ismét lankadozva 

a' győzőnek keblére. 

Amaz ijesztő boltoknál , 

Hol most baglyok huhonguak, 
'S a' rémitő nyilasoknál 

Száraz kórok siihongnak : 

Ott liörpölték egymás' vérét 
A' párduczos magyarok. 

Ott nyerték el a' liarcz' bérét 
A' győzhetetlen karok. 

Ama bérczfalakon álltak 
a' vár' pártás szüzei, 

Mikor ellenségbe vágtak 
A haza' erősei. 

Ama' vár' roppant kapuján 
Zengtek a' tárogatók, 

Mikor a' véres harcz után 
Megtértek a' húditók. 

'S ott, hol a' győzedehuesek 
Toborzón ^) vigadoztak, 

'S az érzékeny szerelmesek 
Szivükben olvadoztak. 



') Első kiadásban: Toborzón; másodban: Toborzan. 



Most a' gyászos romiadékon 
Bús éjszakák borongnak. 

És a' borzasztó tájékon 

Bágyadt szellők zokognak. 

így múlik el a' világnak 
Minden gyönyörűsége ! 

így minden tündér nagyságnak 
Veszendő dicsősége! 

Hősek' márvány sarampóit 

Az idő eltemeti , 
'S a' félvilág' hódítóit 

Feledékeny por fedi. 

A' bölcs, ki ma nagy lélekkel 
a' naphoz emelkedik. 

Holnap gyáva gyermekekkei 
Egy sirba ereszkedik! 




VIGASZTAIiAS. 



jMindig csak sírsz? csak bús siralomra 
Nyílnak most is bágyadt szemeid? 

Mindig csak e' gyászos sírhalomra 
Öntözgeted néma könyeid'. 

Tudom, legszeb)) öröinid' reggelét 
E szomorú hant alá zárad ; 

Tudom, árva szived' kedves felét 
Kéri vissza epedő arczád '). 

Oh , hárítsd el ázott ') fátyolodat 

Bús szemedről , kegyes szenvedő ! 

Nem fedi már szeretett tárgyadat 
E' porhalom s mohos temető. 



') Elso kiadásban: .... bánatos arczád. 
') Első kiadásban: .... nedves fátjolodat. 



BERZSENYI VERSEI. 



33 



üti Icbc'fí már az öiöiu szárnyain , 
Hol a l)t'kés Letlie csiirfjrdcz , 

S viiá^'zú zöld pálmák' áinyékaiii ') 
Ölök t'Iet' lelke lengedez; 

Hol a' myrtusz s amaraiit szigetek 
Felett aiany aetliev mosolyosí, 

S illatüzú halzamos lii;etek 

Küztt az élet' fonása lasyog; 

Ott liékessée; 's isteni nyiisjalom 
HarmatozTa száll mindenekre , 

Nincs ott l)ánat, sem gyász, sem sírhalom, 
Sem l)ús fátyol halvány ké)iekre. 

Nem szakad el a liiv szerelemnek 

Ottan töbhé rózsakiitele; 
Otl virrad fel a' sokat sírt szemnek, 

liihor szinhen, kívánt reggele. 

Vár tégedet is e' dicső tájék! 

Ezentúl szent hantjait járod; 
Vár szeretöd, vár e' kedves árnyék, 

'S nem sokára szivedhez zárod. 

Akkor égi csókok törlögetik *) 

Gyöngy artzádról kegyes könyeid , 

S rég óhajtott karok ölelgetik 
Rég óhajtott szűz tetemeid - 

Ölelkezve fogtok lehonilni 

Dicső atyánk' szent zsámolyánál. 
S édes örömlángokra liitzdúlni . 

Cherubimi harmóniánál . 



'J Flső kiadásba ez így tétetett: 

'S a' virágzó zülrl pálmák' árnyain. 

Berzsenyi az ellen, így irt: Ebben két hiba 
van ; a' szükségtelen A' , és a' még szfikségtele- 
ncbl) íij szó, nielly i Ilyen szomorú , egyszerű tó- 
nushoz épen nem illik. Árny azép és jó szó, de 
csak a' maga helyén. Legyen tehát: „'S virágzó 
zöld pálmák' árnyékain." 

-) F.lső kiadásban: . . . törlüngetik. 




1. 1 1. 1 111; z. 

1794. 

Jer, Lili! nézd langyos szellők 

Lengetik a' ligetet, 
S illatozó hives ernyők 
Mérséklik a' meleget. 

Jer, e' szép juharliigosnak 

Dőljünk le árnyékára , 
S míg a' gerliczék búgdosnak, 

Vigyázz lantom" szavára 

Kedves gyermek! fakadoznak 

Kellcmeid bimbai ') , 
Pihegnek már s dagadoznak 

Melled' hattyiihalmai. 

Az ifjíiság' kellemei 

Mosolyognak orczádon . 

S az életnek örömei 
Virítnak zöld pályádon. 

Ollyan vagy mint egy szűz rózsa, 
Melly még csak tavaszt látott , 

Mellyet csak haiiuatgyöngy mosa , 
S csak lágy szellőkkei játszott. 

Mint egy zepliyr , melly virágos 
Ligetek közit lengedez. 

Illatokkal él, s balzamos 
Violákon tévedez. 

Gyönyörűség és vitJámság 

Folyja körül ösvényed ; 
Mert még a' szűz ártatlanság 

Oltárán ég tömjéned. 



EIsű kiadásban: ,,Ingerménycd' bimbaji 
Kellemeíd-et IJerzsenyi akará vissza. 



34 



BERZSENYI VERSEI. 



De ki ne térj ez ösvényl)ől. 

Mellyen most rózsát szaggatsz; 

OU vigyázz, mert az örvényliől 
Soha ki nem gázolhatsz. 

Ha elveszted az erkölcsnek 

Intéző fonalait. 
Számtalan veszedelmeknek 

Leled labyrinthjait. 

El ne hagyd őrangyalodat. 
Hív szelíd erkölcsödet; 

Njnijtsd neki gyenge karodat , 
Hadd vezérljen tégedet. 

Csak ű menti meg szemedet 

Ezer könyhuUatáslól, 
Ö menti meg szépségedet 

a' kora hervadástól. 

Ö intézget karaival 

Páphusz' virulmányain , 
S héfedez liív szárnyaival 
Az öröm' liullámain. 

Oh ezer örvény és hínár 
Fogja pályád' majd körül! 

De ha ésszel 's erkölcsei jár. 
Hidd el, egyhe sem meríil. 

Ezek légyenek őrei. 

Kedves gyermek, szivednek ')! 
így a' hiúság' tőrei 

Meg soha nem ejthetnek. 

Ezek ismertetik veled 

A' sziréni hangokat; 
Ezek mutatják meg neked 

'A gaz csapodárokat. 

Szíved' kedves rokonfelét 
Neked ezek választják , 

'S földi éltednek édenét 
Karjai köztt megadják: 



') Első kiadásban így: 

„Te kedves , ép szivednek ! 



Hol szelíd öröm 's vidámság' 
Lelke fog ápolgatni, 

'S az aranykori boldogság' 
Angyala csókolgatni: 

Addig is , mig homlokodon 
Arany üstök omladoz, 

Akkor is , ha majd arczodon 
a' rózsaláng hervadoz. 









K? 



^i^r 






R i; o e E li. 



.W ézd a' napnak derülő sugara 
Mint ébreszti a' természetet, 

Mint önt új bájt a' virág' fodrára 
'S mint zendíti a' zöld ligetet '). 



') E' négy sor helyett az első kiadásban következő 
nyolcz sor áll: 

„Már keleten pirulnak az egek, 

A' virradó hajnal mosolyog, 
'S a' tündöklő aranyos fellegek 

Köztt ragyogó fáklyája lobog." 

„A' pacsirta hangicsálva repdez , 

"Víg örömét zengve kiönti, 
A' kis fecske 's elefánt örvendez 

'S a' feljövő napot köszönti." 



BERZSENVI VERSEI. 



35 



Nézd új öröiii s újult életerő 

Száll lu'iryekre, száll most vülgyekif 
Csak az űrök li(iuiályl)an heverő 

Bat;oly siet liiis rejtekekre. 

Nem inosolyoy: neki a' szép reíjgel , 

Sem az élet' liarmOniája : 
Kedvesb neki a' szomorú éjjel 

Mint az egek' dicső pompája. 

így van minden ! változhatlnn renddel 
Ki van szaliva éltünk pályája ; 

Egyik rokon a' félistenekkel : 
a' másiknak por a' hazája. 

A' rablelkek örök setétségbe' 
Bol)üngnak a' denevérekkel: 

Nem nézhetnek a' dieső napfénybe 
Örök éjhez szokott szemekkel. 

A' nagy lélek önként az aeiherhen 
Héjáztatja szabad szárnyait, 

Nem tartja itt fojtva porkötélben 
Az égi tűz' nemes lángjait. 

Nem tébolyog goth épületeken 

Az é.ijeli vak madarakkal: 
Felébb evez a' nagy áljjeszeken 

A' nap felé uszú sasokkal. 



li E li L L 



Hát a' szerelem szent lánga 

Csak illy múlékony? 
S Nelli is , mint minden lyánka , 

Csak változékony? 



') Első kiadásban igj áll: 

„Újult öröm, újult életerő 

Száll most minden teremtményekre. 



IIiv szeretőt az ég alatt 

Ne kérj kebelem! 
Ha a' szelid Nelli csalhat , 

Hol a' szerelem? 

A' kép' angyalvonásai, 

a' kegjes szemek , 

Nem a' lélek' tolmácsai : 

Csak csalfa szerek ! 

A' szerelem' esküvését 

a' hagymáz teszi : 
a' szív forró döbögését 

A' vértől veszL 

Egy pillanat' tüneménye, 

Mulú örömünk; 
Csalatásunk' szüleménye 

Játszadoz velünk. 

Jaj , de hát én mért epedek ? 

Lelkem miért ég? 
Szünet nélkül mért szerelek? 

Ha nincsen liivség! 

Kínomat mért nem olthatja 

Sem idő , sem ész ; 
Sőt sebeimet faggatja 

Minden orvos kéz. 

Éjjelimen ötét látják 

Beteg álmaim. 
Nappal ő nevét kiáltják 

Sóhajtásaim. 

Philomele' panaszai 

Nevét zokogják, 
A' csillagok fénysorai 

Nevét rajzoüák. 

Valamerre járok kelek. 

Üldöz árnyéka , 
Meg nem menthet a' tengerek' 

Végső tájéka. 

Van igaz , van hiv szerető , 

Érzem keblemben : 
Csak te vagy , Nelli , liilszegö ! 

Csak te kegyetlen! 



5* 



36 



BERZSENYI VERSEI. 




FAMMIM' EMI.ÉKI;. 



i^irásia vonult képemmel 

Hűs öledbe sietek 
Csendes liget ! keseivimmel 

Mert itt magam lehetek. 

Te láttad szép örömimet 
Fannim' fonó keMében: 

Te lejlsrt el bús könyeimei 
Alkonyatod' leplében. 

Itt, hol hársak árnyékoznak 

a' setét völgy' ölébe, 

S csörgő vizek omladoznak 

A' vadrózsák' tövébe ; 

Itt nyögtem ki epedezve 
Beteg szívem' selieit , 

Itt szorítani esedezve 
Hozzám gyenge térdeit. 

Itten mosolygott szemembe ') 

Szelíden elpirulva. 
Itt dőlt égö kebelembe 

Édesen elájulva. 

a' liget' zöld sudaraí 
Halkva körülsiisogtak , 

A' hold' játszi sugarai 
Könyeinken ragyogtak. 



Minden megszűnt 's az estvének 
Nyugalmában hallgatott , 

Csak szíveink verésének 
Döbögése hallatott. 

Csak a' szerelmek' angyala 
Élt s repdezett körültünk, 

Csak az öröm' szép hajnala 
Viradozotl fölöttünk. 

örökké virulj , kedves hely ! 

Hintsen bé virágival 
Minden tavasz-, s minden reggel 

Legfrisebb harmatival. 

Gyakran fog bánatos lelkem 

Te körülted lebegni , 
Hozzád vonz árva szerelmem 

Kínom' elkeseregni. 

Gyakran éjféli órákon 
I-átsz te itt sírdogálni , 

S nyögdécselő furulyámon 
Bús nótát fújdogálni. 



') Első kiadásban igy áll : 

„Itt mosol3odott szemembe." 



PHILIilSZ. 



Jllég most teljes orczáimon 
Rózsabimbó fakadoz , 

'S alabástrom vállaimon 
Barna hajfürt ingadoz. 

Éden virágzik mellettem , 
Szemem rózsán tévedez , 

Érzem , örömre születtem , 
'S íme szívem epedez. 

Vidám szerelmet mosolyog 
Még most minden körültem , 

Szívem csak örömre dobog: 
De ah , még nem öriiltem ! 



BERZSENYI VERSEI. 37 


Mi haszna szivoui aetherét 




Éltoiu szép lavaszának ? 


yj^ 


Nem szihatom lelielletél 


'JV^^Í^. 


Az ölöm' hatzamanak ! 


^M^^^ 


A' galauil) is csak úi;y örül 


'^^^^^1 lifE^^^ 


a' kedves kikeletben , 


^^^BiJ^^^BB^ 


Ha szeieinies párja körül 


^^^^ajlBraH^r 


Biigdozliai a' liífeiben. 


^^^^ 




eiiŰCZERE. 


t 

AZ £% KECiYB^E.Tl. 


x%.lkonyaii homály terjed 
A' csillagok' boltjára. 






Az én kegyesem nem nemes , 


'S pirholagos lánggal gerjed 


Az esthajnal' sugara. 


De deli és szép , 




Mint es;y (írátzia , kellemes ') , 


Szűz Cjnntliia sárkányait 


Szive tiszta s ép. 


Fényszekerén vezeti , 


Félénk szeme nem mosolyog , 


S a' Balaton' hullámait 


Csak dagadó melle dol)og, 


Riibinláng festegeti. 


Midőn felém lép. 






Örömre iní a' természet 


a' módit ö nem ismeri , 


S élteiu' tiinü tavasza ; 


Sem piperéit , 


Szerelemre az enyészet 


Ah, még is oUy szépen szedi 


S philomele' panasza '): 


Könnyű lepleit ! 




Barna fürté' sodradéka, 


De én komoly szemet vetek 


Fátyola' csendes árnyéka 


a' hold' ezüst képére, 


Festi kecseit. 


'S csak sizouion't dalt pengetek | 




Heszperusz' intésére. 


Szép, ha képén a szerelem 




Riiliinja pirul: 


Tiil jár elmém a' Badacsony 


Szép , ha könyét törülgetem , 


Kies viriilmányain , 


S vállamra simul : 


Tiil a" rengeteges Bakony j 


Szép , ha ölel , fohászkodik , 


Seiétellö ormain. 


Színe százfelé változik, 




S nyelve elnémul. 


Ott, hol zsenge érzéseit 




Ifjú szívem geijeszté. 




S az öröui' s l)ánat' könyeit 
Legelőször ereszté. 




') F.lső kiadásban igv áll : 


') Klsíi kiadásban: .,'S Dauliának panasza." 


„Mint egy Chárisz, ollv kellemes." 


Az a' szokatlan „Daiilia" irá Berztenyi , nem 


Az ittenit, llcrzsenvi teve raai;a, visszn. 

1 


illy iiiiixiennapi dalba való. 



3s 



BERZSENYI VERSEI. 



Hol Gliiczi! veled kaiöítve 
Néztem az est' csillagát *) , 

'S lelkem, örömmel megtöltve, 
Itta Hébe' poharát. 



SZERi;i.Mi;» BAMKODAS. 



Itt, hol e' hnjdosó csermely 
a' bús hükkhen tévedez, 

'S búslakodó énekeimnél 
Csak a' köszirt epedez, 

Megjelensz, oh kegyes lélek! 

Eiiedezö ^) szivemben, 
'S hív kebledbe visszatérek 

Forró képzeletemben. 

Ha a' bús hold' sugarai 
a' vizeken reszketnek: 

Bágyadt szemem' záporai 
Csak téged emlegetnek; 

Ha a' hajnal láborszinnel 

Az égen pirosodik: 
Árvád lankadozó szivvel 

Terólad gondolkodik. 

Ha bús völgyek' rejtekében 
Kinom előtt bujdosom, 

a' vadon' bús zengésélien 
Édes neved' hangozom ; 

Ha magányos kamarámban 
Keservimmel zárkózom. 

Könnyel ázott nyoszolyámban 
Utánad óhajtozom. 



') Első kiadásban: „Néztem az est' sugarát.' 

Berzsenyi maga teve : csillagát. 
') Eisí kiadásban: „Epekedő szivemben." 



Minden reggel siralomra 
Nyitom fáradt szememet: 

Siratlak , ha nyugalomra 
Hajlom árva fejemet. 

Oh , siratlak mig könyeim' 
Forrása el nem apad , 

Mig bé nem hunynak szemeim, 
Míg szívem meg nem szakad. 



A' REMETE. 



Ejgy őszült remetét a' Tihany' oldalán 
Ismertem. Sivatag sziklaüregben élt. 
Már két századokat hordoza vállain, 
'S mellén lengedezett hosszú fejér szakái. 
Gyakran, bölcs szavait hallani, elmének 
Barlangjába , vidám gyermekidőm alatt. 
Sok történeteket hordogatott elő 
a' bölcs ősz az idők' régi homályiból. 

Egy szép alkonyaton melléje ültetett, 
Ősz pillái alól könnye kicsordula , 
'S így kezdé szavait: Látod amott, fiam, 
a' mint a' Balaton' habja locsogva küzd 
a' bérez' öbleiben , 's rengeteges vadon' 
Zöld pártája körnlfüzte az ormokat? 
Ott , hajdan ragyogó tornyok , erős falak 
Állottak, sudaras sorjegenyék között. 
'S ím ott egy feketíílt klastrom, az ó világ' 
Buzgósága' dicső temploma 's szent helye. 
Sok távollakozók 's messze zarándokok 
Csókolták küszöbét s szentjei' zsámolyát, 
S a' hymnuszba vegyült orgona' hangjai 
Buzgón ömledezék a' hegyeket körül. 

Hány szív harczola szent boltja' homályiban 
Mig ellépte magát ösztöne' lánczain, 
S lángérzése szelíd buslakodásra vált! 
Hány szép hervada ott élete' hajnalán , 
Mint egy gyenge virág a' havasok között, 
Melly látatlan' alak díszeivel kivész ! 



BERZSENYI VERSEI. 



3<) 



Ott lankadt, epedett Váradi Lóra is 
Érző lelke' tüzes gfcijedezésiben. 
Nem fojthatta iiieg' azt a' feledő idő , 
Sem más isteni kéz' mennyei balzama. 
Leí;szel)I) szűz vala ö Hunnia' terein. 
Sok fényes Iova£:ok néztek óhajtva rá : 
Sok nagy gazdagokat Lúrika megvetett, 
Mert szívét szeretett Sándora birta már, 
S oldhatlan kötelek köztt vele egyesült. 
Sándor régi nemes faj, de szegény vala; 
Mellyért Lóri' kemény atyja csikarva dúlt, 
'S e' klastromba dugá a' szerető leányt. 
Kábultan maradott Lóri sokáig itt, 
S mint egy álmodozó, csendesen elmerült. 
Miglen végre beteg szive felébrede , 
'S a' kétségbeesés' tőreivel vivott. 

Már négy bús kikelet látta siralmait 
'S lassanként kihaló kellemit, a' midőn 
Egy bús óra alatt ajtaja megnyilék , 
S a' régensiratt tt , karja közé rogya. 
Testek' rándulatit festeni nem merem, 
Sem tördelt szavukat 's ömledezésiket. 
Megdöbbent kebeleik nyögve szorultak el , 
'S bennek minden erő 's élet eloltatott. 
Míglen végre, sebes könnyeik' árjai 
Megnyitván lekötött nyelvüket , így zokog 
Forró csókjai köztt a' pihegő leány: 
Oh kedves, kit az én lelkem epedve várt 
Minden perczeneten, 's értted imádkozott! 
Választott ! de az ég szivemet eltöré ! 
Eljöttél , hogy ezen néma falak közölt 
Esdeklő szeretőd' könnyeiben füredj ? 
Eljöttél , hogy alélt lelkem elíítt kinyisd 
Elvesztett örömünk' hajdani édenét ? 
'S hogy meg egyszer örömkönybc borúit szemét 
Lóridnak, karodon zárja be a halál! 

SÁNDOR. 

Nincs szóm, nincsen erőm! végy kebeledbe.végy ! 
S olvasd e' halavjiny orcza' vonásain. 
Olvasd e' szomorún béapadott szemen. 
Mint szenvedt nyomorult életem ekkorig. 
Bujdostam hegyeken , völgyeken és habon , 
Míg felleltelek, oh angyalom! édesem! 
ím' álttörte aczélzáraidat karom. 
Jer most , merre karom 's a' szerelem vezet. 



Egy csendes kalibánk , egy nyoszolyánk les/.en. 
Menjünk ! int az idő ; oh ne habozz ! kövess ! 

LÓRI. 

Menjünk; nyújtsd karodat! légy vezetőm! 
megyek 
a' bús kaukazuszon s tengerek' árjain 
Lángnak, htibnak, ezer fegyverek' élinek. 
Isten véletek itt, oh szomorú falak. 
Itt hagylak! szeretőm' karjain elmegyek! 
Menjünk a' szerelem' szárnyain ... Oh , de mit . 
Mit hallok ? elalél lelkem. — Egek , mi ez ? 
Halld a' lúrmaharang! nézd! közelítenek 
A' fáklyák. Ti kemény Istenek ! — el vagyunk 
\rultatva tehát? — Oh, te csalárd öröm! 
Eltiinsz-e valamint egy hiu búíiorék? 
Már hát nem lehetek , kedvesem , a' tiéd 
E' földön! de tiéd leszek az égbe' majd! 
Oh kedves szeretőm! hogyha szerelsz, ne hag>-j 
E' mélységbe! ne hagyj! ölj meg ezen helyen: 
Olj meg, hogy kezeden fogjjon el életem. 
Hah jönek ! Szeretőm, hiv szeretőm, ne hagyj! 
Csókolj meg, 's vasadat döfd ide, oh ne szánj! 
Döfj, im itt kebelem '). Én örömest haluk. 
Add meg nékem ezen leggyönyörűbb halált! 

Ekkor Sándor előrántja hegyes vasát, 
'S a' vállára borúit szűz' kebelébe döf. 
Elsóhajtva repül bánatos élete, 
S egy bágyadt köszönöm! volt lebegő szava. 

SÁNDOR. 

Hah, menj menj, te nemes lélek! ez a' világ 
Nem méltó tereád, nieiy ! követőd leszek. 
Hah , már látlak ! az ég' fényözönén lebeg.sz , 
Intesz, hívsz, mosolyogsz, karjaidat nyitod. 
Oh kedves szeretőm. Lóri, te hívsz: megyek. 

Ekkor Lóri' liideg karja közé borult. ' 

Csókokkal befedé kedvese' tagjait, 
S mélyen mártja selies szive alá vasát, 
"S forrón összevegyült vérük eláradotl. 



') Első kiad.ísb.in : „T.íran ;'ill krliclcm." Itt hincs 
hclven az iij szó, trii Berzsenyi. 



40 



BERZSENYI VERSEI. 



Ott egy nyárfa alatt lett lemetőhelyiik. 
E-y szép geilicze pár jött ki porokliól, és 
E^ csendes ligetek' sátoriban leszállt. 
Gyakran látni setét éjjeleken fejér 
Fátyollian lel)egö lelküket e' helyen: 
Gyakran hallani itt lassú melódiát 
Éjjel, mint valamelly gyenge furuglyaszó 
Messzünnen kihaló gerlicze liangjaii. 



CZEHCZIMHE*. 



Cizenczim! repül az élet. 
Mint egy sehes sóhajtás. 
Tűnik tavasszá s hervad. 
Mint gyenge rózsahimbó. 
A' melly zephyr kinyitja 

Langyos lehelletével. 

Az tépi el mosolygó 

Diszét kis életének. 

Meg most mi is virágzunk 
Mint a' liháni Tempék. 
Szivünk örömre repdez. 
Lelkünkben égi láng ég. 

Majd eltűnik szerencsés 
Éltünk' arany tavasszá. 
E' harna fürt lehull majd , 
Melly hüszke válladon csügg- 
Villám kaczér szemednek 
Fényét homály borítja. 
Kehled' csudás alakja 
'S e' szép ajak' ruhinja 
A' vad halál' kezében 
Porban heverve sorvad. 

Éljünk tehát s örüljünk; 
Mert ah, csak egyszer élünk! 




F4Í» Él» SkZIV. 



Mit? 's hát azért epesszem 
ÉKem' tünü tavasszát, 
Hogy megvetett az álnok? 
Biblisz szerint nem olvaszt 
Vizzé szerelmem engem: 
Nem mossa gyáva könnyel 
A' férfi, arcznlatját. 
Tán hímes Hybla' berkén 
Egy szál virág mosolyg rám? 

S tán Ámor , egy leánynak 

Képére nyomta csókját? 

Nem csak Chloe' fej érni 

Folynak le barna fürtök , 

Nem csak Chloe' szeméhen 

Villognak égi tegzek- 

Menj , menj ! szahad vagyok már. 

Hála ! kinyilt kalitkám ! 

HáláJ — de jaj, mi fojt el? 
Bús könnyeim buzognak , 
Jaj, szivemet nem oltja 
a' fű' hideg tanácsa ! 

Édes Cliloém! szeretlek 
Mint méhek a' virágot , 
'S mint a' folyót az özek! 



ESZTIHKZ. 



Szép , szép az élet , Eszti ! 
A' myrtusz illatokhan 
Ámor' 's Dióne' karján 
Be édes élni, Eszti! 



IIEKZSENYI VERSEI. 



41 



Más félje a' szerencsét 
'S a' tenLjerek' liaiasjál; 
Golkoiula' diáiía kincsei 
Rakásra gytijlse öszve, 
Villoj:;.jon a' (Hcsösés;' 
Polczán Napóleonnal ; 
Hirdesse ííyőzeileliuét 
Száz iliadalnii paeán: 
Én véleil, édes Esztim, 
Véled kívánok élni 
Elrejtve a' vilái;tól , 
Hol senki nem viicyáz ránk, 
Hol semmit én ne látnék. 
Csak édes anj^yalorczád'. 
Csak téiíed, édes egygyem! 
Hol mást ne hallanék én. 
Csak szád kegyes súgását 
'S üiv sziveink' verését. 



A' TAÜCZOM. 



.^ézd a' táncz' nemeit, mint festik játszi ecsettel 

A' népek' lelkét, 's nemzetek izleteit. 
V' Német hárm.is lépéssel lejtve kering le, 

S párját karja közé zárja 's lebegve viszi. 
Egyszerű a' Német mindenben, 's csendesen örvend. 

Egyet ölel mindig, s állhatatos szerető. 
A' Galltisz fellengve szökik, 's enyelegve kacsingat. 

Párt vált, csalfa kezet majd ide, majd oda nyiijt. 
Ez heves és virgoncz, örömében gyermeki nyájas. 

Kényeiben repdez , s a' szerelembe' kalóz. 
A' Magyar egy Pindár : valamerre ragadja az oes- 

trum , 

Lelkesedett tűzzel nyomja ki indulalit. 
Majd lebegő szellő , szerelemre felolvad epedve , 

'S búja ') hevét kényes mozdulatokba szövi. 
M^d maga fellobbanva kiszáll a' bajnoki táuczra 

(Megveti a' lyánkát a' diadalmi dagály) 



'S rengeti a' földet; Kiuizsyt látsz véres lyakkal 
A' testhaliiiuk köztt ugrani hőseivel. 

Titkos törvényit mesterség nem szedi rendhe , 
Csak maga szab törvényt, 's lelkesedésre határt. 

Ember az, a' ki magyar tánczhoz jól terme, örüljön ! 
Férfi erő 's lelkes szikra feszíti erét. 



') Elsű kiaijnsban: ,,'S Lája' hevét" 'stb. 



E m ]tl I II E z. 



IJimmi! nékem sem fedi szivemet jég. 
I'áng az éneklő , heve forr dalában ; 
Omledő bőség, magasabb csapongás 
Önti ki lelkét. 

a' ki vért zengett 's haragos Szkamandert , 
A' ki a' zordon Rhodopén parancsolt 
Kőnek és vadnak 's Rhadamanth kezének : 
Hév szerelő volt. 

Dirce' zengőjét, ki Olympiának 
'S Poliont égig ragadó gigásznak 
Harczait dörgé: szerelem dagasztá 
Küprisz' ölébe. 

'S azt, ki ezt merész utain követte, 
'S büszke reptével ragyogóbb vidékre 
Hílta Rómának koszorús leányit , 
Grátzia szülte. 

A' lyrát felkent kezek érdekelték. 
Húraim gyengék magas égi hanghoz, 
A' szelid Páphusz' kiesébe nyögdel 
Leszboszi hárfám. 

Jer vegyülj hozzám epedő szavaddal 
Édes esdeklőm! öröm-ömledéssé 
Olvad e' bús dal, 's koszorúzva dőlök 
Gyenge öledbe. 

Énekeld Ciiáriszt velem, és Diónét! 
A' hol e' kettő mosolyogva múlat. 
Ott az ég, s minden kegyes Istenével 
Harmóniát zeng. 
6 



42 



BERZSENYI VERSEI. 




ÉliETPHII-OSOPHIA '). 



JJin is örömre születtem 

Árkádia' berkében. 
Rózsapárnán szenderegtem 
Küprisz' amluás öleljen. 

Az arany század' Istene 
Pásztorai közé kéne. 

Ali ! de mint az arany világ , 

a' rózsakor elrepül! 
Olyuipuszra más Isten hág, 
'S Dodona' berke dördül. 

Elvirít a' szép kikelet, 
'S vele a' lieszperi liget. 

Az enyém Is elvirult már ! 

Pályám vége közelit : 
Hol a' gigászi örök vár 
Chaoszába eünerít, 

Mint egy cseppet az oczeán , 
Mint egy sóhajtást az orkán. 

Légyen álom , légyen biró , 

Bátran megyek elébe , 

Mint egy elfáradt utazó 

X' vadon' enyhelyébe. 

Mert ha biró: nem furdal vád, 
Mert ha álom : nyugalmat ad. 



») ]:iső kiadásban : „AZ ÉLET' KORAI. 



Ember voltam , csak gyarlóság 

Létem' fényes bélyege. 
Erényem ha , nem hiúság ') , 
Forró vérem' melege. 

Ha szívem nemesebben vert. 
Önmagában méltó bért nyert. 

Sirjak-e, hogy életemet 

Jól használni nem tudtam , 
'S legkiesebb ösvényímet • 
Álmodozva folytattam? 

Ha ezt újra elkezdhetném: 
Ismét a' múltat követném. 

Az ifjúság' örömeit 

Lelkesedve öleltem , 
De szívem' szebb ösztöneit 
Soha bé nem tölthettem. 

Ithakám' partját elértem: 
'S ah hazámra nem ismertem ! 

Úgy éltem, hogy életemet 
Vissza élni ne bánnám. 
Úgy éltem , hogy életemet 
Végezni ne fájlalnám; 

Megcsókolgattam rózsáját , 
Megizzadtam vaspályáját. 

Láttam a' mosolygó tavaszt. 

Láttam az égető nyárt, 
Láttam minden időszakaszt, 
'S minden földi láthatárt ! 

Ha örök időket élnék. 
Ezeknél többet nem érnék *). 

Tünö éltem' rövidségét 

Én tehát nem siratom , 
'S a' jövendő' kétes képét 

Előre nem borzadom. 
Minden kornak van Istene , 
Nem zúgolódom ellene , 

'S kebelemben marasztom. 



') Első kiadásban: „Ha virtuszom nem hiúság." 
2) Első kiadásban: — — — kérnék. 

Ez nem igaz, trti Berzsenyi, mert, kérnék 
de nem lehet. Tétessék tehát: nem érnék, mert: 
nihil növi in mundo. Egjebet nem látnék, mint 
u' mit már láttam. Ezt akarám mondani. 



15ERZSENYI VEKSlil. 



43 



LEVELTÖRKUKK, BARATlEmiOZ. 



i^e kérdezd liaiálném! mint töltüm időmet, 
'S távolléted al.it t kedvem' miben lelem? 

Tudod elvesztettem édes enyelgőmet, 

Tiidüd magam vaijyok.mert te nem vagy velem 

Lefestem szüretem' estvéli órait. 

Ha már cselédimet nyugodni eresztem. 

És csak alig hallom a' vígság' lármáit , 
Agg <Uófám alatl tüzemet gerjesztem. 

Leplembe burkolva könyökemre dőlök , 
Kanóczom' pislogó lángjait szemlélem, 

A' képzelödések' álmába merülök , 
S a' lelkesedésnek szent óráit élem. 

Az üszibogárnak búsongó hangjai 
Felköliik lelkemnek minden érzéseit, 

'S az emlékezetnek repdezü szárnyai 
Visszahozzák éltem' eltűnt örömeit. 

Életem' képe ez. — Már elestvéledtem , 
Beborult az élet' vidám álorczája! 

Még két mulatótárs van ébren mellettem: 
A' szelíd szerelem' hamvadó szikrája , 
'S bús melancholiám' szomorgó nótája. 



BARATinilOZ. 



Jllár már félre teszem leszboszi lantomat , 
Érzésiju' felesét 's néhai biztosát. 
Nem pendíti meg azt már soha sejamí tárgy , 
Sem nagyság' ragyogó nimbusza, sem Chloém' 
Andalgó szemein gerjedező hevein. 

Forró ömledezés csalta ki hangjait 
a' víg reggeli kor' rózsaviráiiyain. 
Hervad már tavaszom , 's bimbaí hullanak. 
A' szép álmodozás' kedves alakjai, 
A' tündér Amathusz' bájai oszlanak, 
Éltem' gondjai köztt a' komoly ész előtt. 

Nem kivan koszonis liirt , nevet énekem. 
Kész bérem: ha nemes lelkeket érdekel, 
És néktek szeretett nemzetem' ékei , 
Laurusszal fedezett bölcsei ! tetszhetik. 

Épít, ront, az idő' lelke, ezer csudát 
Szül, 's ismét repülő szárnyaival ragad. 
a' ti érdemetek 's mívetek élni fog, 
a' míg egy Magyar él a' Duna' partjain. 
Alkotmánytok' örök' talpkövihez teszen> 
E' morzsát, 's az idők' Uarczai köztt megáll. 



J n G Y Z E S. 

Az első kiadás csak e' három kónjvig terjedő, mert azok 1813-beIi kiadása clítt, a' kültcr. 
le is monda már, 3G evében, legvonszóbb szerénységgel, miként ezen itteni utolsó dalszak mutatjn. 
Örvendek, hogv e' feltételét az én levelem hagvatá vele abba, (I. válaszát január. 5-kéről 1814 's itt 
a' -l'd. laj) 2d. oszlopát), és elé, még a' következe Icikességck termének. 

.•\z itt ott tett jegyzések, mutatják, e' harmad kiadásnak a' másoddal lett pontos összehason- 
lítását. Dübrvniei. 




44 



BERZSENYI VERSEI. 



A' BOIÍYHAI GROTTA. 

ÖZV. GRÓF BETHLEX ÍDÁMNÉHOZ GRÓF GTULAI 
KATALINHOZ. 

l-iel)egjenek , oh grotta, feletted 
Ölelkezve pálmák \s myrtuszok' lombjai , 
Hintsenek szent árnyékot körülted, 
Hintsenek illatot Ilissusz bokrai. 

'S ha majd csendes mohaidon ledül 

a' hősek' leánya magányos óráin, 

'S a' szebb lelkek' gondjaiba merül, 

Oh fedezd könnyeit s szárítsd el orczáin. 

'S midőn karján „MelanchoUámnak'' 
Az ének' nektáros érzésére hevül , 
Légy temploma a' szelíd muzáknak 
'S a' sphaerák' zengése ömledezzen körül. 



Irlint az egekbe merült Aetnának az alja virányos 
S a' tetején örökös tüzörvény s aetheri fagj-küzd; 
Arczaidat derülő tavaszod' szép hajnala festi. 
Jég fedi homlokodat s láng csap ki komoly szemeid- 
ből. — 
Erdély! mennyköveid forrnak bent, esküszöm, ál- 
dozz ! 




A* TEMETŐ. 
1«15. 



tilrémülve tekint, oh temető, reád 
a' tündér hatalom s a' ragyogó dagály. 
Látásodra szemek' vázai 's a' világ' 
Alorczái lehullanak. 

Te a' durva tyran' biborit elveted 
Mint a' koldus' utált élete terheit, 
'S a' szent emberiség' jussa szerint nekik 
Egy rangot s nyugodalmat adsz. 

A kii szive emészt 's elhagya a' remény. 
Annak még te reményt adsz "s magas enyhülést 
Jer adj nékem is adj ! ím leereszkedem 
Szentelt hantodon s álmodok. 

Mit? 's hát kell-e nékem álmodozás, remény? 
Agyváz altat-e vagy púlyadal engemet? 
Oh ismerem ezen phantomi lét' körét 
S nem szédül küszöbén fejem! 



BERZSENYI VERSEI. 



Minden szálfii, virás;, nicUyre tekintek itt, 
Éizü szív val.T , nielly önilede mint enyém : 
Minden porszem iijjv élt, 1127 szeretett, ürült 
Mint e' gerjedező keltel ! 

Minden kíidaralion , niellyre szemem' velem , 
A' na^ Perszepol és Palmyra" képe int; 
Látom Tlieba kevély tornyait omlani, 
'S a' márvány Babylon' falát. 

Látom hangyaljolyi uiiveidet, világ! 
Mint szórja 's temeti a' nagy Örök' keze, 
Látom , hangyasereg ! mint tusakodsz 's tolongsz 
Sírod' partjain és porán. 

Jertek Itámulatos liajnokok és nagyok ! 
'S ti, kik nem meritek nézni az elmúlást, 
És ti porbanyögük , jertek ide s velem 
Élni s halni tanuljatok, 




KÖLTÉRI LEVELEK 



PESTI IMA6\ AR TÁRSASÁGHOZ. 
1915. 

IVi kétli s kérdi , hogy csak a' dicső ész 
Emel ki minket a' barmok' sorából? 
Ki kétli azt hogy minden érdemünk , 
Minden szerencsénk , ezzel nü s lianyatiík ? 



Az ész az isten , melly minket vezet , 
Az ö s/.a\ára minden nieglinjul. 
Hegyek leliiiUuak s olvadnak vizekké 
S örök helyéből a tenger kikél ; 
Ez alkot minden Szépet és Dicsül. 
Az egyes embert mint a' milliókat 
Ez ál(\ja 8 égi boldogságra inti. 

Miért utálja hát szövétnekét 
Az ember, és mért nem terjeszti fényét? 
A vak halandók' néma éjjelén, 
Egyiptom' áldott földe kérkedik 
Az ész' legelső nyilt virágival; 
De ott fakadtak egyszersmind azokkal 
a' hit vakító szentelt maszlagi, 
-Mellyck korunkig hintik mérgüket 
S örök zavarba dönték a' világot. 

Az ég' űrébe felható tudós 
Az égi zsákmányt barlangokba zárta 
S az embereknek bábot 's vázt vetett, 
Mellyek vakabbá (ették a' vakot, 
És a' lenyiigzött józan értelem 
A' szarvas isten' áldozatja lett. 

így a' görög nép' 's Róma' bölcsesége 
Mellyet csudálva tisztelünk ma is. 
Csak a' tudósok' székiben lakott , 
A' nép' szemébe nem hatott sugara. 
Előtte el volt rejtve mindenült, 
Mig végre a' vad Barbárok' dühétől 
A' föld' színéről eltörültetett. 
Éj fedte a' föld' pusztaságait. 
Éj , mellybe számos századok merültek. 
'S ha most azóta kezd is fényleni, 
Melly szűk határba önthet áldva éltet ! 
'S az éj csudái jnint süvőltnek arra i 

S hány népek élnek még ma iskörüKünk 
Tekintsük állal a' föld' részeit. 
Kik a' baromság' aktában hevernek 
És semmi isten nem tekint ügyökre. 

Ez, istenének a' barmot hiszi, 
Imádja a' föld' ocsmány férgeit, 
S azoknak embervérrel áldozik; 
Emez, vakító papjának ganéját. 



^ — 

46 BERZSENYI VERSEI. 


Mint szent ereklyét tisztelvén, eszi; 


Hazánkban Delphi' égi kincseit 


Amott , az odvas fákban éhezik 


'S az értelemnek nagy törvényeit ; 


Az embereknek görhes istene 


Előre látom: mint leheltek éltet 


'S a' legnagyobb bűnt batkákért lemossa; 


A' sziklamellbe és a' holt agyagba. 


Imitt , hamuban kotlik a' herélt Szent 


'S mint jámborodnak a' vad állatok 


S bámészkodása istenné teszi; 


Előttetek, s mint omladoz rakásra. 


Itt, a' mosódás' módja szent titok 


Az ész' igazság' mennydörgő szavára 


'S a' félvilágot embervérbe mártja , 


A' zordon ínség' óriási tornya , 


Mert azt az egyik párt az ujjain , 


'S mint hullanak le durva lánczai. 


Másik könyöknél szokta kezdeni. 




Mellyért is egymást üldözik halomra ; 


Fogadjatok hát engem is , barátim ! 


Ott, a' falukban s várasok' piarczin 


Szent frigj^elekbe , íme esküszöm: 


Jár kóborolva a' sok meztelen szent, 


Hogy áldozatlan kézzel nem jövök ; 


Szabad kezekkel élelmet rabol , 


'S ha gerliczéim és virágaim' 


'S az asszonyokba outi szent dühét. 


Kedvelni hajlandók az Istenek, 


'S a' férj , az égnek hálát adva , nézi , 


Tömjénitekhez szívesen teszem. 


Ha hitvesével, szent bujálkodik. 




így a' világnak legkiesb vidékit 
Ádáz bolondság tölti, ostorozza 






'S undok zsiványi barlanggá teszi , 




Erynnisz' üszkét hányja városinkra, 
Az öldöklő kést egyiránt füreszti 


DÖBREMTEI GÁBORHOZ. 


a' reszkető ősz' tüztelen szivébe 

'S az anyja' keblén ácsorgó szopóba , 


1S15. 


És csontjainkból thrónuszt rak magának , 


We véld, barátom, hogy nyugalmamat 


Mellyet dög, inség, sárga félelem 


'S kínokkal élő bánat fog körül. 


a' sandaságnak gáncsa megzavarja; 




Ismerem én azt 's megmosolygni szoktam, 


Hol van tehát a' józan értelem, 
Hol a' tudósok' annyi izzadása ? 
Reméllhetünk-e vájjon jobl) világot? 
Gyaníthatunk-e oUy időt, mikor 
Az ész' világa minden népeket 
Megjózanít és összeegyesít 
'S kürt közülünk minden bűnt 's gonoszt? 


Mint csürhe gyermek' kámpolásait. 
Midőn legázolt bábjait boszúlja. 
Nem úgy tanultam Szokrat' iskoláját. 
Hogy a' köz ember' változó eszének 
'S Ítéletének rabja lenne Múzám. 
Gúnyolja bízvást mivemet 's gyalázza. 
Gálád szidaUua rám homályt nem ejt: 
Sőt a' bohóktól kárhoztatni fény. 


Reménylek. A' mit század nem teliét. 
Ezred meg ezred majd meg fogja tenni '). 
De hinnem is kell; mert midőn, barátim! 
Buzogni látom lelketek' hevét 
Melly e' nagy ügyre felken titeket 
'S e' szent szövetség' lánczához csatol , 
Előre látom: mint terjesztitek 


Azok, kik a' szent Cátói pökdözék 
'S a' bölcsek' atyját méreggel megölték , 
Élnek ma is még 's mérget öntve marják 
Mind azt, ki odvok mellett elmegyen. 
'S csudáljuk-e hogy ránk morogni mernek? 
Gyülöljük-e, hogy nem barátaink 
Kik ön magoknak ellenségeik , 




'S az Istenekkel perbe szállni készek? 
Vagy tán az orvos hagymázos betegjét 




1 ') Elébb: Az ezredek majd niegteendik art. 

1 


Üldözze azért, ha tőle öklözést kap? 

■ ' •-< 



a 

BERZSENYI VERSEI. i7 


Nem , mert az ember nem vélhet ha józan , 


Majd tücsköt s azzal mint naggyal dicsekszik. 


Minden fjnnoszság hafíymázljúl ered. 


Van a" ki mint egy szemtelen kofa 


Elobl) lehetne a' lányiból viz és jég 


Rohadt gyümölcsét lármásan dicséri 


"S az égi fényből vastag éjszaka. 


S az átmenők kö/.tt majd ezt majd amazt 


Mint a' valódi bölcsből rút gonosz. 


Betyár gúnyokkal megtámadni kész. 




És a' becsület úgy hozván magával. 


Az Isteneknek egyik legiiagj'obb 


Üstökre , pofra kél akárkivel. 


Csiidájok az, hogy szintúgy leikeink 




Mint aiczainknak számlalan vonási 


Elég. Az emljer a' hány, annyiféle. 


A' milliók közti másokat ne leljék. 


'S változhatatlan főbb vonásiban. 


Miért utálnók ') hát ezt és amazt? 


Ki gondja mind azt egy kaptára vonni? 


Hogy teste lelke hozzánk nem rokon ? 


Bárányi, oroszlánt egy rekeszbe zárni; 


Hiszen magától egyikünk se van. 


'S ki gondja minden agynak tetszeni? 


Nézd a' tövis szúr és csíp a' csalán 


Elég, ha néktek tetszhetem l)arátim! 


'S a' gyenge rózsa illatot lehel. 


Elég, ha czélom 's szivem' tisztaságát 


Az emberekben végtelen különbség 


A' józanabb rész érti és becsüli, 


'S megérthetetlen visszás értelem van. 


A' részegekre nem ligyebiiezek. 


Ez , a' hiú fényt 's rangokat vadássza , 


'S leteltem ámbár lantomat kezemből. 


Kuczorgva koldul 's pénzen vesz tehert; 


Hogy kedvesimnek adjam éltemet, 


Emez dühödve pusztil , öl, rabol, 


'S nyaram' kalászszal biztató szakát 


Az átok és jaj hymniisz vad fülének 


Telemre gyűjtve éldegéljem el; 


'S bűnében virtuszt s érdemet keres; 


De oh nem élet a' muzátlan élet! 


Amaz magától 's mástól megtagadva 


Maradjon a' föld! minden kincse göz. 


Kaparja a' pénzt s hasznát nem veszi, 


Sietve térek vissza Istenimhez, 


Mint a' perui rab mindig aranyt ás 


Kik ifjúságom' zöld virúlatin 


S aranyja' halmán izzad, éhezik; 


Keblökbe zártak nektáros kezekkel. 


S im ez becsülni a' pénzt rútnak érzi. 


'S kik bár nem adnak kincset és hatalmat, 


Pazérlja, — 's fogytán a' fejébe líi. 


De megtanitnak vígan élni, halni 




'S nevetni a' föld' balgatagjait. 


így a' tudósok' tarka serge is 




Bizarr agyakkal rakva, tömve van. 


Nevesd te is , jer , őket , 's vijj dicsőén 


Az egyik a' szent régiség barátja, 


Az éj' süvöltő vak hydráivall 


'S utálja mind azt a' mi új 's nem ó: 


Paizst 's arany tőrt nyújt ApoU neked, 


És Himfy' verse néki konyhadal 


'S veled buzogva felkél ^Vesselényid , 


Akárki mit mond , mert cadentiás. 


a' szörnyölüknek szörnyölő íija; 


a' másik újat 's csak honit szeret. 


Lehull előtte majd egünk' köde. 


Kitiltja Hellasz' nyájas isteneit 


'S paeant riadnak Erdély' bérczei. 


'S igaz keresztyén verseket kohol. 


És én ulánok zengetem dalom'. 


Van a' ki minden új szót megkaczag , 




Ha azt tudóstól halJja 's nem fonóktól , 




Mert néki a' nyelv csak fonóban készül, 


^ 


S ahhoz Kazinczy és Virág nem ért. 


^^^^Mflm^^^^H^ 


Van a' ki mindig új szót fúr, farag. 


^A^l-^ ^. \^rv!pM^Ig5rpyx 


A' leghelyesbel százfelé csigázza 


>a-^- ii^.^T^^i^^S^^i. 


S abból viaszként majd istent csinál, 


1 ' '' ...lii , .. ""~ ^_ .,.___ . 


') F.ltibb volt: utálnanjt 





líEKZSENYl VERSEL 



DUKAI TA14ACl» JlJUirilOZ. 
1§15. 



Jrlogy a' szelíden érző szép nemei 
Letiltva iiiinden főbb pályáiról, 
Guzsalyra, töie kárhoztatni szokta 
a' férfi törvény, vájjon jól van-e? 
Igen: ha az csak úgy tekintetik. 
Mint ösztöninknek szenvedő edénye 
'S nyers kényeinknek játszó eszköze. 

De hát, csak erre vagynak-e teremtve 
Azok kik embert szülnek és nevelnek; 
Kik életünknek gyenge bimbait 
Dajkálva őrzik forró keblükén, 
S vérüknek édes nedvéből itatják; 
Kik szebb korunknak ékes napjain 
Rózsás kötéllel kapcsolnak magokhoz 
'S lelkünket égi érzésben füresztik ; 
Kik ősz korunkban reszkető fejünket 
Ismét ölükbe veszik 's dajka kézzel ') 
Vezetnek éltünk' vég határihoz , 
'S ölelve tesznek a' halál" ölébe, 
Mig ott is újra vélünk egyesülnek. 

Oh , nagy 's dicső czél van nekik feladva, 
'S rendeltetésük szebb mint a' mienk ! 
De mint mehetnek nagy pályájokon 
Bevont szemekkel 's békós lábakon ? 
'S kivánhatunk-e tülök oUy csudát, 
Hogy czéljainknak megfeleljenek 
És leikeinkkel összezengjenek , 
Ha őket a' vak gyermekségbe zárjak? 
A' miv életlen föld csak gazt terem. 
a' lélek is csak úgy emelkedik 
Erényekig fel égi szárnyakon *) , 
Ha Delphi isten önt sugárt belé , 
Melly úgy kifejti lelkünk' díszeit 
Mint éltető nap a' virágkebelt. 



') Ennek elsű megjelentékor (I. Ild. kiadás) állott: 

dajíta Aarral. 
') Elébb : A' virtuszokhox .... 



Midőn csapongva ömledő dalod 
Klavirod' érző hangjain lebelg. 
Midőn nyilazva repdez ajkidon 
Az ihletett szív 's nyilt ész' lángigéje, 
Melly szívet elmét egyiránt hevít : 
Akkor, baráluém, akkor érezem. 
Mit veszte a' föld' durva gyermeke, 
Hogy a' Teremtő' legbecsesb alakját. 
Kinek kezébe szívünk adva van. 
Játéka' kénye' rabjává alázta ! 

Te uiegboszúlva méltóságtokat 
Kiliágsz nemednek szűk korlátiból, 
Mellyekbe zárva tartja vad nemem. 
Kihágsz s merészen fényesb útra térsz , 
Mellyen csak a' nagy férfi nyomdokok 
Vezetnek a' szép tiltott táj felé ; 
Hol a' vakító fénybe vont igazság. 
Ámbár szemünket kápráztatja is , 
De megmutatja a' virtusznak útját, 
Melly halhatatlan istenekhez int ; 
'S hol a' poézisz' nyájas istenei 
Szemünkhez illő földi öltözetben 
Enyeigve zárnak karjaik közé, 
'S a' symboláknak hímes fátyolában 
Öleltetik meg a' Nagyot 's Dicsőt, 
'S belénk luosolygják rózsás szájaikkal 
Az égi szikrát 's égi tiszta kényt. 

Érzed hatalmas ihletésüket 
'S hevült kebelt nyitsz szép sugalmaiknak , 
'S mint a' kalitka' zárát elhagyó 
'S ismét szabadban lengő fülmile , 
Ölömre gerjed 's harsány csattogással 
Repül az erdők' zöld árnyékiba 
'S üdvezli a' régóhajtott gályákról 
A' tarka völgyet 's víradó eget : 
Meglelkesedve 's égi szárnyra kelve 
Lengsz vígan Áon' szent virúlatin , 
Hol a' teremtő Pindar' dithyrambja 
Harsogva zúg le Pindusz' ormain 
"S a' gyenge Szapphó' esdeklő dala 
Nyögdelve reszket gyenge húrjain ; 
Hol új meg újabb szépségek' csudáit 
Bájolva látja repdezü szemed, 
Hol új meg újabb zengzetü melosz 
Lángolva járja által lelkedet 
'S zengésbe hozza gyengéd lantodat. 



IIEBZSKNV 


VF.KSKI. 40 


De. oh leányka! iiiéf; iU nincs halár! 


Mellyel barátunk Horvát érdemelt , 


A képzelüilés' szép jáíékai. 


Mellyben llorátztzal fested a' mezőt 


Az érzemények' édes ömledési. 


"s annak szelíden bájoló nyugalmát. 


Széiiiiik anibár holilnitságodat , 


Vígabban érzek 's boldogabb vagyok. 


De nem (ehetnek l)nhl(ig:y;á niay,(»k. 


Szebbnek találom puszta lakhelyem'. 


Kettősen érzed a' jót és gonoszt , 


Kertem' virági szebben illatoznak. 


"S a' sorsnak ádáz kényén függ nyugalmad. 


Szebl en nevetnek szőbíni' fürtéi 


Nézd a' magasban fénylő hiilcseséget, 


És kazlaimnak árnya hi\esebb. 


Küiülragyogva csillagnimbiiszával 




AZ Isteneknek békés sátorában, 

Hová nem érhet semmi földi tőr, 

OU, ott tanuld meg a' bölcsek' nyugalmát 

Ismerni, — 's győzni a' föld' szörnyeit, 

Inditlatinknak pusztító diiliét , 


Igen, de minthogy minden verselők 
llomér atyánktól fogva ekkorig 
Falut dicsértek, engedd meg nekem. 
Hogy én Budáról 's Pestről énekeljek. 


És a' szerencse' játékit nevetni. 
Használni élted' szűk kerületét , 
's bátran letenni a' halál" kezébe. 


Midőn Budának roppant berczfokáról 
Szédülve Pestnek tornyait tekintem 
'S a' száz hajókat rengető dunát, 


Int a' dicső táj. Járd zengő ajakkal. 
Vezessen érző kebled' istene. 
Ölelje myrtusz barna fürlidet. 
Az égi Múzák s Grátziák' ölén 
Álmodd el élted' rózsa álmait, 
's védjen Minerva pályád' zajjain , 
Mint Áriont a tenger istenei , 
Midőn zenegve szállt a' delfinen '). 


-V nagy dunának tündér kertéit 
És a' habokkal küzdő szép hidat, 
Mellyen zsibongva egy világ tolong; 
.Midőn körültem minden él .s örül 
'S újabb meg újabb érzelemre gyújt ; 
Itt a' tanult kéz nagy remekjei, 
Ott a' dicső ész' alkotásai 
Az élet' édes bájait mutatják , 
S mind azt előttem testesülve látom 




.V mit magamban csak képzellietek , 




Kivánhat-e még több félét szemem '-. 




Hát a' midőn majd véled "s Ilelmeczinkkel 


VITKOVIC'S M^IIIÍLYIIOZ. 


Virághoz együtt ballagunk karöltve, 
"S a bölcs öregtől új lelket veszünk ! 


mi5. 


Onnét tehozzád 's nyájas asztalodhoz, 




Hol a' kinyílt sziv 's józan esz kinál 


Jrlidőn mosolygó bölcseségedet 
Belém enyelgi szép episztolád ") , 


S vidám .szabad.ság 's tréfa a' szakács. 
Onnét Palinkhoz, Péczel' dallosához. 
És mind azokhoz kik barátaink 




'S velünk egyenlőn tudnak érzeni. 




Hol majd hazánknak ó 's új dolgait. 


') A' mint C7,cn kültc'ri levőiét Ber/sen_> 1 nipj^ki'ildé 
nekem Kolosvárni liSlő-lieii, kiailtnm azoiinnl :i7. 
I::rdélvi Múzeum Ilid. füzeteben 1815. Ali ott a' 
4J— 45 lapon. 


Majd a' világnak főbb történeteit 
Száguldjnk által, és mustrára intjük 
A' föld' királyit s büszke nagyjait: 
Vagy majd Kopernik' égi útain 
Vizsgáljuk e' nagy minden' titkait. 


-) I.. ezt is előre lenyomatva, iia;_van az Frd. Miiz. 


És a' világok' systemáit oldjuk; 


Isű füzete 43 — 45(1. lapjain. KOzlc Vitkovicstól 
1805rül a' kiadóval, !" zeniére Pál. 


Majd a' morálnak mély törvényein 
Platónkkal újabb 's szebb respublicákat 



50 BERZSENYI VERSEI. 1 


1 

Alkotva Szolont s a' dicső Lykurguszt 


i 
S csak álma tündér képét kergeti 


Lelmzzuk embert Ijoldogítani. 


Mint egj" vadonban bujdosó fakir. 


Ha azt megunjuk, mert mindent megiin 


Rendeltetésünk nem magános élet 


Az ember, 's édes a' változtatás, 


'S örök komolyság és elmélkedés. 


Szemünk legelhet Thesziiisz' bájvilágán 


Hanem barátság és társalkodá.';. 


'S a" tánczolüknak szárnyas rendéin. 


'S nem a' világi jókat megtagadni , 


Szivünk örüjure olvadozva repdez 


De józan ésszel vélek élni tudni 


A' zengzeteknek szép concerljein. 


A' böicseségnek titka és jele. 


'S ha kell, közel van kert, szőlő, liget, 




Horátztzal úniig oli kaitálhatiink, 
"S nevetni fognak ott is a' bohók. 


Maradj 's perelj te Pesten, "s élj \idáiuao 
Barátid' édes társaságiban , 




'S ue kérj az égtől többet mint adott. 


]Mi kell tehát több ? Élni és örülni 


Van annyi, mennyi kell! s ha ez kevés, 


'S használni, czélimk, nem pedig heverni. 


Kevés lesz a föld' minden kincse is. | 


'S a' bölcs' nyugalma háboriihatatlan 


a' vizikórság' szomját el nem oltja 


a' pesti bálban "s csürielés között , 


Minden dunáknak 's tengereknek árja; 


Mint a' magános rejtek árnyain. 


'S az ép gyomornak egy pohár elég. 


Nyugodni, enni, iuni es ahinni 
Lehet mezíjn is; oh de mint örüljek 
Fákkal, füvekkel, ökrökkel sokáig? 
Csupán szememnek tárgyi mind ezek. 
Szivenmek ember és rokon kebel kell. 
Kivel vegyítse érzeményeit; 
Elmémnek elme , melly megértheti 
I 'S mellyben sugárii lükrözieiheli. 


Ha van mit ennünk, innunk és szerelnünk, i 
Ha józan, elménk, s testünk nem l»eteg. 
Kivanhatunk-e 's lelhetünk-e több jót, 
S adhatnak-e mást a' királyi kincsek? 
így ir, igy érez, igy él most barátod. 
Ki té^ed, édes Miskára, megkeres 
Az iij zephyrrel s elsó fülmiiével, 
'S veled csevegni és nevetni fog. 


Vau itt is ember, mondd! De millyen ember? 






liiség. gonoszság néz ki vad szeméből 




'S lesújt pipádért hogyha nem vigyázsz. 




Szemét setétség, vállát terh sanyarja, 
'S utálja mind azt a' ki boldogabb. 
'S mi szép mulatság látni izzadasat 'i 


BARÁT^Én[HOZ. 




Mi szép nekem még rajta s'ántanom 




'S aszott kezéből lesni sültemet? 
Nem szebb-e Pesten wgan perleni 
Verbüczi hajló nyelvén , és merészen 
a' szent igazság mellett harczra kelni? 


M. udom ; hogy a' sziv nem vigyáz tanácsra , 
Kivált az elsö fájdalom' hevén ; 
Csak könnyek és csak bús nyögések adnak i 
Szorult keljeinek édes enyhülést. 


i 


De liát te meddig sirsz még Dencsidért, 


Barátom! a bölcs boldog lüindenütt , 


Mikor találsz te már, vigasztalást" 


Az Hortobágyon, az Pesten, Budán, 




Mert ö magával hordja kincseit; 


Siraliuaidban lát a' felkelő nap. 


De boldogabb ott még is, hol körülte 


Siralmaidlian hagy midőn leszáll. 


A' nyájas élet hinti kellemeit , 


Siránkozol ha rózsát nyújt kezedbe 


És szive lelke, tárgyát lelheti. 


'S ha iratot hint rád a szép tavasz ; 


Mint hol magába zárva el magának. 


Dencsid keserged a' midőn az ősz 

. ^^, ..i 



BERZSENYI VKRSKI. 5 l 


Lehelletével hervad a' viiány , 


Ki tudója éltünk számtalan csapásit 


'S elöíted intve sárga lombja liiill. 


I.eirni? Minden óra újakat szül, 




rjabb veszélyt hoz minden jterczenet. 


Nem isry )tará)néiii f i(t is vnn halai '), 


Itt a' mosolygás, sírással vegyül. 


a' mellyel .iKalháíjiii nem s/iihad. 


Itt minden édes, mérgei rejt magába, 


Szép lélek a' melly könnyen kap sohet, 


'S gigászi harczot minden nyugalom. 


S a' fájdalomnak önti könnyeit 




S uiaü;át kisírván szenved csendesen : 


Oh, hadd nyugodjék magzatod tehát 


De kényes, a' melly sehjet nem l"elej(i 


A' boldogoknak csendes enybelyen. 


Sem orvosolni nem bátor 's kemény, 


Túl a' veszélyen s földi harczokon , 


Hanem lecsiigged 's ön maiját emészti; 


'S fedezze béke kedves hamvait ! 


'S hiú, ha még mély sebjével dicsekszik, 


Küve(ni fogjuk ölet nem sokára; 


Ha fájdalomban édeset keres 


De már követjük és útban vagyunk! 


'S veszett gyönyörré változtatja a' kint. 


Nem vesztjük azt el, újra megtaláljuk, 




Csak egy kevéssé ment előbbre tőlünk. 


Táguljon a' szív könnyek által a' míg 




Feszíti, fojtja a' nyers fájdalom. 




A' férfi szem sem bírja könnyezetlen , 




a' bölcs is érzi a' csapást , midőn 




Szerelme' édes láncza elszakad ; 




De már ha el.sö kínait kiforrta. 




Az észnek égi balzamát veszi. 


VAMDAl. BÖLCSEHKÍÍ, 


Mi haszna vfjjiik a' kemény eget 




'S a' bús koporsó' gyémánt zarnil? 


A vandáloknak ferde bölcsesége 


Nem hat siralmunk 's jajszavunk oda! 


Mi haszna sírsz hát, és miért siratjuk 


Ismét divatba jő 's csudáltatik : 


Azt a ki bekes lévre jut korán , 


Ezek, hogy a' nagy Rómát dőlni láiiák, 


' Ki csak tavasszá' kellemit szedé 


Veszítenek abban lelték fő okát: 


1 'S Itt hagyta a' tél' puszta napjait? 


Hogy ottan írni és olvasni szoktak; 


1 


'S ez okra nézve ők a' könyveket 


Nem szijja többé Dencsid ajkidon 


Elegetek mint ördögségeket; 


Az élet' elsü gerjedelmeit , 


S hogy most kiforrta Párizs' régi mérgét 


Nem érzi többé csókjaid' heved , 


Mi szülte azt más, mint könyvek, tudósok? 


Sziveddel össze nem döbög szive : 


Égetni kell hát minden könyveket. 


De már nem érzi a' fájdalmat is, 


Égetni mind azt a' ki gondol és lát! 


E" földi élet' számtalan veszelyit, 




i a' test' fenéit, a' lélek' dühét. 


Oh vandáloknak sanda bölcsesége ! 


1 'S nem a' halálnak irtózásait; 


Méltó királyi fülbe zengeni. 


Nem játszik a sors kéje ő vele , 


Tenéked a' nagy Róma' csüggedésze 


Sem a' hatalmas' durva büszkesége , 


S Párizsnak ádáz harcza egy eset? 


Nem csalja ütet áruló barát, 


Tenéked alma 's makk egy fán terem ? — 


Szerelme' kínja nem szakítja szivet, 


Hát vandálok közti nincs-e pártíiles? 


S nem látja a' bűn' gyűzedelmeit. 


S nem félt-e Caesar a' vad Galliától ? 




Hát a' szerailok' öldöklései , 




És .4zsiának végtelen zavarja. 




A' Dózsa', Hóra' gyilkos pórhada 


*) Első kiadásban: „Van itt is határ." 


Mind a' tudósok' 's könyvek' uilvei ? 

7* 



52 



BERZSENYI VERSEI. 



Hát Prussziának 's Bécsnek thrónuszát 
Csak a' vak észnek fékje íartja fent? 
S azért nem omlik ott királyi vér? 
'S (án Angliának népe l)algatag ? 
Azért parancsol a' föld' tengelyének? 

így van ! ha szél fú fergeteg leend , 
Ha a' Ijuzáhan konkoly és vadócz van , 
Ha nyájainkat métely szállja meg, 
'S a' szürke kancza vemhét elveti. 
Azt mind tudósok 's könyvek mívelik. 

Bölcsen ! dicsőén ! Inach és Numa , 
Ninusz, Zoroaster igy okoskodának, 
Tehát mi is ! — Oh de nagy hézag ez ! 
A' makkos emher és mi, nagy külömhség. 
A' makkal elmúlt a' szilaj szabadság. 
Az emher önként hordja most nyűgét , 
a' hékes élet' hajit ismeri, 
'S a' marha fékre nincs szüksége töhhé. 
Lám Titusz , Aurél 's Fridrik nem valának 
Sem Istenek, sem a' nap' öccsei: 
Imádtatának luégis a' világtól ; 
De a' lyrannok , bár istenfiaknak 
Neveztetének . bárd alá kerültek. 



MEL^ECZI miHALYIIOZ. 



31it írjak, édes Helmeczim, neked? 
Nemes tüzedröl énekeljek-e, 
Vagy ifjúságod' ért gyümölcsiröl, 
'S haráti szived' érzeményirül? — 
Ha én te rólad gondolkodni kezdek , 
Csak egyet érzek , egyet gondolok , 
Csak azt, barátom! hogy téged szeretlek; 
Csak azt: hogy édes a' szelíd barátság 
Még akkor is , ha csak képét öleljük 
Annak, kit óhajt szívünk messziről. 

lm, gyiijteménykém' vedd haráti keggyel, 
Érezze ismét gyámoló kezed' 
'S láttasd világgal, mint már láttatád. 
Kevés virággal szerzi meg camaenam. — 

Oh! elvadulnak a' komoly szemektől 
Aon' mosolygó gyenge szüzei. 
Mint a' szerelmek' édes istenei. 
Te még virágzói. Dőlj szép karjaikra! 
'S az égi neJítárt idd rózsás ajakkal. 



E S Z R E V E T. 

Az 1816beli második kiadás csak e' négy könyvet mutatja 's az alább, toldalékban álló, bosz- 
ízaLb előszót, Berzsenyi jegyzéseivel: Ravatal, Kegyelni 's Toborzó szavak felöl, mellyeket az ol- 
vasó ebben, a' kiadó' jegyzetei küzijtt fog találni. Az itt következő ötödik könyv részint írásban ha- 
gyott, részint már megjelent költéridarabokat vett fel. 




BERZSENYI VERSEI. 



53 





A' KÜ1.TÉR '). 



Jllmt , majd ha lelkünk Lolhe vizébe néz , 
Minden földi teliért róla lehullva Iát , 
'S iijjá születve nyilt karokkal 
Elüzion' rokon árnyihoz leng : 

így, a' ki Kasztal' vedreihől luerit, 
t} tündéri világ' hája ragadja el; 
Magát felejtvén, élve meghal — 
'S egy melegehh nap alatt lel éltet. 

Ott gerjed ahhan a' csuda láng erő , 
Onnét hinti alá égi virág-ail; — 
Ne nyúlj azokhoz durva kézzel: 
Megfagy az égi , hideg kezekben ! 



') Poéta, mint buv-Ar, roy-kr , kajt-ár, tin-d-ér, 
csal-ár , folj-ár, csap-od-ár. 



FEI.SÉCÍES RIRÁI.YC1K1AK. 

KESZTHELYRE VÁRATÁSAKOK. 



Keszthely' mosolygó völgyei, hérczei! 
Caesarunk közelit, hintsetek illatot; 
Simulj. tükörré büszke zengő, 

'S tükreidet biborozza Phoebusz ! 



'S ti csendes ernyők' pásztori! gyi'utsatok 
Tömjént hölgyeitek 's gyermekitek között 
Annak , ki gunyh6tok' paizszsa 
'S emberi jussaitoknak őre ; 

'S ki, mint dicső nap fergetegink után, 
Áldást szórva, körüljárja hazánk' egét, 
'S a' mit levert a' hosszú szélvész, 
Újra felélteti égi lüzzel. 

Örülj te is hát, Festetics, és pazarlj ! 
Mutasd: mint szereti a' magyar a' királyt; 
Mutasd: hogy annak szive, kincse 
A' haza 's atyja' kezébe' vágynak. 

Mutasd: hogy a' szent honszeretet' heve 
'S a' jobbágyi szelid tisztelet egybefér; 
Mutasd: hogy e' két virlusz együtt 
Tesz ijedelmeket és nagy embert. 



54 



BERZSENYI VERSEI. 



S»ZILA6iri ll5§-ban. 



JLiedíilt Hunyaddal a' haza' védfala ! — 
így zeng hősei köztt a' diadalmas ősz, 
Körültüzelgve hús szemekkel 
A' had' erős fiain, Szilágyi. 

Ledőlt, — az undok czimhoia, lánczait 
Elszaggatva , kitör szent düledékein , 
S hahzó agyarral töKi újra 
Béhegedett seheinkre mérgét. 

a' tiszta ifjak' lelke gyanútalan' 
Hódolt a' gonoszok' csalfa siralminak, 
Kik mind Hiinyadnak mind hazánknak 
Békepohárha' halált adának. 

Ezt nyerte a' nagy hős atya, vktuszán, 
Megkímélve magas szívvel irigyeit. 
Ön gyermekéhe döfte tőrét, 

'S a' czudarok diadalt kaczagnak. 

Ezt nyerte a' mi halga liicünk, midőn 
Ülly körmökre hízók a' haza' zálogit , 
Mellyekre honnunk' vére csorgott , 
S hiv Huuyadink' vasa ))élyeget vert. 

a' cselt utáló így veti gyilkosa' 
Hálójáha magát; így fedi tornyait 
Földünknek a' hün , mig Molochnak 
Áldozik a' Nemes önmagával. 

A' virtusz a' jók' horga, ha czéltalan 
Féltünk rósz rokonink' vérihe fürdeni : 
'S a' jóknak ártánk; az kegyetlen , 
A' ki szelíd, mikor ölni szentség. 

.A.' százfejü szörny új fejeket terem, 
Posványával együtt vesztheti Herkules; 
a' gaz lenyesve még hujá))h lesz; 
Irtani kell gyökeresíül a' hunt! 

így adta vissza Szylla az életet 
Rómának, s így adom vissza hazámnak én. 
Vér torral alkot új világot 

Szylla, Szilágyi' haragja: —jertek! 




HYMWIJSZ 

KESZTHELY* ISTENEIHEZ. 

191T. febr. 19. 

Ivi zengi e' nagy század' erőseit 
'S omló thrónusait? ki Agamemnonát 
Korunknak 's Aulisz áldozatját 
'S Iphigenia' szemérmes arczát? 

Feldúlt világunk' üszkeit, a' tridens' 
Villám ostromait, a' lerogyott gigást, 
A' megrepeszteti Kalpe' szirtját, 
Pindari lángajak ömledezze ; 

Ti, oh szelídehh égiek! a' kiket 
Keszthely héavatott szent palotáiha, 
Ti, éltető Ceresz és dicsőehb 
Lelket adó Helikon' leányi ! 

Vidám avénám titeket énekel. 
A' szehh emheriség bennetek él 's tenyész , 
Ti adtok annak testi lelki 

Johh eledelt 's magas égi éltet. 

Ceresz ! te hívtad erdeihői elő 
a' vadságha merült emberi nemzetet, 
a' makk 's gyökér helyett az édes 
Búzakalászt neki megmutattad. 

a' társas élet' szent szövedékeit. 
Az erkölcsi világ' új elementumit 
Te fűzted egy nagy kapcsolatba 
Czélra vivő örök ösztöninkkel. 

Munkált az ember 's tárgyaihoz jutott: 
Bátorságba' szedé mivé' gyümölcseit. 
Vígan nyugodtan éle csendes 
Sátoriban az arany világnak. 



BERZSENYI VERSEI. 



5 5 



De még; lefojiva sziinnyada keldibcn 
A' szcblj aeiUcii lész. Múza U' illeted 
Nektáios újjal, égi lantod' 

Zeiigzete gyiill erein keresztiü. 

Zúgván feléliredt a" lekötött erö, 
'S uiint új lény leveté állati iiyíígeit, 
'S a' még nem esmért lelki élet' 
Képel köztt lebegett örömmel. 

Főbl) létre lobbant lelke feloldozá 
a' szép', jó' 's igazabb' mennyei csirjail; 
Zengtél! s körülte új világ nyilt 
Elüzion szomorú vadonján. 

Zengtél! "s szivének latrait illeted: 
Forró melle dagadt, homloka virrada, 
Elméje szárnyalt , s a' tudásnak 
Békeriilé sivatag határit. 

Zengtél ! 's dalodra Thébe felépüle 
'S a' boldog görög ég' csillaga fellüne; 
Te zengsz, ha Rómát a' kerek föld 
Rettegi, és te, ha azt lerontja; 

Te zengsz . ha Franklin' lelke merész keze 
Villámot leragad, 's sccptriimokat leránt. 
Ha Newton és Kant a' teremtő' 
Titkait oldja 's világot alkot. 

Kronosz' leánya! Delphi" nagy istene! 
Ti munkálok azon titkos örök kötél, 
Melly a' halandó port s az Istent 
Egy csuda mivbe csatolva tartja. 

Oh lakjatok hát e' kies ég alatt, 
Bájoljátok ide Enna' virányait, 
És a' virágzó Attikának 

H.-ydani szép idejét, Szaturmiszt , 

Hogy vérrel ázott századaink' nyomán 
a' szent pálma' arany binibai nyíljanak, 
S e' kis magyar Weimár' öléből 
Lássa hazánk' kiderülni napját. 

Oh látja! s ím a harcz' deli nemzete, 
Melly még csak hadi zajt esmere és halált. 
Lerakja harsogó aczélit 

Színed előtt ragyogó napisten ! 



Lerakja "s áldoz , s mint mikor a' Bakonyt 
Messzünnen riadó mennykövek és szelek 
Csattogva rázzák, zeng fölötte 
Tegzes arany nyila és az Aegisz. 



HEKT4IR' BIJCSUZASA. 



ANDROMACIIA. 

Elmégy Hektor tőlem hát örökre 
Oda , hol már Achilles' fegyvere 
Patroklusznak áldozik vérrel? 
Ki fogja majd kisdedünk' tanitni , 
Istent félni és dárdát hajítni , 
Ha téged a' bús orkusz elnyel? 

HEKTOR. 

Drága hölgyem, parancsolj könnyeidnek, 
Tisztem, hitem engem' harczba visznek, 
Ezen karok őrzik Pergamuszt; 
Ti értetek, hazánk' isteniért 
Bátran vivők , hősien ontok vért 
'S nem rettegem a' setét orkuszt. 

ANDROMACHA. 

Nem hallgatom többé kardod' hangját, 
Itt hever majd, rozsda lepi vasát, 

S Priám' bajnok nemzete kivész. 

Oda mégy , hol nap többé nem ragyog , 

A' Kocytnsz bús vadonban jajog , 

'S szerelmed a' Lethéljen enyész. 

HEKTOR. 

Minden vágyom, minden érzeményem 

A' Lethe' szent árjáha merítem, 

De hív szerelmemet nem. 

Halld ! az ádáz dúlja már a' falat , 

Fűzd rám kardom', szüntesd' fájdalmadat, 

Hektor hal meg. de szerelme nem. 



56 



BERZSENYI VERSEI. 






Ne 



em te magad győztél, hanem a kor' lelke - 
szaljadság , 

Mellynek zászlóit hordta dicső sereged. 
a' népek fényes csalatásba meríilve imádtak 

'S a' szent emberiség' sorsa kezedlje került , 
Ám de te azt tündér kényednek alája vetetted, 

'S isteni pálmádat váltja tövis koszorú. 
a' melly kéz felemelt, az ver most porha viszontag 

Benned az emheriség' ügye hoszulva vagyon. 



A' FIREDI K.LTHOZ. 



tlapet' fijának sassá diüá vesém' 
'S a' mennyhől lehozott szikra emésztve ölt, 
Midőn dicső forrás, sebimre 
Aeglei balzsamot áldva öntél. 

Mint a' ki a' szent Lethe' vizéhe néz , 
Minden földi tehert róla lehullva lát, 
'S iijja' születve nyilt karokkal 
Elüzion' rokon árnyihoz lép : 

így adta vissza élet adó ered. 
Oh kútfő ! nekem az életet és reményt , 
így éhredék fel, 's igy ölelt meg 
Partidon új öröm, új rokon kéz. 

Itt leltem a' jó Vnjkit, az édes őszt, 
Itt a' téti szelíd énekelőt, ki már 
a' holdogúlt lelkek' köréhen 

Issza az ég' örömit, — jutalmát; 

Kikhez vegyülve hársaid' ernyein 

A' hús felleg alul hajnali pirjait 

Az élet újra rám mosolygá 

'S holt kehelem hideg éjjé virradt. 



Itt leltem a' szép lelkű nemes magyart 
Pázmándit, s szeretett szive' kegyes felét. 
Ki vélem együtt cseppeidhen 
Enyhületet keresett magának. 

Enyhítsd meg ezt is, a' kora szenvedőt! 
Márvány oszlopidat felkoszorúzom ím , 
Enyhítsd meg ezt is, mert ha szenved. 
Nem leszek én is egész kigyógyult. 




ELEOIA 



GROF FESTETICS GYÖRGY HAM^'AIRA. 



Jveszthelyi partnak evez ladikom, mosolyognak 
élőmbe 

A' szeretett tájék' öblei, 's árboczai. 
Njaigszik az ég, lebegő zephyrek ringatva vezetnek 

Csak kebelem zajlik, 's hányja halála' jegét ; 
Hányja midőn lehajult fővel révedre kiszállok, 

S nyomdokidon nagy holt, nyögve előre megyek 
Minden mozdulatom közelebb visz szent tetemidhez 

'S míveiden lebegő árnyad élőmbe tűnik. 
Látlak , mint öleled kegyes arczczal nyájas öröm 
mel, 

A' kiket a' szeretet nyilt kapuidba hoza; 
Látlak , mint fogadád szent csókkal megkoronázva 

A' piruló' múza gyermeki áldozatit. 
Mint Görögországnak nagy daemona gyermek 
alakban , 

Gyermeki játékban alkota embereket , 
Úgv te is ősz fővel közibénk enyelegve vegyültél 

S játszva nyitál pályát isteni czélod előtt. 



BERZSENYI VERSEI. 



57 



.Miíí mások linnnuuk' javait vésziünkre kiszórják 

S a' nemzet lelkét s életeiét kiölik: 
Közlie Te kellel fel, 's valamerre kiúncliila arczád, 

Áldást liinie reánk, 's életet ünle heléjjk. 
Mint e{íy hősi Pelopsz oltári, pályákat emeltél 

A' íjörög és;' Helikon' hajdani isteninek. 
Ünnepeket, ninzsikál, tánezot, játékokat adván, 

a' naiíyot a' széppel kedvesen üsszeköléd. 
A' zengőt kdszoru enielé és jrazdaif ajándék. 

Minden ide;; kifeszült, s büszke futásnak eredt. 
iiry alkotta örök remekét amaz égi Lykiirgosz, 

A mikor összcszedé Ilion' énekeit; 
Szpárta szilaj lelkét énekre tanítva emelte 

S a' dalok' isteninek áldoza harezailian; 
így születeti Hellász, igy szülte az éliszi pálma 

A' csuda Helléneket s Pindarosz énekeit, 
így születeti koryliant zengzetlten az égiek' atyja. 

így hordott eledelt nékie méhe, galamb. 
A' buta nep e' zajt látá, s a tölgyet emelte, 

Látni a' mennyrázól nem vala néki szeme. 
\m de ki íennjáró elmédnek látla arányit. 

Nyájas alakjaiban látta nagy istenidet. — 
Elfolya szép élted s veled a' szép gondolat eltűnt. 

Mint .ima' gvenge virág, napja' lehnnyla n(án. 
Eltűntél, de ha majd palotád' niárványi lehullnak 

S romjaiból valaha baglyok iivöllnek alá. 
Mint a' büszke C'sobáncz szomorú düledékin az 
utas 

.\ mnlt bajnoki kor képzeletében mereng: 
így merül el m.íjdan magasaliii rémiéiben az érző, 

Hamvaidon halát, könnyeket adva, velem. 



iniJR.iNYM.ili. 

Töredék. 

Jrlelly édes andaly int, Miirány, feléd, 
Midőn tetődre felvetem szemem ! 

X várv ivásnak jöttem nézni tervét 
S kimérni a' tüz' égi nlaii , 
És íme mintegy elbájolt lovag 
Andalgva nézem a' tündéri várt, 



Andalgva látom ékes a.sszonyái. 
Kit már feledni véltem évek óta 
Élőmbe lünni látom újólag. 
Látom miként öl lállam egykoron 
A' bajnok iljak' büszke tánczkörében 
Lebegni pártás fővel a' delit , 
A' nyilni kezdőt angyal-kellemében. 
Döbbenve váltam tőle és szorongva: 
De megi>illan ván újra kardomat ; 
A hősi szellem újra megragadt , 
'S vitt a dicsőség' fényes úiain. 
Vitt élni halni bajnokok .sorában. 

És inie már most mint dicső vezér 
Elölted állok, oh magas Miirány, 
Letörni ormod büszke tornyait , 
Rablánczra fűzni ékes asszonyod' 
'S rablánczra véle a' pártos magyart. 

(.Vfes:megállva 's goiiilolkinlva jánlal.) 
Rablánczra téged lelkes árva hölgy , 
Rablánczra téged édes árva hon ! 

(Goiiilulkoilik.) 

Mi ez ? mi új zaj dulongat szivemben , 
Uh érzem, a' tiszt' 's a' szív' harcza ez; 
a' szív fog érzem győzni tisztemen. 
Kirántja győző kardomat kezemből 
És életemnek új irányt mntai. 



FEI.»€»B1 KI MACiY BEilEUEKIIKZ, 



o 



le, ki núnd névvel 



jnind testi s lelki ke- 
gyekkel 
Áldott és nagy vagy, deli ifjú. mint ki Athéné' 
Díszei közit paizsán viselé a' mennyköves .4mort , 
'S mint ama" nagy rokonod, ki javunkért megvet 

aranyfényt , 
Hozzád szól múzám. Illesd őt lángajakiddal, 
Hogy hozzád bájló nyelveddel szólni tanuljon. 
Nyelveddel, mellyn'il diadal zeng s mennykövez 

Ámor. 

Menj nagy pályádon fénnyel, hatalommal övedzve ; 
Mert az erény halalom nélkül csak gyámtalan árva 



5S 



BERZSENYI VERSEI. 



ÖKöztesd fényben , hogy az álnok liukjon előtte, 
igy fogsz lenni hazád 's fejedelmed' híve, szahad, 

hölcs. 
Menj de mutasd hogy hölcs Montesquieu látta szi- 
vedlien 1 

Trézia bajnokait raikoron koszorúzta dicsőén , 
Kik hont és koronát egy szívvel védni tanullak. 
Férfiakat nemző Pannon szüle téged örömmel. 
Törpét törpíthet, de nagyohhá tesz nagyot a' polcz, 
Melly gyávát szédít , de mezílláh hág oda Cátú. 
Légy te Arisztippus : Mrj fényt , de ne hírjon az 
I álfény. 

Szentegyházzá lessz tündér palotája előtted, 
Mint szentegyház lön kalihám mikor ahha beléptéi 
'S váteszi lélekkel láttam már büszke jövendőd. 



VIG CHLOE. 



Húnyik a' nap , pirul az ég , 
Intesz édes enyhelyem! 
Megyek, megyek, ah elég ré^ 
Vonza feléd kebelem. 

Te vagy az én kis világom. 
Virágim szép ligete! 
Gyermeki víg munkásságom' 
'S elmém első képzete. 

Hozzád jövök , ha szivemet 
Aggodalom terheli, 
Hozzád , lia rám öröm nevet , 
'S kezem, lantját emeli. 

Szép alakid' szemlélete 
Új világba andalít, 
Nyílt kelheid lehellete 
lUatözönbe merít. 

Itt élnek eltűnt rémeim 
Gyermeki jelképekben , 
'S kedves titkos két betűim 
a' mindig zöld szivekben. 



a' bús cypnisz árnyékában 
Az urnák s nefelejtsek, 
a' két hiv szivek lánczában 
a' viola-bilincsek. 

így alkota ifjú lelkem 
Egy szebb virányt magának, 
Hol égi gyönyör' 's szerelem 
Szebb rózsáji nyilának. 

De csak hamar felriadtak 
Rémledező szemeim , 
'S karom között eloszlottak 
Tündér álomképeim. 

Oh, mint sírtam, barátnéim, 
a' szerelem könyeit! 
Mint ittátok, virágaim, 
Szivem égő cseppeit! 

Hervadtatok, hervadom én, 
Mig rablánczom szaggatám. 
Míg a' csalfa büszke remény' 
Bábjait elhányhatám. 

Oh, nem jó, halandó szemnek 
Az eget megmutatni, 
'S a lepke szárnyú gyermeknek 
Égi szárnyakat adni. 

Nehéz a' mennyet elhagyni , 
Pedig le kell hullanunk! 
Jobb a' hiv földön maradni , 
'S rózsákat itt szaggatnunk. 

Nem álmadni, hanem élni 
Illik e' szép világon, 
Méli-ajakkal mézet lelni 
Lehet minden virágon. 

Egyik hervad , másik nyílik , 
Mindenik csak tüneméuy ; 
Annak nyilik a' legszebbik 
A' ki szabad' 's víg mint én. 

Szabad pedig kiki lehet , 
Mig fejét, — de hol vagyok? 
Almám még istenné tehet, 
Legyen, legyen, hallgatok. 



BERZSENYI VERSEI. 



5 



ZA«Y\'Ali<> '» TISZTA KRITIKA. 

A* kritikának ejjész szép lárg^ya, Itaiálaiiii, a mü, 
Nem liediií a' miivL'sz. E keltűt összezavarni 
Rút lelkek szokták; s a' lútltól felhat-e a' szép? 



VJ (.:OR<l«ü ORSZÁG. 

A niíizák 's rliariszok' szép honját éjtszaka fedte 
'S teniiiloiui néma lialál' szomorú Jiajlékai lettek. 
Büszke tatár lovagok' patkóji tüzelitek az elszórt 
Szpárta' Athéné' dicső körein már századok óla 

a' földnek legszehb , legemeltebl) népe liilincshcn 
Izzada Szolonnak szent hamvain égre sóhajtva. 

Mint mikor a vasból ordítva kiront az oroszlán 
'S Nubia' erdeiről iszonyán emlékezik és diil : 
Ig7 riad álmából az eloltott hajdani Hellasz, 
És Mahomet' hadait tengerbe nierili örökre. 
'S íme az ég kinyilék! százévek fedte porából 
Felkele jíhönixUént maradékit védJii Lykiirgosz 
'S elszórt hamvaiból Marathon' nagy bajnoki váltak. 

Menjetek oh múzák s chariszok koszorúzva elej- 

bek, 
Il^dani napjaiban néktek töii^éneze Hellász. 



KEliLO KÖZKP. 
1S95 

A' legfőbbre akarsz törekiMlni hatalmas erőddel? 
A' legszélsőbbet ne tekintsed azonba tetőnek. 
Mert tetyére, középpontjára közép ut emelhet. 



A' POEZISZ, lIAJUAliTA. 



Halljuk! miket mond a' lekötött kalóz: 
Tündér változatok' műhelye a' világ, 
Mint a' poezisz' bájalakja: 

Ám de csak egy az igaz, nagy, és jó. 

Mellyek' mosolygó jelczime lett a szép , 
Hogy mint a' szerelem játszi gyönyör kezén 
Folytassa titkon a' teremtés 

Müve' örök folyamát gyönyörrel. 

Ennek teremtő ihlete alkotá 
Hellász' rózsakorán a' vidor életet , 
Midőn mosolygó égieknek 
Innepein leliegett az ének. 

A' szépet érző emberek' ajkain 
Szívből s/í be gjönyört zengve s vidám erényt; 
Midőn a' nyájas áldozóknak 

Nyájas örömbe' jelent meg a' menny. 

Oh a' poezisz' rózsaszín ujjai 
l'onják azt az öröm' gyenge virágiból; 
Ürömre intve csalta össze 
A' vadonok' ridegült lákójit. 

Most a' halandó, mint ama büszke lyány, 
Villámfénybe vonult isten ölén enyész: 
A' szent poezisz néma hattyú 

'S hallgat örökre hideg vizekben. 

Szűnj meg te is hát zárt fület és kebelt 
a' szép ífju világ' bajira inteni: 
Halottas ének zúg felette 
Mint mikor Afrika' samielje 

A' port az éggel összezavarra dúl. 
Forró porvihara foj(ja az életet. 
Oh a' halandó lyánka' szive 
Emberi szép kebelén viruljon, 

Mint a' mosolygó Helleni-szé, midőn 
A' félisteneket szülte szerelmiben 
Gyönyörre nyílt szív nyiladozza 
A' szeretet' csuda két virágit: 

8* 



60 



BERZSENYI VERSEI. 



a' szent poeziszt és a' dicső erényt , 
Mellyek hajdan üröiu' ünnepivé kenek 
A' nagy görög nép' lioldog éltét 
'S létre hozák örök ideálit. 



A M G 1. I A. 

isas. 

Üsz, pénz ád mindent, de csak együtt osztanak 

áldást. 
Nép' esze a' törvény, melly nélkül pénze veszélyt 

hoz. 
Míg törvényidnek hódolni fog, Angol! a pénzed. 
Addig hódol a pénz neked és pénzednek a tenger. 



Én nem tudhatom azt; 's hogy az Átét gyártja-e 

költér , 
Vagy pedig a' költért gyártná hárdjával az Áte , 
Azt se tudom ; de igaz , hogy azok jól esmérik 

egymást , 

Mégis azonha' nehéz őket jól össze egyezni ! 
Ám de akár mint van, zúgolódnunk ellene nem kell, 
Süt mint a' karaib bajnok harsogja lialottas 
Énekit a' kinzók' keze közit mosolyogva hoszontva, 
Gyáva csapási alatt víg dalra fakasztva köszönt 

sUk. 
Zengj , mosolyogj neki , majd vig lantod lánczra 

ragadja , 
Mint Orpheusz hajdan vadakat, fát, Thráczia' 

hérczét. 



HAUARAíSZ IFJOütZmEP. 

1SÍÍ9. 

Hiveket átvirraszt a' művész , még se talál czélt 
a' pehelyes kis nép álmaihan ki tanul; 

a' mit tegnap alig hallott , azt már ma tanítja , 
Oh melly kurta belük e' hadarász uracsok. 



KÖIiTÉR il^UETE. 



H-onnét van, hogy az ég, a' fátum, vagy görög 
Áte 

Majd luinden jámbor költért és büszke génieket 

Annyira üldöz most, hogy azok majd mind sira- 
lommal 

Töltik el a' Helikont, s czivakodnak fatumaikkal? 



C^ROF :VIAJI.ATH JA110l»H0Z. 

3(lajláth! poétád' éneke leng feléd, 
Nem mint a' rohanó Vág, mikor árjait 
a' kárpátok köztt zúgva szórja 
Tört jeget és köveket sodorván ; 

Csak mint az alkony' enyhületén kalász- 
Párnáján pihenő lyánka' szelíd dala 
Üdvezli a' várt est' nyugalmát, 

'S a' hegyek' ormai köztt mosolygó 

Holdat , midőn már csend fedi a mezőt , 
'S a' pásztor kalilták' gőze a völgybe szállt. 
Majláth! poétád' napja húnyik 
'S nem ragadoz dala' árja többé. 

Tündér tükörben nyilt nekem a' világ 
'S mint egy Pygmalion' szohra, ölem' hevén 
Életre gjnilva lenge honnom, 

'S annak ivá kebelem sugalmát. 

Mellembe mint egy ílion' éneke 
Zengett a' haza' szent lángja; Olympia 
Istenfiakkal küzdve tűnt fel 

Isteni bájba merült iszememnek. 



BERZSENYI VERSEI. 



61 



Elliint a' léiiikép. Am de ha s/ó/a(oiii 
S/.t'p lelkedre liatoll, nem vala puszta Iiniii; , 
Nem, melly iiidailan iiyeiiuek' ajkán 
Lelket emelt : koszorúm' ne biind nici;-. 

S lia szépnek érzed férfias énekim', 
Benned vai;ynak azok, lienned a lionni szív 
Mellyet uiaijasztalsz , benned a' hív 
Honszeretet' daliás erénye. 

Menj , énekeld hát e' magas éi;i lényt ! 
Ezt harsojíta örök Pindarosz és Ilorátz, 
Ez istenité a' világnak 

Hajdani váteszit és erüsit ; 



'S ez nyit nekünk fni éliszi pályatért 
Rákos' hős mezején. Hallom a' pályaz.njt, 
'S a' pályazajhan Széchenyink' hűs 
Hágdozatil, lova' könnyű gyöztét. 

()h énekeld őt a' diadal' fiát! 
Eiirusz szülte pején mint viva nyerve dijt , 
Mint áldnzá fel ezreit, hogy 

Ész müvein kecsesülne nyelvünk, 

Melly iijra szülje a' lerogyott Magyart , 
'S l'annon' férli diszét. Engem a' Villiláncz 
Int már; de honnom' új \iniltán ^ 

Vert dalodat porom érzi majdan. 



KÖLTELMEK KELÉSE, ÉVSORBAN, 

miként az húiijojiira is áll. 



Lilihez 1794. A' löl/er 18í/. eve/ieii 

A' felkölt neine.sseglie/ 1797 

Hcrczeg; Esterházy Miklóshoz 1797 

tToroz Demeterre IS()3 _ 



Az ulmai ütközet 1SI).>. Oclob. 14il. „, 

A' felkölt nemességhez 1S().> 

Felsöbiiki Nagy Piíllioz 1807 

A' Magyarokhoz 1.^1)7 



Kucztiziis Keiiienesaljiilol lSt)S 
Ajánlás 1808. 



Lap. 
„ 3.3 
... 14 
... 14 
_ 15 
... 18 
.... IS 
-_ 1!> 
._ 20 
_ 21 
„ I 
_ 23 



Gróf Festetich Lászlóhoz l80'J 

(irof Török Sophiehez, miil/in (iöthe és Sehiller 
munkájíval ment Szephalomrol Kázmérba 
1809-ben, Kazinczynak Herzsenyihez feb- 
ruarius l4il-ik 1809 irt leveléhez képest, 
mellyet csak e' sor összeállitásaknr találok 
megolvasni. 

Wesselényi hamvaihoz 1810 21 

A' balatoni nyinpha, gr. Teleki Lászlóhoz 1812 25 

Báró I'ronay Sáinlorhoz 1812 2G 

A' bonyhai grotla 1814 44 

Báró Wesselényi .Miklós kepe 1814 41 

A' pesti magyar társasághoz ISl.i 45 

Döbrentei Gáborhoz 1815 4fi 

Dukai Takács Judidioz ISI5 48 

Vitkuvics -Mihályhoz 1815 19 

Hyninusz, Keszthely Isteneihez 1817. febr. 12. ..... .■)4 



Naiioleoiira 1 S20 _ _ 

l'olsíiliiiki Nagy Benedekhez 1821 

Zagyváló 's tiszta kritika 1825 

U) görögország Is2.í „ 

Kellő közép 1825 

\n-lla 1828 



lladai-ász ifjoiicz nep 1829 

Gr. Majlat Jánoshoz 1830. A' kiUíer 54. eveUn.. 



Lap 

57 

._ 56 

58 

..... 58 
.... C'O 

59 

..... 60 
60 



Küvetkeziik' krlcmct csak hozzávet lilcg telirtrm ki. 

.Megjegyzem elébb, hogy az 1808 elöttre es- 
lietóket a'külter. Vas varmegye kemenesaü járás.ibaii 
Sömgyeiiben , mint a'hligi lakhelyen irliata iiikáljb: 
az ideiibieket peilig Somogy vármegye kaposi iár.isa- 
ban Niklán, hová nagyobb jószágára, a' sömgyeniliól, 
legalább miként en hallani, I808ban köKözötl. 'S i-z , 
a' fennebb, valóbban kitiizotlekre nezvo Is all. — lO.sz- 
iiiiinek, melly dicsőit, érdekes (mini gyiillielyel. Es a 
már el nem enyesztheió nemzet, figyeljen ezentiil me- 
legebben, mi hol (áiiiada ele becsületeié, es ragyogjon 
feí az észnek egykori lakhelyén átmenő' emlékezeté- 
ben a' magyar kir. birodalom millioji közül minden je- 
lesebb, külön-külön tájakon, úgy, miként a' csillag 
milliárdok soraiban Urioii és (/'assiopéja 's ezek tár- 
sai . az ismerő' szemébe egyszerre tűnnek. 



62 



BERZSENYI VERSEI. 



Lap. 

Szerelemhez ISOSiiál elébb 2 

Vágvó ifjú kornak égedelme. Remeke. 

Virághoz, ISOSual jóval elébb _. 12 

Az elcreiidűül tTizött péljánv érdemeibe 
még lángolva tapadó ifjabb kor' ömlengései- 
ben. 'S e' lehemre vagy leheletre mutat, az 
Orczy árnyékához, és Téli Takács József- 
hez Írott is ÍJ — 1" 

Küzelitö tél, 1808. előtt 4 

A' hegy boltozafin Nektáros thyr- 

ziisain csalit; emlitése, a' jó bortermí) 

oldalú Ság hegyére, a* teteje lecsapottra, 's 
Kemenes dombja ligetére emlékeztet. 

líoráfz ISOS elótt 4 

Hitetheti Ság heg>-e említése, melly süm- 
gyéni lakjából mindig előtte volt, 's hiteti 
Kemenesé. 

A' Magyarokhoz, e' kezdettel: Romlásnak indult 

hajdan erős .Magyar 16 

1807belinek lehet tenni, midőn a' költér 
Budán járt , 's ott , Magyarországnak nem 
magyar nyelvű fővárosában, elnézve a' vár- 
fokról, a' vész vertté Haza' sík területét, neki 
búsult. 

Kishez , 1808 elöft 20 

Sümsvénhez Xemesdömölk, hol akkor 
Kis János bivatalkodott, csak egy futamo- 
dás. Meglátogatásából származék ugy látszik 
Kisnek, kit iralmai küzött lelhctc. 



Lap. 

Darátinihoz , e' kezdettel : Már már félre teszem 

leszboszi lantomat Látszik, 1812-ben 

vagy 1813b. -13 

Helmeczihez 1815b., midőn költelmei kéziratát 

2d. nyoniatás alá annak niegküldé .Í2 

Elégia, gróf Festetics ÍTyörgy hamvaira — — 56 

E' nagy ember' halála után, melly 1810b. 
Április 2d. történt. 

A' füredi kúthoz. Talán 1826-ban, midőn vize 
itala már kigjógyítá, 's Téti Takács József, 
a' szelíd éneklő már megholt, és meg, a' 
szép miveltségü Pázmáudi Károly Baracskán 
Fejér vármeiiyében. 

Keszthely, a' 22d. lapon. Barátimhoz, a' 22di- 
ken; Güiczere, a'37-diken; a' Remete, 
3S-dikon; Eletphilosophiuja 42diken; Le- 
véltöredék a' 43dikon; nyilván Somogynak 
adják Íratásuk hírét. A' Sldik lapon álló: 
M u la nd óság-oí sem annyira Ság hegye 
egykori várfalainak látása ihlelé, mint í^om- 
ló, Tátika, Rezi várromoké, mellyek , So- 
mogyba le 's onnan Kemenes alá utaztfában 
boroiigtaták eleibe, a' régi magyar időket. 
Az évet nem mutató dalok közül néhány, 
1794 és 1800 küzött fakadotl. Ki azokra 
Nemesdümölkön szülei házánál volttában 
fakasztá , a' gyönvöril leány, u' kedves és 
lelkes lény, Perlaki Judit volt. Még mint 
gyermek ismerém. Későbben Kossuthí Kos- 
suth István neje lönTápjó-Bicskén, 's nekem 
mostoiia nővéremmé. 



IRÁSNEM SZERINTI SORZAT, 

néhány észrerét éllel. 



Mutató arra, miképen téved atya és ta- 
nító, fiíi' és tanítvány' megítélésében. Ber- 
zsenvi nem szajkózván az iskolai tanulmányt 
vissza, mint néraelly más sebes emlékezetű 
ifjacska, haza viszik, a' soproni evang. gym- 
nasiumbol az atyai házhoz kemenesalí He- 
tyére , ..legyen falusi nemesgazda, úgy sem 
tanúi, mindig csak tánczol." 'S a' 18 évü 
ifjúnak legelső költéri művében, komoly in- 
telem, erkölcsi szilárd kitűzés, még szere- 
lemnek is dalában. 



D A I.. 

Lap. 
. 33 



Külön belvílágot élcszte hat benne von- 
zalma 's mivel ezt nem tapasztá magához az 
iskolai fonák tanító rendszer, szeme, innen- 
onnan kapdosott könyvolvasásába külön ha- 
la, melly költéri képekkel igézé. De, ma- 
gába zárkózva teszi ezt, minőleg mindig 
maradott, de heve, zengelem megpendűlt- 
tére a' mély érzetüt, a' szép művészet fijat 
tánczos tombolásba ragadozza 's az ifjút el- 
itéli a' tanító, ki nem teve hasonlítást, milly 
savanvó némelly arcz , midőn a' lélek benn, 
nem ingereltetik, és miként leszen legnyája- 



Lap 



BERZSENYI VERSEI. 



63 



Lap. 



gabká, inihcht »i ajakon beszéd kvl ; 's )>ogv, 
más n' sasli , lia küiliis iilúben üsszcliiizza 
niag.ít, más, ba ósztünrt küvctve , nnpiink 
szegül. IWy ünutu i-szláng kifojlűilése fokai 
risgálatnnál trtszik ki, iiiillv rzóls/.crteirnril 
folra ha/áiikLnii ollv sok iílűig a' taiiilási 
felfogás és még folv. Saj.it erejűből kitör 
lelkességeiiek üzüiie , magátóltaiiulttá lesz, 
's felülkerekcilik oktatóján is, de küzebb 
elme minil elvész ; lélektani alkalmazat noha, 
ebbűi is lívlves logaliiiiit képzrnc; villanóbb 
észt (ledig, taniiliiiánv' iskolai clőrajzaiboz 
is édpsitéssel vonszana 's hamarább vinne 
messzebb. 'I'anitú millvenséget >;_verek mon- 
dásából Ítélem nieg. Ha künvvével találom 
a' liiit szüleinél 's kénlezeni. Mit tanulsz 
öcsémé és igv felel: „N. tanitnmm;/- tanu- 
lok" ezt kell crzcnem : Robotoltató |jrofesz- 
sior, hagvd el székedet. iJc , mikor a' liú 
Igv felel: „Szépet tanulok, ezt amaz tanu- 
lom", ekkor bersülüm a' tanítót, belé tudta 
Ízleltetni az ifjonczot, ez magának tanúi. 

Szereleinliez 

Egy szilaj leánykához 

Majd hu tt' bús tél közelget, sorban, 

jobb hangzatu volna: Majd a' bús tél ha 

közelget. 

A' végsorban: 'A' sicretűdet; hangzatscT. 

Az esthajnalhoz 

Csermelyhez 

Egy leánykához 

Itt is a' végsor előttiben: e's «.rorongn. 
Lollihoz 
Nelli ...„. 
Phillisz _ 



Az en ke,:;ye.sem _, 

Szereliih's bánkódás 

Czenczimhez 

Fö es szív 

Esztihez 

Vig Chlue 

I.egelüszer kisfaliidv K. l82.íb. .Viirórúja 
S5 — hSd. lapjain. Ott a' két végsor ig,v : 

Lilim mis: istenné (eliet , 
Leg:yen , legyea iiall^atuk. 

A' költér, ha vigyáz vala pihenyre is, e' dalai 
soraiban! Vegyünk fel két sorzatot a' lOd. laprul, lás- 
suk miért nem ártott volna. 

Oü csermely, ar | ra térsz látom, 

Csemles ^or^e | ilezéssel , 
Merre az éii | suliajtásom 
Képül epe | ilezéssel. 
A' szavaló' érzése iinkent pihenne nr , görge 's epe 
szi>tas;oknál , de kellellenül esik a' piheny oJa, inert 
érlelem szakad keile, 's mivel ezen nyekkenést meg 
a' lelek nem szereti, következő sorzat folyékonyságá- 
val elégszik meg csak crzet es érlelem : 



Tán babjaid I mosu^aiják 

A' szép lünilér' | lábait , 
'S iiem luilja mint | csókuli^atják 

Hív köuyvim, j tagjait. 

Mert ebben a' lejtés, észrevehetően hízelgőbb. .V mint' 
a' szem kiveszi az ulvasandu szót, a' képzelés egy-' 
szerre azon jelenlendoseggel jálszadja állal azt kebel- 1 
be, millyeniiel ennek kiniundá.sban eltelnie kell. s a' 
hang luilláinzal oda nyom siilyl, hová az erő, kilobba-! 
natis nevekedett; oltan gyengül el, hol a' tárgy, sze- 
lidületre érzékenyít. Ls a' lebengés, üsszeillésl is akar. 
tartani, es ezen összeillés erzele szeret meg nu-g áll-| 
halni, hogy egy kis pihenés ulan nj lehelelvetel adja 
ki a' szol, meg összeillés' folyamában. Knnek erez-| 
tethelesere lehal a' költér is, mint az ezt okozni kellő.' 
maga ügyeljen, ekkor még korántsem menitrkel. Ke- 
vesebbe köteles ezzel trochaeisálo sorokban, ezekneli 
a' iroi'haeiis lejti'sen van a' piheny, 's ha ezen, nyolczasj 
és hetes rímelet' negyed szolagjánál meg nem állhat- 
nánk is, nem annyira sértő. .Sőt ennek azért krll sza- 
badabban niozoghalni, mert különben, mértek, rím s: 
piheny közölt csak úgy reppenghelne, miként a' gye- 
rek niadarii, czerna szálon. Ellenben meg az , ki meg\ 
meitetelénHel is, azért nem akar nyűgöt erzeni magán. 
mint Herzsenyi, hogy gondolatát a' mint kivillan, köl-l 
téri kepét a' hogy' eleibe fellegzik, érzelmet a' melly. 
szobán nyomul, el ne poszálasítsa, miként a' minden-i 
fele kötőbe polyázott fiúcskát elbeczézö anyja, midőn 
még az emlileft piheiiyt sem larlja meg, biz' egy ki-l 
csit rozzant ora ütése elvetéseit köveii. Vagy, hogy 
még egy hasonlítással éljek, ligy ereszti pongyolára' 
sorait, mint a' katona parancs:ir csapaljit, hamar' 
városon kívül ország ulon nieiiel. Távul ettől ekki'iv 
ama disz , mellyel zengelem harsanltára , összeillő! 
mozgalomban ugyan azon gránátos magyar zászlual,| 
úgy ing, még büszkébben mikor hona halárán lúl van ,' 
mintha Gyergyonak vagy Tátrának jőue fenyvese. j 

Nagyon érzé különben ezt Berzsenyi, az alibbj 
lévő ,, Versformákról 1825" irt e' soraiban: ,,az ének 
külső termeszeié áll, a' hang' hullámos szállongasá- 
ban , annak különféle megszuggaltisiLan , iiyugponljtii- 

haii, de az 1808 előtti evek dalaihoz meg, sem a' 

Kassai .Múzeumban olvasott : „Fut az íiIi'í'h nem su/:(ir/i.[ 
leguzebli Auium mtijd e/mi//"-, sem Orpheusban a' .,,Fe-' 
kele szemű »zep /lö/gi/rcfikf , fíepiil/ielne/c mítit a fecn-^ 
Xe" elra^,ailo köllérí fuvalom nem ösztönzé Kazinczy 
állal, kibe pedig az ifjú, termeszelesen, beleszerel-' 
mesedett, mert ott a' legbájolobb egyszerűséggel csil 
lagzék ele. Idebbi nem simongalásat, menti betegsége.! 
Iszonyú erelem . léleksérrel azon korban nyomorgani, 
midőn férfi' hülése már ura lenne a' száguldolt képze- 
lemnek 's a' rohammal szállt éneket mind inkább fel- 
kellemzené. 

.\' kis.,pibenv" szó is akarná magát men- 
tegetni, miért csoszek ki tollból, ezek irtta 
közben , Fábchicb-ííuzmics riigrinijii = cne- 
siirii beljett. 'löbb , cdesrgy vclc az igék 
között, mondja, 's ha élnek azok, <j is mel- 
léjek állhat. Mert: 



fi 4 



BERZSENYI VERSEI. 



nienek , iitengz , vieti után van : menij , 
iiienvasszoiiy , inciiiiv. 

szövök, szőssz, .ízű-hl'il lőii: Szoiiv, falu 
Komárom vm. 

unok , unsz , nn ada nevet Ksztergom 
vármegvcben , Uiiijwak. 

zuhanok, zuliausz , zi/Ziti/i-hól álla elé 
szépen nem régiben : zulia«y, vízg_vóg}iioz. 
V.s nem sokkal elébb: villanok, villansz, 
villan-ból : villany. 

'S Jeni/ iseloszer: fenek, fensz , yi!«-b()l 
lett, és az után \ú\t Jeni/ii-vé. 

A' millycnségszók között unokája /n'i, ebbíll 
lii'iviilt elé Győr vmegyében, Bőny, a' láng- 
eszű zengér Bihari szülhelye. Mert nemcsak 
idetartozik ez is, sőt egyik mutató ahhoz, 
hogy n>/ itt e' rag magára: korántsem csu- 
pán i/. Ezen lágyító jegy, különben is már 
«-nel végződő szóhoz csendesen csak oda 
olvad 's i'n, cs/'n, névből, általa /«;/, csi/iy 
más név puhul ki; rán , vén allapotjegyzű- 



ből pedig vánii , ve»i/, ige 's névrag lágyul 
elé. A, e, magánhangzóhoz ragadván ni/, 
lön: any, anya, eny , enyő , enyv; fc, ke, 
le, sze , te, ve gyökből meg lett, lehete, 
lehet: fény, kény, lénv , le«ny, szcny = 
szenny, tény, vény. 

^'ágány-hoz piheny , még igy szól : ma- 
radj te azon a' te számodra kijegyzett hehen, 
mellyet általad n' dunántúli magyar megne- 
vez; Guzmicshoz pedig: miként tudád te? 
különben jó izlésü, onnan ide tenni, hol 
csín éreztető. Még a' latinnál bevett ctiesiira 
is igen darabos, száraz grammnticus kezdé. 

Ha engem befogadnának , végzi piheni/ , 
mellem fog állani hasonsággal: csillany, dob- 
hany, lobbany, suhany 'stb., mint csupán esz- 
mebeli fogalom, ezekből: csillan, dobban, 
lobban, suhan, 's leszen, a' cs/l/iinrís, dob- 
banás, lobba ná s , suhanás, külön cselekvés/ 
jelentő; csillanat, dobbanat, lobbauat, su- 
lianat, pedig, cselekede/e. 



O 1> A. 



Lap 



A" felkölt neinessL'ghez 1797 Vi 

Berzsenyi nincs a' Vas vármegyei fel- 
keltség sorában, hihetően mint egyetlen egy 
li , de viszi őt is, hír és látásvágya Hetyé- 
ről az atyai házból Szombathelyre. Közel 
ez oda. Vele, az 174Ibeli dicsőség emléke- 
zete. Előtte a' szombathehi térre gyüleke- 
zett vármeg_yei sergek tábora , olly csillogó 
háborús dísszel , minőt u' magyar öltözet 
alakít. 'S a' liazaliúi lángalom kebele' mé- 
lyéből egyszerre szakad ki: 

El még nemzetem Istene ! 
Kz a' valóságos ihlet. Az egy sorban magá- 
ban, egész hosszíi esedelme nemzetének, az 
enmaga által 's más ellenségeitől tépettnek, 
megcsaltnak, min az ifjú már ez előtt elke- 
seredve aggódott, ha nem örvényeztctik-e 
hajdani fennálltából, miként más elébbi nem- 
zetek sora lett, süllyedésbe. Nem, így har- 
santja ki : 

K' nép nem gi/iilerész csoport , 
Nem rabbélbe emelt bits bi/zogi/m/l , 
's ha birtokosabbjai nem F.ajtán túl pazaro- 
landják el magyar föld elélioztta jövedel- 
müket, hanem ii' feleslegből a' nemzet lel- 
kiségét emelik ; ha elsőbbjei folytatandják 
időkről időkiglcn a' szabadságért vívott ősök 
erényeit, leverhetctlenül győz a' tömeg 's 



bölcs bátor, vitéz népről, melly, tekintetben 
érti magát , mint külön független nemzet 
tartani, 

Andrásnak ragt/ogi/ó na/ija le nem menend. 
A' tüzelmébe , 1794 óta megint mennyi ta- 
nulmány gyűlt! ismét csak magára, elzár- 
kozottan, iMost, 2Id. évében, görög és ma- 
gyar hisztériái fényképeket lebbent fel , 's 
tisztán áll előtte , hogy viharzott nemze- 
tét, iia líd. Rndrével, aranybulláját ki nem 
tudja magának mindenkori biztosítékul adat- 
ni , akképen darabolta volna fel őt megint 
más nép, mikép ő szünteté meg egykor, a' 
mai földjén kapott fejedelmek' különállását ; 
tehát, Iiogy e' rolianó, küzdelmes nemzet 
ezután is csak úgy marad fenn, ha törvényes 
királyához, féltékenyen őrzött szabadságá- 
hoz , hajdani erőslelküséggel ragaszkodik. 
Berzsenyi, ezen ifjúi első ódájában épen úgy, 
mint férfibb \íoxi\é\\yAn. G'ór'óg Demeterre ', .1' 
inagi/arohhoz , 48d. lap; Az tilmui ütközel ; 
A' fek'óll nemességhez I 805í. ; Felsűbiiki 
fsagi/ Pálhoz ; A' magijarohhoz I 807 ; Fels. 
királi/nnkn<ik Keszlheb/re váratásakor ; Szi- 
tági/i: Felsőbüki Nagi/ Benedekhez stb., foly- 
vást ollyan régi magyar nemes, minő- 
nek azt az idegen d'Alembert 's Montesquieu 
is jellemzé : törvényőrző királyi székhez meg 
nem rcndülten hív, szabadságaiért 's nem- 
zeteért láng. Magyar közösjogi ódaköltér. 



BERZSENYI VERSEI. 



C5 



L.ip 



Kolozsvári néhai unitárius prof. .Molnos 
Dávid, tübLsxcr vállá elragadtatással clűt- 
tcm , mint rá/.la fel ötct ezen óda: tenni a 
nemzetért, lu>p_>' a' hamuba mesterségesen 
takartatott parázs, ürOk túzre keljen 's 
leégesse azt, ki megint elalatásán inescl- 
kednék. 

Ha ennek kültérletekor ') , mind együtt 
volt-c már a' rziiuzethez képest, azon 50 
czernvi sereg (nem mind nemes) mennyit nz 
nDtílieli országgyűlés Posonban a' december 
lOd., kült 'ici. czikk érteimében, mint nem 
szemclvenkéati felkelést ajánlott, adatok ki- 
keresése mutatná. .Arra intene ngian Jiisef 
főlicrczeg , a' hasonlóan 21-dik évében volt 
„.szeretett vezér" említése, ki az idézett or- 
g^ülési l-ső ezikkben nádorrá választatván, 
mint ország fjkapitánva az egészet kormánv- 
zá, de Iierczog llsterházynak 4 sor jut, ez 
pedig esak a' dunántúli kerületnek vala ka- 
pitánya -). A' táborzat ideje, niigustus utolja 
ragv septcuibcr. .Mert Ksterházv , július 25. 
lJ'.)7ben Alsólendváról irá jelentését Kör- 
mendre , a' nádnr főkapitány hoz , ez pedig 
a' fcikeltség számára szólandó haditörvén_ve- 
ket, minekutána azokban a' vármegyék meg- 
egyezését sergeikre nézve vette, aug. I Idi- 
kéről küldé Szombathel^rrd , Felség eleibe 
megszentesítés végett, 's mid.ín a' királvtól 
hamar lejűvének, megint még augustusban 
a' kerületi kapitányokkal ugvnn onnat közié. 



2. Esterházy Miklós herczeghez 1797 13 

Rcstelhet.^ volna ezen óda, 's kivált 4d. 
sorzatáiiál. ,, Miért épen fennmaradó kültér- 
tiíl dicséret, embernek, kit nemzete Jóltc- 
vői sorában nem értékéhez képest lelünk." 
Ezt lehet reá, mondani. Azonban az ódán. 



') KöUér <iévbi>I költérleni va^y kulléreliii oUyan, mint 
a' fennforsTÓ: bcesmárleni, bérteui, fecséricni, órsár- 
lani , örlcni, pazarlaiii, porlani, sikárlani, su^ár- 
laui, u^arlaui , vezérleni, Ta«ry becsmérelni, sugá- 
rolni, vezérelni 'slb. , e' nevekből: becsraér, bér, 
(ecsér, ócsár, ör, pa^ar, sikár, sugár, ugar. 'S 
kóltér/c'í mint esclekrrj , köllér/cl mint cselckerffí , 
megint ollyan lenne, mint: sugárlás , sugárlat, ve- 
zérlés, vezérlet 'stb. 

'; Uistricluatis Generális, miként aláirását láttam. — 
Dunamelléki kerületi kapitány volt gr. I'álfl'y Miklós, 
Körmenden 1797. jul. 12.1. a' ná;lor fukapilánylioz irt 
levele al.ilt: C. Nirolaiis PáKl'y G C V l* (Generális 
Canipi Vigiliarum Praefectus) et Distr. G. — Tiszán 
inneni keriileli kapitány Báró Mészáro"; János, ge- 
nerális (a" lelkesh magyar Iiölgyek elsöblijének öz- 
vegy gr. Teleki I.'íszlúnénak B. Més/.árus Juliannának 
atyja). Tiszáatuli kerületi kapiláuy B. Spléayi Gábor 
generális. 



Lap 



megnyerés csinja vonul végig olly udvari- 
sággal , mellyel a' római hazali-érzelem llo- 
rátziust bcszélteté az önzött pazar Augusz- 
tushoz. Berzsenyi , felolvadoltan. a' felkrlt- 
ség láttára: mi lenne belőled, nemzetem te, 
forrong , ha természeti nyers erődet , euró- 
pai sorba lelki miveltség is dúsítva tenné. 

Ott száguld lovagsereged, bízhatni sebes- 
ségében: amott villog a' gyalog fegyver, 
tudod szuronyai neki szegesét; de hol a' 
pattvantyiis, magyarból ? Nem neveltetik ah- 
hoz , pedig ide már iskola kell, nem elég 
csak mezei felsulianás. llerczeg! alapíts, 
hogy évenként vagy száz törzsökös magyar 
vérű legény kéjieztessék. Hiszen, ágyutan 
most a' hadak esze. 

F,' sergeket, mint elragadja nemzeti zen- 
gelmük')! Mert, megríkat téged magyar, 
a' te zengélyed '). De, lovasaid előtt nem 
magyar a' harsonyás (trombitás) csoport, 
gyalogaidat cseh vertté tányér, német fútta 
bárántsip 'stb. éleszti. Hon, czigány keze- 
ben, zengszereid. Hogyhogy? I".z indiai 
nép, csak Sigmond királyoil óta közötted , 
az előtt magadból kellé kiválni zengéreid- 
nek '), kiktől ez általvevé. Pedig lám 
kedvtöltésből hány magyar nemes űzi , sőt 
alkot maga zríigélyt, van hajlam tehát olly 
magtarban is, ki a' zeiu-lykar jeles közle- 
génye lenne. .4z Istenért! herozeg, szeiiiel- 
tesd ki magyar urodaloniságidban az arra 
való magyar fiút mind, neveltcsil ahhoz, 
udvarod zenélykart lizet, Haydn, házad 
dicsősége. Mit szülhetsz ezzel még nemzeti- 
ségünkre nézve is! Magyar iiriliázakba ma- 
gyar klavirmester fog járni 's nem változ- 
tatják csak azért is elébb más nyelvűvé a' 
kisasszonyt, hogy zongorázni tanulhasson. 
Fegyverneki legény, ki azt vitatja, hogy 
zengeleni a' nyelven nem simít. I'őtársal- 
gási körben az teszi még elfogadoltabbá. 
i'.pen e'ncmü luíveltségnek hasonlóan tehát 
nemzeti vérbe oltása ezen eszmét ébreszti 
fel: kinek csak egyféléhez, vanliajlama: 



') üengelem, átaljában musica, mint, igéből: /é/elem. 
/Ví/alom , vagy rf kiizhe csusztával fájdalom , iraa- 
lom, íiValom, «iirfalum , i/nalum, rc'rfelera , ru/isza- 
lom 'stb. így: A-ú7tcIcm. 

') Zengély, ária, air , nóta, mint igéből; aJiály , ao-- 
wály, í/íarfály, írníály, leiitreiy , rí*xély. Ide tar- 
tozó, a' csak / betűvel divatozó: /crfél,/írfcl,/n«al, 
üúVél, 's az igy lelt: ro/ial. 

') Zengér — muuciit, mint igéből: /lalétT, jiffjcrlár (sza. 
golár) 's lásd a' 53d. lapon elébozollakat. l'gy, /f»- 
tér — pirtor, festő és festesz helyett, meri feslö 
a' vászon, gyolcs selyem festője is, fn&léizaéi , pedig 
ctz rag ellen van kifogás. L. alább. 

9 



66 



BERZSENYI VERSEI. 



lapi 



tormába esett féreg ; igaz miveltség , min- 
ilennek méltoliii tudása. 

A' zászlókon, inell^ ékhez e' SzoniLat- 
lielv alá gvült sereg esküvék , ha mi feste- 
mény van, magyar kéztől- e? Mindenre, 
herczeg, add képtárodat nemzetednek le 
Budára , alkalma/z ahhoz nemzeti képtárpa- 
lotát, alapíts melléje éydíjat legalább 10 
magyarfi számára. Mánvoki, Kóré Sigmond 
magyar jeles képirók yalának, Kupeczkit 
is hozzánk csatlá születése, lesz tüLb ma- 
gyar festér , niegyiyó olasz ecsettel is. A 
sok pénz i'gv, melhet most külfüldi festér 
viszen ki, hon marad, temérdek pedig, 
mert ezer meg ezer festeti magát évenként 
a' m. királyi hirodalomljan is. ^li nagyobb ? 
^ álik ki majd, nem csak egy-egy szép és rút 
arcznak jól tálalója, de feltilu arczokat meg 
arczokat élénken összeképelő 's türténedel- 
mi festéri"nktől Örvendeni fogunk, tüLb kü- 
rött. Dobó Istvánon Egerben, niidőu a' tö- 
rők ajánlatlevelet, török követ láttára tűzbe 
veti; látni fogjuk: „S/'/ietisne regem ve- 
sirum fiilvrum regnís si/is orbart'^ , fénjes 
jelenetét, minők nj nagjTa ébresztenek. 
Herczeg, herczeg, te gyűjtesz képet könv- 
vet, Ízlés, lélek azokhoz Lenned, vásárold 
azt magyar jövedelmeddel Magyarországnak. 

Azon kis virágszál , melhet a' seregnéző 
egyik magyar főhölgy tüze fel, ha díszkert- 
ből való, magyar díszkertész ügyessége után 
nyilt-e ? Csak egyet szólj, berezeg, ^s igaz- 
gatód parancsot ád nevedben, hogy Kismar- 
tonban magyar kertészlegénvek tanítassa- 
nak. Ki vélek osztán külföldre , jőjcnek 
vissza mint jó izlésü 's alkotó diszkerté- 
szek. Neked térítik ezek vissza rajok tett 
költséged , azután máshová is elszakadoz- 
nak ') , magyar uraságok honi értelmes ta- 
nult fűkertészekkel fognak fel virág és me- 
legházas vltetvénvt, 's az eddigi nia^jar 
kert : sz/7í'ffs , diós, almás, bürükkel, hantos 
ülű gyeppel , fa reteszes kísajtóvul , tüs- 
kés kerítéssel, uj szint vált. így neveltess 
urodaiomságaidban magyar többféle erőmű- 
vészt, csínos munkán mesterembert. 'S ke- 
nyeredet enni fogja hazád gyei'meke, nem 
máshonnan beszakadt: adatni fogsz a' ma- 
gyar kézniiinek is divatot hirt. Végig folj- 
a' nemzeten az akármifeléhez fogás kedve ; 
a' magiarból neiu csak pap, katona, ügy- 
véd, orvos es közebb csizmadia, szabó, 
csapó, kovács, leszen, nem mindig csak 



Lap. 



ugy túrja földét, miként a' javításokat nem 
ismert időben. Pedig a' melly nemzetbői 
nem magából kerekedik ki minden élet- 
ágazat embere utolsó kálha fűtőig, annál 
ipar, mesterség, kereskedés, találmány, di- 
vatékszer , soha sem lesz egészen nemzeti , 
's így az ügyesség műveinek nevet sem ő 
talál. Ládd, ládd, mint segítenéd megszün- 
tetni ez alföldi mondást: ördöge van annak 
a' ni'metnek , mindent kimesterkel ; megvál- 
toznék e' másik: „olasz kitalálja, 7iémet 
megcsinálja , magyar megveszi. 

Vagy, ennyiféle' teljesítését terheltetése- 
dül nézed? í-zemtelenség ? Mentsen Isten! 
Hadd nicndhassani tisztelettel: Harmincz 
egynéhány nrodalomságodról beszél az or- 
szág, szánd a' mondottak közül csak eg}Te 
kettőre , a' legkisebbnek évi tiszta jövedel- 
mét, mig élsz; nem, csak 10 — 15 évre. 
Hiszen a' magyar király , csak örvendeni 
fog illy életnek, hogy a' mig ő felsége, 
millió gondjai között mindenre nem érhet , 
mindenüvé nem nyújthat pénzt, az alatt, 
a' nem adózó magyar főurak közül egyik 
mint ennek , másik mint amannak felsegí- 
tője lépik udvarába, mert illyen elémozdí- 
tcktól kürülvétetés, királydicsőséget nevel, 
haláladon pedig neked, fájdalomban rendül 
meg nemzeted. Kibékélkednek az évek. 

Az ifjú Berzsenyit, illyen nemű ohajto- 
zatokra, születése iskolába járása tájain a' 
berezegi házról hallottak ébreszthetek, e' 
mezőn. A' nép maga beszéli Fraknó kin- 
cseit , mondája van a' Popron vniegyei Rüj- 
tök és Csapod között 1700-nak közepe kö- 
rül díszelgett ílonbijouról, az általa egy pa- 
raszt szép leányért Lesvárnak keresztekről , 
hír szállongott a' Mária Therezia idejebeli 
Esterházj- Hl. Miklós berezeg által Eszter- 
házán folyt fényes udvarról, az ottan tartott 
franczia színészek, olasz énekesekről, 's Ber- 
zsenyi olvasható Bessenyei Györgynek 1772- 
ben Bécsben kijött „Eszterházi vigasságok" 
czíniű versezetet. 

Te , mostani herczeg , így olvada hozzá 
hazali érzelme, nemzeti miveltségnek élj, 
minek szövendekét gyujtá meg az 179?ibeli 
országgyűlés. A' Barsban fekvő nagj- veze- 
kényi mezőn 1652b. augusztus 26d. inkább 
meg hala hüsileg Esterházy László, Ferencz, 
Tamás, Gáspár, mintsem, bár számosabb 
türökcsapatnak , megadja magát ') ; Pá! , 
nádor 1 68 1 — 17 1 3 liuszonnégy csatában víva 
's egyszer sem futott, ez magyar nyelvű iró 



') Gróf Fesíclicli Györg:y tanítatá ns Benét, ki Pesten, 
nagy virájkereske lést imiita, mellyet most özvegye 
folytat; herczeg EaKhyáui Filep , a' megint Pesten 
díszvirág 's magboltot nyitott Muszelyt. ( 



') L. Kazi , História regni Hungar. libr. VII. és: Köz- 
hasznú esméretek Iára, IVd. köt., Pesten 1832. 



BERZSENYI VERSEI. 



67 



Lap. 



is volt ') valLisi akknri szellemben. Hűs 
eleiil nevét. Te, fenvieltesti ismék clcfej- 
teti'sével. Szivsrakailva rsfiggeszkeilik ezért 
Bcrzsenvi , e' két soralian : 

Hát nerazeleiliiek mért fakail illy soká 
A' rég óhajtott laurusi? .... 

.\z erre forJuláK megráz, künntet gördít. 
í)lvasá-c, kit meg akara indítani/ nem 
tudom. 

^liklús hcrezcg 1795 körül gróf Neuiicrg 
számos könyveit vásáriá meg, az ciciről reá 
szállottakat l'szterliazárul liccsLe vitctc 's 
az egészet ott állította lel. 

Képtárával, iiicihbcn már ISIJtig 541 
darab volt , miként Kismartonban akkor ki- 
jött catalogusa miitatá, Bécs műkincseit gva- 
rapitotta. 

Rézmetszet és rajzgvüjtemcnjc I823ban 
56,OüO darab körül járt. Bécsben. 

Miizcumában, ott, a' java festcincnjek, 
's Tiiornwaldsen , Schadow, Dartolini, 'l'c- 
nerani, Bartoiiui 'stb. kezétől szebbnél szebb 
szobor. 

Kzek g^akor szemlélésével 1S22, IS23b. 
éltetem magamat, 's rövi<l leírásukat késér- 
tciii. L. kivoimlban itt , Berzsenijihez irt le- 
reUim köziilt. 

Az ISOSbcIi országgyűlés 7d. czikkjében 
a' berezeg , 8000 for. ajánlásával emlitetik 
a' F-iidoviceáboz , liová Mária Ludovicát a' 
sor, 50,000 forinttal, ^larczibánvi Istvánt 
ugvan aninival, .Jékellalusi Jósefet 20,000, 
gróf lllésházv J.stvánt 20,000 ftig teszi ki. 
Ksterliázv .M. berezeg, azon SOÜO-rét, még 
ISOSban Sopron vármegyében 2000-rcl tol- 
dá meg, 's ígv, lO.OOOrcs áldozó lett. Ha- 
nem az iSlIb. következett pénzbcrs leszál- 
lítás e' 10,000 /f/e/í! lunkó forintot 453-1 
forintra 54 xrra csökkentette váltóban, 's 
ennyitől íizetc kamatot 1^27b. végéig. Jó- 
sef főlierczeg-nádor felszólítá 1828b., akar- 
ná-e azon váltó üszveget, pengővé tenni? 
s gondoskodva jcgyzé meg egyszersmind, 
hogy egy ifjú' cvitartására jorgolatul (sti- 
pendium) ') 0Ü6C for. 40 xr. pengő tőke- 



Lap. 



') Kismartonban , Frakoón egészen magyar lelkületű 
udvara volt. Láttam rur^atiam magyarul irt liivala- 
los leveleit .Sopron várintgyéliez, városához, t■/,eI^ 
levéltárában, Kisni.irlonból lC82t)öl jul. 7.27. Béc,- 
böl aug. 30.1. 's majd innen majd onnan, 1690, 1092, 
169."i, 169fi. így több Eslerüázytól. Nyelvük a' Ic.?- 
csinosabb társalgási. 

') L. A' 11. m. nyelvemlékek Ilid. kötetében, a' tatrosi 
I4(j(ibtli másolatból Jászay Pál állal kiszedett szó- 
sort, „irgalmasság'Siál , hol, jorgat :^ miserelur: 
irgalás vagy jorgalás, Jargaláx •=. stipendium. 



pénz kívántatik. Miklós berezeg most ennyi- 
nek kezdé fizetni évenkénti kamatút, halála 
óla pedig l'ál lija teszi azt. 

1809-ben a' jiesti nemzeti múzeumhoz, 
ajánlott 1000 hot fekete banknhun. ISIIb. 
lön ez, 200 váltóforinttá, 's e' 200 forin- 
tot 1811b. septemberben lizeté bé az ország 
pénztárába, honnan ezen adatokat lb4lb. 
dccemb. 21 d. kaptam. 

Sokat költött, mondják, 32d. szániu ma- 
gyar gyalog ezeredére, mellynek tulajdono- 
sává, gr. Gyulai Sámuel halála után, I802b. 
neveztetett. 

\' magyar akadémia alapítói között, neve 
nincs, l's egyéb ujabb intézetcink is csak 
ohajták. 

Kimulék 1833b. a' szép táju 's egészséges 
levegőü olasz Comóban — hol épen azért 
házat tárta — CSd. evében 's így 1797b. 32 
esztendős volt. 

Talán hát nem is kellett volna, mik teen- 
dőscgét említgetni, már most. De a' Berzse- 
nyi-óda kelésének czélzata kifejezendő volt. 
De azon nemzeti csengés, liogy a' bécsi rop- 
pant kincsü, magyar szerzetté gtjüjleme'ni/, a' 
hcrczcgi háznak Budán a' várban 140 év óta 
birt 's alkalmazandó nagy épületébe szállana, 
most még inkább hevül, mert gróf Apponyi 
Antal, párisi követ, Bécsből már Posonba teve 
által 1827b. becses könyvtárát"), mert 182^? 
óta uj fényszak villant elé a' magyar főurak 
's áltáljában a' hazafiak honi áldozataival. 
Ks a' londoni követ, Pál berezeg, szivén 
viseli nemzeti míveltscgünket ; lS23b. va- 
lók szerencsés azt személyesen, hosszabb, 
vele folyt beszélgetésekből tapasztalnom. Ha 
pedig ő, még akadályoztatnék, a' hon uj 
nemzedéke kéri majd, új ivadékát; mert. 
meghalunk mostaniak, annyit téve csak, a' 
mennyit lehet, hanem a' nemzet él 's kö- 
szönetet hálát akar mondani herczcg Ester- 
házy Pál maradékának is. 



3. Görüg Demeterre. 



,.._ 15 



Ezen óda mai olvasója , már kedvesen 
juttathatja eszébe, hogy Vd. Ferdinánd ki- 
rályunk ő felsége a' magyar tudós társaság 
alaptukéihez 1832ben 10,000 pengő forintot 
ada. Ks örömmel nézi Jósef lőhcrczcg ná- 
dort, alapítói között még 1827ből 10,000 
pengő forinttal, úgy Károly főiiczcgct 1834- 
beli ajánlata szerint ismét 10,000 p. forin- 



'J L. KüzhaszDu csmcrelek tára. Elsú köt. Pesten 1831. 
Apponyi czikk. 

* 



6f? 



BERZSENYI VERSEI. 



Lap. 
tal , mellj az akadémia számára 1844-ben 
kezdi adni százától öttel kamatait'). A' ma- 
gyar királyi ház tehát, a' magyar korona 
nemzetének iigyénél mostanig 30,000 iiengő 
forinttal. Ezt hozá, az idő" nemzeti hango- 
sabb fejlése. 

Szabadjon GörGgrűI is egj jegyzéskémet 
ide serítenem, mert egyéb enyhülettel jár, 
's Berzsenyi jcilcmzete is következik belőle. 
Es úgy hinném, ne engedjük elsemmülni 
mint eddig, eszeink apróbb de érdekes is- 
mertetéseit akárraelly őket kitüntető olda- 
laikról. Nézzük cpak niiképen dugdos a' ko- 
míves, terebes kövei közé nem különben 
morzsákat, mik nélkül falát ki nem simít- 
hatja, llhenekből épült elé külföldi több 
között : Critiques et portraitg lillérm'res , 
par C. A. Sainte - Beuve. Tonie I. II. Bru- 
xelles 1832, Biographical and critical his- 
tory of the british litcrature on the last fifty 
years, by Cunningham, Paris 1834, és lesz 
nálunk hasonló. / 

1821 tavaszán Bécsben a' császár és ki- ^ 

rálylakban épen Görög Demeter udvari ta- 
nácsosnál valék , midőn akkori nevendéke 
Ferencz Károly fűherczeg, egy kisig^) nyilva 
maradt ajtaján keresztül, magyarul híva egy 
szóra Görögöt, ezé mellett volt szobájába. 
,, Várjon egy kisig angyalom", monda hoz- 
zám Görög 's ment. Ajtaját nem ereszté 
egészen zárába. így a' magyarul folyt köz- 
leményt a' császár-király atyához menni aka- 
rás felől , átliallottam. Görög majd , öreg- 
nek öröm mosolygttával jött vissza, de hall- 
gatott. Belőlem kimelegvék a' szó , gondol- 
nám a' nemzet öröméé, azon, hogy egyegy 
királyi herczcgével ezután megint saját nyel- 
vén szólhat, miként hajdanta Székesfejér- 
váratt, Visegrádon, Budán. "S mi jól esek 
I. Ferenczben a' törvény így teljesítőjét ér- 
zenünk. Majd Göröghez folytatám: „tudni 
fogja méltóságos ur , ódái megtiszteltetését 
Berzsenyitől Í803b." — „Nem tudom , fe- 
lelt , kedves angyalom , ex vala vieg szúli- 
tnsi szelíd szo/cf/aa , nincs már időm verset 
olvasnom. "S ajakán, mosoly. 



') L. M. tudós társasági névköny 1841re, C5, 67, C8. 1. 

'■) Kistég {— Idcslnytt, kevesenné) úgy írandó, hinném, 
helyesebben l»s-tg állal, miként az elébbi: mindég 
helyett már: mindig -et irunk. 'S így kellene: eli'g 
és nem: elég — satis , mert ez annyi, mint: el-ig; 
ollv sok már, hogy el-iff van; ele'g pedig — rom- 
burüt/r. Mindég, elég, kisség , csak i és c köztli 
betiicserénk által lett, mint a' Iiajdani általjános fs, 
a' johh: szeréi/, meg<'»/ , ma: »s , szerinl , megint, 
pedig ez egyszersmind: comtiioriel. /Clet, lélek, táj- 
ejtéssel illy betiicsere által: ilet, lílek 'stb. 



Lap. 



íme , Berzsenyi , a' magát meghúzó. Ol- 
vassa 27dik évében Görög kineveztetését, 
éneke ömled, a' magyar történelem éleiről 
nemzeti fájdalmakat pendít meg benne, de 
csatlakozó jó szíve már ezutánra csak igas- 
ságosat vár, 's elhallgat vele, nem küldi 
meg. ^lint az eólhárfa. S'zellő suhantja meg, 
a' hurzat zengedez, lebegtetője megszün , 
's az édes hárfa néma. 

A' világért nem engedett volna még most 
mutogatást Berzsenyi szerénysége. Lelkébe 
ütközött atomnsokat mind csak rejtekben 
forraszt uj alakításokká , eszlángi ösztöne. 
Sőt meg sem álmodják ismerősei dolgozá- 
sait, mert hallgat efléléről falusi nemes tár- 
sai mulatozó körében , mellybe zengelem 
szenvedélye haniarhamar vivé. Kis János 
kapta rajta későbben véletlenül. 



Az uliuai ütközet 

Virág Benedekhez „ 



._. 18 
._ 12 



Virághoz Ányos még 1772b. nov. lökén 
monda, a' m. irodalomért olly nagy buzgott- 
ságu Bacsányi által 1798b. Festetics György 
gróf pénzén kiadott munkái 103d. lapján: 

„Mi dolog, barátom! hogy ismét versekkel 
írsz és uJ frigyet kötsz a' kilentz szüzekkel 
Kiktől a' múitt időn vég bntsudat vetted 
Midőn átkaidat rakásra gyűjtötted? 

Poctal munkáit közre bocsatá Téti Ta- 
kács Jósef gondossága 1799b. ismét gr. Fes- 
tetics Györgj- költségével. 

Horátzius poétikáját Virág kiadá, saját 
ujabb költelmeivel 1801. Lelius \a^y M. T. 
Cicerónak beszéllgetését a' barátságról 1802. 
Fórra itt lelke nemzetiségünkért P3 bérhez 
irt ajánlatában. — Az üdósb Kató vagy M. 
T. Cicerónak beszélgetése az öregségről meg- 
jelenek tőle 1803b. — Magyar poéták kik 
római mértékre irtak 1540től 1780-ig ')• 
Kiadta Virág Benedek. 1804. 

Ez eddigiek ihlethetek Berzsenyit 1808. 
előtti ezen ódájára. A'irágéit szikrázatokka! 
találá, mellyek fel fel is lobbanának, mint a' 
közben közben meg meggyúló cserfa, ámbár 
megint lassuló égéssel. De korukban épen szo- 
katlan hevüek voltak, mert az ICOO végével 
eldeákosított nemzet férfiai, az idébb elnéme- 
tesített főcsaládok hölgyei , a' fennséges ké- 
pű gr. Zrínyi Miklósnak &'zircnáját, Liszti 
László Mohácsát, Gyöngyösi' Murányát már 



A' n. m. nyelvemlékek líd. kötet 23d. lapián 1529b. 
van egy sapphói mértekben lenni akart dicsérete sz 
.Miklós pápának , mellyel Gyöngyösön találtam. 



BERZSENYI VERSEI. 



60 



I.np. 



Lap. 



nem iijen ismerek'). I'.s Ide rajt.i n' ry^'wi/s 
veniis-i/iun gveiiged kecscit , inclltek őt Ho- 
rútziiislioz mint kútlőliez kü/eloülirr inger- 
lék, kit villamos clértésével !itiii\ ir.i keresztül 
ncze mintii.i Nitscliiick futotta volna meg 
macvarázatiiit , ki azokat lleinsiiiN Dániel, 
Hnxter, Bentle^', Sanadon, (iessncr, Mit- 
sclierlich 's mások kiigazgatásaiLól szedé 
világosra. Virágnál találá megLillentű esz- 
mékiil : .V gvőzüdelnieskedó magiar sereg- 
hez 1789. a' 12d. lapon, Barúti Szabó l)á- 
vidlioz 19d. I. Iiol Í)rc7.vn az elkeseredés ; 
KgV liajólioz 23d. I. mi llorátziiis „() navis, 
rctercnt in maré te növi tliictiis . . . lionért 
renicgeserc emlékesztet ; nála : Ti, egv .An\ á- 
nak — a' Hazának — magzati S'2(\. I. mi- 
nek rziMio az 182'ib. Trattner J. l'amás ál- 
tal kiadott g\ íijtcmcnvLen (mellvet Virágtól 
Tamás barátom az én serkentésemre vett 
meg 300 váltóforinton): ,,A' versengő ha- 
raliaklioz" ; ott, „Károlv gvőzödelme Osz- 
teráknál 1799" a' 158dik lapon, melly a' 
franczia g^ilkolódott lázadalomtól irtóztat, 
's Berzsenyi politikai liite' megalapítására 
mintlia mérséklő befolvással lett volna. — 
Mert virági hatálvról , Berzsenyi' e' saját 
vallomása : 

Példáa elteli mellemet 

Jer, jer, légy kalauz pályarutásomon, 

inkább a' nvelvvel élésre, izlet kénvesbsé- 
gére 's költéh szelleme felfogására nézve 
látszhatik szólani. 

\'irág nem akará mindennek magyarul 
kitételét. Csvifolva említi az : 'iTiisz , mcz- 
engi/ féléket. Iloratzius jioetikája 21 d. lap- 
ján, mint későbben, l8ltb. kijütt Kuridi- 
eéje lődikén épen Kaziiirzyhoz i'rva mo- 
solygó gnnyjával vág a' eaesnra helyetti vií- 
gtini/\ioz, mit tiilajdonképen Fabchicli vága 
elé 's azzal ennek vágott ntátia Ciizmics. 
Virág, még köritrhe sem akara menni, ha- 
nem esak c('rrí/«ba, bajvivóhelyre ; borvíz 
helyett ő esak mindig savanyú vizet akart 
inni , noha Krdélyben Kenderesyjc 's más 
is, mindig horvizet tétetett volna kedvelt 
borocskája mellé. 

Virág borzada , I"'rentz , gy.lz'dclmc, 
liető kiiigratáson, 's az a' F'rentz igazán 
annyi mint: io/onrf helyett h'limd, de Virág 
liáesinak még ,kétségb' esés' sem kellé. Atal- 
jában monda: ,,Nintsen a' Magyar Nyelvben 
F.lisio , hanem Rúvidittés." Jó ízt vesztege- 
tűnek jegyzé ki helyesen a' minden szóban 
A-zó vagy F.-ző sorokat; — nem olvashatú 
bosszonkodás nélkül a' mértékre vett verset 



•) .\inade. F.iludi ís HajnisrAl , alább. 



ritmussal keverve, p. o. I'.lete deli fiigi/nn , 
nyugodalomba rus^ijon. 3,), 26d. lap. „Kgy- 
szerüség, józan értelem, íiyelv saját lolya- 
ma legyen főgond" így szóla. 

Berzsenyi is, milly huzakodó megfonto- 
lással nyúlt eleinte azon új szókhoz, mely- 
lyek az első kiadáskor szúrattak verseibe, 
mutatják panaszából szedett jegyzeteim. Mi- 
kor tehát egykét szóért mint övéért , a lo- 
pok róezos jVo/íí/o/í// , ellene is pitypalatyolt, 
r/Tí/oba esettnek érzé magát, mert őtet, tudta 
nélkül tolák előre újítás kezdése egyik ve- 
zéréül, más vala iiáta megett. Azzá jellem- 
zése akkor sem lön egészen való, midim a 
mása<l kiadásra maga helyeselte már némely- 
Ivet, mert ő inkább rsak , okos kiválogató 
volt, in<lítványzó , kevésben. De , hamar ki 
kczdé most benne kapni ugyan azon találó 
nyilt ész , melly elébb óvakodtatá , hogy a' 
nyelv szelleme titkainak új felfedezései A i- 
rág nézetein tágítanak, 's a' mi, nyelvsze- 
rü , a' mi diszes , a' mivel hiány pótoltatik, 
mind elfogadható, okos elhelyezéssel. 

A' szótag mértékű kültériét nála Virág 
intése, kit meg arra kedves Rajnisa veze- 
tett annyira szeldelésével az alcxander s 
átaljában a' rímesversnek, hogy csak hala- 
dottabb kora csengeté azt hangzatkáiban. 
Berzsenyi' kényesb érzése czélszcrübben vá- 
lasztá mellyik irásnem hangulatához jobb 
épen ^ rím. De mérni 's egyszersmind rí- 
melni, leóskodó izetlenség marada előtte, 
amahhoz meg Virág néhány sorzatot igen jól 
találva tért, mintha magába szállt volna, 
hogy csak az ollyan alakba léiiított lelket- 
lenscgct kell vala üldöznie, nem a' rímne- 
niet magát is. Berzsenyi esak később vallo- 
gatá, midőn a' m. akadémiai nagy gyűlésre 
jöttekor gyakran valánk együtt, hogy az 
egyenesen zcngelem mellé költött dalnak 
csak ugv adhat zengélyi lebengcst a' zenély- 
szcrzü , ha mérve is van, hanem niesterké- 
lés r.ijta ngyan ne lássék. 

Berzsenyinek ezen ifjiii rokonszenve 
azonban Virágtól későbben külön alakult- 
ság lett. lieiicxe félénk. Midőn a' költcri 
szárnynak még egy suhogtatást kell vala 
verni, akkor ereszkedik, burkoltságai ér- 
telmét csak meghittjei tudák. Dániel, mint 
a' jósló, köszirt hasogatta fellegek megett 
tündérkedik. „'I'éged dicsőit a' zeiiitli és 
nadír" sorában (I. itt e* 21d. lapon) Shake- 
speare festette költér' szeme. Szabadságért 
bátran nyíltan lobban, 's mind c' mellett 
csak esti tisztító villám, nem vad zápor kö- 
zött gynjfó , nem pusztító üszök. Olvasata 
szélesebb, — Virágnem ismére európai ujabb 
irodalmat, — képei annálfogva változafesah- 
bak , maibb világuak, nézete átaljánosabb. 



70 



BERZSENYI VERSEL 



Virág felülmulta vi'iiasztott előképét Rajiiist, 
ki torzonborz volt ugjan, de nem Ízléste- 
len ; Berzscuji felejteté Virágot. Ő nem 
csak eg_^egj cserfa loLbanat, nála egész ósi 
fenyves hasáb tűzben, hosszanta fel a' hegj- 
nck, miként Csikban mikor a' vész meg- 

Virágból jámbor játszi öreg válék , ki az 
ű Kelemfüldérol szendén ballagdogált nyári 
estenként a" duna bidjára, fv'ityüldügelt ott 
nyulak szigete felé 's ba kérded : mit csinál- 
nak í-'zázadai, elbusultan válaszoiá: Öcsém, 
a' lelkem fáj belé, nem lehet irnoiu Mohácson 
innen. De kezdél más tárgyat, g^ermekileg 
vidámithatád fel, elgyügyüge veled, 's azon 
mosolya láttára, melly szája szélén vonult 
el, övé lettél. Hon, ifjakat nyájasan buz- 
dita; enyelgő sorokat irt harátilioz, kik a' 
kevéssel beérőt, jiapi czím vágyat nem is- 
mertet , segítgeték. Ha rossz kedvében nem 
kapád, 's tudál nyelvén, gyönyör volt vele 
lenned. Illy sikerrel szelleng vissza Rómá- 
nak irodalma. Horátziusi künnyüvér, Ta- 
citus embersége , Seneca stoicismusa , Ti- 
bullus egyszerűje. 'S ő harmad vidám ter- 
mészet a' magyar irodalomban. Faludi Fe- 
rencz volt Amadé után a' másod. Fennszerü 
belség löki ennek 1779 előtti könnyű dalá- 
ban a' hitegető ,, Szerencset" vissza, mi tün- 
dér képzelemniel tánczoltatja meg a' ,, virá- 
gokat", melly szívélyesen nebeleg a' „tarka 
madárral." A' többiből sokat elengedhetünk. 

Berzsenyinek első 's végső költelme osz- 
sziáni nap 's holdvilág. Elete delén , minőt 
más, ha megszesszen is rajta magában, vidám 
vérrel felejtetni akarna, ő, könnyes szem- 
mel néz a' múltra 's úgy már, a' jövőre, 21d. 
lap; szüretén is, a' népe vidámítotton, este, 
diófa tövénél gerjesztette tűz pislogásain 
képzeleg, 43d. lap; ifjúi altatása eltüntté- 
vel setét lelkét csak a' szelíd nő hív egjet- 
értésén 's gyermekein kelő öröme nyitja, 
23(7. lap ehíj hasábján. A' szép birtokú föl- 
desúr, világi okos gondban, négy kedves 
magzataért, kiknek jövendőre is tisztessé- 
ges élelméről mint becsületes atya, nem tu- 
dott volna vétkesen úgy feledkezni, miként 
némelly csak a' literatúrai hírnek bolondult. 
A' hazafi, a' költérpedig nagyszerű lelkében, 
mint egy megsebzett sas , Világosvár ro- 
máin, megzengett Szilágyija homályos ár- 
nyával. Hol az a' nemzet! mondja itt, mely- 
lyet én akartam. í-'ajong benne, hogy, majd 
kétségbe is esve felőle, érette miért nem te- 
liete többet; miért vévé cl tőle a' nagyhoz 
úgy is rövid időt, annyi évi kínos betegség! 
Es érzé:ollyanra pazaroltam-e barátságomat, 
ki raegrohantatásomkor félre csusszant, mert 
már elkapta lantom dicséretét, 's jobb olda- 



Lap. 



Lap. 



lamat sem meré védeni, ne hogy megrázas- 
sék istensége, a' koszorú." 

Illj' clborulásokat somogyi magánossága 
is bölcsőzött. Horátziusából itt csak ez ma- 
rada benne: levius fit, paticutia, (|ui<lquid 
corrigere est ncfas. 

így szállá e' tanítója elüzionába Virág, 
így Berzsenyi. A' pogány Horátzius megve- 
regeté a' keresztyén A'irág vállát; Berzse- 
nyin a' másik keresztyénen meghökkent, mi- 
ként a' magát már főpolczon érző, új ver- 
senesére legelőszer pillant. Matthisson ör- 
vendeni akart egykét foltjáért Berzsenyinek, 
hanem ez , már bánta tettét , 'k csak meg- 
hajtá magát a' német keresztyén előtt, szóba 
vele nem állott. 



/6. Horácz ..„ 



Fölüti marada itt felelt gyanánt, miként 
az Iső 's 2dik kiadás irá, ámbár ezen ö-zés 
mellett mindenikben : fergeteg, fedik, éne- 
kel, gerjeszt, fejeden, jelen, elrepül áll, és 
ha már a" dunántúli, kivált somogyi, egy- 
szersmind pedig szegedi, kccsköméti /ofö// 
mcgtartatik, úg)- , kell vala: förgeteg, fö- 
dik, énökel, görjeszd, fejedön, jelön. Ezen 
tájak úgymint, harmad hangzatu e betűnk 
ejtését ó'-vel éreztetik 's így ez , nem csu- 
pán betűcsere. író hiszen hangoztathatja, 
irodalom induláskor, születése tájáét, melly- 
hez szokott, mert a' többiről még nincs hal- 
lomása, így tévé ezt nagy Sándor kora fe- 
léig a' hellén, 's a' dóriai ésjóniai két fő táj- 
ejtés még íiolia és attikaira is oszlott, mik 
közül jóniaiban szállá le Homérosz, Heszio- 
dosz ; áoliaival Sappho és Alkeosz , dóriai- 
ban leginkább mértani ^s bölcseleti munka, 
attikaival Sophokles, Euripides 'stb. Hanem 
ez csak addig történt, mig egy-egy fő, még 
külön tolá fel magát más-más tájon , a' gö- 
rög fejlés elemeivel ; későbben az attikai ada 
főbb színt, midőn a'makedóniai egyurság és 
udvar az egész hellenséget Attikában ponto- 
sítá össze. Azon ok szüle nálunk is eleinte 
a' XVd. százévbeli Guary codexben: velág, 
kegyős, mindön , embör, igíin (pcldabalól) ; 
Kinizsyné 1513beli imádságaiban: nömös, 
legyón, édéís, nekó'm , terívmtő , lelök (nera- 
zetibclöl), Írását, mivel mindenik szerző du- 
nántúli volt. Bertalan papnál pedig 1508b. 
mind í azért ví'sit, gyülősí'g, szíless/g, bt- 
két, árnyj'k, k?'s/rtct, (teremebölöl), hangoz- 
tatással, mivel a',, halabori faluból nevezett" 
Bertalan pap a' máig is í-ző Beregnek vala 
fia; 's Erdűsi János 1539b. sárvári ujszige- 
ten kijött , magyar nyelvtanában mint szi- 
njcrváraljai , a' szatmári ejtést követé : be- 



BERZSENYI VERSEI. 



71 



Lap. ! 



KzílliK , inrklís, szorzi's, lís/on, rísz, filif, 
Illek, itrl iriisiivnl , luikot ^árv;'ir körül is 
hiillott \'iisliiin. Mcfjiiit csiik síiját tiíjcjtcs- 
trl jo^ve/trtrk N\itrii, Güniür , Aliiuij vár- 
mogvoi Ifveli'klicii fciotfcbli is (■-/(•ssel : tcr- 
teiit, jevcnilö, tervrnv, koti'Ic/.i , oszcnk, 
erem, cnlcg = türtéiit, jövoinlő, törvény, 
kütolrzi, eszünk, öröm, önlüjf. l,. R. ni. 
nvelvcml. llil. köt. Vejiycs Irat. III. 119, 
152, l.-):5 'stl.. 

Ni'ilunk ezen ni.tjil sűrűn ő-ző m.ijil »'-z<> 
vapv i-y.íi tájejtés közi'il az :'ir|iiíüi udvartól 
költ latin oklevoleULcn clefonliilö magyar 
üzavak legiiikáLb i/zvr jelennek meg, mert 
a' (liinántuli Fejérvúr volt székhely. I)c a 
liuilni magyar lulvar l540nig már egeiket 
sem éreztete kitünűldjcn , a' több tájról oila 
jött" vagy ottan éltnek beszéde csínos olva- 
dásiivá lön ()- és íi-iiek f-vcl felváltásával. 
/.. /i'. VI. tii/elrem/. l-xó l-öl. LXl 111(1. lap. 
líd. Afil. 1 rí;yes inil. 19. 20 es ^8.') , 387 
liip. „F.z io wrac/(7ütt, az(ala/c/i;tt", lel- 
jük a' pesti születésű llorncniisza l'étcrnél , 
ki, I Jetrekil várában Hal assi István sajtiijával 
l.í8 1b. kijött 's vallási reformatiót terjesz- 
tett |iredikatzióinak nyelvét, Gyarmati Ha- 
lassiakén kivül, ('sejtén Náiiasdi Fercncz, 
.Markiigfalván iSzcjicsLcn Máriási I'ál, Töl- 
czekcM Sárosban Kajii Fercncz, és Poson 
vármegyei viccliispán Fzterbas Fercncz 'stb. 
nemes ur udvarába vivé, mivel ezeket, mint 
elésegítűit dicséri. Az erdélyi nemzeti feje- 
delmek udvara Gyulafejérváratt, a' budai 
voltat már díszre fejtéssel folytatá 's p-nek 
többszer hangoztatásával az erdélyi hangej- 
lésnek , gyökök mellett hívebb maradását 
éreztete '). Alsó Fejér vmeg;. ei Uájiortonon 
szülelett Forró Pál magyar Curtiiisában mcly- 
lyet Hcthlen Gábor Debrecenben ") lí)19b. 
nyomatott ki , a' nyelv mivelt , nagyon ér- 
demli tanulásunkat, alihnn ft/ ,fe/elle, leg- 
felső, áll, és „kegyes ember", nem: föl, 
fölötte , IcgfölsM , kcgyös eiubör , 's a' nála 
találtató tí/tt , tíittünk , Magyarországon fo- 
rogtában ragadott reá, luiként a' debreczc- 
nies: dics/'rctcs, f/nyes, tört/net, itílet, mik 
leginkább ajánlatában találhatiik , bizonyo- 
san Debrecenben, hol azt .,Az felséges Fe- 
iedelemnek" irá. A|iáczai Csere János, a 
szász gyönyörű Hárczaságnak felséges eszű 
(ia, hároniszéki szép tisztáit nyelven adja 



') I.isil, alább: fe 's /«" gyök. 

') így, csak r-vc'l , miként a' mai: ci , rí^cnte gyak- 
ran eliirunliil , nuha fvlvállva. Ha megint megszokná 
szeniüjik (ullunk, egy, ketlösieliiii hangunkkal ke- 
vesebb lenne. De, nyárelő, nyárbü , nyárutó 'stb. 
nem rósz elnevezéssel együtt csak úgy búkál mint 
a' felleglepte hold. 



Lap. 



ki ,,^^agyar l'.ncyclopaediajét, Ultrajectum- 
ban lö'i-Jb. s a' székely tűs hangejtésként 
hagyá ránk : fe/ , annak f,/ille , felhő , fel- 
legj/cnn, temérdek, ^'//cwge (talán: geny- 
bnl), 's e' mellett: ^7/<v/;yöríi , gyöngy, mert 
ez íigv jöhet gyöm-bői mint rom-ból rongy. 
Rajta, l'rdély 's leginkább Székelyföld liai, 
elé közületek láng ész' müvével, latin-tieniet 
clegvedés nélküli nyelveteken. Csere János 
Apáczúról, nagy csillagotok. Akkori uj mii- 
szavai mintha- mindigiek lellek volna, pedig 
ű ereszté ki azokat , ép rajokul. liléadása 
világos, mert feje is az volt. N_\oma vezes- 
sen tovább. Most kelleténél itikább utánaz- 
zátok a' mag\arországit , mellében több lön 
ugyan a' tanulmány szerinti, de, ticlek haj- 
danból sajátibb, gyökríil származottabb. 'S 
c' kétféle : e/Jcii ! 

Berzsenyi, látjuk eltére a' somogyi '"-zcs- 
tül, mert 2d. kiadásában sem azt liagyalá 
meg, nolia társalgásban azzal pzóla, misze- 
rint ottan neve is: IJíirz.rivnyi. ligy választá 
Hérodotosz és Hippokratész, dóriai szülő- 
földe hangejtése helyett a' jóninit. rulöll-rt 
azért kivána, velem erről szóltában, mert 
fel-ett, monda, annyi is, mint /tVe/íz/i'-nek 
múlt iilejc, 's így hozá elé: 7iiri;ell és mö- 
pölt köztt éreztetni kellő különbséget, ám- 
bár feleletemként mindig leszen nyelvünk- 
ben egyféleképen hangzó, de mást meg mást 
jelentő szónk. Lám az aligmult többesének 
első személye: falánk, fulánk , félénk, nya- 
lánk, terménk, egyszersmind millyenscgszó 
is: világ mi/ndiis, világ = gi/erlyti ; ár, 
vize, c~izmadifie\ holmié ^ olló furfc.r, olló 
haediis 'stb. Következetesebb lön azonban 
Berzsenyi ('s még eddig ez elég) a' hason- 
lóan dunántúli A'irágnál, kinél volt: dücsöit, 
röpös, pöröl, tsöpög, füröszt, födüz, fö- 
lött, gyöpöz ') 's majd meg: gycpez , fer- 
geteges, penget, gyenge, fel. 

Mi adhat nálunk újra divatot most ! a'nze- 
rencsés hangciegynck ? Környölállásink kö- 
zött, csak a' hatályosabb irók , 's ezek be- 
folyásával a' magvar akadémia. Ki azok kö- 
züiyV>/ben is c gyilkoló, adna halált inkább 
annak e' szavakban: árnyék, ajándtk, fa- 
zf k , kar/j, h.njlp'k, halándfk, nyonidrk , 
szánilék, szurdek 'stb., mert c betű ezekbe 
hangrend ellen csúszott bé későbben, 's írja 
hát: árnyok, ajándok, fázok vagy fazak 



Társalgási beszédében Virág igen hiiz volt. Azértj, 
monilá fclüle nekem Uuc/y Emil, a' n.igyon l:eilves|| 
cjlósü erclílyifi, bosy Virágon, a' szohác.skájálian,] 
beszélőn, mikor Icgelöszer ballá, csak eIálméIkc)ilo(t.|| 
'S néha szeszélyesen, oiifiiúmji szerette, mikénti 
Virág: f.?ií/o/n« bclyctt cjié, néba összccsucsorit- j 
gatá száját 's Virág ö-zéseit iigy ö-ö-zle ki. Ii 



72 



BERZSENYI VERSEI. 



miként Csere Jánosnál van ; irja : kar.tj , 
hajiak, halandók, nyomdok, szándok, szur- 
dok, mert ezeket a' liajdani tiszta magyar 
világ igy ejté. Mindcg-bííl már a' helyeseld) ; 
mindig, jön; 's leve íme lehet: lön 'stb. 
Es a' felettébh spondéusos nyelvbűi így, gör- 
díilékeny trochaeusibb is lesz. 

Ha elmondhatnám itt Carl Henriette bur- 
kus kir. udv. kamara énekesníí észrevételét 
c és ö hangról. Carl beszél berlini német 
nyelvén kivül francziául , olaszul ; énekelt 
Madridban spanyolul, Péterváratt oroszíil , 
Varsóban lengyelül , olaszhonban taljánul. 
Mikor 1841b. tél felé a' pesti magyar szín- 
házban vendégszerepeit vala kezdendő, nicg- 
kére , tanítanám meg a" „Bájitalban" Adina 
szavai helyes kiejtésére. Ebben van , az 
erdélyi Deákitól (ki Barthelemy' Anacharsi- 
sát is fordíta): Miért r^piil majd violára ... 
Hogyha /'c/ kívánsz gyógyulni 'stb., nem: 
Wipiil, föl. Majd más daljáték került elé, 
sílrű ő-zéssel. Tanulja azt is. Ah, monda, 
kérem kegyedet, rakjon mindenüvé e-t, 
hová csak lehet , a' sok ö , összehuzatja aj- 
kamat 's hangja nem szelídíthető. Lám a' 
Bájitalban ez nincs, annak nyelve zengel- 
miségét én is érzem, úgy Jakab Istvántól 
az ,,Eskü"t, ha néhol ő-jét, e'-re fogom. 
Most olaszul énekelt sok «-val több o-val, 
erre néhány magyar sort, mellyet megsze- 
rete. íme, szóla megint, olasz után, mind- 
járt a' magyar, előttem: csak «-t, n-t ne 
sokat az énekbe, 's ekek, okok, nuk , nek 
ne nyekegjen. 

Ertű művész ítélete 's el nem fogulté , a' 
helyesebbet szokta kikapni. Metastasiói ke- 
bel és fül tehát a' magyar dal simongatásuihoz. 



I.ap. 



/ í 7. A' ffilkült nemességhez 



lí 



Az ennek 3d. sorzatában álló vad Rácz 
kifejezést, vagy a' dnnántuli köz elnevezés- 
ből, vagy alkalmasint Virág' ódájából vette : 

Ti, egy Anyának — a' Hazának — magzati.. 

Szelíil Minerva' tisztelöji fájdalom! 

Ti ! mint a' részeg vaiI Ráczok kanlra kelvén 

L. Miigijur Minerva Ilid. hiilet , Jirtig Be- 
nedek poétái munkáji , Pest 1790. /. 82. — 
Virágra e' i-«rf millyenségszóért a' budapesti 
ráczok szörnyen megharagvának 's Vitkovics 
Mihály és fivére János a' budai derék, jó 
magjar rácz pap csillapítá le űket. 'S Virág 
poétái munkái 1822beli kiadása' 67d. lap- 
ján azon sort így tévé : 

Ti! mint a' részeg vatl Tráczok karilra kikel- 
vén ... 
1831b. egy pindirka nyilatkozatom cicibe 



jeligéül én Virág 1799-beli sorát találám 
venni, feledésével a'Trácz-ra változtatásnak, 
's akkor meg rám zúgott egykét becsületes 
magyar-rácz atyafi. Pedig bizony Virág az 
elsőt sem irá csúfságból , hanem itt , hábo- 
rúi jellemzetül , mert a' rácz is ott ugyan 
zajgó vitéz, kegytelen verekedő 's olly izmos 
tagból szakadt nép , melly győzelmet segít 
úgy elé , egymással összeveszttében sem ké- 
niéletes , minél fogva ide költéri képül való. 
En pedig azt is gondolám, hiszen e' „vad 
rácz" elnevezés nem az egész népet éri, ha- 
nem, catholicusok által adva, csak a' görög 
nem egyesült felekezetet , a' másik mintha 
már szelídült volna , 's így vallásbeli gyű- 
lölség, mit nem ölt fel, kinek esze kinek 
szíve helyén van. Sőt mellőzvén e' szomorú 
czivódást, azt hivém, hogy azért sem veszi 
már e' vad-at magára, a' közinkbe magyar 
törvényre jött régi ráczok magyarrá vérült 
ivadéka, mert igen sok ics nevű, különb 
jnagyar hazafi, ferde neveltetésénél fogva sok 
elfajult magyar főúrnál , mint lám ama sarj- 
ból, Bácska földéről a' legnemzetibb magyar 
hölgyek virágzanak elé 's inkább azon hök- 
kennek meg, midőn a' jó bécsi német meg 
a' magyart , szép gőbölyeiért a' legszivélye- 
sebben leökrözi. De meg, eftele szokott köl- 
csönös eiczimcrczést csak ollyan kap fel ürü- 
gyül, kinek begye már telve némi torlako- 
dással , mert a' mint ugyan egy nemzetbeli 
család más családra süt némelly bélyegecs- 
két , úgy kereszteli el egyik nemzet a' má- 
sikat, sőt nemzete ágazatát. E' berzenkedés 
már természet. A' berlini német a' bécsivel 
komázgat viszont, 's átaljában a' német ágak 
egymást, így kefélgetik: Dit bairische Sau , 
üsterreichisclier Liimincl , grol/er Tyroler y 
pi-eiissischer Affe , salzburgischei- Knupf, 's 
a' sváb neve nálak : U^asserspülzle. Össze- 
sen nieg a' német , u' francziára „französi- 
sc/ier Windhetitel^'' czímet ragaszt; franczia 
szájban pedig ,,í/«ro?i «//«?««/«/" annyi, mint 
lomha, itkányos vagy iszákos ember, 's va- 
lami csekélység feletti komoly vita : que- 
relle allemande. Üsztán a' franczia megint, 
maga között köszörülődik. k' lorraini előtt 
a'pyrenei lakos; cnmpére oxirs , medve ko- 
ma; egy basbreton a' párisit „faiseiir de 
diei/x-nek híjjá, mert nem hiszi , hogy is- 
tene volna. Hát az olasz? Nápolyi mondat, 
a' velenczeiről : il veneziano é pagtino, mi- 
vel egykor Velencze, a' r. pápával víttában 
ezt harsanta: siamo primo iv/ieziii?ti , e poi 
chrisíiani. A' ílorencziai , ha megharagszik 
a' rómaira, puarpiino di Tevére, sújtja reá, 
's a' római, amazt főnélküli vagy fejtelen 
lónak szidja, minthogy cavallo helyett a' 
toscanai, havallot mond. Még az angol, skót 
és irlandi egymástszd Jeles! Igy, a' magyar, 



Lap. 



BERZSENYI VERSEI. 



73 



Lap. 



a' jialóczot, iioino{;yit, gőcscit epvüg^firi le, 
a' székelyt Icliutázza, e' meg G^ergvóbaa 
a' MaroK és uilvurliri^szrkit : vaczkorosnak , 
kotvuhiiak ; a' csíkit kciiilermngosnak, gnbé- 
iiak ; a' hároiiiszi-kit botosnak ; a' mngvaror- 
Rzágit bicskásnak betyárnak; az udvarbeh- 
szeki meg viszont a'gyergvai székelyt kecs- 
kelejesnek csufolgatja 'stb. 

Azért ejtem ezt ide , mivel igen sajnál- 
nám, ba Berzsenyinél e' vad M\illyenségszn, 
újra |ierzs lenne a' rácz eredetű mostani 
ivadék némclly ifjaiban, kiket az ill>r gyürü 
elcsillogtatni akarna eleik tisztelt peblájától 
a' X\'ld. százévben, midin Subicli, Frange- 
pán , Petrovicb , \'rancbich 'stb., magyar 
háizá lön a' régibb idübűl '), magyar kirá- 
rályi udvar nemzeti szelleménél fogva olly 
nicggyőzűdésből, begy mivel magyar szabad 
alkotvány osztályosai, kötelesek inkább a' 
nemzet egészébe sonilniok, mintsem külön 
huzakodással egy kisebb elszakadvány „lia 
en nem, le sem-ct kiáltozzon, 's osztán va- 
lami jelesb egyikbűi se legyen. 

Herzsenyinél is ama szó, csupán külté- 
lyes hadikép, miként ^f/rrfi/ezos ös, /cegyet- 
len Bzé\ie\y , Jené hajdú, haragos kun , ke- 
me'ni/ horvát. 

Ismertem Berzsenyit. Velem eg'yütt in- 
kább cgygyé szerette volna ölelni a' magyar 
királyi birodalomnak. Fényes ujabb felvetése 
szerint közel 13 millióját, mintsem gúnnyal, 
a' török 's belháború miatt sok nyelvűvé ke- 
Tert népségét gzéllelparittyázni. 'S ugyan 
balgaság volna magyarnak azért nem tanul- 
ni Sbakespearet, mivel 1589 — 16H között 
irt egyik színmüvében íane /iiingarian-nek.') 
azért mondatja , mert F.urópa' nagy részét 
egykor, pusztítva nyargalá bé. ToH-nson már 
másként ira, majd méltolóbban Paget, úgy 
Miss Pardoe barátnéni, 's várjuk meg csak, 
miként fogja fel a' magyar történedelmct 
Wakelield barátom. Azon szócskák, miket 
magyartól a' rácz, tót, sváb, szász, elég 
nem jól, de torlás képében még is csak hal- 
logat , minil elenyésznek, midiin a' m.igyar- 
rá cgészülést olly élesen mint eddig, nem el- 
lenzendik. Igen felvilágító czikk e' tárgy- 
hoz: ,, Magyarismus (az az: Magyarság) 



Lap. 



•) L. Régi m. nyelvemlékek. Builán , 1840. líd. kötet, 
382, 384, 3«)2, 398.1. lap. 

') A' „Merry wives" 1 felvonása 3iirk jelenetében: „0 
base Gongarian >vi;lit," áll Klels her t8ü4 és 1833- 
beli kiadásában 's vé;én magyarázata. Ue ,,hunga' 
riant" is olvasék valahol , ámbár most nem találom. 
Idézem azonban, mert e?y lanulútársam is hunga- 
rianra emlékezik, 's igy olvastlát monda ennek egy 
angol is Pesten, januariusban 1842. 



többféle mániák elleni harczában." L. Szá- 
zadunk 85 szám 1841 , es «' 87 , «9 , 9i , 
98, 99, 100, 101, \ü2di le számot , Bá- 
rándytól. Vendégnépcink azért hon, megma- 
radhatnak nyelvük mellett. 



Felsöbüki Nagy Pálhoz _ 

Ezen lángész jellemzése mint Sopron vár- 
megye országgyűlési követéé az 1807, 182^, 
1831 , 183?;, 184()b. országgyűléseken (mert 
az 18llben voltra, noha választaték, nem 
vala szabad mennie) iMiss Pardoe munkájá- 
nak: The City ofthe Magyar, London, 1840. 
I-ső kötete, 20Ü — 303 lapjain áll úgy, mi- 
ként azt Albion lelkes szívélyes leánya, n' 
többi illy megismertetések pesti közlőjétől 
nyeré 's a' hogy' Posonban az országgyűlés 
alatt 1839b. maga is hallá, megismeré. — 
Óhajtottam volt én Nagy Pálról életirási ada- 
tokat is ide tennem, 's azon szívességét, mcly- 
lycl 1814-ben Folsőbűkön fogadott mint B. 
Wesselényi Miklóssal és ennek akkori derék 
nevelíijével néhai Pataky Mózessel megláto- 
gatóját visszonozva kértem meg azokért le- 
velemben 1840b. Vctte-o, nem tudom, mert 
válasz nélkül maradék. Szerénynek ismerem. 
Eszeinkről elég a' Miss Pardoe által felfo- 
gott figyeltetés előre a' külföld előtt, nc- 
melly tévedés belécsuszása mellett is , mert 
a' melly angolul olvasót ezután a' gőzös 
hozzánk lebegtet , nem fogja előre hinni , 
legalább bctűszerint nem mind azt, mivel 
most is úgy bocsátják el néha-néha Bécsből, 
miként 17löban Lady M. W. .Montaiguc-t ; 
,,Barbariába mégy", init nekem már több 
angol es frnnczía kivalla , Beudant pedig 
1822ben kiirt. 

Miss Pardoe munkájából , a' „Pesti hír- 
lap" l8llbeli 17d. száma 13(). lapján közié. 
Deák Fcrencz Szála vincgyei követ jellem- 
zését; Klauzál Gáborét Csongrádból 57d sz., 
Beöthy Odonét Biharból 87d. sz. , így : Be- 
zcrédy Istvánét Tolnából, későbbi számában 



^9. A' Magyarokhoz 1807. 



Tv Tituszoddal hajdani őseid 
Várába gyűltél .... 

mutatja, hogy a' kultér, az I. Ferencz ki- 
rály által akkor Budára hívott országgyűlés- 
hez beszélc magában , melly Napóleon szerte 
hangzott győzelmei gátlására, minden ma- 
gyar fekvő jószág esztendei jövedelme h.i- 
todát, az ingótól pedig értéke század részét 
határozá, ünkcnti segélyül. „Szabad népnek 
10 



19 



20, 



74 



BERZSENYI VERSEL 



Lap. 



szabad lelke csudákat tcszen , azt tégy mos- 
tan te, üiiállásir alkotván) os nemzet, hogy 
napóleoni kény 's eszmék alá ne essél, ha- 
nem úgy raaraJj hahsbnrg-lotharingia kirá- 
lyi házaddal . miként azt szövetség mellett 
választád 's ahijól királyodat esküvel koro- 
názod"" F.z , a' lelke, ezen ódának, össze- 
köttetésben az ulmai ütközetre irt 4dik sor- 
zattal 18d. lap. Ugy is maradott a' liiv ma- 
gyar. Puszta hang lön Napóleon későbbi hi- 
tegető felszólítása, mellynek francziáhól ma- 
gvarra fordítására Bécsben 1809 Márfon Jó- 
sef prof. vala kényszerítve , de a' mint ki- 
szabadnia zárt szobájából, egyenesen ment a' 
bécsi kabinetnél bejelenteni, hogy azt belőle 
raeggyíízüdése ellen csikarta ki Marét, bas- 
sanói herczeg, 's azért is irá magyarul csak 
hányva vetve. Jgy beszélé nekem ezt 5Iár- 
ton. Ki javított azután rajta , 's ki toldá 
meg bosszújában , csak hallomásból értette. 



ÁO. 



A' Magyarokhoz , e' kezdeftel : Romlásnak 
indult hajdan erős magyar 

Ezt is 1807belinek tevém felébb, 's talán 
nem vétem el. De, akármikori, egyik Icg- 
költéribh áradozat. Már ez átaljában minden 
magyart illet, 's az egymikből álló egész 
nettizetet. Végig hasínt történedelraén , ,,mi 
volt? mivé lett?" azt mutatja elébb égető 
tükörben, vegén pedig már fekete mázuban, 
melly legmagasb hegyet erdílstűl várastul 
távolítva piczinyít el. Mert Berzsenyit utol- 
só sorzatában a* fájdalom már lenyomá, 's 
elméletének, mi, költéri heveiben is gyak- 
ran eléokul , itten sikere : mintha már min- 
den elveszett volna. De épen azon elmélet- 
ben ez is fekszik : nemzet I akarsz-e még él- 
ni? ha igen, erőre! fel az elmerítetésből : 
ha pedig vesztedet fel sem veszed már, buk- 
jál csak még, bizonyosan temetve vagy. 
A' tárgy gondolkodást ébreszt. 
Isten , nemzeteket akart. Ha csak egy 
szólam ') volna kerek e' világon, a' körül 
belől 900 vagy 1000 milliónyi emberneni, 
csupán henye temérdekké válnék , egyik a' 
másikra bízna mindent. De a' 3000 körül- 
nyi nyelv és tiijejtés általi elválás, ország 
és alkotmány- külön mozgása, vetelyt gerjeszt 
a' szomszéddal 's a' sulyegyenért örök ver- 
seny fejlekezik. Ez a' szel , melly az óceá- 
nokat poshadtakká lenni nem engedi. Ez a' 



16i 



') Nyelv, Ziinae ; szólam, SpracJie. ügy lehet szól igé- 
ből, miként él , fut , fn/;/ , fiiiff, szeli, leli iséböl 
lett: élem, aelas, futam, folyam, hullára, szellem, 
kellem 'stb. 



középponti erő, melly milliókat rokonabb- 
fiágba vonsz. Így e' milliók magok alkotta 
■'s rólok nevezett országgal töltik el a" világ 
minden szegét-lyukát, a' legsivatagabbja is 
vissza igézi lakóját, mert ott nyüzsög szo- 
kott szólamáuak tömege, niellyhez énje több- 
féleképen kötve, 'l'ermészet vete ösztönt ily- 
lyen elszigetelt álladalmak fenntartására min- 
denikbe ;'s liog}- az, huzomos lehessen, azon 
Isten adta belvonszalom külön családok' ép- 
ségben marasztásún kezdi meg munkáját. 
Mig azok tagjai rendet tartanak , nemzeti-, 
ség és becsület érzők, erőskaruak , munká- 
sak, mérsékletesek, az illyek milliói által 
az egész 'nemzet nagy. De a' főbb tagok el- 
ernyedése |azt is] gyülevésszé'; rokkantja', 's 
e' miatt változott el már így, több nemzet, 
ha csnta vesztéseiből nem vala uj ereje me- 
gint bebőrődztetni sebét, mivel azon sze- 
rencse nemzettel is úgy szokta űzni játékát, 
miként egyes emberrel. Beszakadnak hegyek, 
uj szigetcsoport tolja fel földét. 'S a' világ 
rendszerében lévő egyegy planétának belre- 
volutiójához képest, mi ? azok közül egyik- 
ről egy nemzet eltűnése. 

De , nem Szentgellért hegje intézetéből 
kell venni eszmét iile , ott földgolyóról me- 
gint más világgolyókhoz csap az ész; alatt 
a' két városban kell nézni a' nap gondjaiban 
forgó embert 's látni mint rendül meg az, 
kitűnőbb hozzátartozója enyészetén. Meghal 
egy kisebb nagyobb család' híresebb tagja s 
búban a' család. Kimúlik az utolsó derék 
sarj 's családok rezzennek meg. Elenyészik 
Zrinyi . Bocskai, Thurzó , Rákóczi, Illés- 
házy 'stb. név 's a' nemzeten megy végig 
némi fájdalom , mert annak történeteibe 
adott szerepelteket. Eltörül egész külön ál- 
lott vitéz nemzetet eg)- csata vagy zsarlo 
kéj 's nemzetekben sajong rokon-szenv. 
— Csak hitvány egymi , gyáva család el- 
pusztultát vesszük félválról, mint egy nem 
védett áruszeres gálya' tengerbe merültét ; 
egy lélekvesztőét két részeggel a' dunán. 
,,Más helyébe, 's jobb" ezt mondjuk. Az 
egészre nézve az csak aszott ág lenyesése. 
Sőt a' jobbnak sem lehetetlen kipótolhatása, 
még a' nemzeti nagyobbak sajuálásán is eny- 
hit idővel. Uj hatalmas család kél 's új erŐ 
veszi által nyomát a' nemzet egészeért élt- 
nek. 'S bennük is így végre, 30 öles, de 
leélt fenyőszál dőle csak ki, kárpát erdeiből. 

Az érzett hizagok ') helyrehozásán türe- 



') Nem hézag, mert ?ii gyökből van: hiba, hibban, hiil, 
hiú, hija valaminek, ml, mind hizag, talán: hiszak. 
£-re csak e és í kiiztti betiicsere tévé. He gyökből, 
héj, héja, hegy, hely, hév. 



JJEHZSF-NYl VEHISEl. 



75 



I.a,.. 



Lap. 



keilik teliat «' tcnnusaetueli iuinili)f tcliiia}{- 
zuiii hajló ereje, "» a* el nem iiiKUásodott 
iiiiliiJutuk lüiráuut: ,,osiikiiun> hí l'.nesir. lenn- 
luuruiijuii riihejívlii'ii.'' A/.fit \aii rcszvct ol\- 
Ijnii kiiziiri lu-iuitet iránt is, niellj igasKii- 
gusnn kövotfli viss/aúllitásút már megis- 
merve volt epésKeiiek, miilűn tcuj;elve ali- 
lioz me^ Lirtokában 's csak a' lelfordiiiaskor 
kiii^rult ilerekszef^ot és leperilült kerekeket 
kivallja megint lielvre alkalma/.iii. Lám egu's 
külrinlieii jeles eiiiliert sem tes/.en iiicn egé- 
szen teiikre njiriilili elsikamlása, miililn azt 
rsak egv kis liiiiság, elszrilfilés, csel, ta- 
pnsztatlaiiság lepi meg, és okulva botlásán, 
uj eréiiiekkel felejteti. I'.gv rn|iiiantl)irtoku 
jiazarlii , adiisságlia zavarja liá/.át : lija meg 
lielvre üti; egv t'ejeilelem , esiikkcnti liiro- 
ilaliiiait crkülisileg is , lelkesebb utódja fel- 
emeli. Kgész nemzet százevies életében pe- 
dig ket-bárom nemzedék fohtonos botlását 
kell egves emberéhez mérni , 's mikor a' kö- 
vetkezett nemzedék rend , edzetten lépik ki 
az elebbiek puhult, elámított, vesztének in- 
ditatott élete módjából , a' nemzet' tele után 
újra virágzik tavasza , gvümölcsút érlelő 
n^ara. 

Krre azonban már csak ollvan iiéprész 
nem tarthat számot, melly elveszte tulajdon 
nevéről ezimzett országát , királvát, intéz- 
vénveit , hadisergét , sőt illvekkel kíiiün 
bíró nemzet, az ő tulajdon szabadsagai küzc, 
vele összeolvadás közre egvi'itt munkálat 
feltétele értelmével vévé sorába pótlékul. 
Mert elapnilt résznek nagvobb testliez csat- 
lakozása , megint termeszét sora. 'lót már 
ha küvctolné uj országocskája állítását a 
magvar bonból, ollv kórságban léledzenék , 
minőben a* magvar akkor, ba ig\- szólana : 
ide Stájert , ide Herset , mert egykor ma- 
gyar királi elfoglalta. Trmjii piisti/tt. Majd 
adna az angol, kaczagtában is, a' Man szi- 
gete 's AVales fejdelemsége régi brit lakójá- 
nak, ba ez most ezt hánviiá-vetné: takarodj 
vissza te szász, dán, traiírzia elegyitékü an- 
gol neinzet elődid lakliehére: mai országod 
egy része az én brit eleimé volt, miként nyel- 
vem is, még azoké, mutatja. Klső feleletül 
kapná ; Reszelj szólamndoii magadéival hon, 
az angol nyelvű törvénynek, hajts fejet. 

Nép>;zak ])edig, melly más királtságba 
Kzáráiidoklott nieghivásra, vagy épen kö- 
nyörögtére biztosabb föbl kedveért, egy út- 
tal nkkor lemondott elébbijéhez tartozás.á- 
ról , már, az őt elfogadóit nemzetnek köte- 
les követni országos intézményeit. I'.z ellen 
paezkáznia nem lehet , ba elalvásból éb- 
redne is fel mogiijitására ; külön királui 
nemzet joga nem alszik el végképen. Csapa- 
tonként szállott a' német, Amerikába, niusz- 



kaföldre is, ott oz oriiiágos angol nyelv, itt 
az orosz' reudi'liiKüiyeihez kell simulnia, mi- 
ként u' fiaiiczia hugoiioláiiak líi-rliiibeii meg 
iléiiietbez. .-Vkarja isak iigyminl komolvaiia' 
király, úgy nyomul a' szetarailni tolakodó, 
az l'.gésznck hasznos Iblyamába, mint a' sza- 
bályzott rsatunia' medrébe a'kicsupott vizek 
bolt ágai. 

Hlyen volna ime, az I'.gész' fenntartására 
vagy a' niegtöredezeltiick ismét uj egésszé 
építésére hatallilitó ösztön, i^lid ín ez utóbbi, 
külön királyi l/irodaloin , megismert függet- 
lenség nemzeti színének elsikárlására mag- 
hintéseket sejt, lát, akkor valahány fennkölt 
ész, magasabb kebel, fejet ráz, érezget bút. 
Hiszen ű is tag a' veszendő nagy csal.ádban, 
melly ba meghal, akkor anyagilag ő, egy 
szélütütt testnek száraz hüvelyke, erkölcsi- 
leg pedig, egészen kihűlt. 

Az illyenféle' jöttén érezgetett néma bú- 
nak szavakat ád a' köllér, 's minél meré- 
szebb képzelnie, annál intőbben emeli feste- 
niényeben uját. 

A' magyar történcdelcm, trageiliai sajga- 
lommul tele. l''.llioiiilitatás ellen küzdöttek 
csatája '). 'S a' kültéri megszakadt mély 
szív, sorokban sirá ki panaszát. Innen azok 
elégiái hangulata, koruk ízlésével. 

Berzsenyi e!őtt, sokat kcsergc .Vtiyos, a' 
régi magyar szokás, erkölcs elveszttén. Háta 
ugyan évei embereire; azonban mint inkább 
csak sopá n ko J é ko ny, nem a' dolog ve- 
lejére. 

De azok a' szesszentések ! Horvát Ádám 
népdalaiban. Maga énekelte is el azokat, 
még csákóval fején. „Magadban van , édes 
hazáiu, a' nagy kár!" monda Csatadalában. 

Baróti Szabó Dávid, a' szép székelyföiil 
fia, „egy ledőlt diófához'' irt ódában, je- 
siiita létére csak búkálvu ohajtá képzeltet- 
ni a' nemzet enyészfét 's a' ki tudta hogy 
ezt értse az ,, Annyi szélvés/on diadalt nyerett 
fán!" ébredé abban némi sajon, de a' meg- 
inditaniló többség előtt illyeiit úgy kclle ma- 
gyarázni e' czinímcl ; mit tesz ezen sor, 



') L. a' nemzetnek es^s?. belső ílefét is feslő magyar 
lörvéiivkiiiiyvot, több hclyéiil És e;;yik adatul iilc: 
Dic AbweiiiUiiis des Uiiisdírzes der uiiífariselien Vcr- 
fassiins clureli zvrvi ciHe Kríiiieii, u. in. Ballhyáni 
.\iláinné .Slralímaim Kleoaora, német; és sr. Alllian 
Jáiiusiié IMsiialelli-IJflrisriiarílo, spanyol vér, ez mint 
Muraköz asszonya, Ilid. Károly s Kugen liff. ide- 
jében, Tnsrlien'iiirli fiir dic taterliiiiditclie Gefchickte^^ 
rnn Frrilierni r. Hiirmayr. I»34. Scite 281— 2tj0. — 
Az ill iné? érintett, spanyol tervből, réinitö sor ez : 
ttmne .iugniarelur , quort lutiuitur hungarice, a iluo- 
dccim aiiuis. 

10* 



76 



BERZSENYI VERSEI. 



Lap. 



hová czeloz azzal, mint a' viaszalakokat: ki 
ez itt? ki az ott? Pedig a' székely, olly 
Djiltan gyú\ , mint az általa úgy nevezett: 
„harapégés" mikor a' vész lángot vetett. E* 
Szabónak választott képe is lágvfa volt , 's 
a' leszboszi leány versmértékén folydogált 
óda , ma már elkopállott. Szentjóbi Szabó 
László, ollyan jól melengető parázs. 

Egyébiránt mindenike a' Mária Thereziai 
Kaunicz tanácsára megkezdett, főbbek' el- 
németesítését irányzá, mellynek csínos ud- 
vari módját Báró Hormayr is eléadta 1831 re 
szólt hisztóriai zsebkönyvében Kaunitzok 
ciikkjénél '). 

Bacsányi , a' tűztől elragadtatott , azon 
forrongással, mellyel szelíd barátja Szabó 
Dávid bántásaért Rajnist lerakta, borúi el 
Mohács mezején 's fájdalmasan járata meg 
rajta, olvasóját, Virághoz 1789b. intézett 
serkentő válaszában. 

A' megint eléforduló Virág ,.egy hajóhoz" 
ira, miként már mondók, ódácskát, 's ebben 
a' magyar nemzet lebegett előtte. \ égén ezt 
súgja ugyan hozzá: „élek, mig élsz ; hogyha 
nem: elhalok," de még is mintha csak \is:y 
akarta volna csendesebben féltegetni hajóját, 
miként Horátziusa szemei sem szikráztak 
annyira : nfivi's-kná] , mint : Qtio qvo sce- 
lesti ruitis ódájában. ,,^ isellyenek Gondot 
szüntelenül rád az Egek!" óhajtása, kegyes, 
de az illy ótalomkiáltásra nem siet hajót 
veszélyből kiragadni , hullámhányó révész. 
C/ií s'ajula j dio Fajuía. 

'S hát e' nagy tárgyért, illy eltűnő vagy 
csak kevéssé költélyi kifakadások ! Az 179?í 
béli országgyűlés hév kitörése, egész egy 
nagy eposz eleje lön, 's irni , azt a' nemzet 
kezdé. Máig fenn az akkori, azon fenaka- 
dás híre, mi magyartalan kimondással olva- 
sá fel, gróf Pálffy Károly cancellar magának 
német betűkkel leíratott cancellári megszólí- 
tását a' királyi thrón mellett. A' legnyájasb 
tarsalgásu Báró Podmaniczky Jósef bácsi fő- 
ispán ő excljától hallottam IS20h. én, abból, 
,,a' magyar nemes | segnek azon tulajdon | 
szaga van," furcsán volt accentualását. Akár- 
miképen is úgymint a' cancellárnak magyar 
beszédet kellé mondani, a' deákba évűit nem- 
zetne! is iliyenkorra hajdanból kiváná azt a' 



') Tatckenhuch fiir die raler/rinditc/te Getchichte. Seue 
Folgei München. 63il. lap : .,Der Ailel -minte von sei 
nen .Schlössern iu die Stailte ^elockl, allé Spuren ile 
altén Selhslbewaffnung ab^e^eben , deutscher Ton 
uiirt deutscbe Sitle undHeiiatben raöglichst bcför 
tlert, ilie Erzieliongsanstalt des Tlieresianums 
sehr kin? beniitzt, die nafioTielle .Selbststandigkeii 
schon aus der Ju^end heranszubeitzeii" 'sth. 



Lap. 



szokás. De nem érte már nemzete nyelvéhez 
e' PálftV utód, a' százév előtti Pálffy János- 
tól pedig mint nádortól van hiteles másolat- 
ban nálam Győr és Veszprim vármegyéhez 
lC5lb. martius 23d. a' koronaőrök fizetése 
ügyében magvarúl költ körlevele, úgy több; 
nevezetesen igen tiszta hasonmásban kaptam 
meg a' gvőri káptalanból épen nádori ma- 
gyar nyill parancsát 1650beli sept. 30káról. 

Illy összehasonlító történelmi ') apróbb 
vonás mutatja, hogy lapult el a' nemzetiség, 
néhány főháznál. 'S oszloprész repesztve , 
nem dőlendő -e? az épület egésze. Idő ki- 
vánttával mostani nádorunk, Jósef cs. kir. 
főherczeg , maga érzé már sürgetőnek mon- 
dani: „Patres fuliirae poslerilutt's ! erigilan- 
di/m est : ut energia et puUadüim restrae 
Magnitud/iiis , Character nationalis , quem 
manes Antentitorum vestroriim reclamant , 
rellaKcutiir et conserretiir.^' — Ez ráza meg 
igazán minden becsérző kebelt. De ha elébb, 
60 egyríéhány év óta már, épen ennek czé- 
loztatek nem lélektani felfogással, elhamúita- 
tása , hirtelen a' vezér, vissza nem teremt- 
hcté. 1 809. csorbát ejtett a' Napóleon ellen 
Gvőr körül 's másutt forgott nemes felkeltség 
1741-beli dicsőségén, noha nagy számmal 
volt eeves csoport"}, erőn erővel régiesen ví- 
vó, noha felszerezetlenség okával az egészre 
is hárulhat mentség. A' költérnek elállott e* 
gyávulaton szava. És épen ezért, óvni fogja 
nemzedékek iljait, midőn az 1807-beli or- 
szággvűlés jegyzőkönyvének 31d. lapján, a 
budai, elesryes ülésben jóslólag tartott lelkes 
gyönyörű beszédet olvasandják , e' nádor 
emlékezete feledésétől. 

3Iost , ez év körül riaszt Berzsenyi , az 
őseik nemzeti szellemét elhagyta családok 
közé , mint , az említett négy dunántuliíival 
egiűtt, ötödik onnan. 1813-ban, költelmei 
első megjelentével süt ki ódájából hajdan 
napja köröskörűli országhatárokig, s a 
„ Romlásnak még nem indulttak " megreb- 
bennek sugarain. Olvastta is kitünőbbé teve 
azon szép kör félreneveltetéset , mellybol I. 
Lajos bajor király mint német költér gróf 
Zichy Károly 2d. nejét gróf Festetics Júliát, 
már deitisc/iesíe der Frauen-nak nevezheté , 
illycn jegyzetével: Síe i'st eine gelorne Wie- 



') rúWcnelem , igétől, mint: ^ri/ozelem, n^r^ralom, türe- 
lem. Tü>/c«edelem pedig, mint gyözödelem, aggoda- 
lom, türoiieleni. Ez nagyobb fokozatot jelent, amaz 
kisebbet. Történelem tehát apróbb vonás összezete; 
törtéuedeltni , egész nemzeté. 

-) Többnek külön vitézkedését 's azok között Föld váry 
(íábor fnhadnasTét, lásd: Turf. Gyűjtemény 1822- 
Jrf. íüt. 108— 115rf. lap. 



BERZSENYI VERSEI. 



77 



neri'n und sehr deutsc/i gegínnt *), ei'ne grosse 
Frfiintlin ron Sc/iiller's (inlic/tlen. Feltet- 
szúliLc lön (leilig, BZ utuUó' Bzives helyeslése 
mellett: mi krjüiilőic'.t hoz elé a'//o/'s fiogi/ 
neveltetés; mert egésr.en ollcrikc/.iin érzett 
a' 17il. BZiizévleli PálftV Kiila , lll_\ésház_v 
István náiior neje; l'álfiV F.rséLct Daróczi 
Ferenrz kaiiiaranagyé'K föisiiáné ; Szécsi Má- 
ria; Zrinii Ilona 'stb. Tévesztve volt, a' 
Icüzcput , nicllv már ííjálhatóhb lett volna. 
Érzék az ujabb niiveltseget nemzeti lélekiie 
általvett más főbázak , iieniessép, átaljában 
yármegvék szemesebb rjivrnei , hoirv vége 
lehet upjan a' régi várlakás erős <lr ilara- 
bosabli korának , hogv a' magyar is ezután 
euró|iai rivilisntió gyümülrseit inkább szed- 
je, hanem azokat nemzetiség fájába kell ol- 
tani. Menjen tehát Bécsbe, tanuljon ott a' 
mit lehet, sűt járja bé minél tiibb , egéfz 
Euró|iát, társalkodjék ollv esinnal, Milano, 
Paris, I.onilon salonaiban azok nvelvén mint- 
ha ott nevekedett volna, de bizonyítsa nem- 
zetének szabad életét, de térjen haza, mint 
lelkestwl testestül magiar. 'S lion . mikor 
angol 's átaljában külföldi ű hozzá tér, ne 
találja , majmait. 

A' Berzsenyi \itán c' tárgyat lantra vettek 
közöl itt, esak Kölcsey* e' kültélyeiről : a) 
Fejdelmönk hajh! vezérünk hajh! 1817. b) 
Rákos, bolyongék partjaidon 1821. r) Hol 
van a' bon, inell\nek Villád vére IS30. I"gyik 
szerelme a' bon, miként ,,I"gy ilalt, egy dalt" 
olvadoztában is, de az idézett két elsőbb, 
enyvtelen. Nem ragad meg. Tanultnak való, 
ki azok hevengését becsülni tudja, hanem 
az idők megrázó eseményeit maga festi ki. 
Zrinvi dala lejtése csupa zengelem, de a' 
hősköltér jelleme nincs jól fellógva. Ki „Ac 
liinlud ti mfif^ijurt ."' ir.i , zugolt az és terí- 
tett , víttáhan meg reméllt, ób-zást nem is- 
mert. ,,\'iolá"hnz fordulttával is csak, meg- 
szelídült harczos, kinek sisakába titkon fész- 
kelének galambok. A'mindig egyszinö Kölcsey 
inkább tulajdon epe d é k e ny sé ge t adta rá, 
mellyel a' regény' troubadoura, kedvesb leve 
ott, hová azt az újkor, szüle. Próz.ájába 
tudá ű saját lépre venni olvasóját. 

,Ráko8"ának végsorzata Berzsenyi 7-ké- 
ben lévi) kültéri képére cnilckesztet , így: 



Lap< 



') Lásil: Gedichle Köuig Ludwisr dcs F.rsten von Balern. 
I82!tbeii a" 142.1. lapon, és : Urilte Auflaqe. Ersttr 
Theil. München, 1S.3".>. Seitel.')!. XIII. Si.nnell. Ma- 
«;yarra e" kóllelmeket 15. K. .M. A. fonlllotla, kiait- 
ván éy niMkül Pesten lamlererníl 's a/, első e' sort: 
Eiupfaiitf liictt M'crky liii lieiitirheile ifrr Fraiicii, és 
a' jegyzést csak igy : fogaiM a' munkát tőlem el 
.szivessen °); alul: *) Bécsben született és na^ tisz- 
telője Schiller verseinek. L. I-tű tiilet 101. /ap. 



Rorolasz magyar nép, romladozol hazám, 
És lassan úrió féreg emészt belől , 

melly kép, Baróti f-zahónál meg így van: 

nem volt kül erőszak : ott benn 
Önmagádban volt megijiő mirigyed, 

'S tilkos elejlDd. 
lm egész bélig gyökered kiráglak 
A' gonosz férgek, 's az elett odóba 
Hangyabolyt kittaki 

Nem az volna kérdés , mellyik csipte mási- 
kától, mert Torkel Baden szerint Shake- 
speare meg, a' szinmíiköltér Scnerának ntöt- 
te volna Hamlet, Olhello, Macbetbbe mon- 
datait; hanem, mrllyiké csap? mcglepóbben? 
Igyan azon egy gondolat száz meg száz fo- 
beii érik meg, de melhiknél? élesebb, al- 
kalmazottabb. Lgyan egyféle esővíz több- 
szer lehull, de, termékifve-c ') vagy csak 
porát veri el? Kölcsey őrlctésc , egészen 
Bcrzseníics. Szemeréjéliez irt költélyén a 
Mattliisson Cenfer .SVf-jérc szolgált holdból 
tereng némi pillám ; ismerjük kitől lejté 
„Zsarnok"-ához eszméjét. 

Berzsenyi' ezen ódáját, a' magyar királyi 
birodalom minden vallású iskolája' költélyi 
osztályában minden ifjoncczal betéve kell 
megtaiiultatni , de a' két végsorzat elhagyá- 
sával. Mert a' jóvérű üút ne azok utolsó 
hatása szomorítsa , hogy Magyarország már 
Ilion, Karthágó, Róma, Babylon kőromai* 
sorába dőlt 's helyébe pánszláv vagy német 
tartomány fogna felülkerekedni. Hanem, 
a' nyiló szivecskérc a' Hunyadiak emlé- 
kezetének édes - keserűje akasszon nyilat 
mind addig sajgót, mig a' vissza állítandó 
nemzetiség, a szerzendő mindennemű mi- 
vcltlét utáni töiekedésben, vagy mint vezér, 
vagy mint segítő közlegény bizonyítja bé, 
hogv törvényes királyához olly hív, millyen 
Cscrev Bálás vala Sigmondboz a' nikápolyi 
csata'után 1396; úgy őrz' »' magyar vitézi 
becsületet miként Zimon clesténél 1.52 l-ben 
az a' magyar katona , ki halálra menc in- 
kább egyedül a' török eleibe, mintsem Zi- 
mon' védclemtelen feladásában megegyez- 
zen ') ; követni fogja nagylelkűségben l)ré- 
gel Zondiját, a' dalban természetes eríl Czu- 
czor'mcgénekeltjét; esküt tart, mint a' \ ö- 
rösM\arty zengclycR liexametereiben is élű 
Dobónak egri katonái, 's így, a' gyászos 



Lap 



') Termékenvit, helyett, egyenesen névszóból, mmt, kor 
vagy ker, szór, csáb, ám, bor, haj, has, gyökből 
is: kerit, szőrit, csábit, ámil , borit, hajit, hasit, 
's a' már ragitott, kerék vagy kerek-bői: kerekít. 

') L. Tubero líd. könyvében , gr. Mailálli János idé/ele 
szerint; Gesrhichie der Magyarén. Uritter Bánd, 
1S29. lap 170 és 236. 



73 



BEB,ZySENYI VERSEI. 



hét mnjíjarkiilioz veti azon hadu.igykát, ki- 
nek Győr alul 1809b. Pestig szaladtáig lic- 
szél a' hi'r. Nevét kellene tudnunk. 

De amolljan pompás erén}', csendesb há- 
ziakból készülget elé. Anya kell, nemzeti 
erkölcsű ; atya , tiszta iparú. Ha rendetlen 
házad, rendben nem lesz hazád. Mihelyt 
országos törvény már, épen a' nemzetinek 
ismert iigy, akkor ha minden megyét élnem 
fut pontos teljesítés tüze, veszély tódul bé 
a' hasadékon. Ott áll p. o. az J840beli 44d. 
czikk ^s az országos pesti színháznak ka- 
matokból fenntartása végett a' nemességre 
vetett 450,000 pengíí forintból ISHIieli de- 
cember utoljáig egész év és fél alatt, még 
csak 203,495 for. 54 xr. ^) lett, befizetve ! ! ! 
's ebből hatos kamatra leglélekismeretesebb 
törekvés mellett sem leliete még addig 
135,000 Itnál többet kiadni =). Az a' ma'- 
gyar rend ? Három felkiáltásjegy helyett az 
elmaradt hatóságok hanyag tisztviselőire 
ezer volna kijegyzendő. itt a' „í'zalma 
tűz" hahotázhatja erre a' kinek tetszik , 's 
halljuk csak azt a' dalocskát: Átok fogta 
meg a' jnagyart, hogy az együtt soha nem 
tart. Jenisch i'gy találta jellemzeni : jugi 
impatiens, libertatls incupux. Lássa a' min- 
dig újuló nemzedék, he!yesen-e mindenben 
's mindenkorra-e? Maga tanulja ki az el- 
múlt 's mai napok eseményeiből, miféle : ma- 
gyar hiúság, irígykedés, túlzás, kerülendő. 
Ugy fog rajta. 

Megijedek én itt, már is ennyinek ide 
irtta után, minthogy csak kalászérintve akar- 
tam megsuhanni azon földöii időn keresztül, 
melly ez óda fájdalmait érlelé, de nem egy 
emberesét illet mint csak egy egy lebbenékeny 
szerelmi dal; nemzetnek vág az, élete- 
rébe , 's a'" világító adatok mikből okulás 
jőne, kínálkozva tolakodának, és mesterkélt 
összehúzás, mesterség lön. Mert homályos 
találtatni akarás, mit ér? itt. Hátra nyoma- 
tott már azon időkor. Az \%1%\i. év, 1740- 
hez forrasztá, királyi felség helyben hagytá- 
val a' nemzetiség arany kapcsait, sőt idébb- 
ről, még igazibb alakulásat is mind nyomo- 
sabban védi; a' közben elámult 87 és több 
év tehát egészen hisztóriáé lett, mellynek 
birói arcza, nem elhímező-hámozó. 

így, a' közjón-díszen dolgozásra egye- 
sülést, királyért, honért, nyájasan tiszta szó 
fokasztja. 



Lap.l 



/ 



/■ 



1. Közelítő tél. 
12. Melisszához 



Sf^^m 



Lap. 
... 4 



Fellengjcn a' dircéi harsány 

Hattyú szerént az olymiitetöken. ^ 

Horátziusnál, C'arminuin, lib. IV. ode 2. 
Ad Antuiiium Julum, 
Multa Dircaeum levat aura cycnum . 



1^ 

13. Egy hivfeU'nliez 

14. Chloe 

15. Muzához 

... és 



bús rovataiba fényes 
Életet öntesz. 

Ravatal vagy Rnvatag; ez egy ember 
magasságú 's mintegy másfél öl hosszúságú 
fekete deszkákból készült ormos fedelű bolt, 
mellyet a' Nemesek sirjokra és kriptájokra 
szoktak állítani. Láttam kettőseket és hár- 
masakat is. Homlokfalára zászlókat szoktak 
szegezni 's kiilömbféle sírverseket írni. Gyer- 
emkkoromban Soprony és Vas vgyékben ke- 
vés nemes faluk' temetője voltak e' nélkül. 
líerzsetii/i. L. versei második kiadása 1836. 
lap 204.' 

Rovatal-t is hallottam, épen: ró gyökből, 
honnan: rovás, rovat *s rovatai, valamint 
hl, men, ji) igegyökből: hivás, hivat, hi- 
vatal; menés, menet, menetel; jövés, jö- 
vet, jövetel 'stb. 



>i^ 



/ 



') 'S e' között külön önkényii ajánlat .535 ft. 41?', xr. 

') Mert a' szinház építési adósság lerovására 40,000 ft. 
ment , a' Pest vármegyii részvényes lársaságnak 
5000 ft. a' szinliázi személyzet fizetése pótlékául 's 
egyébre kellett 19,000 ft. 'stb. 



Ki. A' favasz 

17. Barátomhoz _ „._ „ 

A' végsorban föl hagyatott nicg itt is Ber- 
zsenyi fennebb említett hangoztatását festve, 
fel helyett. Megfutja itt eszemet, miként nő 
osztán elé következetesen a' iü\íitl'úlc , vagy 
akár Mettök, és, közöttek vagy közöttük 
helyett: küzöt/ö/:. Tiik meg tijk! Fejünkbe 
veretők, hogy de bizony sok e nyekeg nyel- 
vünkben, y- vei köll gyéritenünk, és íme — 



S. Magányosság ._ 

Ennek 2d. sorzatában lévő: hehjérlil &7.n- 
ban a' leható ri'd rag, <lunántuliasan: rul. 
Berzsenyi ajka hasonlón így ejté közbeszéd- 
ben , de helyesellette 2d. kiadásában rl'd-t 
's ekképen, e' többi dunántulias: rvl , túl, 
ml, búi, hűl helyett is elfogadá, ról, tói, 
tol, hói, hői Írását. Nem egyéb ez, betü- 
cscrénél. A' hajdani: adónk, teszünk, most: 



BERZSENYI VERSEI. 



79 



Lap. 



adunk, teszünk. Sok SEÓnúl e' betücsere vi- 
szeu gvükfliez , mint u' ninuvaronixáiri : yV(- 
íail kiiiiuixlásl iiz <tn\úl}\ : Juitul ejtcsc fejti 
niej{. Fo/c látjuk a' ítvök , vnjtv megint l>e- 
tücBcrévelJ'og , miből: fngnni«aik. A' iii. t. 
tániasi'ig külün liasználatárn túbbKzrr kijött, 
„IIcl,\csiráN föl)f) sznLiilini" így szolnak idc- 
tartozólag a' lioh ragok §nál: n' In/iiit ra n't- 
liim mutatják, liogv nem liil-t , iiil-t, lia- 
ncm töl-t, ról-t kell írni. 'S világosítsa c' 
példauionilat: Tétcny falu, dunán /»/, Nem 
távul a' duná/ii/. Törvényesen száz forint- 
ti'ily Hat forint jár cvkania////. Br/I, gyöke 
a' bülcsönck , Bül pediglen semminek , Igy 
mondanál riil-t is hát, Ru gyök, r»czát , 
rutát, úd. 



in. Horáfziushoz 

20. Aniatliusz 



Anglia nagy koszorúsát Nelsont, miként 
ebben Berzsenyi jellemzi, I805ben october 
A'agy őszlió 21 d. érc vállába Trafalgárnál 
egy puskagolyó 's győzelme végével úgy 
hunyt cl mint r!|ianiinondás. F.zen óda te- 
hát látszik, nem ISU.'i utáni. 



21. Orczy árnyékéhoz 



Az ennek három végsora költclyiségét 
nem érző, ollyan ahhe Longueri/e száraz- 
ságu ember, ki nem tudta felfogni hol van 
P. Corneille-bcn a' dicsért méltóság; Raci- 
nebcn a' csi'n , 's azt monda , hogy a* Ho- 
méroszra irt e' két munka: „Antiquitates 
Homerirae", és „Honieri Gnomologia" töb- 
bet ér, mint Iliász, üdijsszea maga. 



22. Féltés 

23. Gróf Fe.sletifs Laszlohu/ _ 

Atyja, György gróf, 1^02ben 10,000 fo- 
rintot ajánla bécsi bankóc/édulában a' vé- 
gett, miként alább is elékerül, hogy szcr- 
zőlevele feltételei szerint azon öszvcgnek 
száztól i'itüs kamatából :i magyar nemes ifjú 
tanitnssék a' bécsi ingenieur katona iskolá- 
ban míg Magyarországon hasonló támad. De 
a' dcvalvatio ISlIb. ezt 31,2.50 ftra csük- 
kcnté 's a' 2000 ft. kamat helyett már csak 
1502', for. járt volna, vagy, mivel a' pénz- 
kelethez képest 2.50 váltó for. , csak 100-at 
teve majd, a' tőke l5,500-ra olvadt, ka- 
mata pedig 770 ft. pengőben. Gróf Festetics 
György azonban élete fogytáig három ifjú 



H 



neveltetése ki'dtségeit ada ki, '« anyiét 1819 
óta lK2(i-tig László gróf. Kkkor jnnins 27. 
I\efílhrl>röl ez, ."(1,000 pgő forintig eme- 
lést ád az országgyTilési KK és HK eleibe. 
L. 182^-4(7/' iiriizitiii(iiiili'S r'niHfii llil. kiittt 
II!) iilix TOti — 711 iiijt. Kikötései, magyar 
nemzeti föggetlenséggel. Felkölilotik a' nagy 
ajánlat, kiráhi válasz, némeHv módosítást 
kivan, llhLhuttt 2:}3f/. /VA-', 1392— i:i9:? 
laji. .\tailja László gróf, rsekély alkalniazáxr 
sal s/.crzűlcvelét J.S27bcli jiinius Lidikéről. 
Keszthely. ///(/. kijtet. 21Sí/. üUk. I ■)32 — 
I.531 lap. 

A' még 1809b. illycsmlrc serkentett ódái 
ha olvasaiidják i\iag>ar sziliek *s iljak , ért- 
sék meg egyszersmind, mit t'rzc ki a' nemes 
griif. 'S repessen fel a' keleti vérű gyerek , 
katonapályán, kivált midőn ez alapítvány 
segítendené, a' nemzeti bícsülct emelésére. 
Mert László gróf fennkölt kebellel, oda czé- 
loz. Segítcinlőji'ben hát ha csak egy máknyi 
hálaérzet lesz, nem veszti el azt szeme elől. 
.'\z alapító' pontjai ezek: 

1.) Az 50,000 pengő forintnyi tőke, mig 
kívánja, 's örököse hagyományosa, jószágán 
fekögyék. I)c a' 2.500 pengő forintnyi ka- 
mat évenként, Iclizettctik. Hanem CJ>npán 
itt kijegyzettckrc fordítas.sék. 

2.) Három magyar ifjú addig n>ig Ma- 
gvarországon a' Ludovieea felállnnd , a' bé- 
csi katonai ingenieur akadeiniában tanítas- 
sék. Kinevezi c' hármat a' gróf, vagy örö- 
kösei mindig elsőbb születési rendben, 

3.) A' mi , azon kiszabott költségen felííl, 
menni i három ifjúra kell, a' 2500 forint- 
ból évenként fennmarad, annak egyik felé- 
ből két i)attantyus, másikából pedig két ten- 
gerész kadet neveltessék 's kapjon dijtol- 
dékot. 

4.) K' négy kailét ketteje azon császári 
pattantyús ezereilliez adatik, nielly Magyar- 
országon van 's mcllyliez most magyar is 
állhat: más ketteje meg a' velenczei vag3' 
trieszti tengerésziskolába mind addig mig az 
országban különös pattantuis, valamint na- 
szád (nautica) intézet is leendene. Kzeket, 
nem különben a' gróf nevezi ki, vagy el- 
sőbb szölött örököse. 

5.) F.' három rendbeli kadét, 3 ingenieur, 
2 pattantyús, 2 tengerész, okvetetlenül a' 
haza hadi szolgálatára neveltessék. Megki- 
vántatik e' végett felvétetlietésre, hogy a' 
fiu magyarországi vagy ehhez tartozó részi 
határőrségi vagy erdélyi legyen, átaljában 
szülöttje a' magyar korona Nagy Lajos ideje- 
beli birodalmának , mellynek helyre állításá- 
hoz az iuauiíurale illploma erejénél fogva is 
teljes bizodalmunk van. 



80 



BERZSENYI VERSEI. 



6.) A' hét kadét, országul bevett keresz- 
tjén vallás külünbsége nélkül, vagy mágnás, 
vagy nemes' fia legyen , vagy olly magyar 
katonatiszté, ki háborúban esett el, avvagy 
fényes katonai érdemmel díszült. Magyarul 
jól beszélés különösen megkívántató. Meg- 
honnosodott, indigena, csak akkor vétetik 
bé, ha törvénybe van jegyezve, az ország 
lakosa, abban valóságos birtokos, és ha ma- 
gyarul jól beszél. Ellenkező esetben , nem. 

7.) Erdeklett intézetek midőn Magyaror- 
szágon állandanak , az alapítvány azokhoz 
csatoltatik. 

8.) Ha, nem, vagy ismét megszűnnének 's 
a' pénz másképen használtatnék , az alapít- 
vány visszaesik. 

9.) De addig a' felnevelendő hét mag3'ar 
ifjii, kiváltképen, haditisztségekre előmozdí- 
tatni fog, miként u. ni. a' királyi válasz, 
az egészet 1827b. július Isííjén érvényesí- 
tette. L. Ilid. köt. 1526—1527 lup , 246</. 
ülés. 

A' nemes gróf ez által uj mezőre is híva 
a' magyar ifjúságot, mert az 153()beli 28d. 
czikkben említett honi naszádos testület ') 
megszünttével , sajkáskodni már nem jutott 
a' magyarfinak eszébe, tengerészkedni épen 
nem, még pattantyús lenni sem igen. De 
még a' honi hadbíztossághoz sem igen megy, 
elég rosszul, mert ott van az 1741-beli 42- 
dik czikk. 

'S más alapítványa 10,000 pengő forint 
tőkével meg azért érdemel hálát , mert az 
a magyar tudós társaság mathesisi osztályá- 
hoz egy kir. nyugpénzen lévő magyar kato- 
natisztnek rendele , az akadémia alaprajzá- 
hoz képest 500 pengő forinttal kijáró évdi- 
jat, mellyért ez haditudományt magyar nyel- 
ven köteles irni. L. III. kot. 1535— .15:56í/. 
lap 248í?. országos ülés. A" m. I. társaság 
évkönyvei Iső kötet 1833, lap 51 — 52. M. 
t. társasági névkönyv 1842-re 65. lap. Kiss 
Károly kapitány mostani illyen tag, Gyújtó 
Károly és Plathy Lajos tengerész tiszttel van 
levelezésben , hogy neki Velenczéből a' ten- 
gerészi magyar míiszavakat megkésértve kül- 
denék meg. 

Erdekéért toldom ide, niiképen a' tisztelt 
gróf általam igen becsült indulatával tett 



Lap. 



Lap. 



élőmbe 1840 nyarán Bécsben egy pompásan 
irt 's festeniényes Missalét , mellyet Mátyás 
király ajándokozott Thomas fráternek. így 
mutatú gróf Zrinyi Miklósnak szigeti eleste 
elűtt tán 3 évvel festett állóképét. Nem rég 
szerzé ezeket, mivel a' mi csak illeti nem- 
zetünket, örömmel fogadja. 



24. 



L. a' régi naszádos vajdák vagy kapitányok hivatalos 
msgyar levelezéseit: R. m. nyelvemlékek Ilid. köt. 
1555, Csabi Filep naszádosok kir. kapitánya Lynder 
Sebestyénhez Nagyszombat birájához 12. lap; 1558, 
Nagy István kir. naszádos kapitány Rkomáromból 
Nagyszombat birájához 2ld. lap; 15(i7, Nagy Deme- 
ter naszádos vajda Rkomáromból Nagyszombathoz , 
63d. lap. És több is kerül elé. 



Gróf Török Sophiehez __. 

A' hideg Polusz , szomorú szirocco, 
így áll a' 2d. kiadásban •, 

A' hideg Pólusz, 's szomorú Szirocco. 

Sz és sz között 's kiejtésében kiszisszenne 
az ember nyelve, 's-t hát kiszesszentém. 
Szólamunkban s, 's, sz betű sokasága szint- 
úgy sziszeg susog, 's a' vigyázó sem ejthet 
akarata szerinti hangváltozatot , mert sok 
szavunk elején áll s , millyenségszavunk 
jellembetííje megint s, miként p. o. Berzse- 
ri3'inél: „Az én Muzám" 6d. sorában az 5. 
lapon: édes szerelem. Már ez, eredeti ma- 
gyar bíín. Akármellyik vallású magyar is 
belé esik. Azon sok essezés miatt van: 
a' 2. 1.: a' Melancholia 4. sor: 'S szűk 

3. „ Jámborság 4. „ 'S szíve. 

5. „ Az én Muzám 12. „ lelkesedés 's 
11. „ Egy leánykához 17. ,, és szorongó. 
Innen kerekedett a' játék , hamar kimon- 
datásával ,,Soha sem hallottam szebben szóló 
szép sípszót mint a' szászsebes! szépen szóló 
szép sipszó. 

Hogyan kerülhetni ezen összesussanáso- 
kat? Szók elrakásával , miből még beszéd 
ékítése is hangzik elé. 

Egyébiránt embernek néha bogara, nyel- 
vének némellyben zavara is van. Mond ki 
nekem, szól a' német, pajtásához, de sebe- 
sen mond: Friz frisst fett Schöpsenflcisch, 
Sechs und sechszIgSchock siichsische Schuh- 
zwecken. A' franczia meg ugy eltatáx, hogy 
maga lekaczagja magát. Parisban a' 89-beli 
lázadalomkor egy utszát lánczczal akartak 
elrekeszteni. Sokáig bíbelődtek vele, 's egy 
városi tiszt ezt kiáltá mérgében. Qu'attend- 
on donc tant^Que ne la tend' on donc tót? 
'S lön, fülbe súgott kaczagás. Mulatságul 
van össze rakva: Le ris tenta le rat, le rat 
tente tata le ris. Hogy el tud sziszegni 5 
is, eftéle sorában: Ciel ! _si ceci se fait, ses 
soins sout sans succés. Es a' sok orrongó 
hang miként nátháskodik nyelvében! A' 
szláv, mintha fázott volna zordon éghajlat 
laktában midőn hangzó nélkül fogai közül 
legelőszer vaczogta ki e' szavait: smrk fe- 
nyő; stlp , oszlop; hrst , maroknyi; })rst , 



™ 3 



BERZSENYI VERSEI. 



81 



kéz iij ; í:nr, vér; urat, baromszűr ; sr/i, 
sarló; slirrl, ncj^ycil ; X/r, giircs; sjnrl, ha- 
lál. Csak az ő gvcrck korától fogva beletört 
nvclvc mouilhatja ki fol^ttában, sinrk , stip, 
hrst, prst, krw, srst, srp, stwrt, krc , snirt. 
Mint az ülőre labunkóval ütés. Smrt az iU- 
Iven szókra. 



Lap. 



23. Az én Muzáiu 



^^6. 
^^7. 



F.' sorban itt: Hol nektek, neniesck, rit- 
ka Ka/.'tnczy 's Kis, megint hangzatsér ! 'S 
itt már igazán vigyázatlanságból , csak mi- 
vel Kazinczy név cicibe trochaeus kellett. 
Miért nem? .JIol nektek, gyönyörű (vagy, 
kiesebb) tollú Ka/.iiic/.y 's Kis." Hogy Ka- 
zinczy vájl füle itt bedugult! Szeme hogy 
rlkáprádzott, midőn a' kéziratot olvasá. Pe- 
dig az ő szépségérzete, egyik fűérdcme, 
minden legkisebbre vigyáza, vigyáztatott *s 
bizonyosan megundorodék Virág tv/jv/s-ságán 
Hclmeczihez irt 's ez által igen megérdem- 
lett kültéri levele első sorában: ,,A' duna 
háta varas" ; mert ennek mellékképe nem 
épen kellemes. Talán szerénység tartóztatá 
magának más dicsérőszót olly egjenesen vá- 
lasztatni Berzsenyivel. Azonban maga tett 
kifogásokat igazítatás végett azon megtisz- 
telő bfisztjéliez , mellyel Igaz Sámuel 182,5- 
szólt Hébéjébe metszetett. Tudom. Mert Igazt 
én támadám meg barátsággal, mért nem kül- 
dé a' metszvényt a' már bekütütt Hébe pél- 
dányával, hogy a' Mondolat ') czimképe által 
alávalnlag megrohant, igazán és kémélten 
meglepve kapja barátjától az ellenírt. 
Voltaire-t, mivel e' sorában: 

Non, il n'est ricn, ([ue Naninc n'honore, 
Ntini'ne n' /lonore némi hangzatsért felede , 
noha nem nagy, kigúnyolák. Malhcrbe-nck 
ezen versét : 

KiiHn cetté beauté , m'a la place rendue , 
malaplaért állilá nevetségesnek egy más köl- 
tcr. Hát a' te, sorodban: 

Comparable á ma ílammc , 
jól hangzik-e ; farahlumajla, kérdé Malhcrbe. 
Ha illy kisebb hangzatsért is ktrültet a' 
kényességig fejlett irásnyelv, úgy nekünk , 
vigyáznunk kell illyeneinkre: tudív/ tv/gyon, 
örrendce fftte, nye/r f/ie, nyolcz száza- 
Aoknak (Berzsenyi ódájában 16d. lap. a' Ma- 
gyarokhoz, kell vala: nyolcz századnak). 



L. A' momlolat és reá valA felelet megitéltetésc Tud. 
Gyüjí. 1S17. I Id. kőt. 97— 107. lap. Sumu^yi, azért, 
mivel még a' nyelvszerü újítást is legunyulá, mél- 
tán kapta itten a' $zcp leczkét. 



Halljuk csak c' noA-os uj szavakat ragítva: 
TanácsnoXo/nrtX-, tiUikniÁo/ciiaÁ: és felcsége- 
t'/nf/r, a' tanácsHoX-oX/ie /•««/: , t'itoknokokiiel:- 
nak a' járul«oX«X: és járul/mX-oXvícX- tisztel- 
kedf/íeX-. Tábor/wXoX- mint ínniikijk, fegyver- 
vekeiknek és kouior/)»X-n('X««X- parancsolá«ffX- 
'stb. Igy Ickaczagja ezt a' franczia, hogy 
Pestről Parisig elliallszik hahotája ; az olasz 
pedig: clicdiavolo, (juale cacot'onia! kiált. 
Talán nálunk még efféle körül : egyink 
19, másunk egy hiján 20. 



Lap. 



Jámborság 's középszer 
Osztályrészein 

l8I4ben septemberben délután Berzsenyi 
Dánielt három vendég tudakozá kercséNik- 
lán. Kgyik Berzsenyi háznál már elvétve 
jártak. Ounat jobban utasítva, töhb ncmcs- 
\idvar közöl egy földszinti hosszú tágas liáz- 
hoz mennek bé, mellynck urát asztalára ha- 
jolva találák, számvetésben gazdájával.— 
Kémlék clőttek , ha igazán Berzsenyi Dániel 
ajtaját nyiták-c be most, azért 

WónXKV.ST'El, felszólal. Mi Berzsenyi Dá- 
nielt keressük 's annak versei előttről a' 
rézmestzvényt és c' ház urának arczát ösz- 
vehasonlítva, úgy hiszem óhajtott partra 
szfillolliink. F.s mivel tengerről jövünk , le- 
roithaljiik a' vitorlát, miként a' nekem, Döb- 
renteinek, és íme, útitársaim Báró Wesse- 
lényi Miklósnak valamint Pataky Mózesnek 
is Berzscwyye kezdi „Osztályrészi" ódáját. 

//' nevelő e'a nevendc'k szemei, a nagy 
költe'r legelső Ititásriha meriile'nek udvariul 
meghajlással , de hallgattak. 

Berzsenyi, elj'ogulva. Igen, én vagyok 
Berzsenyi Dániel. 

Többet nem szólt. Szívessége csak pillan- 
tásában, 's ajkán mozgott. Felkcllc melegí- 
teni ámultából , vagy : megkepeséből , miként 
Háromszéken mondják a' J'erlegenheil-ot. 

DöunENTEI. Megengeded hát barátom, 
tégetve szólitásomat, miként engem, ki- 
csinyt ifjabbat TE kczdél válaszo<llian , 's 
mondanom, hogy mi holnap reggelig Nálail 
akarunk töltekezni szép lelkeddel. 

IjEIIZSESYI. f'Z litolsii ket szón, meg 
inkább megkepedt. Lémjcbiil, tovább maradás 
óhajtása látszott, de nem moudá ki. Wesse- 
lényihez fordul, 's erzese miatt remegve. 
Nagy szerencsémnek tartom , hogy a' méltó- 
ságos báró ur magát mrgalázá csendes há- 
zamhoz. Patakyra néz, nem tiidá miként 
czimezze, sem a' nyájasb kegyed sem a 
feszest) ii n , még nem sziilelett 's igy az ad- 

11 



82 



BERZSENYI VERSEI. 



Lap. 



digt ilhjenkori ötölés-hatnlással mondja vég- 
re : méltóztassék megszállani. 

B Wesselényi, komoly nyájassággal 
elegy mély érzés hangján: Nem erezhetek 
itt, megalázást. Jöttem személyesen meg- 
köszüimöm az at3ám liamvaihoz irt nagy- 
tüzü ódát. W. ekkor l8rf. évében. 

Berzsenyi, szerény vállvonítással, csend- 
len. Ollyan a' millycn leliete. Hazafit akar- 
tam legalább, ismeretlenül is megtisztelni, 
kit a' magyar theatrumra ezereket meg eze- 
reket költöttnek hallottam. 'S lesütöfle sze- 
meit. 

Hallván a' három vendég előre útjában , 
miként Berzsenyi csak Icgbiztosabbaivai köz- 
lékeny, nem akada fenn későbbi egykét sza- 
vuságán , mert ismerősei nem megelőző tár- 
salgónak ugyan, de különben legszívélyesebb 
embernek festék. 'S mivel így volt feltéte- 
lük, művei nyájas lelkületébe hozniok, biz- 
tokban csak telepedni kezdenek. Pataky mo- 
solygó megelőzéssel kért engedelmet, miként 
sajátilag tuda hozzá, 's kiment az illyenkor 
végzendőket kocsi kürül eligazítani. 

DöBREMTEI, a' /láziurat beszédbe hozás 
végett. Hogy kerülnek össze az egy iskolába 
járttak ! Én mint gyerek láttatak Téged , 
felsőbb osztályút, minő a' tacskó iiúkra nem 
ügyel, de nekem előttem veres nadrágod, 
zöld mentéd! Abban járt akkor több tanuló 
legényke is , hanem én csak a' Te példádra 
nyüzsögtem mind addig atyámon, mig ne- 
kem is hasonlót varratott. Berzsenyi leány 
volt Neraesniagasiból anyámról nagyanyám , 
ezt nagyon szerettem , "s mintha előre sym- 
pathiám fakadott volna Hozzád, Bcrzsenyi- 
fihoz. 

Berzsenyi , szende mosolya derül aja- 
kán ezt egészen elfogott nagy bajusza alul. 
Igen, Sopronba vittek fel engem is tanulni, 
ott jártam el az iskola mellett, 's — tán- 
czoltam. De gyerünk hát beszélgetni bényi- 
lómba. A' hármon pillantása. Wesselényihez, 
Méltóztassék, kérem. Patakyhoz , Dübren- 
teihez. Ha ottan dohányozni tetszenék. Ber- 
zsenyi nagyon dohányos volt. 

Wesselényi- Mi azt tesszük a' mit ked- 
ves házigazdánk parancsol. 

Beszélgetés az irúszobában. Elefordúl kik 
segitik a' magyar irodalmat Erdélyben. 

Berzsenyi , Dölrenteihez. Mi féle em- 
ber az a' Sipos Pál? Kazinczy nagyon di- 
cséri leveleiben. 

DÖBRENTEI. Református pap Tordason 
Szászváros mellett. Faluja eloláhosodott , 
hallgatója hát kevés , de szászföldi lévén , 
tizedet kap tőlük, aratáshoz képest 10,000 



Lap. 



forint jövedelme is. Nőtelen. 'S magányá- 
ban mindig olvas, ir, abba úgy-úgy bele- 
merül , hogy ebédlő asztalán maradt abro- 
szára tányéra mellé gyűl hányódik könyve 
's irománya. 

Berzsenyi , asztalán hevert Írásaira pil- 
lant. Mosolygra. Az enyéimen meg papucsot 
láthatsz. Leányomé , Lidié. Berzsenyi ki- 
fordul. 

Pataky. Sükerül az összebeszélés, neki 
vidámul a' komoly ódairó. Be szeretem ezt 
a' természet emberét. Csupa kedves egysze- 
rűség. 

Berzsenyi, megint bejövén. Maradj<inak 
az én becses vendégeim holnap holnap után 
egész nap itt, még tovább is. Csak ugy tud- 
nám látni őket , miként érzem. 

Ez a' kérengciés! Olly tiszta szívé volt! 
Hans;ejtése mind a' három vendégét meg- 
járta. De szabadkozniuk kellett, Pataky elé- 
adta melly napjok van kitűzve Bécsben. — 
Döbrentei , hogy Erdélybe siet, 's még elébb 
atyjához kerül fel. 

Benyit Lidi kiszasszony , tányéron pe- 
reczczel , bor és vízbuteliával poharakkal. 
Körül kinálá a' vendégeket legnyájasabban 
a' barnaszög csinos kisasszony, a' 13d. évé- 
ben szépen eredő. Az az, atjja szeme ! 

Berzsenyi, leánya kimentté után Düb- 
renteihez. Ugy-e nagy leányom van már , 
öcsém. Jókor hozzá fogtam a' neveléshez. 

A.' megpendült költér már dévajkodott is. 

Kopogtatás az ajtón. A' háziúr nagybáty- 
ja Thulmon uregy kapitánnyal bé , ki ma- 
gyar gyalog ezeredebeli legényszállítványt 
vezetett 's Niklán épen nyugnapját tartá. 
Már németül kellé beszélni mert a' kapitány 
magyarul nem tuda. A' három vendég hamar 
elvégzé maga között idő nyerésül , hogy 
ketteje a' tisztet 's Thulmon vidám öreg urat 
mulassa illendőségből, egyike pedig az alatt 
Berzsenyivel beszélje ki magát az oldalszo- 
bában. Ez értesítetett 's elfogadá. Megkí- 
nálta a' kapitányt borral pereczczel , és fel- 
váltott társalgás folytában maga is megfor- 
dult egy-egy kisig katonalátogatója körül, 
csak vendéglátásból, miként Pataky nak mon- 
da, mert fáj neki mikor magyar ezeredi tiszt 
magyarul nem tud ; a' nemzet egész híszto- 
riája nehezedik ezzel szivére. Ez illyenek, 
a' sok magyartalan indigcna, a' nevelő né- 
met apáczák segítek, jegyzé meg, kiütni 
a^ magyarnemzetet, sarjából. 

A' szép nevelésű tiszt és hozója' elment- 
tévei a' megint négy társalgó, szorosabban 
csatlakozva járt fel alá az ebédlőben. Mi- 



BERZSENYI VERSEI. 



83 



Lap_ 



dón beszéli kö7:U Beriscmi Wesselényit töbli- 
Síer melliistigosozti egész fnhajtiissal , 

\A'E.ssEI.Í:NYI, Herzstívjihez. Tg^' nog> 
kérésem van a' tekintetes urlioz. Ilngodje 
meg nz ifjúniik elé hozni azt, és ne tagadja 
meg. Herzse/ii/{ megáll. Hallja liárom ven- 
dégének egyniást niiképen szúlitásút. Piru- 
lok valahányszor engem egy Berzsenyi, az 
atyámat poraiban is tisztelő, méltóságosoz '), 
hijjon engem Tr-nek. If'essele'iii/i niegszo- 
rild Herzsenyi kezet , rázza 's Lönijöröglé- 
ben hei-vel liuitit w/uA-ani. 

BeRZSKNYI, e'rzexeiiie/c lengerkedese Lii- 
zött elftigtiilrn , keSi'ihb 'a tikiidoziilliin. Illv 
koszorúját nem reméllettem ódámnak. Szeme 
lángja mini eg)/ liitáré ') lobban Patakyra, 
balkeze U'isneleni/íeben , Jobb/át Palakynak 
nyu/'lra, csendben: F.n meg illy ifjú' ne- 
velőjétől kérem azt, mit Wesselényije tőlem. 

Az egymást tégetni kivánkozók összeülel- 
kezénck. 

Majd szürkült már. 
UeRZSENYI, lerme'szeti egyszerűséggel, 
gondot kodáHubul. Barátim! miféle mulatságot 
szerezzek ? Azt gondoltam, verjünk fel egy 
kas niuliet, együnk lamjios mézet. 

A' hArom VenJ)ÉG, e' szendesegen egy- 
szerre moDolyodik el ' 8 egy ült liiláUa kiállani : 
Jól van. Az erdélyiek csak gyanilák , hogy 
lampos méz, lépes leszen. 

1?EK7.SENYI . olly ártatlansággal, miként 
a Itatási Juhász, leg szive szerint ebben ajánlja 



') ErilélyboD a' mai czimzés , gróf és bárónak akár van 
bÍTa(albaa akár niucs : Saj/ysúifot. A' nemes ember, 
ha Uilv. V. kormányszéki tanácsos, titkár, főispán; kir. 
(áblai eluiik, itélomester , bíró, fiitiszt , ország vagy 
lartoniánybiztos, kasunlóan már a' kapitány is, Mrl- 
tótáu-ot ; Így, ha nincs is liivalalhan , a' kir. arany- 
kulcsos, az országsyiilésére kir. bivalalos. Magyar- 
országon a' gróf, báró, aranykulcsos, udvari taná- 
csos' czime: Méltóságos. A' kir. helylarló tanácsi, 
kamarai , kir. tanácsosé: Nagyságos. 

*) Látár,Seher, ralen, az eddig késértett: látnók helyett, 
talán helyesebb volna, mert 1.) ar , úr, er , ér rag, 
nyclTünk természete szerintibben forrad igegyókhez 
is, /. 5lj. , O'irf. /n/i. 2.) Sok, nck ragot régibb sza- 
vainkban csak millyenségszónál , mint: «/nuk , és 
névnél leljük: bajnok, fárnok , jiobáraok, cíornok , 
Molnár Albertnél, {cior gyükből: csorog, csorran), 
feíryterneV. , »:oreínek; csónok vagy csónak, mi jű- 
hete CIO gyökből nyusvó r-vel , honnan a' lengő 
cío'ra , ctócátái , és még onoat csorar = csavar , 
csónok pedig, mi a' folyón csavarog. Ha cfo/ból 
lett volna csoluok = csalnok , úgy igegyükbez is 
láthatnék kólhetünek. /..írfnek? 3.) Uj ragozás nok- 
kai mind annyi uj hangzatsér nyelvünkben 's igy, 
csak oda vegyük , hol egyéb raggal nem boldogu- 
lunk. 



tejét ordaját. Illően falusi gazdaember csak 
azzal szolgál n' mi telik. 

Kertbe menetel. Méh felverés. F.stélincI 
(vacsoránál), liol az elébb is bennvolt liúzi 
asszonyság (ódánkban: Szabina) jelen. Jó 
izün esik a' jószív mézével adott méz. 

Másnap reggel. 
Berzsenyi. Barátim , ne fosszatok meg 
társalgástoktól még ma. Nekem az ollyaa 
jól esik. Uj szfibadkozas. üh, Isten bizony 
ha ma 's holnap itt nem maradtok, bár ne 
is jöttetek volna, hogy már ezt kell mon- 
danom. DöbrenleiI mint bizodalmasabbját 
vette körül nuijd külím. Ext még kerek el- 
dugulásával is fenyegette , ezzel : Tudod a 
magyar szokást ? 

Az alku, este felé indulás, hogy éjjel 
pótoltassék a' még Niklán töltendő nap. 

A' gazda - költér majd jól mcgnsztagult 
és több széna kazalu szérűjére vitte vendég 
barátait sétálni, 's mutatta ereszében csikait 
méneséből. .\' zsihói jelesről beszéd. 

'S napáldnzat felé , ablak alá dörren az 
utazókocsi előfogattal , mellyct a' szíves liá- 
ziur, szolgáló emberei közül állitatott l'a- 
taky tudta nélkül. Berzsenyi szavát miiitlia 
egyszerre elvágták volna. Három vcmlégba- 
rátja Í6 megilletődve búcsúzkodik, ámbár ők 
több utókon , inkább megszokták a' válás 
fulánkait. l)c Berzsenyi, a' mindig magában 
lakó, kehelének együtt maradott forrajával 
nem bír. Szeme fényében könycseppcké is. 
Ölelkezés között örök barátság kötés, sűrű 
levelezet megigérése. Kapuból int vissza 
kezkenjvel kalappal a' három távozó, Ber- 
zsenyit még egyhelytt állónak látják , után- 
nok néztében. 

PatAKY , falun kivül , a' két elófogólioz. 
Kegyelmetek, ki emberei itt a' faluban ? 

Kocsis. Mink, tekéntetes Börzsönyi Dá- 
niel urnák szolgálunk. 

PatAKY. Jó lovacskáik vannak a' mint 
látom. 

ElÖLOVAS. Csak cmügyünk uraim, sem- 
mit se küő fényi. 

Kocsis. iJejszcn, mögparancsóta urunk, 
hov vigyázzunk. 

Pataky. Hát millyen ur ez a' tekintetes 
Börzsönyi ur, szolgáló embereihez? 

Kocsis. Az a' mi földi Istenünk. 

ElüLOVAS. a' bizon senkit se bánt, peig 
jó gazda. 

Kocsis. A' fölséges Isten ágya meg és 
főzessen neki ezer annyit. 

11* 



Lap. 



84 



BERZSENYI VERSEL 



P.itaky szinte ríva fakadt. 3Iás kéttársa 
sem marada egykedvű. Elmondák a' „Jám- 
borság 's középszer" ódát. Lelkesedetten em- 
legetek Berzsenyit Keszthelyen, hol gr. Fes- 
tetics Györgyöt nem találák hon , eléliozák 
Sümegen Kisfaludy Sándornál , elé Dukában 
Takács Juditnál 's Urai-Uj faluban Döbrentei 
atyjánál. 



Lap. 



y.'28. 



Wesselényi hamvaihoz „ 

Hadadi Báró Wesselényi iMiklós , cs. kir. 
aranykulcsos , közép Szolnokban főispáni 
helyettes, szül. 1750b. dec. lld. f ISüOb. 
octob. 25 d. L. életéből néhány adatot: Ka- 
xinczif Fereiicz, eredeti munkái második kö- 
tet 1830. Erdeh/i levelek 356—374 la}). De 
Pataky Mózes közléséből soknak ki kellé , 
látom, maradni. Igen röviden van említve 
a' J:12d. lapon az is, mit a' magyar színész 
társaság meggyökereztetése körül áldozott. 
Nem Kazinczyt figyelemtelensége. 



29. Ajánlás.. 



Kazinczynak Berzsenyihez irt levelei kö- 
zött, mell3ek csomóját költérünk fiai hason- 
lóképen kezemhez adák, a' legelső, 180S- 
beli üctober 31dik költ. (i. itt Berzsenyi 
fohjobeszei után.) A' szerint Berzsenyinek 
eddig alakultjai néhányát már az előtt Kis 
Jánosnál látá Kazinczy 's a' kötetet elkéré 
Kistől, hogy megolvassa, minekelőtte Ber- 
zsenyi versei sajtó alá kerülendenek. Es 
elönté dicséreteivel, módja szerint egészen 
kezébe foga , Kiséből. Berzsenyi eddig , lát- 
tuk , elbúva, alig sejtve mi szárnyalt elé 
belőle, luint az arany öntudat nélkül arany, 
mint az ibolya nem érzi maga illatát csátéja 
között. Ha lebLentgeté is , kiömlesztés köz- 
ben némi dicsösztön éthere , szemérmessége 
azt egész félénkségig vigyázóságra egyenlíté 
's az ismert költéri hiúság nála „csak a' jó- 
érti küzdés" emeltyűje lön. Be szép így az 
ifjíi művész. Adj illő olajcseppet az erőmil- 
nek, tisztán forog, öntsd le hebehurgyán, 
mocskos lesz. Hlyen , csínnal forogtató olaj, 
a' szerény belbíztatás. 

De már most az mástól is jő, és pedig 
eddigi előkép irja: „Ritka ragyogású bará- 
tom , . . . l'lj , igen szerencsésen, ^s örvendj 
érdemeidnek 's támadó dicsőségednek" Ki- 
pattog ezen , szédült öröme, ajánlásában. 
Földről égig tombol a' szerelem midőn a 
viszontvallomást imádottjától legelőszer hall- 
ja, 's költérek között is van egy bizonyos 
nemű szerelmkedés. 



24 



Kis János , a' mindig csendesebb , soha 
sem tündéríte maga körül fénykört, szelíd 
hévvel buzdítgatá 's Berzsenyi ezt annak 
hangulatában tiszteli meg. 



Lap. 



150. Bacchushoz 

Hát reám mit sújt liaragoil hogy eddig 
Édes áldásod megutálva uéztem .... 

Berzsenyi , ámbár Sömgyénben és Nikla 
szomszédában boros gazda is , bornemissa 
vagy csak vizisza volt. Midőn B. Wesselé- 
nyi Miklóssal 's Pataky Mózessel nála ebéde- 
lek, szépen terített asztalán, mellyet szelíd 
neje jól el tuda intézni, előttünk jó somo- 
gyi és somlai bor álla; szíves házi urunk 
széke mellett pedig a' földön, zöld mázu 
csecses vízkorsó , minek neve ; bugyoga, is. 
Abból ereszté tátott száj felé tartván félkéz- 
zel, a' vizet italára, miként dunántul leg- 
jobb házaknál sem divatlan. Mi nagyon sze- 
retők , hogy megtartá házi sorát. Vérhígító 
víz mellett is azonban, „komoly gond, néma 
bágjadság, megölő hidegség gyütré", vallo- 
másaként. Termete zömök, küpczös volt, 
dereka testes, melle széles, arcza tölt po- 
fok, szeme láng (egészen keleti magyar faj), 
színe sárgás barna majd nagyon piros, nyaka 
kurta. Mivé teszi, természettől sííríí vérét 
a' bor ! ha még annak olaja tüze is hajtotta 
volna ag3veleje felé. Ezen véralkata szüle 
neveié nyavalyáját, mellyből csakugyan viz 
ital, Füredé, állítá helyre. 



22 



^p31. Fohászkodás 

32. Barátimhoz 

, Emniihez „ 

3i. A' szonetthez 



Ki nyűgül néze mértékeléssel elegy ríme- 
lést, illy szonett magasztó ! Bölcsőé melhben 
a' szülött bár mi szép alak, vagy fejénél 
lábacskájánál hagy még hizagot, vagy nőt- 
tében már hosszabbra szeretne nyúlni. 'S 
tehát a' szerencsés óra eltalálandó '), mi- 
dőn minden taga épen jól belé illik, hogy 
itt régibb nyilatkozatomat ismételjem. Ber- 



') Kölcsey mÜTé.szileg szól, a' szonett ellen és mellette 
Élet és Literalura 1827. AV. rész. 275—281(1. lap. 
Ugyan ilt Horvát István a' 263, és 271—275 lapo 
kon országszerte ismeretes tudós garrjával. Szerinte 
még ,,politice is köll bánni a' szonett Írásban" a' 
mi , ugyan csak yedantice hangzik , szonetti rímmel 
pedig bizony olitondice. 



BERZSENYI VERSEI. 



Lap. 



zscnvi elániuli'isa, Szcphaloiiiiiak kültéri tün- 
dcrrúnil nczcgeLül. Lakója c' szi-p kilátású 
pusztáról oll^ igdzűlpg tuilá aprúbl* műveit 
ajánlgatni leveleiben barátainak, a' csínon 
elbáinulgatás iett. Dp Szrplialnion énlcni 
fenve nem épen szonel tóért lebeg 's \'aii- 
clusenek nem jiárja. Górüg és ujabb érte- 
lemben vett ejiigrammái , igaza van Köl- 
csey nek, remekül maradtak fenn, az ő csi- 
nosgatási szerelme kell olhakliuz. Az a' 
„Vajda-Hunvad"' be iiiegrú/. ! Mint andalit 
,,Szentniiliál\' Szabolcsban." ^ onszalomnial 
lesz ket dala: Fiil az ídü vagv )ia tetszik; 
E/elem fogy ... és Ftkele szetiiii szép hol- 
gyecske • . . Eg.véb munkái többnyire, elü- 
tanulmánvul n^clvcsinlioz, Ízléshez, eléadás 
kecseiliez, Ij mézet szeilenilű méh számára 
tavaszi 's nvári virágok kelvhei. 'S ki ezek 
átültetéséből köt koszorújához valót, hálá- 
val fogja mondani nevét, iiogv szélvész kö- 
zött is kcrtészkedék 's parlagon szárazság- 
ban bajjal üntözgetc a' volt aszálv ellen. 
Szdpmüvészségre tinjló majd minden ifjú 
mcgtekinté irodalmi kertét, kiket ő, ülte- 
téseibe mclegcdetten , szeretett volna mind 
felvenni inasul legényül. 'S be is álla sok , 
ki, majd, kigvózaniló ösvénvt csoroszlála 
úgy és arra vágván, merre a'főmester egy- 
szer így , másszor máskép gondolta kanya- 
ritandónak ; majd intéseként vete elegyitc 
külföldi magot, mihez illy szót lialla: fijaim, 
a' német gyümölcs magyar földbe ültetésénél 
németesen, a' francziánál francziásan aka- 
rom beszédeteket mert úgy jobban meg fo- 
gamszik. Ks nagyon sok inas, felszabadita- 
tása után is holtig olly szabásban legényke- 
dék nála. Voltak, kit egykét év után saját 
eszüknek is hasznát akarták venni 's mon- 
dogaták: ez uj felhompolás nem vallja meg 
magodat , saját szamatot akar kitcreuini 
csak hozzá valóból. De a' fükertész nem 
egyezek meg ebben. így hát elhagyák, hogy 
magok szerint fogjanak fel uj kertet, miké- 
pen a' hazában i<le illő uj alkotásnak legyen 
s/.ine. .'\' szolgálatban maradott legénység 
gereblyét fogott ezek ellen; a' mester, elől 
vezérkedett, oszta virágot és tövist, de ma- 
rada behatás lelkében , 's mivel jobbat és 
jobbat akart volna, megint uj fordulást foga 
fel, minek változtatásához képest lendült a' 
gereblyés. Azóta sok szél fútt, a' torha ma- 
got szépen elsodrá ') , a' tisztája vagy éle- 
lemnek vagy megint vetni valónak megma- 
radt. Kz mindnyájunk sora , kik az tría 
mezőt járjuk, akár magunk termése aratá- 



') L. Külfúldi játékszín kiailja a' m. t. társaság, VIIM. 
kötet 183-1. Barnbelml Minua, forilit. Kaziac/.y Fer. 
Tudniralúk 4. pontja. 



sával akár másé elcséplésével. Az idő ma- 
gában e^y gereben, keresztül ereszti a len 
tisztáját , de fogában marud a' kóccza. 

Kazinczy szonottni még csak a' hó cl- 
menttével Icgelsőbbszer kibúvó zöldeletek : 
lapiska, sárgicska, galambbegy, szarvaskék. 
De , a' Sajka ! Ah , ez fejér patyolat lobo- 
góval tün ki. Kgész egy kedves háznép rajta. 
Szemere l'áléiban már az ablakrámába eresz- 
tett mi , nem csak Farkas Károly osan, még 
Kazinczy előtt , gerencsér agyaggal van szé- 
léhez kenegetve; a* rekeszből egy 11. évét 
hagvó szűz pillogat elé, kökény szemében 
előre Ámorok. Csak , sok a' tcstszín. Szent- 
miklósv Alajos megkésértései mint Hrugnoli 
tánezosné bájainak szem előtt megvillanása. 

Rerzsenyi, a' keletkezett szonettesekre 
később haragudott, de mivel Kazinczyhan 
a' szonettot még is már tg;/ öleié, igazolva 
érzette volna magát Császár Fcrencznek 
1841. megjelent költeményei között a' ,, Vi- 
segrád , Szcntmihál, Hunyadi, Szigliget 
alatt, .V köny" czímzctückben. 

Ige hibitásul jegyző ki Beregszászi a' 
Tud. Gyűjt. 1823beli VId. kötete 40d. lap- 
ján e' szonettből: ,,Paean újra szülelíiz ne- 
künk" sorban, szüle/e/ helyett születs.; Írá- 
sát; a' l.'id. lapon pedig e' két sort idézi: 
Ott, hol Koosz koszorús liú^a az ősz 

Tokhiy [iíry) 
A' Bodrokra könyöklik , 
's azt mondja: könyök^/ kellelt volna, nem 
könvök/í/-. Krre nézve itt helyesen, mert a' 
mint : térdelek , térdelsz, f érdf/ jó, és hozzá 
teszem: szemelek, szemelsz, szeme/, válla- 
lok, vállasz, yiMal 'stb. , úgy ragitatik: 
könyök/í;í-, könyök/esz, könyö/o/. I)e, nem 
igazolható, hogy: s/.üh/c/-, szüle/s^, szü- 
lei cselekvő forma volna, mert ez úgy csc- 
lekc<Itető már , miként: ad«/nk , ad«/sz, 
aAat. — Hlyen észrevételekért Kazinczynak 
nem kell vala Ueregszászit üldöznie, *s csú- 
foltatni. Szegény magamat megíntc a' Tud. 
Gyűjt. 182.')b. Vlld. kötete (id. lapján: lé- 
pfX-, vágy//-, fWnuiya Írásaiért. Kn lirdély- 
ben úgy hallúm. 



I.ap. 



35. 



A' balatoni nyinpha. Gróf Ti-lekí Lászlóhoz. 25 
Akkor credc, midőn az 1811b. nov. Cd. 
Somoiry vármegyei főispán - helyettessé ne- 
veztetett gróf 'J'elekl I.ászlo , széke átvéte- 
lére tartott megyei gyűlés után, mejlyben 
Berzsenyit táblabiróvá nevezésével váratla- 
nul lepte nicg, Somogyból a' tihanyi réven 
tért vissza. Berzsenyi verseit ez után még 
etry évvel későbben adta ki llelmcczi, de 
azokat már kéziratból ismcré gróf Teleki 



86 



BERZSENYI VERSEI. 



László. Hiszen akkor Pesten az ő háza volt 
főképen a^ magvar irodalomért kíjzdüttek 
menedéke, sőt haláláig (lS21b. tavaszelő 
24d.) onnan vitt, még nekibb hevülést majd 
Révai, majd Fejér Györgv , Kulcsár, Jan- 
kovich Miklós, Horvát István, Vitkovics, 
.Szemére stb. mert szívesen cseréltetek ki 
a' nemzetinvclv elbútatásán eredett fájda- 
lom kiöntése, buzdítással. Es azért hatott 
az eljött idő' készítőire mélyebben e' ház 
fénye, mivel nyitott vala külföldről érkezett 
minden nevesb utazó előtt ; 's egyik körhelyül 
állott a' budapesti urivilágnak házimulatsá- 
gok adásával is. A' grófné, Báró Mészáros 
Johanna szíve áldva volt és van mint a' 
jótékony pesti nőegyesülct fejéé ') ; esze, 
nyájassága , magyar német franczia nyelven 
beszéltében magához voná a' vendéget. Illy 
házak fogadák egykor Parisban az ő Írói- 
kat. 'S midőn a' magyarok , gróf Teleki 
Lászlóhoz ménének , hamar-hamar közlék a" 
lelki feltűnést , sietve Berzsenyiét is. Vitte 
buzgalnias örömét ezen, a' főispán helyettes, 
miként Mózes mindig csak nemzete ügyét 
látá égni maga előtt csipke bokrában, 's 
érezteté Somogy Rendéivel: m> és A/ lakik 
közöttek , osztozék részvétükben. Berzse- 
nyinek ez miltiadesi dísz volt , neki neni 
kellé több , mint átaljában az akkoriak csnic 
áldozának. Nemzet becsülete forgott fenn ; 
azért jutalmul, öntudat nézetett; méltolat "), 
elég díjul. 

Hogy meg nem érheté gr. Teleki László , 
a' szivéből nemzetfi , az óhajtotta magyar 
tud. társaság megindulását 1830. nov. 17d. 
57 évéhez még 9 kell vala ! Miért nem mun- 
kálhatott is benne , vele. Isten' mindent ki- 
egyenlítő rendszere szerint , második fiát 
.Tósefet láthatá majd árnya, elnökéül, kin 
akkor is v*olt nagy örömét midőn 1816-ra 
és I817-re a' I\íarczibányi küldöttség két 
pályadijt ') ennek itclt, legérzékenyebben 
beszélé el nekem 1820. Másik fia, legidősb, 
Ádám gróf, ki most a' nádori huszárok ezc- 



Lap. 



') L. Közhasznú esméretek tára, IVdik kötet, Pesten,' 
1832. Dolgozóházak czikke, llOd. lapou. 

•) Méltolat, sükere a' méltolfís-nak, méltó/ pedig: ugy' 
elfogadható, / ragitással méllii inillyenségszóhoz , 
miként juvendő-hü\ van: jövendöl, 's így: jövendö- 
lés, jövendölet. Vala, mclt-ok, ?«c'//-asz, í/ícYí, ige. 

') L. A' magyar nyelvnek tükélletcsítíse uj szavak ési 
uj szóUás-módok által. Irta gróf Széki Teleki Jósef; 
1816 esztendőre Jeligéje Berzsenyiből: ,,Van a' ki 
minden uj szót megkaczag 'slh. — tsigázza; /. ilt 
Aid. lap ^ foly 340 lapig. Egy tökélletes magyar 
szolár elreudeltetése , készítése módja, irta gr. Te- 
leki Jósef 1817 esztendőre. Áll 69 lapból. 



Lap. 



redes-parancsára') két eredeti színmüvet iit, 
de még csak nála vannak kéziratban. Har- 
mad fia, Sámuel gróf (hasonlóan az említett 
kettővel első nejétől, gróf Teleki Ádámnak 
a' Cid 1773-beli lelkes fordítójának Mária 
nevű leányától), a' Tud. Gyűjtemény 1828- 
béli IVd. kötete l'^lö lapjain ,, egynehány 
megholt magyar képíróról értekezett, kik: 
Don Giulio CIovio "j" 1582 , Terbruggen 
Henrik -j- 1020, Spielberger János -f- 1679, 
Kupeczky f 1733, Bogdán, Mányoky •{" 
1757, ücser "j- 1770, Hanrits, Benkovits, 
Orient "f 1^17, Bikfalvi Kóré Sigmond. 
Negyedik fia László gróf, második nejétől 
Szoboszlai B. Mészáros Johannától , 1841b. 
adá ki ,,A'e§í/e«f3" színmüvét. L.az ulyánah 
Jolin állal metszett ■mellképel a Tini. Gi/iijt. 
1 823^*"// Iső kötete eliJtt igen jól lulálva , 's 
életirását vagy inkáhh adatokat ahhoz, azon 
kötet' 87 — 100 lapjain, Thtii/tztól. 



I 36. Báré Prónav Sándorhoz ., 



A' széles olvasottságú b. Prónay Sándor, 
kinek neje gr. Teleki Johanna , gróf Teleki 
L. nővére volt, sűvénck (sógor) főispí^a he- 
lyettesi székébe ülése napja estéjén 1812b. 
martziusban a' vármegye teremébe Somogy- 
hól és több megyéből sereglett Rendek kö- 
zött reméllé látni Berzsenyit. Mert ő ha- 
sonlóan tűzzel vett akkor részt a' magyar 
irodalom ügyeiben. Valahányszor nála valék 
Pesten vagy Tóalmáson 1820 innen, 's az 
erdélyi magyar nyelvre került a' beszéd: 
„Ah! Aranka, kiálta fel, igazi yXrany, nem 
csak Aranka. Szemere Pált különösen be- 
esőié. Illy lelkesedéssel , az általa is már 
kéziratban látott Berzsenyi verseinek bámu- 
lója lön. De, híjába keresé kérdezé azt , el- 
húzva ült szokásaként félrébbi szobában. 
Tudakolják , kérelem megy hozzá a' terem- 
be menetelre, nem tudja miért? Előtte áll 
báró Prónaynak, forró érzelmeit fejezi ez 
ki tiszteletének hozzá. 'S Berzsenyi, a' csak 
hallgató, mint a' magyar parnasszus 
dísze van idvezelve Rendek hallatára, és 



._ 26 



') Nem jobb voliia-e? a' megint noA;-oló paraucsHot he- 
lyett: paranpsár. .4r, úr, er , ér, or , raggal szá- 
zon felül vau névszónk, 's különösen névhez téve. 
Millyen paraiicskT^ ím oUyan : Súlijnmkr Solymár, timkr 
(timsó-nál is a' gyök) loiii'ikr , bollkr , fnuolykr fo 
lyár, szilkr v- szilárd (kemény mint a' szilfa), lakn- 
már lakmár, csatár (puszta neve Veszprim vmegyéb. 
csatá-tól), mocskv 'stb. Helyesen fogadtaték így el: 
tiizéT, piJiczér, 's nem volna szabályelleni: szobár, 
Zimerkelliier , ruüár, Gartieroiier ; sőt för , Haupt- 
lino-j úgy miként ío-böl tőr. 



BERZSENYI VERSEI. 



87 



fogadva leIkoBcl)l)joik által. L. Kazinczyniik 
erritl lett küzleKet a: F.rdeíi/í Miizeiim I-si'i 
füzete Hiöd. Iti/ijtin 181-1. Mimiig niegiiji- 
tanil(i púldn fúispáni beiktatáskor ott, liol 
a' várniepvénck épen , közösen megismert 
cnlcmü iriija müvcszc van, de csak ilh én- 
nel , íiogv el ne aljnsndnék mint néhol, 
idébbrűl, a' táhlaliiróvá kinevezés, tehát 
nem akként lenne alkalmazandó, mint az 
„Ist lein Dailierg da ^ volt: hanem petrar- 
cai , ariostói, tassói koszorú maradna főis- 
pánnéi kézből magyarul megs/úlitással , ha 
piiitán úgv megint tiidand. ^ agv a' lovagi 
■izejlem már ebben is elszellcnt ( 

Szokástalan volt 181 2ig is a' Prónay 
Sándoros mcgtisztelés. Megrázta az n' sre- 
rén>nck lelke titkait, mellv íigv látszanék 
„talán még is jókat irtani" sejtelmével rez- 
zenő néha néha idegein végig. A' küszünű 
óda szarnvalt. 

lS2lbcn április 26d. megholt Kendercsj 
.Mihály, crilelyi k. kormányszéki tanácsos' 
bámult ódája. I'.iien ennek olvasttában Icléni 
1817. őszén Kolozsváratt liozzá látogatóba 
mcnttemkor, 's riadozni kezde tiizétűl. „Ba- 
rátom, mondó, ez az óda ! Felébb kerfilt a' 
ti I{erzsen_\ itek Buczin, Sombori Lászlón, 
's az en \ irágomon.'" 31ilh fellengzés ! 

Mosolygva nézi lelkeseilett szemem, 
A' hűsek ráfogó szobrait és lialált . . . 
Győztem lerázták czombalm a' fövéayt 
Izzailt fürtelmcn szent olajág lebc^. 

Majd tréfára foga. „Csak kiismcrszik, a' 
magvar bor 's veliís étek nevelte vér. A' né- 
met ser lassú Ja, Jii-t mondat , a' különben 
i« keleti magvart pedig pattogóvá, életmódja 
is teszi." — „^leglehet , felelem , hogy a' 
fennszédelgő Klopstock is virítatott niMgán 
rajnaival, a' méltóságos Schiller épen hör- 
pcntgeté, 's ez, mákonnyal is (akkor még: 
opiiiMi) feszítette iilegeit: de a' mi Berzse- 
nyink, vizisza." Mit^ veté megliukkrnvc. 
Nem akará a* különben igen mérsékelten élt 
nagylelkű hinni. IFa borneiiiis/a , monda, 
ugy hát vizek közötti llokla. l\Iár hiszen, 
végzé, akár somlai hevitc, akár csak ter- 
mészeti bcitüze, Kölcsey minapi recensiója 
nem oltá el iránta bámulnsoniat. Kár, mi- 
dőn okos olvasó nem késérheti a' kritikust." 
L. Kenderes'jriil , levelemet BerzHenyiliez. 

Kmlékesztet ezen óda, Horátzius költéri 
büszkeségére , övéiben : 

Non usilata, nec tenui ferar 
Penna bifurmis per liquiilum aediera 
Vates. Libr. 11. 

Exegi monumentum aere perennius. 

Libr. 111. 



Lap. 



Ne foríc creilas intcrilura, quae 
Loiige suuanlem nattis ad Aufldum 
Non ante vulgatas per artes 
Verba loquor soeiamla chordls. Libr. IV. 

De tilos remi'm'sceiitia benne nincs. Cse- 
iiés, nem. 



Lap. 



/" 



.■i7. A' teiiielií... 
38. \' köHcr. 



Megjelent Kisfaludy K. Aurorája 97dik 
lapján 18:ÍJ. 

•39. Felséges királyimkiiak Keszthelyre váralá- 

Néliai Takács Juditnak kiadás végett kéz- 
iratban hozzám küldetett költelnieí küzött, 
egy ezen czíiiimel van: Fercncznek a' 
^lagyarok felséges királyának, midőn 1817- 
beii Keszthelyen keresztül utazott. Berzse- 
nyi ezen ódája is tehát 18l7bcli. 



44' 
53 



53 



■10. Szilágyi 1458biin 

Kisfaludy Károly, levelében kérte meg 
Berzsenyit, küldene ő is, 1822b. megindí- 
tott Aurórájába verset. Ezzel mint készen 
volttal kedveskedők Berzsenyi valamint a' 
más két kijrgyzettel a' sajátszcfizélyü szer- 
kesztő-kiadónak. 



54' 



/ 



/ 



41. Hyininisz Keszthely isteneihez. 
Melly innepre? lásd alább. 

■12. A' füredi kúthoz 

•13. A' poézisz hajdanta 



„ 54 



..-..._ 56 

I 

........ 59 



44. Gróf ."Mnjlálli Jánoshoz 1830 

182.5ben jelentek meg: Magijiirische Ge- 
diclite. Lberselzt von Jiihunn (Jriifen Mai- 
liilh. Stuttgart und Tiiőingen 248 lapnyi, 
8-czad rétben , 's a' bevezetés ( tiersic/it 
der Gesvliiclite der vuigijarinclun I'oesie) , 
XLIId. lapján, Berzseiniről gr. .Alajlátli igy 
szüla: „Berzsenü Dániel ist unstreilig der 
crsfe der maguirischeii Diehter; denn er ist 
durchaus mag^arisch *). F,s lásst siili nichts 



.-„ 60 



') Ipaza van Tolilynak ez ellen Tud. Gyűjt. 182C. X. 
107. (le usy hiszem, IMaJlátli erre nézve, csak nem 
ú<;y fejezé ki magát , miként kiilöiibeo érté. I 



BERZSENYI VERSEI. 



Lap. 



Glühenderes denkcn, als seine OJen, die er 
zu verschicdenen Ereignissen gedichtet und 
die ich leider nach dcn in der Vorrede aus- 
gesprochenen Grundsíitzen hiei- nicht ein- 
schaltcn konnte. So ergreifend , so ermu- 
thigend ! sie reissen das Gemüth hin , wie 
der Wind die Herhstlilatter fortstürmt , oder 
die Waag ihre schaumenden Wogen hin- 
wálzt. Ich erwáhne nur seiner Oden über 
die Schlaeht bei Ülni 1805, die Insurrektion 
1797. Und ivenn er klagt ! ! Kann ein Ma- 
gyaré etwas Herzzerreissenderes finden, als 
Berzsf nvi's Klage übcr den Verfall Lngarns? 
(a' Magvarokhoz). Aber auch seine aiideren 
Gediehte sind durchaus ungrisch empfimden. 
Erist so reclit aus der niagvarischen Wesen- 
heit poetisch," 'S németre fordítva áll Ber- 
zsenyiből gróf Majláthtól a' 137 — 1-17 la- 
pokon: A' tánczok , Der Tanz ; Osztáljré- 
Bzem, Mein Antheil; Fő és szív, Kopf nnd 
Herz ; A' tavasz, Der Friihling ; Esztihez, 
An Eszti; Megelégedés, Zufriedenlieií ,• Phil- 
lisz , Phillis ; Az esthajnalhoz , Die Abend- 
dümmerung '}. 

Majláth olvasa, felhullámzott benne az 
érzelem, 's azon hév, melhre Berzsenyi so- 
rai fakaszták , repül , tisztelettel hódol a' 
lángésznek. Bámulat a' terebélyes cseren , 
az óriási platanuson , nem akad meg a' 
közbe közbe búliatott hernyófészken, szeme, 
így adja ki a' nemleges halló , csak a' ha- 
tályt. 

Kölcsey recensiója egészen annak türkö- 
zést mutat. Foliant' olvasása voná össze már 
elébb szemöldökét, 's a' , .hamar elsetétülő" 
még íigv maradt : feltétele : recensiót fogok 
írni. Fejér György kezébe megy az, hogy 
a' Tudom. Gyfijtcményben mint szerkesztő 
kiadná. Fejér szigorolja. Gyűlés A itkovics- 
nál. -V jelen Kölcseyhez baráti kérelem. 
Szelídítené. Kölcsey feleletei : Xem , nem , 
nem. Ugy , vagy épen ne. ;,I)e hát miért 
bocsátá közre" , mondám Fejérnek , midőn 
ezt nekem elbeszélé. „Nem akartuk a' szép 
készületü Kölcseyt a' literaturától elkedvte- 
leníteni , hanem hiszen tori ki belőle a' 
censor, és csak ugyan, holmicskét mag.im 
is." A' kit olly költélyesenragada el máskor, 
szivélyének szép melege , így ! Feri ! jMaga 
sem érzé , milly igen oscillála még benne, 
az ifjú tapadóban, Kazinczy örök sürgetése: 



') Kölcsey versei közül pedig a' 197 — 20S lapokon: 
Óhajtás, Wunsch ; .Ajáulás , Der Bann ; Phantasia , 
An die l'lianlanie ; Szép Lenka, Scliöne Lenka ; 
Ábránd, Der Sclnrünner ; Róza, Rosa ; de költéri 
kitüutséggel uem jellemezé, söt bevezetésében, neve 
épen nincs. 



„recensiót , recensiót embereinkre , kemé- 
nyet, de igasságosat" 's a' Széphalomról kor- 
mányzóval a' vélt igasságosság sarlót is fo- 
gata, melly , búza gyomlálás helyett díis ka- 
lásznak is fejét szedni találá , lobbanta bó- 
dító tömjént, a' neki gyujtottnak, enjárda- 
latut pedig g3anúsita,mellőzgete. Ltján majd 
esztrengázóvá lön egy egy olens Maeriiis,\\evx 
saját lelkibbsége müvével fénylelteté magát 
jobbnak, ritkán éreztete szíves indulatot, 
hanem ,,úgy producald , szöla , tehetségedet 
te állat, miként én elmélek, hogy mutassam 
mit akarok kifejteni belőled én, mire tud- 
lak tanítani én, kiben jellemed nincs meg. 

Hanem az állattanítók okosan alkalmaz- 
zák cselüket, barmuk ösztönéhez. Majmot, 
korbácsol olasza, 's majmocska fél, de orosz- 
lánt Van Aken , szőrmenttébe simogatva ta- 
nítgata. 

Majláth, mintha semmit sem tudna Köl- 
csey recensiójáról, vagy ha tud is, elveti 
a' kaczort, mellyel az kimért czirkalomboz 
képest, nyesdelt : Kisfaludy Sándor lelküle- 
tét nem különben szenvedélytelenül fogja 
fel 's a' Kazinczy-daykai epigramma élén jó 
csorbát ejt. 

Berzsenyiben, mindenik hangulat, az em- 
bernek kapta meg mélyét. Kölcsey savanyú- 
sága ellen felingerlett hös, „Győztem, le- 
rázták czombaim a fövényt''^ irója nem tudja 
tűrni a' szemébe száraz fövény hányását. 
Méltolatlanságot érez enbecsén, "s fegyver- 
ben csattog vissza, mivel sejtelme szerint a' 
recensión inkább, „miért fénylesz Te," mint- 
sem az idő engedtte fellépés megismerésének 
szívessége hangúit el. 

Szép lélek a' melly könnyen kap sebet , 

De kényes, a' melly sebjéf nem felejti 
Sem orvosolni uem liátor 's heme'ny , 

irta volt Barátnéjálioz , itt az 51d. lapon. 
Es a' betegségében érte recensión gyűlt szír- 
kelést, fakadoztatá akkor mindjárt, 's bo- 
csátja Fejérhez. Most meg ezt leli élesnek 
Fejér, de már felveendőül mert amaz is ki- 
jöhete. Tanácskozás e' felett Trattner Ta- 
más vacsorájánál. „Szelídítést ide is , de 
közre vele, ez az igasság", mondák a' je- 
lenvoltak. Kölcsfy nyilatkozata : ha kike- 
rül Berzsenyi felelete, ő meg fogja mutatni, 
liogy Berzsenyinek a' poezisról ideája sincs. 
Kölcsey makacsságán elrémülés. Mit csinál- 
janak? A' tűz még nagyobb legyen-e? Ugy 
sincs iró , 's marakodás nem ösztönöz, ügy 
sem nagy számú az olvasóság, azt is eli- 
jesszük? BerzsenvT válasza felre lön téré. 
Ekként haliam ezt is Fejértől. (Berzsenyi 
akkori feleletének maradványai Szemere 



Lap. 



UEKZSEMi VEKiüEl. 



89 



Lap- 



l'uliiiik , ki a' válaszolót niagn ík óvniniazá, 
„Szemerrliir^' rziiiiü kéziratai e)t_vik kiitc- 
tebeit lútliati'i.) Az ít;t ukadiih ózott ciiiiúi 
fui;va , kcsöMeii is tisztéül nezt; még, vé- 
ili'liiieit. Jrónuk uguiiiiit akár mikor szn- 
bail a' visszuioriús, mert liasoiilúati inoiiita- 
liisbaii szilkhi-g szólania, Íiol;v as utókor a* 
kettőitől iteljeii , cliliez pedig Korát keli 
várni, llaniarjúban csak az k('>tclcs vissza 
verni a' n>ilat, ki a' reá|>attaiitúval et;^ütt 
forog társal^áslian. A' mint ka|ijn ez, akként 
csapja, ha júverü Icventa. 

Ceti le tuti ijiii fait lii miim'ijiie , vagv a' 
niagvarkent: mnilja válogatja. A' csii|m szi- 
vch Herzsenvi, mint a'gíerek ollv hajlanilii 
javítani mi'iven, lia nicitulás leszon észrtvr- 
tclt. Sima linlaron ekkor, mclltn<-k dalolva 
szállliat tükörén a' népes kunip. Szomszéd 
énekeset , Kazinczv csinos fogásai ujabb 
ujabb alkotásokra villáiiioltatják , dicsére- 
tekre olvasztja csiklándoztalott liiúsaga , 
miket kési'lib nia^a is megbán. IJe ingereld 
csak, nézheted akkor a' hullámzó magvar 
tengert. Inkább semmit sem tesz , mint- 
sem már liüvelvkbc tartott olló' in ircsc kilzé 
adja aran\ g_» apját , 's ezzel, kritikust akar- 
jon kérlelni. Mint Memnon állványa, ha 
felsütc a' reg napja reá, bájlón ercszté zen- 
geliuét; fcilé kod, csak kómágiva maradt. 
Kültérünktűl itt az őOd. lapon, leljük: 

A' szeat poezisz néma lialiya 
Hallg-at örökre Airftrr ritek/ien. 

Kedves Horátziusának ön érdcniérzete , 
hasonára lelt nála is , noha társalgásban a' 
legszercnjebb volt, magáról mindig hall- 
gató. 

Őrükké sajnáltam n' két nagy elme össze 
Locczanását, ollv nvomoriiltul elhagyatott 
irodalmi korban még, mclly csak érik köl- 
csönös biztatása i'Jtal áldozhatott, 's egészen 
leverendő csak a' valóságos burján , volt. 
Ilaneiu fogjuk fel mindenikben az embert 
úgy, miként istene teremte, 's jellemezzük 
nevezetességeinket voltok szerint. 

Majláthtal Berzsenyi, becsületesség lo- 
vaga , tiszteletet .'izzal viszonoz. Hogy adós 
ne maradjon, milly gyengéden alkalmazá a' 
,. Vilii táncz"ot, mell_\et meg ő olvasa gyö- 
nyörrel a' gróftól Kisfaluily Károly lH22b. 
Auror.ija 19-i — 207 lajijain. Kgyszerü leány- 
ka esti dalához hasonlítja köszönő ódáját , 
azonban annak szelidségétől út, az élni ural- 
kodni kellő haza nemzet szerelme lobbantja 



Lap. 



ifjúi tüzébe, 's gróf Széciienu Istvánnak ak- 
kor kezdett felléptcin megigeztctése, előtaps- 
ban rohan ki. 

A' remitő nyavalyából, az idegrendszert 
összelázitottból mrg ép egészségié téri szel- 
lem , úgy áldozik le hona felett, miként u' 
visszasugárzó nap, mell_\ ősz Huda liegyse- 
rcnyi megé liajoltában a' királyi vár tetejét 
még egyszer ragyogtatja meg. Hiszen nap 
volt ő , a' nemzet királya vár.'in. Uár isme- 
retébe jő a'lángeszt becsülni tudott l'ercncz 
cs. királwiak , hogy ez ii;y szóihatolt volna 
hozzá is: Hívem, dísze valál a" nemzetnek, 
mcllv engem koronájával teve magáévá , il- 
lik c' nemzet illy liát előtte megbecsülnöm. 
'S miként Ilid. ICndrc, kora szerint jutal- 
mazá a' magyar kültért, ngy én a' maihiiz 
képest az én időmét. 

Oh, ha királyi figyelem sugáról a' ma- 
gyar szólamon : az ellene torlás ellappan. 

l-ső Ferdinánd király birtnkocskát adott 
l.).)l előtt Bécs közelében Krdősi Jánosnak, 
mint l.í30b. niagxar nyelvtan irója 's újtes- 
tamentum I.illbcli fonlitójának ') ; Tinódi 
Sebestyén költér számára Jiedig I55'lb. 12'a 
jobbágy ülés akkori árát (izetteté ki iiO fo- 
rintban a' posoiii magyar kamarával, ennek 
ajánlására*). 'S akkor minden más népet, 
melly a' magyar kir. biroilalom szabadságai 
óvalmába vétetett , zúgás nélkül magyar 
szólammal Írással élni kezdettnek találunk. 
Nem különben azon ira gyakran a' török ud- 
var, 's több, magyarföldön volt pasa, miként 
1577b. és l,57^b. MusztatVa, még I. Rudolf 
magyar királyhoz is ^). l'.s midőn török 
nem bánta a' nemzetiséget, vallást; ki merné 
mondani, hogy azt, akadályozná keresz- 
tyén magyar király. Ha érzi már az or- 
szág , nemzetiBége cl nem nyomliatását , a 
felség meg bölcs, látni annak czelszerüségét, 
és törvén* tartó is. JSizoiIalom béke most ez- 
után a' kettő közölt. Ki hát a' király és 
nemzeti testület jogait javát díszét köreik- 
ben tiszteli védi, annak van ez, minilenik 
igazán szivében, az mindig a' kornak hasz- 
nos embere, (iod mire t/ie /ci'nfí és Jiii/e Itri- 
tiiniii egymás után zeng 's nézd az úgy ösz- 
szekapcsolt nemzet' roppant fejlődését. 



') '1 's ') F,. Kazinczy, Ma°:y. Résiséffck 180S. Az ol- 
vasóhoz Wilik laV- K. m. nyelvemlékek 1840. líd. 
kölct. 249, 253 és 39.'..!. lap. 



12 



90 



BERZSENYI VERSEI. 



E L E e I A. 



Lap. 



szerelem _„. _ _„ _ 

Gr. Széchenvi István , ki Berzsenjit mint 
emltert igen becsülte, mint költért folvvást 
nagyon keilveli, németre fordítá ezt 1830b. 
liárom más költelemmel egyéniben. 

Pest Pilis i'olt vármegyének 1842b. télbó 
31<1- tartott érdekdús gyűlésében idézé a' 
nemes gróf, a' „Romlásnak indult hajdan 
erős magvar" ódából : 

. . . miailen ország; támasza , talpköve 
\' tiszta erkölcs 

's gróf Ráday Gedeon rámondá : 

melly ba megvesz, 
Róma leitől 's rabisába görbed. 



2. Esdeklő szerelem _ 27 

3. Búcsúzás, e' kezdettel: Elszakadsz tőlem 10 

4. Fannim emléke „ 36 

5. A' halai _ ™ 30 

F.bbül a' 31d. lapon álló e' sorzat : 

Rablánczok a' Tölili szenvedések 
Mellyeket csak a' halál szakaszt , 
Rózsa szálok a' gyönyörűségek, 

Mellyeket egy őszi szél hervaszt, 

Matthissonnál „Die VoUendung" czimü el- 
keseredése végén, eredetileg így van: 

Sklavenketten sinJ der Erde Leiden 

Öfters , acli I zerreisst sie nur der Tod. 

Blumenkránzen gleichen ihre Freudén, 

Die eln VYesthauch zu entblatteru droht. 

Már ez olly átvétel , mint az ifjú zengély- 
szerző reminiscentiája vagy visszalengetese , 
minőre akárhol. Pesten pedig országos nem- 
zeti színházunkban amúgy egyszer-másszor 
uj tiizetü daljáték zengelniében azt mondjuk: 
aha! jó estét Rossini , hozott Isten Bellini , 
Donizetti , és — mosolyodunk. 

Előttem újra Matthisson gyengéd fuval- 
mai, mellyeket egykor felsőlausitzi Pescheck 
Adolf hív barátommal AVittebergában együtt 
olvasék. Fiiiifte rermehrie .^i'fíiige , Zür/c/i 
1803. 'S Mellettük barátjáé Salisé, J térte 
i-ermehrte Aiifkige, egyetemi czímmel pedig: 
Gedíciite vunMaíthiiíSOn miil Sa/is. Kin Tti- 
schenhnch Jiir 1804. Bizony szép Matthis- 
sontól Der Getifer See 5 lap, Ehjgivm 38 1.; 
Adelaide 53, Die Betende Iü2, Lied atts 
der Férne 175, Andeiiken 179. Megpillan- 
tani ezeket annyi év, annyi egyéb munka 
ut;'n 's emlckezeteniből mondám cl soraikat. 
Fzek és társaik mélyedének egykor a' még 



ifjú Berzsenyibe is, mint 1778 — 170ft kó- 
zütti német senlivientdl önileugcsek. Igen a' 
meleg eláradó Berzsenyi sziyély ') annyim 
hozzájok hangúit, hogy eleinte saját fellen- 
gőbb ereji'iségét is leriyomák. Kéjizeld Süm- 
gyén regényes vidékén magányban ! Forgas- 
son itt érzékenykedő művet, lelkén hamar 
borúlat, szivében tikkadt panaicz. Német el- 
mét is eft'élére, elvonult élete, mindig künyv- 
buvása hurozott. Tapadó érzeménynek ily- 
henkor csak egy billenet 's elbukik. Ná- 
lunk ismeretes volt Bácsmcgjei siránkozása 
(1789) AVerther sikamtató utján, mellyen 
az „Adn/f's fíriefe^'' genialis fordítója olly 
szélesedéssel ábrándozott, hogy akkor frak- 
ban is ^vertherileg jelenék meg látogatásai- 
ban Kassán , miért a' catói Puky I.ászló ke- 
ményen lehordá öcsém uramat, miként a' jó 
!;róf Gyulai Fercncznétől Kácsándy Susán- 
nától haliam ■). Berzsenyit figyeltetni későb- 
ben sem juta hát eszébe Kazinczynak, ki 
Daykája ,.T>l/.os 4tf'"ját 's ,,E.S(/í'X;/es"ét is, 
„milly lágyságaért !" akará mindennel sze- 
rén túl is bámultatni ; mi , részemről szép- 
nek mindig csak a' titkos bú elől, és Te édes 
elrngadífitfis-ig maradt. Sőt le vala fogva 
Berzsenyi már a' legtökélyesebbre illő dicsé- 
ret árjával, 's ivá az ifjúi szépségszomj az 
étheri harmatozatot , nem ügyelt a' német 
hatály le lemaradoztatására ; nem, hogy kü- 
lön szirt legyen , egészen más izü forrást 
elébuzogtató. Mennyi függ a' serkentés mód- 
jától I Mert a' polyp ragadályu ifjú kebelt 
sokáic; csak idegen lelkület szellemzi körül, 
az a' tiiliíjdun csak etimaga későbben erejed- 
szlk elé olly elválósággal , mit nem is sej- 
tett enbelsejében rejlettnek. 

Berzsenyi azonban, később magától ved- 
lék ki, mondjuk tréfásan, ha, úgy is, nem 
volna sértőképül e' szó, hanem az a' füle- 
milefit is éri. Lám, a' ,,Me/iitickül>a"hól 2d. 
lap , mikcpen tuda ! különbözőt eléfejteni. 
Matthisson „JMe/(itic/iulíe"}e a lOfld. lapon, 
lendithcté meg, de Matthissont elbagyá. — 



') .Sziv-ély, Geraüth, mint hasonlóan névszóhoz függedt 
lify, cly raggal: czikMy , í:f/«ély , /fl;/ály, '■"gály 
sereffé\y , í.Vrfély (erdő), riVály, (vita) ^/Kisaly, t/au- 
ály, 's az ujabb sieszély és /ifrfély (kedvély). E' 
kedély igen jó, kedv' szesszcnései jellemzéséhez 
de mivel a' Gemiith^ sziv' édes ömledte, nyájassága, 
jámborságában magáról feledkező feláldozás, külön 
böztelö szó kell. Kedélyes ember azon felül lehet 
szívélyes. Csokonaiban kedély volt és némi szivély- 
ség , Berzsenyiben csupán: szivély. 

-) Emiili e' Piikyt Kazinczy, F.rilélyi If reléi 220—227 
lapjíin. Eredeti munktii líd. kvt. l?3ü. 



BERZSKNVI VERSEI. 



í)l 



/' 



l'.iinck elepiájiihiil in deii Ruineii i-iiies allén 
l{fr!;xr/i/ii»ses i;f>ichríel>fn^ Icleún ,^Muliiiidi>- 
sfiiftiófiii'" a* 31 — 'i'2i\. \a\*. in-iiii ki-|icrKkeje, 
(le SniHogv kollérc iij sziliben, majrvar v:ir- 
ciiilekü lett. Ti ott /in FJiisii \'iM. lap., opy 
s/e|i siTike iioiiirt meii\crske cl clsiraiiilasá- 
nak csak cellái l);itorir;isa . Her/.seiiu / i'- 
ganzliiíiisiil 32il. laji, rlieriili /.ciii;i iiiai;as- 
ból. >alis iiolltmickrie lOlil. lapján, éi- 
zelgí sopánkodás, télizöld' sziiitelcii virága ; 
Herzseini Teineliije/ien 41il. lap, l'alnnra 
onilailvánvait hallod Icdürrcnni. 

Miért nem liát csak egv intés mástól , 
mid'iii a' versek, aniui kézlten jártak -kia- 
dásuk el'itt. Her/.senvi a' zöri;'> nílilinírzokiit 
levette volna. V.' kep ugv is csak magát bal- 
gatagul kiii»ó kereszfveii fakirnil kölcsön- 
zött, a' költcr vére épelib volt ollvanéiiál. 
Mephagvván, egvütt liiliás Mattliissonnal : 
betegesen elsetétölt szivállapot kctségb' esé- 
seit kölfelenibe tenni nem engedi a' Szépség 
illenie, aknr ez Krűt is. 



6- A' inelaneholia 



Ruesuzá!> Keiiienes aljától 



Sömgvenben laktábaii I5crzsenvit , Káld}- 
Pál közbirtokos társa 's komja tartotta könv- 
veivel. Káldy megyén egy nyári vasárnap 
rcKcel Berzsenyihez. Fzt épen beretválko- 
zása közben találja. 

KJIlI)Y PÁI- Jövök komám uramhoz , 
hogy Dömölkre liijjam Kis János hallgatni. 

BERZSENYI- Jó, csak vegyem le elébb 
derekasan megnőtt szakái ómat. 

Berzsenyi az asztalán előtte volt könyv- 
ből egy levelet szakaszta már ki 's abba 
törli most kését. 

K.ÍLDY VXl, fel 't nlfijnrllíibnn.. Hát azt 
a' német könyvemet elolvasta -e már? ko- 
mára uram. Tetszik-e? 

BERZSENYI. El. Itt van né, előttem. 

kAi.DY PÁL. Mi a' menykő ! talán csak 
nem annak levelét választá beretva kendővé? 

BERZSENYI. De biz' azét , édes komám 
uram, hiszen semmit sem ér az ebatta. 

Káhly haragudott volna is, de majd in- 
kább elncveté magát a' váratlan nemű re- 
censensen. Berzsenyi mosolytalanúl maradt. 



8. \i est 

0. Viiaszialás 



1((. .Mulaildosai!: _- - ~ 

Az ebben eléjövő Inhorzii-róK Berzsenyi 
a' 'id. kiadásba ezt jogyzé. 'loborzó v. tn- 
I borozó nóta és táiuz , az volt a' Kegicknél , 

a" mi most a' NVcrbung. 



Lap. 
... 31 



11. 



Glüczere 

Elet dele -- 

Levéltöredék barátiiéinhoz — ____»._ 

Elégia gróf Festetics György hamvaihoz 



Ez a' Festetics nagyszerű ember volt. 

Az 170'},beli országgyűlés jegyzőkönyve 
91d. lapján a' 13d. ülésben fordult elé a' 
Felséges magyar hazának tekintetes Statusai 
és Kendéihez egy levél, az akkor 1773 iita 
b. firacven huszár ezered magyar főtisztei 
nevében, mellyct többed magával ő, mint: 
Ol/erit • Lriifl'/iriiif irt alá. Kérelmük volt: 
magyar ezeredek Magyarországba szállásol- 
tassanak, azokban magyar nyelvű tisztek 
legvenek, szolgálat rendé és parancs ma- 
gvarul folyjon. Legliivebb ragaszkodással a' 
koronázandó Ild. l>eo|ioldlioz. 

Ezért szó érte mint katonát. 'S kitért e' 
pályáról 3(5. évében. Lakja majd Keszthely, 
hol a' nagyobb részt még nagyatyja Kristóf 
septcmvir kezdé megszerzeni mindig idősb 
fiúnak. Atyja pedig Tolnai Festetics Pál, 
m. kir. udv. kaniaranagy, Mária Thcrezia 
kedvencze 's az által kinevezett gróf, ott 
már széles gyümölcskertet, selyemtenyész- 
tésre szederfa ültetvényt fogott fel, kastélyt 
és tisztlakot építetett , sőt alsóbb gymnasiu- 
mot ii> alapita, özvegyéül Bossányi Juliánát 
hagyván. 

170(ib. Szála vármegye közgyűlésén olly 
beszédet talála mondani , mellyel a' nemes 
felkelést azért akadályozá ő is , mert a' 
franczia már a' határon 's majd csak inge- 
rültebben pusztit. 'l'alán jószágait félté. De, 
az okot ide is igazán kellene tudni, azért 
itt ezt csak hallomásként. Kiesek ekkor az 
udvar kegyéből , aranykulcsa visszavétetett, 
Bécstől tiltaték. Nagy ur nem járta már há- 
zát. () mezei gazdaság javításának feküdt s 
Keszthelyt szokta meg állandó lakául. — 
1708b. ott georgikona leczkéit nov. Isőjén 
kezdeté. 

Az eiigeszteltKog előjele gróf Szapáry le- 
vele vala hozzá ISOlben \'elenczéből , ki 
mint Jósef főherczeg nádor akkori főudvar- 
mestere arról tudósitá . hogy ő fcniisége 
nála kivan szállani Budára tertteben, (ivörgy 
12* 



37 

21 1 

5Ü 



<n 



BERZSENYI VERSEI. 



gróf igen jionipás liintót készítete hamar 
Bécsben, azt a' főherczeg nádor eleibe küldi 
Sztrokay Antal kedves cancellistájával. De 
a füherczeg késék, 's majd maga kocsiján 
termett Keszthelyen. Itt azután csak ug^an 
a' tiszteletére szánt hintón járt , a' gcorgi- 
kon , balatoni gálja 's táj megszemléltekor. 
Augusztus 'i3kán a' főherczeg nádor, szán- 
tással szentelé fel az elsőt. A' számára ké- 
szítetett taligás-eke fája, nemzeti 3 színnel 
vala festve, vasai megeziistözvék. Az eleibe 
fogott két legszebb jármas ökör szarvain 
köszönik és aranjzás. Egy dőlő hosszát for- 
gatá fel a' főherczeg végig és vissza 's mi- 
vel az alatt épen jó esővel is akará megál- 
dani Isten e' gazdaságra serkentő nag3' pél- 
dát, fejér köpönjegben. Gróf S^zapáry az 
ostort viyé utána, Gjorgy gróf a' húzókat 
vezeté. Es mig ez tartott, a' keszthelj i mu- 
zsikaiskola ifjai dalt zengének, mellyet előre 
már Keszthely ura szerkesztett össze, maga. 
Horvát János akkori plébánosa úgy ^'ztro- 
kayja által felszólítására irt verseik bői. 31eg- 
jelent nyomtatásban „Búzakalász koszorú" 
czímmel. 

Most már jőve látogatója is. Batthyáni 
Lajos herczeg volt az elsőbbek kiizi/l Kör- 
mendről egy angol ifjú lorddal. "S nézek a' 
főherczeg nádor-ekét, a' gróf gyűjtemény- 
tárában. Nagy Forencz veszprimi kanonok , 
a' ,, Búzakalász koszorút" latin és tót nyelvre 
fordítá 's Pesten kinyomatta. 

'S ez idő körül az említett zengelemisko- 
lától megválván , a' már állott kisebb gym- 
nasiuni most, a' szent Ferenc/esek elébbi 
zárdájába 5 osztályzatúvá emeltetik, benne 
co/ivicti/s, nemes ifjak számára, kezdetett 3 
osztályzatú elemi tanoda , polgári és rajz- 
iskola , falusimester nevelőház, kórintézet, 
mellybe pénztelen nyavalyás, irgalomból lön 
hevévé. 'S feredő rendezése történt Hévizén. 

„40,000 forint alaptőkét szánok fel , je- 
lenté ezek Keszthelyen alkotója, 1802ben 
az ország'gyü lésnek 's 5tös kamatával 2000 
forinton, 3 magyar nemes ifjút nevelek tu- 
dományos katonatestiilet közé. L. az 1802- 
beli octoher 2id/Á:e'n szenlesi'lelt 4. törvény- 
czihhet és a fennehhi 79. hipol. Még 1802. 
november elsőjén a' georgikon uj tanfolya- 
mot is indíta meg, a' physikai-barom-orvosit, 
három-három évre. 1803. Pesten kezde jor- 
golatot adni philosophia 's törvénytanuló 3 
—4 ifjúnak. 1808. a' keszthelyi convictust 
Sopronba tévé a' nevendékek élelme taníta- 
tása ingyenezésével, mihez öltözetük is: in- 
nepen veres posztóú nemzeti egyendísz, úgy 
járt ki. Isten áldjon meg főherczeg nádor, 
hogy ez embert, gyanú alul felszabadítád. 



Lap 



Lap. 



181-iben meg valék lepve Keszthelyen, 
házi kápolnájában. Oltár helyett a' „bölcse- 
ség istennéje" alabástromból e' felírással: 
keressétek a hülcseségel. Midőn a' könyv- 
tárban azon emlékkönyvet forgatám, melly- 
be minden ott járt vendég béirta nevét, Fer- 
dinánd d'Este (most galieziai g'e«f?Y//-g'o«í'fr- 
neur) királyi fuherczegnek abba illyen kife- 
jezésü magyar irását olvasám, miként em- 
lékszem „itten láttam egy igazi magyarnak 
bölcs munkálkodását." Megnézé Keszthelyt, 
Károly és János cs. kir. főherczeg is. 

Sőt meg a' Felség 18171). maga. enxkk 
születése napját ez évben febr. 12-kén nagy 
számmal Keszthelyre hívott vendégekkel ülé 
meg a' gróf. Az ottani királyi gymnasium 
palotájában febr. 11. este a' tanuló ifjúság: 
,,A' nevelők" czimü vigjátékot szerepeié. 
A'égén „Isten tartsd meg királyuukat" ének. 
12d. Ruszék helybeli plébános által, pompás 
mise , a' Felség életeért. Ez után a' grófot 
és vendegeit georgikona teremében fogadák 
a' tanítók tanítványok. Itt, deák, magyar, 
német beszédek és versek szavalása , geor- 
gikonról, Ferencz király érdemeiről 'stb. Ez 
utóbbiról különösen Dukai Takács Judit 
(IMalvina). A' fennebb említett gróf Zichy 
Károlyné gróf Festetics Júlia halálát pedig 
Asbót János magyar versekben kesergé. Jú- 
lia grófné atyja, György gróf tehát nem 
osztozék az idézett királyi szonett' magasz- 
talásában. 

Ebéd után a' georgikon fáskertjében 12 
magyar juhászlegény tánczolta el, dudaszó 
mellett az innep örömét. Azután, mig Hor- 
vát Ádám ez alkalomra irt pásztorkölté- 
lyét olvasd fel, az alatt Gyöngyösi Ist- 
ván árnya' tiszteletéül Ki.sfaluHy Sándor 
és Berz.senyi Dániel madár berkenye cse- 
metét (sorbus aucuparia) ültetett el. Későb- 
ben meg külön külön Berzsenyi Kisfaludy 
és Malvina helyezett bé egyegy ha. oncseme- 
tét annak emlékéül, hogy e' napon Keszt- 
helyt ők is díszítek. György gr. akará mind 
ezt így. 

Este zengelem keszthelyi ifjak által , 's 
befejezés , tánczvigalomnial. 

Napot fén^íte még, 20<i0 ftnak a' ma- 
g3'ar sérvitézek számára adása, annyit ka- 
pott a' háziszegénység, ŐOO ft. osztatott ki 
a' georgikon és gymnasium jeletb ifjai kö- 
zütt. UK adá ezt, ki mint majoresco , mint 
neje Jakabházi S'allér Judit egyetlen egy 
örökös után is nagy jószághoz jutott, még 
okos intézkedéssel is bővíté birtokát, 's 
együtt nyert észt, sőt ahhoz még szívet is. 

Közre adván e' tényt a' Tv(fmn. Gyűjt. 
iS nfjeli IJJ-dtk kötelének 7C — 85 lajijai: 



BERZSliWi VKUSEI. 



93 



Lap, 



„Kexzl/ieii/i Helikon^' cxiiiimel , roj;én_vcK 
Ilire költ. l'|ioii illyeii teremt nii'ivósz vilá- 
got. Berzsenyi |H'iJii5, itt nz 04 — .í'xI. la- 
pon úllo liviiiniiszaliiiii reprilt, Krs/tlich' is- 
teneihez, niclh nz örcj; (iíürjtv jtról'ot is 
meirrúzá , íigv iiici;/.engrtt niívc örönieiLen. 

lSlt<L. felír. l'J-lién ez ÍMne|) ismétlése. 
'I'nvali nind szerint elűta ültetés, a' még élt 
Kaziiu'zv és nii'ir incgliolt Csokonai tisztele- 
tére. Es a' „niigji Iclkii intézi"), nemzeti ciil- 
turánkat előmozilittó llazáiikniiinak pi-nzhcli 
jutalmat (800 ftokat) ajánilékozott", miként 
Kist'uliiilv S.ínilor irá , az lí<l^t)eli Tiidum. 
Gifüjl. illd. kolele 1]3(/. lopjain. O.la fel- 
írású emelkedett prózája is van ott l'este- 
tirsliez a',,Uinifv szercImeiLen és Kegcklien" 
jelesnek. Kazinr/.v jólzcngő 's velűs értelmű 
zrini versnciiilien visszonoza a gróf tiszte- 
letét. L. F.rtdtti iniinkiii. .4' m. t. tiirsdHiig 
megl»'z(isiibi>l ösKzexzedek Hajza én Scliedtl. 
Elm kittet 183(i. lap •i22_22:}. 

.V 800 forint felosztását Fejér fJvörgj' 
nekem 1811l)en novemlierben igv Iteszélé: 
300 ftot kapott i"> , n' grófnak pesti figjvi- 
selője IMtth Jósef által; 200 ft. lett Virágé; 
200 ft. kiililésévrl Herzscnvi liin meglepve. 
100 ftcval Takács Jmlit, ugy nevezett gom- 
bostűre. 'S llőttli bcszélé Fejérnek, ki ak- 
kor a' pesti cpvetemnél professzor 's a' 'l'ud. 
C^üjt. szerkesztője volt, hogy a' gróf ezen- 
túl évenként 800 forint kifizetését rcndelé, 
magyar irók megtisztcléséül. 

181 Oh. fehr. 12kén Kis János neve zen- 
gett 's Falndi Ferenczé, midőn a' Festetics- 
berkenye, másként: ,, magyar költér cseme- 
te" ijltetés megint elékerült. 

A' -Idik innep már semmibe ment! Meg 
hala György gróf április 2kán, mint való- 
ságos belső titkos tanácsos és a' gottingai 
tudományos társulat Icveiczőtagja C.5d. évé- 
ben. Szintúgy fáj, hogy e' s.ijátnemü uj in- 
tézete után olly hamar kell ezt irni róla, 
hadd gyönyürküdütt volna még a' koszorús, 
lélektársai' burostw'inzásáhan. Gonoszlélek 
bérmálá azt ÍM 7b. pvlilÍKrlie Schmaiisereij- 
nak, a' német hazai levelekben. Nemzet 
eszeit nemzet királya születése napján meg- 
tisztelni, giönyiirü eszme volt. De a' ma- 
gyar liazának sok háládatlan elforgató ha- 
spet-e van. llittétek-c ezt árpádi királyok, 
midőn őket szabadságokra ide iiozátok. 

Veszt-c már a* ÍJerzsenjii ódázás? Ko- 
rántsem. Megzengő és megzengett magasb 
lelkü volt, mintsem lantot vásároljon, azt 
eladjon. Módjuk tévé meg. Keszthelyre 's 
Lászlu grólhoz irttát, György gróf, lecelő- 
szer az ISl'.Jbeli kiadásból olvasá. 1811b. 
közié velem Berzsenyi , miként kereté a' 



I.a|>. 



kesz(liel>i gróf, látogatására, „de mivel 
az izenetvivő, két legszebb svajczer tehe- 
iK-t is hajtatott bé a' niklai kisgazda udva- 
rara mint ajandokot a' nagygazdálól, sze- 
gi enel már hozzá menni, pedig ezért kö- 
szönet illik. Soha sem voltiim még érintke- 
zésben vele, monda tovább, hanem csak 
úgy jártam el gyakran udvara mellett 
utaimban, 's a' mit irogaték reá, azt egye- 
dül magamban, azért irtani, mert én, akár- 
mi különküdőnek mondják , nagy embernek 
tartom." 

Csak levélben tette-e köszönetét a* házá- 
tól is, de különösen, szokatlanság miatt 
nagy u r h o z nelírzon mozduló , v;igy 
személyesen? nem tudom. Az ISlTbcli in- 
nepre, nyilván, ő is, úgy vala híva. Kz, 
a' környék' és diinántiilnak volt in- 
nepe. Onnan érdek lé a' nemzetet. 

Ne lioznám-e szóba Kisfaludy Sándor 
iránti ligyclmct!' Jlidűn Tátikát megszerzc 
.n' gróf, cihi'tta Sümegről ennek költérét, 
megjárni vele Tátika várát. Felérkeznek 's 
a' várromon egy előle oda tétetett táblába 
véseltcn látja Kisfaludy, regéjéből versét: 
Tátika most csak omladék — . így bizonyi- 
iá, uj ura, mennyire kedvesek előtte Kegéi. 

yUUy előlcsillogó magyar liazafi név 
lön e' nagy sarjé, a' turopolyai Ferstetich 
cfaládból , melly líd. Mátyás királytól kapta 
nemesi ezimerlevelét. Közelebbről ezen ma- 
gyar Írókéi veszi körül: Gyöngyösi István, 
Ányos, Horvát Ádám, Kisfaludy Sándor, 
Berzsenyi, Kazinczy, Csokonai, ^irág, 
Kulcsár, Takács Jósef, Takács Judit, Ru- 
szék , Horvát János (később székes fejérvári 
püspök), Fejér György, Kis János, Faliidi 
Forencz , Petlic Fcrcncz , Riuny Karoly, 
Sztrokay Antal, kivel Jloliberg gcorgikona 
hat könyvét forditatá latinból magyarra, 
mellynek a' ^Magyar Minerva egyik kötetét 
kell vala elfoglalnia. Fejér György kéren- 
gelé , nvomattatná ki a' jó Lndrődi János ') 
munkáját : .Az ember boldogsága. 'S meglön. 
Ajaiilgalá neki Verseghy' egyik kéziratát ^). 
A' gróf lOO ftot ada rá ezt mondván: ha 
neve, olly kormos nem volna, többet adnék. 
F.rtette martinovicsi szövetkezetét. 



') ,.F.niirc),lyntk még izcllcu nyelve mclletf is, haz.anúi 
szent bév futja nicK a' kcbell." Ezen érzésemet iráni 
le lS41b. Kii/f. fJnj. II. kiil. 1(;S. /«/(. 'S Eiidniity 
ezért usvan csak liaragos.in olvasa rám, a' Tiiilun:. 
Oijiíjuiii' 1822. VI. kiil. 118. Iiip. Nyiiguiljál Jóiia!; 
árnya! ma is becsülöm buzgottságodat. 

■\ Említett 21 iró közül, tizennégye dnnánliili. 



BEllZSENYI VERSEI. 



Újra felzetig most nekem füleiiiboii , mi- 
ként jütt a' hír felőle linlaton mellűi Ke- 
mcnes aljára őtet jellemző anckdotákltan , 
mik szerintő, egyegy fokkal kitkit fclehb 
cziniezctt, 's mondása nélia csipős, nclia 
szive'hes volt. Előttem a' képe lS()5-l)űl, 
még czijjif- jíiYi\\ , szijas magyar nadráirban , 
kerek huszár küpönjegben, a' soproni séta- 
kőrün, hol én, mint ifjacska, nézem, 'l'ühl)- 
szer, midőn e' városba jött, bizon^-ítá az 
ottani evangel. líceumban tanulók' magvar 
társasága iránt is gondját. Es én nem sej- 
téin akkor ez eljött napot, mell ven sorom 
lön róla szóltomban édes hálámat is azért 
mondhatnom hamvain, mivel hozzá külde- 
tésemkori serkentése a' kis fiút nagvon meg- 



Lap 



l.ap. 



hatotta. El kell halgatnom alkalinát , talán 
Mgy is eléggé méhen találtam már maga- 



mat nemik elbeszélésekor beléfelejteni. 
csánat. 



I'.o- 



llekfor hupsuzása _ 

Schillerből , „Hektor's Abscliied : 

Tisztem , bitem engem liarc/.ba visznek , 

ottan csak így : 

Nauli iler Felilschlaolit ist meiii feiuig Sehaen. 

A' németben trochaeus és rim, itt inkább, 

csak rím. Amaz csupán, ha i'igy esett, gond 

nélkül reá. 



55 



KOl^Xa^m B^KVEX 



1'.' Baráíiinhoz . 



2. A' jiesti magyar társa.sághoz 



Lap. 
,..- 13 



Ez alatt azok' gyakran egyi'itt léte volt 
értve, kik estenként Vitkovicshoz , összc- 
össze gyiilének. Virág, Horvát István, Sze- 
mere Pál, Sztrokay Antal, Kölcsey, midőn 
l'esten volt, Helmeczi 's mások. 



3- Dübreníei Gáborhoz .,„ 



4. Dukai Takács Judithoz 

5. Vitkovics Mihályhoz 

fi. Barátnéinhoz _„ „.... 

7. Helmeczi Mihályhoz 

8. Felsőbüki Nagy Benedekhez .'57 

E' kültéri leveleket Kölcsey ,, durva jam- 
busokba öntött declnmatiók"nak keresztelé. 
Nem taszította-e meg valaki ezen irodalmi 
barátunk kezét, mikor a' rccensensi keresz- 
telővíz' ibrikét rajok tartá 's némi kis mos- 
datás helyett nem csak a' víz loccsana mind 
ki , hanem még az ibrik is eltört e' pliilo- 
sophiai költéri gyerekek fején. Rósz ked- 
vében volt a' csekei becsületes múzapap. Es 
a' legjava pap is botlik. 

A' jegesvízzel megríkatott fiúk 1817 óta 
máig, 21 éves korukig, csakugyan a' leg- 
jobb érzelmű házakhoz is látogatóba jár- 



Lap. 



hatva úgy nevekedének fel mindig becsben, 
hogy már ezután meg , mint lehurogató 
gyám alul felszabadulttak, magokra lesznek 
tekintetes urak, Horátzius, Boiieau, ^ ol- 
taire , Hd. 1< ridrik , Delavigne, Addison , 
Popé, Jacobi , Kis János episztolái és Vit- 
kovicsé' szomsz.'dságában. 

Hozza szállásomra Berzsenyi összes mü- 
veinek s.ijtó alá irt másolatát Kecskeméti 
Dániel, 's ezt mondja: ,, Szintúgy javul az 
ember erkölcsi belseje, midőn e' poetai leve- 
leket olvassa." 

Kölcsey szeszélye, épen Berzsenyi mun- 
kái bírálásakor csak némi ellenszenvvel volt 
már a' poetai levél iránt, és midőn, „a' poe- 
zisnek azt, korcsneméöl nézé", igen a' német 
szőrszálhasogató aestbetika után. Mert majd 
meg ugyan ő irta Kis János versei reccn- 
siójában, „hogy a' Kazinczyhoz, 171. I. és 
gróf Festetics Ignáczhoz intézett gyönyörű 
darabokat ő, poetai epistoláknak nevezte 
volna." 3Iegint ő itélé, hogy a' grófhoz ment 
haladás, főképen a' Kazinczyhoz készített 
hymenaeum, a' magyar költésnek örökre leg- 
szebb virágai közé fognak számláltatni. — 
A' Horátziushoz intézettet sze'p epistotíhiah 
moíjdja, 's „az e])istolák pedestris muzájok 
több szabadságát" említi. Tj/d. Gi/üjl. 1817, 
JI. 125 — 126" 128. Itt a' korcsnem is hal- 
hatatlan. Illr elfogultsága van , hasonló ba- 
ráti egyenességgel közzé téve az E/el f-i 
Lileratiirii X-dik része 26 Id. lapján 1817. 
Ott, a' Reméiiij czimü szonettet midőn úgy 



BERZSENYI VEKSEI. 



I.ap. 



kiihlé iiipg neki Szemére mint Helinecíit-t, 
iitmmire leem/óuek itélé . niajil kivilíiijiilta- 
kor, hogy nxt hiszen S/.eiiiere irá, „a' liá- 
rom első soré vagv már nz eisí qiiatraint 
széjinck 's nngvon Kzépnek" érzette. 
.V 267. lapon osztán KöUseAuek , e' lickitő 
ralloniása áll magáról. ,,iMi s/.epénv eitogult 
emberkék ritkán reszfmk Ítéletet ugv , liogv 
abba más itidulatainknak részük ne volna." 
Berzsenyire nézve Kölcsev ezt válas/.olú 
Knz/áiu IHinl'. oi-tober '2lil. „Berzseii\ ivei 
kívánsz összebékcitetni ! Készemről nem fek- 
szik az iitban semmi nehézség. I'.n ütet iiagv 
kültcinek hittem és hiszem: 's i'igv goniloloni 
receiisiÓMibaii is iifry bántam vele, mint első 
rangú iroval. Ilogv találtam miiveibrn a' 
mit ncni javallék, 's most sem javallnk: az 
keveset jelent! Km Sehillerben és >latthis- 
sonban is lelek eleget a' mit nem javallha- 
tok: 's ki fogja azért állilliatni, hogv e' ket 
nagv milvészt nag>nak lenni meg nem is- 
merem ? Ilog.v |ioetai rharacterét fejteget- 
tem ? L gy velem, illv fejtegetést én és más 
akárki is , csak nevezetes iróval szokott 
tenni. 'S kell-e azt olesárlásnak venni , a' 
mi épen a' beesüles' Ugerősb jele? De mon- 
dám , hogv ö a' tükélet' általa meg nem 
haladható pontját már elérte. Magcir iró 
vagyok, 's tudom, hogy illv hideg közön- 
ség előtt mi szűk határai vágynak a' hala- 
dásnak. Kis azt monda rólam liatalabb éve- 
imben : engedje az ég, halailjak annyira, 
a' mennyire magy:ir irii haladhat! — L'gy 
vélem érteil c' szavakat. ^lert bizony Schil- 
ler cs (löthe magvar ffiMöM nem lettek volna 
azok, a' mik! r.lőttem Ferzsen^i individua- 
litása is lebegett; 's most is i'igy hiszem, 
sem embertértcs , sem valótlanság nem vaja 
iillitásom. I'.n megülelném a' recensenst, ki 
rólam iigv , az az, ollv hév niagasztalással 
Ítélne, mint én Herzscnviról ; 's ismervén 
magamat, ezennel vallást teszek: félannyi 
Hiesérettel is megeléirszem , mint a' mennvit 
éo ő rá halmoztam. Rólam is mondottak ke- 
mény szavakat, Herzsein i , .i' jegy váltó , 's 
valaki más. Dobozi felett vesszőt tört. — 
l-",g_vik sem tulajdonított nekem költ<íi lel- 
ket: sújtani akart míndegvik: es es köszöni , 
hogy verem egv pillantatig sem jött hab- 
zásba. Miért kellett hát epén lierzseii} inck , 
kinek kebelében az önnérzés több nyugta- 
tót mondhatott, mint az en^éMlbell, lángra 
lobbanni? De '1 i sokan ellenem kiáltotta- 
tok.. . íme valláslételem. Hennem e]ie nincs; 
's még akkor sincs midőn verek ; bátran el- 
hiheted , hogy Berzsenyi ellen neheztelést 
nem tartok. Jobban ismered őt, mint én; 
's ha hiszeil , hogy ő elhiheti felőlem , hogy 
legjobb barátim nuívcik felől is kemény 



lap. 



egyenességgel szeretek ugyan ítélni, de mi- 
kor e|ien sújtó íteletet mondok is, még ak- 
kor sem sziinök meg egyforma liarát, egy- 
forma liecsölő lenni: úgy tedd a' mit jónak 
látsz. De ha ő ezt felőlem nem hiszi: akkor 
fáradságod híjában leszen. Mert compliuien- 
tek' embere nem vag\ ok , 's ol!\akat sem 
másoktól venni, sem másoknak :idui nem 
fogok." 

Kazinczy, mondám erre, önként kíváuá 
maga Kisfaludy Sándorral kibeküléset. Köl- 
csey , a' mit 27d. évében kiadott, helyeseli! 
mint lles, olly világításokkal azonban, ne- 
vesen a' már tovább, talán nem, vagy nelic- 
zen ') haladhatáséval, mcll\ekct, ha recen- 
siójában így elmond , még a' beteg Berzse- 
nyit se lázították volna fel annyira, lla pe- 
dig, épségében olvassa; vagy ellenbirálatot 
ír, de csendesebbet, vagy csu]]án egy kül- 
téri levéllel liilti ki magát apróbb gúny' mo- 
solygó szórásával, miként a' 46 — l/d. la- 
pon állóban m o n d o I a t i ösztokeltetcsét 
Socratcs iskolájából tudá nézni. A igyázni 
fog iiiy a' méltán helyeselhető intésekre, a 
barátság nem bomlik fel egészen 's úgy fe- 
szül még nagyobb dicsőség szerzésnek , mint 
a' vezére által lélektanilag buzdított katona. 
De a' tovább nem luehetés a' recensióban, 
csak így hangzott: Ber7scnyi magát már 
egészen kinierítettnek látszatik, 's talán el- 
érte, noha még igen jókor, a' határt, mcly- 
Ivet a' természet a' poéta ók nempoeta közt 
vona , 's a' mit utoljára a' legnagyobb, leg- 
lelkesh költőknek is elérni kelletik." Kz 
más. Aliért egyebiUt is tehát a' recensió- 
ban. Berzsenyi költéri árnyékoldalánál tovább 
kiterjcszkedés , miért a' verőfényen csak 
átfutás? Nem billenti-e azt, ki élővel így 
bánik, egyegy kis berzenkedett Ila csak 
nagy és kedvelt iró érdemié tőle recensiót 
azért, hogj botlásától a' közönség eltávolí- 
tassék , miért nem birálá meg ktmeiii/ egi/f- 
w.vM^'^f/ még elébb, az általa naginak tar- 
tott Daykát is. Kz már nem élt, holtról töb- 
bet fedhetünk fel hatásának jellemzése 's 
okozatai felöl. A agy , Cliárisoknak szeplő- 
lekii kedveltje az í" f í.und Kölcstij munkát 
I81J2. J. köt. \id.ln]).J Rzeket gondolga- 
táni 's a* mint becsöléni Kölcsey kemény 
egyenessége mellett barátságban egyformán 



') /,. Tud. Gijiijt. 1817. ///. *•"/. t\ukonay műnk. meg- 
iléltctése, Kölcseytöl, IM.lap: ,,rs«k. 3lil. évében 
bála mes, '.s ezen karában Bírzsenj! már elérte 
azun pontot, mellyel (1 ntliezen fug lúlihé relülmulni." 
IJer/.scnyi ISl.'ili. miilnn kültéri leveleit ira, volt 39 
esztenilns, ISIThen KeszIhcUi bymnns/a kelésekor, 
mt-Ilyct Kölesey nem ismert, M észt. 



•)(i 



BERZSENYI VERSEI. 



maradását, i'igj leltem hidegnek azt az „epe 
nélküli verést", 's a' conipli mentek 
köriili „szokott feljül kerülését." Szerclcm- 
teleii ez itt, mint a' heroicus gyógyszer. 
Ittiinkban valahogj- csak levesz, de utolsó 
cseppje ajakot fan^arít. Átaljálian Kölcsey 
bcszéile, irnlma, elkeserített Láiiiított 's fog ; 
fel ritkán olvaszt úgy, mint: ,,Ki búLan 
ül" dalában, melhben nyájassága meglepő. 
Az még zengeleune leszen valaha téve, 's 
bár a' rákövetkező ,, Isten áld meg" is. lly- 
lyen elömledésből vártam volna válaszát, de 
abba csak közelebbi 8zemeréje tudta hozni , 
ki jobban érté a' vele-bánást, és érette, 
csak hogj Írjon, barátság áldozatával sokat 
tűrt is. Majd ugyan, Szemerét nem méltán 
bánták, s Kölcseyje csak nézé. 

'S most csak Berzsenyi mondjon mert cnl- 
pat ? Ebben gyanú élt Kölcseynek azon köny- 
nyü oda vetéseért, miként a' 2dik kiadás 
138. lapján lévő dalnak : „Az én kegyesem, 
nem nemes" (itt a' 37d. lapon) originalja 
Bürgernél volna, 's ő meg, ellcnbirálatában 
azt merheté vallani , hogy ennek ,,a' két 
első soron kivül Bürgcr darabjához legkisebb 
köze sincs." — (Huzamosan forgattam meg 
én most Biirgert, e' helyre nem akadtam 
SchrámbI 1789b. kiadásában.) Inkább vette 
bizony , jegyzé meg előttem Berzsenyi szó- 
val , inkább Kölcsey, Remetéje' előképét 
(1832b. kijött munkái 117 — 120 lapjain), 
egyenesen Bürgernek: Der Brúder Grait- 
rock und di'e Pilgerin balládjából. 'S keres- 
tembcn most, midőn erre fordíték, előttem 
is mindjárt Kölcsey Remetéje ült. Csak for- 
dulata ellenkező. A' még csak y;Y//er , lako- 
dalmat Cl, a' „Remete" fanyaron , temet. 

lS32-ben meg ezt irá hozzám Kölcsey. 
„Tegnap kezembe akadtt a' Conv. Lexicon 
's bene Berzsenyi' czikkjét olvasám föl. 
Nincsen reá semm! megjegyzésem, líe örü- 
lök, hogy a' minden tekintetben nevezetes 
férjfiúnak életkörnyülményeiről , közelebbi 
tudósítást olvashaték; 's még inkább azon, 
hogy a' hypochondria gyötrelmeiből kisza- 
badulttnak lenni mondatik. Jelen volt-e a' 
martiusi nagy gyűlésen?" 

Itt igy , recensióját mint lufsdgosí ismeré 
meg maga is, miként azt a' Berzsenyi czikk- 
ben jellemeztem. 'S már most inkább lehete 
magamban reményem, közelítetéshez , de az 
akadémiai nagy gyűlésre vagy Kölcsey nem 
talála jőni, mikor Berzsenyi jelen volt, 
vagy ez lön akadályozva , midőn az eljött. 
Mondta volna pedig csak a' megtámadó, 
első lépésül, szóval is: hogy a' mit irt, ak- 
kori meggyőződése szerint irá , de sérteni 
nem akart, 's a' mi fanyar szint a' iiév ada, 
legyen azért elnézés , a' történttet azon ok- 



Lap. 



ból is fájlalja , mivel beteget ért. 'S épen e' 
tekintetből, milly nemes lesz vala magától 
írni Kölcseynek, mert szövetségük egykor 
baráti volt. Berzsenyivel az cngesztcltség 
azért lehetett volna meg , mivel ezt ejté 
nekem Budán „ I'n Kölcseyt, első felele- 
temben igazán megsérthettem , de mit vár- 
hatni egyebet!' beteg embertől. — Kértem 
vissza , nem került kezemhez , hauem az 
„Elet és Literaturában" abból okoskodtak 
ellenem." 

A' magyar feletti végzet neu; akart ki- 
békülést. Már Bonlini , az olasz , mcgirta 
jellemét , 's az máig. Kikiperdül Pesten a' 
daljáték és drámai veszekedésben. „I'erditio 
ex te Israel" monda nekem ISlőb. erdélyi 
főkormányszéki tanácsos Koszta István , az 
oláh eredetű. Másutt sem menyországi csend 
ugyan a' világ , 's nem is lehet , de ha né- 
met, franczia ész, 40 uiarakoszik, 60ant meg 
nemzeti rokonszenv és kölcsön megismerés 
munkáltat egjütt vidámon. Illyenhez azon- 
ban a' magúba szált Kölcsey majd a' leg- 
tisztább utasítást nyujtá, midőn Berzsenyi 
sírján: engesztelő szózata zenge. A' 
dunántúli költér sorsa, a' tiszántúlinak sze- 
reié a' dicsőséget niegvallhatni nagy hamvak 
felett, miktől elébb, a' complimentet sem 
elfogadni sem adni nem akaró némi széppel 
vegyült némellykori misanthropiája miatt 
vonakodni látszott. Vallomását épen nem 
hiúságul nézem , nemesb ellennek hivém 
előre akkor, midőn az akadémiai ülésben 
a' kérdésre : ki írjon Berzsenyire emlékbe- 
szédet ? V'örösmarty, tompa hangon , Kölcsey 
nevét monda, 's arra, Iiallgatás lön. Köl- 
cseynek minden magasb keblüsége felmele- 
gült 's az a' „nem sokára követlek téged" 
előrémlése, szegényt! ekkor fennségcs jel- 
lemben eléállásra magasítá. Csak megfeled- 
hetésből nem említé tehát, hogy Berzsenyi, 
azért „nem nyujta békejobbot annak, 
ki 2(5 év előtt dagadó kebellel vévé búcsú- 
ját" mert azzal a' „magát sértettnek, ba- 
ráti hitében csalatkozottnak érzettet" , az 
egykor iránta dagadott keblű ifjú, meg sem 
kinálá férfi korában. Illy vallomásokra Ber- 
zsenyi , ha még éltében hallja , elébb hevül 
mondója mellére, mintsem egészen elvégez- 
hette volna. 

Most már mind a' két vívón , Propertius 
pentametere: 

En sura , quod digitis quinque levatur onus. 

Az elnézhetőt bennek , felednünk illik; 
munkáikat mint szellemük tisztára fejtett 
kivonatát úgy becsülnünk, mint a' tokaji 
nektárt , melly hasonlóan zápor és sok föl- 
diség közül aranyosodik elé. 



BERZSENYI VERSEI. 



97 



Lnp. 



A' mit cxekbűi valaki Kölcsevnok ánivé- 
knul venne, azt, nem a' tuilós Was l.ás/.ló 
kanonok által me^czirojjatott ,sioN kn|isÍR!i- 
gn tarló/.atáiil szántam '). Holtakon , hisz- 
toriai igasság kell, nem rágalom. Kölcsey 
politikai elete iigy sem c' köré. Az irodalmi 
fejlés történelmeit illetőt kellé nekem ilnlgok 
tutlomása szerint ele adnom, érzetemként: 
Mindennek a' magáét. 

F.gvébiránt eft'clék, költéri sérvek, minők 
mig a' világ, mindig lesznek. A' közönség 
megfutja 's megint azt veszi elé, kinek műve, 
lelkébe tapad. De a' kiadói felvállalt tiszt, 
nem engedlietc, alulok kibúvást, mert Ber- 
zsenyi Mvomva lett azok miatt. .V liir, óriá- 
si'totta egykét mondását Kölosev ellen: ösz- 
szcférni, mérgével birni nem tudónak hit- 
ték, 's az 1828b. martius l.id. — april. 7- 
dikélg cgvütt dolgozott tudós megbizottság 
közé azért nem lön híva, de Külcsev sem. 
Még Vitkovics , az örömest mentegető is , 
ellene lett, mert nem tudá , miként tépdelé 
meg Algarcttit, Johnsont Nicolait liasonnva- 
vaha , kik épségben hónukat kevélviték. 
l'.s nem sejté Aitkovics, mikép hoz halált 
is, mint reá, midőn az a' megfoghatatlan 
kis belső képeeske , mellv a' lélekkel nyá- 
jaskodik, össze van szeg<lelve. Ha csak ve- 
rebet sirat is l.csbia , de ha siratja ! 

Mi viradott , ujabb n\om' ifjaiban a' 
Kölcsey birálat és Berzsenyi ellenbirálata 
összehasonlítása után , magok vallhatnák 



') í.. Ilid. r.yiiii. \y?.<J. IV. kol. 107, 110 laj.. 



Lap. 



meg. I'onori Török Jósef míivfenénck ne- 
vezc Berzsenyi megtániadóját az F.rdélvi 
iMuzéuni I817beli Vilid, füzete lld. lapján 
álló epigrammájában : kit érte f nem tudom. 
Vörösmarty, az ,,Atlienaeumban" megjelent 
költél vével bizony ítá Berzsenyihez melegsé- 
get; Sárosy Gyula pedig a' ,, Közlemények- 
ben" 1811-ben l3-dik , tavaszelő 16-dik 
I70d. lap '). 

A' magyar tud. társaság Igazgatóságának 
tagok nevező posoni első filésc l83()b. nov. 
I7dlkéii, közértelemmel monda ki, miként 
illik Berzsenyinek mindjárt e' legelső kivá- 
lasztáskor vidéki rendes taggá 'MíO jigő ft. 
évdíjjal lenni , valamint Kisfaludy Sándor 
és Kazinczy Fercnczről is e' vélemény fej- 
lék. Berzsenyit a' philosophiai osztályba, 
azon életbölcscség' ligyclembe vétele téteté , 
melly, ódáiból és e' költéri leveleiből 
olly nyájasan integet 's tudva volt bölcseleti 
tanulmánya; Kazinczyt a' hisztóriai mezőre 
az, mivel oda tartozó műveket is nyújtott, 
's Kisfaludy Sándor a* nyelvtudományhoz 
azért neveztetek , n\crt a' költélyncm is oda 
Bzámitatott. így leve Berzsenyi serkentve, 
nem sokára „ Poctai harmonistikája" mint 
szépizléstani és így bölcseleti értekezése Írá- 
sához, mellyet az akadémiai ülés l832b. jú- 
lius 2ikán fogadott el. L. Evkönyvek 1831?. 
Uli km. 9,7(1. és 247—297 /«;;. 



') Sárosynak itt kösnönüin én meg azon becses imlula- 
tát, mellyel hozzám Eperjesről XVIIilik százévbeli 
liivatalos magyar levelezések másolatait több ízben 
külite. 



BÖIiC.SKIiETI KÖIiTELY. 



1. A' tuJoinányok 



Lap. 
12 



F.gészcn ollyan kelletlenül biczegő jam- 
busokban , minők Kazinczyéi Berzsenyihez 
1809ben october 2.5d. irt költéri levelében. 
L. Erdélyi Muz. Vd. fr,z. I81«. lap 128. Ja- 
vítvák „eredeti munkái" között lí<9 — lO/d. 
lap. ISI6. A' csak mostan czimzett költcri 
levelek már elhagyván, ama, még tántorgó 
példát, igen éreztetik az ötös jambus ked- 
ves lejtésű akkori hullámát, ha trocliaeisál- 
ható olvasásuk az 5dik szótagnál pihenyre 
édesedhetik 's egyhangúságán néhol tizen- 
egv Bzótag fordít. Olly nyájas méltóságú az 
Így, mint egy eszes férfi jelentékeny aicza, 
mellyen szív melegítette lelkesség mosolyát 



Lap 



is látod. Későbben tahát mintha Home figyel- 
tetését kapta volna fel a' Berzsenyi-kényes 
érzelem, melly Alkeosz mértékét is másként 
hangozá. 



2. Kish.'Z 



20 



Kis János véletlenül lépik bé egyszer dél- 
után Herzsenyihez Sömgyénben , mint hall- 
gatója és komja látogató. Berzsenyi meg 
volt lepve 's jiapirosa' szeletet, mellyre épen 
irt, asztalfiókjába hirtelen dugá. 

KIS J.ÍNOS. Talán háborgatom komám 
uramat, — megengedjen — 



9S 



BERZSENYI VERSEI. 



Lap. 



BERZSENYI. Nem biz' engem , — lia- 
szontalaaság a' mit irkáltam, csak íigv jött. 
^ érsek, az eha (Ebattát akara mon- 
dani, mert ezt, csak úgy né, szokásból, 
gyakran kiszalasztá.) 'S Berzsenyi vállat 
roiwit. HuJ/in járogiit keze. 

KIS JÁNOS. Versek? Legelőszer hallom, 
Irefásan , hogy ebben törné fejét. 

BERZSENYI, szive'lijeseii. Nem töröm biz' 
én kedves tisztelendő komám uram, ha csat- 
tan mint a' villám, jó; ha, nem foly, az- 
zal se törődöm. Már hogy megmondjam , 
mert eddig még ezt a', bolondságomat nem 
hinném, hogy tudják, még csak nem is gya- 
nítják. De tisztelendő komám uram előtt, 
mivel rajta kapott, már nem titkolom, a' 
ki maga, igazán ollyan szépeket irt, hogy 
az embert egészen neki buzdítja. 

KIS JÁNOS. Iladd lássam is hát , komám 
uramét. Berzseívji ele'adja. Kis , regig fut 
n sorokon. Bámul. De, kedves komám uram, 
fele se bolondság ennek. Oroszlánnak látom 
én itt , kinyújtott körmeit , majd eléront 
maga is. 

BERZSENY'I, csendbe?!. Halkkal, miként 
szokott. Hát ugy nem ártana folytatni. Csak- 
hogy a' gazda embernek nappal sok a' dúga 
(dolga) , hanem hiszen én még az atyámnál 
laktomban is mindig csak éjtszaka szoktam 
uóvasni (olvasni) , 's így — irogatni. Kis- 
nek serkentései. 

1805 körül lehetett ez. 1806nak nyarán 
haliám én Perlaki Jánostól Nemesdömölkön, 
a' Sömgyénben lakó berzsenyinek nagy ha- 
zaíitiizü verseléseit. Hetyéről az atyai ház- 
tól ISOOban szállott volt oda,.midűn Dukai 
Takács Susánna kisasszonyt nejéül vévé 's 
ennek ottani részjószágát, mindjárt, gondjai 
alá ki is kapta. 



Elet}ihilosophia _ „ 

Szerencsés vidám nyugalom ezen, melly 
a' tiszta lelküséget önmagával mcgeléged- 
teti. Azért láttam tíznél több példányban, 
másmás kéznél, itt és ott, vagy megjelelve 
lapját, vagy aláliuzva irónnal czimét. Mi- 
nap egy ismerősem , vendéglőben monda cl. 
E' hangulatot értem az ossziáni napon , 
minő nálunk egy később őszi. Örömest me- 
gyünk ki rá sütkérezni lluda ligetszugába , 
cl a' temető mellett, a' mi valamire em- 
lékesztet, miként odább a' lepergő faleve- 
lek. De még nem fázlat hóhidege , sőt nyá- 
jasan tanít egy bizonyos mélázat a' hunyó 
zöldeleten. E' költéri elméletben is csak 
megrezzensz egy kisig, de megint édesen 



42 1 



l.ap. 



ragadsz az élethez, végére pedig mint bölcs 
vagy készen. 

Schiller ,,Resignatió"-jára csak az első 
sor: Auch ich war in Arkadien gehoren len- 
dít. Tartalomban két különböző szellem. A' 
híres resignatio igazán csak fantasia , mi- 
ként költére czímezé; ollyan képekkel ösz- 
szevissza kavart, minők a' szegény agy ve- 
lőből akkor gőzölnek, mikor vér elboritá 's 
az idegek rugalmassága lekornyadott. Nem 
egy villámattal irhatá Schiller , hanem reg- 
gel is, és majd mákonyosan. Irtózat roraai 
közül két alak: Hoffnung és Genuss között 
választat , 's lOből 9 az éldekletnck ^) ro- 
han , mert a' Reményhez olly nélküiözet 
köttetik , mit a' zárdába feledkezett sem 
tart meg. 

Berzsenyi megfutja élete lefolytát , képét 
veszi magáról , mi az ember ! 's nyájas-ko- 
molyán mondja : Éldeld ') az élet örömeit 
úgy, hogy tiszta lélekkel érezhesd múlan- 
dóságát. 

Az olvasó észrevette lesz , miként mo- 
solyg ezen csendes vidámsága hasonlóan köl- 
téri levelei némclly soraiban. Érzésem sze- 
rint elésegité itt ezt a' nem mért Zrinl- 
versben szabadabb foroghatás is, melly azon 
hullámzást adja, minő a' csergetegé , ha ez 
medrében majd neki völgyül a' fövenyen , 
majd gömbölyű kavicsokra domborul. Kis- 
faludy Károly ,, Életkoraira" nyolczas ríme, 
szendergő hangulatát még inkább segítette. 
Tartalmára néz re néhány képén melegszünk, 
néhol nem akarnók az elszáguldást , végén 
hamvadás. 

Császár Fcrencz „Életképeihez" jól van 
választva Ráday mért rímzete; ha trochaei- 
sálva olvasod , még gyengédebben érzed 
azon sebhedtséget mi e' költélynek szíve , 
mert a' költér itt is reménye orzottan áll. 

Illy clcsüggedés napjai' festeménye Ber- 
zsenyinél: Burúlimlwz a' 22 — 23í/. lapon, 
sapphoi ejteniényen ; Barál/iémhoz a' 43- 
dikon , váltogató lebengésü zriniesrímben, 
mellynek befejezésénél hangulatát úgy ereszti 
egy sorral még alább, mint itt még egynek 
oda kerítésével , azért is, jobban felvidítja. 
A' lángeszű Biharinak volt szokása, zen- 
gelnie végezttekor még egy jellemző vonást 
rántani hegedűjén. 



') és ') /C/iielni, a': sip/delni , /»>delni, ri/oilalni szerint 
volt alakítással, anuji, mint: vi°yáza(tal a' javát 
élni, a' világ üröméit aprónként éldelni. AVrffAleni 
pedig, ezek nyomán: (■Wcíleni , /H/rfnAlani, nytldek- 
leni, ii/díJk\eni ., haldohlaiú , tehetné a' tombolást. 
])er feinerc Genuss ZZ éldeletj der orriilicre ~ él- 
deklét. 



BERZSENYI VERSEI. 



99 



6 II M Y. 



1. A"aiiilal bölcsesóg _ — 

Molnár Allirrtnt-I: irónia^ giinvolás, „mi- 
dőr. cselokciletruikkcl vogv ;iz kimniiilúsnak 
niivollával i's az s/iiiiak hordozásával iiieg- 
jflcntjrik, lioijv külciiiljot ertünk az igék 
tulajdonságánál. Siili/ni, niogf'edclő versek, 
kikben sokféle vétkek előszámláltatnak és 
keserű szidalommal szidalmaztatnak." I'áriz- 
pápainál az irmiiii Molnáritól kiirva: giitijra 
éles, szidalmazó, iiirongató versek. !"'zabó 
Dávidnál: f^uiiijnhii , guggolni, kinevetni. 
Gúnvolás, (Junior: gúnyoló, gvalázó, sze- 
gező, tsiiiős, oltsárló, betsmérlő. Sándor 
Istvánnál: gunvolóbcszéd, sitltjru, I^Iárton- 
nál: gúnvolás, die lersjuitliiiif; , dcr IIo/i/i. 
A' niagvar-német zsebszótárban : gúny, (ler 
Holin , Spotl , ihiH Cenpiille ; guninr, gúny- 
irat, S(ili/re, 'l'eliát még nem vagyunk tisz- 
tában, mi legven , irónia, siifi/rii, ptifn/uil- 
liis magyarul. Addig Molnárral tartok, ő 
még magyarabb világ közbeszédéből veheté 
irunitit gúnyul. Siifi/ia, Iclietnc: csi|idelet, 
karcz , suti/rin/s csijiér, karczár, karczo- 
\iiT , pasqiiilliiit hecsmérict , J)tixg7ii//(itil becs- 
raér. Ha f;iini/l>ól talála^«ny« lenne, mibez: 
csuni/a , luiii/d tcstvérszó, ugv ii' gii/ii/, némi 
fedczménv' eszméje volna, mivel í,'í///yc/ csak 
kiinnvcdieg hán\t-yetett fedező ruha, ««/•- 
ciita : tcliát a' valóságos kilntösnek csujián 
gúnyja; és midőn gi'n gi/>i g\ ükből találliata 
jőni guH-osz, úgy a' gúny, mint egy kis 
gonosz gonoszkodnék ; ba pedig a' megint 
fedező giiiitir is onnan bútt volna ki , akkor 
ennek pisszegését látnók jelentéséül , 's e' 
pisszegés még nem karczol. Hanem ezt csak 
tréfából. 

!•'/ kóltélyben itt, gúny esipdezgct, melly 
a' Vitkovicsboz és Dübrenteihcz irt költéri 
levélben is jelenté fejlődését. Színe Berzse- 
nyinek így, együtt véve: legmélyebb szo- 
mor, érzclcnibcn elgyengédülés, merész fenn- 
ség, élctbólcsescg csendje, mosolygó gúny, 
de, mind ezen: fátyol, miként felébb már 
erről szó esett. 

Vérmes, lángoló véralkat, minő Berzse- 
nyié volt, mélázattal elegyen, mikor a' lér- 
fínak már dél utánra jár órája, szenvtelen- 
ségre szokott biggadni. F,kkor szeszeng elé 
a' gúny, a' kiben van. Vagy általtér egyéb 
vizsgálatokra, 'k nlly lelkülettel jelenik meg 
azokban, mcllyck nem is vélt jellemeit bi- 
zonyítják. 

Igen könnyen úgy sülhetünk hát fenn, 
mint az időt jövendölt szegedi kertész ta- 



Lap. 
51 



Lap. 



val, midőn épen 30 év körűire is már ollyan 
félig-medig „Megállj!" van kisózva. — 
Osztán, az az „alighá-zás", be, zsugoro- 
dott szive, az a' „bár tovább is mehetne!" 
luilly édes részvétből szélien ki. 1'ortrtirts! 
kiálta mindig Blücber, 's lön maga is Mar- 
schall Vorwiirts. Költér, mint a' székely 
gyalog, mint a' huszár, mint a' táborszem. 
I'.lől kell robanniok, meg ne nedvesítsd pus- 
kaporukat, l'tánnok buzdul a' tömeghad , 's 
a' hont végig járja a' győzelem, és nem 
csak egy mezőn vert csatáé. Csak egy in- 
dulat dalaihoz eresztheted le a' verőczct. 
Tiédéhez kikeletnek szerelme, 's tieitek 
után, ódák lángjai! Jlikor ezekre bizonyos 
gonosz kor már eljöddögelt, bizony nem 
lesz, még ollyan ügyes Irinyi sem, ki uj 
gyuszilket ') vcgytanozzon össze tűzlehele- 
tük vissza fuvására. 

Más részről, költéri szív, ép egészség 
mellett, mindig ifjú marad; regényes ér- 
zelmei későbben érnek uieg. Azért bukik 
még akkor is bolondságokba, midőn, szá- 
raz elme, a' magáéit már rég elfeledé. Ks 
a' higgadt Ítélet mosolygva ereszti rántja 
meg a' képzelem ménéinek gyeplőit, kocsi 
felforgatás helyett azok most idomzott hu- 
zamban sebeskcdnek. .'•ophokles 8üd. évében 
irá „Oediposz Kolonoszon" czimö színmílvét, 
's mi lelkülettel!' l'ija birák előtt, e' vád- 
dal : ,,Apám elgyengült, vétessék cl tőle a 
házkormány , nem tudja már vinni." Az 
atyaköltér, Oediposzát, a' csak most ké- 
szültet olvassa fel önvédelméül a' birák hal- 
latára. 'S a' birák elragadtatásban, a* gaz- 
kölök szégyenben. Az öreg-ifjú, diadallal 
keserve házához. 

Berzsenyinek kár leliete többszer nem gu- 
nvoskodni. üdázással összeférhctőül látjuk 
Horátziusnál. Síikre tért későbben hatvana 
felé , mutatják folyóbeszéi °). 



') Gyufa, nem helyes, mert a/, ötvenes fűzfa fenyőfa . 
tuskója is, synfa. Sámlor Istvánnál JSiVAe macában 
fricloriitm. Szilke — szálka. 1 

') Nem Íetszen6k-e folyóbeszéd helyett folyóhesz ? „Oh, , 
mliu-k!" Ue a' beszéd gyuke ú^y *fsz , raajil bes/.í,'' 
miként cselfrf, fur-áfl neveké; csel, Rar \asy ger , 
ker. És besze gyökbíilvan: bcs/.é/, mint- here, kefe, 
darautáu: lieré/, kefél, darál. Csak fellámasztás 
volna, mert a' bécsi code.x 7i)-dik lerelén , besze 
=: sermo. 



13 



100 



BERZSENYI VERSEI. 



FESTfí ItÖIiTEIiir. 



1. Linoii 

2. A' megelégedés. 

3. Keszthely 



Lap. 

7 

15 

22 



Ide tüziini még, a' nemes profról, mi a' 
02d. lapra való lett volna. 18()2I)en bocsátá 
közre Görüg Demeter, „Magyar állását", 
mclly 1811b. 62 levélig nevekedett. F,' Ü2 
közül ajánlva volt (j'vörgv grófnak 34 , 's 
mivel Kállaj Ferencznek fciörögre irt euilék- 
jjeszéde szerint, a' pártfogó, minden aján- 
latkor 200 fttal segíté Görögöt és Kerekest, 
vagy ennek halálával majd csak amazt, 's 
lia így a' folytató Mártont, a' dicsíi kezdet 
művéhez (i800 ftját nyujtá. 

A' georgikon 1837-btli állapotáról lásd 
Ploetztűl: Ha.iízno.s mulatságok, 23d. szám 
sept. löd. 1837, 's ,, Keszthelyt, topogra- 
phiai tekintetben, ugyun t'íle, 20. sz. 1837. 



A' imizáhdz _„ - 27 

Heggel „ 34 

A' tánczok __ „ 4 1 

Wesselényi a' nádor ("j" J6C7) Muráuynál 57 

Üj-Görögország 39 

Ennek vr'gclíltti sorában „e/ejbck" ál\ , 
valamint a' gróf Festetics Györgyre irt elé- 
gia 8-dik pársora közepében .,/ciJzi/je/iÁ-" a' 
mi, dunántulias. Nyelvtanilag kellett volna: 
eleikbe, közinkbe, vagy elejékbe, közelikbe. 
Az 57. lapon lévő 21. pársort is kéziratban 
igy találán\: Te íöziljeii/: Jiilteí, hanem ezt: 
Közbe Te leltél fel-re azért is véltem vál- 
toztathatnom , mivel (le, /e-t Rájnis e vir- 
giliusi fordított sorának: 
De mi oUo;l lelietett, liogyUómát látni akartad 
1789beli megjelenése óta , sokan elvétve 
erezték húzott hatig gyanánt. Azt a' latin- 
nak tani'tá úgy prosodiája, magyar kiejté- 
sünkben min<lig rövid, miként he, ge , he, 
me, i'e , le gyökök "s ez \itolsó akkor is, mi- 
dőn igehatározó. Változtattam a' .himborsiig 
's középszer óda végsorzata elején : Háza 
szent femji/om-ot, I.akja szenleg>/h/íz-xá, 's 
ezt helyíténi a' Felsől.'iiki Nagy Hcnedekhez 
Írtba is, 58í/. lap; mellybe hasonlóan én 
tevém eiétii/ szót virtus helyett; nem kü- 
lönben, 5Sdik lapra: holtért, mivel utolsó 
együttlétünkkor Berzsenyi csakugyan inkább 
helyeselle holtért, noha költesxt 's kiÁtésze- 
tct már Írni kezdett; erényt ]iedig ugyan 
akkor," azt mondván fogadta el, hogy neki, 
csak: vény, azért nem kellett, mert tudod, 



Lap. 



n' mi hazánkbeli vajrényére cmlékcsztet, az 
pedig enrii , nem tenni jó. 'S épen ez ok 
hagyatá el velem a' templom szót is, mivel 
Berzsenyi hona "s enyém, Kemenes alja, 
gyakran ejti, a' szebb jelentésű: szenlegy- 
tiéizat is. 

Miért nem tevém hát c' szerint az 58dik 
lap felsíí sorába: l/ukjun , a' ■15d. lapon fo- 
lyó Temető ódában lévíí: tusakodsz lieiyébe: 
\)\i\íjéh , tusakodó/? mert ezek //c-cs igék, 
miért marada meg elejbeh , közibénh 'stb. 

Mert ezek szólamtan szerinti betétele nem 
íllék épen a' mértéksorba , máshová alkal- 
mazásuk pedig most, 's mástól, a' gondolat, 
érzeletu kép' színét másíthaták. De midőn 
Berzsenyi a' szerkesztőnek ezt irá ! „Ha 
megiiahih tedd munhéiimmal u vii tetszík.^^ 
Igen, hanem keresztül járnom sorain, cn- 
kényem szerint, lelkemre nem vehetem. 
3Iinél nyíltabb volt bizalma hozzám annál 
inkább vigyázók az átengedésnek más- 
kori mondásaiból vett szellemére. Nem ma- 
kacsul de szerette ő is mint más, ha lelke 
járása kifejezése sajátságában hagyatott. 'S 
ezt nézem, végakaratául is, mit ha lerom- 
bolunk, hamvat sértünk. Csak barom szi- 
lálja széitt más gazdának kaszalait. Egyedül 
oda alkalmazám hát engedményét, hol ár- 
nya is ezt súghatja: Igen, ezt értem „a' 
mit tefszi/c'^en. ÍMaradjon meg nyelvmívelt- 
sége millyenségének is korabeli színe. Azon 
időből akármellyínk írásába csúszott némelly 
hibácska , 's ha ezt a' későbben jött, a' jég- 
törők példáján ki nem kerülheti, ő bukott 
volna belé. Vörösmarty ,,két szomszédvára" 
4d. énekében 1833beíi kiadás 143d. lapján 
áll: örömt ílen , 's kellene pedig: örömtelen. 
És leszen a' legtisztábban irhatás idejében 
is, mit egyik, a' másikáéban másként akarna. 
Valamint leszen úgy nekieső, niint a' német 
komornyik a' pihenek, mellyct a' küldött- 
ség beszélője kalpagán vagy mentéjén lát. 
Kihallja ennek szavait, valaliánya annyi lé- 
lek, de mit gondol ő azzal, a' mint elmegy 
a' beszélő, olly éhente nézi mindig csak a' 
pihét vagy pchel_\t, miként a' tikölő káiiya, 
tégedet kis csirke. 

Ila még cg} szer érend öröm kiadnom 
njonnan e' g\üjtemén_\ t , mihez életemig 
fenntartom említett akaratánál fogva jogo- 
mat, akkor költelmeit sorozom irásncm sze- 
rint 's a' görög nevek lebetGzésébe tennék 
több következetességet. Jiost ezeket is az ö 
általa helybenhagyott 2dik kiadáshoz képest 
engedem inkább. Es igazítgatni is kész le- 
szek a' hol kellene, magamén. 



BERZSENYI VEKSEl. 



101 



KÖLTERI ÖTLET. 



1. Kiipriszhez 

2. A' bmiyhai giotta 

Mi okozá ezt, olvasható, Borzseiivihcz 
irt levelcmbeu. I.. alább. 



3. B. \Vesseléiiyi MikJos kéjie ... 

4. Napóleonra, 1814 



._ 11 



3(> 



Kiadta volt Kulcsár, Hazai tuilósitásai- 
val , 's ToliK , I in itilbuc'i-yjíbau. Na|iolcont 
íme Berzsenyi es Kazinczv, az iroilaliiii két 
barát'), vni;_v inkább : közel, egészen kTi- 
lüiibüzűleg fogta fel. Kazinczy mindig bá- 
multa mindenben. Najiolcon igen, ollv l'é- 
njeseket monda, egymásra ollv sebesen vala 
szerencsés is, gigászi szelleiulien cselekedni, 
hadakat verni, liogv idő alig jutott, ki- 
hűlni, az ámulatból. Bcrzsenvi a' rajongó, 



') Ugyaa Ua ezt ,a' firal-ot nyelvüukböl kiliulhatuúk. 



magában elméit , elveket foga tel, "s midőn 
ihletésére, mintegy cl '.n"ilten lángadozott 
ki addig tisztára hozott iiiiadtii fogalma. 
Tzért egész töiiénedclnii .siker a' gr. Teleki 
Lászlóhoz irt óda, valamint Kcfzthelv iste- 
neihez a' h_\ mnu.sz. 

ítelete Napóleonról ha fraiuzia nyelven 
készül, ezen a' mívelt világban filldgömb- 
szerte elterjedetten, mindcnritt lel lett volna 
kajiva. A'franczia kamarában nem oak cg_v 
követ niondá, ujabb időben ug»iin ezt. 



Zagyváló 's (iszfa kritika 

Kell(5; kozep 

Hailarász iljoiicznup 

Kiilfér iildete ... 



50 
59 
60 
(iO 
«iO 



K01.TERI El.Bi:SZElii:». 



A' roinele 



:;8 



Bcrzsenvi ezt épen nem akará rege, ro- 
mance czimmcl. l'oétai elbeszélésnek nevczé 
Kölcsey reccnsiójára irt feleletében , tehát 
azon rovat alá tevém. 'S mint beszélvliez , 
Asklepiadcs versmértékét érzé választhatóul, 
költéri felvetés után látszik, mert különben 
ha inkább romanczának az az regénves dal- 
nak akarta volna hangulatában, ismert volt 
eljttc Bürgcrböl I.cnorc, Sciiillert'il l'ridolin 
'stb. riines vers neme. I'ihanv fonának Fü- 
red felől, ma is remetelak névvel iiivott üre- 
gébe, mellvet Berzsenyi megjárt, képzelc 
magának a' Mohács előtti hajdanban oda 
krseredettek közül egyet : korántsem olj- 
Ivant, minő IS'iOb. í^op^on vánucg_\ében , 
másik pedig 1834b. l'üreden forgott mtilat- 
t^tóúl. Berzsenyi remetéje tudomány kép- 
zetté lélek, de megviselé a' világ, még ba- 
rátkozásibnl is ürmöt njielt, emlier kerülővé 
lett. Znrándban Hibiezei Dánielt ismertem 
illventiek, kit Göttingában tanulása után 
kirablott a' Ilóra világ, rászedett az aranv- 
hánvászat, 's az élet' büszke megvetésével erdő 
szélbevonult egNkori jobbágya h<ijlokábn, ott 
fonlítgatá biztatásomra 'J'acitus .Vgricoláját , 



1-ilangieri nehánv szakait. l"s gróf (ívulai 
lerenczné becses jótevűsége ott segítgeté. A' 
rokon nagylelkű tihanyi remetét megmeg- 
rázza a' bencilckes apátság szentegyházának 
orgonája , 's midőn szívélyesnek sejti láto- 
gatóját, regélésre melegszik. De az ember 
csupán tudós, zengelcmhez nem ért, han- 
gulata sem k\ván tehát zengclmi versnemet; 
illven n' troubadouré volt, ki, lanthoz köl- 
térlé romanczáját. 

Ivölcsev előtt, ISI 7b. azon zengelenniiel 
is kifejthető szellem rémlett, melliel ő majd 
ISÍlbí-n költeluie/.tc romanczá'.t. I'.s mintiia 
terjengett volna benne sejtelem vágv l'.nilv- 
mionához, e' nagien sikerült n_\olczas rímbe 
öntéséhez. 

I'.' fokozat így lön. Berzseny i , a' iii:ig_>ar 
poézis méhei \itáii , ítcs lél^zeletct talál, 
csak itt ott benne szrnméz, ő azt legszama- 
tosabb virágéval tölti meg 's fedi bé. Kz a' 
gondolattal meglepés, az érzeleiu tüze. 

Kazinczy, másodszor midőn eléáll 1802 
után, már mint csendesebb, a' Hádav vers- 
nemhez fog, I'.s Csokonainak hasonlóan a 
csak egyszerűbb mézeslép készítményeit nve- 
segeti. Nézzétek mond , ez ígv zengelmc- 



102 



BERZSENYI VERSEI. 



Lap. 



sebli. KiilcsPTt a* hozzá rokonvérüt, még 
inkább közelitcti kelleniség felfogása. O meg 
Kisfaluilv Sándor Dobozját lendíti nem zri- 
niesen , és — nem Kisfaludy Sándorosan. 
Gr. Desse« ffy Jóscf , felziig tiszta lelkével , 
„ne mesterkéljetek más' ültetvényén." Kis- 
faludy Károly, ki különben is távul tarto- 
gatá magától Kazinczyt, több erőt érze ma- 
gában , mintsem más ruliáját bontsa el s azt 
szabogassa uj divathoz njra. Saját gyárabeli 
kelméből leszen szövete, csak nj szavait 
's nyelve tisztítását kölcsönzé Helmeczitól. 
Boldogulni kezd regényes dalaiban. Tökélyt 
ér, ha olly hamar hant alá nem megy! De 
még nála is, megint egy remete, a' Mngri- 
ntfos SíVban , '& hullámsír , a' Jüierénijhen , 
mikhez való kapaszkodás pedig csak ollyan, 
mint a' szinmílköltéré , midőn azzal véli 
megríkatni nézőit, ha utasításul ugyan csak 
nagy dörgetést és villámoltatást jegyez ki, 
személyeit meg, halomra szúratja vagy még 
a' sírból is kiénekelteti. A' romancza szülte 
kornak nem olly nyájasan mosolyg vissza 
mythologiája, mint Hcllászé, csinnyán elé 
képeit. Jőjün és távozzék a' mi tiíndér Ilo- 
nánk arany hajával szivárványban vagy mi- 
ként, csak ne tudjuk előre, hogy a' sápadt 
leánv, a' szerelme vesztett legénj' kolostorba 
bú, vagy sírhalmon fog li/í-zni és «7/-zni , 
nvit Kisfaludy Károly maga , jobbnak érze- 
tében, olly szeszélyesen lecsufolt. Csak ifjú 
költért amit ollyas mi, 's poezise azon jel- 
lemekkel , még, tavaszelőben. A' romancza, 



r.ap. 



dalocska könnyel , mint a' liliomnak ,,/« 
prúicesse en ilei/íl''^ neme, harmattal, l'aj- 
dalma mint egy angyali szűzé , mikor ezt 
mondja: „nem, nem sirok", azonban könnye 
szegénynek még is hull. Szelleme minő Vö- 
rösmarty' egyszerű kis daláé : 

ZöIil ágon kis gili 
Zokogva búg; — 
fejledéseiben olly meglepőn könnyű, hogy 
a' lelkesb olvasó azt hiszi , tőle is telnék 
ki ollyan, de késértené meg csak, akkor 
látná, millyen nehéz, a' könnyű. Hlyet a 
20 éves, örömmel tanul meg, 's még a' 70 
felé járó is mosolygva mondogat cl. 

Ha e' versművészkedés korában vagy utá- 
na, kél Berzsenyi, hevével, melly ezen el- 
beszélésében is olly izzó! Sejtelme kezdő- 
dött későbben az iránt , jól emlékszem. 
,,Csak olly burkolttá ne lenne általa , az 
értelem, de annyifélébe kötelődzik az em- 
ber , hogy repülnie nem lehet.'' íllyest 
monda. 

Nem maradt azonban 's nem lesz figjelem 
nélkül ez uj csín. Abból csergedezett ér: 

Jár számkivetetten az árva fiú 

Dalt zengedez és dala olly szomorú . . . 

Kiben nem váltak ennek pergő gyöngjei , 
könnyezetté, hónán. Ki máskát e' sziréni csip- 
tctőLe egészen belé nem jármolja is, legalább 
vigyáz a' zengelmesebb lejtésre , miként az 
allopatha sem darabol már össze, félsingnyí 
gyógyszerrendet. 



DÖBRENTEF GÁBOR. 



^nm!wl 



^^^^^^» 



FOLYÓBESZÉD. 



SZÉPIRODALMI. 

A' pók. 

r- Kölcsey bírálatára cllenbirálat. 
A' versformák. 
Kritikai levelek. 
Bírálatok. 

BÖLCSELETI. Szépizlestaii. 
■< Poétái harmonistika. 

gazdasAgl 

A' magyarországi mezei szorgalom némelly akadályai. 



■ÍC^^ Akadtam Berzsenyi kéziratai közöl t magyar szóiiyoiiiüzatükra és 
más nyelvek szavaival összehasonlítások sorára is, de azokat , úgy 
látszik, maga sem közre szánta volt. Csak némi előjegyzetekül 
szedegeté goudolnám össze , vagy olvasása közben , vagy a' mint 
eszébe ötlenek. '8 majd, elvre fogamszott eszme szerint lett volna, 
saját nézeteit eléalakítando. 



8IÍ 



A' PÓK. 

EGY LEAiTíTLÍNAK MAGÁNOS BESZÉDE. 
Németből, 

Kítldre Döbrenteihez Erdélybe. 

JHelly virgoncz 's szünetlen munkásság, 
pők! melly könnyűsége 's gyorsasága lá- 
baidnak! mit szüvügetsz? Hálőt, hogy ra- 
gadmányod akadjon. Ila azt kaptál 's a 
mostani és utóbbi élelmedről gondoskodtál, 
megelégedett vagy. 

Nekem , jámbor teremtménytársom , 
vágynak a' magam táplálásának ösztönén 
kivül még más és hiliotóképen előtted egé- 
szen ismeretlen ösztönim. — így, p. o. a' 
nyugtalan és szüntelen izgó ösztöne a' tu- 
dásnak. Olly igen, olly igen igen szeret- 
ném én tudni, mint tudod te azt csinálni 
a' mit csinálsz, és mint tudod te azt olly 
könnyűséggel , olly regula és czél szerint 
csinálni. 

Van-e tapasztalásod a' légynek jó izé- 
ről , mellynek magát hálódba kell akasz- 
tani? Nincs. Mert mindiogy olly kicsiny 
vagy, bizony igen fiatal is vagy és első 
leg\'edet méür nem ízleled. 



Van-e ismereted fogásodnak legjobb 
módjáról? SzintoUy kevés! Mert úgy is- 
merned kellene azt is a' mit meg akarsz 
fogni, hogy annak minemüségéhez választ 
hatnád eszközeidet. 

Tanítottak -e vagy gyakoroltattál- e, 
hogy illy bátorsággal és könnyűséggel mun 
kálkodol? Nem taníttattál; mert életed ma- 
gános 's a' kik téged nemzettek, rólad sem 
mit sem tudtak. Nem gyakoroltattál ; mert 
kicsinységed és fiatalságod mutatja , hogy 
ez a' te első szövésed. 

Hogy testalkotásod egészen foglalatos- 
ságodhoz van csinálva, mesterkezektől esi 
nálva, azt jól látom. De hogy csupa autó- 
mat, csupa mesterséges 's minden képzelés 
és kívánság nélkül való masina légy, nem 
hihetem. Te a' körn}ülmények szerint vál- 
toztatod munkádat ; ezt a' masina nem 
tudná. 

'S mit is nyerne belátásom, ha azt meg- 
engedném hogy te masina légy? A' mecha- 
nismusnak módja, és hogy az által miké- 
pen legyen egész munkálkodásod megért- 
hető, az mindenkor rejtve maradna nékem. 
Egy mérhetetlen mezőre vetődném, hol még 
előbb a' megismerést kellene keresnem 's a' 
mellyet soha meg nem találhatnék. 

Nem, nem Descartes! tisztelet belátá- 
saidnak ! De az nem fizet meg nekem , a' 

14 



106 



BERZSENYI FOLYÓBESZÉI. 



ki olly utasítást ad kezembe, melly a' he- 
lyett hogy valamelly egyes házról szólana, 
egy egész világrészről szól. 

Es akkor a' mit a' pókiől hinnék, ugyan 
azt kellene minden állati valóságokról hin- 
nem. Mind azokat nem egyebeknek , mint 
holt 's életnélkül való masináknak kellene 
tartanom. íMelly néptelenségc a' természet- 
nek! melly jnisztasága! Melly hangosan el- 
lent mond ennek szívem 's melly még sok- 
kal hangosabban egész igazság-érzésem! 

Nem, tovább kell mennem, pók, mun- 
kálkodásodnak indító okát lelkedben ke- 
resni. Igen, de mint ismerjem meg lel- 
kedet? 

Fénysugarakhoz, hangokhoz, szagok- 
hoz, ízes nedvekhez, vonszó és rugó erők- 
hez 's tapintható testekhez , vágynak érzé- 
keim. Es ezen érzékeim által jutok a' testi 
világnak megismerésére, olly jól valamint 
csak lehet. De melly érzékkel kellene bír- 
nom ahoz, a' mi, más idegen, emberi vagy 
állati lelkekben történik? 

A' testi lép itt közbe 's az nyit nékem 
utat. A' külsó munkálatok és cselekedetek 
tanítnak engem lelkemnek állapotját és ere- 
jét megismerni, és a' hasonló munkálatok- 
ból és cselekedetekből Ítélek a' más lelkek' 
hasonló állapotjára és erejére. A' mit ezen 
az úton kihozhatok, csak az, reám nézve 
megismerhető. 

Vájjon a' férgek' érző szarvaik , sző- 
reik, bajuszaik, tulajdon 's tőlem megta- 
gadtatott érzékek-e? így számot sem tar- 
tok azon ismeretekre, melly ek ezen érzé- 
kektől függenek. Mit tud a' siketnéma a' 
hangokról, vagy a' vakon született a' szí- 
nekről ? 

'S mit is használna az nekem , ha az 
énemberlclkemmel egyenesen a'póklélekbe 
mehetnék is? Teszem, hogy azon erő, melly 
abban munkál , egészen más mint az én ér- 
telmem : így pókká kellene változnom, hogy 
azon erőt , mint vizsgálódásom' tárgyát, 
enyémmé tehetném ; és még is el sem kel- 
lene változnom, hogy értelmemmel vizsgá- 
latimat folytathatnám 's megtarthatnám. 



Elváltozni 's még is el sem változni! 
Melly szép iztelenség, mellyre itt bukkan- 
tam! Nem, magamból, az én emberlelkem- 
ből a' mint az bennem van, kell nekem a' 
póklélek' tulajdonát, különségét előhoznom, 
egyébiránt örökre rejtve marad előttem. 

A' tulajdonát és különségét? Hiszen 
már ezzel azt vallom , hogy az bennem fel 
nem találtatik; és még is fáradni akarok 
és keresni? 

Megérthetek , megfoghatok valamelly 
állatot; mit tesz ez? Hozzám hasonlónak 
találom azt 's holmi csekély változtatások- 
kal, magamat annak helyébe tehetem. 

A' bátyám' agara örül a' vadászatnak 
Természetes ! Lám én is örülök a' táncznak ! 
Annak a' vadászatra van hajlandósága, né 
kem pedig a' tánczra ; és ezen hajlandóság* 
megelégítésének előlátása kedvet gerjeszt. 

De miért emlékezik az agár épen most 
a' vadászatra? Kérdezhetem? A' bátyám 
vadászturbáját vállára veté 's puskájához 
nyúlt. Ez egyébkor a' vadászat előtt szo- 
kott igy menni és most is ez igy fog előtte 
menni. Nekem hozzák az álorczát és pil- 
langós czipőimet. Ezekkel mentem egyéb- 
kor a' bálba 's most is oda fogok menni. 
Az agár képzelődése az enyémmel egy 
szabású. 

Nálad, pók, már csudálkozásom szo- 
rongásba ejt 's jelenti hogy téged kevéshbé; 
foglak megérthetni. Ha magamat hozzád 
hasonlóbbnak érzeném, kevésbbé vagy épen 
nem csudálnálak. Csudáltam-e az agarat? 

Te tudsz kötni; én is: te hogy maga" 
dat tápláld , én hogy magamat fedezzem- 
Valamint a' czél ugy a mód is különböző, 
ámbár csak vadásznénak vagj^ halásznénak 
kellene lennem , hogy azokban is veled 
megegyeznék, de minden illy különbségek 
itt könnyen kérdésbe jőnek; az a' kérdés, 
honnat kaptuk mind ketten ezen alkalmat- 
lanságunkat vagy tehetségünket? 

Az enyémet okosság gondolta ki 's 
okosság megértette. Egy kedvetlenül ér- 
zett szükség , egy ezen szükségből ma- 



BERZSENYI FOLYÓBESZÉI. 



107 



gát üiikéiit kimutatő 's világosan mégis- sem lát; mert a' látásnak minden regulája 
mert czél; eszköz ezen czélra fordítva 's jelien lát. lieiija az előtte lévó pajiirost nem 
valamint csak lehetett oll\' jól hozzá alkal-!csak érteimesés összefüggő gon(lt>latokkal. 



de nu'g egyenes 's jól elrendelt sorokkal is, 
pedig a' világosság egészen elíőgatik sze- 
meitől. 

Teszem, lia én holdos volnék — a' mi 
hála az égnek nem vagyok — ki tudja ha 
az egyik eset által látása nem jiittatna-e a' 
másik eset átlálásahozi 

De én balgatag! Yolna-e vagylehetne-c 
nekem azon átlátásom? A' holdos, ha ab- 
ban az álla|iotban van, nem tud egyebet 
hanem hogy ébren van, 's azonban, ha va- 
lósággal felébred, vissza nem fiid azon ál- 
lapotjára emlékezni. Csak a' mások' sza- 
vára, vagy az eleibe rakott tagadhatatlan 
bizonyságok után hiszi. 

És igy , ha holdos volnék , hasonló 
volnék ugyan valamennyire a' pókhoz, de 
magamhoz olly idegen volnék mint a' pók; 
szintúgy csudálnám magamat mint a' pókot, 
egy titok helyett kettőt találnék 's kettő- 
sen aláztatnám meg. Hogyan is segíthetne 
itt az egyik eset a' másiknak jobb belátá- 
sára í 

Kinyitok egy homályos szobát egy vi- 
lágosnak általellenében; és abban is vilá- 
gosság leszen. Kinyitok két homályosat 
egymás mellett, 's homály lesz mindenikben. 

Nem, a' mit lelkcmről 's ez által má- 
sok' lelkéről értenem kell, azt ébren 's a' 
;a mi ezen készségnek első gyakorlásánál jg,j.,^|^jj. t^lj^g világánál kell látnom, vagy 
!a leiekben törtémk, jó élesen megvigyáz- legalább előbb ugy kellett látnom, hogyha 
hatna! De felnőve, mint én most — 's az ^^ homályba visszajön, benne meg ne üt- 
uUn — olly feltételek alatt — i kőzzem 

De mégis lassan! Nincsenek-e holdo- ■\iclly sokasága, melly különfélesége 

sok, kik az (» cselekedeteikben az én p«>- lelkem' munkálatinak, midőn én valami 
kommal némelly hasonlóságot mutatnak } mozarti symphoniában a' húrokat majd fel 
Mintha úgy rémlenek. Kivált az a' fran- majd alá ostromlom ! Az alatt mig játszom, 
cziaorszagi. Imind azokról semmit nem tudok. De eg)- 

A' pók czél szerint munkálkodik, a' kor mind ismeretesek voltak; csak mint- 
nélkül hogy az ember czélt tulajdonithat- egy leszálltak lelkem' fenekére, 's én azo- 
na néki. A' holdos ráhatások szerint esc- kat onnat tetszésem .szerint ismét felhozha- 



maztatva; próbatételek, a' kigondolt vagy 
megértett mesterséget a' fejből a' kezekbe 
hozni 's végre a' sok kontárkodás után némi 
nemű könnyüség, melly végre egész a' kész- 
ségig nevekedik. 

A' te készséged' , pók , nem te szerez- 
ted, hanem veled születelt; kevésbbé tiéd, 
mint egyenesen a' természeté. Az minden 
tapasztalás és meggondolás nélkül lakik 
benned, az a'legtökélletesebb készség min- 
den gyakorlás nélkül, az az: egy szóval 
előCtem megfoghatatlan, (összekeresek min- 
dent, valamit lelkemről tudhatok; de nincs 
semmi a' mit hozzá hasonlíthatnék 's oda 
visszavihetnék 's ez által képzelhetnék! 

így tehát — jobb ezen vizsgálódást 
abban hagyni? Jobb kölögetéseniet foly- 
tatni , mint a" tiéden fejemet tovább is tör- 
nöm ? — Ne olly igen hirtelen! Mert végre 
még is fejthetnék valamit. 

Nem szítam - c , mint csecsemő nagy 
készséggel az élelmet dajkám' emlőiből ? 
Nem esett-e ez is tudtom nélkül, minden 
czél, tanulás és gjakorlás nélkül? Nem 
volt-e ez a' kiszívás is^ igen sokból álló 's 
ímesterséges munka]? — Valóban! 

I A' ki megint egy pár pillantatig csecse- 
mő lehetne, jól megjegyezvén, teljes meg- 
jgondolással, teljes okossággal lehetne, hogy 



Ickszik, a' nélkül hogy az ember megfog- 
hatná, honnét veszi azokat. Lát 's még 



tom. Azt a' csecsemő nem teheti midőn fel- 
nő, sem a' holdos midőn felébred. 
11 * 



108 



BERZSENYI FOLYÓBESZÉI. 



Tahát ismét kerestem 's nem találtam! 
Ismét hasztalan fürkészéssel vesztegettem 
az idótl Vesztegettem? — Ha isméretim 
határát ismerni tanultam , 's intés ért , 



hogy többé ez útra vissza ne térjek? — 
Nem , nem vesztegettem ! Tanultam , ha 
azt nem is a' mit akartam. — Jó vadásza- 
tot pdkom! 



FELELET KÖLCSEY RECEIX SIÓJÁRA. 

Elébb itt , ezen ne sajnáljon végig menni az olvasó. 



BERZSENYI DÁNIEL' VERSEI — MÁSODIK MEGBŐVITETT KIADÁS. 

PESTEN, TRATTNER JÁNOS TAMÁSNÁL. 1816. L. Tudományos Gyűjtemény 

1817. VII. hötet. 96— I05d. lap. 



A" poéta és versífcator úgy különböz- 
nek egymástól, mmt Archímedes és az ács 
amaz ki a' machinát kigondolta, ez ki azt 
útmutatás szerint kifaragta. A' poéta vagj' 
cselekedetet vagy érzést zeng, 's ez által 
A^agy olly érzelmeket fejt ki sziveinkből , 
mellyeken ő maga felúlcmelte magát, hogy 
magasabb néző pontjából annál bizonyosab- 
ban munkálódhassck, mint Ilomér és Gö- 
the ; vagy olly érzetekre ragad el, melljek 
ön kebelében zajognak, mint Euriindes és 
Schiller. így vagy amúgy soha sem mond 
egyebet , mint a' mi az emberben és ember 
körül van, de nála a' közönséges tárgy bi- 
zonyos Idealitást nyer, miként FiigerneTi 
ecsete alatt a' mindennapi ember' portraitja, 
az az: hogy ó mindent bizonyos varázslat 
által megszebbít, 's íme a' titok, íme a 
liánon, mellyet még Aristoteles felállított: 

£ÍS ^0 XQEITTOV ! 

Ha ezen princípiummal gyújtjuk meg 
a' kritika' fáklyáját, 's akarjuk a' magyar 
költés' történeteit felvilágosítani : úgy ta- 
láljuk, hogy nekünk vorsificatoraink ugyan 



nagy számban , de poétáink felette kicsiny 
ben voltak és vágynak. Mind azon író és 
nem író nemzetek közt, kik Európában 
Névától fogva a' Tájóig lakoznak , nincsen 
talán egy is, mellnél a' költésnek való 
szelleme olly későn gerjedt volna fel, mint 
a' Magyaroknál, 's mellynél az felgerjedése 
után is annyira nem otthoninak, annyira 
idegennek látszanék. Az „Emlékezz/ink ré- 
giéiről" Írójától fogva Tinódiig, 's ettől 
Gyöngyösi Istvánig , nincs egyetlen egy 
verselő is, ki aesthetikai tekintetben figyel- 
met érdemelne, csak Zrtni Mihlós; 's íme 
ez az egyetlen egy is az itáliai poézis' tü 
zenél gyújtá meg lámpását, mert 3l Siréná 
nak minden fordulataiban, sőt szinte min 
den soraiban nem leljük-e a' Megszabadult 
Jeruzálemneh nj^omait ? 

lialassának (mert az akkori verselők 
közt több nem is érdemel figyelmet) számos 
miívei közt, csak azon egynek lehet poetai 
érdemet tulajdonítani, mellyet in laitdem 
conjxniorvm írt. {Vitézek mi lehet 'stb.) — 
Kedvezőbben Gyöngyösi Istvánról sem ítél- 



BERZSENYI FOLYÓBESZÉI. 



100 



hetünk, kit u mi atyáink egy egész száxa- 
don keresztül 

— niiiiiiiui patienter — 

bámiílni mrg nem szűntek. Mert ha sok 
ezer verssoraiban némeJl}' poetai kitételek 
is találkoznak, például: 

Mint ködben merüli hold éjeli homályban. 
Bánkódik asszonya a' gyászos czellálian, 
Melly a' holdog idő' kedvesen folytában, 
Olly Tolt mint a' vig nap virradó korában, 

azzal nem bizonyíthatunk egyebet, hanem 
hogy li azon niegjeg} zés alá tartozik, melj- 
lyet a' kritikai vaspálczának egyik legigaz- 
ságosb hordozója így teszen ki: 

Sic uiihi qui raulíiim cessaf, fit Chaerilus ille, 
Quem bis terve bonuni cum risu niiror. 

'S mind ez az, a' mit a' magyar poézisnek 
akkori epochájáról aesthetikai tekintetben 
mondhatunk. 

Zríni a' mint felülmúlta Gyöngyösit 
mint poéta, úgy maradt viszont ennek alatta 
mint verselő, 's ez az oka, hogy elfeledtet- 
vén, nem ébreszthette fel más magyarban 
azt a' szellemet, mellyet ti olasz példánjai- 
tól külcsönuzütt. Azok, kik a' később kor- 
ban a' franczia kohóktól igyekeztek lángot 
kapni (Bessenyei , Barcsai 'stb.) , saját j)él- 
dájokkal bizonv íták meg azon régi tapasz- 
talást: a hol valami nincs, onnan azt a' 
valamit venni nem is lehet ; 's e' szerint a' 
mi halhatatlan 7?r/í/f7i//i^//a'^ jutott az a' sors, 
hogy idegen kalaiizokat találván, útmuta- 
tások szerint a' mind addig egjellen egy 
magyar poétát (Zn'nit) megismerhesse, 's 
a' nemzetnek néhány individumaiban lán- 
got gerjeszthessen, 's nekik a' módot, mint 
kelljen azon lángot táplálni, megtaníthassa ; 
's a' magyar költés, ha a' régibb Z/iV///o7 
elvonjuk elménket, csak itt kezdődik. 'S 
ezen kezdet az, mell}nek heves számn re- 
sultatumai kíizé, némelly mások mellett, 
a mi három kedvelteink: Dayha , Himfi és 
Berzsenyi tartoznak. 



Berzsenyi a' maga poetai charakterét 
a' következő négy sorban raphaeli lélekkel 
nyomta ki: 

Emmi ! nékem sem fedi szívemet jég. 
Láng az éneklő , heve forr dalában ; 
Ömledü büség, magasabb csapongás 
Önti ki lelkét. 

's ez az , a' mi őtet mind az általa annyira 
tiszteltetett Ilorátztól, mind a' nemzet má 
sík óda-költójétól "Virágtól megválasztja. O 
soha sem a' tárgytól vészen lelkesedést, 
hanem önmagától, önmagából ömlik ki miir 
den szó , minden gondolat. Az ő legjobb 
darabjai közt nincsen egy is, melly refle- 
xiónak következése volna, minden csupa 
érzés, minden csupa phantazia, ifjúi erő, 
ifjúi lángolás, mi otet a' nyugodtabb római 
lelkű Virágtól , 's a' hévvel epedó olasz 
Daykától megkülönböztetni; de meg Uim- 
fitól is, mert ennek lángja szilaj, csapongó, 
elborító 's phantaziája óriási 's elkapó: Ber 
zsenvi ellenben legsebesb lángjai közt is 
szelíd, az ó' fiatal, vidám lelke a görögök 
felé röpdes vissza, phantaziája ideális ké- 
pekkel foglalatoskodik, annál fogva stylusa 
virágos, kifejezései exaltáltak, például az 
illyenekben: 

Álmaim tündér ligetit te hímzed 
Bajos ecsettel. 
Ismét : 

A' szükö Hórák mosolyogva lengnek 
Büszke hullámin magas énekednek. 

Ismét : 

Égi csendesség fedező homálya 

Leng reád o szent Kgycdlil-vidútúg (!), 

Szivemet hékés keljelcdbe inti 

Magusi vessződ. 
Ismét : 

Hímezze bár lilnm thesszali viniimány, 
Knszonizza fejcin Ugdicsóbb ragyogvány 

A' szerencse karjain. 



110 



BERZSENYI FOLYÓBESZÉI. 



A/on művek, mellyek szerint Berzse- 
nyinek poetai charaklere rajzoltatott, a' 
Matthísson és Uorátz egjesűlt stúdiumai- 
nak szerencsés resultatumaik. Kit nem ra- 
gad el az a' kellem és fenség, az a báj és 
erő, mi a Jlelisszához íratott ódában (I. K 
12. 1.); .1' közelítő Télben (14. 1.); A' Nagy 
Pálhoz (II. K. 62. 1.); A' Magijarohhoz 
(84. 1.) 's Prónaijhoz (97. 1.) szőllóban , 's 
hogy minden más elhallgattassék, az Élet- 
philosophiábau (III. K. 164. 1.) uralkodik^ 
Az a' költő, ki illy ódákat zengett, kevély- 
sége lehet a' nemzetnek, 

'S nem lesz idö, melly öt elhalni hag-yja. 

Gijakorlaniinh kell, így tanít Gothe, 
fejünket , szemünket és kezünket. Ez a' ta- 
nítás festőnek, oratornak 's poétának eg)^- 
formán 's elmúlhatatlanúl szükséges. Idők 
kívántatnak míg a' művész a' maga mes- 
terségének sanctuariumába léphet, annak 
titkaival megismerkedhetik, 's nem csak a 
nem szépet, és nem jót elkerülheti, de a' 
nem helyén álló szépet és jót is kiismerni 
's feláldozni megtanulja; 's megtanulja, hogy 
az önszeretet saját hibáink eránt, nem vak- 
ságot 's kedvezést, de szemességet 's kér- 
lelhetetlenségét parancsol. Az is igaz, hogy 
a' regula még inkább tartozik a' géniére 
mint más akárkire: mivel a' jó és rósz igen 
gyakran ugyan azon forrásból erednek. A' 
könnyűség hamar szül gondatlanságot, a 
nagy erő durvaságot, a'fennség dagályt. In- 
nen van, hogy a' poetai kitételekben gaz- 
dag Berzsenyi gyakian dagályos, felesleg 
való 's értelemtől üres expressiókra téved 
el. Az olly mondásokat, mint: Dithyrtim- 
bok' lángkor e , a ragijogó dagáli/t tarka 
pórázon nyögni , tündér ambroziát hinteni, 
pólya örömébe mártani , gőztorlatok álpe- 
szi , gigászi örök vár' chaósza , ének' /tec- 
táros érzése, libáni Tempe, alak sonett , 's 
más számtalanokat, olly kinövésekhez le- 
het hasonlítani, miket az élőfán a' nedv' 
bősége okoz, de a' gondos kertész kímélés 
nélkül lehányni szokott. Ha eszünkbe jut, 
mit mondott Becker Matthissonnak ama' 
helyéről: Süsse Liebe deine Rosenauen 'stb. ; 
ha eszünkbejut Cicerónak mondása: semmi 



sincs olly nevetséges, mint az értelem ' s ta- 
nústíg /léikül való beszéd: nem fogjuk rósz 
nevén venni recensensnek azon kinyilatkoz- 
tatását, hogy a* felébb kitétetett 's azokhoz 
hasonhí hibákat publicum elébe nem kellett 
volna, kivált egy második kiadásban nem 
kellett volna bocsátani. 'S ezen kinyilat- 
koztatás alá tartoznak a' helyenként becsú- 
szott provincialismusok is: méhe , pirhola 
gos , csatináz, döngécsel 'stb. Érteni kell a' 
poétának, hogy vágynak szav^ak és szollá 
sok, mellyekkel, kivált a' poesis' fentebb 
nemeiben élnie nem lehet. A' németek jól 
tudják mint kelljen a' dialectusokat 's pro- 
vincialismusokat a' nyelvbó'vítésre használ- 
ni. De ki jusson azért közűlök azon gon- 
dolatra , hogy ódájit a' Voss' idylljeiből, 
vagy az Alemanni versekből tanúit szavak- 
kal tömje meg? A' maga iránt kérlelhetet- 
len művész és kérlelhetetlen kritikus elvál- 
hatatlan társai egymásnak. Ila Berzsenyi 
kitépett volna minden gyomot, a' mit az 
igazságos kritika méltán gyomnak talál, 
úgy ezen recensió csak egy dicséret-ömle- 
dezés fogott volna lenni, de így azt is ma- 
gában kell foglalnia, hogy Berzsenyi készü- 
letlen 's fiatalkori darabokat is vett gyűj- 
teménj'ébe. Mert olvassa bár akárki I. K. 
24. 1. Egy szilaj leánykához, (26. 1.) Az 
örömhöz, (36. 1.) Az esthajnalhoz , (44. 1.) 
A' Csermelyhez készült dalokat, valamint 
mindazokat, mclhek a' III. könyv' elejétől 
fogva (kivévén a' 138 lapon állót, mellynek 
originálja Dürgernél van) egészen a' 147. 
lapig állanak: ha nem fogja-e hathatósan 
érzeni rajtok a' kezdő 's gyakorlatlan ke- 
zet? Az illyeneket kímélés nélkül elkellene 
törülni, mint a' spongiába ereszkedett Aja- 
xot, hogy méltósággal léphessünk a' mara- 
dék' tribunálja elébe, melly ítéleteiben igaz- 
ságos leend. 

Figyelmet érdemei az is, hogy Berzse- 
nyi egy regét ( III. K. 148. 1.) asklépiadi 
versekben írt. Ugy látszik nem vette észre, 
melly nagy befolyással legyen a' mérték nem 
csak külsőjére a' versnek, de belsőjére is. 
Ha egy horátzi ódát tibullí mértékre ven- 
nénk, nemde nevetséges korcs lenne-e az? 






BERZSENYI FOLYÓBESZÉI. 



111 



A' rege (Románcé) lyrai mértékben és han- 
gon éptMi ullyun, mint u'Reguard' verselő- 
ijének miv«'i , ki tragordiájival nevetési; 
comoc(liáJi^ al ellenben sírást (tkoz. Külön- 
ben is a' puetának nem arra kell töreked- 
nie, liofíy küliiiihii/o íiuiívakat eg\ forma 
[mód alá rekes/s/en, Sü"t inkább bogy min- 
den tárgynak saját liangut adbasson, 's így 
stylusának , gondolatainak, ér/elmeinek 
több oldaliiságot s/erc/.zen. E/en tanácsra 
^kevésnek fog olly nagy szüksége lenni , 
imint Berzsenyinek. () minden kilVjezés- 
beli bősége mellett is a' gondidatokban ': 
i.érzésben szey;énynek látszat ik , az az 
.hogy d nénielly gondolatokat, néinell\ ér 
'zelmeket a' lebetsi-gcs lu'\ \ el »»nt ng> an ki, 
ide ezen goiuhdatok, ezen érzelmek szűk 
jikorben Porognak , s isicit sohsxor fctrdiíl- 
jnak elő. Az ő versei nem felette nag\ száin- 
jban vágynak, még is a' lioinjhai Grotta 
Iczímil dal, a' Mclancholiára nézve; Aina- 
thusz , a' Melisszához íratottra nézve 'stb. 
nem egyéb vissza -emlékezésnél. 'S az a' 
sok aelhcri, iiectár, uccfáros, riráinj , vi- 
rulnia nij , Jlissznsz, Sokiffíesz , Plató 'stb., 
mellyek szünet nélkül előfordiilnak, 's szü- 
inet nélkül ugyan azon ideákat 's érzemé- 
nyeket hozván magokkal, fordulnak elő, 
bizonyságot tesznek recensens' ítéletének 
igaz voltáról. Innen van, hogy némelly da- 
rabok, teljesek lévén ragyogó kitételekkel, 
csak látszanak valamit jelenteni , de való- 
sággal minden érzeménytől, 's minden ér- 
telemtcíl általában üresek. \'á ajá/ilás , a' 
Török Sophiehez szfdió (10. 1.), a soiietthez 
(38. ].), a' lioinjhai Grotta (173. 1.) 's né- 
melly nuisok, hasonlítanak azon alakok- 
hoz, mellyek a' laterna tna^ita visszasú- 
gárzása által a' falon mozogni látszanak 
ugyan, de valósággal ott nincsenek. Ezen 
gondolati 's érzeményi keskeny körbcíl le- 
het azt kimagyarázni, hogy Berzsenyi ma- 
gát már egészen kimerítettiiek lenni látgza- 
tik , 's talán elérte, noha még igen jókor, 
a' határt, mellyet a' természet a' poóta és 
nempoeta közt vona, 's a' mit utoljára a' 
legnag>oí)h, leglelkesb költőknek is elérni 
kelletik. Mert máskínt hogjan kellé vala 



származniok azon IV. könyvbeli epistolák- 
nak , azon durva jambusokba öntött decla- 
matíóknak? A' poezisnek ezen korcsneme 
darab időtől fogva, a' mag)ar literatura' 
köréhez képest, siirúen kezd g} akuroltatni. 
üe j(»l monda Lessing: rpy kicsini/, de poé- 
tái bordal' nzerzóje , inkább poéta mint az 
Ízetlen Ilermanniásokat koholó! 

Szükség, hogy a' verselésre is egy te- 
kintet vettessék. Berzsenyi két nemű ver- 
sekben írá darabjait. Görög mértékkel és 
rímekkel Zríniversben. Az ő gönig mértékű 
versei csalhatatlanul a' legszebb hangzásnak 
közé tartoznak azok közt, mell} eket ma- 
gyar költő énekelt, 's rímes versei közt is: 
A' szerelem (30. lap.), Élef dele (69. I.), 
h'ishez (7 1. 1.), Jit/csúzás Kemenes - aljától 
(73. 1.), Eletphilosophia (164. 1.), Levéltő 
redék (168. I.) olly teljes hangzattal, olly 
numerositással ékesek , hogy az olvasó 
sokszor elfelejti a' mérték' távcdlétét. El 
lenben kinek füle találhat gyönyörűséget 
az illy ének ben : 

Itten mosolygott szfiiiewAe 

Szeli ilen elpir/z/en , 

Itt dőlt égő kebeleméi 

Édesen elájw/f«. 

A liget zöld siidajvít 

Halkva köriilsiiso.^^/rtí , 

a' hold játszi sugárrtí 

Könnyeinken ragyogtak ? 
Az ill}enekben a' hijányos liangzáson 
kivűi, megjegyzésre méltó, hogy az egy- 
másnak megfeleh) sorokban a' rim' helyét 
a' fle\i«)nak (ha a' magyar ]>liilologiában így 
sz()llani lehet) visszafordiíló böttíji, vagy 
inkább szavai pót«dják ki. Ajúlva i'% pirulva,', 
s szemembe és kebelembe épen lígy nem for- j 
máihatnak rímet, mint Tinódi Sebest ye'finéln 
a' vala és vala meg vala. 'S bár az illyekct,'j 
a' szinte általában rímetlen magyar nyelv,'; 
ki nem kerülheti, legalább általok verse-j! 
lóink vigyázóbbakká tétethetnének, hogy. 
verseiket munkával készítsék 's köiuiyűsé-,' 
gök mesteri köimjűség legyen. 'S így ezek 
helvt: 



112 



BERZSENYI FOLYÓBESZÉI. 



Tudom, legszelib öröraid' reggelét 
E' szomorú hant alá zárad; 
Tudom , árva szived' kedves felét 
Kéri vissza epedő orczád, 

legalább illyeneket nyernénk (L A' Szere- 
lem): 

De te, édes érzés, egek' szent magzatja! 

Az emlieri lelket betöltöd egeszén. 

Bajodnak ereje az égbe ragadja , 

'S a' halandó porból egy félisten leszen. 

'S nem kellene minden nyomon bo- 
szonkodő nevetéssel 's nevető boszonko- 



dással ama' régire visszaemlékeznünk mi 
dőn még igy énekeltek : 

Debreczennek utczáji sírjatok 

Nem kérdi már az idegen, hogy ha Lukács 

Pap itthon. 
És egészségben vagyon! 

Kölcsey Ferencz *). 



*) Vettessék ezzel össze , Kölcsey* későbbi vallomása 
Berzsenyire irt emlékbeszédében. L. A' ni. t. társ. 
évkönyvei Ilid. köt. 1837. l. 202—209. 



II. 

ÉSZREVÉTELEK, BERZSENYITŐL. 

Küldé Berzsenyi I825i. «' Tudományos Gyűjteménybe adás ve'gett , Budára DSbretUeihez, £,. ott- 
1825. IXd. kötet. 98—130. lap. 

a' kritikának egész szép tárgya, barátaim, a' műv. 

Nem pedig a' művész. E' kettőt összezavarni 

Rút lelkek szokták; de a rútból folyhat-e szép 's jó? 



Ez a' mottó, mellyet már Home a' kri- 
tika' fő principiumának nézett, 's mellynek 
Home nélkül is minden jő szívben írva kel- 
lene lenni, nem annyira másoknak, mint 
magamnak van itt mondva, 's azért van 
mondva, hogy ha netalán a' recensiők' ma- 
nója engem is olly hibákba akarna ejteni, 
a' millyenek most engem ezen kedvtelen 
írásra kínszerítenek ; akkor ezen saját tör- 
vényem legyen az én útmutatóm. Mert ám- 
bár ez a' recensió engem igen epés, igen 
kikeresett gúnyolatokkal illet, de én azo- 
kat visszonozni még sem akarom, sőt azok- 
nak akarok írni, kik előtt az illy argumen- 
tumok ellenkezőt bizonyítanak, 's kik előtt 
legszebb elégtétel reám nézve az, ha én 



azokat nem visszonozom. De még az sem 
szándékom, hogy ezen recensiónak min- 
den hibájit vizsgálat alá vegyem , hanem 
egyedül csak az engem illető vádokat fo- 
gom megtekinteni, 's a' mennyire tehetsé- 
gem engedi úgy, hogy ezen védirat ne csak 
önvédelem, hanem egyszersmind a' jobb 
ügynek is védelme legyen. 

Első vádja a' recensensnek az, hogy 
én gyakran dagályos , felesleg való 's érte- 
lemtől üres ea'j)ressiókra tévedek el , mint 
Dithyrámbok' lángköre , a' ragyogó da- 
gályt tarka pórázon nyögni, tündér ambró-\ 
ziát hinteni, hamvedrek' mohait biborrat 
festeni , pólya' örömébe mártani, gőztor-, 
latok' alpeszi , gigászi örök vár chaósza ) 



liKRZSENYI FOLYíUlESZÉI. 



113 



ének uectáros érzése, libúni Trmpe , alak 
sotiett 'stb. 

E/.«Mi i'híadás i?on rósz, cgys/er azt'-rt, 
mivel oll> határozatlan zavar, hofíy lehe- 
tetlen kilátni , nie!l\ ik e\pressio nevezte- 
tik da;:ályosnak , nwllyik felesleií valónak. 



vcrhunibitl egyszerre örökös ráros kereke- 
dett! amott tehát a' városbiíl fíyerniek-pó- 
lyát, itt pedig a' verhunihól örökös várt 
csinált! — így van a dol«»g az eg«'sz re- 
censióval. Igaz ugyan, hogy a' rör magá- 
ban két értelmű, de mi nagy kritika kí- 



s mellvik értel.nitől üresnek, a mi, tor- vántatik illy két értelmű szónak igaz értcl- 
mészet szerint olly hiba, hogv az által az '"i>t kitalálni, holott a' dolog önként szól? 
egész beszéd értelmetlenné válik, el anv-|'s vájjon, bakét értelmű v(.lt aszó, mi 
nyira, hogy abból nem tanulni, de még szükség volt azt az oda szúrt a|)ostr..jjhus 
azt rendesen na'grostálni sem lehet; má- által meghatározott rósz értelművé tenni ? 
sodszor azért, mivel némelly e\|)ressiókat Továbbá 's harmadszor, ezen helynek 

csúfokká csonkított, mint: a' ratiijoná í/ff-'hibáji közé tartozik még az is, hogy a' rc- 
f^álijt tarka jtóriizo/i iiijös;iii, polija örö/tir'he^cvnscns ezen kitételt: Áh/iaiuí iii/tdér ligetit 
mártani, gigászi örök vár c/iaósza , mclly ff, /,,'//izrd bájos ecsettel, magasztalja, vi- 
rerenscnsi oj)eratio természet szerint csak j rágós, exaltiUt kifejezésnek nevezi; ezt pc- 
olly kritika, mintha valaki a' szép művet ,lig. „• hnmvedrek mohait biborral fested ^ 
ügy Ítélgetné, hogy annak fiilét, orrát le- „lint dagályt, vagy felesleg valót kárhoz- 
tördelné 's akkor bizonyltatiiá //('cA('/-rf>/ és tatja, holott látni való, hogy ezen két 
Ciceróval, hogy a' szobor valóban nevet- (.ypressió minden tekintetben egészen 
séges. jegy nemű 's egy természetű. így szinte a' 

;V.' poétái kitétel mennél jtoétaibb, an-^tü/idér a/nőróziát nálam gáncsolja, a' tiiii- 
nál kényesebb 's annál könxebb azt elcsű- dér kárpitot ])edig szereti, mert használja 
fítani. A' poétái níií nem egyéb mint szo- azon versezetében, mellyet Szemére ma- 
bor. 's a' poétái kitételek nem eg.\ ebek mint gasztalva felmutatott (Tudom. Gyiijt. 1S18. 
a' szobornak különféle részei, mellyeknek lY. k. 84. 1.), melly evpressiók basonlókc- 
hihájit vag\ lökélleteit nem annyira ma- pcn ugyan azon egy neműek 's egy termé- 
gokban, annál inkább nem forgácsaikban, szetűek. 

!hanem leginkább csak az egésznek harmo-l És így az első hiba annji, mint a' kü- 
niájában kell keresni. Mi lenne a' ////>'^í'r lönhfiíle ideákat összezavarni, és a' tanítás- 
Olíjmpius' orrábríl, ha azt magában, avagy p^j^^ módját nem érteni; a' második annyi, 
a'recensens szerint megcsonkítva 's egészen „,;,,( a' tudomány' szentségét rósz czélokra 
megfordítva, valami kalmük orr' helyébe f„r,|itani; a' harmadik pedig ann\i, mint 
illegetnók? 'ugyan azon egy szint majd fejérnek, majd 

A' rccenscns pedig itt mind ezeknél töb- feketének látni. A' ki ezen hibákat egész 
■ " ... 1 •. „! I ' .._M.i. . _ p...,*..i..: i..,l:., .,.....^1' 



bet 
kül 
ját 



ít tett; mert ó elválasztván a polvát a' kiterjedéseikben megfontolni tudja, annak 
ülünféle poétái ideáktól, vé sonett' póhjá- c' részben elég van mond\a. l)e mivel en 
^át, az az: annak születése' helvét — IWc- mindenkor leginkább az ifjúságnak szeret- 
'jluset gyermek -pólyává fabrikálta! mert a nék illyeket írni és íratni, tabat rendre meg 
pólya ígv magában 's a' poétái értelemből fogom mind ezen gáncsolt kitételeket te- 
egészen kiforgatva, mi egyéb mint gyér- kínteni, 's mindeniknél a' mi jot mondha- 
mek-pólya? 's így szinte ezen expressió-itok el fogom mondani. 

mat: hol a gigászi örök vár 's chaoszába] Dithyrámbok' lángköre. A' dilhijrám- 
eUnerit , egészen érthetetlenné rontotta az bókon értem a' lyra' legmagasabb hangjait, 
áItal,hogy ezen mindennapi verbumot: vár, a' lángkör pedig csak olly szó, a raillye- 
az oda szűrt apostrophussal substantivum- neket a' mostani poétáknál százakat latba-, 
má változtatta, melly szerint a mindennapi tünk, mint: Sonnenkrone, Feiterkrone 'stb 

I 15 



114 



BERZSENYI FOLYÓBESZÉI. 



'A' dithyráttib nem egyéb, mint: species j)ro\%cm úgy jelenik meg mint ember, hanem 
geiiere, melly a' poézisbíin mindennapi figu- mint isten, orkán és villám; melly s/erint 
ra, a láughör pedig csak annyi, mint a'l ezekben a' fo tárgy a' nagyításnak Icgfubb 
tiimb/fsnak magyar neve; vájjon tahát a'l fokára lévén emelve, a' mellék tárgyak- 
^mindennapi figurában van-e a' hiba, a'vagy nak is oda kellett emeltetniek. Ezek sze- 
a' mindennapi n/mbt/s/iak magyar nevében?; rint úg}' hiszem, hogy az egésznek emelt- 
l's vájjon ezen vásott avult szólást: poézis' .siígéhcA képest a' már avult nimbus helyett 
nimhitsa , világ' végéig így kell-e monda- lángkürt, 's a' már prózában is vásott gőz- 
nunk, 's nem szabad-e, sót nem tisztünk-e hegyek, feileghegyek helyett gó'/.alpeseket 
azt megújítani ? \.' nimbus, lángkor, csillag- ,monáa.in , 's azzal az ideát megiijítani nem 
korona, Sonnenkrone 'sth. d romantikába/i\ yo\t vi^vs/.en szükségtelen. Mert mikor a' 
csak az, a' mi volt a' Ilellenikában a' ^o-, képzelődés annyira felmagasztaltatik, hogy 
szorít, úgy hogy a' dithijrámbok' lángköre az embert orkánnak, istennek "s villám- 
semmi nem egyéb, mint: a' dithijrátnbok\i\a.]\. nézi, már az akkor semmi köz képet 
koszorúja. így változnak az ideák, 's így j nem tiír, 's a' legmerészebbek szemléletére 
kell a' nyelvnek is változnia! 's valaminti van elkészítve. Homérnál az ajtónyitás] 
szabad volt a' koszorúnak görög nevét ma- bog mint a' bika, melly a' mezon legel 



gyárra fordítani, épen úgy szabad a' nim- 
busét is, de szabad volna még a' dithyrám- 
bokét is, ha tudnók. így kell a' romanti- 
kának egész styijáról Ítélnünk, mert vala- 
mint változtak az ideák, a' szerint kellett 
változni az egész költői szellemnek és nyelv- 
nek ; sót igy keli azoknak v^áltozniok min- 
den eredeti költérnél, mert minden új világ 
szemlélettel új ideáknak, új szellemnek 's 
új nyelvnek harmóniája születik, 's a' hol 
ez nem születik, ott eredeti sincs. Ugyan 
azért a' költői nyelvet nem a' Ilellcnikáé- 
hoz, annjival inkább pedig nem a' magun- 
kéhoz méregetve kell megítélnünk, hanem 
leginkább az líj 's individuális szellem' ter- 
mészete szerint. 

Az olly expressiók, mint: dithyrám- 
bok' lángköre, 's gőztorlatok' alpesi , né- 
kem sem tetszenek, ha azokat hideg szem- 
mel nézem ; de vajjón hideg szemmel 
kell-e azokat nézni? 's vájjon nem válik-e 
az egész poézis sült bolondsággá, ha azt 
hideg szemmel nézzük ? De tegyük magun- 
kat azon exaltált szellembe, mellyben azok 
mondva vágynak, és látni fogjuk, hogy 
azok nem egyebek, mint azon szellemnek 
természetes öltözetei , t. i. az exaltált kép 
zelődésnek exaltált képei. Kaziuczi/ úgy 
festetik, mint Delphi' egén fellengő sas, 's 
mint már pólyájában paeánt érdemlő, 's már 



még sem dagály, mert minden nagyítás, 
mellett is igen természetes ; de Schillernél 
az aufgeivalzten, Thatenbergen igenis da-. 
gály, mert az egész gondolat mesterkélt és 
erőtetett; de mi mesterkélt, mi erőtetett| 
van abban, mikor én a'l^rai poézis helyett 
dithyrámbot, a' nimbus helyett pedig láng- 
kört mondok, melly természet szerint nem 
egyéb mint fény — vagy lángkör? 'S így 
a' felhőket hegyeknek, a' hegyeket alpe- 
scknek nevezni, mi egyéb mint minden- 
napi dolog? 's vájjon, ha Homér a' nyu 
galmas eposzban egy ajtónyitást annyira 
nagyíthat, mellyik hyperbola lehet dagály 
vagy feleslegvaló az erkölcsi nagyság' raj 
zolatjában 's egy csapongó délczeg ódában, 
holott annak egész valója nem egyéb, mint 
exaltatio ? 

Az Atridák' ragyogó dagályát tarka 
pórázon mosolyogva nyögni , az az: a' na 
gyök' fényes kevélységét czifra rabkütélen 
mosolyogva tűrni. En meg nem foghatom 
mit lát itt a' recensens hibának, a' ragyo 
dagályt-e, a' tarka pórázt-e, vagy a' mo- 
solygó nyögést? az egész idea egyszerű, 's 
a' beszéd olly természetes, mint a' Mia- 
tyánk, elannyira, hogy mind a' ragj'ogó 
dagály , mind a' tarka póráz , mind a' mo- 
solygó nyögés elférne még a' prózában 
is. Vagy tán az nem tetszik a' recensens 



ott szörnyeket ölő isten; így Wesselényinek, hogy ezen két epitheton: ragyogó 



BERZSENYI FOLYÓBESZÉI. 



115 



és tarha , rokuii értclinií és kü/cl esik 
opyniáshoz ? If^en is, de lia a/, illy somniit 
hibának vesszük, mi lesz akkor llimfijiwl: 
ezen verséből : nappal a' nap' aramjá/iah 
rafi;i/ofíó íán^J'c'ni/cöen f 's ^■ajjon felesleg 
valü-e a' poézisban illy két mindennapi 
substanti\ iim mellett, illy két mindennapi 
idjecliviim, holutt épen az epitheton ád a' 
tárgynak j)oétai szint és életet ? 

Ham vedrei:' mohait bíborral festeni , 
dL'A az: a' miilandúságnak, halálnak kéj)eit 
vidám színbe üítuztelni. A' moha a' régi- 
ségnek, a' hamveder a' halálnak, a' bibor 
a' vidámnak, szépnek jelképe 's mindenik 
szükséges az egész gondolat kimerítésére, 
még szükségesebb pedig annak poétái fes- 
tésére. 

llol a' gigászi örök vár 's c/iaószába 
elmerit , az az: hol a' nagy, szörnyű, me- 
sés, csudás örökkévalóság vár reám, és el- 
temet zavarában. 

Tündér ambróziát hinteni. Az ambró- 
zia a' tündér istenek itala, vagy illata, 's 
ugyan azért annak rokonabb, természete- 
sebb epithetont gondolni sem lehet, mint 
a' tündér, mert ez egyenesen a' tündér is- 
tenek ideáját festi. 

Eiieh^ neh táros érzése. A* uetfáros szint' 
olly szép és sokat jelentő epitheton, mint 
a' gigászi és tündér. De ilgy látszik, hogy 
a' recensens az illy igen poétái szavakat csak 
üres piperéknek nézi 's nem látja melly 
szép, melly gazdag ideákkal vágynak ezek 
függezetben. Ugyan is, ha csak azt mon- 
dom : éneit édes érzése, még akkor csak eg\' 
testi érzéket izgatok; de ha azt mondom: 
nehtáros, már akkor nem csak egy minden- 
napi érzést izgatok, hanem az egész kép- 
zelő erőt a' legszebb, legideálisabb szemlé- 
letekre ragadom, mert a' nektárral az egész 
Olympusnak és Helikonnak minden ideáji 
kapcsolatban lévén, egyszerre feltámadnak 
a' lélekben. így van a' dolog mind a' gigét- 
szival, mind a' tündérrel ; mindenik a' 
léleknek legpoétaibb húrjait tapogatja, s 
mindenik az ideális világ' legszebb színei- 
vel tele. 



Libáni Tempe. Sz(ít nem érdemel. 

Alak sonett. Az alaknak eredeti értei- 
mét már annyira elfeledte a' né]), bog}' azon 
már most egyebet nem ért, mint valami 
igen. szépet , melly értelmére nézve igen kö- 
zelít a' remekhez, 's eg} edül ezen értelem- 
ben mondja: alakom és gyöngij alakom; 
mert hogy az valaha képet jelentett, azt mi 
csak könyvekből tudjuk, közbeszédben pe- 
dig a' kép eszünk' ágában sincs. Ifa tahát 
az alaknak és szé])nek ideáji már így össze 
olvadtak, miért nem volna szabad a' poé- 
tának azt epilhetonként használni, holott 
még a' nem aviílt szavakkal is bánhatunk 
így: p. o. remek ember, gyö/igij idő, ró- 
zsa kor, bajnok isten 'stb. ? Különösen 
pedig a' magyar folyvást adjectivumokká 
szokta változtatni a'substantivumokat, ligy 
hogy a' legnj ilvánobbakat is gjakran fo- 
konként comparálja , mint : kutya, ku- 
t}ább, legkutyább, 's így disznó, szamár, 
tűzkő, málé, ördög, fene, zsivány, tolvaj 
'stb. De úgy vélem: Al-ak gyöke: al ; alk-//, 
alk-oí gyöke alk, imien alkalom is, min- 
denik valami helyest, megt-gyezést jelent. 
'S mondható : alakabb is. Hogy a' szépnek 
ideája már régi az alakban, mutatja az al- 
kotni és alkudni , mellyek épen annyit je- 
lentettek valaha, mint képezni , elképezni, 
az az : szépen elrendelni. De akármint 
volt ez, elég az nékem, hogy a' közbeszéd- 
ben nem csak a' szépnek, hanem valami 
igen szépnek ideája köttetett össze az alak- 
nak eredeti értelmével , mellyet nékem , 
mint poétának, használnom lehetett, mind 
azért, mivel a' nyelvnek illy természetes 
érését és nevekedését nem gátolni, hanem: 
segíteni illik, mind azért, mivel tudtam 
azt, hogy valamint minden ideáink physi-l 
kai eredetűek, a' szerint adjectivumaink 
sem egyebek, mint elváltozott substanti- 
vumok, 's tudtam, hogy a' szavak nem az 
égből potyognak le, hanem lassanként csak 
így készülnek, 's többn}ire katachresisek 
által. Ha tehát az iró njelvben ezen szó- 
lásom divatba nem jöhet, úgy egy igen szép 
's ideális szótól fosztja meg a* recensens nyel- 
vünket, olly szótól, melly nálunk épen az 
15* 



11G 



BERZSENYI FOLYÓBESZÉI. 



lett volna, a' mi a' németeknél a' bildschön 
vagy még szebb. 

Mind ezen expressiők tehát az én sze- 
meim előtt nem egyebek, mint czifra és fent 
járó képletes beszédek, mellyek néha kö- 
zelítenek ugyan a' felesleg-valóhoz, de nem 
a' dagályhoz. Mert ügy gondolom, valamint 
a' tárgy emelésben, csak akkor hibázunk, 
ha nem természetesen 's nem annak helyén 
emelünk; ügy a' beszéd' emelésében, av- 
vagy szebbítésében is, csak ügy érjük el 
az igent, ha szebbítésünk helytelen és ter- 
mészetlen ; egyébiránt mennél érzékiebb és 
képletesb a' nyelv, annál elevenebb 's tö- 
kélletesebb a' poézis. 

Kérdést nem szenved, hogy néhány 
ódám' nyelve eltávozott a' görög egysze- 
rűtől , de eltávozott azoknak szelleme is a' 
görög egyszeriíségtől, 's ha ez változott, ter- 
mészet szerint kellett amannak is változnia, 
mert a' dictiót az érzés' természetéhez kel- 
lett alkalmaznom. Érzem én is az egysze- 
rűnek kellemeit, 's követem is azt mxin- 
káim nagyobb részében; de érzem azt is, 
hogy az egjszerű mellett vágynak más nemű 
szépek is, mellyeket csak azok nem látnak, 
kiket vagy a' sanda theoria , vagy a' mos- 
toha természet a' dolgok egjoldalü szem- 
léletére szorított. 

A' kényes szemnek legkedvesebb szín 
a' zöld , de azért a' képiró zöld lovat nem 
fest; a' helle/iek a' meztelen szobrokat sze- 
rették, de azért a' művésznek nem paran- 
csolhatjuk azt, hogy meztelen képeknél 
egyebet ne készítsen ; a' görög nn'ívészek 
az Istenek' képére mindig vidám nyugalmat 
rajzoltak, de innét nem következik az, 
hogy egyedül ezen érzés' kinyomása szép , 
és hogy egyedül csak ezen érzést kelljen a' 
művésznek festeni, szintügy nem, valamint 
meztelen szobrokat és zöld lovakat. 'S így 
valamint színeink' választásában nem a' ké- 
nyes szemre, \i^y hangáink' fogásaiban is 
nem a' kényes fülre, hanem csak a' tárgy- 
nak természetére kell figyelmeznünk. Meg- 
lehet, hogy némelly szemnek az én színeim 
igen élesek, 's némelly fülnek az én han- 



gáim, mint l/owíer' ajtaja, bőgnek; de nem 
kell azt a' kényes szemnek és fülnek elfe- 
ledni, hogy a' szép nem egy színben és 
hangban, hanem a' különbféle saín és hang 
harmoniás vegyületében áll. 

Igen jól hasonlítja i7o/ne a' beszédet az 
öltözethez; mert valóban, valamint min- 
den kornak, nemnek, helyhezetnek és ér- 
zelemnek más más ruha illik, ligy a' köl- 
tclmek' minden neme , és szelleme más 
más öltözetet vagy styit kivan , de mást 
még azoknak koraik is, mert természet 
szerint már mi csupa hellénekké nem lehe 
tünk. Hogy legyen tehát a'stjl egy, ha an 
nak szünet nélkül változnia kell? 's hogy 
kívánjuk a' gazdag természettől , hogy az, 
örökre csak egynemű szépet hozzon elő 's 
magát a' mi theoriánk' szegénységéhez al- 
kalmaztassa? 

De eg3 ébiránt is a' helléneknek volt 
különös poétái njelvök; mi ellenben csak 
lígy választhatjuk el a' poétái nyelvet a' 
prózaitól, ha azt kihímezzük, az az: költői 
héjileíekkel érzékiebbé, helyes üj szavak és 
szólások által pedig lijabbá és szebbé for 
niáljuk. Ezért monájnjea/i Paul: „A.' him- 
zetek' mértékét bizonyos határozatba szo- 
rítani nem lehet. Gyakran gáncsoltatik azok 
nak mértéktelensége, holott csak, azoknak 
mindennapisága fáraszt és kínoz. A' szere 
lem és lelkesedés néha kiáradó édes ösz 
tönt ád belénk , mellyről a' terméktelen 
fiigynak ítélni nem kellene. Minden százév- 
vel elenyészik a' költői virágoknak egy vi- 
ránya 's azoknak eleven virágzó képe holt 
anj'aggá rohad. 'S ugyan ezen naponkint 
való kihalásáért a' beszéd' viráginak kell 
nagyobb tért engedni magvaik' elhiiitésére. I 
A' beszéd' viráginak, mint a' tulipánoknak,'! 
magokat, kölcsönös porzásaik által, mindig ; 
több szím'íekké kell változtatniok 'stb." || 

Ugyan itt azt is állítja a' recensens, hogyjj 
a' nagy erő durvaságot, a' fentség pedig 
dagályt szül. — Ig^n is, ha az erő és fent- 
ség mellett ízlés nincs; de a' hol ez nincs 
ott poéta sincs. £s;ijébiráut jjed/'g én azt 
látom, hogy a' dagály épen az erőtlenek' hí 



BERZSENYI FOLY('>BESZÉ[. 



117 



bája: viert a hot az erő természetes , o/^ lótelt-s hibáját is mrgli'hpfno (»lly fonriiui or- 
az természetesen tudja iiias;<it eief ejteni, ha-\\o^{A\\\, \vaíí viehe n])is, a mefi ]>rdig utorus 
fiem a' hol ax rsah tanulva van, ott tet- \v\\\w, nnílly szerint mind ;i/, értelem, mind 



szik hi az erőködes , i>edi!í épen az erőtlen 
nek hilijtvUii erőküdése a' dajiáhj. Az erős 
bujálkodik, mert szereti erejét feszíteni , 
de minden biijálkodása mellett is termé- 
szetes; az erőtlen ellenben, mihelyt erőt, 
az az lelket, akar mutatni, azonnal da- 
gályba sül} ed. Innét van, bog}- a' lélek- 
festő lant az erőtlen kezekben meg nem 
pendülhet, mert a' lélekfestés a' ])oézisnak 
Üelkc és teteje, oda a' theoria mankója fel 
nem botdrkáz, ott csak az észláng szárnyai 
|csattognak. 

Második vádja a' rerenscnsnek az, hogy 
én provineialismitsokkal , Voss' idijlljeihől 's 
Alemanni versekből tanult szavakkal, mint : 
méhe , pirholagos , csalináz, düngécsel 'stb. 
tömtem meg ódáimat. 

Épen olly nemű vád mint a' másik. A' 
pirholagos és csatináz, nem (idákban, ha- 
nem csak két gyermekes dalokban vágy- 
nak, a' dönge'esel két ódában, a' méhe pe- 
dig csak egyben fordul elő. Igen bel\ telén 
tehát az a' megtömés ! De helytelen volna 
még akkor is, ha az igaz ^olna is; mert 
azon szavak épen úgy bele illenek az ódá- 
ba, mint akármcll}' versbe. 

A' verhe/njeg , rerhenijeges, pirhonijag, 
pirholag 's pirholagos, annyit jelent nálunk, 
mint piros iKÍlagos, vagy habos, melly nem 
egészen aunj i níint: vereses és pirosas, 
hanem a' pirossasnak különös sj»eciesc, 
mell} nek természet szerint különös neve- 
zetének is kell lenni. Mert mennél több- 
féle ideának tudunk neveket adni, annál 
tükélletesebb n}el\ünk, a' poézisban j)edig 
mennél Iiatározottabb a' szín, annál eleve- 
nebb és szebb. 

Méhe, épen mint: moha, kehe , puha , 
mellyek természet szerint az euphonitit ne- 
velik , mert méh, moh , keh v% puh kimon- 
dása egy kisig nehezebb. A' magában hang- 
zó, támaszul van ott. De nem csak az cupho- 
niát lehetne így nevelni, hanem a' szónak valamint abban, úgy egyebekben is min 



i' hangzás nyerne. lg\- van a' dologa'y^/r 
holagosban is, melly mind értelmére, mind 
hangzására nézve jobb és szebb, minta' 
pirossas, inell\ ben bárom kemény s van 
együtt. Óhajtanám tehát tudni, miért ne- 
heztel a'recensens az illy dunántúli \ idék- 
ejtéskre, holott ezek nem csak a' nyelvnek 
használnak, de még a' poézisra nézve is 
jók ; mert már Aristoteles szerint is nem 
csak megengedtetik a' poézisban az ill} kü- 
lönös szók használata, de nyilván meg is 
kívántatik; mert az érdekes líjság inge- 
re, valamint mindenre, úg} a' beszédre is 
kihat. 

A' tájankénti szavak és szólások csak 
lígy árthatnak a' ]>oézisban, ha azok vagy 
rosszak, vagy mérséktelenek. De nnvel 
én, sem ezen néhán}' szót rósz tájejtésnek 
nem látom, sem azoknak egyszeri vagy 
kétszeri használatát megtömésnek , vagy 
mérséktelenségnek nem tarthatom; tahát 
itt is csak azt kell mondanom, hogy re- 
rensensnek ezen egész gáncsa is egészen 
helytelen és igazságtalan. 

A' rsatináz, a' esattognak , a' düngé- 
csel, a' döngnek kicsinxzete, 's mindenik 
jó a' maga bel} én, még ódában is. Mert az 
óda nem csak megszenvedi az idylli érzel- 
meket, sőt azokkal nyer legszebb vegyü- 
letet; mert mi lehet szebb az egész l)oé- 
zisban, mint az id}lli érzés? Mik jjedig 
eg} ebek az idylli szavak, mint megteste-i 
sült idylli érzelmek és gondolatok? Az ódá- 
nak nem csak a' nag} érzelmek, tárg\ai;! 
hanem minden szebb érzelem. Nincs an- 
nak e' részben egyéb törvén} e, mint az: 
hogy valamint az egész ]»oézisban; \\^y az 
ódában is ii mondat, az érzés' fermészetéhezi 
leg} en all<alma/\ a. A' régieknek nem volt 
eg}éb l\ricuni)ok mint az (>da, 's abba 
öntötték minden érzelmiiket , 's minden 
l}ricumot (idának liKak. A' recensens ál- 
tal maiaszlalt Mel/sszám csupa id}ll; de 



IIS 



BERZSENYI FOLYÓBESZÉI. 



denkor meg tiultam én az idyili szavakat 
Voss' gyermekes szavaitól választani. 

Harmadik vádja a' recensensnek az, 
hogy én sok készületlen 's fiatalkori dara- 
bot is vettem fel gyűjteményembe, mint 
a szilaj leánijkához, az örömhöz , az est- 
hajitalhoz, a' csermelyhez szóló dalok, 's 
mind azok, mellyek a III. könyv' elejétől 
fogva egészen a' 147. lapig állanak, 's ezek 
köziíl csak a 138d. lapon állót veszi ki, 
mellynek originálja, ügy mond, Bürger- 
nél A'agyon. 

Ezen vádra csak az a' felelet, hogy én 
igenis felvettem igen fiatalkori munkáimat 



mondhatta volna azt, hogy a' 138. lapon 
álló dalnak originálja Bürgeruél van, ho 
lőtt annak, a' két első soron kivTÍl, Bürger 
darabjához legkisebb köze niiícs! 

Negijedih gáncs ez: „Figyelmet érde- 
mel az is , hogy Berzsenyi egy regét (III. k 
148. 1.) ashlepiádi versehben irt. Ujy lát- 
szik nem vette észre, melly nagy befolyás- 
sal legyen a' mérték nem csak külsőjére a' 
versnek, de belsőjére is. Ha egy horátzi 
ódát tibulli mértékre, vagy egy tibulli ele- 
giát horátzi mértékre vennénk , nem de 
nevetséges korcs lenne-e az? A' rege (ro- 
máncé) lyrai mértékben és hangon épen 



is, mert oUy hiú nem voltam, hogy csupal ollyan, mint a' Regnárd rerselőjének mí- 



remeket akartam volna kiadni. De egyéb- 
iránt is, én a poézis' publicumát nem egy 
két pedántban láttam, hanem a' hözönsé- 
ges , közéjjszerű emberiségben, olly embe- 
riségben tudniillik, melivből mind a' fel- 



vei, Imi tragoediájiral nevetést, comoediá 
jival ellenben sírást okoz. Különben is a' 
poétának nem arra kell törekednie, hogy 
különböző tárgyakat cg} forma mód alá re- 
[kesszen, sőt inkább hogy minden tárgynak 



csigázott tudós, mind a' lecsigázott pór egy-, saját hangot adhasson, 's így stylusának, 
iránt kimarad; olly emberiségben, mellyet gondolatainak, érzelmeinek több oldalúsá- 
a bal miveltség még annyira el nem ron- got szerezzen." 

tott, hogy a' poézist, ezt a' gyermeki lel-| ^^ ,^^ remetémet regének, románcénak 

kek gyermeki rehg.ojat goth if e knseg | ^ ,^,^^ -,„. ', ^y^t a troJado.ri styl szevmt 

mesterkelt babjaiban keresni s a lelket a 1 .. i ^ • - • ■ ^ a t- a \t^ 

j « ítélgetni, epén annyi mint az eredeti dalt 

fordításnak, a' verbumot városnak, a' vá- 



-,..,, 1 1.' I ... ^ . ,, ... litélgetni, épen annyi 

íul dobjanak alaja vetni; az olly pubhcum-' o j r 



nak pedig szintúgy tetszenek az én gyer-l 
mekkori dalaim, vahamint legjobb ódáim, 
mell}ek között nincs is egyéb különbség, 
sem koraikra sem természeteikre nézve, 
mint az, hogy a' dalokban a' szívnek egy- 
szerű nyelvén beszéltem, az ódákban pedig 
a tárgy' természete szerint harsogtam. A' 
ki az ódák' lelkét meg tudja tekinteni, lát- 
hatja, hogy azoknak nagy részében még 
szembetűnőbb a' csupa gyermeki értelem 
és gyermeki gondolkozás, mint ezen egj- 
szerií dalokban. 

De ilgy látszik, a' recensens kritikájá- 
nak egész tárgya nem is egyéb, mint a' 



rost pedig gyermek pólyának nézni! De 
nagy vigyázatlanság még az is, midőn a' 
recensens azt állítja, hogy a' mértéknek 
nagy befolyása van a' versnek' külsőjére,' 
holott épen a' mértékben áll a' görög vers-j 
nek egész külsője. Épen illy hiba az is,' 
midőn a' recensens azért gúnyol , hogy re- 
metém lyrai hangban és mértékben van ír- 
va, holott ügy mondana igazat, ha azt mon- 
daná, hogy az közel sincs olly Ijrai hangon 
írva, mint a' troubadoiiri romancékat közön- 
ségesen írni szokták : nem csak azért , mi 
vei az asklepiadi vers a' lyricumok között 
legegyformább, legnyugottabb; nem csak 
külső semmi; egyébiránt hogy számlálta' azért, hogy költeményemnek egész mene- 
volna a' gyomok közé az Örömhez szóló tele igen lassú és nyugott; de leginkább 



dalt, melly lelkére nézve legjobb ódáim 
közé tartozik? A' mi pedig még több, úgy 
látszik, hogy a' recensens a' megítélt dalo- 
kat el sem olvasta : mert egyébiránt hogy 



azért, mivel azon rímes lyricumok, mely 
Ivekben a' troubadouri regék íratni szoktak, 
mind magokra mind reánk nézve, sokkal 
inkább lyricumok, mint akármellyik görög 



BERZSENYI FOLYÓBESZÉI. 



119 



forma: niafíokra lu'/ve a/ért, iniAcI a/, ifroii 
énekl(í cadcnc/iák sitkkal i'lo.st'l)l)on kíivc- 
tik az éneket, mint akármeliy metnim; 
reánk nézve pedig azért, mivel a" rímes 
versek szokott énekeink és tánczainknak 
formúji és typnszai lévén, azok a' mi va- 
lóságos, természetes lyriciimaínk. 

llly hiba az is, hogy itt a' mértéknek 
és módnak <dly szörnyű eró tnlajdonítatik, 
hogy a' mérték a' nevetést sirassa, a' sirást 
nevetéssé, a' mód pedig a' poétát töhb és 
kevesebb oldaliívá tudja változtatni; melly 
természet szerint épen ann\i, mint a' lel- 
ket a' külső semminek és saját eszközeinek 
alája vetni, holott tiídMÍvab) az, hogy a' 
lélek uralkodik a' testen. A' mérték nem 
egyéb mint edény, mellybe a' poéta önthet 
a' mit akar, azzal a' hozzáadással, hog\' a' 
szűkbe természet szerint kisebb, a' tágba 
pedig nagyobb tárgyak illenek, azaz: a' 
szűk mértékben összeszorítja a' poéta a' 
tárgyukat, mint a' trombita a' hangokat 
úgy harsogtatja 's ez a' lyriruin; a' tágabb 
formáknál pedig tárgyait különbféle mel- 
lék tárgyakkal toldozza, 's folyamát hal- 
kal folydogáltatja. A' poézisnak minden 
tárg\a nem egyéb mint holt anyag, mely- 
lyeknek egyediil a' poétái felfogás ád for- 
mát és lelket, 's mindenikének ollyant, a' 
millyent a' poéta akar, elannyira, hogy 
szabad tetszése szerint az Iliást ódává szo- 
ríthatja, a' legkisebb tárgyat pedig Iliássá 
tágíthatja. De én remetémmel egyiket sem 
akartam, hanem olly közéj) litat választot- 
tam, melly az igen tág és szűk formák kö- 
zött középen áll, 's nem eg\ éb mint a' l\'- 
ricumnak általmenetele a' töl)í)i szabadabb 
formákra. 'S illy kí)zé|)szerií minden bizony- 
nyal ezen költeménynek egész belső alkatja 
és menetele is, lígy hogy egyiránt tá\ul van 
az mind az e|)oszi lassiíságtól, mind a' 1} rai 
rohanást()l. De ha iig\' akartam volna — 
szint liirx önthettem volna ezen tárgyat a' 
legépo>>zil»b vag_\ leglyraií)b forníál)a is, 's 
minileiiíitt jii lett volna a' remete, ha jó 
lett volna a' jjoéta, mert nem a' tárgy csi- 
nálja a' poétát, hanem a' poéta csinálja a' 
tárg}at. így kell, gondolnám, a' dolgot 



fehenni, nem pedig a' ])oétai elbeszélést, 
melly mind lelkére mind formájára nézve 
számtalanféle lehet, a' troubadouri lőrmák- 
loz níéregetni, 's a' |)oétát az Íztelen trou- 
badourok' njajmolására kárhoztatni. INlert 
ha Mftft/i/.ssn/t' szép Marchcnjet úgy ítéljük, 
mint a' rerensens az enyiníet , akkor Mat- 
tJiissou szint(dly Regnárd' bolondja lesz, 
mint én: de ha azt magában tekintjük meg, 
úgy kérdésen kivúl sok roman<é-on felüt. 
Ila pedig épen csak példa kell a reiensens- 
nek, tehát tekintse meg a' régieket 's látni 
fogja, hogy már Sfes ír /lor is írt eposzi tár- 
gyakat lyrai formákban, de írt líorátz is, 
csakhogy a horátzi és troubadouri poé- 
ziák igen különböznek. 

Ötödik vádja a" rerensenmeh nem 
es^ijéb , mint az én lec;heh6hh rharnkteristi- 
kntn , melly szerint (> engem egyoldaliíság- 
gal, érzeményi és gondolati szegénységgel, 
érzcméiiyi és gondolati keskeny körrel vá- 
dol , melly tán illetlen jellemzésnek igaz 
voltát azzal akarja megbizonyítani, hogy 
a Bninjhai Grotta czimú dal, a' Melancho- 
lif/ra nézA'e ; Ainat/i/ts a Meliaszáhnz ira- 
tottra nézve 'stb. nem egyéb visszaemlé- 
kezésnél ; 's hogy a' sok aethcri , ucktár , 
Hektáros, viránij , ririilmáiiij , J/isszus, So- 
kratesz, Plató 'stb. szünet nélkül előfor- 
dulnak, 's szünet nélkül ugyan azon ideá- 
kat és érzeményeket hozzák magokkal. 

ímo, mivel Schillert, Voltairet és Mat- 
thissniit szegénységgel és szűk körrel vá- 
dolá, már most mind Csokonai, nund llimfij, 
mind én szűk körbe szorulánk! Voltaire 
azért szűk körű és szegéiiy, mivel keveset 
érzett, J/ff///í/sso« azért, mivel keveset gon- 
dolt, Csokonai azért, mivel nem olly sen- 
timentál núni Ili mfij ; Ifimftj azért, mert 
nem érti a verselés mesterségét ligy mint 
Csokonai, én pedig azért, mivel gyűjte- 
ményemben a fent említett szavak és ideák 
igen sokszor előforognak. Ez a' szűk kör 
tehát 0II3 tág, hogy abba a világnak min- 
den poétája, mind az egész emberi nemmel 
egvütt bele férnek, mert hijánytalanság sen- 
kinek nem adatik. Nekem sem lehet tahát 



;i20 



BERZSENYI FOLYÓBESZÉI. 



ezen szűk kör ellen panaszom ; csakhogy 
ezen antikritikám is egs'oldahisággal, szűk 
körrel, szegénységgel ne vádoltassék, illik 
ezen charakteristikát minden oldalairól 
megtekinteni. 

Első argumentuma ezen cliarakteristi- 
kának tehát az, ho^ij a Bonijhai Grotta a 
Melanclioliára nézve , Amathus a 3Ielísz- 
szára nézve 'stb. nem egyéb visszaemléke- 
zésnél. 

Ide az a' felelet: hogy Aajjon az illy 
semmi lehet-e argumentuma a' legbelsó'hb 
charakteristikának, kiA'ált akkor, mikor ez 
a' semmi nem is igaz 1 — mert a' Bonyhai 
Grotta csak lígy közelít a MelanchoUához, 
hogy azt említi, de egyébiránt azzal semmi 
köze nincs. Ugyanis , a' Melancholiában a 
melancholiát éneklem , a' Bonyhai Grottá- 
han pedig megköszOnüm a' szép lelkű gróf- 
nénak, hogy Melanclioliámat grottájában 
kőre vágatta. Melly szerint szükségképen 
kellé ugyan a' Melancholiát említenem és 
arra visszaemlékeznem; de az illy vissza- 
emlékezést az úgy nevezett poétái vissza- 
emlékezéstől meg nem választani épen olly 
nagy hiba, mint a' millyenekre a'recensenst 
visszaemlékeztetni már meguntam. 

Hogy az Amathusz és Melissza között 
van visszaemlékezés , abban igaza van a' 
recensensnek , mert azokban mind a' fő 
gondolat, mind annak menetele egy. De 
ha az a' fő gondolat különbféle képekbe 
van öltöztetve, a' minthogy úgy is van, 
vájjon miben áll akkor a' költér' hibája; 
holott ez a' gondolat nem egvéb mint poé- 
tái tárgy, vagy holt anyag, 's egyedül en- 
nek kiképzése teszi a' poézist ? Ugyan is, 
mi poézis, mi nagy és szép van ezen gon- 
dolatban: én nem szerelek hadahat éne- 
kelni, 's nem gondolok a' világ zavarával, 
hanem csak a' nyájos Mázával és Jlelisszá- 
val akarok enyelegni , — mi szép, mi nagy 
van, mondom, ebben? 's mi dicsőség a' 
poétának illyent gondolni vagy nem gon- 
dolni , holott ez a' gondolat Ádámtól fogva 
minden ember fejében mindennapi gondo- 
lat .* Hanem ezen gondolatot és érzelmet 



úgy kirakni, mint ezt Horátz néhányszor 
kirakta, az már igenis poézis. 

A'lyrai főgondolatok és érzelmek nem 
egyebek mint az emberiségnek legfőbb, az 
az, leguniversalisabb gondolatai és érzel- 
mei, mert itt a' legfőbb nem lehet egyéb, 
mint legfőbb universalitás ; az az , a' lyrai 
főgondolatok és érzelmek egyenesen a' kö- 
zönséges emberi természetből folynak-, 's 
minden közönséges emberben megvagynak 
Hogy lehet tehát azt gondolni, hogy az 
illy mindennapi gondolatnak több izbeli 
felfogására érzeményi és gondolati sze 
génységből szorulna Horátz , vagy én, 
ki — a' recensens Ítélete szerint — Ho- 
rátzot a' poétái érzelmek emeltségében 
felmultam, holott e' részben még egy kö- 
zönséges szolgáló is olly gazdag mint Ho- 
rátz. 

Semmi nem egyéb az illy poétái visz- 
szaemlékezés, mint poétái kedvencz, mely- 
13'et a' poéta igen szépnek látván , több ol- 
dalról is szeret felfogni és kimutatni, a' 
mit njilván láthatunk minden jelesebb lan- 
tosnál; mert kcdveacze csak annak nincs, 
a' kinek minden jó, csak legjen. Az érze- 
ménji és gondolati szűkkor, szegénység 
tehát, vag)" értelem nélkül való beszéd, 
vagy olly nagy hiba, melly még azon poé 
tákra sem illik, kiknél a' fő gondolat és 
érzelem csaknem mindenkor ugyan azon 
egy, mint Petrarkánál , Himfynél 'stb. ; — 
annj'ival inkább pedig nem én reám , ho 
lőtt csaknem minden darabomban más gon 
dolatot és érzelmet próbálgaték festeni, ki- 
vévén némelly kedvenczeimet, mell3'eket 
vagy igen szépeknek, vagy igen fontosak 
nak látván, jónak tartam többszer is fel- 
fogni. Mert az érzeményi és gondolati sze- 
génység nem a' poétákra, hanem csak az 
együgyű emberekre illik, 's mert így Ítél- 
getni: ez a' költő nem írt bordalokat, mad- 
rigálokat , romanczékat stb. tahát ez a 
költő érzeményi és gondolati szegény, és 
szűk körű; mivel azért nem írt, mert nem 
tudott, 's azért nem tudott, mivel azon 
érzelmeknek és gondolatoknak híjával van, 



BERZSENYI FOLYÓBESZÉI. 



121 



oUy krilika , mcllynél képtelenebbet 
gondolni sem lehet. 

De én ilgy gondolom , hogy a' ki nem 
csak receusiókat olvasni, hanem gondol- 
kodni is tud, könnyen általláthatja a/-t, 
hogy Vollaire csak azért s/ük körű, mivel 
tudta azt, hogy a' német sentimentál érzés 
nem széj); Malthisson azért, mivel tudta, 
hogy a' Sr/iilUri (Ictlaiilicn-^ehalt nem poé- 
zis; Himfij azért, mivel tudta, hogy a'rimes 
verset megmetrumozni hijábavalóság 'stb. 

Második argumentuma ezen charakte- 
ristikának az, hogy azon feljebl) eltíszám- 
'ált szavak és nevezetek gyűjteményemben 
szünet nélkül ehíforognak, 's mindenkor 
ugyan azon ideákat hozzák magokkal elő. 

Ez a' különös kritika olly különös el- 
lenbirálatol tön szükségessé, hogy kénj leien 
valék mind azon gyakran ehtTorgci szavakat 
és nevezeteket gyüjtemén\emben megol- 
vasni, mind eddigi több ío költért ezen 
különös kritika alá vetni 's azokat magam- 
mal ezen tekintetben összehasoidítani. Melly 
szerint tahát egész gyűjteményemből kisze- 
degetvén azon szavakat, űgy találtam, — 
salvo errore calculi, a' dolog egyébiránt is 
csupa hijábavalóság — hogy az actheri 

hatszor, inktár hatszor, iiektáros kétszer, " ..l> i- t i - i ;* t \ * '..„//,:<. 
' . . 7 - T,i . ■ fiinak fészke, bódult eretnek, satauvalias 

riruini tízszer, virulinanu otszer, rlatof , •' . j^ i jp u i„..^„ ^c.o • 

-^ ,,. ' , , •' c. 7 , \merses vipera , feipiiffadt korcs , aspts , 

negjszer, JUssusx háromszor, Sokratesz ,_, ''^.„J .,,;;,-• 1 ,t„f..,,v.n:'.st^rik. melv- 



tcly legfőbb czéljának ártani. Innét van, 
hogy ugyan azon képek, melly<'ket Homér 
ann\ iszor használt, örökre használtatni fog- 
nak mind azon költérektíU, kik nem a' re- 
censi()kra, hanem a' poézis' eflectusára vi- 
gyáznak. Schillernek ezen versében; die 
Kihistler , a szép neg} \ cnsz(!r, a korona 
tizenegyszer; a' symmetria és harmónia ti- 
zenegyszer; 3latthissonnáín7. első két vag) 
három versezetben (nem tudom bizonyo- 
san, mert jeg>zésem homál\<»sJ a' rirány 
hétszer , esthajnal , estfénij tizenegyszer 
fordulnak elő: Kis/iél a' Jü/zinczyhoz szóló 
két darabban, a' Herkules rálasztásáhan , 
és a' Csereijhez , Mai kavicshoz , Na{;ij Ist- 
vánhoz szólókban a szent mintegy ötven- 
hatszor, szent tűz, szent hév, szent láng 
kilenczszcr említetik. 

'S így látom, hogy ugyan azon ideák 
és érzelmek , noha különféle nevezetek 
alatt; nem eg> egész könyvben, hanem csak 
egy dalban is gyakran ebífordulnak, mint 
p. 0. Kazinczynak Szemere által magasztalt 
sonettjében (Tud. Gy. 1818. IV. k. 84. 1.) 
a' kietlen szabdalás , kapkodás, szörnyű 
hajrirás , csapkodás , sujtás ; így Kisnek 
srr. Festetics Ignáczhoz szóló 's recensens 
által oll) igen magasztalt cj»isztolájában a 



ötszer fordul ebi 

llomernál nem csak illy egyes szavak, 
hanem egész szólások, egész képek és ösz- 
szehasonlítások ugyan azon formában és 
értelemben gyakran forognak elő, úg} hogy 
llomér szintűgy vádoltatik az oroszlán' 
gyakori előforgásáért , valamint én ezen 
kedvencz szavaiméri, de minden bizonjnyal 
szintoll_> ok nélkül vádoltatik, valamint én. 
Mert igaz ámbár hogy jobb volna az, ha a' 
poéta mindenkor lijdonűj kéjteket mutat- 
liatna; de mivel a' költér mindenkor a' 
legszebbeket akarja mutatni, a' legszebbje 
pedig inindcnűtt kevés , tahát kénytelen 
a' költér azokat több izben is használni; 
mert nem akar az újabb de már nem olly 
szép képpel a' bén}omásnak, az az, a' köl- 



marczangló dühödt vad, egymást érik, mely 
lyek nevezetre nézve ug\ an nem egjek, 
(h- az érzésre és ideákra nézve vagy igen 
rokonok, vagy egészen egyek, 's mell) ék- 
ben nem csak az a' hiba, hogy egymást érik, 
hanem leginkább az, hogy azok már ma- 
gokban sem olly szépek mint nektár és 
virány , hanem igen is kietlenek. 

Ezek szerint tehát láthatni, hogy a' 
legnagyobb költőknek is vag\ nak bizonyos 
kedvencz szavaik , szíílásaik, ké|»eik és 
uralkodó érzelmeik, mellyekkel nemcsak 
gyakran élni , hanem néha visszaélni is 
szoktak; láthatni, hogy én a legnagyobb 
költérckhez képest sem éltem igen vissza' 
kedvenczeimmel, 's ug}an azért látni való 
az is, bog} nem igaz a' recensensnek azon 

16 



122 



BERZSENYI FOLYÓBESZÉI. 



jállítása. midőn azt mondja: hosy azok szf7- 
'tiet tiélkiil elóforognak. 

De szinte illy hamis a' reccnsensnek 
azon állítása is, melly szerint azt mondja, 
hoarv ezen szavak szünet nélkiil ugyan azon 
érzelmeket és ideákat hozzák magokkal! 
mert vizsgálja meg bár a' józan olvasó, ha 
vájjon ugyan azon eg> érzelmek és ideák-e 
ezek: az elmének aelheri sxártnja , az az, 
az elmének magas fellengése ,,«;: embernek 
^aetheri része, az az, az emberi lélek, az 
Aetna' tetejének aetheri fajija, lantnak ae- 
theri hangja, az az, a' poézisnak égi hang- 
jai; nektár thijrsus , az az, szőlővessző; 
ifjúság' nektára , az az, ifjúság' örömei; 
tnnza' nektár pohara , az az, halhatatlan- 
ság vagy dicsőség; minden virágról nektárt 
szedni, az az: szép, jó, isteni tudományt 
,g}üjteni; kegyed' életadó virányai, a' Grá- 
jcziák' vidám társasága; Amathusz' virányai, 
a' szerelem' örömei , Delphi' pálma virá- 
nyai , az az, a' tudomány és pálma ko- 
szorúknak szép mezeje ; Lethe' virányai , 
az az, elüzium ; reggelikor' virányai, az 
az, ifjúság' vidám élete, — 's így a' hol a' 
[Viránynak ideája egészen el nem változik 
jis, mindenkor lij ideával vagyon össze- 
kötve, melly azt líjjá teszi, mint: thes- 
szcJi virány , lathmiiszi és badacsonyi vi- 
[rátiy , melly ek természet szerint nem egy 
ideák. 

Továbbá: Anakreomial Sokrat' ölébe 
diilni , az az, bölcsen örülni, sokrateszi lé- 
lek kincseit rózsák közé rejteni, az az: a' 
iphilosophiát a' poézis' szép köntösébe öl- 
töztetni , Sokratesz' méreg pohara , az az , 
az erén\ nek és tudomán} nak rósz jutalma. 
Sokratesz' karján mosolyogva oktatni , az 
az, a" bölcseséget népszeríteni, játszva ta- 
'nítani , platói nyelv , platói lelkesedés , 
Platóval respiiblicáhat alkotni , mind ezek 
különféle ideák, mert majd úgy jelenik 
jmegP/ffío mint szépnyelvú, majd mint lel- 
kes ideális, majd mind polilicus író, mely- 
Ivek minden bizonn^ al egészen különböző 
iideák. 

Ig\' van a' dolog a' többi szavakkal is, 
'mellyeket a' különféle kapcsolatok több- 



nyire különféle ideákká változtatnak. A' 
nektáros és Ilissi/sz pedig kétszer három- 
szor fordulván elő, szót nem érdemel. 1 

Mind ezek, mint igen kültéri ideális 
szavak és nevezetek, természet szerint igen 
sokféle értelemben használtathatók, miként 
a' mondottak nyilván mutatják is, hogy én 
azokat sokféle értelemben használtam. De 
a' recensens itt is csak a' kérget nézte, 's 
nem látta, hogy valamint vágynak egy ideá- 
nak különféle nevezetei, a' szerint Aagy- 
nak némelly nev^'zeteknek különféle ideá- 
jik. A' kapkodás , csapkodás , si/jtás 'stb. 
különféle szavak, de azoknak ideajok csak 
egy; 's így van a' dolog a' fnria , vipera, 
sátán, áspis nevezetekkel is: de a' ki a' 
Lethe, Amathusz, Badacsony xiríiiiyiút eg\ 
ideának nézi, nehezen tudja mi az idea. 

Az egész dolog csak oda megy, hog\ 
az én czifra ideális kedvenczeim a' reccn- 
sensnek szemébe tűntek, másutt pedig a' 
sokkal több mindennapi kedvenczeket sem' 
I vet te észre. De én az illy kedvenczekről 
jmég sem igy ítélnék. Mert Horátznál a' 
jsok massiciim és falernum , Kisnél a' sok 
\szent , Matthisso/inál a' sok esthajnal , ná- 
lam a so\iaether, nektár, virány 'sth. egye- 
bet nem mondanak, mint azt, hogy az első 
a' nyájas, a' másik az innepes , a' harma- 
dik az a/idalgó , a' negyedik a' czifra ideá- 
lis stylt tartotta szépnek, 's annak szinei 
uralkodnak művein. De ha csak ug\ an gán- 
jcsot akartam Aolna az illy semmiből csi- 
Inálni, akkor mesvizsffáltam volna, ha vaj- 
jon az ugyan azon szavak alatt nem rejtez- 
'nek-e különféle ideák, mint nálam n_\"il- 
jván látni lehet, 's akkor ezen hibát nevez- 
tem volna, egészen megfordítja, nem gon- 
jdolati 's érzeményi, hanem kitételbeli sze\ 
Igénységnek , de ezt is csak xígy, ha előbb 
Iminden gonddal megfontoltam volna, ha 
vájjon ezen szegénység a' költért illeti- e, 
vagy pedig a' nyelvet? Mert a' kitételek 
{ben az egyik nyelv gazdag, a' másik pedig 
(szegény lehet. így szinte továbbá meg kel- 
lett volna a' recensensnek fontolni, ha vaj 
jon az ugyan azon szavaknak vagy ideák- 
nak ff va kori előfordulása nem folv-e szűk 



! 



BERZSENYI FOLYÓBESZÉI. 



123 



séf^kt'ptMi .1' poézis styijáiiak tcrinószt'tí-hól; 
mert niciiiu'l alaiitiihl) a' jioi-zis , aiuiál tá- 
gabb annak mezeje niiiul az ideákra mind 
A kitételekre nézve, 's mennél íentjár(íbb, 
annál szűkebb mindenikre nézve; mivel az 
alantabbliuz csaknem minden, de u' fen- 
tebbliez csak a' l'entel)b ideák és szavak 
illenek, mellyekben természet szerint mind 
főnk mind n\el\iink, méíí most, szegé- 
njebb mint a mindennapiakban. 

Melly szerint ha a' rccensens ezeket 
megfontolta volna, könnyen általláthatá, 
hogy én, ki nem bordalokat énekellem, 
hanem — a' reeensens' Ítélete szerint — 
ideális képekkel foglalatoskodtam, szint- 
olly szükségképen szorultam oUy gyakran 
|a/on ideális szavakra és nevezetekre , 
ivalamint Uorátz a' falernumra és massi- 
cumra. 

De továbbá, ha mind olly igazak vol- 
nának is ezen argumentumok a' millyen 
jhamisak, mégis egészen helytelen volna 
ezen egész cliarakteristica , előszer azért , 
mert a' charaktert nem cbarakteri hibák- 
[bül itélé: másodszor azért, mert ezen cha- 
rakteristiku az előbbivel e diametro ellen- 
kezik ; harmadszor azért , mivel a' jőzan 
kritikának legfőbb elve ellen itélt. 

Hogy nem cbarakteri hibákbői itélt a' 
reeensens charakteremről, látni valő onnét, 
hogy mind azok, a' miket charakteristiká- 
jának argumentumaivá tett, ha hibáknak 
veszem is azokat, csak olly hibák, hogy 
azokat legkevesebb orvosolni; a' cbarakteri 
hibának pedig megesmértető jele az, hog\- 
az vagy egészen, vagy nagy részben min- 
denkor orvosolhatatlan. 

De mi könnyebb mint az én hibáimat 
orvosolni, holott látni valő, hogy, ha én 
„3Ielísszát" kivetem, 's néhol az aethcri 
helyett istenit , mciiiiyeit , a' r irány és vi- 
ruUná/nj helyett mezőt , ligetet , halmot, 
berket 'stb. teszek , 's ha Platót és Sokra- 
teszt eg\' két helyen másra bérmálom , te- 
hát minden hiba meg lesz orvosolva 's az 
egész cliarakteristica le lesz döntve. Ezt 
pedig nem csak én, de egy gyermek is meg 



teheti, 's a' nélkül megleheti, hog> a' munka 
legkisebb léleles \állozást szenvedne, melly 
ismét új bizonysága annak, hogy azok ko- 
ránt sem cbarakteri hibák. Mert ha cba- 
rakteri hiba ür\ osollatik, akkor midha- 
tatlan n>erni kell a' költelemntik : de niit 
nyer az en>'im, ha az aetlwri helyett men- 
nyeit , 's A viró/iy beívelt mezőt teszek? 
veszt minden bizonnyal, mert az ideális 
szavak helvett mindennapiakat in er, meJy- 
lyek legfeljebb is csak azt a' hasznot tehet- 
nék, hogy nem lennének olly szembetű- 
nők mint amazok, melly szerint nyerne 
ugjan -valamit az egész gyűjtemény a' hi- 
deg ^izsgálőra nézve, de az ideális szemek 
előtt vesztenének a' legideálisabb kifeje- 
zések, a' dolog' valója pedig csak az ma- 
radita a' mi volt. 

Én tahát, akármint forgatom a dol- 
got, az illy szavak gyakori előfordulásaiból 
józanon egyéb Ítéletet hozni nem tudok 
mint azt: hogy a' poéta költelmei össze- 
szedésekor vigyázatlan volt, 's nem vette 
észre , ez vagy amaz szó többször jó' ajak- 
ra, mint sem illene. 

Ez tahát az én hibám is, de a' míut 
láttuk , ezen vigyázatlanságban a' legna- 
gyobb költérek is társaim. 

Hogy ])edig ezen charakteristika az' 
előbbivel egyenesen ellenkezik , láthatja 
a' ki ezeket összevetni tudja. Ott a' ra-\ 
phaeli lélek , ömledő bőség , mngas csaponA 
gás, csupa tűz, csupa erő, csupa érzése 
csupa fantázia 's a' legsebesebb lángokban 
is szelídség; itt az egyoldalúság , érzemé-, 
nyi 's gondolati szúk kör, érzeményi 's gon-, 
dolati szegénység 'stb. olly sikoltó ellen-; 
mondások , mellyeket természet szerint^ 
összeegyeztetni nem lehet. 

Ezen szembetűnő ellenmondásokat az- 
zal akarja reeensens elhárítani, hogy ezen 
utóbbi charakteristikában a bőséget, erőt 
'stb. csak a kifejezésekre, 's csak némelly, 
érzelmekre és gondolatokra szorítja. De az 
első charakteristikában nem csak a' kifeje- 
zésekről, nem csak némelly érzelmekről,! 
hanem az egész emberről volt szó. 'S vaj-j 
16 * 



124 



BERZSENYI FOLYÓBESZÉI. 



jon üsszeegyeztethetd-e az, hogy a' koltér 
a' kültélyes kitételekben gazdag, a' kültéri 
gondolatokban ellenben szegény legyen, 
holott ez a' kettd egy? mert a' költéri 
kifejezések mik egyebek mint megtestesült 
poétái érzelmek és gondolatok? — Azért 
mondja Jean Paul , hogy a' stijl tiem egyéb 
mint maga az ember és a' lélek' legtitko- 
sabb sajátságainak második hajlékony tes- 
te ; 's ezért mondja Luden, hogy a' beszéd 
nem egyéb mint maga a' lélek az o legesz- 
köztelenebb megjelenésében. 

Ez ugyan ellenkezni látszik azokkal , 
miket az előbbi egyes szavaknál mondék, 
de valdjában nem ellenkezik ; mert egészen 
más az egyes szó, más a' kültéri kitétel. Az 
egyes szavak és ideák csak szerei a' festés- 
nek, de a' kültélyes kitétel már festemény, 
az az, meghatározott, megoszthatatlan ér- 
telmű és érzelmű gondolat. 

Épen illy ellenmondás itt még az is, 
midőn recensens azt állítja, hog}' én né- 
melly gondolatot , némelly érzelmet a' le- 
hetséges hévvel öntök ki ugyan, de ezen 
gondolatok , ezen érzelmek szúk körben 
forognak. Mert ki nem látja azt, hogy a' 
gondolatot és érzelmet a' lehetséges hévvel 
ünteni ki, annyi, mint a' poézisnak egész 
körét betölteni: mert az érzelmek és gon- 
dolatoknak a' lehetséges hévvel való kiön- 
tése már magában foglalja az egész lélek- 
festésnek a' lehetségig való elevenségét 
is, mivel egjediíl ezen eleven festés tette 
azon érzelmek és gondolatok hevét látha- 
tóvá; az érzelemnek és gondolatnak szűk- 
köre pedig mi lehet egyéb, mint ezen leg- 
főbb költéri tulajdonságok lételes felol- 
dozása? 

De a' recensens még azt sem tudni 
látszik, melly végtelen sokat monda, mi- 
dőn az első charakteristikában azt monda, 
hogy én Horácztól , Virágtól és Himfytől 
ümledő bőséggel, magasabb csapongással 
választám meg magamat, 's még is legse- 
besebb lángaimban is szelíd tudtam lenni. 
Mert az illy nagy költőket a' poétái lélek' 
főbb emeltségében felmulni, 's a' legsebe- 



sebb lángokban is a' szelídséget megtudni 
tartani, olly charakteristica, melly a' leg- 
nagyobb genie' egész charakterét kimeríti. 
Mert a' legfőbb emeltscgben a' szelídséget, 
vagy józanságot forrósággal, a' bájt erővel, 
az ellenkező érzelmeket egymással csak 
olly lélek egyezteti össze, mellyben min 
den erő tökélletes harraoniás emeltségben 
munkálkodik; 's az illy lélek a' tökélletes 
genie , 's az illy léleknek képe a' legszebb 
kép. 'S ezért mondja Luden: ,,Schönheit 
kantt sich in ruhigen Formen zeigen, lében 
dig aber wird sie erst durch Handlung , 
und die grösste Schönheit eines Kunstwerks 
offenbart sich im Sturm der Leidenschaf- 
ten , die se gleichsam zügelnd." 

Ezek szerint tehát, ki nem láthatja 
azt, hogy ezen charakteristikák engem 
majd a' legfőbb géniek közé, majd a' bő 
beszédű bohók közé charakterizálnak; 
ki nem látja, hogy ezeket csak lígy lehet 
összeegyeztetni, mint a' nagy költért, 's Ra- 
pháelt és a' nemzet' kevélységét a' JRegnárd' 
bolondjával és Lukács jjappal? 

De ha igy nem volnának is mind 
ezek, 's tökéletes igaz volna is ez a' cha- 
rakteristika, még is igen rósz volna az 
mert a' józan bírálat legfőbb elve ellen, 
nem annyira a' művet, mint a' művészt 
vette tárgyul, el annyira, hogy egyenesen 
a' legbelsőbb embert charakterizálja és 
mocskolja, melly szerint az egyenesen sze 
mély-sértő gúnyolattá alacsonyodik; mert 
a' hol egyszer a' szeretetnek és emberség- 
nek minden egyéb törvényeket maga alá 
vető legfőbb törvénye megbántatik , ott 
semmi jó nem lehet. 

Nincs a kritikának arra sem szüksége, 
sem szabadsága, hogy vizsgálatinak ered 
menyét az emberre alkalmaztassa, a' mint 
hogy nagy képtelenség nélkül nem is al- 
kalmazhatja. Mert hiszen a' legjobb érzel- 
mű, és gondolatú ember is lehet igen rósz 
koltér, 's megesne a világnak, ha a' sokat, 
vagy sokfélét iró poétákon kivűl, minde- 
nek érzeményi és gondolati szegények vol- 
nának , 's megesne a' képírónak , ha annak 



BERZSENYI FÜLYÓBESZÉI. 



125 



iniívés/t'ti tökólk'tét, lu'in a' művek' töké- 
letébol , haiu'in a/okiiak s/áináből A'agy 
sokfélesógt'bül itéliuik meg. így Csohonai 
felmulná Horátzot , 's az arabcsk mázoló 
a' lélekíesto Raphaelt. Nem az a' kérdés, 
mit és me/i/tijit lest a' művész, hanem csak 
a/i, mint fent , mert egyedül ez a' művészé, 
ama/uk tübbnj ire csak a' körn j ezeteké. 

De egyébiránt is, ki nem látja azt, 
hogy valamint az én gvüjtemén)em, ligy 
minden jobb lyrai gyűjtemény nem egyéb, 
mint különféle természetű müveknek lii- 
bridumai ? A'ajjon tehát a' lantosokat mind 
oUy hibridiimokká tegyük -e, mint a' re- 
censens engem? múlhatatlan olljanokká 
kell pedig tennünk , mihelyt a' művek 
különféle, egymással ellenkező tulajdon- 
ságait az emberre ruházzuk. Ne csinál- 
junk tahát az emberből quoálibetet , ha- 
nem elégedjünk meg a' munkák' különféle 
tökéleteinek és bibájinak kimutatásával, 
az embernek pedig hagyjunk békét. Mert 
valamint kötelességünk a' műveket meg- 
itélni , épen olly kötelességünk az embert 
minden lehető módon kémélni , mivel az 
illy személysértő charakteristikákból rosz- 
nál egyebet senki nem tanulhat. 

Óhajtanám tehát, hogy ezen igen rósz 
példát kritikusaink el ne tanulnák, hanem 
inkább szünet nélkül szemeik előtt tárta- 1 
nák ama' szép lelkű berezegnek Gonzaga 
Castiglioitei Aloyx/iak szép szavait: „ A' ter- 
mészet a mennyei fényből teljes mértéket 
senkinek sem ód, hanem azt a' maga oeco- 
nomiás j)rizmája által számtalan egyes su- 
gár okra osztván , minden halandónak csak 
illy egyes sí/gárt nyíijt. 'S ezen sugárnak' 
tulajdon színe uralkodik annak lelkén, ez. 
festi árinak műveit , ez határozza meg az' 
ó géniuszának jellemét 'stb. 

így szokta halandó társait a' szép lélek 
kéméleni; mert tudja, hogy valamint maga I 
nem adhat mindent , ügy másoktól sem • 
kívánhat mindent. De vágynak, kik azti 
hiszik, hogy a' természet' oeconomiás priz-' 
mája az ő kezeikbe van adva, pedig az' 
oUyanoknak legkevesebb juta. 



A' hatodik gáncsolat az, hogy némelly 
költelmeim teljesek lévén ragyogó kitéte- 
lekkel, csak látszanak valamit jelenteni, 
de valósággal minden érzeménytől, 's min- 
den értelemtől áltáljában üresek, mint az 
Ajánlás , a' Török Soj)hiehez, a' szonetthez 
a Bonyhai Grottához szólók 'stb. *). 1 

Hogy itt az én munkáimra ollyant mond 
recensens , a' mit még a' csecsemő' gegye-j 
gésére sem mondhatni , mert azt sem lehet 
minden érzéstől és értelemtől, még pedig 
áltáljában üresnek mondani a' józan ol- 
vasó, látja; de azt, hogy miért mondo-| 
gat illyeket, csak akkor fogja megérteni,! 
ha megtekinti az ő költélyi természetét;' 
mert egyedül ez mutatja ki nyilván, mit 
tart ő poétái kitételnek, mit poétái érzés- 
nek és értelemnek. Vegyük tahát e' végből 
vizsgálat alá azon tán legjobb, legérthe-^ 
több versezetet, mellyel Szemere is igen 
méltónak látott a' felmutatásra. Tud. Gy. 
1818. IV. k. 84. 1. 

Vedd e' gyűrűt reszkető kezemljől, 

Vedd e' csokiján forró lelkemet; 

Néked minden órát életemből, 

Éríted véiözönnel szívemet ! 

Téged fognak állal karjaim ? 

O te , e' keblemnek ideálja , 

Melly gyakran mint nyári est' homálya 

Messze lengett szél' fuvalmain. 

Merie, merre lángoló hevemben? •; 

Honnan , honnan ó nem földi kény ? ' 

Mért e' reszkető könyű szememben? i 

Mért ez édes órán új remény? 1 

Bájos arczod , százszor boldog álom, 

A' múltban 's jövőben nem találom. 

Holtan fekszem-e lágy karodon, 

Vagy merengek bő hullámidon? 

Tündér kárpitot vonnak felettem 

Hü szerelmünk' nyájas isteni. 



*) Az itt következők idézvék a' 3Iuzarion v. Élet és 
literatura IVd. kötetében 1829. lap 41 , 43 — 53. 



120 



BERZSENYI FOLYÓBESZÉI. 



Érzem őket hűsen len^jeni , 
'S égi scének tűnnek fel mellettem , 
. 'S myrtus lombjaimnak enybelyében, 
^ Én, a' választott Itoldog, én! 
Összeomlók a' kény érzetében, 
S égek Armidaiunak kebelén! 

Jegyezzük meg tehát ezen versezetben 
kOvetkczencloket: 

S; ijl.. A' Hellének, Bouterweck sxerint, 



szak; mert a' beszédből a' verbumot ki- 
vetni annyi, mint annak értelmét elharap- 
ni, 's meghatározatlanná tenni, 's annyi 
mintha a' festő a' képet orr nélkül hagyná 
azért, hogy a' néző lígy is oda gondolhatja 
azt. így változtatja a' poézist a' k/'/lső sem- 
mikre függesztett figyelem üres zajjá, 's va- 
lóságos Uangzatkává. 

2. A' kültér a' nyelvet nem csak nem 
rontja, hanem inkább minden lehető mó- 
don megszebbíti ; ezen versezetben pedig 



a' kérdések' és istnétletek' figurájit , "mint a' megszebbített szavak és szólások he-: 
nem poétái figurákat, a rhetorikába iita- lyett illyeneket látok: Ó te , e keblemnek] 
sították; 's ime, még is ezen huszonnégy |iV/efl'//« . . Melhj gyakran messze . . Lengett 
sorból álló versezetnck tizenhárom sora ' saeT/z/rcr/wír////, mellyeknek igy kellene len- 
mind illy kérdő 's ismétlő figurákkal vanjniek: o te, e kebelnek ideálba, melly gyak- 
megrakva; mert az egymást érő: neked , ran messze lengtél; mert az igen kényes 



téged, értted, ó te, szintolly helytelen 
ismétlés, Aalamint az egymást érő: merre 
\merre , honnan honnan, mért mért, én én. 
Mind ezek kietlenségét neveli még az öt- 
szöri felkiáltás is , el annyira, hogy az 
egész versezet nem egyéb, mint az egy- 
mást érő kérdések, ismétlések 's felkiáltá- 
soknak örökös ismételgetése. De nagyob- 
bítja ezek hibáját még az is, hogy ezen 
ismétlések között hat sor ^ alami egyforma 
jVerbumtalan figurát ismétel, mint: Néked 
minden órát életemből. ,,Ertted vérözön- 



mag\'ar fül igen érzi , hogy az illy kétszeri 
reá mutatás, mint: e' keblem, felesleg való 
szószaporítás; 's érzi, hogy a' tárgyhoz 
majd második, majd harmadik személyben 
egyszerre szólani liel} telenség. De itt a' 
leng és a' szél' fuvalmát sem üsszevalók; 
mert ezek nagy szelet jelentenek , amaz 
pedig csak kis szellőt. Egyébiránt is a' 
lengés már kimeríti az egész gondolatot, 's 
a' szél' fuvalma csak szükségtelen szósza- 
porítás. 

'S így a' szükségtelen kény és könyű 



nel szivemet", — ,,Merre, merre /«/^§^o/ó! helyett is jobb lett volna az üröm, gyönyör 
hevemben" , — ,, Honnan , honnan ó wí-wí és köny vagy könny, valamint az a hely- 
földi kény" , — „Iliért e reszkető AöV////? : telén : hűsen lengeni jobb lett volna így: 
szemeinben" , — ,,Mért ez édes órán i'O \hűsen, xa^y mé^ }(yhha.i\ hűset lengetni ; \%y 




venczek, nem A'álnának-e azok ennyi repe- 
petálások' repetálása által csupa bojtorjá- 
nokká? 

Igaz ugyan, hogy az újabb sentimen- 
tál stj'l , 's az érzelem' természete enged- 
liek e' részben valamit, de koránt sem en- 
nyit. Nálam is vagjnak mind ismétlések 
mind kérdések, de nincs eimyi, 's nem 
érik azok igy egjniást, melly már a dol- 
got egészen megválasztja, de megválasztja 
még az is, hogy ezek már magokban rosz- 



^eny 

fectált, gyermekes, scenai szóllások, mely- 
lyekben a' szerelem' édes nyelvének legki- 
sebb accentje nincs. 

3. A' költéri beszédnek nem homályos- 
nak, annjival inkább nem érthetlennek, 
hanem a' Ichetségig világosnak kell lenni, 
mert leginkább ettől függ a' reáhatás' ele- 
vensége ; ezen költelemben pedig, nem 
csak homály, de néhol érthetctlenség is ta- 
láltatik, mint: Értted rérözönnel szívemet 
Szeretőnknek adni szívünket igen is lehet, 



BERZSENYI F0f-Y(')BESZÉ1. 



^•u 



de s/eretóiikért hogyan lehet, és kinek le- 
het adni s/ívünket, én h'f^alább nem ért- 
hetem, pedig hog>' e/en verbum van ki- 
hagyva, nyilván mutatja az előtte lévő sor. 
l'S hát a' szerelem ömledezésébeii vájjon 
mire való 's mit jelent az a' vérözön? 

I Merre, merre ld//s;oIó hevemben? Váj- 
jon miért akar a' boldogított szerct()' Ar- 
imida' öléből elmenni? és hová ? — 's van-e 
ennek értelme, ideje és helye? Tagy tán 
az elragadtatás olly nagy, hogy az még 
Armida' karjai közül is ki akarja ragadni a' 
boldog jeg} est ? Ez már va!(tl)an igen lán- 
gol() olasz hév. De az illy olasz hévnél kép- 
telenebbet gondolni nem lehet. 

Mért ez édes órán új remény? Bájos 
arczod, százszor boldog álom. A' múltban 
's jövőben nem találom. Holtan fekszem-e 
lágy harodon , Vagy merengek bő hnllámi- 
don? En ezeket nem érthetem '.s nem jíon- 
dülhatom el, mi lehel itt az az lij reméii> , 
és az a' százszor biddog áloní, nu'llynek 
képe sem múltban sem a' jövőben nem ta- 
láltatik \ a' mi , sem a' miiltban sem a' jö- 
vőben nincs, az vag\' semmi, vagy jelen- 
való. Igen, de hogyan lehetne a' jelenvalót 
a' jelenlévő édes óra' reményének nevez- 
ni? De szint így nem érthetem ezen gon- 
dolatnak poétái képét is, mert én olly 
csuda léii\t, a' minek egyszersmind lágy 
haroliat is, bo hnllámohat is tulajdoníthat- 
nék, kéj)zelni nem tudok. Illy nyilván való 
ellenmondásokkal teljes az egész mii mind 
kivűl mind belül. 

4. A' tárgyas höltér mikor nem ideált 
ád, hanem csak a' tarka valót festi, mu 
tathatja tárgyai természete szerint az in- 
dulatok és ábrándozások különféle szer- 
telcnségeit ; de a' személyes höltér , ki 
magáról szól , vagy legalább magáról lát- 
szik szólni , természet szerint ideálnál 
egyebet nem adhat, a agy adni nem akar- 
hat, mert magának csak olly érzelmeket 
tulajdoníthat, a niilly éneket legszebbek- 
nek lát; 's mivel az olvasó is csak olly ér- 
zelmeket láthat ő nála szépeknek, a' milj 



egy költérnek lenni kell, szájába illenek. 
Innét van, hogy a' táriívas kttltér szabadon 
mutat mindenféle diihiilt Orlandókat , de 
a' személyes kídtér magálxd (h-latidót óh Li- 
kofront nem csiitál; mert tudja azt, hogy 
a' pt)étai részegséü; csak addifí poétái míg 
j(>zan, 's tudja, hogy valamint az emberi- 
ségnek legfőbb eharaktere -a józan ész, a' 
szerint a' poézis' lei^főbb eharaktere sem 
etryé'b mint józanság, Aagy a' recensens 
szavai szerint: a' legsebesebb lángokban is 
szelídség. 

De ezen józanságnak, ezen szelídség- 
nek ezen költelemben híre sincs , stit az 
egész érzés legfőbb fokú szertelenség. — 
Lgyan is: az a' sok reszkető kéz, reszkető 
könny, forró lélek , lángoló /tér, rérözö- 
nössziv, holtan fekvés , merengés, össze- 
omlás, égés; az a' sok kérdés, ismétlés, 
felkiáltás; az a' sok egymást érő merre, 
merre, honnan honnan, mért mért, én én 
'stb. olly rút, olly szertelen és természet 
len hagymázos rángat()dzásnak tyjjuszát 
veszik magokra, mell} mind magában rút, 
mind a' d<dog természetével egészen ellen- 
kező. Riit magában , mert az unalmas egy- 
formaság és felettébb való, caricatnra ; 's 
ellenkező a' dolgok' természetével, egyszer 
azért, mivel a' szerelem csak az ellenkező 
érzelmekkel való harczában elragad(» és rán- 
gatódzó, de az édes órán nem rángatódzó, 
nem elragadó ; hanem a' legfőbb fokoza- 
tig; szelíd és összeolvasztó, az az: a' leg- 
főbb subjectivitásnak és legfőbb objectivi-. 
tásnak harmoniás egyezete, nem pedig har- 
cza, az az: a' subjcctivitás az objectivi-j 
tásban elenyészik. 

Az olly dith}'rámbi elragadtatásnak ty- 
puszait , a' millyeneket én Virághoz, a' 
Mázához 's Jl. Prónayhoz szóló ódákban 
mutaték, ezen jelenés magára nem veheti; 
mert azokban a' j)oétai lélek a' jmézisnak 
egész szabadságában 's objectumait cl nem 
érhető törekedéseiben jelenik meg, itt pe- 
dig csak az ember, a' legtermészetesebb ér- 
zelmek' legfőbb harmóniájában. De egyéb- 
iránt is az én ódámban ez: Hová, hová 
lyenek olly mi veit 's jfízan endiernek, mintj /-«/// ömledező hevem, egészen más érze- 



128 



BERZSENYI FOLYÓBESZÉI. 



leninek typusza, mint itt a' merre , merre hogy az elragadtatás még a maga tárgyától 
lángoló hevemben; mert ez az elragadta- is el akar ragadtatni: innét, hogy a' sze- 
tást még messzebb akarja vinni, amaz el- relém' istenei, kik még eddig a' szerelmet 
lenben nálam az elragadtatást menti, józa- gyújtani szokták, itt a' szerelmet hűteni 
nitja, zabolázza. így Chloémban , noha ott .kénytelenek, de még is a' szerelmesen, 
a' vágyódó szerelem festetik, még is egé- sem az istenek hűtése, sem a' myrtusok' 
szén más érzeményt fest az égek, mint e/iyheljje nem e/ii/hi'thet/ieJ:, hanem a'/^, üsz 
itt; mert az utána küvetkezó: szírem el- szeomlik és elég. Illy ellenmondásokkal 
o/i-örfo/í, tüstént megmagyarázza, hogy ott teljes itt minden, még pedig nem homá 
az égés nem egyéb, mint a' szívnek olva- lyos, hanem igen is nyilvánvaló ellenmon- 
dása; de itt az összeomlók és Armida a' dásokkal, mert ha csak azt mondaná itt a' 
roszat még rosszabbá teszik. szerelmes: a szerelmek' istenei hűsen len- 

Másodszor pedig ellenkezik ezen év- Sf*"^^ > ,^ÍS akkor csak homályos volna 
zeménvnek szertelen felcsigázása a' dolgok' f visszásság; de mikor nyilván kimondja, 
természetével azért is, íjiivel ellenkezik a ,^fe'>' ^^^" '/"« lengetest nem csak latja 
poézisnak legfőbb czéljával — az emberi-! ^^"^""^ *'f '■^^' ,'"^'' ^í^^'' '^en nyilván el 
ség javával, - melly, természet szerint, i'^»^'"«".*^ magának elannyira, hogy ezt: 



valamint minden emberi tudománynak, 



érzem a' szerelem' istenének hűs lengetését , 



ügv a poézisnak is legfőbb czélja: ,„ert 'f'"/", hanem csak tréfában lehetne mon- 
lehet ugvan a' szerelemnek görög stylját,l^«»í' ""kor azt akarnok tudmillik mon- 
lelkiebb'cultúránk szerint lelkiebbé tenni; •^,«»V f'''l« szerelmünk. így esik vissza 
de a görögöktől messze távozni mindenütt ^, feíettebbvalo mindenkor a nevetségesbe 
veszélv, 's ennvire távozni annvi, mint a ^^ «^»<^"'"»»^«sba, s ez a dagály; a mmt- 
poézis't 's annak legszebb, leggazdagabb ''«P ezen versezelnek egész poetai erze- 
tárgvát elcsúfítani 's megmérgesíteni, nem menye nem is egyéb mint az érzelmi da- 
pedíg megszebbíteni; 's annvi, mint az galynak legképtelenebb neme. 
emberiségnek és poézisnak- legfőbb charak- , ^- ^ fantázia, mint a poézisnak kép- 
terét a józanságot megrészegíteni. De mit f« ^^^^[« teremthet különféle ideahs kepe- 
használhat akkor minden philosophiánk,'^^* *'!' **'">^«,k^'5 de ha ezen kepékben a 
ha azt másfelől poéziánkkal practice le- i természetnek typusza elenyészik, mar ak- 
rontjuk? A' poézisnak a philosophiávafl^^'' ^ fantázia tisztátalan es természetien, 
nem ellenkezni, hanem legfőbb fokozatig «/^, *^S^'^^^ P^*^^^^^ nem egyéb mmt: rut 

yidealitas ; mert egyedül ennek tisztasága 
egyetlenegy feltétele az egész idealizálás' 
művészetének, vagy poézisnak. — Ezen 
költcménvben a' fantáziának két műve tű- 



egxezni kell, el annyira, hogy a' mit a 
philosophia csak dictál, csak mondogat, 
azt a' poézisnak practice kimutatni és gya- 
korolni kell. Emeltségbe hozza a' poézis .,,„,, , . , ., . 
érzelmeinket, de nem azért, hogy azokat ' 1"^ ''^^''^^ll.^ '""''^^l'^^'^T 
ragadozásra szoktassa, hanem egyedül azért 
hogy azokat a' legnagyobb emeltségben is 
harmoniás játékra, vagy a' 



Ion. Az egyik az, midőn a' reménynek, 

vagy álomnak egyszersmind karok is hul- 

i""i' hullámok is tulaidonítatnak , mellyek termé- 
legsebcsebbi . -I .,' ^ ,, .. 



lángokban is szelídségre tanítsa , az az : 
a' legfőbb poézis nem lehet egyéb, mint 
eleven testbe öltözött 's leggyakorlatibb 
pliilosophia. 

Ezen legszebb elvek nem tudásától, 
nem érzésétől van az, hogy ezen egész köl- 
telemben az érzés annyira felcsigáztatik , 



s/et szerint össze nem ülhető, össze nem 
kt-pzclhető tulajdonságok lévén, az egész 
kep nem egyéb, mint természetien és ér 
telmetlen arabeszk. Vagy tán a' lágy karok 
és bő hullámok Armidáé? De igy a' lágy 
karokon és bő hullámokon fekünni és me 
rengni , mi volna egyéb, mint a' legálla 
tihb actiisnak legprózaibb ideája? A' másik 



UERZSENYI FOLYÓBESZÉI. 



129 



kép a/i, niidűn a' szert'lmesktMhíket az is 
tenek kárpittal hétakarják és liiiseii lonso- 



clégszik a' hívással, de én mcss/iehh is lei> 
jes/.kedom. így \aa a' (li»lafí a' títi)hiekkelj 



tik. A/ istonekiu'k, inint képzelt fi-lsőhh is; niiiuleniUt /(f'j>7rr , nem pedig «/o//</ra 
lényeknek, oily illetlen cselekedetet tulaj- jő a' gondolat, n»ell\ nem hií)ája, hanem 
donítani, hogy a/t)k a' .%•;:(' /-í'/Ar-oAí'/ ií^/rt-j tV) jelleme a' poézisnak. Ha azt niegtud- 
harják es legyeztek , nem egyéh, mint a'! uók határozni, hogy ezen fő charakteré 
Home által iig>' nevezett hntuis feiuiseg ,\\wi\ lehet-e a' poézis felettébb vahí, akkor 
melly tulajdonképen nem más, mint a'l tán azt mondhatnók ezen darabokra, hogy 
helytelen képzelődésnek legidétlenebb ne- kepékkel uieg rafíyuok terheire; de mivel 
me vag\' ro^ idén: képzeleti dagály , azaz,! azon kérdések mind eddig határozva nin- 
olly erőködése a' fantáziának, inelly men-l csenek, 's a' recensens izlése által is meg 
néí feljebb akar menni, annál alább esiknem határoztathatnak; tahát ezen gáncsra 
az ellenmondásba és ne\ etségesbe, — a' da- 
gálynak két fő jellenizetü bélyegeibe. 



Ezekből tehát nyilván láthatja az ér- 
telmes olvasó, millyen kitételeket, millyen 
érzést és értelmet tart Kölese}' , költéri 
kitételeknek, poétái érzésnek és értelem- 
nek; láthatja, hogy az illy kitételektől, 
az illy érzéstől és értelemtől az én gúnyolt 
költeményeim minden bizonnyal áltáljában 
üresek, 's ugyan azért recensens máskint 
nem Ítélhetett, mint a' hogyan itélt. De 
úgy gondolom, a' ki tudja mi a' poézis, 
az nagy értelmet és nagy érzést az illy kis 
naiv darabokban ("á poétái coinplimentekben 
nem keres. A' legjózanabb aestheticusok 
szerint is az illy kis darabok, mennél ke- 
vesebbé tanítanak, annál többet tanítanak, 
az az: megtanítják az érzés' és képzelődés' 
józan utait és módjait, 's megtanítják a' 
poétái értelmet és érzést az Íztelen setiti- 
mentál gri/naxszoktól \álasztani. Kivált höl- 
gyeknek valami tinbís hangon írni com- 
plimenteket, csak olly izlés volna, mintha 
Napóleon az éjszaki királynét, szajkó és 
koránérő cserexnye helyett, a' maga kcd- 
vencz mozsaraival akarta volna meglepni. 

Ezen giinyolt darabok között legegysze- 
rűbb a' Bonyhai Grotta, de mégis több A'an 
ebben is mondva, mint Horátznak ugyan 
illy tárgyú ódájában (L. I. oda 30.). Horátz 
névszerint hívja az isteneket Gliiccre' la- 
rariumába , én pedig azokat jelképeikben 
hívom, 's ez poétaibb hívás, mint amaz, 
csak hogy a' pálmát myrtuszt 'stb. megkell 



mit a 



töb- 



is csak azt kell moi\danom, a 
biekre mondogattam. 

A' hetedik 's legmesszebbható vádja a' 
recensensnek az, hogy én, részint ezen el(J. 
számlált hibákért, részint j)edig azért, mi- 
vel az én episztoláim nem egyebek, mint 
durva jambtisokba öntött declaniatiók , ta- 
hát én már hihetőleg egészen kinuMÍtettem 
magamat, 's elértem, noha még igen jókor, 
a határt, mell) et a természet a poéta és 
nempoéta közt vona. 

Mivel én, sem azt nem tudom mi a' 
poéta, sem azt nem értem mint merítheti 
ki magát a poéta, sem azt az cllenmon- 
dást meg nem fejthetem, hogyan érje el a' 
poéta igen jókor a' határt; tahát mind erre 
csak azt mondom, hogy ez nem egyéb, 
mint: recensensi styl. A' német reccnsiók 
szerint Göthe a poétái nevet nem érdem- 
iette, Wieland pedig, mint afféle sváb, 
csak negyven esztendős korában kezdett 
okosodni; mi csuda tahát, ha Kölcsey a' 
Lcssinges német kritikát követvén, azt hl 
szí, hogy valamint a' sváb poétának csak 
negyven esztendős korában jön meg az 
esze; a szerint már akkor a magyaré, 
inába száradhat. 

De én úgy gondolnám, az illy rccen- 
siók nem egyebek, mint poétái koszorúk. 
Mert mikor a' recensicik a' verbumban vá- 
rost, a csapongó ódában egyszerű beszé- 
det , a' költéri elbeszélésben troubadouri 
románcét, az originálban fordítást, a naiv 
com|)limentekben sentimentál dagályt, a 



a' bodza-bokortól választani. J/oro/s meg-' sentimentál epistolában pedig naiv floscu- 

17 



130 



BERZSENYI FOLYÓBESZÉI. 



lusokat keresnek és nem találnak ; vájjon 
nem ürülhetiink-e , hogy nem találnak? — 
így van pedig a' dolog. 

A' mi azonban költéri leveleimet illeti, 
megismerem, azokban a' poézis igen cse- 
kél\ ; megismerem, hogy azokban némelly 
hosszas eldszámlálás tán unalmas egyfor- 
maságot ad ; de nem is poétái szépségeket 
akartam én azokban mondogatni, hanem 
hasznos igazságokat. De egj ébiránt is az 
illy inkább prózai, mint poétái beszédeket 
akár jjaihossal adjuk elő, mint J//rí'//ff/ és 
PersiKS, akár Witztzel, mint Horát% és Ka- 
zinczy , de az ódái poézistól mindenkor 
olly messze maradunk, mint Ilorátz episz- 
toláji az ő ódájitól. 'S noha mondhatnám 
azt Schillerrel, hogy a' jfftthos inkább poé- 
zis, mint a' JVitz; de mégis csak azt mon- 
dom, hogy az illy hosszú beszédeket jobb, 
elmésséggel kidolgozni, mert ennek szineit 
külünféleképen változtathatjuk 's az által 
a' hosszú beszédet az unalmas egyforma- 
ságtól megmenthetjük, mellyet természet 
szerint a' komoly pathos meg nem engedhet. 



Végre a' recensens rimes verselésemet 
megtámadván, szokása szerint itt is a' rö- 
vid vocalisból hosszút csínált 's gúnyo- 
lódással kezdett kritikáját gúnyolódással 
fejezi bé. Mellyre csak ez feleletem: igen 
szeretném én is, ha jobb rímeink volnának, 
de ha nincsenek, czéltalanságnak tartanám 
olly törvényeket szabogatni , mellyeket 
minden lépten nyomon által kell hágnunk, 
ha csak úgy nem akarunk rimezni, mint 
némelly divatszeru versclőínk. De egyéb- 
iránt is úgy látszik, hogy az illy törvények 
nem a' művészetnek, hanem csak a' mes- 
terkélésnek törvényei. Az illy törvénye- 
ket pedig, inkább a' mesterkélés' százév^ei- 
ben fojtanunk , mint terjesztenünk illik; 
mert tudjuk azt, hogy az emberek gyak- 
ran csak azért kezdenek és sanctionálnak 
holmi csecsebecséket az irodalomban, hogy 
Corregióral elmondhassák: e'/i is festő va- 
gyok! Be jól monda Batteux , hogy a 
tudományohtiak a góthok annyit nem ár- 
tottak, mint a' hiú elmék. 



A VERSFORMÁKRÓL 

Megjelent a' Tudom. Gyiijtem. lS2Gbeh íVd. kötete 85 — 99. lapjain. 



Mivel a' versformák három fónemre 
oszlanak: a' görög, a' rimes metrumu, és 
metrumtalan rímes formákra; 's mivel mind 
ezen forma nálunk divatban vagyon, ta- 
hát méltán illik kérdeznünk, mellyík szebb 
és jobb, mind magában, mind reánk nézve. 
Mert tudnivaló az, hogy minden különös 
nyelvnél különös szempontok adhatják elő 
magokat. De egyébiránt is tapasztaljuk 
azt, hogy a magyar korántsem figyelmez 
'úgy a' példákra, mint egyéb nemzet, ha- 



nem valamint mindenben , lígy a' literatu 
rában is , minden magyar , szabad ur akar 
lenni, 's e' részben is nem bottal, hanem 
okkal móddal akar vezettetni. 

Egész nemzetek egy két példára rí 
mes verseiket metrumba szedték; a' néme- 
tek pedig olly sentimentalis, olly ideális 
képzelt metrumot fogadtak el, a' milljent 
szem nem láthat, fül nem hallhat, még is 
festeni, muzsikálni, tánczolni akar. De 
hogy a' magyarral illy könnyen bánni nem 



BERZSENYI FOLVÚBESZEI. 



131 



lehet, a/on ne hus/oiikodjiink, huiicm in- 
kább üriiljíiiik; mert a' látni akaró év/.] 
niagúl)an a' látásnak tehetségt't , a' rendet- 
len erűket pedig könnyebb elrendelni, mint 
az erőtlenséget erő\ é emelni, l gyan azért 
ne durongu/./.iink , banem fejtsíik ki a' do- 
log' terníéá/elét , 's a' látni akarók látni 
^fugják azt, a' nem akarók pedig hangicsál- 
janak, a' mint nekik tetszik; a' dolog 
egyébiránt is eg\ re mén, mert közíinsége 
mindig lesz mind a' lantnak, mind a' du- 
dának. De térjünk a' dologhoz. 

A' vers nem egyéb, mint az ének' vag\ 
táncz' természetét követő beszéd forma ; 
niclly, mint kiilsó része a' poézisnak, egje- 
nesen alája esik a' szép miivészelék' leg- 
főbb , legközönségesebb törvényének, a' 
mi nem egyéb , mint a' régi aristotelesi 
értelmezés: a' természet' széj) utánzása. 

Szép utánzata a' természetnek pedig 
az, mi az emberrel és természettel egyez, 
A'agy niagyaráz»tlag, a tni az einberiieh és 
az emberiséget illelő dol-^oh' les;főhb jelle- 
meivel és czéfjaival ijszre illil;. iMert az em- 
ber csak magát szereti leginkább, 's csak 
magát látja leglóbb széjiiiek el annyira, 
hogy a' legfőbb ideákban az Istenekben 
sem láthat eg\ebet, csak emberi szépet. 
De mivel érzi, bog} része mind a' Terem- 
tőnek, mind a' természetnek, tahát magá- 
val eg\ ütt szereti Istent, és természetet is; 
de bog} mindeniket jobban szerethesse, 
mindeniket részint megemberesíti, az az, 
megszebbíti, részint pedig a' magok való- 
ságaiban hagyja, vagy azok természeteit 
utánazza , mert a' szeretet nem ef!;ységet , 
hanem csak összees^ijezést, vagy harmoiiiús 
hiilöiiftlesé'f^et kíván; az az, az embert és 
emberiséget illető dolgoknak nem mi/ideii, 
hanem csak le'^őbb jellemeit és czéljait 
hozza harmóniába a' költér. 

L'g>an azért, a' természetet szépen 
utánazní, annyi, mint azt részint szebbí- 
teni, részint i)edig utánazni, vagy rövideb- 
ben: utánazra szebbíieni utjá/t ; 's innét 
látni való, hogy mind a' költéri szebbítés, 
mind a' költéri utánazás, nem mimlen, ha- 



nem csak /o/;i6 oldalit szel)bítés és utánzás; 
mert a' minden (ddalii szebbítés természet 
lenségct, a' miinlen oldalú utánzás pedi{ 
n)ásidatot, ])r()zai természetet, vagy ígazáb 
ban szólván, uiajinolatol ád ; mert a' ter 
n)észet' Aégtelen egymiségeit egészen má- 
solni nem lehet. rg}anazért minden köl- 
téri szebbítésnek és utánzásnak egyik leg- 
főbb, legközönségesebb törvénye az es^tj- 
szerűség. 

Az embernek legfőbb jelleme a' jtízan 
ész, vagy okosság, legfőbb czélja lelki ter- 
mészetének harmoniás kifejtése, emelése, 
szabadsága, 's ezen maga szépségének köz- 
lése, tovább terjesztése, 's ez által a' lelki 
teremtés' munkájának örökös folytatása. 

A' józan észnek legfőbb, legközönsé- 
gesebb törvén} e: íi józan hözépszer ; mcUy 
valamint az észnek, ligy az ízlésnek is leg- 
főbb, legközönségesebb törvén} e: mert az 
ember, valamint lelkére Isten és a' többi 
állat között középen áll, úgy testi termé- 
szetére nézve is igen eg}szerii és közép- 
szerű a' többi állatok között, 's ugyanazért 
miiulen ef^tjszeriibe/i és hözépszeríiben a 
maga legbelsőbb valóját látja és szereti. 

A'lélck' harmoniás kifejtésének és köz- 
lésének, valamint legfőbb törvénye is a' 
szabadság, az az, az emberi középszerbe 
szorított, részint véges, részint pedig vég- 
telen szabadság; véges t. i. a' testiekben, 
végtelen pedig a' lelkiekben. Innét van, 
hogy olly kedves előttünk az énekben és 
tánczban, a' meghatározott hangokban, és 
mozdulatokban a' szabad könnyiííség; érez- 
zük t. i. mint uralkodik a' lélek a' testen, 
mint emeli felül azon magát, mint játszik 
azzal szabad könn} őséggel ; érezzük, hogy 
a' legelevenebb, a' testen leguralkodóbb , 
legszabadabb lélek a' legszebb lélek. Innét 
van , hogy az önszcreteten , az az , a' ma- 
gán felül emelkedő léleknek szabadsága 
olly isteni szépnek látszik előttünk. 

Ezen elvek lesznek tahát azon legfőbb 
szempontok, mell}ek szerint aeslhetikai 
vizsgálódásiiikat a' versformák körül intéz- 
getni fogjuk, és pedig illy formán: 
17 * 



1 



13 2 



BERZSENYI FOLYÓBESZÉI. 



A' görög forma utánazza az ének' ter- 
mészetét háromfelé módon, úgymint: a' 
meghatározott számú szótagokból álló so- 
rokkal , a különféle nyugpontokkal , és a 
metrum' tánczával. 

Az ének' külsó természete áll a' hang' 
hullámos szállongásában, annak különféle 
megszaggatásaiban, n}ugpontjaiban , és az 
egyforma hangok' visszafordulásaiban. — 
Hog}' a' görög forma az éneknek három 
elsőbb jellemét nyilván utánazza, látnivaló; 
de követi az még az egyforma hangok' 
visszafordulását is, a' metrum' egyforma 
contourainak eg} ezetével , csak hogy ez 
nem olly éles, nem olly másoló 's minden 
oldalú utánzás mint a' cadentiáké; hanem 
csak egyszerű, egy oldalú, középszerű, de 
[épen azért szépizletü követés. 

Ez a' fonna tahát megegyez az ének' 
természetével, de még az ember legfőbb 
törvényeivel a' józan hözépszerrel és sza- 
hadstíggal is; mert tudjuk azt, mclly sza- 
bad természeti'í ezen forma, 's tudjuk melly 
nagy szabadsággal bántak és bánhattak az- 
zal az okos görögök. 

A' metrumtalan rímes vers utánazza 
az éneket szintúgy háromfelé módon, úgy- 
mint: a' meghatározott számú szótagokból 
álló sorokkal , a* különféle nyugpontokkal 
és a' cadentiákkal. Ez a' forma tahát köze- 
lít a' görög formához, egyszer azért, mi- 
vel szintúgy csak háromféle módon utá- 
naz; másodszor azért, mivel szintúgy csak 
jegy nemű stylban utánaz ; harmadszor azért, 
mivel valamint a' görög az egyenlő hangok' 



hogy ez minden metrum nélkül is sokkal 
élesebben utánazza az éneket, mint a' gö- 
rög formának sokkal csendesebb és szaba 
dal)b metruma, lígy hogy épen az a' szép 
izlethiány van benne , hogy igen élesen 
utánaz; de eg\ébiránt igen megegyez az 
emberhez illő józan középszerrel és sza- 
badsággal, 's csak annyiban különbőz a 
görögtől, hogy a' metrum inkább a' táncz', 
a' cadentia pedig inkább az ének' typnsa 

A' metrumba szedett rímes vers ezen 
egyszerű formáktól távozik kétféleképen, 
úgymint: az titánzásnak számát eggyel sza- 
porítja, és az xitánzásnak két különféle ter- 
mészetű styljait keveri öszve, úgy hogy 
ez nem csak énekel, mint a' szabad rimes 
forma, nem csak tánczol, mint a' görög,! 
hanem egyszerre tánczol és énekel. Ez a'l 
forma tehát mind azért, mivel az utánzati 
számát szaporítja, mind azért, mivel két 
különféle stylokat kever öszve; látnivaló, 
hogy igen messze távozik a' szépizletü kö- 
zépszertől, eg} szerűtől és szabadságtól. 

Ugyanis, a' Hellének, úgymond Boíi- 
tertrek, a' festett szobrot és rimet, az az, 
rimes metrumot, ugyan azon egy okból 
nem szenvedhették. Nem szenvedhették 
pedig azok a' festett szobrokat, az én át- 
látásom szerint, egyszer azért, mivel a' 
contour' legfinomabb vonulatit az ecset' 
színei eltakarták, a' szinek' legszebb ár- 
nyékozatit ellenben a' contour feloldozta, 
semmivé tette; melly szerint egyik művé- 
szet a' másikat elrontván, egyik sem je- 
lenhetett meg saját tökélletében ; másod- 




ugyan, de valami szép gördületű 's vál- 
tozatú hangokkal , bizonyos távulatban 
követi, vagy követheti. Ez a' forma tahát 
a' maga nemében szintolly egyszerű termé- 
szetű és szép valamint a' görög; mert a' 
metrum' hijánosságát eléggé kipótolják az 
igen élesen követő, igen éneklő és pitto- 
resk cadentiák, az igen meghatározott szá- 
mú szótagok és nyugpoutok , elannyira. 



sik művészet' szépségét tökéletesen érezni 
nem engedek; — harmadszor pedig azért, 
mivel a' görögök igen jól érezték azt, 
hogy a' művészetnek a' természetet csak 
bizonyos középszerű, szépizletü távulat- 
ban utánazni , nem pedig másolni , maj- 
molni kell. 

A' festett szobor már nem szépizletü 
kép, hanem csupa természet, vagy maj- 



BERZSENYI FOLYÓBESZÉI. 



133 



molat^ melly azt a Iiatárt, azt a' szépiz- 
letü középszert tfs táviilatot, mellyeknek 
a' művészetet a' mesterkéli'stol és termé- 
szettől meg kell választaniuk , csaknem 
egészen eironíja. 'S így meniu'l inkábi) el- 
runlatnak ezen határok, annál inkább ele- 
nyészik a' műnek minden szépizletii be- 
cse , elannyira , hogy lia a' szol)orra még 
ruhát is aggatunk, 's azt még énekelni és 
tánczolni is megtanítjuk, már úgy az egész 
nnívet gyermekes bábbá alacsonyítjuk. 

Kűvetheti az ének a' fülemile' hang- 
jait, de ha azokat egészen másolja, egé 
szén f'üleniilé\é válik, már ligy a' müvé- 
szés általmegy a' természetbe, 's megszűnik 
emberi , \ ag> szép ének lenni. L'láiiazliatja 
a' Ililleri s\ niphonia az orkánt, mint a' 
Philidori a' menydOrgést, de csak bizonyos 
távulatban és küzéj)szerben; mert ha azok 
egészen másoltatnak, a' széj)izlctii gyönj ür 
helyett igen szépi/.lettelen rémülést adnak. 
Muzsikába teheti Teleman a'kajuiczédiilát ; 
de Aalaminl lliller/ieh és Plűlidoiitak alul 
kell az orkánon és men> dörgésen szálla- 
niok, úgy TtUmaimak a' kapuczédulán fe- 
lül kell emelkednie, 's mindeniknek bizo- 
nyos távulatitan kell állani a' tárgytól, vagy 
a' természettől ; mert a' harmónia' érzehne, 
az az, a' szépnek érzelme, nem ef(i/segct , 
hanem csak valami középszerű^ egyszerű, 
főbb oldalú összeég} ezést , az az, Itarmo- 
niás külünféleséget hivd/i. 

Innét van, hogy a' poézis mindenkor 
csak egyszerű, középszeni , főbb oldalú 
utánazást és szebbítést kivan; mert vala- 
mint a' többszerű utánxás majmolatot, a' 
minden oldalú pe<lig másolatot ád : a' sze- 
rint a' többszerű, sok oldalú szebbítés í'e- 
leslegvalót és mesterkélést: a' minden ol- 
dalú pedig természetlenséget szül, mellyek 
természet szerint mind ann} i feloldási a' 
harraoniás különféleségnek, vagy a' költéri 
szépnek. 

Minden harmónia középszert és kiilöii- 
f éleseget tesz fel magában; mert a' külön- 
féle, egymással ellenkező, tarkaságot adó 
többféle eg\ miséget , csak úgy hozhatjuk 



mind egjTTiással , mind az emberiséggel 
harmóniába , ha azoknak élesebb sajátsá- 
gait a' szé|)izletü középszerre szállítjuk, 
vagy emeljük. 

Inné( van, hogy valamint minden szép- 
nek legfőbb, legközönségesebb alkotója a 
szépizletü egyszerű és a' középszer ; éj»cn 
úg}' minden széj)nek legfőbb, legközönsé- 
gesebb feluldója a' szerlelcnségnek külön- 
féle neme. Ez a' szépizletü középszer a' 
poézisban a' középpont és középtető , hol 
minden szépnek központosulni kell, mert 
ez a' középpont és középtető maga az em- 
ber. Ezen elv szülte a' lleUenikéinak örö- 
kös íiag) harm(miáját, melly az embert 
magával, az istenekkel 's az egész termé- 
szettel olly széj) harmóniába hozta. Innét 
van, hogy a' Hellének mindenben csak a' 
józan középszert, a' szép egyszerűt 's a' 
legközönségesebbet szerették , 's minden 
szertelent olly igen kerültek, elannyira, 
hog}^ még a' magában szép különösséget 
is távoztatták, úgy hogy Wiitkehnaiin sze 
rint ezen okból nem adák az asszonyi szép 
alaknak a' magában szép ajak gödörkét. 

Ezen elvek szerint lett az, hogy vala 
mint egész poeziájok igen egyszerű, úgy 
az ő versificatiójok is eg} szerű 's olly sza 
bad, a' millycnt mi megkésérteni sem mer 
nénk; mert ők tudták, hogy az ember kö- 
zépszerűnél egyebet sem elő nem hozhat, 
sem élnem fogadhat tökéletesen; 's tud 
ták, hogy mind a' testi, mind a' lelki vi 
lágban az emberi természet' kifejtődésének 
legfőbb törvénye és czélja a' szabadság. 

Ezen elvek elfeledése tette a' romanti- 
kát mind lelkére, mind kérgére nézve szer- 
telenné, 's ugyan ez szülte a' rimes met- 
rumot is, mellyre mind azok, a' mik a' 
fostett szoborra mondvák , reá illenek, 's 
mint különös művészetre többek is, úgy- 
mint: 

1. "N'alamint a' festett szobron a' két- 
féle müvészés egymást feloldja, 's a szép- 
izletü utánzás helyett majmolatot látunk; 
— tígy a' metrumos- rimes versben, az 



134 



BERZSENYI FOLYÓBESZÉI. 



igen éles, igen éneklő cadentiák a' sokkal 
csendesebb metrumot , vagy egészen elta- 
karják, semmivé teszik, 's akkor nem 
egyéb a' metrum, mint szükségtelen, ká- 
ros nyűg, melly semmi szépet nem ád, de 
rutát sokat adhat. 'S ugyan azért tiltja azt 
a* szépizlet, mert tiltja a' józan okosság 
és szabadság; vagy ha olly hágdoző és éles 
a' metrum, hogy azt a' cadentiák el nem 
nyomhatják, akkor figyelmünket a' két- 
féle stj'lok megosztják, zavarják, fáraszt- 
ják, gyengítik, sem egyik sem másik styl 
kellemeit tökéletesen érezni nem engedik. 
Hanem ellenben éreztetik az ének' termé- 
szetének nem egyszerű , nem szépizletiii 
utánzását, de felesleg való, szertelen maj- 
molását, melly az ének' szépizletű typu- 
sza helyett mesterkélt majmolatot és gyer- 
mek-bábat ád; éreztetik, hogy minden 
{styl csak a' maga sajátságaiban jelenhetik 
meg tökéllctes fényben és jellemben , 's 
hogy a' különféle sajátságoknak öszveza- 
varása tarkaságot és szertelenségét szül. 
'Éreztetik, hogy az igen éneklő rímes vers 
olly igen élesen utánazza az éneket, hogy 
'az már magában is inkább másolat, mint 
szépizletű utánzás, a' metrum' tánczával 
Jegyüti pedig csupa tarka szertelenség. — 
[Éreztetik, hogy az aprón Jépdező jambus- 
iban és trochaeusban nem olly sikoltó ugyan 
'ennek az íztelen leonicmimak szertelensége 
'és dissonautiája , mint a' hágdozóbb met- 
rumokban , de még is a' leouicum a' jam- 
busban is csak leouicum, 's nem egyéb, 
mint szertelen caricatura , 's a' rútnak 
kisebb fokozata; mellynek egész meséje 
Icsak az, hog}^ a' leonicumnah dissonantiá- 
ját a' hágdozóbb metrumokban észrevettük 
's elvetettük; a csendesebb metrumoknál 
ellenben nem vettük észre és azt szépnek 
'tartjuk. 

i 2. A' kézi szépmü vészetek nem igen 

'egyebek, mint szép játékaink; de a' kül- 
'telem az emberiségnek leglelkiebb, legfőbb 
'realitása, ugyan azért annak komoly mél- 
tóságával sokkal inkább ellenkezik a' gyer- 
{mekes majmolat,mint a' festett szoboréval. 



3. A' fül sokkal kényesebb érzőnk, 
mint a' szem, mert tapasztaljuk azt, hogy 
a' leghitványabb kép sem tesz egyebet sze- 
münknek, mint azt, hogy azt nem gyö- 
nyörködteti , de a' muzsikában minden 
szertelen hang igen sérli füleinket. Innét 
van, hogy a' rósz tánczost mosol} ogva néz- 
zük , de a' rósz muzsikát boszonkodva 
halljuk ; ugyan azért a' fület sértő vers 
sokkal rútabb, mint a' szemet eléggé nem 
gyönyörködtető festett szobor. 

4. A' festett szobornál csak a' szobor' 
contourja mázoltatik be; de a' versben a' 
léleknek contourja, mellynek csak egj^ jó 
eszméjét is bemázolni nagyobb rxit és na- 
gyobb kár, mint a' világnak minden fes- 
tett szobra, mert a' lélek sokkal kénye- 
sebb a' fülnél is, a' bemázolt eszmével pe- 
dig nem csak egy két szem veszt, hanem 
az egész lelki világ. 

5. Mivel ez a' forma igen muzsikál, 
a' figyelmet a' lelki muzsikáról igen a' külső 
hangmuzsikára vonja, melly mind a' köl- 
tért elrontja, mert muzsikussá teszi, mind 
a' hallgatónál a' lelkiebb befolyást megza- 
varja, 's az által az egész poézist a' külső 
semmikre fordított figyelem üres hangicsá- 
lássá alacsonyítja. 

6. Különösen pedig az igen rímtelen 
's igen kényes természetű magyar nyelv- 
ben ezen formának igen szoros korlátai , a' 
poézisnak legbájolóbb szépségét, a' beszéd 
nek és gondolatoknak szabad könnyűséget, 
múlhatatlanul megrontják, mellyre már is 
elég kietlen i)éldákat láthatunk. 

7. Ezen formának szertelenségeit a' 
legfőbb fokozatra viszik az olasz sonettek, 
mellyek a' leggyermekesebb mesterkélés 
nek, a' legczéltalanabb artistái kötélen tán- 
czolásnak igen eleven másolatai , 's mely 
lyek nem csak a' legkikeresettebb békók- 
ban és gyermekes össze vissza kerengések- 
ben énekelnek és tánczolnak, de Jeau Paul 
szerint, minden bizonnyal elől iiátul vágy- 
nak csengőkkel. 



BERZSENYI FOLYÓBESZÉI. 



135 



Ezek tehát az én jó szúiulékkal meg- 
fontolt gondolataim limes versfink iránt; 
de mivel ezen verseink tübhnyire énekeink' 
formáji, 's mivel a' metrumtalan formára 
az mondatik, hogy az a' metrum' nem léte 
miatt az éneklésben iiangzatsért ád; taliát 
szükség e' részben is a' metrum' befolyását 
tekintetbe venni. Mellyre nézve tahát e' 
következendőket jegyzem meg: 

1. Azt a' ellenkezést, melly a' met- 
rumtalan vers és ének között látszik lenni, 
jlnem a' szokott jambusnak és trochaeusnak 
igen szabadon változci 's határozatlan mér- 
jtéke, de a' legszorosabban nótához szabott 
metrum sem hárítja el; mert akár a' posi- 
tids, akár a' positiótlan vocalist UAiijtsa 
meg az ének, mind egy, úgy hogy, íí je- 
genye helyett nem mondhat jefi^cinjét , te- 
hát az ember helyett sem mondhat embert, 
mert ha a' positiótlan rövidnek nyújtása 
rút, a' positiós rövid voralisnak nyújtása 
sem lehet egyéb, mint rút. Következéské- 
pen az ének' mértékének egészen külön- 
bözni kellene a' szokott metrumtól , úgy 
hogy minden hosszú helyeket, nem posi- 
jtiós, hanem természetesen hosszú vocali- 
I sokkal kellene megrakni ; mert ha szabad 
la' positiós vocalist az éneknek nyújtani, 
természet szerint szabad a' |)osilióllant is; 
ha pedig az szabad, úgy én meg nem fog- 
i hatom mire való a' metrum. 



! lla tehát a' szokott metrum az ének' 

nótájával megegyez, akkor sem több a' 
semminél, ha pedig azzal ellenkezik, melly 
többnyire úgy szokott lenni, akkor ro- 
szabb a' semminél, és vahíságos dissonan- 
iitia, olly dissonantia, a' niillyent a' met- 
rumtalan formáknál korántsem érzünk, 
mert ott nincs a' metrumra füffíresztve 
figyelmünk. Melly szerint, ha én<'kcinket 
,czéltalan metrummal terhelni nem akarjuk, 
jjtahat természetesen iij metrumot kell ké- 
j szítenünk, "s valamint a' költért a' et)inpo- 
jSitornak, úgy a' compositort a' kítitériiek 
j.olly szorosan alája kell vetnünk, hogy azok 
( I egymás nélkül meg se mozduljanak. De ki 
nem látja, hogy ez a' szükségtelen nyűg 



mindeniknek egyiránt ártana, és egyiknek 
sem használna; holott Teleman szerint még 
a' kapuczédulát is muzsikába lehet tenni, i 

2. De ha az iij metrummal eleget ten-' 
nénk is az éneknek, hogy tennénk eleget^ 
a' szavalásnak , holott ezek természetei-] 
ben cllenkezet is vagyon. — Ugyan is a'i 
szavalás' természete egyenesen megkívánja, j 
hogy a' rövid és hosszxi, positiós és posi- 
tiótlan, a' lágyabb és keményebb hangok 
valami egyiránpiságban váltogassák fel 
egymást, hogy a' hangzat' egy formaságát 
elkerüljék; az éneklést ellenben, minden 
kemény és positiós hangok nehezítvén, itt 
ezeket távoztatnunk 's csak lágy hangokat 
és könnyű articulatiókat kell válogatnunk, 
úgy hogy, Himfyiiek ez a' sora: „Szerc- 
lem-e az avagy nem", a' szavalásra néz- 
ve hibás, az éneklésre nézve pedig igen 
jó, olly jó, hogy a' legszorosabban nótá- 
hoz szabott metrumnál is jobb, mert a' 
szokott metrum az egyformaságnak eltá- 
voztásáért positiót is kíván, a' positio pe- 
dig mindig nehezíti az éneklést. Vájjon te- 
hát mellyiknek tegyünk eleget ^ a' beszéd' 
szépségének ártsunk-e vagy az énekének? 
így szorít bennünket egész természetünk 
a.' józan hözépszerbe! Lgyan azért ha nem 
lehetünk egész muzsikusok, legyünk egész 
költérek, kedvezzünk a' fülnek mint lehet, 
de a' lelket a fül' dobjának alája ne ves- 
sük, mert a' mi publicumunk a' lélek. 

9. De igen különös az előttem, hogy 
azon fülek, mellyek chítt már a cadentiák 
úgy bemázolták a' csendes metrumot, hogy 
ezen kétféle stylok' ellenkezetét meg nem 
érezhették, épen azok a' fülek érzik a' 
metrumot az ének' orkánjában! FTolott én 
azt érzem, hogy az ének' ereje, melly min- 
dent elragad 's minden közhangokon, mint 
a' kölléri lélek a' prózai világon, egészen 
felülemelkedik, nem csak a' csendes met- 
rumot, de csaknem az egész beszédet el- 
nyeli 's magával ragadja. Hiszen ha ez így 
nem volna, hogy tudná a' német a' maga 
durva nyelvét énekre emelni, holott a' né- 
met metrum' medve tánczához képest, a' 



136 



BERZSENYI FOLYÓBESZÉI. 



magyar kapuczédula is piiiflaroszi daru- 
táncz? Pedig még is látjuk a/.t, hogy mind 
a' német , mind a' metrumtalan franczia 
nyelveken elég s/.épen lehet énekelni; de 
ha úgy nem lehet , mint az olasz nyelv- 
ben, annak okát nem a' hijános olasz met- 
rumban, melly tán rosszabb a' semminél, 
mert hijános , hanem a' nyelv' lágyságában 
és a' szellemben kell keresni. 

Melly szerint látni valő, hogy én akár- 
mint gondolkodom, a' rimes metrumokban 
semmi jót nem találok; hanem azt igen is 
látom , hogy azok azon Íztelen időknek és 
nemzeteknek caricaturáji, mellyek a' szé- 
pet mindenkor a' csecsebecsében, a' bábok- 
kal tömött épületekben, mázos pofákban, 
lisztes tornyos parókákban, bufánokban 's 
más illy példátlan iztelenségekben keresték 
és látták. De ha az olly nemzetek, kiknek 
metrumjok sincs, még is metrumoznak, 
ezt az iztelenséget nem érezték is, kell azt 
a' magyarnak az ó igen férfias izlete és sza- 
bad lelkülete szerint éreznie, 's óhajtom is 
hogy érezze. Mert ámbár a' mi muzsikát- 
lan időnkben azt nem mondhatjuk Platóval 
és Aristotelesszel, hogy a' nemzeti letel a' 
hur hangtól is függ ; de csak ugyan mond- 
hatunk annyit, hogy költélyeinkben a' nem- 
zeti szellemre figyelmeznünk illik, mert a' 
nemzetiségnek, nagy része a' nemzeti izlés. 

Ugyan azért ohajtnám, hogy e' rész- 
ben is azon az úton maradnánk, mellyre 
minket felserkent geniusunk' első intése 
vezetett. Ez az üt a' józan középszerneh és 
szabadságnak útja vala, mellyen az észláng 
szabadon szárnyalhatott, a' nem az pedig 
legalább csúffá nem lett; óhajtanám, hogy 
által látnók azt végre , hogj^ a' művészi 
tökélet nem artistái kötélen-tánczolás, va- 
lamint a' költér nem muzsikus ; által lát- 
nók, hogy valamint ezen különféle ideák 
összezavarása szülte ezen czéltalan formát, 
úgy ezek elválasztása azt örökre eltörülné. 
De reménylem is, hogy valamint ezen ideá- 
kat elválasztjuk, azonnal látni fogjuk, hogy 
a' hotelen tánczolónak igen is legnagyobb 
mestersége az a mi legnehezebb; mert mes- 



terségének czélja nem egyéb, mint tehet- 
ségeinek a' különféle nehézségek' meggyő- 
zése által csudáitatása; a' költérnek ellen- 
ben egész tudománya 's annak minden 
czélja a' józan okosság' és izlés' törvényei 
által szorosan meg lévén határozva, neki 
a' szükségtelen nyűgöt a' józan ész , a' fe- 
lesleg piperét pedig az izlés egyformán 's 
igen nyilván tiltja. 

így szintén a' muzsika, része ugyan a' 
költelemnek, de azt a' lelki muzsikánaki 
alája kell rendelni , mert a' muzsikát is 
egyedül a' lélek teszi széppé; annyival in-, 
kább l)edig a' költelemben nom a' hang'i 
muzsikája, hanem egyedül a' lélek a' leg-, 
főbb czélj a' léleknek legfőbb czélja pedig 
a' szabadság, mellyeket a' költérnek nem 
elfojtani, hanem emelni, szebbíteni illik. 
Innét van, hogy a' lantosok' atyja, Pin- 
d a r o s z , ?iiimeris fertiir lege solutis , ésj 
bátran megszegi a' törvényt, mihelyt a'l 
lélek úgy kívánja; mert a' ki a' lélek' szép-, 
ségét érzi, az azt semminek fel nem ál- 
dozza ; 's ha a' zengelmes fülű Hellének 
igy tehettek a' metrummal , vájjon mi 
szüksége van akkor a' mi cantilenáinknak 
arra, holott mi azoknak nótájikat se tud- 
juk? Vagy mi szüksége van arra a' német 
nek , holott még a' consonans betűket is 
alig tudja megválasztani, 's holott még azt 
sem hallja, hogy nincs görög hangmértéke. 

Legkevesebb a' félvak emberi állatot 
még siketebbé és vakabbá tenni; de váj- 
jon illik-e azt szükségtelen szükségekkel 
terhelni ? Dicséretet érdemelnek a' fran- 
cziák mind azért, mivel általlátták, hogy 
metrum nélkül is eleget énekelhetnek; s 
általlátták, hogy metrumot, a' hol nincs, 
a' németek szerint nem lehet, 's nem szük- 
ség gyártani. Róma már mesterkélt, mi 
pedig még csak a' góth iztelenség' csecse- 
bábjaival vivánk ; 's innét van , hogy a' 
költér muzsikussá akar lenni, 's nem tud- 
ja, hogy a' muzsikában a' legegyszerűbb 
furulya felmillja Pindaroszt , a' muzsikus 
pedig csak úgy közelít a' költérhez, mint 
Marsias Apollóhoz. 



LEKZSENYI FOLVÓBESZÉI. 



137 



KRITIKAI L K V íi L E K 

1829 — 1834 között. 



(Ezek Után: A' KRITIKÁRÓL, ÉitckezH.) 



üss, de hallgass meg. 

Tlirinisloktetz. 



I. 



Elguiidolám, édes harátum, lui niíii- 
denben egy hiten Icendünk is, mint nyclv- 
müvészek vitázni fogunk. A dulog' teiiné- 
|Szetében van az, hog)- számtalan szavain- 
kat, számtalan szúlásfurmáinkat s azuk- 
|nak még számtalanabb liol}'zetcikot , vál- 
tozataikat mindenkor ugyanazon egy szem- 
pontból nem tekinthetjük , nem minden 
ember, de még ugjanazonegy ember sem; 
holott azt is minden szempontnál számta- 
lanul különféle ok és czél majd igy majd 
amúgy intézi, néha pedig az okok' egyenlő 
mértékét, a legszorosb latolónál is, a })il- 
lantat' különféle szelleme majd erre majd 
amarra billenti. 

A' miből természet szerint csak az kö- 
vetkezik, hogy ha a njeh tudomány' min- 
den alapjaiban egészen egyezünk is, de 
mégis beszédünk soha egy nem lehet, mert 
szellemünk' legbelsőbb természete szerint 
az örökké változni fog. De következik az 
is, hogy, mivel én e részben egységről ál- 
modozni sem tudok, egész nyelvtani há- 
borúnk csak olly háború fog lenni, mint a 
szeretők' pere, olly per t. i. melly csak a 
megbékülés' örömeit szokja készíteni. Jer 
tahát , édes barátom , vizsgáljuk rendre 
azon szavakat, mellyek neked nem tetsze- 
nek, s halld okaimat, mellyek miatt nekem 
azok tetszenek. 



1. Művészet. E helyett, ugy hiszed, 
jobb niüvészség , mert igazabb. Első tekin- 
tettel, ugy van, igazabb; de az első tekin- 
tet ritkán legfőbb tekintet. Mert ha jől 
meggondolod, hogy a művész és művészet 
csak ollyan mint vadász és vadászat, ha- 
lász és halászat, madarász és madarászat 
stb.; tahát látni fogod, hog>' a művész- 
ség, szobrászság csak ollyan mint vadász- 
ság és halászsr/g-; látni fogod, vadászat és 
vadászság egészen különféle, úgyhogy, a 
vadászatot és halászatot igen kedvelheted, 
a vadászságot és halászságot ellenben ko- 
rántsem , mert se jáger se halászlegény 
lenni nem akarsz; látni fogod, hogy a 
adászság személységet és tisztséget jelent, 
a vadászat pedig jelenti azok' tárgyát, azaz 
tahát, a vadászságnak tárgj'a a vadászat,' 
és ez a vadászat ars és Kitiist , a vadász-, 
ság l>edig Kuiidschaft ; s látni fogod, hogy| 
a dolog épen így levén a művészettel és^ 
müvészséggel, 9. művészet nem egyéb mint 
maga a Kimst vagy jwézisz , a művészség 
pedig épen annyi mint a költér egyetem. 

Ez igy lévén, vájjon melly ik tárgya^ 
a szépizléstannak, a poezisz-e vagy a köl- 
tér egyetem? a művészetbe vagy a müvész- 
ségi a szobrászat -e vagy a szobrászság? 

Illy formán látod, édes barátom, hogy 
a művészet , ámbár nem olly mindennapi 
hasonság szerint van alakítva, mint: mű- 
vészség és nícsterség, mégis egészen jó; 

18 



138 



BERZSENYI FOLYÓUESZÉI. 



a müvészse'g ellenben mind értelmére mind 
hangjára nézve igen hibás: értelmére nézve 
hibás, mert minden bizonnyal a szépiz- 
iéstan nem a poétaságrol, hanem a poe- 
ziszrol szól; s így a hangra nézve is, kér- 
dést nem szenved; a műrészét igen szép, 
a szobrászság' és müvészég' -ászsága és ész- 
sége ellenben igen rút. 

Valdban különös az, hogy mi ezen 
szőt: mesterség helytelennek látván, a he- 
lyett másikat alakítánk iigyan, de ezen 
másikat is épen azon helytelen szavunk' 
helytelen hasonsága szerint alkotok! De 
én ugy gondolom , valamint első irőink 
nem mondának: képiróságat és képfara- 
gőságot, hanem mondának: képírást és fa- 
ragást; iigy mink annyival inkább már 
most ne analogizáljunk a helytelen mester- 
ség szerint, s ne mondjuk: müvészség, 
szobrozőság v. szobrászság, hanem mond- 
juk: művészet, szobrozat és szobrászat, 
mert mindez nem egyéb mint szebbített 
hangú müvészés, szobrozás és szobrászás, 
mellyek természet szerint épen olly alkatú 
és értelmű szavak, valamint a képirás és 
faragás. 

Azon ellenvetésed : nincs müvészni , 
tahát műrészét sem lehet, hidd el nekem, 
semmit nem nyom; mert épen igy nincs 
alhtií, hépehii, természiti , közeim, távulni , 
még is van alhat , képlet , természet , kö- 
zelet és támlát. S vájjon ha most nincse- 
nek ezen igéink, nem lehettek-e valaha s 
nem lehetnek-e még? S ha a hosszú széles 
mürészkedés , fiirészkedés , kertészkedés he- 
lyett, vadászat', halászat', madarászat' stb. 
hasonsága szerint, művészet , füvészet és 
kertészet lesz, vájjon mit vesztünk vele? 
vagy mit nyernénk azzal, ha a radászat 
helyett radászkodást mondanánk? 

Másik elIeuA'etésed az , hogy a' műré- 
szét , képzet , kép/rat , szobrozat stb. nem 
müvészést, képzést, képírást és szobrozást 
jelentenek, hanem a cselekvés által meg- 
lettet, az az, müvet, képet és szobrot. 
Igaz, hogy több illy szavunk' értelme már 
elváltozott, mint p. o. rajzolat, épület. 



képzelet stb. ; de az is igaz, hogy ezen el- 
változott értelmek nem egyebek mint vál- 
tott gyermekek; mert eredet szerint ezen 
két szólásforma szintolly egy , valamint a 
radászat és radászás , halászat és halá- 
szás stb. 

Innét van hogy még a változott értel- 
müekct is majd így majd amúgy forgatjuk, 
p. o. iromány majd írás majd irat, a. fes- 
temétnj majd rajzolás majd rajzolat , a kéj)- 
zelmé/iy majd képzelés majd képzelet s igy 
megfogás — megfogat, benyomás — bényo- 
mat stb. Egyébiránt pedig nyilván látjuk 
hogy a magyar általában igy beszél: köny 
nyx'í miveletű, munkálatit, szántatu, boro- 
nálatu föld ; nehéz kaszálatu rét , nehéz 
nyíretű birka stb. ; melly szerint valamint 
van aratás, vetés, épen úgy van szüret ; 
s valamint van emberképzés , nyelvképzés, 
épen ug}' van emberképzet és nyelrképzet , 
mellyek értelmükre nézve egészen egyek 
ugyan, de hangjokra nézve igen különböző 
érdemück, mert ki nem érzi azt, hogy a 
sok ás, és, ság, ség nyelvünket igen nyer 
siti , s hogy azokat minden lehető módon 
fogyasztanunk illik? 

Vagy tán azt hiszed, hogy nyelvünk' 
hasznára lesz az, ha a képzet és szobrozat 
tárgyjelentők lesznek? Igaz, nem árt ha 
tárgyainknak különféle neveket adhatunk; 
de mikor vnn kép és képzemény '), szobor 
és szobrozmány , nem látom , minek a har 
madik ? 

2. 3Iel, mell,Tpect\is, melly, quid quod 
Nagyon csudálom hogy neked jobbnak lát- 
szik ugy , ha mind a két értelemben csak 
meUy-et írunk! De nem látod-e, barátom 
hogy a szónak valamint leglételibb töké 
lye a határozott értelem , épen ugy leglé 
telibb hibája a kétéríelműség? Mi termé 
szetesebb pedig mint ezen hiányt ugy or- 
vosolnunk, a mint a nemzet' nagy része 
már nyilván kimutatta? 



') A kepzeménijt .1 kepzelmenijtől meg kell válasz- 
tani: a képzet és képzés ailja a kepzemenijt ^ a 
képzelet és képzelés pedig a kepzelméntjt. 



BERZSENYI FOLYÓBESZÉI. 



139 



Vagy tán neked hj olly valami szép- 
ség, hogy aiiiiak még a beszéd" lelkét, az 
értelmét is fel akarud áldozni ? Valóban 
nagy korhely az izlés! legnagyobb ped 
a nyelvképzői izlés! Gondold el, édes ba- 
rátom, én azl csak valami költött hang- 
nak, s ezt is csak valami váltott gyermek- 
nek nézem; s ha azl nem tudnám, hogy 
egyedül az volt és lehetett az t és / ve- 
szedelmes antagoniájának békéltetője, tüs- 
tént kivetném Írásomból; hanem így igen 
is maradjon a békéltető és legyen szép. 
Csak arra kérlek, ne nézzük azt olly nagy 
szépségnek, hogy a miatt még nyelvünk* 
értelmét is megzavarjuk, vagy^ azzal he- 
lyesírásunkat igen megterheljük; sőt for- 
dítsuk azt nyelvünk' fentebb szükségeire; 
a hol pedig nem szükség, ott lassanként, 
az antagonia' felriasztása nélkül, fogyaszd. 

Ezért nálam a quid quod — melly , 
a pectus pedig tncU. S így^ lehet több illy 
Ikétértelmií szavunk is , mellyen ílly for- 
mán segíthetünk. Van })edig még több , 
mellyekből a szükségtelen ///-et méltán ki- 
feledhetjük, p. o. teUijes , felyid , holott 
'ezek gyökerei tel vs fel ; így tavaly, mert 
itt a valy nem más mint val — vei; bék- 
lyó, a mi nem egyéb mint békoló, s így 
Károly, Angoly stb. legyen Káról, Angol. 

3. Ezeket : fönt — fül — sötét — ös- 
merem stb. inkább szeretnéd így: fent, 
fel, setét, esmérem. E részben igen cgyet- 
érzek veled; mert a helytelen kimondás- 
ból szívott rossz szokást követni , nekem 
is visszatetszik. De mind e mellett én kü- 
lönbséget teszek , /(p/í^/cwí és fölöttem kö- 
zött. Érzem a különböztetni kellést fent , 
feles-\w\ is, Iianeni ezeknél e-nek a mi aj- 
kunkon háromféle hangoztatása segít. 

Jegyz. Nem venné-c terlielésül ? ar. olvasó, ha c fol^ó- 
beszék ••égen isinct neliíinv jegyzetet tnlálanilaiin. 
A küvetkezű niast-tal, most helyett B. duiiántii- 
liasun él. Mást, ma bol liudíe , úgy lün , mint 
bizva, lanka, tetű-böl : bízvást, lankú«t, tetűst , 
tetest. 



u. 



Mást olvasám a ') Felső magyarországi 
Minerva 1826beli id. negyede 702 — 704d 
lapjain. Igaz Sánnielaek 1826-ra kiadott 
Hébéje' bírálatát Kazincz} tol s megvallom 
neked, nagyon kedvetlen érzelmekkel ol 
vasam, nem azért hogy abban a mi keresz 
tes szonett háborúnk' szidalmait ellenem 
megujítá; hanem azért mivel abban egész 
valóját olly színekben mulatá , millyenek- 
ben én nem illy sok tökély ii lelket és igei 
kedvelt tanítómat , de legkisebb ellensé- 
gemet sem szeretem látni. 

Ugyanis, nemcsak meg nem eléglé ezen 
ősz barátunk az „Élet és Liter." köteteiben 
ellenem vívó s az olasz formákat védő ge 
nialís okerők' diadalmat; de jónak látá itt 
még a' leghatalmasb okerőt is, tudniillik 
A 2>él<lát , ellenem hozni, még pedig olly 
arczczal és segédeszközökkel, millyenekre 
csak a legerőtlenebb ügy' védői szorulnak 



') Berzsenyi, e kéziratában már átaljánosan nem 
teve fel, «' és 's-ncl a kihagvójegjet. Maga jütt-e 
erre , vagy vévé Horvát F-'ndrétől Sándor István- 
tól? nem tudom. Sándor István, Sokféléje V-dik 
darabjának még 1789b. kijött lapjain megkésérté 
nyilván régibb illően írásmód' néhány nyomán, 
Horvát Endre pedig ezt követé Arpádában 1831 , 
mert régi szót is többet véve tőle által , valamint 
a Jelenkijr szerkesztője, első éveiben. Ujabban 
Szemere Bertalan hagvá el, /. Ulaztín Ai/ífüldiJn , 
1840; így Heténvi János, Honi városaink befo- 
lyásáról ... írt s jutalmat nyert pályamunkájá- 
ban 1841. Hasonlóan látjuk a Kisfaludy társaság 
éviapjait 1811. X.Y. Z. könvvct 1811. Kisfaludy 
Káról minden munkái 3. kiad. 1812. a Hírnököt, 
Világot, Ur. HugatésFlór Orvosi tárát stb. Megha- 
gyom tahát c czikken kezdve Berzsenyinek erre 
térését, s követem én is, mert egyszerit. Tíz ív- 
nyi munkában talán .ÍOOO kis pettvet nem fogok 
kiperzkelní tollamból, most pedig e munka dere- 
kán adva bucsut c felczifrázatnak szedőm is ha- 
marább végezheti; Berzsenyi akarata pedig úgy 
teljesül mintha maga tenne a sajtójavitást. Ks lia 
e körül így járok el, megtartom ról, ről; tói, 
tői; ból, bői helyett hasonlóan az általa kcsőhheii 
felvett rol, rül, tol, tol, bol, böl írását. Megbe- 
széltük volt ezt, míképen lenne ez által mindjárt 
hajlokonyabb hangmértéküve nyelvünk. 

Diilirenlei Gábor. 
18 * 



140 



BERZSENYI FOLYÓBESZÉI. 



Sopliismúinak veleje ez: 

1. líi'bc' némelly versei leoninusok; 
tahát az nj iskoláé az igazsáf?, s a kik az 
illy verselést bábozatnak nézik, azok bar- 
barusok. 

2. Ezen barbarusok a világost és ter- 
mészetest mondják szépnek; tahát Vásár- 
helyi érthetetlen és természetlen verse a 
mag3'ar poézisnak disze. 

3. A poézisnak nem vesztegleni, ha- 
nem előbbre menni kell; tahát már mást 
a régi görög metrum nem elég, hanem kell 
uj Ráday-metrum is, olly metrum tudniil- 
lik, ineilynek rejteményes törvényei sze- 
rint Hébe' legszebb művét. Kisnek Nyári 
éjszakáját, szintúgy leoninusok közé lehet 
keverni, valamint előbb Kisfaludy Sándor' 
remekeit. 

Mosolygód ezeket, barátom, de hidd 
el nincs kedvem tréfálni , hanem minden 
bizonnyal ez veleje egész kritikájának, a 
mit magad is által fogsz látni , mihelyt azt 
megtekinted. Addig is pedig halljuk mást 
miket mond Vásárhelyi versére : 

„llébének legszebb darabjai közzé tar- 
tozik a liöltő' vágyása, 1. 168. Vásárhelyi- 
től, bár az kevésnek lesz' érthető, mint 
maga az éneklett tárgy. Gondolatjai maga- 
sak, érzései mélyek, nyelve tudós nyelv, 
és ha minden Stanzát kitoldana még két 
sorral, hogya'szchéma nyolczas rimmé vál- 
jon, ez a' darab volna lyránknak eggyik leg- 
pompásabb járdallásxi ') éneke; poézisünk- 
nek egyik első-rendi'í dísze, kevélysége. 

Lesiijtott fővel Ian(ja a' kezébe', 
Koinordan ül a' Költő 's révedez: 
Bánat közit homloka hajúi ölébe 
És szelleraesbb Tirányin életlez. 
Bájos berkekben andalg kéiizeménye, 
Mig szebb hangokra fejlik érzeménye. 
Mereng magasdan léte túlhatárán , 
Szebb néztein esengve kéjeleg; 



') Szebben mondatik ez igy: Icgjiompiisb járdalatu. 



Fenn honjában távol képzelte' várán 
Valósul keble , a' szűz , a' meleg. 
Csak szép, igaz fejlik ki szelleméből, 
'S egy új világ támad fel képzetél)ől. 
Leszáll, 's haltyúként tükröző vizébe', 
Lassúdan távolabb evedz, evedz, 
Kiömli sérelmét az ég' űrébe, 
Mellyet litkos bánat szívéie edz. 
Ábránd körökben létesül világa, 
Árbocezán függ a' lant 's rajt' myrtuszága. 

„A dal' sötété, igy folytatja magasztalását 
Kazinczy, melly olly igen illik a tiszta fel 
fogást nem tűrő tárgyhoz, itt érdem és nem 
hiba. Az olvaső csak sajdítja a' mit az ihle 
tett neki mond, és ha maga költő, gyö- 
nyörködve látja megújulni lelke előtt az 
ihletés szent hatásait. — De vissza térünk 
a' lelkes Költőhez , 's itt adjuk utolsó gyö- 
nyörű két stanzájit: 

Lerántja, borzadás köztt, végre lantját, 

'S feltűn hevült lelkében éneke. 

Eltörli bőszültén az éj' homályát 

Fejlő keblének végső zengzete, ' 

És égi ihlettől körülölelve , 

Reá-borúl az Istenség' szerelme. 

Már csendes keblek köztt mereng az ének, 

Magasdan a' nap' túlhatáiain, 

'S arany menyegjében sérült szivének 

Emelkedik vágyása szárnyain. 

'S felkenve szellemétől énekének 

Szelíden vég búcsút ad életének. 

Látod -e, kedves barátom, hogy a' 
leoninus, neologismus, mysticismus és több 
efféle csuda tévő ismiis, meily igen köny 
nyen alakít nálunk nagy poétákat!'? De én 
ugy hiszem, nem üres ábrándozatok, ha- 
nem csak szép gondolatok lelkítik a poé- 
ziszt. Itt pedig nem szép gondolatot, de 
semmi gondolatot és semmi érteményt nem 
látok; hanem igenis látok illy gyermekes 
változatokat : 



BERZSENYI FOLYÓBESZÉI. 



141 



Szellemes)) virányain éledez, 
Bájas berkekben andalg , 
Magasdan mereng; léte tiilhatárán, 
Szebb néztein kéjelejí , 
Fenn Ilonjában képzelte várán, 
Uj Tilág támail képzetéből, 
Ábránd kürtiklien létesül világa, 
Magasdan a nap tulhatárain. 
Szívnek arany menyegje stb. 

Mind ezek mondom nem egyebek, 
mint ugyan a/on egy idea kitételeinek vál- 
tozatai, mellyekbol természet szerint csak 
az látszik, hogy az üres ifju érez, ábrán- 
doz, de érzelmeit gondolatokká világosí- 
tani, s a mi még tubb gondolatait szé]iekké 
! alakítani még nem tudja, az az taliát még 
, korántsem poéta; mert a poéta nem cg}éb 
mint szép gondolat, és képzelem s érze- 
mény. 

I Hát midőn illy kis dalban az illy ked- 
venczek: homordan , magasda/i , lassitda/i 
és ismét niagasdau, igy egyniást érik, nem 
látod-e melly izlet jelentkezik? s nem lá- 
tá-e ezt Kazinczy? az a Kazinczy, ki egye- 
bütt a legcsekélyebb mikroiogusi pepeccsel 
szokott bajlódni és fontoskodni? 

De mind ezeknél rémítőbb az, miként 
itt Kazinczy , kinek szavait a részeg ifjú- 
ság falva nyeli, a mysticismus mellett, 
ezen a tudománj ok legdübültebb pusztítója 
mellett, illy kiáltólag apostalkodik! így va- 
lóban egész költérletünk ma holnap MoAV- 
bray boszorkány lakzijává bűbájoltatik , 
hol a m}Sticus vendégeket ambrózia he- 
lyett szél- és habéfkek fujjákfel! Illy ha- 
mis aesthetikák és kritikák' következcte az 
hogy már mást egész eposzaink, egész dal- 
gyűjteményeink vágynak illy szél- és hab- 
étkekböl kotyvasztva. Mert ugyan kérlek 
mi csuda, ha az üres és a poézis elso ha- 
tályai által elragadtatott ifjú illjencket, 
illy tisztelt müvésztiil hallván, s az által 
igy fel pálinkáztatván, mi csuda mondom, 
ha a helyett hogy zavaros érzelmeit elren- 
delni és megvilágosítani ügyekeznék, még 



inkább megrészegíti magát s abban keresi 
a költéri tokéi} t, hogy őtet senki ne értse. 
Tegyük taliát acstlietikánk' ezen mérge 
mellé az ellenmérget, s mondjuk meg, a 
szépérz(í ifjúságnak , hogy érzelegni , áb 
rándozni, uj szavakkal fényelgeni, értei 
metlenül habatolni minden gubó tud; ha- 
nem szépeket gondolni , a szép gondolato 
kat elrendelni, azokat valami kerekes egé- 
szé alakítani, s minden leheti* clevensé 
gel és tisztasággal eló'villantani, csak a leg- 
józanabb és legtisztább fényű lélek' dolga, 
s illy lélek lcg)en a poéta. 

De továbbá maszlagnak nézem én itt még 
azt is, hogy ezen nagy befolyású nyelvtu- 
dósunk enn} ire köti költéreinkre az o tu- 
dós u} elvét! t.s ugyan kérlek, mit látó 
tudós nyelvnek? mit egyebet n)int az eg}- 
niásra hahnozott uj szók kavarczát? S váj- 
jon nem tudta-e azt Kazinczy nk, a mit grani- 
matistáink is tudnak, azt tudniillik, hogy 
mind a görögnél mind a rómaiaknál éj)en 
az aprózón tudós njelvre és tudóskodásra 
vágyás szülte a költéri nyelv bál)clességét ? 
Vagy tán itt is azt gondola Kazinczy: 
„Nem botol az ki helyén tudva s akarva 
botol?" Igen, igen, de én ugy látom, va- 
lamint: />o/o/, egészen rosszul van mondva, 
botlik hel}ett, s botol csak annyi mint bo- 
toz; ugy ezen egész gondolat nagyon rósz 
és sok tudvabotlások kútfeje, olly kutfó, 
melly miatt minden bizonnyal sok tudva 
botlókat megbotol még a tudva nem botló 
kritika. 

Bizony kár volt Yásárhelj it illy homá- 
lyosba vezetni, sót abban erősíteni, mert 
lelkesség képzelem sok látszik érzelmei 
ben, csak egyszeriíbben nyíltabban fejezte 
volna ki azokat. Kazinczyt e dicséretekre 
itt csak az gerjeszté, mert lála megint iljiít 
az ő általa ajánlott Rádaj' versniértékkel , 
már hát hibáinak is védiije eltakarója lett, 
csakhogy az ifju az ő jtártján maradjon. 
Csuda hogy ezt is nem kiáltá, mit szokott: 
ifjii! leveszem koszorúmat homlokomról s 
tiédre teszem. 



142 



BERZSENYI FOLYÓBESZÉI. 



III. 

Halljuk, édes barátom Kazinczyt, to- 
vább : 

„De ennek alkalmával legyen szabad 
egykét technikai intést adnunk azoknak, 
kik a Ráday-nemben gyakorolják erejeket: 
Mig a' Ilexametrista nem ismeri a' hoszszú 
syllabáknak más nemét , mint a' mellyet 
vagy accentus vagy az ugy nevezett posi- 
tio (rövid vocalist követő két consonans) 
tesz hosszúvá 's minden vocalist, mellynek 
accentusa nincs, vagy két consonans nem 
követ, rövidnek vészen: alláday-szchémáju 
Költő az accentiis nélkül álló vocalist azért, 
hogy két consonans követi , hemény sylla- 
bának ismeri, de nem ismeri hosszúnak; 
ellenben az accentus nélkül állő vocalist is 
megvonja, némelly helyen fszee- relém, 
vee-szedelme), ha úgy kívánja a' hely. 
Spondeust bátran vészen jambus vagy tro- 
chéus helyett, de a' jambust a' trochéussal 
's a' trochéust jambussal, vagy igen ritkán, 
vagy épen nem cseréli fel; az illy felcseré- 
lés elszenvedhetetlen dissonantiát csinál. 
Hlyen itt e' sor: 3Jellyet titkos bánat szi- 
vére edz — mellynek három első lábai iga- 
zán spondeusok de trochéusi hangzattal, 
holott a' versczetnek jambusokban kellene 
szukdelgetni. Tegyük igy: Szivére mellyet 
titkos bánat edz, 's a' vers oilyan a' mily- 
lyent a' Szchéma kívánt." 

Ezeket hallván, meghökkensz tudom 
velem együtt nagy tudatlanságunkon, ho- 
lott mink ezen csudamértékröl mindeddig 
semmit nem tudáiik ! Ugy vagyon, édes 
barátom, mig mink a régi mellett veszteg- 
lünk, addig mások uj világokat foglalnak 
s olly rejteményes metrumra bukkannak, 
mellynek egyik füle olly finom és kényes, 
melly nemcsak hosszú és rövid hangokat 
hall mint a mienk; de még a hangok fo- 
kait is megméri, s hall jambus- és tro- 
rhaeus-hangzatu spondeusokat, s hall hosz- 
szú-, rövid-, kemény-, fél- és középhan- 
gokat; másik füle pedig olly fonák, hogy 
a hosszút rövidnek, a rövidet ellenben 
hosszúnak hallja, a mint a hely kívánja!? 



Vagy tán még igazabban fogjuk fel e 
titkot, ha azt félsüket metrumnak tekint- 
jük: mert nyílván van az, hogy csak az 
accentusos vocalisokat érti, az acccntusta- 
lan vocalisokat pedig csak alig avagy épen 
nem hallja; mert különben hogyan mond- 
hatná a rövid vocalist hosszúnak, a posi- 
tiősat pedig nem hosszúnak, holott a posi- 
tíós vocalis kimondása még hosszabb időt 
és hangot kíván, mint az ollyané, mellyet 
csak az accentus tesz hosszúvá? 

De továbbá nyomozódhatunk még igy 
is : Ez a metrum egyfelől olly igen muzsi- 
kás akar lenni, hogy a poézis és muzsika 
technikáit egészen összezevarja, ugy hogy 
még dur mol, s tudja mi hangokat is ta- 
pogat; másfelöl pedig épen ugy gondolko- 
dik mint az egyszeri muzsikus: ha akarom 
vemhes, ha akarom nem vemhes! az az ta- 
hát, annak egész törvénye csak ez: Hogy 
jobban láttassál muzsikálni és előmenni 
mint a zrínyiverselők , pengesd a szokott 
metrumot a hol könnyen megy ; a hol pedig 
nem akar menni, ott mond: hogy a mu- 
zsikai metrumban a rövid hosszú is lehet, 
valamint a' hosszú rövid is, ha a hely ugy 
kívánja; mert természet szerint az ének 
mind a hosszút megröviditheti, mind a rü 
videt meghosszíthatja, p. o. szeerelem, vee- 
szedelme stb. 

És íme innét láthatod, mint fog ve- 
lem kezet a muzsikai metrum! Mert nem 
épen állítám-e azt, hogy az ének az egész 
beszédet elnyeli \ s nem épen annyit tesz-e 
ez, hogy az ének a rövidet hosszúvá, a 
hosszút pedig röviddé teheti? Ha pedig 
ezt teheti , a minthogy minden bizonnyal 
teszi is; tahát látni való, hogy e részben 
a muzsikai metrum az én elvemen épül és 
igaz; hanem más részről még ezen kérdé- 
seket kell megfejtenünk, ha a dolog tit- 
kába akarunk hatni , úgymint : 

1. Ha az ének avagy hely a rövid vo- 
calist hosszúvá , a hosszút pedig röviddé 
kívánja és tudja tenni , miért kívánja azt 
csak némelh' helven ? 



BERZSENYI FOLYÓBESZÉI. 



143 



2. Mclly helyek kívánják és tudják ezt 
és mellyek nem ? 

3. Kivánják-e azt valójában azon he- 
lyek, avafíy csak tűrik, az az, törvény- 
nek nézzük-e azt vagy csak szabadságnak? 
és mi a törvénynek oka, a szabadságnak 
pedig határa? 

4. Fia ez a metrum olly kényes , hogy 
a jambus mellett, még a trochaeus hang- 
zatu spondeiist sem tűri, miért tűr eg}éb 
sokkal nagyobb rendetlenségeket? 

5. Ha a jambus mellett a trochaeus 
szenvedhetetlen dissonantiát csinál ; hon- 
nét van az, hogy a jambussort, a nyugpont 
után egészen és nyilván trochaeizálva sza- 
valjuk ? s vájjon a metrum realitása a pa- 
piroson van-e vagy a szájban? 

6. Ha a hangok fokait mérjük és illy 
spondeust mint ez : látuiiT:, trochaeus hang- 
zatunak veszünk; vájjon az illyen: látánh, 
tiszta spondcus-c, avagy az accentus és po- 
sitio miatt trochaeus hangzatu? stb. 

Mind ezeket mondom meg kellene még 
fejteni, ha a dolog' egész valéjába akar- 
nánk hatni; de mivel én már gyakran ta- 
pasztaltam, hogy az illy mély dolgok soha 
sem egyebek csak czifra szókba burkolt 
semmik, vagy a mi még rosszabb, csak 
valami tulságok tulsága; tahát bízom ezen 
kérdéseket Kazinczy iskolájára, én pedig 
eléneklem Kisnek gyönyörű Nyári éjszaká- 
ját , mellyet szinlolly rosszul nézett ugj^an 
Kazinczy metrumosnak, valamint Kisfaludy 
Sándor' szép dalait; de azért mégis minden 
bizonn}'al füledhoz, és szívedhez fognak 
minden hangjai simulni. 

1. 

Csendes éjszakán járkálok 
'S hány varázslatot találok. 

Gyenge szelek, 

Falevelek , 
Holtl-beszélgetést susognak, 
Távul patakok zuhognak. 



Arnyak árnyat ülelgctnek. 
Mint a' kik hiven szeretnek. 

Hegyek völgyek. 

Fenyők tölgyek, 
Merre hold sugári hatnak , 
Csuda kéiieket mutatnak. 

3. 

Mik laknak ílt? halmok, térek, 
Gnúniok , szilfek vagy tündérek ? 

Mint bujkálnak. 

Hogyan válnak. 
Széppé, semmivé kényekre? 
Mint építhetnék ezekre ? 

4. 

De fenn, az ég üregében. 
Csillagok dicső fényében, 

Változatlan , 

Határa tlan 
Hűség ragyog, nem vak kényen, 
Hanem örök szép ösvényen. 

5. 

Alatt képek jönek mennek , 

Fenn nyomós hely van mindennek. 

Égi fények. 

Szép remények. 
Vagytok ti kétes szivemnek, 
'S útmutatók életemnek. 

Hiszen így akármellyík zríni nemű 
dalban énekben is találsz majd itt, mujd 
amott spondeust, trochaeust, s ha Kazin- 
czy részrehajlósága, neki keresztyénedik, 
úgy a Miatyáiihat is mértékes rimü vers- 
nek fogja hirdetni. 

Valóban nem egyéb Kis János íigj^elme 
itt, hanem: inkább választott szót tro- 
chaeusi ejteményüt a hol csak lehetett , de 



144 



BERZSENYI FOLYÓBESZÉI. 



meg a gondolatot csak olljan szó' oda szo 
ríthatása kedvéért össze nem zsugorítá. S 
ezt helyeselem. Igen is kényesebb fül so 
rozza most már a zrini-versnembe is csak 
a. hízelgőbb hangzatot, s meg ne eligedjék, 
mindjárt a legelószer észbejutottal. lg} té- 
rünk a megismert igazra, így nem veszteg- 
liink makacsul a régi mellett, nem pedig 
csak iíg3 , ha Kazíncz} hosszúnak vagy rö- 
vidnek parancsolt hangozatit, miként Kisre 
irá, elfogadjuk. De én még azt kérdem itt, 
kedves barátom, miért nem akarta hogy 
én még íQu koromban a Ráday nemet vá- 
lasszam, miért hagyá helyben akkor mi- 
dőn kéziratomat össze vissza corrigálta, a 
|zrini nemet nálam? Akkor ömlöttek rám 
dicséretei ilgy , hogv azokat sokalanom 
kellett. 



IV, 



Távul legyen tőled, hogy felőlem azt 
véld, mintha én Kazinczy nagy érdemeit 
nem ismerném avagy kisebbíteni akarnám; 
most is szintúgy tisztelem én őtet mint va- 
laha, s megvallom hogy ő nekünk olly re- 
mekműveket is ada, mellyek költérletünk 
örök diszei fognak maradni. 

De ha én Kazinczyban a philosophiist 
annyira nem csudálhatom, mint a poétát, 
s ha látom, hogy annak némelly elvei ha- 
misak, némelly virágai mérgesek; kivá- 
uod-e hogy én azokat ne lássam és ki nem 
mutassam; holott tudom azt, hogy minél 
nagyobb az ember, annál terjedőbbek an- 
nak hibái, s annál inkább kötelesség azok- 
nak ragadályát gátolni? Hogy ])edig Ka- 
zinczynak vágynak hibái , s hogy az ő hi- 
bái sokkal ragadósabbak, mint az ő szép- 
ségei, azt eléggé tapasztaljuk. 

Tekintsd meg lAlincrvánk' hetedik évi 
folyamának harmadik kötetét, s látni fo- 
god abban , hog) Kazinczynak életirója 
már utánazza a sirversben Kazinczynak 
azon minap ejtett hibáját, midőn a fő/felé 
helyett ezt monda: felfele ; mert ime már 



a sirversben is ott áll a mindenfele , a min- 
denfelé helyett! S hiszed-e hogy, ha a kri 
tika illyeket meg nem rő, még olly sirver- 
seket is kap Kazinczy, mellyekben nem 
csak felfele és mindenfele lesz ; de lesz még 
másfele is? 

Tekintsd meg továbbá Kazinczynak 
egy másik életrajzolatát, a magyar tudós 
társaság névkönyvében, s látni fogod hogy 
ezen csúfnevet: aggastyán, mellyct Ka 
zincz}' gunyképen ada másra, holta után, 
valami pajkos Nemesis által, visszanyeré! 
Hogy tahát még mink is, több költér tár- 
sainkkal együtt, aggasíi/ánokkáne legyünk, 
nem szükség-e nyilván kimondanunk, hogy 
az aggastyán csak csúfnév, és nem egyéb 
mint Ágoston; mert a magyarok a vén 
embert öreg Ágostonnak szokták csúfolni 
mint az öreg asszonyt vén Dorottyának , 
és csak a tótos tájakon változott az öreg 
Ágoston , aggastyánná. 

Innét van, hogy ezen nevek nálunk 
majd egészen kimentek szokásból; noha 
régi levelekben, valamint Ágoston, ugy 
Dóra, Dorka, Dóri, Doris, Doricza, gyak- 
ran találtatnak. Jegyezzük meg tahát ez 
úttal azt is, hogy nagyon hibáznak azok, 
kik Dórát Dorottyának nevezik, mert ez 
már mást minden bizonnyal csak csúfnév, 
melly mindig nevetséges mellékideákkal jár 

Visszatérvén pedig Kazinczyhoz, ne 
unj meg, ha annak még egypár ragadékony 
hibáját előhozom. Láttuk, hogy ő azon ká- 
ros balitéletét, melly szerint az irásny elvet, 
kizárólag a tiszai szóejtésre akará szorí- 
tani , már majd egészen uralkodóvá tette, 
s elég csóragot ') kellé tűrnünk, míg nyel- 
vünk' gazdagságának legtermészetesb for- 
rását megnyithatók. 

Csak ezen csekél}^ észrevételekből is 
által fogod tahát látni , mennyire kell vi- 
gyáznunk, hogy Kazinczynak tagadhatatlan 
sok szépségeivel együtt hibáit is magunk- 
ban meg ne örökítsük. Ugyan ez okból 

') Csórag annvi iiiiit: ilurung és cselőkc. Berxseniji. 



BERZSENYI FOLYoBESZEI. 



145 



óhajtanunk is kpll, lioyy annak minden 
jol)l) mii\ cit \ alainclly ii,Mzsá;;s/iM('t() miív- 
örto niinói v\áhU vizsgálat alá ncíívp, mert 
bizony soiiáig fog ő még köztünk élni rs 
munkálni. 

Akkor világosodunk M majd í'dőU' 
mint könyvhiráló fi'lol, ha kiíejlond, kit 
miért sújtott csi|)ctt, vágott ölt, vagy vi- 
rágozott fel és tövisfzott nu'g. Mert követ- 
kezetes nem volt. Egyegy embernek ugyan 
a/on müvét magasztala is, gúnyolá is. 

Ollyan volt d mint eg>- búja tavasz, 
mellyet a kertész nem mindenkor győze; 
s elég dolgot hagyott a kritikának , melly 
annak minden termén} eit igazán megakarja 
ismertetni. Illik pedig ill\ ritka elmét mind 
jobb mind bal oldalairól tisztában látnunk, 
hog_\' sok erényével együtt hibáit meg ne 
kedveljük, avagy szemeteivel együtt kin- 
cseit el ne hányjuk. 

Erkölcsi képét sokan balul ismerik. 
Előttem lebengősdi volt. Dicsekvék ^ irág, 
Dayka, Kis' szeretetével. De Kisfaludy Sán- 
dor, Horvát Endre, gr. Dessevvffy Jósef, 
Dübrentci, Kölcsey, Kisfaludy Károly, 
Helmeczi, tőle elfordulának. Sót sokban 
Szemere is. Én ó vele mindig furcsa vi- 
szonyban álltam ; mert valamint én ó benne 
a költért szerettem, eg}éb alapokban pedig 
vele ellenkeztem ; épen ugy érze o is én 
irántam. Innét lett az , hogy ő énvelem 
egyfelől a Journalokban vitázott; másfelöl 
pedig barátságos leveleiben folyvást sze- 
rctkózött elannyira, hogy számos leveleit 
ritkán g\ őzem válasszal; s mikor én iránta 
meghűltem is, akkor is gyakran próbálá 
velem a régi levelezést megujitani; a mi 
pedig igenis szép lélekre mutat. 

O benne a lelki barátság és szépirás, 
mind lelki, mind technikai értcménjben, 
valami győzhetetlen szenvedély volt. Őneki 
mindig kellett barátkozni és irni, még pe- 
dig mindig szépet és szépen írni, úgyhogy 
utolsó le\ele is, mellyet nekem utolsó évé- 
ben irt csupa píctura > olt '). 



') Kazinczy megholt l!S31l>. aug. 22d. Utolsó levele 



Volt ő benne egy kis hiúság és köny- 
ehm'í.ség , mellyek szerint baráljaival és 
egyéb tárgyaival, ugy az igazsággal is néha 
könnyelmúleg bánt s megelégedék magá- 
\al, ha valami szépet tudott nioiidani , a 
nélkül bog}' a dtdog komolyabb oldalaival 
bajlódnék. 

Fnnét van, hogy valamint az ő kriti- 
kája csak külkrítika s minden nc-zetei csak 
külszinüek; szintúgy az ó ér/elmeí is mind 
a barátságban mind a haragban nag\on haj- 
lékonyok valának, úgyhogy szint(dly köny- 
nyen bonta barátságot mint köte, s gjakran 
baráljaival ellenkedett is barátkozott is 
egyszersmind, noha mind e mellett az is 
igen igaz, hogy ő csakugyan mindig sok- 
kal hajlandóbb volt a .szépre és j<'>ra. 

így midőn a mi ronda szonett hábo- 
rúnkban, ellenem elmondá a mi szépet 
mondani tiida, csakhamar megbáná tetteit 
s igy ira nekem: „Kevélijkedcin azon sze- 
rencséimnél, lio^ij fényedet lát haltam, hogy 
engem szerettél I^'' 

Mosol) ogsz erre tudom , barátom , va- 
lamint első tekintettel én is mosolyogtam; 
de fontolj meg mindent, s érzeni fogod 
velem együtt, hogy Kazinczynak ezen lé- 
pése igen szép, igen szeretetre méltó köny- 
nyclműség vala. Mert akár g} őzőnek, akár 
meggvőzetettnck érzé magát, minden eset- 
re nagyon szép, nagjon nemes cliaraktert 
mutata, midőn megtánKidójálioz igy simu- 
la, s elhiszed ha mondom, bog) a liiu ha- 
landók között csak az illy öngyőzet is rit- 
ka erény. 

De hidd el azt is, hogy ez a szép lélek 
olly kebel felé nyujtá engesztelő kezeit, 
mellynek engesztelésre szüksége nem vala ; 
mert én bennea szépirót mindig szerettem, 
s csak azon kártékony elveit ostromoltam, 
mellyek szerint ő a magyar poézis mene- 
telét, melly a nagy rómaiak és görögök 



Berzsenyihez a nálam lévő csomóban 1820b. jú- 
lius 3il. mellyet az eii'íbeszcdbcn is említek. Ezt 
érté-e Berzsenyi, vagy volt még eg^- , 1831-ben 
írott, nem tudom. 

19 



146 



BERZSENYI FOLYÓBESZÉI. 



felé vala indulva, az istelen troubadoiirok 
útjára fordítá. 

En e/t mindenkor messzeható téve- 
désnek láttam; mert tudtam a poé/is mesz- 
szehatásait és mindenkor azt hittem, hogy 
csak annyiban emelkedünk, a mennyiben 
ama két nagy nemzethez közeledünk. O 
ellenben a poétát néha csak floristának né- 
zé, s nem látá, hogy a bölcs gűrügöknél a 
lélekképzet egészét a poézis képezé. 

Alapnézeteink illy ellenkezetébül foly- 
tak minden ellenkezeteink. De ugy hiszem, 
hogy az elüziomban a görög charisoknak 
is bényujtá már Kazinczy az engesztelő 
áldozatot. 



Y. 



Teljes igazad van, kedves barátom; az 
alkalom szó' származtatásával valóban nagy 
bakot lőttem ! A német Gehgenheit tévesz- 
te meg. De mivel mást egy erdélyi könyv- 
ben látom, hogy ott az alkalom annyi mint 
alku; tahát hihetőbb hogy ennek adók az 
ujabb értelmet. Jegyezzük meg azonban itt 
még azt is , hogy én az óta Baróti Szabó 
Dávid kisded szótárában épen ugy látám 
az alak szót magyaráztatni, mint azt én 
magyarázám, az az: annyit is jelent mint: 
szép. 

így igazad van s megismerem azt is, 
hogy ellenbirálatom gáncsolt kitételei csak 
olly tökéletlen kitételek, a millyenek több- 
nyire az aeszthetikázókéi szoktak lenni. 
Mert mig az egész aesthetika nem egyéb 
mint különféle s gyakran legellenkezőbb 
vélemények' kavarcza, 's mig annak alap- 
jai olly határozatlanok, hogy minden aesz- 
thetika , mint a' lőcsei kalendáriom lega- 
lább hét országra szól ; addig teljes hatá- 
rozatu kitételeket az aeszthetikázóktol sem 
igen várhatunk; ollyanokat pedig, millye- 
neket még ellenkezőink se tudnának félre 
magyarázni, még akkor sem, ha olly ha- 
tározott is aeszthetikánk mint a Tizparan- 
csolat. 



Botlunk, kedves barátom, minden bi 
zonnyal botlunk! De épen mivel illy bot- 
lékony emberkék vagyunk, ohajtnám, hogy 
kritikánk ne elnémító, hanem csak szeli- 
den oktató lenne. Mert jól mondja a ma- 
gyar : hogy a négylábú ló is botlik s a vak 
is talál néha patkót. 

De egyébiránt is nem nyujtanók-e be- 
szédünket szent Iván' énekévé, ha minden 
kitételünket ugy körül akarnók irni, hogy 
annak genealógiájából legkisebb perejnitty 
se maradjon ki? Én ugy gondolom, a kik 
meg akarnak benünket érteni, azok köny 
nyen megértenek ; ellenkezőinknél pedig 
hasztalan koczogatunk, mert azoktól örök- 
re el vagyunk választva. így fogom én né- 
ked Kölcsey' gáncsainak hibáit kimutogat 
ni, a nélkül hogy az ő kritikájának min 
den pereputtyait illetném : mert tudom azt 
hogy te azok egész becsét, nélkülem is jól 
érted. * 

Ugy látszik Kölcsey nem tudja azt, 
hogy mikor az aeszthetikázó a szépről, köl- 
térröl s poézisrol általában beszél, nem 
azok számtalan nemeiről, hanem csak azok 
legfőbbéiről beszél, az az: a legfőbb kül 
téri széj)röl, legfőbb költérröl és legfőbb 
poézisrol; mert ha azt tudná, nem gán 
csolna engem azért, hogy a szépet csak a 
vegyületben állítám lenni, sem pedig azért 
hogy én ezt mondám : a hol izlés nincs, ott 
poéta sincs. Van igen is, de millyen? s 
nem mondhatjuk-e azt, hogj" a költér csak 
addig költér a meddig Ízlése van, holott 
valamint az izlés, ugy az egész poézis nem 
egyéb mint szépérzés? 

De különös az is, hogy ő engem, az 
egyesnek és vegyületnek szépségeire nézve 
Engelhez utasít, holott Engel nyilván eze 
ket mondja: ,,Aus meluem Tönen und Farbeii 
alsó kann durcli schicklicUe Verhindung; Schönheit 
hervorkomiuen; sie sind die Eleiiiente der Schön- 
lieif, wie die Realitateii der Vollkominenheit. Eben 
darum nehmen .sie Tlieil an der Beneiinung, o)» 
sie gleicli an sicli, als hloss einfaclie Empfindun 
gen, noch nicht schüii sind." — Vagy tan a 
fíenenniing teszi a nagy kérdést? De én 
nem arról beszélek, hanem a dologról. 



BERZSENYI FOLYÓBESZÉI. 



147 



A mit a Hellének' költéri nyelvéről és 
lyricuniárol nioiidék, azt Bouferuock után 
mondtam s remén} h-m liofcy o utána lehet 
is hulmiket mondoi^atnunk , mert kérdésen 
kivül, Jean l'aiil mellett, a németek küzött 
ő legludúsahb aeszthetikus. Ez pedig ko- 
ránt sem azt mondja, hogy a görög költéri 
sztíejtést a príízailol csak a képletek, nj 
szavak és szólások választák cl , hanem 
nyilván kinu)ndja, hogy a költéri szóejtés 
az atticismustol független volt; kimondja, 
hogy a költéri nxelv' nendétét a költéri 
figurák csak egy részben piítolják; — ki- 
mondja , hogy valamint a németek, ug> 
minden xijahb nemzetek, sent indi\ iduuni- 
tol sem valami oskolától egyéb költéri nyel- 
vet nem várhatnak, mint holmi régi és uj 
szavak s holmi idiotismusoknak uj Jtau- 
deru-ehihét , a mi legfelebb is csak valami 
uj oskolanyelv lehet. S vájjon hogy mond- 
hatná azt DouterAVeck, ha a görög költéri 
nyelvet a prózaitol csak a képletek és uj 
szavak különböztették volna meg? holott 
természet szerint mind a' németek mind 
egyéb nemzetek képletekkel és újításokkal 
eleget Jiandcrivehchexhctweli.. 

Barthelemy azt jegyzi meg, hogy Ho-i 
merosz' n}elve egyik sz»>járáshoz sem volt 
kötve, hanem a görög njelv' különféle szó- 
járásaib(d olvadt össze; s ugy hiszem ín-l 
nét folyt a görög költéri nyel\ nek azon fó' 
jelleme, hogy valamint az atticismustol, 
ugy egyéb szójárásoktol is egyiránt függet- 
len volt. Ezért óhajtanám én hogy nj el- 
vünket egyik sz<»járásuiikoz se szoritanók,| 
hanem mindeniktől egyiránt függetlenné 
tennők. Mégis mást szememre vetik a' du-| 
nántuli szavakat; e részben is jobban tu- 
dám én tahát, hogyan kell költéri nyelvet 
alakítani össze. 

Azonban megengedj, kedves barátom, 
hogy illy szörnyű tiidósságba bátorkodám 
ereszkedni! De tudod hogy ha egyszer a 
tudósság' szent szelleme fejünkre száll, nem 
csak minden njelvröl , de még minden 
nyelveken is tudunk beszélni mint az apos- 
tolok. Nekem j)edíg épen kell valamit gon- 



dolnom, midőn olly tudatlannak néznek, 
mintha én az előttem lévő könyvből ezen 
három szett sem tudnám leírni: ennek mun- 
kái elvesztek. Egyébiránt látod azt is, hogy 
én esztendőkig lesem várom a mi nagy gö- 
rög tudósainkat; de mikor csak azt kell 
látnom, hogy: hallgatás lön Izraelben, mit 
tegyek egyebet mint: megyek a' patakhoz, 
szedem a kövecseket; mellyekkel is a cs()= 
ragos szonetthaborut iijra imígy folytatom: 

1. Iszokratesnek, Cicerónak s az egész 
mivclt Etiropának példája (mivel csak pél- 
da, még pedig igen helytelen példa) sem- 
mit sem bizonyít. Iszokratesz olly gubó 
volt, hogy egész életét egykét oratiójának 
cziczomálásával tölte el , nem csuda ha 
ezen bohóságból ragadott valami Ciceróra, 
s nem csuda ha a nép gyengébbel kedve- 
ért néha illycnekhcz is fol} amodott; de az 
volna csuda, ha illyenekre a Cátok ezt nem 
mondták volna: „Oh mell} nevetséges con- 
sulunk van!" Cicero, Kazinczynk' ítélete 
szerint is, csu])a hiúságokból volt g} urva. 
Vájjon tahát, ha az illy hiu gyuradékok 
ann}íra vetemednek, hogy még a prózát 
is rimezik, következik-e onnét, hogy poé- 
zíánk minden hiu cziczomák' gyurománya 
legyen? — Nem kell-e inkább Cátoval a 
feimebbit kiáltanunk, vagy Quintiliáiinal: 
„oinaliis, virilis, íorlis el sanctus sit, nec effe- 
ininntam leviíatciii , nec fiico eiiiinen(em colorem 
auiel, — sanguine et viiibiis niteat!" 

Az európai miveltségröl , aeszthctikai 
tekintetben, mit mondjak egyebet mint a 
mit Anaxílausz a bujálkodó görög muzsi- 
kára monda , esztendőnként uj csudákat 
szül mint L} bia. Mert a' mi nem az okos- 
ság' rendíthetetlen őrök törvén} ein, hanem 
a divatvadászók szeszélyein éj)ül, az ter- 
mészet szerint csak divat báb, állandó 
nem lehet. Ki nem látja pedig , hogy e 
részijén Európa, Madame Mode capricei- 
nak bábja? 

Ugyan azért, mivel én épen ezen Ma- 
dame ellen indítám a pert, azt maga mel- 
lett bizonvságul bé nem vehetem, sőt újra 
10* 



14S 



BERZSENYI FOLYÓBESZÉI. 



csak azt mondom Cátoval : zabolázzátok 
az er<»tlcn teimészetet és szilaj állatot! az 
az: a divatot. 

2. ,,A' lyrai költclemhen elóTorduló 
mértékek, iií^y mond Kölese}, nem birnak 
olly tökéletes modiilatióval (mint a' hexa- 
meter és jientameter) még is sok van köz- 
tük , mell\ ek a' rimelést el nem fogadhat- 
ják. Az askle|)iusi és alkeiisi verssor' végén 
álló daktjliis lehetetlen hogy kedves hangú 
rimet fogadhasson el; mert a' daktyliis' mo- 
dulatiója nagyon sebes hanyatlásban száll 
lefelé, 's az egész verssor mind a' két mér- 
téken különben is igen egj forma hangokat 
ád , 's egyik sor a' másik után jóltévő kii- 
líMibféleség nélkül következik, 's a' dakty- 
liis' sebes hanyatlásában álló rimtől még 
unalmasb folyamatot kölcsönözne." 

Én ezekre csak azt mondom , hogy 
mindenik formának modulatiója tökéletes 
a maga nemében; shavalamellyiknek szűk 
sége lett volna a rímre, jobban meg tudták 
volna azt a görögök rímezni mint mink. 
Ha pedig az asklepiiisi és alkeusi fornuí- 
kat csak azért nem szabad rimeznünk, mi 
A el a verssor' végén duktxliis áll, ugy ÍIo- 
rátznak es Pindárnak minden formáját kö- 
n\'en leoninus versekké emelhetjük, holott 
a sor' végén alhí daktylus mindenütt sza 
hadon lehet: — o — E])itritus tertius! 
Őrizzetek grátziák illy emelkedéstől! 

De itt még több kérdeni valónk is van. 
j Ma a' hexameter és pcntameter azért nem 
fogadhatja el a rimet, nuvcl modulatiójok 
itökéletes; hogy fogadja el a metrumot a 
[rinies vers, holott ennek épen az a hibája 
iliogy igenis éneklő? s ha a daktylus a ri- 
|met el nem fogadhatja; honnat van az, 
jhogy az olasz formák tele vágynak dakty- 
jlus végzetü sorokkal, \). o. Széniére' szo 
'nettjében: erezet — felé rezet ; Ynrázske- 
' zet — emlékezet ; bájolod — fátyolod stb 
Van tán itt is a Beueninin^ határoz.' S váj- 
jon ha az askle|)iusi és alkeusi sorok' egy- 
formasága unalmas; mi jóltévő különféle- 
ség van a jambus es jambus között? van-e 
egyformább versiorma ezeknél ? s Aajjoii 



ki tudná azt megbizonyítani hogy a heva- 
meter és pentameter' modiilatitíja tökélyesb! 
mint az ódái formák ? 's ha ez ngy volna 
is, vájjon a fclettébbi czi(;zonia illcndőbb-c 
az egyszerű széphez? ez épen olly gondo-' 
lat, mintha azt mondantík, hogy nem a 
szép, hanem az idomtalan leányhoz illik a 
cziczoma. l 

3. „Szép-e a művészi kézből csupán ^ 
fekete színnel de lelkes vonásokkal jött 
rajzolat? És ha ez szép, megakadályoz-' 
tatja-e szépsége által hogy az olajfestésnek 
ragyogó színei szépek ne lehessenek?" ' 

lm melly szépen vágja Kölcsey maga' 
alatt a fát! — Távul legyen! sőt én is azt 
mondám hogy magában mindenik szép le- 
het. De itt nem ez vala kérdésben, hanem 
csak az, hogy minek az a művészi kézből 
jött fekete rajzolat, az az metrum, ha azt 
az olajfestés' ragyogci színeivel, az az, a 
rímekkel , bemázoljuk. 

Nem csudálod-e, kedves barátom, hogy 
a festett szobrot még Kölcsey sem érté meg ? 
Pedig az illy hasonlatosságok épen csak 
arra valók, hogy azok által a' dolgot még 
a gyengébbek előtt is érthetővé tegyük! 
Pedig reménylem ha senki nem is, ő csak 
jól megolvasta írásomat , mellyet én min- 
den tehetségem szerint igyekeztem érthe- 
tővé tenni ! Az olajfestés a szobrot csak 
bábbá alacsonyítja, de a fekete rajzolatot 
egészen semmivé teszi. Ez tahát még in- 
kább kimutatja a dolog' czéltalanságát mint 
amaz. De jól monda korunk' Argusza/ea/* 
Vaui, hogy a tudósoknak hasztalan irunk 
egyebet a magokénál. 

Vessük össze , úgymond továbbá Köl-j 
csey, a Hansí Sarlisok' méretlen sorait a 
Bürgcrí szép modulatíóval ; Zrínyink' rend 
nélkül következő hangjait Daykának szép 
zengéseiyel stb. 

De én ugy gondolom nem ezeket kell 

összemérnünk, hanem vessük össze Falu- 
dít, Ányost, Téli Takácsot, Szab<) Lászlót, 
Kist, Himf\t stb. a mi szonottistáinkkal, 
tahát látni fogjuk, hogy amazok mívcltsé- 



BERZSENYI FOLYÓliKSZÉI. 



lií) 



güiik hujiialáhun, a nyelvnek minden ktW.ü- 
letlcnsrge nu-ilcll, csak lianiur, nem nia<I- 
rigálokat , lianeni sAv\t könyveket adának ; 
ezek liedig a nu-gnelic/ílelt versformák 
niiat(, a/, rlohhre meni ludoniány «''s nyelv- 
ké|>/.el mellett is, ha mi figyelnn-t nem éi- 
dendű csekélyei adhatnak is, arra is rsak 
a/, van irva: ,,Non lectore In is ojtns est, 
scd Apolline lihris." Mert hixon} os a/, 
hogy a mi rimlelen nyelvünk a' scandált 
rimes versckt-t l'idöttc nn-fi;nehe/ili , s v\>v\\ 
nem csuda hog> kollcreink kén\ telének a 
gondolatot és hes/.édet minden kigondol- 
hat!) s/.ahadságokkal elf'orniiitlanítani. Mit 
ér pedig a ví-rsmu/sika , ha egj szer a he- 
sxéd és gondolat formátlan .' és a heisd mo- 
dulatío nyckeg? 

ííogy olly észlangok mint Kazinczy és 
Kisfalud) Káról nem csak az (dasz formá- 
kon, de a tőlíkon is által tudnak Inini, 
azt én j<»l tudom, de v/. a d(dgot j<ná neni 
teszi; mert azt is tu<lom, hog) azon sza- 
badahh formákhan még töhliet tuilnának 
tenni, s tudom hogy az a háj, mell\el azok 
hirnak, nem a nielrumlxd, hanem egyedid 
a n\elvtani gondlxd fol} ; ezt a hajt pedig 
a szabadahh forniákhan még fennehh tö- 
kélyre vihetnék. Ez lenne azután a vahídi 
haszon, nem pedig a dolog' kérgének czél- 
talan mestcrkélése; a minek természet sze- 
rint csak azt a hasznát vesszük , hogy a 
legjohh fők a poézistol elidegenednek s 
maludnap csak azok fognak énekelni, kik- 
nek johb volna hallgatni. 

így tahát látod azt, kedves barátom, 
hog> az ellenem indított keresztes szonett- 
háhoru magúmat ng}an a leggenialisabb 
czimerletekkel felruházott; — de okaimat 
epés ellenkezőim csak lálák , mint Tacitus 
haragos németéi u római légiókat. Ira dc- 
nudat. 

Igenis, az izlet vak, változó és vál- 
toztatliat('> mig azt nem az okosság, hanem 
csak a divat intézi. Volt idő, mellyben a 
leoniuiisoh nekem is tetszenek ; mert mi 
nem tetszik a gjermeknek és a gyermek- 
üregnek ? így látjuk azt, hugy mindenkor 



voltak és lesznek mind oll\ g\ ermekizlelíi 
Ituiltauk , kik a szonettet «-posy,iiak nézik, 
mind pedig <dl\ keintMiy Jvon l'aiiloli, kik 
a szonettet klastromi halcsiirkának , Itahe- 
lais' pel -szonett jenek , csórg<» sapkás vi- 
téznek, a szonettislákat pt»shadt sert áruló 
csordásoknak c/imezik, a szoiwltnek kút- 
fejét |)edig a h'-lek' legnag\ obb Ínségeiből 
magyarázzák. 

De é"j)en azért nii\el izlelíiiik iil\ \ak 
és \ál(ozó, kötelessége a jólakaró ircinak 
nemzete' izletél a \ ak és szünet nélkül \ ál- 
tozó divat g> ermekkén} (■ alul leiszabadí- 
tani 's annak törvényeit az okosság' t'irök 
ttirvényeivel harmóniába liozni. 

Illy czé-llxd mondtam é-n a miket mond- 
tam. S mivel ebillem a |)('l(la é's csfJrag 
semmi esetre okero nem lelu'l ; újra csak 
azt nuMidom : tnimUn srajidtill rinns vers, 
születet f leoiiiiiiiS rers ; a leoiiiitits versen 
jjeilíg crtei/i, az ezt kezdett, akár JId. Leo 
pápa (OOSA.j akár más Leo százévének min 
dcti névvel nevezendő tztdenségeit. 

Igaz ngyan, kedves barátom, hogy az 
illy szörnyű ])arado\undioz nekem nincs 
(dly zsondiék]jar('(kam mint Jean Jac(pics 
Itonsseannak, s hypocliondriám sem hágott 
\ olt oll\ genialis tetőzetre mini azé, ami 
pedig niegn\ omorila, már azon túl adott 
bennem a rhabarbara, ez az nn/eitm sola- 
tium eriiditornm , és, hogy jó kedv<niet, 
a nn , éj)en nntst nu'gszáll, ne gy«'plózzí'm, 
tudományom is csak (dlyan j('tzanszerü ter- 
mészetes ész mint azoké szokolt lenni, kik 
oll>anI'elhe féle közmondásokkal élnek asi 
én eg) ik tárgyam, a gazdálkoílás körül; de 
mind a ntellett reményiem mégis, hogy ve 
led egvült lesznek mé-g olljan, tisztán egy 
szerű mag) árok, kik az én szomorú szo 
nettháboriim' tob<nzóiban megértik a ma- 
gok IJibariját és annak Hal vágását. 



150 



BERZSENYI FOLYÓBESZÉI. 



VI. 



Nincs ravaszabb szeinbekütd mint a 
felekezeti düh; s hidd nekem, édes bará- 
tom , hogy ez a felekezeti düh , irodalmunk- 
ban a Pandora' iskatiilája! Ez teszi azt, 
hogy még a legszemesebb müvitélő is a 
rosszat jónak, a jót pedig rosznak tekinti. 
Mert hogy valaki felekezete' kedvéért magát 
az örökkévalóság elótt tudva csalárdnak és 
bohónak bélyegezni akarná, azt csakugyan 
nehéz feltenni. Noha igazad lehet annyi- 
ban, hogy lehetnek olly nyomorék epetüm- 
lók is , kik készek magoknak ártani csak 
másnak árthassanak. Azonban én leginkább 
csak azt hiszem, hogy kritikánk' legtöbb 
hibája tudatlanságtol van, s valamint egye- 
bekben, ugy e részben is mind eddig csak 
a mi örökös grammatikánkat űzzük-fiízzük. 
Ez a szó illyen, amaz amolljan, ez a rim 
avagy metrum jó, amaz nem jó s igy egész 
kritikánk csak küikritika, a mi pedig bei- 
kritika nélkül nem adhat egyebet egyoldalú 
ítéletnél; mert valamint a leglelketlenebb 
verselőt külsemmikért magasztalja, épen 
ugy a leglelkesebb müvet külsemmikért 
ócsárolja. 

Innét van, hogy az illy kéregkritika 
mellett poéziánk' külmüve előbbre ment 
ugyan, de annak belmüve, az egészen külre 
függesztett figyelem miatt minden bizony- 
nyal bukott. Valódi kritika csak az, melly 
a külkritikát a belkritikával egyesíteni tud- 
ja; s tudja hogy a legfőbb poézis a kül és 
bel tökélyek' harmóniájában áll ugyan , de 
mégis leginkább a lélekre függeszti a figyel- 
met. Mert tudja hogy a valódi poézis maga 
a lélek, melly valamint mindenben, ugy 
a poézisben is felül van a testen emelkedve; 
s tudja, hogy a poézis muzsikál ugyan a 
fülnek is, a mennyire a lélek' fennebb czél- 
jai engedik, de azért korántsem fülmuzsi- 
ka, hanem legbelsőbb lelki muzsika, azaz, 
a gondolati, érzelmi és képzeleti tökélyek' 
harmóniája; s tudja, hogy ez a harmónia 
a szépkritikának legfőbb tárgya, a fülmu- 
zsika ellenben csak olly elmaradható kül- 
ség, melly nélkül a poézis egészen el is 



lehet, mert minden rim és metrum nélkül 
lehetünk nagy költérek, s lehetnek még 
olly nemzetbeliek is, kiknek nyelve egé- 
szen muzsikál lan. 

Ne véld azonban innét, hogy én a 
nyelvnek és versnek küldiszeit , kevésre 
becsülném ; sőt igen is nagyra teszem azo- 
kat , hanem csak azt óhajtanám , hogy a 
lelket azokon még is felül emel nők, s hogy 
már egyszer kritikánknak valami lelkiebb 
irányzatot adnánk; mert ha örökké csak 
a fülmuzsikával bíbelődünk , mi lehet ugy 
poéziánk egyéb mint üres fülmuzsika? 

Hogy tahát gondolatimat egészen bird, 
jer vegyük birálat alá némelly magasztalt 
költeményeinket, legelsőben pedig Dayka' 
„Homályos bánatját." 

Én a küikritika' messzevitelét jónak 
nem tartván, e részben Dayka' daláról csak 
ezeket jeg3^zem meg: 

1. Az illy rimek: nem vehet és gijilko- 
lója leit, ugy szinte: enijhitsen , adj, és 
keményebb vagij , olly költérnél, ki a mu- 
zsika' kedvéért a leoninus vers' nyűgeit 
ölté fel , olly hiba, melly a békóban botor- 
kázó lábat nyilván mutatja. 

2. Az illy szólások: előre érezésim, 
régezés , örömhönyű, épen ollyanok mint- 
ha, Decker szerint, a német költér igy mu- 
zsikálna: „Als min das Siiíieneípiu (les Königs 
henmsser gekomiuen , Gehcle Hinz aiif ihn , und 
driickete ihme die Hiinde." A költérnek van 
szabadsága a nyelvet szebbíteni, de nem 
csufitani. Az előre érezésnél szebb az előre 
érzés, ennél szebb az előérzés, még ennél 
is szebb pedig az előérzet, s igy van a do- 
log ezekkel is: régezés , végzés, végezet és 
végzet. S vájjon költér-e az ? ki a legszebb 
helyett a legrutabbat választja? — Igy az 
ürömliönijiire nézve is, nem szembetűnő 
iztelenség-e a három ö ö ö mellé még egy 
negyedik ii-t is szükség nélkül és szokás 
ellen elékoholni? De ezen sora is: Melhj\ 
ön-nyugtának gyilklója lett , sokkal szebb 
zengzetü lett volna igy: Melly ön-nyugalma 
gyilkolója lett. 



BERZSENYI FOLVÓBESZÉI. 



15 1 



A dalnak belsu hibái még kiáltóbbak, 
ugyanis: 

t. Homúli/os bá/iftt diilja lelkemet. Ez 
nyilván vabi ciicnmondás. \ an titkos bá- 
nat, olly bánat t. i. , nielljct csak magunk 
tudunk, másokra ntízve pedig titok; de 
homályos bánat nincs, mi>rt a homályos 
azt mondja, hogy magunk se tudjtik Jól 
mit bánunk, a bánat pedig olly megbatá- 
rozott érzós, mclly szerint mindenkor n\ il- 
ván tudjuk mit bánunk; kivált ha a bánat 
olly nagy hog> lelkünket dúlja. Mell\ kép- 
telenség azt bomáixosnak mondania Hal- 
lott \alamit Dayka a lunnályos érzésrid, s 
azt gondolta: ha van homályos érzés, van 
homályos bánat is! 

Hogy pedig ó a homályossal nj ilván 
azt akará mondani, nem tudja mit bán, 
mutatják ezen szavai: Talá/i ujiilnak régi 
szenvedésim ; Talán tündér előre érezésim 
Rémit iieh s iij lent hétinj a végezet. Azon- 
ban midőn igy egészen elhitet bennünket, 
hogy az ó bánata homályos, s midőn ig}' 
az ő homályos bánatát untig elsirja, só- 
hajtja, jajgatja és a//gatja, eg} szerre meg- 
hazudtolja magát s nyilván kimondja, hogy 
dtet titkos bú öli, hogy szíve önnyugtá- 
nak gyilkobíja, s hogy neki keserves kárai 
vaginák ! ? 

így az egész dal csak azon ellenmon- 
dást nyesi-nyuzza és nyújtogatja, melly 
már ezen két szóban: homályos bánat, nyil 
ván sikolt. Innét van, hogy aniuik egész 
lelke nem eg\éb mint íztelen és értelmet- 
len érzelődés: olly Íztelen, hogy abban a 
bánat, bú, dúlt lélek, kétséges szív, sebes 
szív, szenvedés, érzés, rémülés, sirás, elfoj- 
tott sóhajtás, néma jajgatás, rejtett ah, ó 
és Jaj egymást érik s az egész dalt gyer- 
meknyefegéssé alacsonyítják: s olly értel- 
metlen, hogy abban ill} különféle ideák 
mint: homályos, titkos, előérzet, bánat, 
szívbajok és károk, egészen összevág} nak 
zavarva, melly azt mutatja, hogy a költér 
maga se tudta mit akart, mink pedig még 
gyanítani se tudjuk mit jajgat. Halljuk a 
gyermeket nyefegni, de mivel nem tudjuk 
miért nyefeg, boszonkodunk. 



Ez a bisztoriája mind azon muzsikás 
verseknek, nu'll\ek majd érzebídve, majd 
ábrándozva nuizsikálnak füleinkbe, a gon- 
dolat' tökélyére ellenben semmi gondjok, 
de ez még azoké is, mellyekben >an ugyan 
gondolat, de burkolt és homályos; mert 
kinek van kedve rágfxlni olly kidtér bu- 
rokján, ki még azt sem tudja, hogy a poé 
zisnak fő gondja nnnden lehető kellemmel 
és elevenséggel a gondolatot lélekből lélek- 
be bájolni, s nem tuilja, hogy a költér 
csak idétlent sznl burokban? 

2. Keserves károk. A magjar, szíve' 
sérelmeit, károknak soha nem nevezi (va- 
lamint annak örömeit haszoiuiiuik nem 
mondja; mert kár és haszon igen mégha 
tározott érteményüek), mert azokon csak 
testi javainak sérelmeit érti. Dayka tahát 
itt is csak azt mutatja, hogy még a nyelv 
nek mindennapi értelmére nézve sem volt 
tisztában; a költér pedig csak ugy költér, 
ha annak nem csak níindennapi értelmét, 
de annak legbelsőbb szellemét is birja. 
Vagy tán valóban kárai voltak költérünk- 
nek ? Lgy de akkor nurevaló a homál\os 
bánat, titkos bií s öngyilkobí szív? .\vagy 
költér-e az a ki kárait igy sijja, rijja, jaj- 
gatja? A költér „fures ct iiu:endia ridet ," 
s nemcsak kárain, de még a maga világán 
— a szivén is ugy felül van emelkedve, 
mint egy Isten a világon. Imiét a költér, 
józanság s a legzajlóbb szenvedelmekben 
is örökké szabad objectivitás, mellyek nél- 
kül költér nincs. Az a pipes rejtett ah, 
az a sok homályos, titkos, rejtett , fojtott, 
néma jajgatás, öngyilkolás a prózai ke.-íer- 
res károkkal épen olly összeillő ideákat 
adnak, mint ezen somogyi óda: A te szok- 
nyád ollyan tarka. Az egeket hasogati. 
Tarka szoknya hasogatja az egeket! 

3. Lest hány a végezet. Hiszed-e ked 
ves barátom, hogy itt ismét tarka szoknya 
hasogati az egeket? Gondold meg csak, 
hogy a végzet avagy fátum a költéri vi 
lágnak legfőbb istene, s hogy ez a költéri 
világ' kerekeit intéző legfőbb poétái isten 
itt lest hány, az az, ugy jelenik meg mint 



152 



BERZSENYI FOLYÓBESZÉI. 



egy lest hányó madarász! s fogod látni, 
hogy ez a les iiáiiyás nem egyéb mint tarka 
szoknja legfuíbb istenen! Hol itt a kültéri 
világszemléletnek legkisebb árnyoka? A 
hol pedig ez nincs, ott természet szerint 
egymást éri a sok rejtett ah, ó és Jaj. 

4. régezésf örömhönijüt nem vároh 
— De ennyi jaj , de ollij keserves hárok , 
de ez emésztő hú e/njhitsen! Adj csak egy 
hönycsejipet méltó bánatimnah. A' mit a 
költérek már tubb ízben szépen kimondták, 
itt olly burokba van keverve, hogy alig 
tudhatni, kitől kér könycseppet bánatjának, 
a már régen elfeledett végzett öl-e, vagy a 
sok jajtol, kártol és bútól? S nem idétlen 
mesterkélt gondolat-e azt kivánni, hogy a 
sok jajok, keserves károk és az emésztő 
bú enyhítsenek? az az, ajaj, kár és bú 
enyhítse a bút? 

En tahát, a mint látod, édes barátom, 
ezen dalban semmi jót nem lelek, sót nyil- 
ván azt hiszem, hogy nem egyéb az mint 
egy legmélyebb h} pochondriába sülyedt, 
zavart lélek' arczvonala. Nézd össze ezen 
dalt Révainknak ezen szép és hasonló tár 
gyu dalával : Mi kesergő sok gondolat stb. 
s látni fogod a poéta Révai és a nempoéta 
Dayka között a végtelen különbséget; látni 
fogod , hogy Révai minden szomorú arcz 
mellett is ömled , emel, énekel s olly köl- 
téri világnézetet ád, mellynek képei fá- 
tyolba vágynak ugyan vonva , de fátyol 
alul is mosolyognak reánk. Dayka ellen- 
ben csak magát mutogatja , az ó képe pe 
dig, a mint már láttuk, nem mutogatni 
hanem igenis rejteni való; látni fogod, 
hogy Révai sem ád ugyan költéri gondola- 
tot, de mivel érzelme csak szép közép- 
szerre szállított aeszthetiás szomor, kép- 
zelete pedig tárgyról tárgyra repdez s egy 
elvesztett szép világot fest, (ahát a keserűt 
édessel vegyíti s mind szivünket mind kép 
zeletünket két világ között lebegteti. Dayka 
ellenben , a nélkül hogy elménknek vagy 
képzeletünknek legkisebb játékot adna, 
csak a maga aeszthetiátlan jajvilágába sü- 
lyed és síilycszt. Guzmics, Kazinczynak 



csak mint szóleső udvarlója láthatá mind- 
járt legelüszer is a Parnasszuson Daykát, 
hanem az igaz, hogy csak kapusnak vévé, 
Ilerder bölcs ka])utjába fogódzkodva. L. 
Felsőmagi/, orsz. Minerva 1826, 4. negyed. 



VII. 

Paroláznék kedves barátom , hogy ne 
ked itt Vásárhelyi' költővágyása fog eszedbe 
jutni, s valamint azon, ugy Szemere' Tít 
kos vidékén sejted a Dayka rokon arczvo 
natok' összefolyását. Igenis, ez a sokat je 
lenteni akaró és semmit nem jelentő, ez a 
titkos homályu üres arczvonat, valójában 
nagyon terjed poéziánkon , s félhetünk, 
hogy maholnap minden verseinkre csak azt 
kell mondanunk, a mit Döbreuteink Köl- 
csey' verseire monda: látom a 2)oétai fel- 
lobbanást , de nem érfetn. 

Mond meg nekem, mit rostáljon ott 
a belkritika, hol meghatározott gondolat, 
az az, mag nincs? a hangokat? — vagy a 
beszéd' virágocskáit? — Látom Szemeré- 
nél a szép szólásokat: elődbe sírnak bús 
szemeim, messzenyögdelő sziv, lángoló szív, 
melly feléd dobog , messze-sirás' titkos biz- 
tatója stb.; de mivel nem tudom mire va- 
lók ezek, s nem tudom mi az a titkos, 
ismeretlen, testtcleu bájvidék, varázserő s 
végremény; tahát az egész dalt csak ollyi 
hangicsálásnak látom , mint mikor a mu-, 
zsikus hurait próbálgatva szép hangokat 
ejteget ugyan, de még semmi bizonyos nó- 
tát nem játszik. Mert én itt semmi határo- 
zott gondolatot nem Iátok, a poézishoz 
pedig nem csak gondolat, hanem ugyan 
csak szép gondolat kívántatik. 

Ila tudnám mi lény után eseng a köl- 
tér, megbírálhatnám mind a lényt mind az 
esengést; de így legfelebb is csak azt mond- 
hatom, hogy valamint minden szenvedel-[ 
meinkre, ugy az csengésre is áll a: fiil qtiid 
nimis. Itt pedig látnivaló, hogy igenis mér- 
sék telén escugés mutattatik. S vájjon ki- 



BERZSENYI FOLYÓBESZÉI. 



153 



fejti mog a/.on oilciimundást, midiin az 
esengő az esengés' legnagyobb pathoszában 
igy kiált fel: Nem! nekem kiváiiságim sin- 
csenek. S óhajtok mégis várok és reméllek. 

így kellé V dalára is azokat 

inondanon) a miket már mondottam. Csak 
azt ismétlem itt, liogy én vahíban meg nem 
foghatom, hogy látá azt Kazinczy ])ompás 
járdalatii dalnak } 

Térjünk tahátKazinczynk'első szonett- 
jéhez, az legalább ád rostálni való magot. 

A gonosz Ate, ki többnyire minden 
magasb ihletű költért meg szokott cziba- 
kolni, megszabdalá ami kedves Kazinczyn- 
kat is, de utóbb ótet megvigasztalá Érosz. 
S ez a dal' tárgya, melly nagyon szép tárgy 
ugyan , de még szebb volna , ha a rút Ate 
helyett a sors' avagy fátum' koltéribb esz- 
méje maradt volna meg. Csakhogy ehhez 
a fene, vak, vad, dühödt szabdalás és kap- 
kodás még iigy sem illettek volna, mint 
amahoz ; mert ezekkel ugy jelent volna 
meg a legfőbb költéri isten mint medve, 
mellyek azonban Atchoz jól illenek. 

De itt még az a kérdés, hogy az a 
legprózaibb érzés, az önszeretetböl folyó 
boszuság vagy harag, mcilyet azon boszus 
kifejezések lehelnek , üsszeférhetó-c a sze- 
relem' legédesb érzelmével , Erósz' leg- 
szebb mythoszával és azon legfőbb ideali- 
tással, melly szerint illy kis dalban Erósz 
megjelenik, munkál és beszéli Én részem- 
ről azt érzem, hogy ezen egészen ellen- 
kező érzelmek nem adhatnak egyebet mint 
arabeszket. Van szomor édes, de harag 
édes nincs .- van nemes , de azt nem önsze- 
retet és erőtlenség adja. Itt pedig, lanka- 
dásbol lankadásba dülés, erőtlenséget fest, 
melly a haragot erőtlenség' zugolódásává 
teszi , s az erőtlen emberiségnek legpró- 
zaibb képét mutatja. 

Nem csak a roszúlhangzás miatt jobb 
tahát : ájulva ájulásnál, a lankadás, hanem 
leginkább azért, mivel ez nem mutat olly 
nagy erőtlenséget mint amaz; mert mon- 
dom nincs prózaibb kép, mint az erőtlen 
emberkép ! 



így a dalnak végsorában a sors helyett 
a vad, részint jobb, részint rosszabb: mert 
a sors és Ate ') nem egyek, hanem egés/en 
különböző eszmék: rosszabb mert ez ismét 
megiijitja a dalnak legléleh-sb hibáját, — 
a boszuság' érzelmét, melly az újra előho- 
zott csapkodással együtt mintegy ellent- 
mond a csak most kijelentett enyhületnek 
s az egész dalra ujolag prózai homályt vet. 
Én tahát e sort igy változtatnán): Nem érzi 
lelkem mait fájdalmait. Ez eg\' kis nju-, 
galmat öntene az egészre s éreztetné a meg- 
jelent istent. 

Igj^ van az midőn a költér azt hiszi, 
hogy a ki szonettet merészel írni, ne fog- 
jon soha más órában munkájához, mint, 
midőn lelke valamelly lágy, komoly érzés 
által hatalmasan elfoglaltatott; s azt hiszi,' 
hogy a szonett-Íráshoz , forróság, hévség, 
olvadás es olvasztás kell. 

Az olvasztás igen is jó, de én azt hi- 
szem, hogy csak olly költér tud olvasztani, 
ki ön érzelmein felül van emelkedve. Mert 
csak a nyugott lélek szülhet tökéletest; 
a hatalmasan elfoglaltatott pedig ne lantjá- 
hoz Apollónak, hanem füveihez nyúljon; 
holott tudnivaló az, hogy a lélek' egész- 
sége a szabadság, betegsége pedig az el- 
foglaltság. Tánczoltatja, játszattatja érzel- 



') Áte, a göröp istenek mesctatia szerint az ember-, 
nek csak nyomorba keverésében g^ünyörködütt. 
Lttae istennek, Zeusz leánjai, védek az üUIüzüCtet 
ellene. Homér Iliászában ez emberüldő Ate, Zeüsz- 
nek sem engedett, s azért o istensége, men_vjé-| 
böl kilüké. Sortén névvel volt a jiogány rómainál; 
némi hosszukó s négyszegű fácska-gümő, vagj, 
agyag giibacs, mellyel sorsoltak. Sorles hoviert- 
cae és vírgiliimae , mid.m a római valamit teendő, 
volt s nem tudta mihez fogjon, felüté a költért, 
s a melly soron megakadott szeme, abból tön nia-| 
gvarázatot. A keresztyén majd bibliájával bánt| 
igy s lőnek : iinrtes hiblicae , sanctoritvi. Herzse- 
nyi itt a magyar sors-ot vévé, mi nyelvünkből is] 
látszik gyökerüknek, miként bor-s, gyor-s, hár-s, j 
nvár-s , ör-s , per-zs, nyer-s. Értelme ennek a ró- 
mai Fátum, fiiri-tó\, a mi, úgymint a stoikusok 
szerint, ki van mondva emberre, azt el nem ke- 
rülheti , az őt ntul éri. Magyarul Sándor István- 
nál azért: érclem. Dbhrentei G. 

20 



154 



BERZSENYI FOLYÓBESZÉI. 



meit a költéri lélek , de csak ugy mint pa- 
ripáját a lovag; s ha egyszer az érzelmek 
játszattatják a lelket, már akkor azok a 
lovagok , a lélek pedig paripa. Plató' bor- 
zas fülű lován nem csak a rut szenvedel- 
meket kell érteni, hanem minden érzel- 
met ; mert minden érzelem csak addig 
szép , mig azokat az okosság' kantára tán- 
czol tatja. 

Mi szebb mint a szerelem, mi lehet 
édesb mint Himfy' dala? mégis azt látjuk, 
hogy mi hely tt abban a szerelemnek olly 
szertelen fokozata festetik, melly szerint 
a szerető, kedvesével együtt ordítva vizbe 
akar ugrani, vagy midőn magát a meny- 
kővel izre porrá töretni kivánja, azonnal 
érezzük, hogy a szép' határa egészen által 
van hágva; noha pedig minden szerető szív 
érzi azt , hogy azon érzelmek igaz érzel- 
mei a szerelemnek, de mégis mivel azt 
mutatják, hogy a lélek nem bir érzelmei 
vei, nyilván megszűnnek szépek lenni. 

Ez igy lévén a legszebb érzelemmel 
látnivaló hogy a nemszép érzelmekkel még 
inkább nem szabad szertelenkedni. Midőn 
Priamusz, fijáért porig eseng, örömmel érez 
zük, hogy a legszentebb érzés — az atyai 
szeretet, a királyi büszkeségen felül emel- 
ikedik; midőn Achillesz Patrokhiszért ma- 
gára port hány, megengedünk a barátság' 
jszentségének, az akkori szokásnak és vad 
jbajárnak ^) , s azt súgjuk Platónak hogy 
:ezek nem szenvedelmek, hanem erények, 
jaz erények pedig néha nem csak az illen 
időségen de bizonyos mértékben még az 
okosságon is felül emelkedhetnek. 

De nem igy a dolog a költér aprólék 
bajaival, szenvedelmeivel. Említheti a köl- 
tér a maga bajait, de ne azért, hogy részt 
vegyünk azokból ; nem azért, hogy a poé 
zist siralomházzá vagy leukádiai ugrássá 



') Bajff> szót hayink helyett Berzsenyinél magúnál 
találáni s haidviiak Írásával, mint megvolttal meg- 
levővel , hizonjosan baj«o/-nak nnkoznsát akarta 
kerülni, \gy lelem kéziratában már itt: ere'iii/t is. 

Döbrentei. 



jajgassa , hanem hogy Horátzként minden 
szenvedelmei köztt érezze és éreztesse ezt: 
„ei mihi res , non me rebus submittere co- 
lior ;'"'' mert az illy harmoniás emeltségü 
élek' jelenete a legfőbb költéri szép. 

Ezért kiáltoznak szomszédainknál any 
nyit a szépirók a subjectivitás ellen és az 
objecti vitás mellett; ezért mondja korunk' 
pajkos Arisztotelésze: hogij nem hánykódó, 
hanem siktevger tührözi a mennyet. A mit 
azonban nem annyira a poézisra, mint a 
költérre kell alkalmaznunk. Mert bizonyos 
az ámbár, hogy csak olly érzelmeket fest- 
hetünk, a millyenek bennünk megvagynak 
vagy megvoltak; de az is igaz, hogy ér- 
zelmeinket csak akkor tudjuk poétái nó 
tára tánczoltatni, mikor legjobb izün do 
bányzunk; a poézis ellenben mutathat Vol- 
kánt, csak Pompejit és Ilerkulanumot el 
ne borítsa , mert akkor maga Kazinczy 
szerint: iszonyodunk és fiitunk; mutathat 
hánykódó tengert, csak a költér felül le- 
begjen a hullámokon lelki tridenszével, s 
ha születik Vénusz, intsen a haboknak. 

Igy párosít a legfőbb költelem minden 
kor különféle világokat s különféle érzel- 
meket, s igy gyönyörít meg mindent, még 
a halált is mint a magyar toborzó, mellj 
lelkünkben a búcsúzó Hektort és Andro- 
machét ölelkezteti s tánczolva visz a halál 
nak. Bihari még a ííja' halálára zengelme 
zett halotti dalából is kimosolyogtatja a 
tánczütést. Vulkán , az az , a' művész, 
Márszt és Vénuszt kötözze s ugy születik 
harmónia, olly harmónia tudniillik, melIy 
nem csupa Marsz, nem csupa Vénusz, ha- 
nem e kettőnek harmoniás küzéplete. Igy 
Spartában még a szerelem' istenei is fegy 
vérben jelentek meg, a vitéz pedig mú- 
záknak áldozva és szelid muzsikával ment 
az ütközetre. Igy él örökké Ljkurgusz 
minden szép lélekben s igy folynak össze 
a tetőn a legfőbb politikai és poétái ideálok 

Megvallom barátom , mióta én az ó vi- 
lág' két szent népét ismerni kezdem, alig 
látok azokén kivül valamicske szépet, s 
valahányszor szépiróinktol olasz hevet em- 



BERZSENYI FüLYÓBESZÉl. 



155 



lítetni hulluk, mind annyiszor felborzad ba- 
juszom ') s maradókim u^y tűnnek élőmbe 
mint lélektelen olasz improvizátorok és la- 
zarónik; s megvallom, akár hová tesz a jó 
Isten és az új tanoda , valahányszor u^v 
nevezett olasz hevií dalt látok, mind any- 
nyiszor azon an^ol matróz jut eszembe, 
ki a hölgy tüzes szemeivel pipát akara 
gyújtani. 

Hogy pedig a miket én itt mondoga- 
tok, nem a felekezeti kórság, nem a régen 
megunt költéri töviskoszoru, hanem leg- 
belsőbb valóm mondogatja, látni fogod 
ezen igen flataikctri (tdámbol: Partra szál- 
lottam stb. Tiidttd iiogy akkor engem is, 
mint afféle füztilinkós poétát jól megszab- 
dult a gonosz Ate, de mégis melly köny- 
nyen említetik itt a szelek' mérge s az iz- 
zadt arcz! Ez az én leghívebb képem. Az 
utóbb reám ragadt tudós cziczoma és mély- 
ség, nem egyéb mint pUindra. 



VIII. 



Szemere' szonettéi telvék szép gondo- 
latokkal, de a mesterkélt forma ezekben 
is kimutatá pusztit(í természetét, ugyanis: 

1. Keblem dagálija. A dagálynak mind 
eredeti mind elvont értelme nagyon rut, s 
megvallom ezen két rut közé az uj és szép 
értelmet nem tudom a nélkül férczelni, 
hogy azok, értelmemet meg ne zavarják 
Illy édes dalban pedig a mellék-ideákra is 
nagy gondnak kell lenni. Mondhatjuk: da 
gadó kebel s a németben is szép a sc/iwel- 
len, de a (leschwidst soha szép nem lehet. 

2. Láng lángomat , csóhom' csók ér 
dele. Igaza van Kölcseynknek, hogy az 
illy gyakoroztatók, mint küzdelní, érdelni, 
kevesebbet mondanak mint: érni és küi- 
deni. Mikor pedig a legfőbb pathoszban, 
nem a legtöbbet, hanem a legkevesebbet 



') A fenncbbi „legjobb izün dofidni/siink" és ez itteni 
,,/elborzad bniiíSzom"ra , lásd , végén a jcgjzcst 



jelentő szó figuráz , mi az egyéb mint ha- 
mis pathosz ? S vájjon illy elragadtatások 
és mély érzelmek között, nem formál -e 
valami titkos hamis pathoszt az a daykaí 
gyermekes , énielgős titkos ah 1 De ezen 
hibát semmi olly szembetűnővé nem teszi 
mint ezen sor: « a boldog pár egymás" ölé 
ben mulat ; melly szerint a szerelemnek 
legfőbb érzelmei és hatályai egyszerre mu- 
latsággá alacsonyodnak! 

3. Tiéd e' csók szerelmem' áldozatja. Én 
meg nem foghatom mit áldoz fel itt a sze- 
relem' csókjai magát? vagy a szerelmet! 
van-e itt akármellyiknek helye vagy értel- 
me? Nem volna-e itt jobb a szerelem' zá- 
loga vagy hódolata? 

4. Velőm lobog. Én bizony ezt sem tu- 
dom szeretni. Az agyvelőgyúladást juttatja 
eszembe, s egyébiránt is már elég láng van 
a dalban , de nem is igy szokott szólni a 
szív. Igen sok van mondva, pedig a sze- 
relem' g) enged érzelmihez épen nem illik 
a fölöttébb való. 

5. '*S kiízdel keblemben minden érze- 
mény. A gyakorozó kiizdel , ezekkel: fag- 
gat, gyötör, remegtet, minden óra, min 
den érzemény , igen n} ilván hamis pa- 
thoszt formál, holott ezekkel csak a leg- 
energiásabb ige harnioniázhat. Jobb volna 
tehát ki/zdel helyett harczol, még ennél is 
jobb lenne pedig a küzd, rí; mert épen 
igy kerekednék ki valami ömlu lyrai figura 
ezekkel: köd, szél, hab , faggat , gyötör y 
remegtet , a mit llimf\ nknél néha igenis 
g} akran láthatunk. 

6. Chitone lángjai. Igaza van abban 
Kazinczynak, hogy az igen keresett és szo 
katlan Chitone nem illy szellemű dalba 
való. Annyival inkább nem lehet pedig azt 
itt hel\ben hag\ni, mivel Diána nyilván 
szebb név, amazzal pedig sem az idea sem 
a dal' külmüve legkisebbet se nyer. Köl- 
cseynck azon észrevétele, hogy itt a lán- 
gok szokatlan fényben hozzák elő a szelíd, 
halvány istennét, csak első tekintetre he- 
lyes. Mert ha meggondoljuk azt, hogy itt 
nem csak a holdfényt, hanem Diána' sze- 

20 * 



1.Í6 



BERZSENYI FOLYÓBESZÉI. 



rclniét is kell értenünk, nyilván elenyészik 
a vád s nyilván érezzük, liogy a/ istenné' 
szerelme a halvány fényt lánggá melegíti 
és dicsó'iti. 

7. 'S ha /lívedtól megfosztott a halál. 
Ez csupa prózai folt s tán egy bucsuzlató 
sincs , mellyben szdrol sztíra meg ne volna. 
Tegyük igy: 'S ha elveszted kivel boldog 
talál, meg lesz a sor orvosolva. Én azt, 
hogy itt a kedvesnek halála egyenesen ki- 
mondatik, valami igen költélytelen dolog- 
nak érzem, elannyira hogy, ha itt legszebb 
kitételek között említem is a halált, azon- 
nal enyészni érzem az egész dalnak poé- 
ziáját; noha megvallom azt is, hogy ma- 
gam sem tudom miért érzek igy. Te mint 
éles lélekismerő vizsgáld meg ezen homá 
Ij^os érzelmemet s magyarázd meg nekem, 
hogy a képzelem a halált nézi-e valami 
igen prózai dolognak, vagy csak prózaibb- 
nak mint az elválás' egyéb nemeit? vagy 
tán az elválás' nemeinek bizonytalanságá- 
ban érzek valami szépet? 

Mindezen daloknak tahát, a mint lá- 
tod, édes barátom, leggyakoribb hibájok 
jaz érzelmi harmoniátJanság; a mit én ré- 
szint a mesterkélt formának tulajdonítok, 
részint pedig azon czéltalanságnak, hogy 
mindig csak érzést meg érzést, még pedig 
mély érzést akarunk ömledezni , s nem a 
szív* egyszerű nyelvén, hanem mesterkélt 
nyelven, melly szerint poéziánk majd csu- 
pa dagály, majd csupa arabeszk. Mert ter- 
mészet szerint a legmagasabb fokozaton 
leghamarább nyikkanunk, s az illy legfen- 
nebb hangok mellett a legszebb középle- 
tüek is hamar alantakul látszanak; s ki 
iiem látja? azt, hogy Szemere a szabadabb 
és tárgyasabb formákban , mind a költéri 
nyelvre mind a vers' könnyű fohamára 
nézve, nagy tökélyt mutat s ime a Iconi- 
nus' nyűgeiben a sok láng, hév és csók 
között is néha csak békót zörget! 

Hasztalan a költér nem Catalani, nem 
Paganini, hanem csak szépet és szépen be- 
szélő ember, s ha igen katalániz, múlha- 
tatlan czikákol s vagv a gondolatot olasz 



herélte vagy a nyelvet choquetrée-vé czi- 
kákolja vagy magyarul: gágogássá. A mik 
nem Szemere' szonettjeire vágynak ugyan 
mondva, holott azokban mind a gondolat 
mind a nyelv szép; de csakugyan azokra 
is meg kell mondanunk, hogy a gondolat' 
s beszéd' ömlete azokban is akadozó s tá- 
vul van a könnjiíség' azon kellemeitől, 
melh eket Szemere' szabadabb műveiben lát- 
hatunk. Ez pedig nyilván mutatja, miként 
nem a költért, hanem egyenesen a vers- 
formát kell vádolnunk. 

Igy van pedig a dolog több nagy tehet 
ségű költéreinkkel. Tekintsd meg a lelkes 
Vörösmarty' Haldohló Leányát , s látni fo 
god , hogy a hiába való nyűg miatt a gyö- 
nyörű költéri gondolat, melly göröngyök 
alá van temetve ! Vesd össze Kazinczynk' 
ezen szép dalának: Fogy az élet stb. két- 
féle kidolgozásait, s fogod érezni, hogy 
az előbbinek nagyon természetes , ugyan- 
azért nagyon szép folyama, az utóbbiban 
szembetűnóleg akadoz; s fogod érezni poé- 
ziánk' előmentenek egész hisztoriáját, a mi 
természet szerint csak abban áll, hogy a 
bilincs -zörgésnek, a gondolat' és beszéd' 
természetes folyamát, s azzal a legfőbb ke 
csest feláldozzuk. 

Pedig épen ez a kecs = grátzia, teszi 
azt, hogy a szép dal olly isteni erővel önti 
magát lelkűnkbe, hogy az, egy-két olva- 
sásra örökre bennünk marad. Mert a hol a 
gondolatok egymásba folyók, ott egyik 
gondolat a másikat önként szüli s egy- 
szerre megzendíti bennünk az egész dalt; 
a hol ellenben a gondolatokat csak a nyü 
güs versmérték aklálja-össze, az értelmet 
pedig, Páriz Pápai szerint, Corvin' ara 
nyaival, vagy Barna Pistaként, Bihari' to 
borzójival kell kicsalnunk a burokból, ott 
én részemről nagyon feledékeny vagyok. 

Ezen kecs teszi azt, hogy engem az 
ugy nevezett perzsa szépekkel, sem Kazin- 
czy' szép két szonettje, sem csórag, sem 
rhabarbara meg nem békűltet; s akármint 
csintalankodjanak ezen perzsa Chariszok 
az én szürke űstökömmel és barna Lacae- 



BERZSENYI FüLYÓBESZÉl. 



157 



númmul, mindenkor csak azt súgom nekik 
Horátztzal '): Persicos odi , puer, appa- 
rátus. 



IX. 



Nufryon könnyen bánsz a mellék ideák- 
kal. I'fdig hidd el, édes barátom, a d(dgok 
magokban tíibbnyire sem szépek, sem ru- 
ták, hanem a különféle viszonyok, mellék 
ideák s világnézetek alakítják azokat szé- 
pekké vagy nem szépekké. Ezért van az, 
hogy valamint a viszonyok és ideák' üsz 
szeillesét nem eg\enlü élü szemmel látjuk; 
a szerint ízlelünk sem egyenlő, de ma 
gunkra nézve is csak akkor szűnik haboz(í 
lenni, mikor eg} szer minden szavainkat 
a leghatározottabb világnézet' létszereivel 
tudjuk összemérni. Ezért van, hogy g} ak- 
ran a néző többet lát mint a játszó: mert 
a játszót gjakran ngy elragadja a fóidea, 
hogy a mellékideákra alig jutván figyelme, 
azoknak dissonantiáját korántsem érzi oUy 
hamar mint a szabad szemlélő, ki mind- 
azokra eg} iránt figj címezvén nyilván látja 
hogy a mellék ideák nem csak hamar sérte- 
nek, de hamar sértetnek is. Sértenek tud- 
niillik mid<)n a fennebb tárgyat valami 
alantabb képzelettel keverik , sértetnek 
pedig a fennebb mellékideák, midőn alanti 
tárgyunkban azokra illendően nem figyel- 
mezünk. 

Tekintsünk mindenikre példát. 

Ilimfynél: ,,sziiein hedves há//yája ,^^ 
nagyon szép, ha I'rometheusz' kányájára 
emlékezünk, megszűnik ellenben széjt len- 
ni, ha a tiköbí kányát juttatja eszünkbe, 
s mind igy mind annig\' nyilván érezteti 
velünk a mellék képzeletek' nagy befo- 
lyását. 

Megvan ez a hiba még a kétértelmű 
szóban is, p. o. kószálok merediteh , melly 
magában nagyon jól van ugyan mondva, 
de mivel ezen utóbbi szóhoz valami aesz- 



') ^'?y! mint Iguutiiis = Ignútz v. Ignácz. 1). 



thetiátlan értelem is van ragadva , még 
pedig annyira, hogy épen ez a szokottabb 
értelem, természet szerint nem lehet tiszta 
hatályú. 

Így midőn Dobozi' lováról a hab fejér 
ro/ifjy/tc'/it szakad, neni érzed -e hogy a 
nagyon igaz hasoi\lat mellett is a rongy* 
ideája a kép' nagyságához nem illői 

így midőn Vörösmarty az egyéberánt 
|u)ni))ás dalban ezt nuxidja leánykájának ; 
fep;y rcleiti jót, nem jut-e eszedbe mikoi 
és kiknek s/.okás ezt mondania 

Mikor ellenben Ilorátz a kaczér banyát 
ugy lésti, hogy a vén kaczérsággal együtt 
az öregséget is nevetség' tárgyává teszi 
nyilván érzi minden szebb lélek, hogy itt 
ezen fentebb mellékideának megsértése még 
nagyobb hiba mint a szeméremnek meg 
hántása, a minthogy valami szentebb is 
bennünk az liregség' tisztelete, mint a sze- 
mérem. 

Illy nemű hibának nézem én azt is, 
midőn Kazinczynk a kellemtelen beszédet 
bajuszos niaf;ijarsóg;/iah csulólja; mert na 
lünk még a bajusznak mellékideái: a férfi 
és magyar, ezek pedig a férfiak és magya 
rok előtt szintoUy femi ideák , valamint 
Szpartában az öregség. 

A fennebb mellékideák' kiméllete vá- 
lasztja meg leginkább a fennromicumot az 
alcomicumtol. Afenncomicum a pap mellett 
ügyel a vallásra, az ember mellett a sze 
retetre, illendőségre, nemre, korra és ál 
lapotra, s épen ezen mellék szempontok 
szorítják azt azon széj) középletrc, melly 
szerint nem röhög, hanem csak mosóig, 
nem lókorbáccsal, hanem csak a szeretet' 
vesszejével csapkod; s nem dühült, hanem 
csak mosolygó Szókratész, vagy ha néha 
szertelenkedik is, mindenkor fennebb czé- 
lük szentelik meg szertelenkedését, mint 
a bölcs Jean Paul' megjegyzése szerint a 
hazaszerető Ariszto|)haneszét. Az alcomi- 
cuni pedig épen azért alsóbb neme a comi- 
cumnak , mivel majd minden ok és ezé! 
nélkül sérti a komohabb niellékideákat . 



158 



BERZSENYI FOLYÓBESZÉI. 



majd pedig minden philosophusi czélzat 
nélkül egész ügyelete csak az, hogy nevet- 
tessen. De a jobb emberiség nem hatályok- 
tol, Iiancm ideáktol függ, s az illy embe- 



riségnek csak az tetszhetik, a mi ok és 
czél szerint való. 

Jegyz. F, IXil. levélnek rpafc ezen eleje van niec. A 
tülibi félbe sznkmlt. 



A KRITIKÁRÓL. 



I. 

A kritikáról s hasznairól. 

Mind azon különféle vádakat, mellyek 
a kritika ellen nálunk és egyéb irő nemze- 
teknél folyvást hallhatók, csak ugy kell 
érteni és értetni , hogy azok nem a jó kri- 
tikát, hanem csak a rosszat, az az tahát, 
csak a rossz kritikusokat illetik. Az illye- 
nek igenis gyakran adhatnak és adnak is 
okot méltó panaszokra; de a jó kritika, 
melly nem egyéb mint alkalmazott s igy 
legczélszerább tanítás, kérdésen kivül, mig 
a maga nagy czéljainak híven megfelel, nem 
gyűlöletünket, hanem egész tiszteletünket, 
érdemli. 

De a kritika' philosophiájában nem is 
az a fó'kérdés: „hasznos-e vagy káros a 
kritika?" mert arra természet szerint csak 
az a felelet, hasznos a jó, káros pedig a 
rossz; hanem leginkább csak ez: MiUijen 
a jó kritika, s millijennek kell a kritikának 
lennie , vagy nem lennie ? 

Ezen fó'kérdés' megfejtésében áll a kri- 
tikának philosophiája; s mindenkor ezen 
kérdésre ügyelve akarom én vizsgálatimat 
a kritika' természetéről intézni, s minden 
e tárgy körüli nézeteimet jót akaró műbi- 
rálóinkkal híven közleni. Mivel azonban 
tudva van az is , hogy nem csak a rossz 
kritikák kárhoztatnak, hanem még a jók 
ellen is vágynak különféle vádak gördítve ; 
tahát elsőben is meg fogom ezen vádakat 
tekinteni s ugy térek főbb tárgyamhoz. 



Első és ugy hiszem legnyomosb vád 
eZ: „A kritika még a legtisztább kezekben 
is ijeszt és a legszebb lelkeket idegeníti el 
az Írástól." Ezen vádra, melly az enyém 
is, akármint gondolkodom, újra csak azt 
kell mondanom, hogy az nem egészen alap 
talán. Mert bizonyos az, hogj' minél vilá 
gosb a lélek, annál előbb általlátja és meg- 
veti mind azon gőzképeket, mellyek után 
a hiúbb elmék epednek; s minél gyengébb 
érzelmű, minél inkább a maga legbelsőbb, 
legszentebb valóját nyitja és kínálja, annál 
inkább irtózik még a legszelídebb vissza 
taszítástol is. Melly szerint igen termesze 
tes az, hog}' az illy kényes lélekben kön 
nyen győz a szemérem a hírvágy' ösztö 
nein, s csak hamar elkezdi az illy lélek 
érzeni, a mit a tiburi érzett: ,,Nec vixit 
male qui natus moriensque fefellit. 

Azonban mivel azt is tapasztaljuk, 
hogy minden durva kritikák mellett sem 
némul el minden szép lélek ; tehát bátran 
feltehetjük, hogy jó kritikák miatt még 
kevesebben némulnának el ; melly szerint is 
látni való, hogy ezen vád is leginkább csak 
a rossz kritikákat illeti. De tapasztaljuk 
továbbá azt is, hogy minden durva kriti- 
kák mellett is az irodalom naponként ter- 
jed s a tudomány napról napra emelkedik; 
azt ellenben nem tudhatjuk, hogy kritika 
nélkül mi fogna lenni a mostani irásözön- 
böl? Ugyan azért legyen elég e vád ellen 
még csak azt említenünk, hogy a jó kri- 
tika, melly nem csak a hibákat mutogatja. 



BERZSENYI FOLYÓBESZÉI. 



159 



de kimutatjii a iminku' érdemeit is, mely- 
lyck kritikai inóltolat iirlküi sokak elótt 
isineretleiiiil maradnának , termoszét sze- 
rint, ha egy részről ijeszt, más részről 
buzdít és juta!n)az; s mivel igazsággal bi- 
rál, annak Ítéletei csak az olly Írókra néz- 
ve ijesztők, kiknek a íek nagyon is szük- 
ség; a jobbakra nézve ellenben mindenkor 
inkább bnzdítcík és jutalmaz('>k ; s követ 
kezőleg nagyon is kell (diajtaniink, hogy 
minél több j(» kritikáink legyenek, olly 
kritikáink t. i. mell\ek az ellenkező erők' 
iharczában az igazak mellett paizst emel- 
jenek. 

Második vád ez: ,,A láiis;eszt hrUiha 
tiem taint halja ; mert a lángész nem tanii- 
rá/nja , hatiem taiiitója az elméletneh ; a 
fieinláns^esznek pedig niiiide/i tanitás ha- 
szontalan.^^ — Ez a vád, költérgeniekre 
nézve, igen igaznak látszik ugyan lenni; 
de valcijában nu'gis csak félig igaz. Mert 
ámbár minden idő ta])asztalati mutatják, 
hogy kritika ktiltért soha nem szült; de 
minden idő nnitatja azt is, hogy a legna- 
gyobb lángész is csak ideivel, tapasztalás- 
sal és tanulással jut a legfőbbre s mutatja, 
hogy a lángész az elméletnek tanítója és 
egNSzersmind tanítványa lehet. Mert igen 
természetes az, hogy eg)- oll}' lángész, ki 
a praxist elmélettel párosítja, csakugyan 
taníthatja néha az olly lángészt, ki csak 
homályos érzelmeit követi. 

Innét látjuk azt, hogy a legnagyobb 
koltérlángésznél is gyakran les ki a hideg 
ész oll\' sikamlatokat, mell veket a költér, 
érzelmi zajában nen) érze, s mellyeket az 
'aeszthetika'elólegi szemléleteiből meg nem 
ismerhet; mert azokat soha nem terjeszt 
hetjük annyira, hogy a széptiek minden 
törvényét ehíre kimutassuk ; hanem örökre 
csak a kritika nyomozhatja ki idór«d időre 
annak minden titkosb vonalait, mellyck 
minden uj kidtéllyel ujabb meg ujabb vál 
tozatokl)an mutatkoznak. Mert minden va- 
|lódi költély valami uj jelenet a szépnek 
tartományában, s minden illy jelenetben 
!olly uj szin^ együletek és árn> ólatok tűn- 
nek fel, mellyeknek valódi érdemét csak 
I 



a leggyakorlottabb kritikusi szemek tudják 
igazán megismerni és megismertetni. 

Csak magában mondatik jól az is: 
hogy a köllért épen az teszi költérré, miként 
annak érzelmi tisztábbak mint más emhe 
reké. Mert tapasztaljuk azt is, hogy azon 
legbelsőbb érzelmünk, mell) et izletnek ne- 
vezünk , vahíjában nagyon homáljos, vál 
toz() és tévedékeny, s annak teljes tiszta- 
ságot és határozottságott csak a tudomány' 
világa adhat. 

Meglehet ug)an, hogy egy tiszta ér- 
zelmű lélek, ki mindig csak magát hall- 
gatná és követné, s minden idegen hefo- 
Ijástol magát őrizhetné, mindig megtart- 
hatná eredeti tisztaságát; de tudjuk azt, 
hogy a mostani költért számtalanfélc példa 
ostromolja, mell} ek pedig olly ragadéko- 
nyok, hogy a m(tstani költélyzet alig lehet 
egyéb, mint különféle idegen befolyások' 
tarka szüleménye, olly szülemény, melly 
szülőinek megkedvelt hibáit gjakran új 
hibákkal szaporítja s azokat ivadékrol 
ivadékra tovább nemzi mind addig, mig 
a hideg eszmélő az elfogult szemeket meg 
nem nyitja. 

így látjuk miképen tulajdonítja Schil- 
ler a maga dagályait a sok rossz ]>éldának, 
valamint én is őszintén mondhatom, hogy 
az eg^szerúnek velem született szerelmét 
Schiller' és Matthisson' példái kezdek meg- 
zavarni; mell}' őszinte vallomásokra b 
zony nem lett volna szükségünk, ha ^\in- 
kelmant és Jean Pault előbb ismerjük. 

A nagy költérek még hibáikat is igen 
níeg tudják kedvesíteni; s mi csuda ha illy 
hibák, nem csak a közembert, de a tisz 
tább érzelmű lángészt is elcsábítják , a mi 
csak annyiból is igen könn}en megesik, 
mivel a lángész épen olly fiatal korban 
gyúl költéi}zethez, midőn azt mégsem ter 
mészét seni tiidomán} a dolgok' tisztább 
ismeretéve meg nem érlelhette. Ha pedig 
egyszer az ember valamit megszeret, vajmi 
nehezen emelkedik feljül első gerjedelme 
hatalmán! s tán magától sohasem? líanem 
igen is midőn a kritika megpendíti a köI 



160 



BERZSENYI FOLYÓBESZÉl. 



tér lelkében az elmélet' nyugovó húrjait,' 
akkor egyszerre megzendül abban az egész 
lelki muzsika, s egyszerre felvillanik ab- 
ban a legfőbb észderü, melly a tcírgyak' 
legbelsőbb értékeit is kimutatja; s így hal 
nem teremthet is a kritika kültért, de azt 
minden bizonnyal intézheti annyiban, hogy 
azt a sok rósz példa ragadálya ellen véd- 
heti, s annak tehetségeit harmoniásan fej- 
leni segítheti. 

Mert ámbár a lángész valami legfőbb 
ugyan a lelki emberiségben; de ez a leg- 
főbb emberiség sem istenség, hanem csak 
tévedékeny emberiség. Mellyik lángész sza- 
bad egészen a borúit őráktol? s mellyik 
nem érzé azt a mit Róma' bölcse érze: 
nullum magniim ingenitim ahsque vesania? 
De ha ez így nem volna is, nem lehet-e a 
kritikus épen olly vagy még nagyobb lán- 
gész, mint a kültér? vagy lehet-e jó kri- 
tikus más, mint lángész? Nálam legalább 
csak illyenröl van szó. Mert az olly kriti- 
kusok, kiknek egész elmélete csupán a pra- 
xisnak száraz abstractiójábol , vagy épen 
csak holmi recenscnsi terminológiából áll; 
kérdésen kivül a lángésznek nem tanítói,' 
de tanítványai sem lehetnek; hanem igen 
is lehet a még nagyobb vagy legalább el- 
készűltebb lángész , a minthogy egyedül 
csak illyen lehet is jó kritikus. 

Hogy pedig továbbá, a nem lángészre 
nézve, egészen haszontalan legyen a kri- 
tika, azt is csak olly félig igaz félig hamis 
állításnak kell tekintenünk , valamint az 
előbbieket. Mert a ki az embereket ismerni 
tanulta, igen jól tudja, hogy nagyon sok- 
féle mind a lángész mind a nem az, s fe- 
lette nehéz azokra általányos állításokat 
szabogatni; s tudja hogy valamint testi, 
ugy lelki szemeinknek is vágynak külön- 
féle gyógyulható és gyógvulhatlan nyavalai 
s ámbár a gyógyulhatlanokon nem segíthet 
is a kritika' lelki oculisticája; de minden 
bizonnyal segíthet többféle gyógyulható- 
kon, melly szerint ha valódi költért nem 
adhat is, ha csak J.essing poétákat adhat 
is, akkor is nagy hasznúnak kell azt te- 



kintenünk, mert az illy Lessing-poeta néha 
hasznosabb lehet, mint a képzetlen lángész. 

Harmadik vád ez : .4' kritika az író- 
kat elleuséges 2)ártokra szaggatja , 's az 
által az irodalomhaii a' pártszellem dühe 
mind azon nagij roszakat sziíli , melhjehet 
egyéb emberi társaságban szülni szokott. 

Hogy a miveltséget, ezt az emberiség' 
legkomolyabb ügyét, jobb volna egy szív- 
vel-lélekkel emelnünk és terjesztenünk, 
mint így egymás közt viaskodva gyakran 
a legfőbb ügynek ártanunk, kérdést nem 
szenved. De mivel ez a szép béke csak 
akkor lehető és hasznos, ha mind egy hi- 
ten volnánk, ha sem egymást tanítanunk 
sem az igazságot védenünk szükség nem 
volna; még most természet szerint igen 
kora olly messze álmodoznunk, s részem- 
ről bármelly hajlandó vagyok is a saint- 
pierre-ségre , s bármelly igen óhajtom is a 
béke' áldásait; még sem tudom magamat 
azzal keesegtelni , hogy az irodalom em- 
berfaj , ez a „darum és irritabile genus'''' , 
magát valaha Mercicr' Messziás évére elké- 
szítse. Igaz ugyan hog}' Göthe sem látá 
ezt a szép álmát nem valósulhatónak midőn 
ezeket monda: 

,,Wo Paiteyen entstehen , hált Jeder sich hiihen 

und driiben ; 
Viele Jahre vergehn , eh sie die Midé vereint." 

de vájjon meggondolta-e Göthe, hogy az a 
fertelmes: „hiiben und driiben'''' igen gyó- 
gyulhatlan nyavalája ez emberfajnak? és 
hogy az óhajtott Közép majd minden szem 
előtt másmás alakban jelenkezik? Mi egye- 
sítheti tahát végtelenül ellenkező különsé 
geinket? A közönített észderű? Igen! de 
ki nem látja azt, hogy értelmeink még el 
lenkezőbbek, mint érzelmeink? s hogy az 
értelem minden emeltsége mellett is, csak 
igen igen kevésnél tapasztaljuk a szivet 
és akaratot nemesedni? 

Tagadhatatlanul olly fokon és terjede- 
lemben van már az értelmi műveltség, hogy 
sok roszat orvosolni, sok jót alkatni tud- 
nánk már, ha akarnánk; de íme tapasz- 



BERZSENYI FOLYÓBESZÉI. 



if. l 



táljuk, hoRV a szív t's akarat bűnös, vafiy 
legalább olly erőtlen, liogy az ünszerete- 
ten í'elülemelkedni legkevésbé sem tud. — 
Mindennapi példák mutatják, hogy a leg- 
műveltebb nemzetek között is, alig leliet 
legkisebbjét is kivíni; Ibidűnk'sokkal na- 
gyobb részén pedig azt még említeni is 
bün. így az irodalom' lelki világál>an is, 
bizony nem annyira az ész' mint a szív és 
akarat' hibáinak kell azt tulajdonítani, hogy 
az igazság gyakran olly durván oslromol- 
tatik; s hogy az emberiség' tanítói között 
olly gyakran van szűkségünk a spártai mia- 
tyánkra: „Isten, adj erőt a megbá/ttásoh^ 
tűrésére /" 

Mi baj volna e világon, ha az igazság- 
nak csak azok volnának ellenségei, kik azt 
nem ismerik; de épen az a nagy baj, hogy 
annak mind azok ellenségei^ kiket az nyom, 
illyenek pedig felette sokan vágynak s lesz- 
nek is mind addig, mig az erény le nem 
győzi a bűnt. Mivel pedig azt csak ugy 
győzheti le tán valaha, ha hogy a jók an- 
nak harczát, melly mind a polgári, mind 
az iroi világban folyton foly, híven har- 
czolják; tahát akármelly undokul folyjon 
is e harcz s akárnunt undorodunk is tőle, 
még sem szabad azt, sem általában kárhoz- 
tatnunk, sem szükségtelennek tartanunk, 
sem hideg részvétlenséggel tekintenünk. 
Sőt minél inkább érezzük annak vétkeit, 
s minél inkább ismerjük a jobb ügyet, an- 
nál inkább kell éreznünk azt is, hogy a 
tévedőknck példát, utat mutatni , s a jobb 
ügyet védeni kötelességünk; s éreznünk, 
hogy Szőlonnak azon bölcs törvénye, melly 
a polgári viszályokban , minden polgárt 
párthoz állani parancsol, az az, a béke- 
szerelő jókat a jobb ügy' védelmére szorít- 
ja, minden jobb léleknek örök törvénye. 

Ezen rövid észrevételeim elegendők 
lesznek reménylem, a békeszerető lelkeket 
a kritikával némiileg megbékéltetni, s az 
iránt elhitetni, hogy a kritikát vádló pa- 
naszok, nem a jó kritikákat, hanem csak 
a roszakat illetik, mellyekct igenis mél- 
tán lehet vádolnunk; a jót ellenben, mint 
a roszak ellenmérgét , tisztcinünk és óhaj 



tanunk illik; 's hogy ámbár a lollcsaták 
sok roszat szülnek is , de mivel sok jót is 
szülnek, és egyedül azok készíthetnek va- 
lami szükséges gonoszt, s azokra is csak 
azt kell mondanunk: tűrjük a zabolátlan- 
ságot, ha szeretjük a szabadságot. 

Ugyan azért távul legjen hogy a kri- 
tikától idegenkedjünk , és az egyébiránt 
is atlol idegenkedő jolib lelkeket egészen 
elidegenítsük; holott igen is ideje már ko- 
molyan azon lennünk, hogy az olly kriti- 
kák bcljett, mellyekct eddig kártékonyok- 
nak néztünk, olly józan bírálati példákat 
mutassunk, mellyek mind a kritika' magas 
czélainak , mind a jiízanabb rész' méltó 
kívánságainak illendőbben megfeleljenek. 

Hogy j)cdig illy czélirányos példákat 
adni tudjunk, szükség a kritika philoso- 
phiaját egész terjedelmében kifejtenünk; 
s ugyan e czélbol szándokom a jót akaró 
kritikust e következendő előzeti jegyze- 
tekre figyelmeztetni. 



II. 



A kritikák' legbelsőbb qsztályozata. 

A kritikák, legbelsőbb természeteikre 
nézve, két igen különváló fajra oszlanak, 
u. m. tiszta tudományos avagy tanító kri- 
tikákra, és büntető vagy perlő kritikákra. 

A tanító avagy tiszta kritikának egész 
természete, minden oka és czélja csak ta- 
nítás; a perkritikák ellenben különféle czé- 
laik szerint nem csak tanítani, de egyszers- 
mind büntetni, sérteni, s elnémítani is 
akarnak. 

A tiszta kritikának törvényei nem egye- 
bek mint az emberiség' legfőbb törvényei. 
Ezen legfőbb törvények parancsolják a ta- 
nító kritikusnak, hogy ember- és irótársa 
irói hibáit a miveltlét' és emberiség' javára 
felfedje; de ugyan ezen legfőbb törvények 
parancsolják neki azt is, hogy ezen felfe- 
désben az embert avagy irót minden lehető 

21 



162 



BERZSENYI FOLYÓBESZÉI. 



módon kémélje, s a művésziül müvét meg- 
válassza. 

A perkritikák, mivel törvényeik kü- 
lönféle okok és czélok alá vágynak vetve, 
mind magokban mind törvényeikben vál- 
tozók és egymástol különbözők ugyan; de 
egyiránt czéljok lévén a büntetés avagy 
emberbántás, mind megegyeznek a müvet 
művésztől meg nem választásban. 

Megválasztja a tiszta kritikus a müvet 
a művésztől az állal, hogy a művésznek 
azon fájdalmát, meliyet hibái felfedése ál- 
tal neki okozott, inkább enyhíteni mint 
nagyobbítani kívánja; mihelyt ellenben azt 
legkisebb hangjával nagyobbitani akarja, 
már akkor embert is akarván a mű mel- 
lett bántani, és büntetni, megszegi a tiszta 
kritika' törvényeit, mellyek nem embert 
bántani , hanem csak miihibákat illetni 
akarnak; de megszegi a szeretet' és okos- 
ság' törvényeit is, mert ezek nem hibát, 
hanem csak bűnt engednek büntetni. 

Melly szerint minél inkább kívánja a 
kritikus a megbiráltnak fájdalmát nagyob- 
bítani és azt müve' hibáiért büntetni; an- 
nál inkább összezavarja a müvet a niüvész- 
szel, a hibát bűnnel, a tanítást büntetés- 
sel , s annál inkább megszegi a tiszta kri- 
tika' és emberiség' legfőbb törvényeit; s 
következőleg annál inkább kilép a tiszta 
kritika' határiból a büntető vagy személy 
s így embersértő kritikák' körébe. 

A megbírált írő' fájdalmát igen enyhít- 
heti a bírálat' illendő módja, mert ez azt 
mutatja neki, miként nem ellenség, hanem 
jót akaró tanító fedi fel hibáit, melly sze- 
rint mintegy azt érzi, hogy sebeit az igaz- 
ság' kezeiből veszi, s így azokat, mint köz 
jóra szolgálókat és szükségeseket, könnjen 
tűri, és ez a szükség', jó czél', illedelem s 
igazság' érzete által megenyhült fájdalom a 
tiszta kritikai hántáson. A mennyiben pedig 
ezen fájdalmat a bíráló, illetlen módjával, 
a hibák' szertelen nagyításával, a gúny' és 
megvetés' jeleivel avagy akármi szükségte- 
len sértéssel nagyobbítja, mérgesíti, annyi- 
ban azt egvenesen személv- és emberbán- 



tássá változtatja ; mert természet szerint 
minden legkisebb sértés, mit a hibák' fel- 
fedése szükségképen nem kivan, egyéne 
sen csak az embert illeti és bántja, még 
pedig a legbelsőbb embert — a lelket. — 
Melly szerint az igy sértő kritika nem csak 
szeméi) sértő, de sokkal személysértőbb, 
mintha az embernek csak testi vagy egyéb 
hibáit faggatná, holott épen a lélek a leg 
belsőbb személy. 

Ez tahát a választó vonal a tiszta és 
személy sértő kritikák között, nem pedig 
az, melh et Lessing vona. A tiszta kriti 
kus és pasquillant szomszédok nem lehet- 
nek; azon között van még a sértegető kri 
tikusok' és perlekedők' nagy serege. 



in. 

Teljes és hiányos kritika. 

A valódi kritikának egész természete 
és czéla , nem eg) éb lévén , mint alkal- 
mazó tanítás; következik, hogy az annál 
főbb tükélyü, minél inkább megfelel ezen 
természetének és czélának, az az, minél 
alkalmazóbb és tanítóbb; de következik 
még az is, hogy így a niaga legfőbb czél- 
ját csak akkor érheti el, ha állításait okok- 
kal támogatja s elveit minden oldalról ki- 
fejti és magyarázza, mert tanítása csak így 
lehet teljes , bizonyos és közreható. 

Igaz ugyan, hogy az illy teljes kritika, 
tudósra nézve sok felesleg valót foglalhat 
magában; de mivel ezek úgyis csak alig, 
vagy nem is szorultak tanításunkra, jobb 
azt azon nagyobb részhez intéznünk, melly 
csak fejtegetve és magyarázva értheti meg 
azt, holott egjébiránt is ezt kell és lehet 
leginkább tanítanunk. Jobb tahát ha ma- 
gyarázatinkat sokalja egy két tudós, mint 
ha a nagyobb és tanulni akaró rész ke 
vésel i. 

Az olly müvitélők, kik állításaikat 
okokkal nem támogatják, nem annyira ta 
nitani, mint hitetni akarnak, s üg\ gon- 



BERZSENYI FOLYÓBESZÉI. 



163 



dolkodiuik, liu^;y a ho//ájok hnsunlók í;;y 
is meg tiulják őket. órtoiii, inúsoknuk pedig 
hinni kell. De könnyű últullúlni, liogy a/ 
illy s/únu)lat nagy tévedés; mert épen a 
tudósok és könnyen hivők kö/ütt van a 
gondolkodni és tanulni akaróknak a/on 
kö/ép rendé, nieliy leginkál)b lias/.nálja és 
érdemli a tanítást. De egyébiránt is a/, illy 
birálat, mellyben az itélő, s/avairol sennni 
számot nem ád, sok hamis állításra njiijt- 
hat alkalmat, s leginkább csak holmi ha- 
szontalan magasztalások avagy ócsárlások- 
nak lehetnek műszerei, nem pedig valami 
czélszerü tanításnak. 

Illy hibás természetik kritikák több- 
nyire minden recensiók, mellyeknek szűk 
köre csak holmi hián_\ os könyvismertetést, 
nem pedig valami alapos bírálatot fogadhat 
el. Mert mikor a recensens a könyv' na- 
gyobb hibáiból kimutat is nehán\al, de a 
többi illy hibákra nézve, csak ezzel fizet 
ki: „stb. stb. vagy: több illy számtalanok" 
vájjon ezen számtalanra nézve, nem ma 
gának beszél-e a recensens? tudhatja-e igy 
a tanulni akaní, vagy még maga is a bírá- 
lat alatt lévő munka szerzője, mellyek ama 
számtalan hibák? S ha ezek nem tudják, 
vájjon kinek beszél a recensens. 

így a recensensi jellemzések is elmond 
ják ugjan, hogy a költér szelleme illyen 
meg amollyan; — de mivel azt meg nem 
mondják: hol és miért oll}'an, természet 
szerint csak ollyanok előtt beszélnek, kik 
nélkülek is tudák a tudnivalót; egyéb ol- 
vastikra és a jellemzett költérre nézve pe 
dig a semminél nem többek; holott igen 
természetes az, hogy a költér nem ejtené 
azon hibákat, ha ismerné, valamint az ol- 
vasók' nagyobb része sem ismerheti azo 
kat, s ha ismerné, nem volna kritikára 
szükség. 

E jegyzet alá tartoznak azon kritikás 
epigrammák is , mellyek majd müvet majd 
művészt Ítélgetve, a helyett hogy tanítani 
tudnának, többnyire csak magokat ítélte- 
tik meg. Mert p. o. mit tanulánk azon epi- 
grammábol , mclly llímfy' verseinek na- 
gyobb részét tűzre itélé? mcgtanultuk-e 



abból, mellyek azon tűzre valók? s meg- 
tanultuk-e, miért oda valók ? — ha pedig 
ezeket meg nem tanultuk , vájjon tanul- 
tunk-e valamit ? 

Csak illy formán tanítanak pedig több- 
nyíre a szokott recensiók is, kivált midőn 
lyrai gyűjteményt ítélnek. Mert ámbár ezek 
kimutatják is a gyűjteménynek néhány jobb 
és roszabb darabjait; de mivel meg nem 
fejtik, miért jók avagy roszak azok; mit 
tanulhatunk tőlek egyebet, mint azt, hogy 
a gyűjtemén.N ben vágynak jobb és roszabb 
darabok; — a mit jtedig előbb is tudánk 
Mert ki nem tudja azt, hogy az illy gyűj- 
teménjek természet szerint csak illy jobb 
és roszabb darabok' gyűjteményei szoktak 
lenni? s ha mink nem azon darabokat néz- 
zük is jóknak avagy roszaknak , mcllyc- 
ketazok, még akkor sem tanítanak, ha- 
nem csak ízletűket akarák reánk tolni, a 
mi pedig teljes bonczolat nélkül nem igen 
szokott sikerülni, s a kik felkapják, azo- 
kért írni nem érdemes. 

Ugyan azért az illy recensiók helyett 
jobb a gyűjteménynek, akár költéri, akár 
prosai művek gyűjteménye legyen az, egyes 
darabjait teljes taglalat alá vennünk, s így 
minden egyes darabnak titkosb hiányait és 
tökélyeit kilesnünk és kimutatnunk; nem 
csak azért, hogy egyedül így lehet bírá- 
latunk tanító és teljes, de azért is, mivel 
az illy minden oldali vizsgálatok mellett, 
néha több olly észrevételre is bukkanimk, 
melly magunkat is tanít, s a tudomány' 
egészére nézve is uj felfedezésül lehet. 

Csak a minden legkisebb részletig vizs- 
gálódó kritika adhatja az egésznek igaz is- 
meretét, s mindenkor az illyennek tapasz- 
taltam én legtöbb hasznát; midőn ellenben 
ama nagyjában s mintegy önkényleg íté- 
lőknél alig tanulék egyebet mint azt, hogy 
ártani akarnak. Pedig nem szabad azt soha 
felednünk, hogy a dolognak komolyabb 
oldala is van, az t. í. hogy embert ok nél- 
kül bántani bűn, s kritikánk csak ugy nem 
bün, ha az egy embert milliókért bánt, az 
az, lia tanít. 



21 



i(;4 



BERZSENYI FOLYÓBESZÉI. 



IV. 



Kül- és belkritika. 

Valamint bírálatod tárgya — a mü, 
kül- és belmüvészetek' egyesületébül ala- 
kult; ugy a te kritikád is kiil- és belkriti- 
kák' egybefolyásának ulakulatja legyen; 
mert egyedül ezen kétféle kritika' egye- 
teme alakítja a teljes kritikát avagy kriti- 
kai egészt, magában pedig mindenik csak 
hijános egyoldalú nézeteket adhat. 

A belkritika, mint veleje a dolognak, 
magában is nagy értékű lehet ugyan; de a 
külkritika, kivált ha kültéri müvet bírálsz, 
mi lehet magában egyéb, mint valami tö- 
kéletlen nyelvtani bukdozat, holott tudni- 
való az, hogy a költélyzet' nyelvét s egyéb 
külalakait, leginkább csak annak lelkéből 
s egyéb aikató elemeinek üsszeillésébül le- 
het igazán megítélned, a mit természet sze 
rint csak lígy tudhatsz, ha a belkritikát 
teljes mértékben bírod. 

Hogj' pedig azt ugy bird, nem elég a 
müvet csak magában megbírálni tudnod; 
de meg kell azt tudnod bírálni még azon 
legfőbb szempontból is, hol az a kérdés: 
mint illik üssze az egész mű a nemzetnek 
s emberiségnek czélaival, és. az egész mi 
veltség bölcseletével? Mert ezen legfőbb 
szempont szerint az egész mű csak része 
az emberképzet' nagy művészetének avagy 
bölcseletének, mellyekkel a műnek, mint 
résznek, összeillése, annak legfőbb érdé 
me; össze nem illése ellenben leglétegesb 
hibája. 

Hogy pedig ezen legfőbb életkérdés 
szerint tudj ítélni, nem elég oda holmi ho- 
mályos izlet és az oskolai elméletek' tudo- 
mánya; — nem elég oda csak azt tudnod, 
hogy „haladnujik kell'''', de tudnod kell azt 
is: merre és hová? Mert ha ezt nem tudod, 
nem vagy képes az igaz és hamis haladá- 
sok közt különbséget tenni. Tudva van pe- 
dig a miveltség' történeteire figyelmezők 
előtt, hogy gyakran vágynak az emberkép- 
zet' sok oldalú és sok czélu munkájában 
olly hamis haladások, mellyek nem előre, 



hanem hátramenetelek, és annak legbelsőbb 
megvesztői szoktak lenni; s tudva van, 
hogymíndaNíluszés Gangesz melléki, mind 
a görög és római miveltségek' enyészeté- 
nek okai nem külsők , hanem belsők valá- 
nak ; s hogy ezen utóbbiak , minekelőtte 
azokat a külvész A'égkép elrontaná, már 
százévekkel előbb magokban veszni tértek 
s ezen belvész' mesterei épen azok valának, 
kik haladásukat vélek, midőn mindig hátra 
ménének. 

Csak úgy lehet tahát belkrílikád teljes 
tökélyü, ha nem csak a már megtörtént 
czélos és czéltalan haladások' minden tit- 
kosb jellemvonalait ismered, de megtudod 
ismerni még az időnként történhetőkét is 
minden oldalaikról s minden következe- 
teikkel együtt. Ezen ismeretek nélkül bel- 
kritikád csak valami homályos lélektudo- 
mányi szemlélet lehet, s csak ugy lehet az 
fentebb kritikai nézet, ha azt legfőbb kül- 
téri és philosophusí világnézetekhez illesz- 
teni tudod. 

Ugyan azért míg ezen legbelsőbb és 
legfőbb kritikai szempontokhoz szemeid 
meg nem nyílnak, az az, míg az emberi- 
ségnek, nemzetednek és műveltségnek leg- 
főbb czélait és viszonyait, az igaz és ha- 
mis műveltség' minden bélyegeit teljes fény- 
ben nem ismered ; s míg a régi két nagy 
nemzet' és jelenkor' bölcseségéböl egy reánk 
illő egészt alakítani nem tudsz; addig je- 
lesebb müvek ismerőjének és birálhatójá- 
nak ne véld magadat; mert bírálatod, mind 
magadra mind a tudományokra nézve, nem 
csak haszontalan, de kártékony is lehet. 
A mi pedig ne csak a belkritikára nézve 
legyen mondva, de némüleg mondva le- 
gyen a kűlkritikára nézve is, mert a mint 
mondám ezek egymásba folynak s egyedül 
csak ugy tudod igazán megítélni a részt, 
ha tudod az egészt. 



BERZSENYI FOLYÓBESZÉI. 



i6; 



Kritikai hatigiilat. 

A kritikának imez inast eniiített igen 
komoly ('-s inagns c/ólai Oiiként mutatják, 
hogy valódi kritika' taníttija, csak a leg- 
műveltebb s érettebb Irlkii »'niber lehet. 
Hogy pedig a/ III)' embernek, valamint 
egész lelkülete, ligy tanitásáfíak egész ter- 
mészete és hangulata nem lehet más, mii\t 
az emberiség' legfőbb mértékéig szelíd és 
nemes, látnod kell azt is, mihelyt meg- 
gondolod, hogy az ill\- emberen, nem oly- 
lyant kell értened, kinél csak a fej van 
müvehe, hanem csak ollyant, kiben mind 
az értelem mind az érzelmek egyiránt mü- 
veive és nemesítve vagj nak ; s meggondo- 
lod , hogy a kritika' közönségének neme- 
sebb része is, csak illy nemesült lélekhez 
illő tanításnak nyit fület és kebelt, a maga 
műveltségéhez nem illőket ellenben meg- 
veti. 

Vannak ugyan a kritika' törvényeinek 



az igazság, illy hatásnak pedig nincs egyéb 
eszköze és fegyvere mint az okerő; s ár 
talmasok, mert az irodalomban a durva 
sagítkat hatás' eszközeivé tenni, annyimint 
a durvaságnak és önkénynek fegyvert ad- 
ni, s annyi n)int az okerőkkel hatni nem 
tudókat az okosokon és igazságon felül 
emelni. 

így természet szerint a hamis ügynek 
védelme sem lehet más mint hamis. Mert 
ha azon római gonoszok' világpusztító bü 
neit az irodalmi gjarlőságoktol meg nem 
választjuk s a ron)ma- és szonett háborút 
az erény' és bün' világháborújával egynek 
nézzük , akkor még azt is mondhatjuk, 
bog}' nem csak a papiroson, de még a 
piaczon is szabad egymást agj'onvernünk 

Az illy kritikai morálnak, mi egyéb 
következményei lehetnek, mint miket már 
látunk. A legüresehb kezdők, a helyett 
hogy leikeiket a dolgok' belsőbb ismeretére 
megérlelnék, csak hamar felszerelik mago 
kat az illy kritikai hatás' minden eszközei 



olly tanítói is, kik e részben egészen mást ^'cl> ^'^- a/-, a legsértől»b kitételek és gúny 
tanítanak s.azt hiszik Lessinggel, hogy Jl^aczajok' formulájivaj, s elkezdenek hatni, 
„A hriíikusfiak senki elébe nem irJwtja M^ kezdik hinni, hogy valójában csak az 
mellij keniénijen és keserűen gáncsoljon ragiji^ akaratuktol és formulájiktol függ azok 
csnfoljon. Magának kell tudnia, »í/V<o /*«- élete, kiknek hálaadással tartoznak. 



tust akar előhozni , s szükség hogy szavait 
ezen hatásra intézze;" s vágynak kik azt 
tanítják, hogj az irót ütni, csigázni s agijon 
verni nevetve szabad^); valamint még oly- 
lyanok is, kik a kritikusi mocskolódások' 
mentségérc Cicerónak azon szent szidal- 
mait hozzák fel, mellyekkel Antoniuszt, 
Clodiuszt, Gabiniuszt s Fisót feddette; de 
alig szükség mondanom, hog_\' ezen elvek 
nem csak hamisak, hanem ártalmasok is. 
Hamisak, mert a tudományok' országában 



I De te válaszd meg a kritikát az irói 
pertől, s ezeket a polgári vitáktol, a kri- 
tikai hatás'igazi eszközeit az álkritika' ha- 
mis eszközeitől, az irói gyarlóságot az iróij, 
gonoszságtol, s válaszd meg a birőt a ba- j 
kótol , nehogy — mint némelly amerikai j 
kannibáloknál szokás — egyszerre biró és| 
bakó légy; vagy legfelebb csak akkor légy 
az, midőn olly irót akarsz büntetni, ki az 
emberiség' fentebb jogai és érdekei ellen 
tudva dolgozik. Mert az illyen már igen 



nem lehet hatásunknak egyéb jó czéija mint érdemli a büntetést és elnémítást; — de 

egyébiránt is az illy politikai perek ben már 
igen hozzá szoktunk a leganyagibb oke- 
') L. Kazinczy, Tövisek és Virágok, 1811. lap 36. rókhez is. 

Knigrnmiiiai morál. i . i . . /■ -i 

Mikor ellenben csak holmi iroi sikam 

,,BáataninK^st vadság...''- -S más a' lélektelen Iró? j^t^kkal van dolgod, nincS ok , mellv han- 
Azt hozzad s hozzam nem kuti scmnii kűtel. , , , , ,', , ,' , 

Csípd,döfd, rúgd, valahol kaj.od a' gaz latrot! Az illvcf guhitodat a müveltseg es szcIidseg torve- 

Útiii, csigázni, 'k ag)on-verni (nevetve) szabad, uyei aliil felszaljadítauod engedje; s ha fel- 



166 



BERZSENYI FOLYÓBESZÉI. 



szabadítod, leginkább magad ellen vétesz, 
mert vétesz azon törvények ellen, mellye- 
ket müveit ember szükség nélkül által nem 
hág. Nagy megg3'őző erővel bír a tanítás- 
nak szép lelkű emberhez illő módja, nem 
csak azokra nézve, kik tudják azt hogy 
valódi műveltségnek mulhatlan következ- 
ménye a szerény szelídség; de mind azokra 
nézve is, kik azt még nem tudják, hanem 
csak érzik: visszaborzaszt ellenben az em- 
beri természet' nemtelensége, midőn azt 
látjuk, hogy az oll) an ember, ki teljes él- 
tét arra fordítá, hogy lelkét nemesítse, 
nem pirul az örökkévalóság' színe előtt il- 
letlenkedni s kimutatni, hogy embertársa* 
szemérmét csak azért fedi fel, hogy azt 
kaczagja. 

Ha tahát az önszeretet' sugalmain kivül 
egyéb törvényeket nem tisztelsz is, akkor 
is azt parancsolja az okosság, hogy szived' 
hibáit rejtsd s azokkal tudományodat ne 
mocskold ; hanem inkább minden szavad- 
ban a szelídebb s nemesebb emberiség' szel- 
leméhez simulj, mindenkor szemeid előtt 
tartván a miket egy müveit lelkű főispá- 
nunk (gróf Teleki Jósef, 1790) egy nagy 
változatunk' zajában monda: 

„Szükség hogy minden cselekedetink- 
ben illendő állhatatossággal ugyan, de csen- 
desen s egymás iránt minden áskálódás, 
erőszak és lárma nélkül, viseljük magun- 
kat; egy szóval az illendőség' törvényére 
szorosan vigyázzunk; megemlékezvén, hogy 
nékünk, nemesi rendnek, sokkal kevesebb 
szabad e tekintetben a köznépnél. A cla- 
zomeniusok egykor a spártai ephorusok' 
székét korommal bemázolván, megcsúfolni 
nem átallották. Ezen igen illetben tettükért 
a spártabeliek elégnek tartották azzal bün- 
teni őket, hogy köz kihirdetés által sza- 
badságot engedtek a clazomeniusoknak ma- 
gokat illetlenül viselni. — Szomorú privi- 
légium! mellyel valamint kétség kivül ők 
szégyenlettek élni, ugy mi is arra soha ne 
vágyódjunk." 

így érez a nemesi rend. S az ilJy ne- 
mes érzelmüeket kell kritikánk' közönsé- 



gének tekinteni, nem pedig azokat, kik 
az illetlenségnek tapsolnak , ha azt akar- 
juk, hogy a nemes magyar közönség szint- 
úgy meg ne vesse kritikánkat, valamint 
előbb a pesti bikaviadalt megveté, holott 
az illy közönség igen érzi azt, hogy az il 
lendőség' szabályai nem egyebek mint leg- 
főbb törvényeink' pótlékai, s ugyan azért 
minden szépnek és jónak múlhatatlan fel- 
lételei. 



VI. 

Kritikai viszonyok. 

Valamint minden dolgunkban szint- 
úgy kell ügyelnünk a környezetekre, mint 
a dologra magára; ugy a kritikában is meg 
kell minden viszonyt gondolnunk, hogy jó 
akaratunk több kárt ne tegyen mint hasz- 
not. Vágynak az irodalomnak olly korsza- 
kai, mell3'ekben a kritika nem csak hasz- 
nos, de múlhatatlan is; valamint ollyanok 
is, mellyekben az nem csak nem hasznos, 
de kártevő is lehet. 

Midőn mink irodalmunk' ifjúságában, 
egymást buzgatva zengők fel alvó, vagyi 
igazabban szólván, félholt nemzetünket,] 
midőn még szájról szájra ment nálunk ez 
a hazafiúi jelszó: „irju/ik akármit csak Ír- 
junk, liogij a magyar irás divatba jöjjön !^^ 
s mikor még a legcsekéljebb magyar irat 
is hazafiúi tett volt; akkor még természet 
szerint a kritika nálunk nem csak szükség- 
telen volt, de a nemzet' legfőbb czélával 
is egyenesen ellenkezett: most ellenben, 
midőn nem csak divatba jött a magyar irás, 
de irodalmunkat nagyjaink' bölcsesége örök- 
re meg is alapítá, kérdésen kivül szükség, 
hogy Íróinkat a kritika' szövétneke által 
vezetni elkezdjük, noha még most is te- 
kintetbe kell azt vennünk, hogy csak kez- 
dők s nagy akadályokkal vivő kezdők va- 
gyunk. 

Lessing azt mondja: „Ha én müvitélő 
volnék, igy intézném hangulatomat: Kémél- 
ve a tehetségeket mutató kezdőt, sőt hizelg- 



BERZSENYI FOLYÓBESZÉI. 



167 



ve is neki; csudálással kételkedném a mes- 
teren és kételkedéssé! csudálnám ot ; elijeszt- 
ve és pusitive a kontárt; gúnyolva a dicse- 
kedót, és olly keserűen mint csak lehet az 
ármányost és cselszövőt." S vájjon a miket 
itt Lessing egy kezdő ircíra mond , nem 
illik-e azt mondanunk eg\ írni kezdcí nem- 
zetre, kivált jíedig egy ollyanra mint a 
niag\ ar nemzet ? s nem illik-e megválasz- 
tanunk Hudát PliiladelpliiátoH El) azt hi- 
szem igen, s azt hiszem, nem csak a tehet- 
séget mutatókkal, de a legg^arlóbhakkal is 
kéméivé kell bánnunk. Nem csak azért,' 
mivel nálunk még az illyenek is jobbak 
a semminél; de azért is mivel azok nem 
egyebek mint egyszerre születő és enyésző 
buborékok, s mellyeket csapkodnunk sem- 
mi okunk nincs, de igen is van elég okunk 
azokban az embert kémélni. 

Iviváltké|)en pedig szükség, hogja kri- 
tika a kollérekkel vigyázva bánjon, ne- 
hogy a merészt félénkké s a meleg szivüt 
hideggé tegye s az által szárnyaikat szegje. 
A prosaicus gyakran örvend, ha a kritika 
neki tárgyat ád a toUcsatára; de a költér, 
ki többnyire mintegy álomjáró lebeg a te- 
tőkön, hamar lehull ónnal, hová tudta 
^nélkül emelkedett, s vagy elnénnil , vagy 
'más utat választ, mellyen korántsem tehet 
annyi jót, mint geniusa' első intése szerint 
tehetett volna. Vagyon lángész, ki egy- 
szerre délponton tűn fel, de vágynak oly- 
lyanok is, kik csak idíível vergődnek oda; 
ollyan pedig, ki folt nélkül volna egy sincs. 
Időt kell tahát engedni a vergődőnek, s 
mindeniket nem foltjai' kisel)b szÚTnábol, 
hanem sugarai többségéből kell megítélni. 

Általában pedig minden irónái tekin- 
tetben kell tartani tárgyat, személyt, időt 
s helyet. Vágynak tárgyak, mellyek csak 
félfénjben és gyoni közé burkolva jelen- 
hetnek meg; s vágynak idők, mellyekben, 
Jean Tani szerint, az igazságnak zsidóvá 
és mesteremberré kell lennie; a miket ha 
meg nem tud a kritikus jól fontolni, a mu 
szemetei mellett könnyen gyanúba hozhatja 
annak kincseit is. 



így az irók' személyére nézve is, meg- 
történik g\akran, hogy érdemteljes ember 
igen gyarló iró lehet; de azért távul le- 
gyen hogy a kritikus annak érdemeit fon- 
tos okok nélkül féln' tegye s azzal csak 
úgy bánjon mint gjarló iróval; mert lehet- 
nek olly irók, kik ha írásaikkal nem is, 
más utón módon hasznaihatnak az iroda- 
lomnak, attól elidegenülve pedig árthat- 
nak is. 

Az irói democratiát meg kell a csárdai 
democratiátol választani, nem |)cdig any- 
nyira terjeszteni és népszerűtlenné tenni, 
|bogy azt a nemzet' nemesebb része, mint 
zabolátlanságot gyűlölje. IVIert ha a főbb s 
ugyan azért becsülelértő és féltő embere- 
ket a kritikával az írástól elrettentjük: — 
mit nyerünk egyebet, mint azt, hogy a 
nemzet' műveltebb részérc nézve, egy má-i 
sodik és félchnesb censurát alapítunk. 

Ugyan azért akármelly oldalairól te- 
kintem is a dolgot, mindig csak azt kell 
mondanom, hogy kritikánk ne büntető, 
hanem csak tanító, s ir(»i democratiánk ne 
a szcrctctlenség' és zabolátlanság' hanem 
csak az okosság' és emberszeretet' demo- 
cratiája legyen, mint JFashi/igtoné, hol az 
cmberkinozó börtönök' hel> én, az ember- 
szeretetnek olly szentegyházai emelkednek, 
mell\ ckbon még a bűnöst sem fenyíti bün- 
tetés, hanem tanító, jobbít() s boldogítfi 
szeretet öleli. Ez a műveltségnek legszebb 
diadala, s ennek utait készítse az ir(), ha 
az emberiség' tanítója akar lenni. 



BIRAL.ATOK. 

Jegíjz. Ezeket Bcrzscnji a magyar tudós tár.saFiig 
hivatnios felszólítására irá, niidőn az ,,Tuiloniáiiyt:ir''at 
alaprajza szerint, roviil liiiálatokkal vagj inkálib íe- 
iiicrtetcsekkcl kiváiiá mcgiinlitani , a megjelent künv- 
vek felj|. .Azonban, egy előre illy birálalok elhagyását 
határnzá a ti>bbspg s kiki visszavchcltc a levéltárból 
dolgozatát. Berzsenyinek biraló hangulata mutatásáért, 
valamint szóiami véleménye s izirtc nwlvánitása tekin- 
tetcbi'il , adom itt elé az övéit, némclly helyén azért 
rövidítve már, mert effélék nagyánt csak naiiszerinti 
érdekiiek. F.zt monda maga is. 1). d- 



168 



BERZSENYI FOLYÓBESZÉI. 



Aurora^ hazai almanach szierkeztelé Kisfaludy 
Károly. Pesten, 1831. 

E szép almanach (izedik évi köletével veszi 
az olvasó közönség Kisfaludy Károly' utolsó vi- 
rágait, de azokat is, a mint Toldy Ferencz a könyv 
hátulján jelenti, már csak félig a boldogultnak ke- 
zeiből; mert már ezen kötet' szerkezteíése alatt 
elgyengülvén az érdemes férfiú, gondjainak nagy 
részét egyik legkedveltebb barátjára Bajza Jó- 
sefre bizá. 

Jeleskedik e gyűjtemény különféle verseze- 
tekkel és e kötetlen beszédekkel: 

Vízkereszt , kis nyájas szeszélyü novella le- 
velekben Kovács Páltol, mellyben az előadás szép 
elevenséggel és természetességgel bir ugyan ; de 
a magyar falusi mulatságok' festéseiben néhol igen 
hajlandó a szerző a gyermekesbe tévedni. 

A barátságról. Segur után báró Wesselényi 
Miklóstol, és Segur álma ugyan báró Wesselényi 
Miklóstol, mellyekböl a legszebb életphilosophia 
szól hozzánk. 

A házasság égben köttetik, szellemteli nyájas 
elbeszélés Trattner Károlytol, mellynek character 
festései szép elevenséggel birnak, s beszédében a 
tudós és nagyvilági nyelv egyesül. 

Csesznekvúr , elbeszélés Kun László idejéből 
Horvát Endrétől, és egy másik, illy czim alatt: 
Okos Jancsi s bolond Kata, mellynek szerzője ma- 
gát csak egy N. által jelenti, alkalmasint csupa 
alnépí mesék. 

Nagyobb versezetei a gyűjteménynek ezek: 

Ilka Gyulának és viszont , heroidák Czuczor- 
tol, mellyek a római remekek' formájában és szel- 
lemében vágynak öntve s több tekintetben azok- 
nak tökélyeivel ékeskedők, ugy hogy ezen szép 
müvekből csak e két sort óhajtanám ki: 
,, Szólj kémélve nagjon, vagy félrevonulva ha szükség: 
A ragyogó fogsort felfedi nyilt ajakad." 

Mert itt a kémélve szólás , a vigyázva és tartóz- 
kodva szólás helyett, az egész érteményt megha- 
misítja s egyébiránt is az egész gondolatot gyer- 
mekesnek érzem. 

A Rom, allegoriás költély hexameterekben 
Vörösmartytol, melly minden csudás és rémes re- 
gényessége mellett szép rajzolatit adja az em- 
beri életnek s az emheriség' változó örömeinek. 



A Délsziget, melly ismét valami rémregényes 
és rejteményes költély két hosszú énekben Vörös- 
martytol. Tárgya ugy látszik a férfiúi és asszonyi 
természetek' rajzolatit adni; de ez a tárgy olly 
végtelen és fejthetlen allegóriákba van meritve, 
hogy azt inkább csak sejteni mint látni lehet s 
megvallom , hogy az egész műnek nagyobb része 
reám nézve érthetlen. 

Vannak ezeken kivül a gyűjteménynek külön- 
féle kisebb költélyei és lyrai virágai Kazinczytol, 
Kőlcseytől, Kisfaludy Károlytol, Vörösmartytól s 
több ifjú költéreinktől, mellyek általában csinos 
Ízlettel készültek ugyan ; de mégis azok között 
legvalódibb kőltéri érdekűek Kőlcseytől Zrinyi 
éneke és a Tyrann, Vörösmartytól az éjféliház és 
Szigetvár, Kisfaludy Károlytol pedig a Dal. 

A gyűjtemény nyelve általában mivelt és csi- 
nos; ugyan azért e részben csak e következendő 
csekélységeket jegyzem meg: 

Báró Wesselényi Miklósnál ezen szólás: „el- 
facsarják igaz értelmét" nagyon bevett szokás 
ugyan az irói nyelvben; de mivel a dunai nyelv 
a facsarást és csavarást igen jól megkülönbözteti 
olly formán hogy a facsaráson valami nedvesség' 
kinyomás , a csavaráson pedig elfordítás , elteke- 
rés van értve ; tahát ugy gondolom az irói nyelv- 
ben is jó lesz az értemények' ezen határozottságát! 
megtartani; melly szerint pedig igy kell szólni: 
kifacsarta titkomat, elcsavarta beszédemet. 

Czuczornál „hév gyöngy ii könyük özönében." . 
Itt hat ö és ü van együtt! s vájjon olly rut-e a 
magyar nyelv , hogy illy rut monotoniákat távoz- 
tatni ne tudna? 

Vörösmartynál a lód = lovad helyett, alitn- 
nan = alul és alulról helyett, ziirmind = zavar 
avagy chaos helyett; Kazinczynál : /e//e/e = fel- 
felé helyett, szeretetve vagyok e helyett: szeret- 
tetve vagyok; Trattner Károlynál: bátyjaink = 
bátyáink helyett, hagyj itélje meg = e helyett 
hadd itélje meg helyben nem hagyható hibás szó- 
lások. 

Igen jók ellenben Trattner Károlynál a hijá- 
zik = hibázik helyett , a falánk mohó helyeit , 
valamint anda és éber is jó győkérszó ugyan; de 
mégis nem volna e jobb eme helyett ébrénk avagy 
a szebb hangú ébrény. 



BERZSENYI FOLYÓRESZÉl. 



169 



IL 

AMfOfa, hazai ulmanach. Alupitá Kisfaludy 
Károly. Folyt alja Bajza Petteu 1832. Tratt- 
ner és Ktirulyi' költségén. 

Örömmel kell látnunk hogy e diszes almana- 
chot, alapitója' kora huiiyfiíval Bajza hunyni nem 
eng:eilé; lianem azt iijia éltetni s azzal mind lite- 
raturánkat tuvább is iliszesiteni, mind Kisfaludy' 
hamvait meL;iíszte!ni kiváná. 

De örvendenünk kell azon is, hoe:y e jelen 
kötet' gyűjteménye is már nyilván mutatja azon 
gondos váloi;atasí, melly e szép éviratnak minden- 
kori bélyege vala, ugy hogy akár annak fulyú be- 
szédeit, akár rersezeteit tekiuljük, mindenikre 
meg kell vallanunk , hogy azok többnyiie mind 
olly csinos készületü miivek, mellyeket méltán 
legszebb terményeink közé kell számlálnunk. Melly 
szerint méltán lehet reménylenünk, hogy ezután 
is íö gondja leszen az uj szerkeztőnek a munkák' 
megválasztása által e szép almanachnak előbbi di- 
szeit fen tar tani. 

Vagj'nak e jelen gyűjteménynek több szép 
kötött és kötetlen beszédei; de minekelőtte azok- 
nak belkriiikai vizsgálatára térnénk, tekintsük 
meg azok nyelvhibáit. 

Kisfaludy Károly' emlékéhen előforduló ezen 
szavakra : megette , tisztelői , felette jegyezzük 
meg e következendőket: 

1. megette, jobb: mögötte, mert amaz nem 
csak monotoniás, de egyszersmind rut kétértel- 
műség is, holott a „megette" annyi is mint: devo- 
ravit ; de egyébiránt is a mög fentt van még Vas 
vármegy éhen, hol az annyi mint a barmok' péraja 
▼agy hátulja '). 

2. tisztelői, jobb igy: tiszt előji, mert a ne- 
vező eset : tisztelője , mellynek töb))ese természet 
szerint nem egyéb mint: tisztelőji. De ezen kivül 
a szép hangzás is kívánja azt hogy a Jíét magán- 
hangzó közé mássalhangzó jöjjen, s a mi leg- 
több, kívánja a szónak lelke — az értemény is, 
mert amúgy gyakran kétértelműséget csinálunk, 
p. 0. irúi , tanítói , kunyhói, esztendei stb. , mely- 
lyek eg^'szersmind mellékszavak lévén , az érte 



') Sáros Patakon pedig: meg^i. 



ményl zavarják, a mi pedig a nyelvnek legléte- 
lesb hibája. Továbiiá : , 

3. L, Q felette, igy ismét monotoniát és ké-j 
tértelmüséget csinálunk, holott ez annyit is tesz 
mint: devoravit; jobb taliát mind a széphangra 
mind a nyelv' legfőbbjére — az értemónyre nézve,' 
a fölötte. I 

4. L. 9. legveszélyesebb , az illy hosszú mo-l 
notoriás szót igen szűkség igy megrövidíteni: leg-\ 
veszélyesb. Ugyanott elüttök, jobb: elöltek, mert: 
előttem, előtted, elölte és előttek. | 

5. L. 10. lángok' rőt fénye. — A rőt csak 
gúnyszó és illy komoly képhez nem illik. Mond- 
juk: rőt Kata, rőt tehén, rőt hajú, de csak ugy! 
mint midőn gúnyolva a szőkét kesének mondjuk;! 
az illy gunyszókhoz tapadt ideákat pedig fölötte 
nehéz változtatni , és tán kár is változtatni, mert 
az illy szavakra is van szűkség annak helyén. — 
Ugyanott: leve, teve, jobb az illy kétértelmüsé- 

ek helyett a lön, tön. 

L. 14. öldözlcté el, jobb: öldöztelé le , mert 
el, hijány, távozás, eltérés; /epedig alá lenn, lentt 
mellékeszméjét festi, és egyébiránt is két egyenlői 
magánhangzót ejt öszve. L. 2 0. tagjaimban, jobh 
tugaim, mert a j csak a harmadik személyhez tar- 1 
tozik, az első és második személyben pedig csak: 
tagom-tagod, tagaitn-tagaid vágynak jól mondva, 
A rósz szokás sokban másként szól ugyan ; de azt 
amint lehet jobbítani kell, annyival is inkább,' 
mivel a j nélkül még a harmadik személyben is 
szeretünk ellenní a hol csak lehet. L. 23. szín — J 
color , jobb igy: szin — color, szi'n — scena. Ez 
dunai szólás ugyan , de igen helyes , mert távoz- ; 
tatja a kétértelműséget, a mi természel szerint a! 
szónak leglélelesb hiltája. L. 30. mindég, jobb: 
mindig avagy mindig, mert a gyökér: ig és am-' 
ugy kétértelműség is támad. L. 3 2. rény, jobb: 
erény, mert ez gyökeres, amaz pedig gyökértelen. |[ 
Mikor minden ok- czél- vagy szűkség nélkül aj 
szép és gyökeres rré/iy helyett rényl akarunk 
pottyantani, akkor csak ugyan sokat kívánunk ai 
publicumtol. És én ugy gondolom egy illy szent .^ 
és minden lehető módon közönítendő szónál miut:!' 
erény, korántsem újíthatunk olly szabadon mint,. 
Bugát a honcztudománylian, mellynek publicumaj 
örökre csak a bonczszoba lesz; mé^'is azt láijuki' 
hogy ott minden uj szó gyökérből van szármáz- j! 
tátva s nem mondatik ütér helyett: tér, \mnt erény \ 

22 II 



170 



BERZSENYI FOLYÓBESZÉI. 



helyeit: rény , a mi épen ollyan mintha nem eli- 
getlnénk meg ezen iij szóval: regényes, hanem 
még azt is kivánnók hogy a puhlícum előtt a gé- 
fiyes is annyi legyen mint regényes avagy romános. 
Sünt cerli denicfue fines stb. Vagy tán szebb hangú 
a rény mint az erény? Én ugy gondolom a mu- 
zsika nem egy hangban, hanem több hang' ve- 
gyületében áll. Ezt éizi a Magyar mikor a szüm , 
hüm, höm avagy hém helyeit aztmomija: szíívem, 
hüvem vagy szivem, hivem és hevem; ezt érzi 
mikor az emberi neveket, mellyekkel szabadon 
bánik, mindenkor több taguakká formálja; s ta- 
pasztaljuk, hogy az energiás hangokhoz is több 
tagú szó kívántatik, mert midőn nagyot akarunk 
kiáltani ezen kiáltó szót: hej, meg kell kettőz- 
tetnünk. — L, 4 8. ha tenni fogom majd lelkemet , 
ezek helyett: ha letenni fogom majd éltemet , ugy 
szintén ugyanott a tnenel nagyon hibás szólások. 
L. ^^. fejlődött, szükségtelen, hololt a /íy7e// épen 
annyit tesz. — L. 5 7. magos, jobb: magas, meri 
amaz annyi mint magvas , a kétértelműséget pe- 
dig távoztatni kell. — L. 114. iklő és könyököm , 
idő és könyökem, mert a sok öööö még rútabb mo- 
notónia mint a sok eeee, mellyeket okkal móddal 
közletni, nem pedig összehalmozni kell. Ezen jegy- 
zet alá tartoznak e könyvben utóbb előforduló Jno- 
notoniás szavak, mint: L. 12 6. örökösök, L. 166. 
feleslegem, L. 25 9. közötökbe, mellyeket igy kel- 
lene némüképen orvosolni : örökösek , fölöslegem , 
közit ékbe. L. 133. röpdcssen s igy L. 166. sug- 
dosák, raellyek helyett jobb volna a dunai röpde. 
zen és sugdozák nem csak azért, hogy a sok s a 
nyelvet zordoníija, de azért is mivel a röpdesés és 
sugdosás épen oUy helytelen -szólás-, mintha a. jn- 
jxizás, öllözés, bolondozás stb. helyett, ^npásást , 
öllösésf és bolondosf/íí mondanánk. L. 198. sür/i- 
södö , élig: süriidö. Vgjanoti fejtekezett ki a tá- 
volságból, élig ezek helyett igy : fejlett a távolból. 
L. 199. körülövedzi , élig csak ez: övedzi vagy 
övezi, mert ez már magában foglalja a körill-t. 
Ugyanott hol az örök nevii nemzet nyomait ne hagyta 
volna vissza , élig igy ; nyomait ne hagyta volna , 
s ha szószaporítók akarunk lenni, akkor is nem a 
visszahagyni, hanem a hátrahagyni van jól mondva. 
L. 20 7. emelkedett /p/ a tenger színén felül, ilt 
a fel és felül szükségtelen szúszaporitás. Ugyan- 
ott holmiaink, élig : holmink, mert nincs egyéb mint : 
holmim — holmid — holmija, a többesben pedig: 



holmink — holmitok — holmijok. L. 23 7. árjong , 
jobb: úrong , mert itt aj egészen szükségtelen és 
helytelen. L. 34S. az imént , élig: imént. L. 365. 
mint híretek monda, ez igy lesz jól mondva: í/iint 
hirem monda. 

Továbbá hátorkodom költéreínket még e kö- 
vetkezendőkre is megkérni; úgymint: FMJszer, az 
ílly nem szép szavakat mint ; hüm , hőm , szüm 
csak nagy szükségből használják ; meri az ország- 
szerte nem mindenütt érlett szó csak ugy előve- 
hető, ha valójában szép, helyes, jólhangzó, a hely- 
leien újság pedig kettősen taszít. Másodszor , a 
nehezen érthető uj és avult szavakat, valamint az 
illyent: délbáb magyarázni ne sajnálják; mert a 
mit az olvasó nem ert, azon nem csudálkozik, 
hanem boszonkodik ; az olvasót pedig nem boszon- 
tanunk, hanem tenyerünkön kell hordoznunk. — 
Harmadszor , a népképzö müveket, millyennek 
minden valódi költélyzetnek lenni kell , leginkább 
ójják a szerleien újításnak és a mysticismus' min- 
den nemeinek bábelességélöl; mert mi haszna ron- 
tanók le a cultura terjedésének, néprehatásának 
eddigi gátjait — a deák és egyéb idegen nyelveket, 
ha most annak saját nyelvünkből szintoUy avagy 
még örökebb gátot koholni akarunk? 

De térjünk az idő' és hely' szűkéhez íliő 
holmi belkrilikai jegyzetekre is. 

Gróf Kohári István' élelirása, Bajzától. Min- 
den, helyén, rendén s tömötten van ilt mondva, 
s alig látok az egészben más kivetnivalót két hely- 
telen jellemzésnél : az eggyik t. i. Tökölié 1. 1 2. 
a másik pedig Bercsényié. L. 30.mellyek nagyon 
hamis kútfőkből vágynak merítve. 

Az álkirály. Vígjáték egy felvonásban. Ko- 
vács Páltol. Ez a kis dráma, tárgyára nézve, 
csak valami kis gyermekes tréfa ugyan ; de annak 
eleven folyamu dialógusa, szendén kellemzett szel- 
leme s néha jelentő elméssége azt jobb termé- 
nyink közé emelik. Azonban hogy érzetímböl sem- 
mit el ne titkoljak, megvallom, igen szembetűnő 
helytelenségnek látom azt, midőn L. 73. Mátyás 
király az erdei tűz mellett tréfíilódás és kulacso- 
zás között egyszerre illy hangot kezd: Most, Vi- 
dor, most hagyj innom kedves magyar népemért — 
e pillantat ! — e hely szentségétől ihletve , lelkem 
magas egekbe szállong stb, Mert ugyan mi nagy 
pillantat van itt , s mi lehet a helynek szentsége, 
a tréfák és kulacsok között? Valóban az egész 



BEHZSENYI FüLVÓHKSZÉI. 



171 



dolog olly szinü mintha Mátyás királyt a csutora ezen alnépi kUszüntés sem a személyhez, sem an- 
ragadná az egekbe! De ezen kiviil is ugy érzem, nak egyeli nagy műveltségű hes/.éileihez , sem az 
épen nem illemlő az Hly nnijy férflnkat illy foruián iménti költéri köszöntésiiez, úgymint: „iflvrz le'gy 
fölléptetni. Mert ámliár, valamint minden valódi uram" éjien nem illik; és ngy vélem rerlieli itt a 
nagy ember, ngy ezen mi nagy királyunk is igen dolgot még az is, hogy a köszöntgetés másodszor 
szende szellemű volt ugyan, de mégis annak csak és már beszélgetés mán kezdődik, holott az illy 
olly szendeséget kell tulajdunitanniik, melly az ő üres sz.ijongás még annak helyén is többnyire csak 
nagyságával és irániavaló tiszteletünkkel egyez") helytelen. 

legyen, annyival is inkább mivel az ösimádú ke- Továbbá: L. .170. „remii ő cbvoni'tfis liallvtt 

let ivadék most is hajlandóbb imádni, s nem ka- a' túvolbul. — — — A' hiv kutya mellplle ült. 
czagni őseit. \Eorxasztú vila hnlluni , mint ordila uráért." Az 

L. 143. áll a gyűjteménynek egyik legszebb illy nagyítás helyett élig volna a kutyát csak fé- 
kütetlen beszéde illy czim alatt: Jaj, be boldog ligmeddig említeni, noha én még azt sem tenném. 
vagyok e'nf X szerény szerző csak P. M. belükkel Mert az illy lélekrázó jelenetben a kutyát semmi- 
jelenté nevét, pedig mondhatom oka nem vala rej- ként sem láthatom heljes együtt játszónak. Mit 
tezni. Mert ez a kis elbeszélés igen nyilván be- 'adhat a kutyatutolás a szerelem' és elválás lialá- 
széli az ü valódi euiber-, lélek- és világismeretét, los könnyeihez? mit mondom egyebet a legfőbb 
valamint az ő mosolygó philosophiáját és egész hatály zavarásánál. Illy esetben ha jelen volnék 
előadásának sok kellemü elevenségét; melly sze- nem hallanám az ebet, vagy minden bizonnyal 
rint ugy hiszem nem csekély hivatala van a szer- nem örömest hallanám a szerelem' siralmai mel- 
znnek a vig drámai költélyzetre és comicumra. lett; annyival inkább pedig mint képiró helyes 
Csak arra bátorkodom kérni ötét, hogy giinyola- mellékrajzolatnak nem tekinthetném. De különben 
tit ne a pillanat' szeszélye szerint, hanem min- is az oktalan állatoknak csak annyit kell tulaj- 
denkor fentebb okok és czélok szerint intézze, a doiiítani, a mennyi azokhoz illik. Midőn Dobozi 
mit ugy látszik elfelede, midőn a költér nőket olly lovának majd olly vitézség tulajdonitatik , mint 
igen és általában megtámadá. L.154. A török és Dobozinak magának; midőn Bajz.ának egjébiránt 
feltörök philosophiák szerint az asszonyok igen nagyon szép dalában L. 18 7. a fakó busán lépe- 
i8 csak uiódibábük, valamint a férfiak sem igen get s vissza-vissznne'z, mintha urával együtt érezné 
egyebek; de a görögöknél Pindarosz Korinnátol az elválást, minden bizonnyal olly érzelmek tulaj- 
Socratesz pedig Dioiimátol tanult, s mind a ly-'donítatnak az oktalan állatoknak, a millyeneket 
kurguszi mind a platói ideálban nagyon egyenlők az illy nemű kültélyzetek' természete szerint azok- 



az asszonyok a férfiakkal ; a valódi emberképzo 
írónak pedig minden szavát a legfőbb ideálhoz kell 
szabni. Kivált nekünk, kik már tettleg asszonya- 
ink' kormánya alá vetők magunkat, nagyon is 
kell iparkodnunk, hogy vezetőink csupa módibábok 
ne legyenek, mert mik leszünk akkor mink? 

A vándor. L. 331. Bajzától. Ez a szép kis 
román olly sok kül- és beldisszel bir, hogy én 
igen méltónak látom azt arra, hogy annak még 
ez igen csekély hibáji is elháriiassanak, úgymint: 
L. 344. „Dicsértessek az úr," mond nz, midiin «' 
szobába lepett , 's a szerény nö egy ájtatos ,,örök- 
ke'vel" válaszolva stb., mellyeknek igy kellene len- 
ni: ,, Dicsértessék az 7ir Jézus," mond az, midón a 
szobába lépett s a szerény nő egy áhítatos „mind- 
örökkével" Stb. mert így a szokás, a mit változ- 
tatni sem ok sem hely itt nincs. De a mi több. 



nak tulajdonítani nem lehet. Ilomerus világában 
a lovak is beszélnek ugvan; de a mi költéri vi- 
lágnézetünk egészen homerusi nem lehet, kivált 
egy kis dalban épen nem. 

Továbbá L. 3 71. „szemeiből keserű könnye- 
ket törlütt ki" élig és szebb csak igy: türle vagy 
tijrlutt. Mert azon stylisticai elvek helyett, mely- 
'lyeket Kazinczy az Élet és Literat. egyik utóbbi 
kötetében, a periódusok' végszavaira nézve tanít, 
jobb csak azt hinni hogy a fentebb stylusban min- 
den szükségtelen betű hiba. 

A gyűjtemény' nagyobb költélyzetei: „a két 
szomszédvár" hősrege Vörösmartytól, és Czuczoi- 
nak két hőslevele, úgymint: Veselényi Ferencz 
Szécsi Máriának és viszont. 

A hősrege Vörösmarty ismeretes erő- és kel- 
lemteli nyelvében és verseletében lévén öntve, al)- 

22 * 



172 



BERZSENYI FOLYÓBESZÉI. 



ban az egész hősköliéii előadás nagy miivészi tö- 
kélyü. A tárgyra nézve ellenben jónak látom a 
szerzőt arra kéfni, hogy múzájának szehl), azaz 
emberibi) ^s természetesb tárgyakat válasszon s 
ne tartsa lantjához méltóknak az olly kannibálo- 
kat , minő a két szomszéilvári hős. Ha vérvitákat 
akarunk zengni, vágynak a nemzetnek élig szent 
harczai , s ezek a valódi hösköltélyzet' tárgyai. 
Ha pedig uj tárgyakat akarunk költeni, akkor 
oUyanokat illik költenünk , mellyek a mi szelid 
keresztyén bölcseletünk' iránylatával egyezők, a 
mi pedig nem kannibálosság, hanem idyllismus, 
az az, idylli ideál. Ennek utait készítse a költér, 
mint Voss a szép Lnixával és Giithe a szép Her- 
mániiul; mert igy több hasznuak a hexameterek 
uiint amúgy. De ha illy fennt nem szemlélődöm 
is, látok a tárgyban oUyakat, mellyeket már ma- 
gokban valami óriási képzelményeknek érzek. — 
Hlyen az, midőn Tihamér a siralomnak, fájdalomnak 
és dühösségnek özönében a lovat nyúzza konczolja, 
süti és dühölgve eszi , midőn sírva iszik s poha- 
rát a holtakra köszöntgeti. Mert ha elfeledjük is 
a többit, már csak az is nagyon természetien va 
lanií , hogy a hős sírva eszik iszik ; holott a lé 
lek kisebb mértékű zajlatiban is már nem enged 
enni, inni. De megyjegyzem itt még azt, hogy a 
kö]télyzet' lelki világában az evés-ivás általában 
helytelen s csak a legprózaibl) jelenetekben tűr- 
hető. Mert a maga lelkiségét érző ember nemcsak 
szépet nem lát testi szükségeiben ; de azokat mint 
állatiságokat minden lehető módon takarja még a 
testi világban is, a lelkiben i>edig annál inkább 
csak lelkeket szeret látni, neju pedig testi szük- 
ségeiket eláruló evő-ivő állatokat. Az emberiség' 
illy érzelméből foly az, hogy a déli szigetekben 
az asszonyok férfiakkal nem esznek, de a férfiak 
is csak különválva s egymásnak hátat fordítva; 
innét foly, hogy nőink a vendégségben olly czi- 
negeporcziókra szoríiják magokat, parlagi rózsá- 
ink pedig többnyire sem esznek sem isznak. így 
megvallom én is, hogy szemeim előtt, valamint itt, 
ugy minden egyéb kültéri rajzolatokban a boros 
pohár olly prózai kép, valamint a büszke vitéz' 
hátán a pálinkás kol)ak. 

Valami nagyon messzevitt regényes szerte- 
j lenséget látok abban is, midőn Tihamér a maga 
sírját megássa, ablia bele fekszik, hogy ott ha- 
lálát bevárja, kardját fejéhez szúrja, buzogányát 



pedig szivére teszi: „Ho^y nehezen fekllgyek, mint 
a sors átkai rajta" stb. Melly hibát annál inká))b 
iüe megrónom, mivel a mi nagy dalnokunk Kis- 
faludy Sándor is épen ezen hibába esett, juidőn 
egyik regehősét elevenen a holttest mellé kopor- 
sóba fekteti. Vágynak az emberi léleknek olly 
csapongásai, elragadtatásai, mellyek a költélyzet- 
nek, kivált a regényesnek gyakran legszebb tár- 
gyai ; de az egész bódultságot a legregényesb , 
legcsapongóbb költélyzet sem teheti széppé. 

Van továbbá e költélyzetben még érthetlen 
ség is, az tudnillik, hogy Ságvár alatt mindig csak 
maga folytatja Tihamér a kettős viadalt és semmi 
egyéb hadinépről szó nincs, mégis illy sorok jö- 
nek elő a 28 7d. lapon: 

— ,,mért e' mindennapi harczok 

Ságnak s^ép mezején 's mellyet borzadva tekintek 
Rajta sötét lobogós kopjákból a' komor erdő, 
Melly kivirítani haj ! soha nem fog senki' könyétől !" 

és továbbá a 288dikon: 
„És ő az, ki naponként e' hadat üzi mezőnkön 
S rettenetes keze' müve után serdül föl az erdő 
Gyász kópiáinkból, kiknek maga tette alapját." 

egyébiránt is olly homályos beszédek, hogy alig 
tudjuk elgondolni mit akar az a majd soha ki nem 
viritó , majd naponként felserdülő kopjaerdö , ugy 
hogy alig lehet ezt is egyébnek tekinteni mint el- 
lenmondásnak. 

.Jónak látnám végre ha szerzőnk, nagy köl 
téri tehetségeihez képest, a verselöi szabadságok- 
kal ritkábban élne. Kérdést nem szenved, hogy a 
mi nyelvünk és fülünk szerint a két mássalhangzó 
előtt , ha azok a leglágyabbak is, a magánhangzó 
mindenkor hosszú ; mégis azt a szerző gyakran 
rövidnek veszi, pedig valamint a kényes magyar 
fül, ugy az igen éles magyar metrum egyiránt 
megkívánják , hogy mindeniket a lehetségig ké 
méljük. 

A hőslevelek Ovidius' szellemével, az az, a 
legszebb könnyüség' és természetesség' bájaival 
ékeskednek; de legbelsőbb díszeikre nézve is tel- 
lesek szép gondolatokkal és nemes érzelmekkel 
Csak Szécsi Máriának e sorát a 12 Id. lapon: 

y,A kedves sorokat hév csókjaim ezre tetézte." 
szeretném változtatni, mivel illy nagy kinyitása a 
kebelnek az asszonyi kényesség s óvó szemérem 



BERZSENYI FOLYOBESZÉI. 



173 



ellen van. Vagy pedig talán lesjoblj lesz mind ezt 
mind az ulánna következő sort egészen kihagyni, 
csak annyiból is. mivel a csók utóbb is elüjö ezen 
szép kiléteiben: illettek ujukim , melly szerint an- 
nak kétszeri említése legszebb kifejezésekben is 
hiba lenne. így szinte az előbb emiíiett asszonyi 
kényes érzés miatt nem szerelem a két végső sor- 
ban a hevet , láncot és sovdr^iisf. Ugyan ezért jó 
lenne azokat igy megszelídíteni : 

Vajha te oUy s-ivvel hozzám juthatni kivúnnál , 
Millypiinel kebelét Maria iiyiijtja feled. 
A köllélyzet' tárgjára nézve pedig, köszönetünket 
érdemli a szerző, hogy múzá)át nem a levegőben 
kalandoztaija, mint némclly njoiicz köiléreink, ha- 
nem a haza' szent földén szedi és hinti virágait, 

A gyűjtemény kisebl) köllélyzelei többnyire 
mind nagy szepségüek. Hlyen dicsőült Kazinczy 
elmés gúnydala a Fullajtdrus vers, és a tán na 
gyón is naiv szellemű h'.drskin: illyen Vörösmarty' 
minden müve, valamint líajza dalocskái; illyen 
Kölcsey tol: az Igazság/ioz , Kcliohoz, Alhomjiilul 
Dre'gel, a Berekhez, a költő, mellyek olly szépek, 
hogy azokban csak e következendőket tartanám 
jónak megváltoztatni, úgymint: 

Az Igazsághoz szóló dalnak legszebb vége- 
zete volna ezen sornál: „s már vuUm felkiilliizütt 
meri a gondolat már ideig bőven is ki van merítve 
s a következő nyolcz sor nagyon íölöslegvaló. — 
Dre'gel/iek végsorait pedig igy változtatnám: 
„Ah de rumod gyászán az örök lii'r' égi sugara 
Csitlugi fényében századuk óta ragyog." 
Mert ezek üsszeíllőbbek komoly és ünnepélyes 
mondatban mintsem az idylli virág és virul; e he- 
lyett jiedig: romodon vagy romod f'iliitt, a romod 
teteje , épen nem lielyes. 

A költiiben a negyedik sor nagj'on helytelen 
folt, mellyel ízlelem szerint jó volna igy változ- 
tatni: sziveket ragadni égve viv. Igaz ugyan hogy 
igy a sok v hiba, de ez korántsem olly nagy, 
mint amiigy a belső modulaiiónak zavarlsága. — 
Ugyan ill alább a Zejthyr' lágy szárnya és a zi/g 
sem összeillők, s jobb volna zug helyeit rezg vagy 
leng, mert a zug csak kemény szélvészt vagy hu- 
zamosan zordon hangot fest, a mi a lágy zephyr- 
hez épen nem illő. 

Ezeknél már sokkal alábbvalók a líujosdal 
és Tiinodéí, mellyekben mind a gondolatok cseké- 



lyek , mind pedig azoknak fejlete és folyama niü 
vészi rend és könnyüség nélkül valók. Még ezek- 
nél is alábbvaló pedig a sentimenlalisiiiusnak és 
mysticismusnak vázaival elboriloll Kndymion. De 
a remény , szerelem és hűség ismét szép kis köl- 
léri virágok. 

Szépek továbbá Csabától a h'oszom L. 2 34 
és ugyan altol : egy leánykához. L. 243. 8 hogy 
lübbet ne említsek B.Palocsay Tivadartol az öröm. 
L. 3 78. melly valamint a gondolat' szépségére, 
ugy az előadás' művészi könnyűségére nézve, egy- 
gyik legszebbike az egész gyűjteménynek. — Igy 
vágynak ugyan még többek is minden dicsérelre 
méltók ; de mivel én az ujoncz költért inkább 
csiggaíni, luint magaszialásokkal maga meghilt- 
ségbe szédíteni szeretem, még csak holmi észre 
vételeket fogok adni. L. 182. „A dicsért s az is- 
tenért csatázok." A kétértelmű „dicsért" helyett 
jobb a „duciért" nenicsnk azért, hogy igy a kélér 
tcliiiűség, melly a szónak leglételesb hibája, el- 
távoztatik , de azért is mivel a komoly értemény 
hez illőbb a komolyabb hangú ,,rf//cs" mint agyér 
mekes „dics." Igy érze többek közt boldogult Vi- 
rág Benedek is , azért nála is a' dics helyeit düct 
van mondva. Ugyanott ezen szólás: ,.Uarczoldk 
párducznál párduczabban" csak valami menydör- 
gős csaladalba vagy még inkább tréfába való, 
nem pedig illy érzékeny és ékes beszédbe, mily- 
lyenben itt mondva vau. L. 1 85. „Négy hétiz él- 
tem egykor." Ez csupa próza, melly jobb lesz igy: 
óh éltem én is egykor. — L. 242. E szép ódának 
ezen sorait: 

,,// támadó nap twlja, látja 

A szomorún nyugovó bűnünket" 

jó lesz igy változtatni: 

Minden kelő nap látja dúlni 

On kebelünkbe gálád bűnünket , 
mert amúgy homályos, az óda pedig igen tiszta 
és határozott érteméuyű beszédei kivan. L. 3 2 2. 
„A kit évtiil könnyezek." Ezt annyival inkább nem 
lehet helyben hagyni, mivel egészen szükségtelen 
ujilás , hololt előliünk a szebb és jobb : régtől, 
melly meg a vcrsinérlékkel is épen olly egyező 
mint amaz. 

Versezelei a gyüjieiiiénynek részint görög 
foriuákban vágynak öntve, részint jiedig leoninu- 
sok, az az, metrumos és egyszersiuinil rimes for- 



174 



BERZSENYI FOLYÓBESZÉI. 



mák. Hosy én ez uíó1)bi mesíeikélt formák' divat- 
ba jöttét, csak olly hamis előmeneteinek látom a 
költélyzetben, mint a lélekfojtó luxust a világi 
életljen , azt egyebütt bőven kimondám ; itt azok 
befolyását csak érinteni kivánom. 

Ugyanis, tekinise meg akárki Czuczor' hös- 
leveleit, s látni fogja, miként érdemlik azok mél- 
tán mind azon dicséretet, meliyeket azokra mond- 
tam; vesse össze azonban ezekkel annak Szondi- 
ját, s látni fogja hogy Szondi' mesterkélt formá- 
jában az egész ovidiusi nyelv és könuyiiség any- 
nyira elvész, hogy ezt alig hiszi amazokkal egy 
lélekből származódnak lenni; de látni fogja azt 
is, hogy ebben nem csak a beszéd' folyama veszti 
el kellemeit, hanem még a legszebb gondolatok is 
igy elformátlanulnak: 

Oít szendereg ö 

A harczkeverő 
Kit nem tnda győzni veszély, baj, 
Nem szállá szüvére haláljaj ; 
Most alkonyi lengeteg éri nyomát , 
S enyhilgeti mennyei béke porát. 

így mérje össze a miivértfí Kölcseynek nagy 
szépségű görög formájú miiveit, az olasz formá- 
juakkal, minden bizonnyal fogja érezni, hogy 
azon művészi kül és belmodulatiúját a beszédnek 
és gondolatoknak , mellyet az Echúbau^ Dre'gelbe/i 
és a Berekben csudált, u mesterkélt olasz formá- 
jnakban hasztalan keresi, mert többnyire majd 
mindenikben láthat valamit azon akadozó folyam- 
ból, mellyet Hajósdalában mindenki érezhet. 

Ugyan ez okból merem ajánlani a nehéz for- 
mák' kedvelöjinek azon egyszeritett formákat, 
mellyekbe Bajza és báró Palocsay itteni szép fo- 
lyaniu dalaikat önték. Mert ki a költéri beszéd 
belső modulatiójának legfőbbségét ismeri, érteni 
fogja ha mondom, hogy annak hiányait sem rim 
sem metrum legkevesebbé ki nem pótolhatja. 

Diszesiti e könyvet gróf Kohári István' ké- 
pén kivül még három rajzolat, u.m. Kisfaludy Ká- 
rolynak eddig csak szándékbeli emléke, az aradi 
gyliles, meg a két szomszédvár/iak azon jelenete, 
midőn Tihamér Enikő előtt sisakját .kitárja. 



111. 

Ne felejts. Almanach 1832. Sizerkezleté Kova- 
csúczy Milinly. Kassán IVigand Györgij könyv- 
árosnál. Nyomt, Werfer K. 

E csinos éviralban különféle kisebb költély- 
zetek és e következendő nagyobb kötetlen beszé- 
dek közölteinek, úgymint: 

Egy novella Kovács PáKol ezen czim alatt: 
,,Mindeniin jú , de legjobb ollhu/i," mellyben csak 
holmi szeretkező kalando/.atok adatnak ugyan elő, 
de olly genialis szellemben , melly a tréfát nem 
engedi csupa üres játékká fajulni, hanem azt egy- 
szersmind költéri valódisággal tudja vegyíteni, s 
mellynek nyelve olly tiszta, hogy abban csak e 
következő hibákat jegyzem fel: „elébb, kézzé, ka- 
landjaim, vágyjuim , elébem, lány", mellyeknek 
kellene lenni: „előbb, közé, kalandaim, vágyaim, 
elibém avagy eliimhe , leány avagy lyány. De ilty 
hibának nézem azt is, hogy a lelketlen dolgokat 
is néha ó'-knek mondja, holott o csak embert illet 
s kivált prózában szükség nincs arra, hogy a jó 
szokást szükség nélkül zavarjuk. 

Az ikrek. Novella Kovasóczyíol, meliynek 
különféle mellékfesteményein kivűl fő tárgya ez: 
Két egymást igen szerető kettős testvérek avagy 
Ikrek, egy leánykába szeretvén, addig szerét- 
köznek, epelegnek, és féltékenykednek, mig végre | 
kettős viadalban egymást agyon lövik. Az egész- 
nek szelleme romános érzelgés, nyelve pedig néha 
mesterkélt s egyéb hil)áktol sem mentes, mint: 
L. 64. „tökéllyei" mellynek kell lenni: tökélyei; 
ugyanott „körösded" mellynél jobb a körül és kö- 
rösleg. — L. 65. „képzetökben" mellynek kellene 
lenni : képzelet iiliben , mert képzeni , képzés , kép- 
zet j, képzemény, annyi mint: bilden és Bildung, 
a képzelni, képzelet és képzelményi pedig annyi 
mint: einbilden és Einbildiing. L. 73. „nevedéit" 
szükségtelen újítás, holott van; nevelkedni. L. 7.i. 
„nevetségesé ne tegye". L. 87. „gyermeké tévé" 
uiellyek csak igj' vágynak jól: nevetségesé, gyer- 
meA-íé, mert amúgy kártévőleg újítunk, holott 
kétértelműséget csinálunk. L. 89. ,,a két ifjú' jö- 
vője' boldogsága látszék rajta", melly igy volna 
jól: a két ifjú' jövendőjének boldogsága stb. — L. 
-121. „ki festette e képet" az illy kétértelműséget 
nagyon szükség eltávoztatni illy módon : ki fes- 



BERZSENYI FOLYÓIiESZÉI. 



175 



tete. L. 12tí. „ftbajgttíía nyugtalansága" az aljaj- 
galás csak iiarasztos tréraszó s ílly komoly ér- 
zelmekhez illetlen. L. S2. „nejének semmi ké- 
nyelmet meg ne \onjon" mellynek igy kell lenni: 
nejétől semmi kénj'elmei meg ne- vonjon. 

Vágynak cgyéliiránt a miink.Uian több újítá- 
sok i8, mcllyt'kct én nem épen szeretek, azonban 
ugy gonilolom azok rostálatát legjobb nz iddre 
bíznunk. 

A ize'p jii/uiszlenny , egy kis romános költe- 
mény a keresztes háborúk' idejéétől prózában Ma- 
kárytol , meliynek veleje ez: 

Péter remete' keresztesei, a gazdag Opornak 
otthon nem létében, kastélyát fehliilvnn, annak 
hölgyét megölik és egy kis leányát elviszik, ki( 
utóbb egy juhásznak adnak. A leányka felnevel- 
kedvén a juhásznál, üpornak gyámfijával szere- 
lembe esik s azzal elszökik. Azonban egy hal- 
dokló remete kivallá Opornak hogy ő volt a leány 
elrablója s hogy a juhászleáuy Opornak leánya. 
Melly szerint az elszökötteket Opor felkerestet- 
vén, őket összepárosítja. Az egésznek nyelve több 
tekintetben rokon az ikrekével, s vágynak benne 
eziikségtelen újítások, mint: magái Iiirtelriiiteni , 
e helyett jobb: hirtelenkedni; vágynak gramma- 
tikai határozatlanságok, mint: majd ard/iy , majd 
irány, majd trrji'i, majd lérü , s továbbá vágynak 
Hlyének: L. 171. ,,Egy udvarló leány olly ///r- 
dete'ssel (oUy liirrel) szökellett üpor elébe.*' üpor 
legottau nagy lobbal hozzá türlvlvll , e helyett: 
hozzá rohant , mert a liirteles valami akadályokon 
általtörést jelent , minek pedig itt helye nincs. 

Elic'zer és Spphlali. Izraelita költemény. Fló- 
rian után. A fordító neve helyett áll : Parlhenia. 

Ez erdekteli költemény regéje' szépségei mel- 
llett bájoló színekkel festi az Izraeliták' régi szép 
erkölcseit , valamint a fordító' nyelvében is kelle- 
mes természetesség kezd fejledezni, csakhogy n.ég 
nincsenek, ugy látszik, bizonyos nyelvképzői el- 
vei a mint e következő hibáji mutatják: L. 1S5. 
„eleven vágyat erezzék szivében az ifjú", meliy- 
nek kellene lenni: érezzen. L. l89. „kiilömböz- 
mény" mellynél jobb a kiilönség. L. 101. ,, sar- 
kalja lépéseit" sarkalni csaknem annyi mint sar- 
kantyúzni , s igy a lépésekhez épen nem illik. — 
Ugyanott: ,,csak meztelen sziklákat vesznek ész- 
re szemei", melly igy volna jól: kopár avagy tar 
sziklákat lelnek szemei, mert a szemnek észt és 



észrevételt tulajdonítani nem szinfe helyes. — L. 
190. „az örökkévaló maga mélluzlalotl törvénye- 
ket adni." A jó Istenhez nem illik az udvarias 
mt'ttuzlatás. L. 198.,,a mindenhalónál esenkedni" 
Az e$eiikedés valami erőszakos szemlelen kérést 
jelent ; miért is tahát jol)b az : esengni vagy ese- 
dezni. L. 203. „fájdalma öregbiié kecseit", melly- 
nél jobb volna: nagyobbíia — neveié — emelé, 
mert a szép beszédben még a mellékideákra is 
nagyon illik ügyelni. L. 2it5. „csavarilvlt parit- 
tya", melly igy van jól mondva: csóvált parillya. 
L. 2 12. majd „eltávozik" majd ,, eltávoz. L. 23 1. 
„Mo.5o//yrt//" , meliynek kell lenni: mosolyait- L. 
■J ;?."). ,,sasot", melly igy van jól „sast." L. 243. 
,,e percztöl olta" , élig ez igy : e perez olta vagy 
óta. L. 2 4 1. „keblemhez szorítani őt s bennete- 
ket mind kettőtöket véltem ölelni," a minek igy 
kellene lenni: keblemhez szorUám őt s titeket 
véltelek ölelni. 

Ezek mellett vágynak e gyűjteményben kü- 
lönféle formájú és becsű lyrai versezetek Kova- 
csóczytol , Makárytol , Terhes Sámueltől, Kovács 
Páltol, gr. DessewITy Józseftől, Kazinczylol slb. : 
niellyek között fő helyen áll Kazinczynak grófi 
Kornis Mihályhoz szóló szépséggel bölcseséggel, 
télies köllélyzete, melly a gyűjtemény' több mes- 
terkélt hangicsálásai, s gyakran érthetetlen han- 
gicsálásai között, igen elevenen érezteli velünk, i 
hogy a poezist nem a vers' és beszéd' mesterkélt- 1 
ségében, hanem a gondolat' szépségében kell ke-| 
resnűnk. ! 

Ékesíti egyébiránt e csinos almaníichot négyj 
szép leányalak a legművészibb rézmetszésben, i 
mellyek minden bizonnyal oUy szépek, hogy csak 
ezek magok is megérdemlik hogy e könyvet min-; 
den szépérzü birja. 



IV. 

Uránia , nemzeti almanach vj esztendei ajándé- 
kul 18:J2. Szeder Fáhián szer késztetése ( szer- 
keztet ése) mellett kiadta lieimelJósef (József). 
Ötödik évi folyamai. 

E csinos almanach töbli kisebb dalon , szo- 
netten, romanrzon stb. kivül, foglal magában még 
illy következő nagyobb munkákat is. 



176 



BERZSENYI FOLYÓBESZÉI. 



Etelköz, inelly valaiui csudálatos rém-regé- 
nyes és rejteményes hősrege hexameterekben Ta- 
kácsy Józsátol. Hősei rémek, viliik, tündérek, 
hadúr s holmi csudatévő légi hajnokok, kiket a 
szerző oUy miivészi erővel és könnyűséggel ömlő 
versekben énekel, hogy az ember nem tudja, annak 
nagy költéri tehetségeit csudálja e inkább , vagy 
annak azon nagy tévedését, hogy illy lelki erő- 
ket illy seinuiitérő gyermekes tárgyokra veszteget, 
s ugy veszteget, hogy gyermekes tárgyait nem 
gyermekek , de férfiak sem értik. 

Ugy látszik a szerző valami magyar mytho- 
szokat akar formálni ; de ójjanak illy gondolattol 
a Helikon' istenei. Nincs és nem lehet több va- 
lódi köHéri mythologia mint az egy görög, melly 
egyszersmind magyar is , mert a legfőbb költéri 
avagy emberi szép, minden nemzetet egyiránt illet 
s minden nemzetnek egyiránt legfőbb czélja. 

A szerző' nyelvére nézve óhajtanunk illik, 
hogy az Hlyeket: kediivel, éjvel s más illy pa- 
lócz szóejtéseket távoztatna; mert az avult és uj 
szóknak s a különféle idiotismusnak írói nyelvbe 
vétele, vigyázattal történjék, különben zavarékot 
nem költéri nyelvet alkotunk. így meg kell rónoni 
a szerző' nyelvében még az illy rut monotoniákat 
is: röpösö sziimij/iij/i stb. mert illy forjnán valójá- 
ban egyik tulságbül a másikba és még rútabba 
bukunk. Kölcseynek azon mondását, hogy a köl- 
tér nyelvet az ó-k' szaporításával különböztessük 
a prózanyelvtöl , csak ugy kell érteni, hogy mo- 
notoniás szavainkat az e, i, ö, ir magánhangzók' 
czélirányos közletése által változatosb hanguakká 
tegyük; de ide mindig hozzá kell azt értenünk, 
hogy a nyelven csak bizonyos józan okok és czé- 
lok s bizonyos nyereség mellett szabad változtat- 
nunk, így p. 0. nyer a nyelv ha e helyett: szeme- 
ken, azt mondjuk: szemükön, mert igy mind a mo- 
notónia mind a kétértelműség orvosoltatik; de ha 
e helyett azt mondjuk: szömökön, akkor még csú- 
fabb monotoniát csinálunk és a kétértelműséget 
sem orvosoljuk, az az tahát nagy következetlen- 
ségbe bukunk. 

Az összebékülés. Vígjáték hárojn felvonásban, 
mellynek szerz/íje magát csak egy S által jelenti. 
A játék' meséje ez: Jusztina egy gazdag 
asszony megunván szegény férjének, Adolfnak, 
hidegségét és i\irugásaít, ugy akarja azt megrez- 
zenteni és téríteni, hogy maga is el kezd kaczér- 



kodni s legényeket magához csődíteni, kik is őtet 
csak hamar férjének elűzésére veszik. Az asszony 
kiadván férjén, azt cselédei mindenféle utravalók- 
kal felbufyorozzák, kinek is illy szomorú formáján 
és az urok mellett könyörgő cselédek' rimánkodá- 
sain Jusztina' szive megesvén, azt újra kegyelmébe 
veszi. A mesének ezen végfordulatig, alkalmas 
egész menetele és kidolgozása; hanem itt a meg- 
békűlés' légérdekesb helyei és indító okai nem 
épen jól vágynak gondolva és kiemelve. Mert a 
l)ntyor, a njagát porig alázó férj, valamint a cse- 
lédek' szertelen nagylelkűsége és rimánkodása, 
inkább gyermekes mint költéri indítók előttem. — 
Innét van hogy az indítók' helytelensége mindent 
meghelytelenit: Jusztina ki eddig érett észt és va- 
lódiságot mntatott, most ugy jelenik meg előttünk 
mint egy könnyelmű gyermek , Adolf mint egy 
megvetésre méltó charaktertelen , alacsony férj ; 
e cselédek' szerfelen nagylelkűségén pedig nem 
tudjuk: csudálkozzunk-e vagy nevessünk , vala- 
mint szintén ezt kell mondanunk mind azon há- 
tulsóbb jelenetekre is, mellyek a komolynak és 
nevetségesnek nagyon tarka keverékeit adják. — 
Az illy fordulást vagy valami furcsa esetnek, vagy 
valami meglepő erénynek kell előhozni, a mik 
pedig itt épen nincsenek. Mert ámbár egy helyen 
Adolfnak ezen helytelen és minden cselekedetei- 
vel ellenkező beszéde: „Gyarló vagyok ugyan; 
hanem a becsületérzés akkora (bennem) hogy ha 
van ki azt örökké nógatja, még gyarló sem lehe- 
tek," annyira meglepé Jusztinát , hogy butyoros 
férjét azonnal szép léleknek kiáltá s az iránt egé- 
szen ellágyult; pedig mondhatom, hogy az olly 
becsületérzés, mellyet örökké nógatni kell, és egy 
magát lealacsonyító butyoros férj' szájában, csak- 
ugyan nem lehet előttem helyes oka Jusztina' el- 
lágyulásának. 

A szerző nyelve egyébiránt tiszta és sok 
módi nyavalátöl szabad , a mi pedig korunkban 
nem rósz izlei' jele; s ha dialógusának több prae- 
cisiól és elevenséget adand, díszére lehet a szerző, 
drámai költélyzeiűnknek. Magyarságára nézve 
azonban megjegyzem még ezen csekélységeket: 
L. 87. Ugy vágynak egymás közt mintha testvé- 
rek lennének,^' melly jobb igy: mintha testvérek 
vul/Kuirik, mert lennének, jövendőre szól. L. 136. 
„azt már előre sinlem" — sinleni valamit előre 
nem lehet, mert sinleni csak azt szoktuk, a mit 



BERZSENYI F0LY6BFSZÉI. 



177 



már elves/.tetiiink, i». o. sinlem barániinat , hogy nem íjoruloljuk. L. 2C>2. ,,A holtak orsziigjfiklia," 
az vt'lein nincs, sinli a ló az ahrakot. uiiilön ai-jjohl) ez igy: a holtak' orsziir.nlui, iwvxi i;;y szcikot- 



íol elfoíítuk. 

]'ak llf'lít kiiiyilla. Énekes draina, liiizmics 
Izidortól szaliail jamliiisokljan és dalukban. Tárgya 
e szép kis draiuának ez: 

Vak Béla a renieteséglie rejtezött- Uros volt 
fejedelemnél titkon felnevelkedvén, s Hgyan Uros- 
nak egy szomszéd klastromban titkon nevelt leá- 
nyával Helénával, valami rejteményes módon sze- 
relemlie esvén, szerelmüket elsőben az üreg Uros, 
utóbb pedig István király is megszenteli. 

Telve az egész mii a legszebb drámai gon- 
dolatokkal és beszédekkel s kívánnunk kell, hogy 
a szerző azon szép hivatalát, melly ezen munká- 
jáliol nyilván szól , dramnküllélyzetünk' diszére 
fordítani el ne mulassa, következő jegyzctimet 
pedig olly szívvel vegye, millyennel én azokat 
adom: L. 2 0i). „Mulatva léi)nek a sötét órák." 
Ezen azt értjük , hogy mulatság közt folynak az 
órák; ugyanazért j<ibb lesz igy: iiiilau avagy res- 
ten hiizuiliiak a setét órák. — L. 2 1 2. ,,Mi szem 
hatotta meg nyugodt szived." Ezt vaknak mondani 
nem lehet ; jó lesz taliát a s~ein helyett bújt mon- 
dani. L. 213. „Higyd atyám" jobb ennél a hidd, 
mert szokottabb is szebb is, a szép szokást rútab- 
bal felcserélni okunk nincs. L.2 14. ,, Nyugodt va- 
lál hisz már." Jobb volna ez igy: nyugodt valál 
immár. Mert hisz és isz előfordulnak ugyan a köz- 
beszédben néha, de csak bizonyos helyeken, ugy 
hogy mondhatom : iss ott voltál, de nem mondha- 
tom: isz voltál olt , hanem itt már ezt kell mon- 
danom: iszpH voltál ott. Igy a 2 21. lapon álló: 
„Hisz te ártatlan valál", igy volna jó: hiszen te 
ártatlan valál, vagy pedig igy: isz ártatlan valál 
te. Mert az illy csekély közbeszéd! szócskák egé- 
szen a közszokástol függenek : s éjten azért azok- 
kal szokatlankodni, igen visszatetsző szokallan- 



tabb is szebb is, két okot pedig ok nélkül meg 
vetni nem lehel; mert a hol ellenkező ok nincs,! 
olt fél ok is annyi mint ezer. 

Továbbá azon episodiumol , midőn az isme- 
retlen lovag Helénát elragadja, sem tekinth<tem 
helyesnek. Mert az illy mellékrajzolatok , csak 
ugy tűrhetők, ha vagy igaz történetek, mellyeket 
elmellőzni nem lehet, vagy ha költöttek, igen 
szépek s az egésznek fő czélára munkálok. Itt jte- 
dig Heléna' elragadtatását szépnek mondani nem 
lehet; sőt az igen is óriási és elboriló, mellynek 
hatása pedig csak olly valami, mintegy váratlan 
puskapaltanás a vigadozók között, melly egyszerre 
mindent megzavar ugyan, de ismét egyszerre min- 
den az előbbi lábon áll. Igy Heléna' elragadtatása 
a szép jelenést egyszerre borzasztóvá leszi ; de 
alig vesszük észre mi lelt bennünket, már ismét 
ott Heléna és minden a hol előbb volt; a dolog 
pedig semmit nem változik, hanem csak ugy megy 
a mint ezen episodium nélkül is ment volna. 

Mind ezen észrevételek' nagyobb része oda 
látszik mutatni, hogy a szerző a szép együgyűnek 
és természetesnek becsét tán kisebbre méltatja 
mint illenék, s elfeledi néha szemei előtt tartani, 
hogy a világ' legnagyobb költérei mindenkor ai 
természet' leghívebb gyermekei voltak. jj 

A háládatlan. Egy kis elbeszélés Horvát End- [| 
rétöl, mellyben egy Lemonov nevű orosznak, líe- 
nyóvszky Móricz és Sóstavi' kalandiársának, több- 
féle rut háladatlanságai leiratnak. A uuinka' szel- 
lemére nézve, ugy látszik a Im'adatlanság' rútsá- 
gának eleven érzete és gyűlölete vitte annyira a 
szerzőt, hogy mindjárt beszéde' elején, (dly fekete 
színekkel festi az emberiséget, mintha annak épen 
olly teruiészete \oIna a hálndatlanság, valamint 
a fekele lelkű Lemonovuak. Mert olly általánosak 



kodás. L. 2 2 6. ,,Serkedező kicsit is." Srrkrdrzii, e részben állításai, h(»gy még ezen igen szüksé- 
nem jól van mondva serdülő helyett, a kicsi pedig gcs szócskával: tíMnyire , sem választá meg a 



csak olly gyermekes avagy játszi szólás, melly 
illy komoly beszédhez épen nem illő. L. 2 3 6. ,,Te 
kis gonosz !" Ez ismét nagyon gyermekes , melly 
csak tréfába vagy enyelgésbe való , nem pedig 
illy érzelmes és komoly jeleneibe. — L. 2 43. „A 
testi szem homályrilá^ához.''' Ennek helyes értemé- 
nye nincs, ha csak még ezen szót: képest, oda 



jobb emberiséget ; — pedig ezen szócska nélkül a 
végleien különféleségü emberi nemzetre csakugyan 
alig mondhatunk valami igazat. De ha közönséges 
volna bár ez a rut vétek, mégis inkább fedni mint 
hirdetni kell azt ; mert az emberiségnek szüksége 
van ajóltevőkre s a jobb lelkek legszebb örömeikel 
jóléleleikben lelik. Nyelve egyébiránt ezen mun- 

23 



178 



BERZSENYI FOLYÓBESZÉI. 



kának olly szép tiszta és természetes, hogy én 
abban csak ez egy szólást látom hibásnak , úgy- 
mint: „végre Sústavi kitörik" ehelyett: kitör. — 
Mert a jó szokás ezeket már ugy megkülönböz- 
tette, hogy ezek már most koránt sem egyetjelen- 
tők , holott általában igy szoktunk szólni : kitör a 
vad a hálóból, kitör az emberből es és amaz indu- 
lat ; ellenben: kitörik a kapából a nyél; kitörik, 
az az, eltörik kezem lábam; ugy hogy még a 
múltban is megválasztjuk ezeket s nem mondjuk: 
a vad kitörött, hanem csak: kitört. A mit pedig 
a jó szokás igy megkülönböztet , azt újra megza- 
varni annyi volna, mint a nyelv' tökélyedését visz- 
szataszítani , mert a nyelvnek fö tökélye a hatá- 
rozott értemény. 

Vagyon ezen kivül a gyűjteményben több ly- 
rai versezet, mellyekre azonban légyen élig azt 



mondanom, hogy azok néhány keveset kivéve, 
csak olly ifjúi megkésértésekül látszanak lenni, 
mellyek vagy olly homályosak, hogy én azokat 
félig sem érthetem, illyen pedig a gyűjteménynek 
majd minden olasz formája; vagy pedig ollyanok, 
ha érthetők is , hogy azokon a mesterkélt nehéz 
formák' pusztító befolyásai számosabbak, mintsem 
azok' rostálatát az én kritikám, melly nem sújtani, 
hanem fejtegetve , okokat mutogatva kivan intéz- 
ni , illy czélaihoz s a hely' szűkéhez képest bőveb- 
ben szólhatna. 

Díszesiti e könyvet három rézmetszet. A sár- 
kányülö Kelever alkalmas munka, hanem a két 
leánykép nem igen művészi kézre mutat; pedig 
az illy szép almanach' czélai igen azt kívánják, 
hogy abban a művészetek egymással kezet fogva 
élesszék a szépnek jóltévö szerelmét. 




I 

{SZÉPIZLÉÍ^TAN.) 



POÉTÁI HARMOAISTIKA. 

Megjelent 18336. a m. tudás társaság Évhöníjvet I. kötetében, 247 — 297. lap, de itt 

mmi módosítással adatik. 



INTÉZET. 

Hariiionistikám nem egyél) akar lenni, mint 
a poétái szép' fö létszereinek s ezen létszerek' 
Bzerközetének ismeiete. 

Gondolkodván t. i. a poétái szépnek természe- 
téről, annak tilknít a hannóniiáliol és három íü 
létszer' harinónitis szerközeté))öl fejlesjetém, s igy 
nevezem nyomozatim' egyetemét hariiionistik.nnak ; 
a mit, ugy vélem, csak annyiból nem lettem min- 
den ok nélkül, mivel a muzsika és poézis uUy 
rokon művészetek, hogy töhl) tekintetben nevez- 
hetjük a poézisi lelki muzsikának. 

A dolgok' létszerein nem értünk egyebet, mint 
azoknak reánk ható tulajdonságait. Mert a dolgok' 
legbelsőbb valóságait nem ismerjük, csak azok 
tulajdonságait nevezzük létszereknek annyiban, a 
mennyiben minden dolog' létét különféle tulajdon- 
ságaik' szerközetében állani látjuk. 

Így a poétái szép' fö létszerei vagy alkotó 
részei sem egyebek, mint azon legalkotóbb — leg- 
létadobb tnlajdonságai , mellyek annak legközö- 
nebb <) létvonalail alakinak. 



') \ an kii/ön , küliinb , az ai , különebb , ran tahát 
közun é8 kiji'únehh ii. De egyébiránt i», ha nvel- 



Illy alkotó részek' összefolyásának — concen- 
tratiójának — rend és rangszeres egyesületét ne- 
vezem én szerközetnek; a mi tahát tulajdonképen 
annyi mint forma, olly legközönebb létforma, melly 
a poétái szépnek csak legfőbb jellemeit mutatja 
ugyan, de a mellyekböl a poétái szem az egészet 
megismerheti. 

Tárgyamat a természetben és emberben ke- 
resem. Mert ámbár a legtulajdonabb poétái szép 
nem más mint emberi szép; de mivel az ember 
csak olly része és kifolyása a természetnek, melly- 
nek minden létszerei, életvonalai és törvényei a 
világéval összefolynak elannyira, hogy az ember, 
ez a rég 8 jól úgy nevezett kis világ, mintegy 
láthatja a világot, a világban pedig az embert; 
s mivel igy minden poétái szép egyszersmind ter- 
mészeti szép , vagy az emberi és természeti szé- 
pek' egyesülete: tahát úgy intézem szemléletimet, 
hogy minden állitmányim ezen természetekből fo- 
lyók s ezekre támaszkodók legyenek. Mert csak 
annyiban ismerhetjük mind az igazat mind a jót, 
mind pedig ezek' egyetemét a szépet, a mennyiben 
ezen természetek' rejteményil nyithatjuk. 



Tünket síebbítcni akarjuk, a sok DOf^out — gf- 
gesl fogyasztanuuk kell. 

23* 



18ü 



BERZSENYI FOLYÓBESZÉI. 



ELSŐ RÉSZ. 

Legközönebb szemléletek. 



Harmónia. 



Midőn Tlialestül azC kérdenék: mi leg- 
szebb? „A világ, úgymond, mert Isten' 
müve." így Arisztoteles sem monda igen 
egyebet, midőn a poézis' legfőbbjét a ter- 
mészet' szép követésében állítá lenni ; de 
így érez még a magyar is, mikor a leg- 
szebbet világi szépnek mondja. 

A természetben van minden még a phan- 
tasia' világa is, mert az sem egyéb mint 
emberi természet^ melly is csak addig va 
lami niig természetes, mert hol a természet 
megszűnik, ott kezdődik a semmi. 

A világ vagy természet nem egA'éb, mint 
a legközönebb élet, avagy minden életjele- 
netek' közöné. Melly szerint mondhatjnk 
Tigv'an, hogy a legszebb annyi mint termé- 
szet vagy élet s annyi mint legtermészete- 
sebb élet; de mivel nem tudjuk, mi a ter- 
mészet s mi az élet, holott azoknak nem 
legbelsőbb valóit, hanem csak vagy reánk 
ható vagy bennünk megjelenő tulajdonsá- 
gait ismerjük; tahát e részben sem lehet az 
emberi tudomány más, mint tulajdonságok' 
ismerete, s e részben sem tehetünk egye- 
bet mint ha megtekintjük a reánk haló vi- 
lágnak legközönebb életjeleneteit s azok- 
ból fejtegetjük a szépnek örök létszereit és 
törvényeit. 

Megtekintvén pedig a világ' egészét, 
mi közönebb és főbb életvonal tűnik sze- 
meinkbe, mint az egésznek nagy harmóniá- 
ja? Melly szerint önként foly ezen szemlé- 
let' természetéből ezen legközönebb alap- 
tétel, úgymint: Valamint a világ' egészé- 
nek legközönebb érzéki életjelenete nem 
egyéb mint minden részének harmóniája; 
a szerint mindenben legközönebb s legfőbb 



életjelenet élettökély vagy szép a harmó- 
nia , a legközönebb nemszép vagy rút pe- 
dig a hannóniátlanság. 



II. 

Jlarmóniás hülönféleség. 

Minden harmónia különféleséget tesz 
fel, mert különféléket hoz harmóniába, 
különféle részeket formál harmóniás egész- 
szé ; melly szerint a szép annyi , mint a 
harmóniás különféleség — harmóniás kü- 
lönféleségü egész; a nemszép pedig annyi 
mint eg> formaság és harmóniátlan különfé- 
leség vagy tarkaság. 

A szépnek ezen ideáját fejezi ki ezen 
szavunk: szép, melly nem egyéb mint szi- 
ép, az az, szép-ép, szép egész. A szi t. i. 
eleinte tüzet jelentett s utóbb lett annak el- 
vont érteménye a szép, melly elvonás igen- 
is helyes volt, kivált ha meggondoljuk, 
hogy eleink mint nap- és tüzimádók a tűz- 
ben lelket. Istent s teremtőt képzeltek; — 
mert igy már ezen szóban összeköték az 
Istennek, léleknek és szépnek eszméit. 

A harmóniás különféleség' érteménye 
összefoly a szépnek ezen régi értelmezésé- 
vel : „egység a különfélékben ;" — de úgy 
látszik mégis, hogy ebben vagy a gondo- 
lat vagy a kimondás nem épen igaz. Mert 
az egység és különféleség már magokban 
egymásnak ellent mondani látszanak ; de 
egyébiránt is a harmónia valamint a szere- 
tet nem egységet akar és tesz fel, hanem 
csak összeegyezést. Az ideál összeegyez a 
természettel, de azzal egygyé nem lesz, s a 
költér követi a természetet, de nem másolja. 

Megtaláljuk ez érzést nem csak a poé- 
zis' egész lelkében, de még annak legkül- 
sőbb hangmüvében is. Erezzük ugyan is,; 
hogy az olly hangegyezetek, vagy rimek, 
mellyek a beszéd' különféle részeiből valók,' 
szebbek mint azok, mellyekben ez a külön- 
féleség nincs, de érezzük azt is, hogy aj 
rímeknél valami fentebb nemű szép a gü-. 



BERZSENYI FOLYÓBESZÉI. 



ISI 



irög iiu-rltk, iiicll\ licn nem a/, v^vsa haii- 
|gok, Iwuu-in csak a külüniVIe hangok' lehi'- 
'gésci egyenlők. 



III. 



Ilarnió/iiás küzep. 

.Valamint a világ' harmóniája nrm egyelt 
mint a természet' minden léts/.ereinek coii- 
centra(i(tja ; valamint minden harmitniás 
j életjelenet nem egyéb, mint a tern)és/,et' 
különféle léts/creinek külünf'éle oklian és 
czélban conrentrált — üsszckt»/.é|)elt — 
üssy.elblyt szerküzetc, s ig_\ a különfélék' 
összefolyása által azoknak harmt'uiiás ve- 
gyület ü középszerei — közép lényei : a 
szerint minden harmónia, valamint külön- 
I féleséget, épen ngy a különségek' összefo- 
jlyásának középpontját és harmóniás veg) ü- 
letü közép lén.\ él — középszerét — közép 
színét, vag)- hogy mind ezeket egy szciha 
I szorítsam, középlétét teszi fel. Mert a kü- 
ilönfélék' szerközelét csak az teszi harmét- 
niás egészszé, csak az menti meg a tarka- 
i ságtol, ha a különségek' ellenkezetei s tar- 
kaságai az összefolyás' pontjainál, egymás- 
ból egymásba folyó középszineik által ösz- 
szeolvadnak és vegyülnek. 

INIelly szerint tahát a szép annyi mint 
harmóniás veg) ület és harmóniás középlét; 
a není szép pedig annj i mint különösség, 
szélsőség V. ezeknek \ együletlen tarkasága. 
[! Ezen okfő szerint nem akarom az egyes 
jszin' szépségét tagadni, hanem csak azt ál- 
ijlítom, hogy a legszebb, nem egyes szin- 
bcn , hanem különféle szinek' harnníniás 
vegyületében áll. Mert midőn a legközönebb 
; szemléletben a szépről általában szctliink, 
I nem az egyes szépek' számtalan nemeit, 
j hanem csak a legközönebb s legfétbl) szépet 
i értjük, a mi pedig természet szerint nem 
cgxség, hanem különféle egyes szépek' ve- 
gyülete és küzépléte, s a mit nyilván lát- 
hatunk mind a természet' mind a művészet' 
szépségeiben. 



így látjuk azt, hogy a reggeli és alko- 
nyati félfény, az az, setéinek és fénynek 
közép vegyülete,' szebb mint a nag\ fény, 
valamint a vegyes nizsa' középszíne a töb- 
bi egyszinü virágokénál; s igy érezzük 
a harmóniás veg\ illetnek és középlélnek 
kellemeit mind a hangokban mind az izek- 
ben, de ig) még a lelki színekben és han- 
finkban is. Mert valamint a testi hangok 
és mozgások' szélsőségeinek harnxíniás kö 
zéplélei alakítják az éneket, muzsikát és 
tánczot, ngy a lelki muzsikát is a lelki 
hangok' és mozgások' barmóuiás közé[»létei 
adják, s tapasztaljuk, hog\ mind testi ér 
zekéink' mind lelkünknek legkedvesebbek 
az o!l> középszerű ben\<»mások, mellyck 
mind az igen erős, mind az igen erédlen 
illetéstöl cg\ iránt távol vágynak, s mely- 
lyek sem eg} formasággal sem szertelen kü- 
lönféleséggel nem fárasztanak , hanem c 
részben is középszert tartanak. 

Igy folynak össze mindenütt a harmó- 
niás középlétben a szép középszernek kö- 
zéppontnak, középútnak, veg> ületnek, har- 
móniás különféleségnek, mind a két érte- 
lemben vett közönségesnek és legfcibbnek 
eszméi ; mert mi a dolgok' legfőbbje egyéb! 
mint azok' közönséges középpontja, az az, 
legfőbb oka és czéla? üc összefolynak ezek 
még a teremtésnek és teremtőnek eszméi- 
vel is : mert a teremtés sem egyéb mint a 
világ' léfszereinek harmóniás »isszef<dyása, 
mellyiu'k pedig harmííniázó középpontja a 
teremtő, valamint az endieri lelket is csak 
ng\ tekinthetjük mint minden létszereinek 
harnHÍniázó középpontját. 

Innét van, hogy valamint egyik f(»jel- 
lemünknek, az ok(»sságnak, legközönebb 
títrvénye a j(ízan középút; úgy másik fő- 
jellemünknek, a teremtést érző és követő 
képzelemnek is, legfőbb törvénye a szép 
közéjdét. Igy van az, hog>' minden szerte- 
lenség, az az, a józan közé|>útrol és szép 
középlétröl távozás, annyi mint oktalanság 
és méltatlanság, s annyi mint rósz és rút, 
a szép középlét pedig mindenütt annvi mint 
jó és szép, az az tahát, a jó és szépnek har- 
móniás összefolyása, harmóniás középléte. 



182 



BERZSENYI FÜLYÓBESZÉI. 



Ezért utáltak a szép -érző Hellének 
minden külünösséget és folüttébbvalót any- 
nyira, hogy valamint Ap'olló' legfőbb tem- 
plomában, úgy minden görög szép művön 
nyilván irva volt a szépnek és jónak ezen 
örök törvénye: „semmit ne fölöttébb ,^^ a 
mi pedig épen a szép középlét' legfőbb tör- 
vénye, olly törvény tudniillik, melly a 
szépnek határiból minden mértéktelent, 
minden fölöttébbvalőt és igy minden szél- 
sőséget , az az , nem középszerűt egyiránt 
kizár. 

így érzett Lcssing midőn a tragoediá- 
nakArisztoteles által alapított főczélján — 
a szenvedelmek' tisztításán — azoknak he- 
lyes, illendő mértékre szállítását érté. Mert 
a helyességnek és illendőségnek mértéke 
természet szerint nem egyéb mint az okos- 
ságnak és szép érzésnek örök mértéke, a 
szép középlét, az az, a különféle helyte- 
len és illetlen igenségek' egyenlő kerülése 
vagy középszerre szállítása. 

Hogy pedig Arisztoteles épen ezt érté, 
nyilván mutatja azon mimkája, mellyben 
ő az erkölcsi tökélyt vagy szépet, minde- 
nütt a szélsők' közepén lenni mutogatja. 
De ezt érté még akkor is, midőn a költe- 
lem' legfőbbjét a természet' szép követésé- 
ben állítá lenni. Mert a természetet szépen 
követni, mi egyéb mint szebbítve követni? 
s mi egyéb mint a szebbítésnek és köve- 
tésnek középléte? — S épen azért állítja 
azon értelmezést — definitiót — legjobb- 
jnak korunk' Argusza, Jean Paul, mivel az 
két szélsőt egyiránt kizár, úgymint a köl- 
téri Idealismust és naturalismust, mellje- 
' ket ő játszilag uihtlismusnak és materta- 
I lísmtísnak neveze. 

! De különösebb az , hogy ezen igazsá- 

got nem csak illyArguszok látják, de látja 
a legegyügyübb magyar is : mert mikor a 
dolgok' közepét kellő középnek mondja, 
mit mond egyebet mint a miket én mon- 
dogatok? A mit pedig mind a legfőbb gö- 
rög bölcs mind az egyszerű magyar szép- 
nek lát, az minden ép szemnek szép. 

De nagy okerő előttem az is, hogy én 



a legközönebb szempontokból indulván, 
így összctalálkozám a földre néző Ariszto- 
telessel, elannyira, hogy valamint ő az er- 
kölcsi tökélyt vagv erénj't mindenütt kö- 
zépen lenni mutogatja, épen ligy az én alap- 
nézetimböl is önként folyt az, hogy har- 
monistikámnak egyszersmind olly tabellá- 
nak kellett lenni, melly a szépet minde- 
nütt középen állani mutogassa; a mi pedig 
úgy hiszem nagy bizonysága szemléleteink' 
igazságának, de bizonysága annak is, hogy 
az erkölcsi és költéri szépek, valamint egy 
kútfőből — a szeretetből — erednek, úgy 
a tetőn vag}' legfőbb szépben múlhatatlanul 
egyesülnek. 

Hogy tahát tabellánk tovább is a ter- 
mészetre támaszkodjék, térjünk vissza még 
a legközönebb szempontokhoz, de minden- 
kor lígy, hogy egyik szemünk az emberen 
fiiggjön. 



IV. 

Harmóniás mozgás. 

Valamint a világ' harmóniájának leg- 
közönebb érzéki jelenete és tökélye nem 
egyéb mint a világ' minden részének har- 
móniás mozgása, a szerint a legközönebb 
szép sem egyéb mint harmóniás mozgású 
élet vagy lélek, a nem szép pedig mozgat- 
lan vagy harmóníátlan lélek és élet. 

A lélek' és élet' minden léterejének har- 
móniás mozgásában áll azoknak tökélye és 
szépsége; s minél elevenebb és harmóniá- 
sabb mozgásnak, annál szebbek, mert ezen 
szempont szerint, a szép, annyi mint élet- 
tökély. 

Innét van , hogy a világ' harmóniáját 
érző és követő képzőszellem vagy phanta- 
sia, gyön\ ör vagy szépérzet által ösztönöz- 
vén bennünket lélek- és élet-tökélyre, min- 
den ömleményeit vagy képző játékait és 
müveit különféle testi és lelki harmóniás 
mozgásokká formálja, a mit az ének, mu- 
zsika, táncz és költélyzet nyilván mutat- 
nak. Ezek pedig valamint legtulajdonabb, 



BERZSENYI FOLYÓBESZÉI. 



183 



legtormés/i'tosebbömlenióiiN ci a kép/ő szel- 
lemnek, épen lifiy leglulajdonabb cinheri 
szépek s iegkedvesel)!) en)l»erkép/ők, úgy 
hogy ezek minden ép enihort nem csak 
gyOnyürkíMltetnek , de egyszersmind va- 
lami íenteld) s lelkesebi) életre emelnek. 

A muzsikának és táncznak lelkesítő 
ereje teszi azt, liogy a naj)' terlie alatt ki- 
fáradt munkás megiijul egy funiglaszóra s 
egész éjjel eltánczol. S tapasztaljuk, liog_\ 
a cséplő a csépel, a kádár a sulkot harmt)- 
niásan forgatni nj ilván üsztönüztetik, s ha 
ügy nem forgathatja, előbb elfárad. 

Az úgy nevezeti vad népek énekkel 
és tánczrzal kezdik az ütközetet s minden 
fontosabb dolgaikat ; énekkel és tánczczal 
győgx'ítjáka beteget; a halálra ítéltetett bű- 
nös énekkel és pompás hadi tánczczal kezdi 
a tigrissel a halálos viadalt; a hadi fogoly 
a legiszonyabb kínzások alatt énekkel és 
tánczczal emelkedik felül a fájdalmakon, s 
iitolső lehelletig zengi halottas énekét, né- 
hol pedig a tánczban megbolló azonnal le- 
nyakaztatik; melly szerint látnivaló, hogy 
ezen természetes emberek n\'ilván valami 
religiót éreznek az énekben és tánczban. 

De nem csak a vad népek érzik ezt, 
hanem nyilván így érzett a világ' leglelke- 
sebb népe, a görög nép is elannyira, hogy 
az egész görög műveltség nem egyéb volt 
mint a képzőszellem' természetes fejlemé- 
nye, mellynek legfőbb szentségei valának 
az ének, muzsika, táiicz és poézis. 

így regélték a Hellének, hogy Delphi' 
oraculumát tánczolő kecskék fedezték fel 
s hogy Delphi a népesedett földnek, az az, 
a civilisatiőnak vagy a műveltségnek és re- 
ligiónak középpontja. A mivel természet 
szerint csak azt akarák jelenteni , hogy a 
muzsika, táncz gyüjté társaságba az elszórt 
embereket, s hogy így az énekből, muzsi- 
kából és tánczbol fejlék ki a poézis vala- 
mint az egész görög szép miveltség. 



V. 

Meghatározott mozgás. 

A harmóniás mozgás nieghatározott 
mozgást tesz fel; a mi pedig annyi mint 
határozott szabadságit mozgás vagy a moz- 
gás' határozottságának és szabadságának 
barnuiniás középléte; s igy a szép annyi 
mint liatározott szabadsága élet, az az ta- 
liát , a határozottságnak és szabadságnak 
harmóniás középléle. 

Illy harmóniás középlét a világ, melly 
mozog ugjan, de a legfőbb harmónia és 
barmóniáző által megbatározott rendben. 
Illy szabad és egyszersnnnd határozott élet 
a szép emberi lélek: szabad, mert a földie- 
ken szabadon felülemelkedik s minden lé- 
terejét szabadon játszadtatja; határozott, 
mert határozott testbe van öltözködve, s 
mint harmóniát érző lélek fiigg a harmó- 
niától vagy legfőbb harmóníázótol , s nem 
akarhat egyebet mint szépet és jót, 

A világ' és lélek' ezen jellemének sym- 
bolás ömleményei az ének, táncz és poézis, 
az az, hangáink, tagaink' s minden lelki 
érzelmeink' mozgásainak harmóniás hatá- 
rozatai, vagy egy szóval, harmóniázatai. 

A szépnek ezen jelleme szerint szeb- 
bíté Daedalus a maga szobrait, midőn azok- 
nak határozott mozgást ada, olly mozgást, 
melly oknak, czélnak, akaratnak harmó- 
niás összefolyását, s igy az októl és czél- 
tol függő akarat' szabadságának és határo- 
zottságának harmóniás középlétét mutatá. 
Mert az illy harmóniás mozgású akarat a 
szép lélek, s a lélekjelenet a szép. 

Igy van az hogy a szépérző lélek sza- 
badon játszadtatja ug}an minden érzelmeit 
és gondolatait, de mindig csak a jónak és 
szépnek határában. Igy a költér részint 
szabadon ídealisálja a természetet, részint 
pedig alája veti magát annak és követi , a 
mint t. i. a legfőbb okok és czélok kíván- 
ják. Igy ídealisálja a nyelvet, így harmó- 
niázza a beszédet versformákká, s igy let- 
tek a görög versformák a határozottságnak 
és szabadságnak olly szép harmóniás kö- 



184 



BERZSENYI FOLYÓlíESZÉI. 



zépszcrei, valamint az egész görög poézis, 
a természetnek és ideálnak olly harmóniás 
kíizépléte, hogy athtl a mostani természet- 
Ion ideál isnmst ideálnak néző aesthctiku- 
sok meg is tagadák az idealitást. 



VI. 

Harmóniás mozgató. 

A harmóniás mozgás harmóniás moz- 
gatót lesz fel, s jelenti a mozgónak és moz- 
gatónak harmóniáját, valamint a világ' har- 
móniájának érzete a világ' harmóniázójának 
érzetét; mivel pedig az embernek harmó- 
niás mozgatója a harmóniát érző lélek , a 
világé pedig a mindent megharmóniázó Is- 
ten; tahát a szép annyi mint harmóniás lé- 
lek és Isten, annyi mint Istent érző lélek 
vagy lélek- és istenérzetnek harmóniás ko- 
zépléte. 

Innét van hogy a szépérzet egyedül az 
emberiségnek , még pedig csak a főbb em- 
beriségnek adatott, más állatokban pedig 
annak még analoguma sem találtatik. Ezt 
érezték az emberi érzelmeket nálunknál 
jobban értő Hellének , midőn nem csak a 
lelki szépet, de még a testi szépet is va- 
lami isteni jelenetnek nézték elannyira, 
hogy gyakran a szép embereknek , csak 
azért hogy szépek voltak, szobrokat emel- 
tek s holtuk után isteni tiszteletet adtak. 
Ezt érezték midőn mind aegaei Jupiternek, 
mind az ismeusi Apollónak a legszebb if- 
jakbül rendelének papokat; s igy monda 
Plató a szép lelket legszebbnek, s igy látá 
a legfőbb szépet az Istenek' keblében. 



VII. 

Szeretet. 



A harmónia nem egyéb mint a szeretet' 
érzéki jelenete vagy alkotó létszere és tu- 
lajdonsága; melly szerint a harmónia érzé- 



kibb, a szeretet lelkibb és leglelkibb vagy 
isteni szép. Mivel pedig a szeretet' érzéki 
jelenete a harmóniás teremtés vagy termé- 
szet, lelki jelenete a harmóniát érző, sze- 
rető és ismerő emberi lélek, leglelkibb je 
lenete pedig a szerető lélek' leglelkibb ere 
jéböl folyó teremtő és Istent érző képző- 
szellem; — s mivel ezen háromféle jelenet 
adja a háromféle természetet vagy szépet; 
tahát igy a költéri szép annyi mint a testi 
lelki isteni természetek, vagj^ testi lelki is 
teni szépek' harmóniája és harmóniás kö 
zépléte. 

Illy harmóniás középlét a testi lelki is- 
teni tertnészeteket magában egyesítő har- 
móniás vagy szép ember, valamint az illy 
emberben magát tükröző világ, mellyeknek 
harmóniája legfőbb harmónia s legfőbb szép 

Mivel pedig ez a legfőbb szép annyi 
mint költéri szép, tahát látnivaló hogy a 
kültéri szépnek fő létszerei nem egyebek 
mint a testi, lelki, isteni szépek, mellyek- 
nek harmóniás szerközete pedig annyi mint 
a testi szépen a lelki szépnek , ezeken pe 
dig az isteni szépnek felülemelkedése. 

Mert valamint nyilván érezzük, hogy 
a harmóniás ember nem egyéb mint a tes 
tiekkel részint összefüggő, részint azokon 
felülemelkedő, az isteni érzet által pedig 
Istentől függő lélek, úgy legszebb világné 
zetünk, vagy legfőbb ideális világunk sem 
lehet egyéb, mint az illy harmóniás emelt 
ségü ember' színeibe öltözött világ, melly- 
nek minden főbb létszerei és szépségei a 
testi, lelki, isteni szépnek, ezen három 
Gratia' ölelkezetét s innét kijelentett táncz- 
sorát mutatják. 

Mind ezeket tahát egybeszorítván, a 
költéri szép' létszereinek szerközete annyi 
mint a testi, lelki, isteni szépek' harmó- 
niás kö/.épléte, s annyi mint ezen közép- 
létben a testi szépen a lelki szépnek , eze- 
ken pedig az isteni szépnek felülemelkedése. 

Igy fejti Plató a poézist , midőn azt 
Diotimával lelki szerelemnek, lelki nem- 
zésnek s az öröklét' isteni érzelmének és 
ösztönének mondja. De igy érze akkor is, 
midőn a poézist isteni sugalmakbol, annak 



liLKZSKXVl FOLYÓKESZÉI. 



185 



clra}iad() crcjí'-t pt'dii; a li«'iakli'S/,i kő' vonzó 
ereji'l)ul Icjtoiíi-tó; mert valaiiiiiit a lefífohb 
Isten iicní rp:\ rh mint s/oií-tct , uíiy a lie- 
ruklcs/i k<ii' \(iii/(i rri'je som más mint u 
szeretetnek lelki kütcic. 



VIII. 

I ! (11 Illón iá ^ .sx.«'rcfrf . 

A liarmóniás szeretet nem egyéb mint 
az emlwrlien megjelenő liármas szeretet, 
úgymint: az ün , tárgy- és viszonszerefet- 
nek, szerető szerettető és teremtő erőknek, 
gyünyürt érző, gyíinjört éreztető s gyü- 
nyOrhen teremtésnek Itarmőniás közé|)léte. 

S ime, a liármas szeretetnek ezen leg- 
lelkibb ereje ismét a leglelkibb bárom Grá- 
tia, mell} éknek rangszerc isn)ét nem egyéb 
mint c kiilunebb és testibb önszercteten, 
a tárgyszeretetnek — , ezekeiv pedig a leg- 
küzoiiebb és leglelkibb viszonszeretetnek , 
vagy a viszotios szeretetbűi folyci terem- 
lésnek felülemelkedése; s mellyeknck há- 
romféle hármas jelenetei a legküzünebb há- 
rom fő szépben, úgymint: a testi életben, 
erkölcsi világban és religiőban, alakítják a 
háromszor három (írátiát v. kilenez miízsál. 

Mivel |)edig az ön, tárgy- és viszonsze- 
retet' harmóniája azt jelenti, hogy az em- 
ber szereti ugyan lelketlen tárg\ait is, de 
mégis inkább az élőkét, leginkább pedig a 
vele iegharmóniázitbb és szeretetéi legviszo- 
nozóbb embert; tahát ezen szempont sze- 
rint legemberibb szép az emberszeretet, 
vagy az emberszeretet' és viszonszeretet' 
harmóniájából folyó gyönyör. 

Illy gyönyör a szerelem s a szerelem- 
ből folyó szülői, fiiíi, rokoni szeretet, va- 
lamint a barátság és egész emberi nyájas 
élet. Innét van hogy a görög költér leirta 
ugjan a lelketlen tárgyakat is, de csak mint 
valami díszltményekct a fő tárgy mellett, 
melly mindenkor az ember \olt; s amaz 
érzelgő ragaszkodás a holt természethez, 
mellyct az utóbbi költéreknél látunk, csak 



akkor kezdődölt, mikor az emberi társa- 
sággal eg\ iitt az emberszeretet is megro- 
molván, a költér több gyönyört lelt a holt 
természet' szépségeiben, mint a rondott! 
emberekben. 

Innét van, hogy ezen szempont szerint 
a legközönebb emberszeretet annyi lévén 
mint legközönebb s legfőbb szép, a szere- 
lem' és barátság' áldozatait is szépeknek 
érezzük ugyan, de mégis sokkal fentebb 
szépet érzünk a néji és honszeretet" áldo- 
zataiban, legfőbbet pedig az egész emberi 
nemzetért áldozó szeretetben. Illy áldozat 
és szeretet, Krisztus. 

De érezzük azt is, hogy az ünáldozatnál 
fentebb a táríí\ áldozat, mert az ünszeretet- 
nél fentebb a tárgyszeretet, s a viszonsze- 
retet sem egyéb mint a kettős tárgyszere- 
tet. Ill\ tárg> áldozat Ábrahámé, Agamem- 
noné, a fiait feláldozcí Brutusé, Maidiusé. 
S igy oltárainkon nag> obb a (lát feláldozó 
atya, mint a niagát feláldiizt* fiú; de még- 
is e kettő csak eg) , mert mindenik legkö- 
zönebb tárgy- és emberszeretet; s innét 
azoknak feje felett a legfőbb szeretet' jel- [ 
képe a szerető galamb. | 

A széjinek eddig kimutatott és a kö- 
vetkező szempontokban is eltímutatandó há-, 
rom fő létszere adott, xigy gondolom, okot| 
arra, hogy a régiek a hármat mindenben 
szent számnak tartották; s nicglebet, hogy 
a miket én itt mondogatok, már ezredek 
előtt el valának mondva. 



I\ 

Poézis. 

Minden eddig mondottakból lahát lát- 
nivaló, hogy valamint minden szé|)nek és 
jónak, úgy a jjoézisnak is legfőbb oka és 
czélja a szeretet és a szeretetből folyó te- 
remtés. 

Innét van, hogy a szeret<5 lélek sze- 
retni és szerettetni , gj ünyörködni es gyö- 
nyörködtetni kivánván, gyönyöríti képzi 

24 



186 



BERZSENYI FOLYÓBESZÉI. 



szebbíti harmúniázza magát, hogy szeret- 
tessék és g\ ün\ ürküdlcssék : gyönyüríti 
képzi harmóniiízza tökélyíti minden tár- 
gyát, hogy mindent szeretiiessen s minden- 
ben g3'önyiiiküdhessék ; innét az ün és 
tárgyszeretetbül az ün és. tárgyképzésnek 
az ün és tárgjtükélyítésnek és teremtésnek 
harmúniás egésze és harmóniás küzépléte 
a poézis vagy a képzőszellem' megszebbi- 
tett testi lelki világa. 

Innét van, hogj' a képzdszeilem nem 
egyéb lévén bennünk , mint a teremtés' 
űrökké folyó munkájának gyönyörben ül- 
tüzütt folytatója, mint valami isteni kéz 
minden iránylatit gyün\ őrnek űrök folya- 
mává bájolja s gyönyör által vezeti lelkün- 
ket legfőbb czélainkra nz élettökéiyre és 
életterjesztésre, ezek által pedig legfőbb 
gyönyörre és boldogságra. 

Innét van, hogy valamint a szeretet- 
ből folyó erény, ugy a szeretetből folyó 
képzőszellem mjnden földieken felülemel- 
kednek, s nem csak valami fentebb czélt 
tökélyt és gyönyört iránylanak ; de egy- 
szersmind nyilván istenérzetté magasodnak 
és világosodnak. 

Mert mi az erény egyéb mint a legkö- 
zünebb szeretetnek, vagy Istennek, az ön- 
szereteten felülemelő érzelme, vagy az ön- 
szereteten való diadalma? s mi a leglelkibb 
költéri szép, mint az erényből folyó lelki 
szépnek s az isteaérzetböl folyó isteni szép- 
nek harmóniás középléte vagy szép religio. 

Illy szép religio volta görög költelem, 
mellynek rejteménye nem egyéb volt mint 
szépben rejtett jó, s mellynek valamint 
szép istenei nem egyebek voltak mint iste- 
nített testi lelki erények, ugy szentségei 
is azon képző játékok valának, mellyek a 
görög muzsikának ésgymnastikának, a lelki 
és testi ember' egyirán)u s gyönyörrel járó 
képzetének nagy harmóniáját alkoták, 
mellyhöl j)edig önként folyt a görög erény 
és boldogság. 

De a képzőszciiem' isteni természetére 
mutat még az is, hogy a muzsika és ének, 
ezek az Istent érző emelt lélek' beszédei. 



még a mi komoly szentségü religiónkban 
is örökre fentarták eredeti méltóságaikat. 

Mellyek szerint tahát ugy vélem, nem 
fogok nagy idealismussal vádoltatni , ha 
mondom , hogy a képzőszellem olly isteni 
tulajdona az emberiségnek, melly nem csak 
egész földi életünket megszebbíteni, s az 
által boldogítani ösztönöz bennünket; de 
egyszersmind ösztöne valami szebb életnek 
és religiónak; s jól monda Jean Paul, hogy- 
ha minden templom leomlik is, de a poé- 
zis' oltárain az áldozatok meg nem szűn- 
hetnek. • 

Mivel pedig a képzőszellem bennünk 
van, s nem egyéb mint maga a leglelkibb 
ember, tahát térjünk annak különebb vizs- 
gálatára, s látni fogjuk abban a legtulajdo- 
nabb költéri szépnek örök törvényeit s 
azoknak legtulajdonabb középpontját. 



MÁSODIK RÉSZ. 

K ü 1 ö Q e b b s z e in 1 é 1 e t e k. 



X. 



Harmóniás vagy széj) ember. 

A nagy természetnek vagy világnak 
egyik kis része a földi természet , melly- 
nek különféle életjelenetei adják a földi 
szépségek' közönét, s mellyek között leg- 
szebb életjelenet az ember vagy határozat- 
tabban, a szép ember és szép emberiség. 

Legszebb földi életjelenet a széji em- 
ber, a közönre nézve azért, mivel minden 
földiek között legközönebb tökélyü élet, 
elannyira, hogy életerejével minden földie- 
ken uralkodik, minden földieknél szebbet 
tud gondolni s minden földieket tud szeb- 
bíteni és jobbítani; reánk nézve pedig azért, 
mivel természet szerint, valamint minden 
állat a maga faját szereti és látja legszebb- 
nek, ugy az ember is nem csak legszebb- 



BERZSENYI FOLYÓBESZÉI. 



187 



nrk látja a trrmrs/.cthen a s/t'-p cinboif, de 
egys/.ersniiiul IcgCóIil) c/.t'lja , tokrlye és 
buldogsáf^a a szép cinborisógct s/erctiii. 

Innét van, liogy a ntindcnt s/.ohbítő 
ké|)y.(»s/,i'llfni' IcíílVtIili idcálai sem Iclictnek 
egyebek mint szi'p emberek, a mit az OHI- 
beriség' legfőbb ideáliban, a lieJlenika' szép 
isteneiben nxilván iálbatiink, mert azok 
sem egyebek csak szép emberek. 

^'alamint pedig ezen ideálokün nyilván 
látjuk, hogy azoknak legküzonebb tulaj- 
donsága az, bogy az(tk az endjeriség' leg- 
kozönebb kozépformáját mutatják; ligy e 
részlten én sení mondliatok mást mint azt, 
liog\ legszebi) ember az, ki az entberiség' 
legközünebb tulajdonságainak barmóniás 
küzépléte, az az, ki az emberi alakok' kü- 
lönféle extremitásait vag\ végleteit és kü- 
löiuisségeit egyiránt kizáró kt'izépen áll. 

Igaz ez mind a testi mind a lelki szép 
emberre nézve, mert nyilván érezzük, bogy 
minél több és nag} obb különösségeket lá- 
tunk azokban, annál kevesebbé tetszenek, 
s érezzük, bogy minél nagyobb a különös- 
ség, annál nagyobb biba. 

Innét van, hogy a költcri lélek az em- 
beri lélek' legközönebb alakát viseli s azok 
között középen áll. Mert iui az end)eri lel- 
keket meglekinljiik, úgy tapasztaljuk, bogy 
azok három f'ö alakra oszlanak, u. ni. köl- 
téri, pbilosopbusi és barmóniatlan alakra. 

Költéri alak az, mell) ben minden lelki 
ero barmóniás emeltségben van; jtbiloso- 
piiusi az, mellében az értelem emelt, de a 
többi erő kisebb nag\'obb mértékben mun- 
kátlan; barmóniatlan alak pedig az, melh- 
ben az alsóbb, az az, testibb érző és ké|)- 
zeló erők emeltségben vágynak ugyan, de 
harmóniátlati emeltségben, az az, majd egy- 
mással majd a lelkibb eriikkel ellenkezetbe 
jőtiek s a barmóniátlanságnak különféle ne- 
meit szülik. 

Hogy a költéri alak ezen két alak kö- 
zött áll, mutatja, mert mindenikkel összeér. 
A jtliiloso])busi alakkal összeér az értelem' 
emeltsége által, iiielly a köllérnek épen o\\\ 
főjelleme valamint a pliilosoi)liusnak ; ösz- 



szeér pedig a barmóniatlan osztálUyal az 
alsóbb erők' emeltsége által. 1 

Innét vati , bogy a keletiek a prófétát' 
vagy szent embert és bolondot g\ akrati egy- 
nek nézik; valamint a törökök is azt hi-. 
szik, hogy a Maboiiiettöl származásnak leg-, 
bizonj osabb jele az, ba az ember közép-j 
korában eszelős. 1 

líogy pedig a költéri osztály' közép- 
szere, egyszersmind ami} i mint tető, látni 
lehet onnét, mert a költér pliiloso|tbussá 
tud lenni, de a j)bilosophus költérré nem 
emelkedbetik. Delebet láttii onnét is, hog\- 
mind a pbilosopbusi mind a harmétniállan 
osztály, az emí)eriség' vég vagy vészj)ont- 
jai leié való hanyatlásnak kezdetei: mert 
a barnKÍniátlan osztály' végpontja a bolond- j 
ság és düh, a pbilosopbusi osztály' vég-j 
pontja pedig a krelin vagy jilánlaélet; s. 
ig\ mind a két osztály' végletei általinene- 
telek a nem emberi természetekbe. 

Az Jtedig ugy gondolom kérdést neiii' 
szenved, hogy a barmóniás vagy költérij 
osztályban van az emberek' többsége; inert; 
ámbár a földi természet nem kevés töké- 
letlent hoz elő, de mégsem (dly mostoha, 
bogy legfőbb teremtményében, az emberi- 
ségben, több roszat mutatna mitit jót, ha 
csak valami igen ellenkezii körülmények 
az emberi természetet egészen meg netn 
zavarják. j 

I>c még a mi barmótiiátlan miveltsé- 
günk mellett is tajtaszlaljuk , bogy a leg- 
jol)b költérek legáltalátiosb tetszést iiyer-i 
nek ; a költéri miveltségbcn J)edig még a 
philosophusok sem igen tudnak egyebek, 
lenni mint kídlérek, a mit a görögöknél 
n}il\án láthiitunk, valamint azoknál látjuk 
niég azt is, hogy Homérosz' verseinek bal-i 
lására, oll)^ lelkesedésre ragadtatott a gö-| 
rög nép, hogy a költérlet' hatalmát a szép 
müveletü népnél majdnem mindenhat('>nak 
kell tekintenünk. A mik pedig mind azt 
mutatják, hogy valamint köze]) és legfőbb 
ligy legközünebb is a költéri osztály. 

Innét van, hogy a költér midőn szeb-^ 
bit, mindent középit s közönít, mert a 

24 * i 



188 



BERZSENYI FOLYÓBESZÉI. 



s/épbcn a küzéjjnek, legfőbbnek és legko- 
kuzönebbnek érteményei egybe folynak, 
mivel a legtulajdonabb kültéri s/ép nem 
egyéb mint az emberi osztályok' legküzö- 
nebb közepén álló koltér. A mi azonban 
nem csak a poétára, hanem a természet' egé- 
szére nézve is, a mint már láttuk, igy van. 

De igy a dolog a testi szépségre nézve 
is. Mert valamint az emberi test' nagysá- 
gának van bizonyos közép mértéke, mclly- 
töl minél messzebb távozik, annál inkább 
szűnik szép lenni; úgy van az emberi alak 
minden részének bizonyos közép mértéke, 
mcilyet az emberi alakok' legközönebb tu- 
lajdonságai szerint alakít magának az egész- 
hez, közönhez és többséghez vonó szere- 
tet vagy szépérzet és izlet. A mi termé- 
szet szerint olly isteni ösztönünk, melly 
minket n>ilván a közönhez von, s melly 
minél közönebb, annál boldogítóbb mind 
magunkra mind az egészre nézve; s nem 
ok nélkül monda Jean Paul ezen érzelműn 
ket, melly szerint az emberiség' legközö- 
nebbjét érezzük, legfőbbnek és legszebb- 
nek , valami titkos istenérzetnek. 

De ezért kerültek a görög művészek 
is ideálaikban minden individualitásokat 
annyira, hogy még a magában szép külö- 
nösséget is mindenkor távoztalak s min- 
denben a szép középszert és az emberiség' 
legközönebb tulajdonságait választák. Mert 
midőn isteneiket az emberi középszernél 
nagyobbaknak alakíták, ekkor religiói ha- 
tályra ügyeltek s az istenek' fentebbségét 
ábráz olák. 

Igaz ugyan, hogy az emberi alak a kü- 
lönböző égtájak szerint változván, azzal 
együtt, a szokás' ereje miatt változik az 
emberi szépnek mértéke is; de ez a mon- 
dottakat meg nem zavarja; mert minden 
égtájnak van bizonyos középszere, s min- 
den égtájnak szép mértéke a maga közép- 
szere. Egyébiránt pedig azt is hiszem, hogy 
a nyíltabb eszű szerecsennel is könnyű azt 
általláttatni, hogy nem a szerecsen s nem 
a kakerlak , hanem a küzépszinü ^mber 
legszebb. 



Még inkább igy van pedig a dolog a 
lelki széppel és szép mértékkel. Mert a lé- 
lek nincs úgy alája vetve az égtájnak mint 
a (est; s azt hiszem, hogy a lelki emberi- 
ség nagyjában mindenütt egyenlő, vagy leg- 
alább egyforma miveltséggel egyenlővé le- 
het képzeni, mert annak legfőbb jellemei 
mindenütt ugyanazok; s mert ámbár a lelki 
szerecsenek, lelki kakerlakok és kretinek 
az égtájak' hibáival együtt néhol igen meg- 
szaporodnak is ; de többséget vagy közön- 
séget sehol sem képeznek, sem pedig az 
emberi szépnek mértékei nem lehetnek. 

Csakhogy,' a mint már a bölcs görögök 
tapasztalak és megjegyzt'k , a nép' erkölcsi 
romlása felforgatja még a szavak' értemé- 
nyeit is elannyira, hogy azokhoz egészen 
ellenkező eszméket köt. Igy mióta az em- 
beri közönség, középszerű többség meg- 
aláztatott, azóta ezen szavaknak értemé- 
nyei is annyira elváltoztak és alacsonyod- 
tak, hogy azokhoz niég a papiroson is alig 
tudjuk eredeti értemén3'eiket erőtetni. 

Mert természet szerint, midőn egyszer 
a szeretet annyira megromlik, hogy az em- 
ber nem szeretni és szerettetni, hanem csu- 
dáltatni, bámultatni, különködni s minde- 
neken felül csillogni kivan; akkor a szere- 
tetlenség, hamis becsület és fényűzés a szép 
érzést is meghamisítja s a szépnek minden 
eszméit felforgatja. 



XI. 

Testi és lelki ember. 

Az emberi természet' legközönebb tu- 
lajdonságát abban látjuk lenni, hogy az 
ember nem egyéb mint szép testben öltö- 
zött és testén Tiralkodó szép lélek; melly 
szerint a költéri szép annyi, mint a szép 
testnek és szép léleknek, szép testiségnek 
és szép lelkiségnek harmóniás középléte, 
s annyi mint ezen harmóniában a szép lé- 
leknek és lelkiségnek uralkodása. 



BERZSENYI FOLYÓBESZÉl. 



189 



A/ emberi termés/et' ezen tulajdon- és relif^iiít, inerf rpeu e/cket láda iniiule 
sága s/eriiit szebbíté a természetet a günig nült maga körül legszebb emberi sziuekbcji 
kép/,(»szellem , midőn az egész lelki világ- ídtOztelve, s épen ezeknek mélyen érzett! 
nak szép testet, a testi természetnek |)edig lelki szerelméből f(d\t a gurüg lélek' ural 
szép lelket ada, és a lelkieket a testieken ] kodó szine — az isteni vidám nxugalom. 



uralkodókká (ette; s mid()ii , szebb lelket 
az emberi leieknél, szebb testet az emberi 
testnél nem ismervén, a lelkieknek emberi 
testet, a testieknek pedig eml)eri lelket ada, 
s igy mindenikre a maga szt^i emberi ké- 
pét n\(im\án, azokat megemberité s az ál- 
tal mind egymással mind az emberiséggel 
liarmé)niába- hozá. 

Mert a testi lelki világok közt lebegő 
ember csak úgy bozbatja magával barmó- 
niába, csak iíg\' szeretlieti leginkább mind 
a két világot, ba mindeniket megemberíti, 
mindenikre a maga szép emberi képét bá- 
jolja s mindenik a szép emberiséget tükrözi. 

így bájolt a görög képzószellem testi 
tárgyainak szép emberi lelket, lelki tár- 
gyainak pedig szép emberi testei; s igy 
formálta a b<'llenikának szép istenembereit 
cs emberisteneit, \ alamint annak egész em- 
berítelt vagy emberistenitett szép testvilá- 
gát; s valamint magában érezte, Iiogy ő a 
testieken felül van emelkedve, az istenér- 
zet által pedig az Istentől függ; a szerint 
a testieken a félisteneket, az az, istenített 
emberi erén\ekct, ezeken pedig a f()bb is- 
teneket felülemelte. 

Ez vala magában a görög ideál. S mi 
vei ez tulajdonképen nem egyéb vala mint 
a testi lelki isteni természetek' harmóniá- 
jának jelképe, s mivel ez a jelkép olly igen 
emberi ké|t vala, mellynél emberibbet vagy 
szebbet sóba nem lehet gondolni; tahát lát- 
nivaló , hogy a görög ideált lígy kell te- 
kintenünk mint az emberiség' ürük és leg- 
főbb ideálát. 

Ezen ideálból folyt az, hogy a görög 
szellem mind a testi mind a lelki világot 
úgy megnépcsíté, hogy a görögnek minden 
szál fü élt és szólt és minden eszme leg- 
szebb testben jelent meg, s a szünet nélkül 
szép istenek közt lebegó' ember a szépér- 
zet által termeszelesíté magában a morált 



Mert a (esti szépérzetböl foly a lelki 
szépérzet, s a lelki szépnek szerelme öleli 
fel az eníbert ama szép lelki világba, hol 
az mintegy Isten minden földieken felül 
lengve mosolyg. 

A léleknek ezen emeltségét, s ezen 
emeltségböl folyi't szabadságát példázta az 
olvmpiai játékok' j»'lképe , a leereszkedő 
delpbin és a i'elemelkedó sas, a mi nyilván 
csak azt akará moitdani: le a hal- és has- 
emberrel, s fel a saslélekkel! 



XII. 

Széj) leiek. 



A szép emberi lélek, a mint már az 
eddigiek nnitatják, nem egyéb mint har- 
móniás mozgású és harmóniás emeltségü 
szerető okos lélek. Harmóniás, mert abban 
az érző, gondolkodó és képzebí erók har- 
móniás mozgású játékban vágynak; har- 
móniás emeltségü, mert abban a testi ér- 
zelmek-en a lelkiek, ezeken pedig a leglel- 
kiebbek vagy isteniek felül lévén emel- 
kedve, annak minden érzelmei, gondolatai 
és képzeletei az emberiség' legfőbb jelle- 
meivel és czélaival az okossággal , crény- 
nycl és religióval harmóniáz('»k, az az tahát, 
egy részről a közönséges emberiséggel, más 
részről pedig a természet' ideális életével 
egyezők. Mert a világi életre néző világi 
okosság adja a világibb vag_\ testi bb szépet, 
amazok pedig a lelki és isteni szépeket. 

Innét van, hogy az illy szép lélek ön 
képét érezvén legszebbnek, a költéri szép- 
nek fő létszereit az érzelmi, gondolati és 
képzeleti tökélyekben vagy szépekben, an- 
nak egészét pcflig ezen háromféle szép' har- 
nmniás középlétében, az az, az érzelmes 
és képzeletes gondolatban látja lenni; in- 



190 



BERZSENYI FOLYÓBESZÉI. 



iiét va;i, liogy valamint magát ezen három tor' l)ucsűvételének rajzolatai között, leg- 
fdlélszcr' és az imént említett Jiárom fóro-| inkáhl) kétféle szépségűt jegyez meg. Egyik 
kozat'harnKMiiás szerközelének érzi; asze-,az, midőn Hektor komoly de nyugodt mél- 
rinta költéri szépet három fólétszer és há-jtósággal lép alá háza' lépcsőin, csak orczá- 
rom legtohb jellem' és fokozat' harmőniásja hajol a szenvedő Andromaklie felé; de 
szerközetének látván, azt három fő foko-I egész teste már a vitézek felé fordnl; az 



zatra osztja, ug)'mint: 

Első fok az, melly az érzelmi, gon- 
dolati és képzeleti szépeknek az okosság- 
gal, másü lik az, melly azoknak az okos- 
sággal és erénynyel, harmadik legfőbh s leg- 
közünebb fok pedig az, melly azoknak az 
okossággal, eréaynyel és religióval egyező 
harmóniáját adja. 

Ezen szempont szerint tahát az érzel- 
mi, gondolati és líépzeleti széj)ek alakítják 
a ])oétai szépnek legtulajdonabb léfszereit. 



erény' ereje felülemelte földi érzelmein, 
ön magán nyugszik, nincs szüksége iste- 
nekre. Ez az erkölcsi erő, erkölcsi nagy- 
ság vagj' erén^'. 

Másik s legideálisabb rajzolat az, melly 
szerint Hektor a maga fiját vidám nyugal- 
mit tekintettel, az istenekre bizva, fölemeli. 
Ez az istenerzelböl s religiőbol fol} ó isteni 
vidám nyugalom, isteni fennség, legfőbb 
ideál; mert ez nem egyéb mint az erény- 
nek és religiőnak, az embernek és Istennek 



melly háromféle szép' hármas jelenetei a harmóniás összefolyása, 
szépnek három fő fokozatában vagy tartó- i„^. szebbíté meg Rhesus lovai' elrablá- 

manyaban — a testi, a lelki, isteni szépek- L^^^k ;.ajV^y,.,f/,t ;yii„^,rva' jelenete; nemcsak 
ben, ismét háromszor három Grátiát vagyl-^y^in ),^,^y ., i^^.py^c\et' táriívait szaporitá, 
kilencz múzsát mutatnak, de mutálják egy- j,^},^, Schiller magvarázza; hanem leginkább 
szersmind a legtulajdonabb költéri széj> 



létszereinek szerközetét is: 

Lgjan is, az első fok az, midőn a lé- 
lek minden érzelmét, gondolatát és képze- 
letét az okosság törvényei és czélai alá ren- 
deli; második az, midőn a lélek az erény- 
ben az önszereteten s minden földieken fe- 
lülemelkedik s önerejében nyugszik; har- 
madik az, midőn a lélekben az erény' ko- 
moly nyugalmát az istenérzet vagy religio 
vidám nyugalommá dicsőiti. 

Vagy másként: az első fok adja az ér- 
'zelmi, gondolati és kéj)zeleti józanságot; 
a második adja ezekhez az erkölcsi nag\'- 
ságot; a harmadik pedig adja mind ezek- 
hez az isteni fennséget és a religiőbol fo- 
lyó Vidám nyugalmat. 

Innét van, hogy az első fokú költérlet 
is nagy szépségű lehet ugyan, de a legfőbb 
poézisnak múlhatatlan által kell menni a 
fentebb fokokba, mert egyedül az erköl- 
csi nag}ság és religiói fennség' rajzolatai 
adják a poétái felségest. 

Innét van, hogy Schiller a Prüj)ylaeu- 
mok' kiadójához intézett értekezetben, 11 ek- 



azért, n)ivel a magában rút g\'ilkos jelene- 
tet az Isten' eszméje és befolyása által meg- 
isteníté. 

így folynak örökre össze a poézisban 
az okosságból eredő philosophia , s a sze- 
retetből folyó morál és religió, mcllyeknek 
harmóniájában állott a görög poézisnak s 
egész görög miveltségnek nagy harmóniája. 

Ezen harmóniából folyt azon legfőbb 
lelki emeltség, meliy szerint a görög lé- 
lekben a lelki szépnek emelt érzelme a testi 
szépnek érzelmén uralkodóvá lett. Innét a 
platói szerelem s A'énusz Uránia; s ezen 
leglelkibb isteni szerelmet példázta Alki- 
biailesz' paizsán a menyköves Erósz s igy 
veszté el Orpheus Euridicet, midőn azt 
más világi, az az, lelki szemekkel mcg- 
píllantáv 

A szép miveltségnek ezen legfőbb jel- 
leméből folyt a görög lélek le amaz aequa- 
tori szélcsend, vidám nyugalom, mellyel 
semmi meg nem háborított. így lett az, hogy 
ezen boldog életű emberek, olly vidám 
njugalomma! meg tudtak halni, hogy vol- 
tak olly görög népek, kiknél szokás volt 



BERZSENYI FOLYÓBESZÉI. 



191 



az öref^t'k kíizíitt, iiiiiopi vendégségre h;i- 
rátjiiikat öss/eliini s ii/.ok kű/.űtt Telkoszo- 
rií/'Vii n liahír polwirát vidám ii\ tigaluminul 
meginni. így a lialdokl(i Szókratész/ iitolsi) 
sxava is religiu és áldo/.at : „egy kakassal 
tartu/om , úgymond, Aes/kulapíus/nak , 
vigyétek meg neki." 

Az illy leglöhb emeltségü és szabad- 
íágu lelket, s az illy lélek' legkOzünebb 
szépérzetét, az az, legközönebb gyünyörél 
és boldogságát, azon boldogságát t. i.níellx 
szerint mintegy Isten a testi Irlki világok' 
minden szépségeit egyiiánt érzi; mind pe- 
dig ezen legfőbb gyönyörnek a testi szép 
érzetbül a lelki széj)érzetbe, innét pedig 
az isteni vagy leglelkibb s legkiizünebb 
szépérzetbe folyását fejtegetc Plató mind 
az agatboni varsorán Diotimával , mind 
Pbaedroszban a szárn\ ra kelő lélek' játszi 
képével; a mi természet szerint a görög 
szép nnveltségnek menetele, iránylata és 
legfőbbje. 

Ezért volt az, bogy a szép miveltség' 
természetét ismerő Solon az illy lelki sza- 
badságra nem emelkedbető köznépnek a 
görög szerelmet megtiltá; azoknak ellen- 
ben, kiket a szép képzet a lelki szerelem 
re meglelkesltelt, ajánlá. 



XIII. 



Értelem és érzés. 

A leglelkibb élet nem egyéb mint sze- 
retet, a szeretet pedig érzés. Innét van, 
hogy a szivben g}iílad az élet, s annak 
utolsó ütésén fag>' meg; innét van, bogy 
mindent előbb érzünk mint értünk, s gyak- 
ran a mit egyszerre megcrziink, azt csak 
hosszas gondolkodás után, néba pedig úgy 
Isem érthetjük meg; innét van, bog}' vala- 
jmint níinden földi élet inkább függ a me 
legtöl mint világosságtol, úgy mi bennünk 
is a leglelkibb élő és éltető, a szeretet, ér- 
zésben jelenik meg; s innét van, bogy a 
szépérzetböl folyő képzőszellem nem csak 



az okosság' nninkáit szebbíti, de megszeb- 
liíti még azon szükségeinket is, melljeket 
az okosság elliárítani nem tud. 

A mik pedig n)ind oda mutatnak, bogy 
valamii\t a szeretet ön és tárgy-szeretetre 
oszolván, ön és tárgy-ismeretet vagy értel- 
met tesz fel; s valamint a legfiíbb teremtő 
erő nem lehet egyéb níint a szeretetnek és 
értelemnek, a nap a melegnek és világos- j 
ságnak liarmőniás egyesülete, úgy az ér-, 
zésbeii megjelen(i szeret)) és ké|)zőszellem' 
sem lehet egvéb mint a leglelkibb érzés-i 
nek és értelemnek liarmőniás középléte,! 
oily középlét, mellyben minden érzet ér-[ 
telmet s minden értelem érzést foglal ma-j 
gábau, a mit a szeretet' czélra vonő ösztö- 
neiben n> ilván láthatunk. , 

Mert valamint a testi szépérzet általi 
legfőbb világi czélainkra jutunk , tigy a 
lelki szépérzet által is legfiibb lelki czéla- 
inkhoz emelkedünk; a mi pedig n\ilván 
mutatja, bogy a szépérzet nem egyéb mint 
czélérzet, s mutatja, hogy a lélek, mint- 
egy Janus-fő, egyszerre két világot lát; 
úgy hogy valamint Ha|)haer atbenei osko- 
lája Platót égre nézve, Arisztotelest pedig 
földre függő szemekkel mutatja; épen úgy 
van a léleknek is két életre szolgáló két 
szeme, u. m. a világi okosság, mell} a 
földi életet világítja, és az érzésben meg- 
jelenő képzőszellem' lelkibb látása, mclly 
mint egy hold égi testeket és más világot 
mutat, s mclly a maga táig}ait csak az ér- 
zés' lelki fát}olál»an látja ug}an, mint Mó- 
zes az Istent a sinai hegyen, s mint az ál- 
madó End}mion az éj' istennéjét, de min- 
den bizonynyal látja, mert érzi. 

így éreztek a régiek , midőn Vénusz 
Urániát — a lelki szerelmet vagy szé|)ér- 
zést — egyszersmind halál' istcnnéjének 
nézek. Érezték t. i. hogy az eg}szersmind 
valami lelkibb és szebb életnek érzője és 
ösztöne vagy bornál} OS látója; érezték hogy 
annak lelki látása miatt nem elégszünk meg 
a füldi élet' kellemeivel, hanem valami szeb- 
bet sejtünk és óhajtunk, elann}ira, hogy 
a világnak gyakran élve meghalunk, vagy 



192 



BERZSENYI FOLYÓBESZÉI. 



csak ifiig élünk; érezték hogy a lélek' leg- 
főbb érzelme, a szeretet vagy szépérzet, 
nem tehet fel egyebet mint legfőbb értel- 
met és legfőbb czélérzést. 

Az érzésnek és értelemnek ezen har- 
móniájából foly az, hogy valamint a kep- 
zőszellem nem egyéb mint a leglelkibb ér- 
zésnek és értelemnek harmóniás egyesüle- 
te ; ügy a kültéri szép som egyéb mint a 
szépérzet által iránylott szépnek és az ér- 
telem által iránylott júnak harmóniás kO- 
zépléte, az az, szépjó vagy jószép. 

A leglelkibb érzésnek és értelemnek 
ezen egyljefolyását érzék a bölcs Hellének, 
midőn a lélekképzet' egész munkáját a mu- 
zsikára és poézisra alapíták. S innét lehet 
azt kimagyarázni, miért tiilajdoníta Hel- 
lasz' minden bölcse a muzsikának olly vég- 
telen befolyást az egész életbe, melly sze- 
rint eg3'iránt azt állíták, hogy a görög mu- 
zsika' legkisebb változtatásával, múlhatat- 
lan változni és romlani kell az egész görög 
alkotmánynak. 

Ezen állítmány t Montesquieu az em- 
beriség' nagy könyvében paradoxiának ne- 
vezi ugyan, de valójában nem az, vala- 
i mint az sem igaz, hogy itt a görög muzsi- 
kán a tudományok' egyetemét kelljen ér- 
tenünk. 

ITanem ezen egész dolgot elsőben úgy 
kell fejtenünk, hogy a muzsikában élő haló 
s harmóniás érzelmű és értelmű görög ! 
lekben atestibb érzés a lelkibb érzelemmel 
és értelemmel, olly harmóniás összefolyás- 
ban voltak, hogy a görög a maga muzs 
kaját, nem csak homályosan érezte mint 
mi a mienket, hanem egj^szersmind értette 
is, az az, a muzsika' meghatározott érzel- 
meit olly világosan és határozottan érzette, 
hogy ő benne azok meghatározott értelem- 
mé és gondolatokká világosodtak. Melly 
szerint a muzsikával a görög léleknek, ez- 
zel pedig az egész görög alkotmánynak igen 
is változni kellett. 

Másodszor pedig fejthetjük ezen ál.lít- 
mányt ngy, hogy a görögöknél minden mu- 
zsika énekkel lévén összekötve, a muzsika' 



változása ezen összekötést felbontotta : mind 
azért, hogy a régi énekek az új muzsiká- 
hoz nem illettek, mind azért, hogy a mes- 
terkéltebb és nagyobb neszü muzsika az 
éneket maga mellett elnyomta, s az által 
a lyrai költélyzet' befolyását elrontotta, a 
mi pedig nagy rontás volt. 

Mert a görög népdalok nem csárdai da- 
lok voltak, mint nálunk, hanem a görög 
poézisnak olly remekei , mellyek a szép 
culturának legelevenebb, legmindennapibb 
orgánjait fiirmálák, olly orgánjait, mellyek 
az örömnek és muzsikával járó gyönyörnek 
egész erejével bájolák a legszebb érzelme 
ket és gondolatokat a szépnek megnyilt lé- 
lekbe, s mellyek tán legfőbb képzői valá- 
nak a görög léleknek, s mellyeket a mu 
zsika magával együtt elrontván, vagy maga 
mellől elnyomván, kérdésen kívül megron- 
tott mindent. 

így gondolkodott a bölcs Sparta, mi 
dőn a Timotheusok' bujálkodó húrja ellen 
az cphorusi bárdot több izben felemelte; 
s hogy igen j()l gondolkodott, az idő meg 
nuitatta. Mert látjuk azt, hogy a görög mu- 
zsika' szép egyszerűségének romlása után, 
a neszt indító és bujálkodó muzsika csak 
hamar elohozá a bujálkodó szenvedelmeket 
s az egész görög lélek' harmóniájának enyé 
szetét. S igy lett az, hogy mind a muzsika 
mind a poézis elvesztvén az egyszerűség- 
nek és okosságnak alapját, A naxilaus' mon- 
dásaként, mindenik elkezdett évenként uj 
csudákat szülni mint I^ybia. 

De ezen okl)ol emeltem fel én is a kri- 
tikai bárdot a nálunk divatba jött érzelgő 
sentimentalismusra és igen mesterkélt vers- 
formákra. Mert bizonyos az, hogy valamint 
a görögöknél a neszes muzsika elnyomta 
maga mellől az értelmes éneket és poézist: 
úgy a mostani mesterkélt versformák és ér- 
zelgő csapongások, mint a poézisnek külső 
és belső neszes muzsikái, elnyomják a leg- 
belsőbb poézist, nem csak annyiban, hogy 
a mesterkélt forma a gondolat' szabadságát 
igen megköti és a nag>' sentimentalismus 
az érzést ragadozásra szoktatja ; de már 
magában a mesterkélt forma mesterkélt iz- 



BERZSENYI FULYÓBESZÉI. 



193 



lést terjeszt, a mi pedig amiyi mint termé- 
szetien vagy rút i/.lés; s annyi mint a szép 
érzet' és ukosság' liarmóniájának, s igy az 
emberiség' legníMijének végtelen követke- 
zetü mt'Krontása. 

Mert valamint e/.en harmónia s/ül min- 
den emberi szépet és jót, épen ügy ezen 
harmiMiiának humlata szül minden eml)eri 
rútat és gonoszt; s a mi legveszedelmesebb, 
igen ragadékony rútat és gonoszt; Ixdott a 
képzűszellem valamint legfőbbje, úgy leg- 
gyengébbje is a léleknek, mind annyiból, 
hogy a képzőszellem' minden látása csak 
homályos látás lévén igen könnyen téveszt- 
hető; mind j)edig annyiból , hogy annak 
szép vágya a tisztátlan szépet is künn) en 
megszereti. 

Ezen gyengénkre vágynak az emberi- 
ség' minden rombolatai építve. A lélek érzi 
czélait, de néni látja, s igy az érzés' ereje 
által a liibetőt könnyen hiszi. 

Innét vágynak a földet j)nsztító erköl- 
csök és religiük, s innét, hogy a görög 
bölcseség még a legkisebb hurhangot is az 
okosság' örök törvényei alá rendelte. 



XIV. 

Képzelet. 

Jól monda Jean PanI , hogy a képzelő 
erő csak prózája a képzőerőnek vagy kép- 
zőszellemnek, s nem egyéb mint valami 
potentiált világosi) szinü emlékezet, melly 
a barmokban is megvan, mert álmodnak 
és félnek, s mellynek képei csak hozzánk 
szállangó levelhulladékai a valóságos vi- 
lágnak stb. 

Igen rosziil ítélnek ellenben azok, kik 
a poétái erőt majd az alsóbb lelki erőkben, 
majd az értelemmel egyező, majd pedig 
épen az értelmen felülemelkedő képzelet- 
ben keresik. Melly balitéiet természet sze- 
rint csak onnét származik , hogy az erők' 
játékában az alsóbbak, mint érzékibbek, 
előbb szembetűnnek mint a lelkibbek. 



Az értelemmel egyező képzelet látszik 
ugyan valamit mondani, de vabijában igen 
keveset mond: mert minden józan einber' 
képzelete egyez értelmével, de azért nem 
minden józan ember poéta. Az értelmen 
felülemelkedő képzelet pedig épen olly va- 
lami mint a képírón felülemelkedő ecset, 
vagy épen lelki veszély! 

Igaz ugyan, hogy Plató is illy fáddal 
illeti respublikájában a jtoézist; de ezen 
veszélytől nem a poétát félti, hanem a poé- 
zis' gyenge közönségét. Mert való az, hogy 
a köítér képekbe öntvén gondolatait, az 
által az ifjúság' képzeletét élesíti , s jóra 
roszra ragadhatja. De egészen mása költér' 
dolga, hol nem a képzelet játszik a lélek- 
kel, hanem a lélek játszik a képzelettel; 
s ha vágynak olly rósz poéták, kikben az 
értelmen a képzelet felülemelkedik, azok 
vegyék magokra Platónak ezen leczkéit. 

A képzelet nem egyéb mint a testi lá- 
tásnak visszalátása, az az, a mit láttam 
vagy beszédben lefesteni hallottam, ismét 
vissza tudom képzeletemben látni. A kép- 
zeletnek egész munkája csak az, hogy a 
valóságból és leírásokból felkapott képeket 
megtartja, mellyböl a képeket mintegy ké- 
peskönyvből, mikor tetszik, kinézzük. 

Az a tehetség pedig, melljel a képze- 
let' képeit módosítani, el és összerakni tud- 
juk, már nem képzelet, hanem fictio, az 
az, a fictio játszik a képzeleti képekkel; és 
csak illy értelemben lehet a kéj)zeletet poé- 
tái erők közé tenni, a mint hogy én is illy 
értelemben vettem azt. 

Mert a fictio vagy költés már olly sza- 
bad munkássága a léleknek, melly már a 
külvilág' és képzelet' ké])eivel meg nem 
elégszik, hanem azokon felülemelkedik, 
s azokat ön nézetei szerint módosítani s uj 
alakokká formálni igyekezik; következő- 
leg a külvilágon és annak hatályain ural-, 
kodni, s igy költeni— idealisálni akar. Ez 
tahát már olly létszere a poétái léleknek, 
melly nyilván a teremtő és képző ösztön- 
ből íbly. 

De még illy egyesületben sem legfőbbje 
a poétái léleknek a képzelet, mert még igy 

2.5 



194 



BERZSENYI FOLYÓBESZÉI. 



is csak akkor emelkedik valódi poétái erő- 
vé, ha azt a képzó'szellem , az az, a szép 
érzet és értelem intézi, vagy ha azokkal 
egyesül; mivel ezen egyesület nélkül a lé- 
lek legbelsőbb természet szerint rút is rósz 
is lehet. 

Ezért van, hogy a vidám lélek vidám 
világot költ és képzel, a szomorú szomo- 
rút, a rút pedig rútat, az az, a vidám lé- 
lek vidám képekkel, a szomorú szomorúk- 
kal, a rút pedig rútakkal játszik s minde- 
nik olly világot fest mint maga. Mikor pe- 
dig nem a lélek játszik a képekkel , hanem 
a képek játszanak a lélekkel , már akkor 
a lélek nem poétái lélek, hanem olly rom- 
lott lélek, melly a költéri szabadságot és 
emeltséget elvesztette. 

A mit Montagne mond : hogy a képze- 
let minden embert lokdöz, sokat pedig 
orra buktat, csak a nempoétákra illik. — 
Mert ámbár a költés vag}^ fictio olly igen 
természete az embernek , hogy alig van 
ember, ki magát és világát valamivé ne 
költené és képzelné, úgy hogy még a leg- 
földszag\ibb realista is költ valami vakon- 
doki világot sa maga kukaczait korántsem 
nézi azoknak a mik; de epén az a nagy kü- 
lönbség a poéta és nempoéta között, hogy 
a poéta csak szép világot költ, és csak olly 
II képzeletekkel játszik, mellyek az okosság- 
gal és szépérzettél egyezők. 

Innét van, hogy a poétái lélek mind 
való mind képzelt zajlatiban úgy jelenik 
meg, mint Julio Romano' mosolygó Junója 
a rémült istenek és tűzokádó óriások kö- 
zött. Ezért legfőbb charaktere mind a phi- 
losophusnak mind a poétának a józanság, 
melly szerint mindenik ollyan, Jean Paul' 
szép képe szerint, mint valami égig emel- 
kedő s általlátszó jéghegy a többi földi Al- 
pesek között, azzal a különbséggel, hogy 
egyikben pólusi hósivatagok, a másikban 
pedig aequatori örök virulatok tükröznek. 

így van az, hogy a nempoétai lélek- 
ben majd érzés majd képzelet az értelmet 
hányat homlok lökdözik s a harmóniátlan- 
ságnak különféle rút formáit mutatják; a 



poétái lélekben pedig mindenkor az öreg 
okosság' figyelme alatt játszanak, mellynek 
feje felett nem a képzelet, hanem a szere- 
tet' galambja terjeszti ki szárnyait. 

De jegyezzük meg itt azt is, hogy a 
fictio vagy költés csak olly része lévén a 
poézisnak, mellyet az egészszel össze nem 
zavarhatunk, igen rosszul nevezgetjük a 
poétát költőnek s a poézist költésnek; a 
mit még akkor sem lehetne helyben hagyni, 
ha a poézisnak jobb nevet nem adhatnánk. 

Igen óhajtanám, hogy a helytelen költő 
és költés helyett a költér és költélyzet jőne 
divatba, a költés pedig maradna az a mi 
volt, t. i. fictio; mert a költésnek egyébi- 
ránt is már sokféle érteményt — még pe- 
dig alacsony ■) érteményeket — adtunk, 
mellyekkel olly fő tárgyakat mint poézis 
és poéta, összezavarni, semmi tekintetben 
nem illik. 



XV. 

Játék és valódiság. 

Valamint a költésnek és kültélyzetnek, 
úgy a játéknak ösztöne is, olly igen termé- 
szetében van az embernek, hogy ha az ké- 
nye szerint élhet, ha rósz miveltség vagy 
nyomorúság azt el nem komolyítja, egész 
életét játékká szereti tenni; a mit nyilván 
látunk mind a szebb égali vadnépeken, 
mind a természet' ösztönein fejlett görög 
miveltség' vidám emberein, kik az egész 
emberképzet' nagy munkáját különféle já- 
tékokba öltöztetek, s az által az egész éle- 
tet egy szép játékká bájolák. 

Ezért neveztek a régiek minden tanul- 
mányokat játékoknak, s ezen ösztönre épít 
a költér, midőn az emberképzet' minden 
munkáit játékos alakba öltözteti. De vala- 
mint a költés csak úgy lesz költélyzet, ha 



') Tolnában a csi'ra-mnle't is kültésnek , vagj kötés- 
nek, neveíik. Miért nincs itt kiiltpsz, és költé- 
sié/, miként az F.vkönjrek' I-ső kötetében áll, 
erről , alább van jegyiét. Kiadó. 



BERZSENYI FOLYÓBESZÉI. 



195 



[szép érzettol és ukossúggal epyesül; úgy a 
poétái játék is csak ezen egyesületben emel- 
kedik szép va;íy képző játékká. 

Mivel pedig ez annyit tesz, hogy a 
szép játéknak az okot és czélt érzó lélek' 
czélaival, a testi lelki emberiség' képzeté- 
vel és boldogitásával s igy az emberiség' 
legfőbb realitásaival összemunkálónak keli 
lenni; tabát következik, hogy ezen szem- 
pontban a poétái szép annyi, mint a játék- 
nak és valódiságnak harmtiniás középlctc, 
s annyi mint ezen harmóniában a valódi- 
ságnak fentebbsége. 

Mert a költéri játék' czéla nem játék , 
hanem a játékból folyó realitás, a mi ter- 
mészet szerint nem más mint az emberkép- 
zetböl eredó emberi tükély, és a tökélyből 
következő minden emberi szép és jó. 

Valamint a teremtő az által teszi szé- 
pekké a természet' minden életjeleneteit, 
hogy azokat végtelen különféleségü játékos 
alakokba öltözteti; úgy a költéri lélek is 
játékos formákba önti ugyan minden mü- 
veit; de azért egyiknek sem főczélja a já- 
ték, hanem igen is mindeniké a teremtés. 

Minden képző játék' lelke és czélja az 
emberképzet, s mindenik annál főbb töké- 
lyü, mennél egyezőbb ezen czéllal, s min- 
denik' szé|) mértéke ezen czélirányossága; 
olly mérték, melly a szép játékot a gyer- 
mekestől, ezt |)edig a rúttol megválasztja; 
gyermekes t. i. az, a mi ezen mértéken alul 
marad , nít pedi^ az , a mi ezen mértékkel 
ellenkezik. 

Nem kell azonban innét azt következ- 
tetni, hogy csak az szép, a mi egyszers- 
mind hasznos; hanem csak azt, hogy a leg- 
főbb poétái szépnek, egyszersmind hasz- 
nosnak, czélirányosnak kell lenni. Mert a 
szépnek számtalan nemei és fokai vágy- 
nak mind a művészetben mind a természet- 
ben, mellyeknek a hasznossal semmi kö- 
zök. De mikor a költéri szépről általában 
szólunk, akkor csak a legfőbb poétái szé- 
pet értjük, a mi pedig nem más, mint a 
szépnek, jónak, hasznosnak és czélirányos- 
nak harmóniás ve?:\ ülete. 



^'an szé|» virág, szép szín, szép hang, 
szép gyermekség, mert a gyermek is része 
a széj) eníbcriségnek, valamint amazok a 
szép természetnek; de mind ezen szépek 
úgy alatta vágynak a kőlléri szépnek, mint 
a test a léleknek, mint a gyermek a leg- 
főbb embernek, olly embernek, ki valamint 
magában, úgy minden munkáiban a szépet 
Iiasznossal párosítja. 

Ezen szempont szerint nevezzük a poé- 
zist phantasia' játékának. De ha annak ha- 
tározottabb érteményt akarunk adni, de- 
finiálhatjuk azt a képzőszellem' harmóniás 
lelki játékának: harmóniásnak, mivel har- 
UKiniásan emeli lelkünket: lelkinek, mivel 
igy kell azt megválasztanunk a testibb szép 
játékoktol, mint: muzsika, táncz, képirat. 

A lelki játék már valódiságnak és já- 
téknak kőzépletét jelenti s kimondja, hogy 
a képző játéknak a legfőbb czél rabat (inak 
s legfőbb czélt érző lélekkel egyezőnek kell 
lenni. Az illy lélek pedig igen érzi azt, a 
mit Szókratész monda: vesszen el, ki a szé- 
pet a hasznostul legelőszer megkülönböz- 
tetni merészelte; és az ill}'^ lélek mondja 
ezt Platóval: az olly művésznek, ki hasz- 
nosra nem ügyel, ha Khariszok' kezeivel 
hinti is virágait, töltsünk illatokat fejére 
és küldjük tovább. 

De ezen alapnak elvesztése nem csak 
meghaszontalanítja a képző játékokat, ha- 
nem egyszersmind el is korcsosítja és csú- 
fítja. Mert a hasznosra ne • ügyelő művész, 
nem használni, hanem csudálta! ni akarván, 
a józan és szép középről, csak hamar rút 
különösségbe, felettihbségbe és különféle 
czéltalan végletekbe bukik. 

Innét van, hogy a czélirányos görög 
egyszerűség' enyészete után minden művé- 
szetek elkezdtek tulajdon határaikon és 
czélaikon túl kalandozni, s valamint sajálji 
czélaikat és magokat, úgy az egész szép' 
culturát is meghamisították; mert minden j 
művészet csak addig szép és hasznos, mig 
tulajdon határaiban marad és legtulajdo- 
nabb czélain tiil nem hág. 

Igy látjuk már ma többnyire, hogy a 
művészek különféle kártékony tulságokban,: 

25 * II 



196 



BERZSENYI FOLYÓBESZÉI. 



és felpttibbségekben keresik a inüvészet' 
legfőbbjét. Az ének, niellynek czélja az 
értelmes beszédet a hanglebegés' harinőniás 
játéka által megszebbíteni, elnyeli a beszéd- 
nek egész értelmét, s általmegy az értel- 
metlen' muzsikába, a szép emberi hangból 
a fülemile' hangjaiba, s csak akkor ér czélt, 
ha tüdőt repeszt. 

A muzsika, mellynek tárgya a szép 
érzelmek' kinyomása, általmegy a képirat- 
ba festeni a fülnek szemtárgyakat és kapu- 
czédulákat. A táncz, mellynek czélja moz- 
dulatink' harmóniázata s minden erőnknek 
gyönyörrel járó kifejtése, általmegy a nyak- 
szegő nehézségekkel való küzdésbe és kö- 
telén tánczolásba. 

így a költélyzet, mellynek czélja lel- 
künk' minden erejét harmóniás emeltségbe 
és szabadságba hozni, túlmegy a maga ha- 
tárán és czélján, midőn majd csupa festővé 
lesz és szünet nélkül festeget; majd csupa 
philosophiává, midőn szünet nélkül böl- 
cselkedik; majd csupa muzsikává, midőn 
majd csak az érzésnek, majd csak a fül- 
nek muzsikál; majd pedig, midőn czélta- 
lan nehézségek' meggyőzésében keresi a köl- 
téri tökélyt, általmegy a gyermekes mes- 
terkélésbe és artistái kötelén tánczolásba. 



XVI. 

A höltéhjzef fő jellemei és czélai. 

A poétái lélek' szabadsága és vidám- 
sága önként szüli a vidám philosophiát, 
valamint a vidám morált és vidám religiőt, 
mellyek is valamint fő létszerei és jelle- 
mei, épen úgy fő realitásai a poétái lélek- 
nek; mert egyedül ezeknek harmóniás 
egyesülete által éri el legfőbb czélait, az 
erényt és vidám nyugalmat. Mivel pedig 
a poétái lélek nem egyéb, mint maga a leg- 
belsőbb poézis, következik, hogy ezen 
alapnézet szerint a poézis annyi mint a 
vidám philosophiának, vidám morálnak és 
religiónak mosolygó ölelkezete; olly ülel- 



kezet, melly valamint az élet' komoly ta- 
nítóit, a komoly tudományokat, a szép- 
ben egyesíti; úgy azoknak egyesülete ál- 
tal, az élet' mosolygó dajkáinak, a szép 
művészeteknek, ölelkezetét is következteti 
s igy szüli az egész szép miveltséget. j 

A tudományok' illy egyesülete jellemzi 
a görög poézist, valamint annak minden 
jobb rokonait. Rainian egész encyclopae- 
diát vont ki Homérosz' énekeiből; s a ki 
Raiman' szemeível nézi a görög költélyzet' 
lelkét, látni fogja, hogy a görög nép nem 
ok nélkül látta abban a szépnek, jónak és 
igaznak örök kánonait. 

De mivel vágynak olly hajszálhasogató 
aeszthetikusok, kik a költélyzet' és tudo- 
mán) ok' párosítását érteni nem akarják; 
tahát azokra nézve jegyezzük mege küvet- 
kezendőket: 

A művészetek' és tudományok' össze- 
hangzása épen az a poézisban és költéri 
miveltségben, a mi a testnek és léleknek, 
a szívnek és főnek harmóniája az ember- 
ben, az az: élettökély. Ez pedig fő czélja 
mind az embernek, mind az egész emberi 
miveltségnek. Es épen az a poézisnak és 
költéri miveltségnek nagy jelleme, hogy 
azok minden szép művészeteket és tudo- 
mányokat egymással és az emberiséggel 
harmóniába hoznak. 

Ezen harmóniából lehet azt kimagya- 
rázni, hogy a hellének olly rövid időn és 
játszva azon tetőre jutának, hová minket, 
harmóniátlan miveltségűnt soha nem emel- 
het. Mert az egjoldalu miveltség, a mit 
egy részről épít, más részről elrontja; s 
tapasztaljuk, hogy mink a régieknek még 
testi és kész műveiket sem tudjuk követni, 
az ő lelki szobraik iránt pedig úgy látszik 
örökre behunytak szemeink. 

A költélyzettel párosuló philosophián 
nem oskolai hiú speculatiókat, nem az élet' 
halvány képét fölfedező, s az által a lelket 
clkomolyító hideg igazságokat kell érteni; 
hanem csak élelbölcseséget és a poétának 
azon okosságát, melly szerint minden mü- 
veiben a szépet hasznossal , és az egész 



BERZSENYI FOLYÓBESZÉl. 



197 



puézist az cmboiisés javára néző czélirá-'losophiisit akara adni. Nem látta Plató, 
nyossággal párosítani tudja. ,1i<»ü;\ nenizctrnt'k egész dicsősége a szép 

Nem kell azonban innét azt vélni J'"iveltsé;íen riiggc.tt, s nen, tudta, hogy lel- 
mintha én a poézist egészen a philosophia k^'t kon.olvilani, anny. m.nt nmtanr, m.t 
alá akarnám rendéin,. Sőt igen azt iHszen.,!^ l><'^^/'is enyészete után, elég nydvan mu- 



hogy a tudomán\(»k' egyesülete nem füg- 
gés, hanem szerelmes olelkezet. Függet- 
lenül liarmóniáznak azok, s mint a szivár- 
ván\' szinei, úgy folynak össze a poézis* 
közép sziueibca. 

Midőn a szépnek törvényeit az okos- 
ság' t(irvén\e!l)öl fejtegetjük, nem azért 
tesszük azt, mintha n poézist egészen az'tn 
törvén} ek alá ^etni akarnók ; hanem* leg- 
inkább csak azért , mivel az okosság' tör- 
vén) eit jobban ismerjük, mint a homályos 
szé|)érzetét ; mind pedig azért, mivel tnd- 
juk, hogy ezen kétféle törvényeknek egyez- 
niük kell, holott harmóniátlanság és ellen- 
mondás volna a lélekben és a poézisban. 

így midőn azt mondjuk is, hogy az 
érzésnek és képzeletnek az öreg okosság' 
figyelme alatt kell játszaniok, s játékaikat 
annak törvényei alá keli rendelniök, ak- 
kor is csak azoknak szerelmes ölelkezetét, 
üsszehangzását kell érteni. Mert mind a 
szivnek mind a ninek vágynak saját füg- 
getlen törvényei, s valamint a világnak, 
úgy a léleknek löUélje is harmónia, mell\- 
ben a |)liilosopbia, morál és religió, mint 
széj)ek, felülemelkednek ngyan eg_\ máson 
és a poétái lelket valami tbeocratiává for- 
málják; de ez a theocratia csak a szeretet 
és harmónia' theocratiája 



tat az elkomolyílott és rontott \ ilág. 

De még messzebb tévedtek azon német 
bölcselkedők, kik a dolog" kérgéről ítél- 
vén, a poézist a lélek' alsóbb tehetségeire 
szoriták; s igy azt csak valami érzéki szép- 
nek tekintvén, elégnek tárták, ha a köl- 
tér a fentebb lelki szépeket nem sérti. Való 
az, bog> holmi lyrai hulladékok ellehet- 
nek azok nélkül. I)c az aeszthetikában nem 
csak ezekről van szó, hanem főképen az 
egész poézisrol vagy az egész költéri vi- 
lágnézetről, mellyneiv |»edig a morál és re- 
ligiíí épen olly főiétszerei, valamint a szép 
emberi léleknek. 

A hellén müvé-szek nem csak lantot 
adának a költér istennek, hanem egj-szcr- 
smind fénj sugarakat, orvos füveket és sár- 
kán) ölő nyilakat. A görög nép addig olly 
kényes voÍt c részben, hogy legkedvesebb 
dráma-költére, Euripidész ellen, csak azért 
fellázadott a játékszínben, hogy az a gaz- 
dagságot dicsérte. 

A mit pedig koránt sem csupa politi- 
kai czélbol tett a görög nép; hanem legin- 
káltb az erkölcsi szé|)nek magas érzetéből. 
Mert mint erényt érző és imádó lélek, még 
p<ditikai hasznait is s:\akran feláldozta a 
lelki szépnek. Ig\ tiltá be Tbeinistoklesz" 
hasznos ja\aslatát , midőn azt Aristidesz 



Ezért mondja Schiller: az ember ne' igazságtalannak jelenté; s ig.\ nem engedé 
legyen se okos , se oktalan állat, hanem! Eilej)' magános leveleit felolvasni. Atbene 
csak end)er; a természet ne kírekesztőleg, annyira tisztelte és idealizálta a szeretet 
az okosság ne feltételesen uralkodjék azon. törvényeit, hogy az areopagusbol, csak 
Mind e két törvényadás teljesen függet- azért kitiltatolt egy areopagita , mivel a 
len legyen egymástol, és mégis teljesen keblébe repült madarat megölte; Szparta 
egyező. pedig, tudjuk azt, maga volt a megleste 

Messze tévedt l'latci e részben, midiin sült erény, 
a poézisban a jihilosophiát kirekesztőlegj Él pedig még Szparta és Athene min- 

nralkodóvá emelte, s a poéták' hibái he- den szép lélekben; s a mi azokban szép 
lyett az egész poézist galádul kárhoztatta, volt, szép lesz az örökre, mert az utolsó 
A mit, úgy látszik, csak azért tett, mivel | szép lélek, hasonló le.sz az elsőhez; s va- 
ilnemzetének a költéri mivcltség helyett phi-jlamint azon .szép nép' remekeit legszebb 



198 



BERZSENYI FOLYÓBESZÉI. 



erkölcsi Khariszok jellemezik, úgy a szép- 
nek minden remekeit örökre azoknak kell 
jellemezni. 

Midőn azonban a kültélyzettel össze- 
kötendő morálról és religiőrol van sző, nem 
kalugyeri száraz üres moralizálást és szen- 
teskedést keli gondolni ; hanem szép mo- 
rált és szép religiőt, ollyakat t. i. mellyek 
a legszebb emberiség' jellemeiA^el és czélai- 
val egyezők ; s mellyeket a költér nem 
mondogat, hanem eleven előadása által a 
szépben éreztet és szerettet; s mennél na- 
gyobb a költély-genie, annál szebb angyal 
alakokat teremt és annál rútabbnak festi a 
gonoszt, hogy amazokat szeresd, ezt pedig 
gyűlöld. 

De azt sem kell innét gondolni, hogy 
a keresztyén poétának keresztyén mytho- 
logiát kell koholni, mint némellyek izte- 
lenkedtek, s a mi mind a szépnek, mind 
a keresztyén hitnek természetével ellenke- 
zik. Mert a mi Istenünk csak lélekben je- 
lenik meg, mint a görögök' legfőbb istene, 
a fátum; s elég annak csak ideájával meg- 
isteníteni a poézist, mint a fátum' homá- 
lyos ideája megisteníté a görög drámát. 

így isteníté Ivotzebue drámáinak leg- 
érdeklőbb jeleneteit , mikor p. o. Hugó 
unokái' holttesténél térdre esik; mikor Za- 
meo hölgye' lelkét az égben látja; mikor 
Las Casas a haldoklő Rolla' fájdalmas scé:- 
nájában a legszentebb igék által békélteti 
és enyhíti a lelket stb. így isteníté Voss 
idylÜ eposát a grünaui schlafrochos prédi- 
kátor által, ki nem csak idylli, de egy- 
szersmind igen ideális személy; mert a 
leglelkibb és legfőbb ideál nem egyéb, mint 
szép erkölcs és szép religiő által dicsőült 
emberiség. 

És épen igy kell a keresztyén religiőt 
a poézissal harmóniába hozni; nem pedig 
annak formátlan lényeivel a poézist el- 
rutítani. Mert a keresztyén religiő' lelke 
|igen szép s igen ideális ugyan; de annak 
; minden személy ített alakai nem poézisba 
ivalők. Mert mindazok igen egyformák, 
(komolyak és határozatlan szinüek, s mind 



a költéri széppel, mind a költéri játékkal 
egyiránt ellenkezők; a mit tán felesleg is 
éreztet azon hidegség, vagy tán sokaknál 
épen gyűlölség, mellyel azok iránt korunk 
viseltetik. 

De ha ezen hidegvette időt nem te- 
kintjük is, még akkor is csak aKt kell mon- 
danunk, hogy a költélyzetben nem elég az 
uj religiő és uj világnézet; azoknak szé- 
peknek is kell lenni , s nem az prőféta a 
poézisban, ki uj religiőt mutat, hanem csak 
az, ki legszebb religiőt alkot. Mert ámbár 
minden religiőban lehet valami szép; de 
azért távul legyen, hogy az újság' hiú ke- 
cseinek a legfőbbet feláldozzuk. A poézis- 
ban nem az a kérdés: mi iij? hanem csak 
az: mi legszebb? 

A mire pedig természet szerint min- 
den szépérző örökre csak azt fogja felelni: 
hogy a legszebb csak egy , és ez az egy a 
hellenika. Ugyan azért mink is csak azt 
mondjuk, hogy e részben legfőbb feladás, 
reánk nézve , a hellenika' mosolygó ké- 
])eit religiőnk' magas szellemével párosí- 
tani , olly formán , hogy költélyzetünk' 
egész szelleme keresztyén philosophiát le- 
heljen ugyan; de annak képtárát és virág 
öltözetét a görög mythoszok formálják. 

Azon ellenvetés, hogy a hellenika' is- 
tenképei, már ma nekünk csak hideg jel- 
képek és nem* adnak olly vallásos ha- 
tályt, mint a görögöknek, nem szinte he- 
lyes. Mert ha megengedjük is , hogy azok 
szebbek voltak a görögöknek mint nekünk; 
mégis csak azt kell mondanunk, hogy azok 
mind a mellett is szebbek nekünk, mint a 
romantika' testetlensége, vagy annak for- 
mátlan lényei, mellyeket sem idő sem hely 
a költélyzet' természetével harmóniába nem 
ho>^hat. 

Egyébiránt pedig tudnivaló az, hogy 
a görög nép' jobb része szintúgy ismerte 
azon isteneket, valamint mink, s ha volt 
olly rész, melly azokat valóságos istenek- 
nek hitte, arra csak az a felelet, hogy az 
alnép nem közönsége a poézisnek semHel- 
lasban sem nálunk. 



BERZSENYI FOLYÓBESZÉI. 



199 



Meglelu't, hogy a romantikii' vázlclkei 
»'s bos/uikáiiyai a mi álnevünkre hónyo- 
nuilibak,n)int a gürüg Kiiuriszok; de a va- 
lódi kültérnek nem lehet czélja a vakot va- 
kabbá tenni , s nem elég a jioézisban 



a valódi költér nem rsupa naiv ass/ony és 
gyermek, nem komol} férfi vagy öreg, ha- 
nem csak ember, a/, az, az emberi nemek' 
és korok' kelló közepén álló olly közép 
ileníber, ki az eniberi nemek' és korok' min- 



nagy hatál.\ ; annak szépnek is kell lenni, den szépségeit magában egyesíti, azoknak 
Mert eg\ «'diil a szépérzetben eg) esiilhetünkniindeii élesebb különösségeit levetkezi és 
űrök ideálainkkal, a gttrögökkel; csak any-! az emberiség' legközönebb színeibe vagyon 



nyiban emelkedünk pedig, a memiyíbea 
azokhoz közeledünk. 



XVII. 

Költéhjzeti osztályok. 

Az ön és lárgyszeretetböl folynak az 
ön és tárgyképzetek, vagy személyes és 
tárgyas köllélyzetek; a viszonos szeretet- 
ből pedig, nielly az ön és tárgyszeretet' 
egyesülete , fol} a tárg} as költélyzetek' 
harmóniás ölelkezete és középlete ; olly 
középlet, melly amaz osztályok' szépsé- 
geit magában egyesíti, és így azoknak kö- 
zöue és legfőbbje. 



öltözve. 

Ez a közép ember az örök ifjú, a fod- 
ros Apolló, kit mink g}'akran rsak gjer- 
meknek nézünk ug> an, mint az íztelen af- 
rikai iiierophanta gyermekeknek nézte a 
helléneket: de valójában az illy közép lé- 
lekszín a legközönebb és legfőbb poétái 
szellemsziu. 

Ezen szemléletek szerint nevezhetjük 
az illy közép színű költélyzetet közép vagy 
harmóniás stylusnak, mind azért, mivel 
azon st\ liisok' végleteit vagy vétkeit egyí- 
ránt kerüli, s azoknak legszebb közép szí- 
neit egymással harmóniába hozza; mind 
pedig azért, mivel legközrebatóbb, az az, 
az emberiség' különféle osztályaival leghar- 
móniázóbb, mert azokkal egyiránt össze 



Melly tetőn lehet ugyan a költélyzet '^r^ *"» > mindenikre egyiránt munkál. A mi 
majd szeméh esb majd tárgyasb; de mihelyt ismét a harmóniás styhis' legfőbbségét mu- 
kizárólag csupa személyessé, vagy csupa í'i'J'i ;>""*» l^'S^ó^b költélyzetben mulha- 
tárgyassá válik, azonnal leszáll a költélyzeti, *»»'«""• "ss^e kell a szépnek és hasznos- 
tetőről s olly egyoldalú végletbe bukik, "»í^ folyni. 

melly már csak általmenetel vagy a muzsi- Az asszonyi vagy gyermeki könnyüség, 

kába, vagy a festésbe. Melly szerint tahát naivság, természetesség és a férfiúi erő, 
a valódi költélyzetek nem csupa személyes sentimentalítas és idealitas, épen olly lét- 
és tárgyas, hanem személyesb és tárgyasb szerei a költélyzetnek, valamint a lágyabb 



osztályokra válnak; mert így azon kétféle 
színek' középletét teszik fel 

így a dolog a naiv és sentimentalis, a 
természetes és ideális osztályokkal is. Mert 
itt is kell mondanunk, hogy a poézis nem 
csupa természetes és ideálos; hanem ezek- 
nek harmóniás középlete, melly természe- 
tesb és ídeálosb színekre oszolhat ugyan, 
de nem csupa természetesre és ídeálosra 
S így a dolog, ha az emberi nemek' és ko- 
rok' természetéből folyó legbelsőbb szel- 
leniszinek szerint osztjuk is el a költély- 
zeteket. Mert akkor is csak azt látjuk, hogy 



éskemén\ebb hangok a muzsikának; s va- 
lamint ezeknek összehangzó játéka alakítja 
a muzsikát, épen úgy formálja amazoké a 
költélyzet' lelki muzsikáját. Ezt példázták 
a régiek midőn azt mesélték, hogy a har- 
mónia az összeköttetett Vénusz' és Marsz' 
szerelméből született. 

De ezen szerelemből született a görög |i 
költélyzet' szép közép színe is, melly any-![ 
nyíra felolvasztá magában azon színek' in-ji 
dividualitásait, hogy alig lehel meghatá-'l 
rozni, mell> ik szín uralkodóbb azon. Ezért 
tulajdonít annak Schiller csupa gyermeki' 



200 



BERZSENYI FOLYÓBESZÉI. 



aaivságot, Ludcii pedig férjfi erőt és egy- 
szerűséget. 

Melly ellenkező ítéletek' oka csak az, 
hogy Schiller a mostani német sentimen- 
talismushoz, Liiden pedig a mostani asszo- 
nyi és gyermekes kecsességhez képest itélt. 
— így pedig a hellének igenis majd csupa 
gyermekeknek, majd csupa öregeknek lát- 
szanak ; de ez csak annyit tesz , hogy azok 
minden végletektől egyiránt távul vágynak 
s a legszebb középleten állanak. 

A naiv és ideális koltélyzetek' össze- 
kötéséről gondolkodott már Schiller is, 
ügy hogy azt nem csak lehetőnek, de egy- 
szersmind legfőbb megfogásnak is tekinté. 
Azonban ő e részben, Jean Paul' jegyzete 
szerint is, még tisztában nem lévén, ezen 
megfogást csak említé; pedig épen a leg- 
főbb megfogás lett volna legfőbb tárgya az 
aeszthetikának. 

De leginkább elárulja homályát midőn 
azt mondja, hogy míg a tökély' tetejére 
nem jutunk, addig ezen összekötésnek ele- 
get nem tehetvén, jobb addig vagy az jdea- 
litást vagy a természetességet a lehetségig 
űznünk, mint azoknak egyszerre meg nem 
felelhetvén , mindeniket elhibázni. A mi 
épen annyi, mintha azt mondaná, hogy 
mig tökélyesek nem lehetünk, addig le- 
gyünk a lehetségig tökélytelenek. 

Illy alaptalanságból folytak Schiller' 
túlságai ! Megismeri , hogy a különösségek 
és végletek a tetőn összefolynak; még is a 
tetőtől való távozást és a végletek' lehetsé- 
gig űzését javalja. 

Valójában Schiller azt gondola, hogy a 
német sentimentalismus' szertelenségeit és 
a romantika' vázképeit kell a görög naiv- 
sággal és Khariszokkal párosítani ; a mi- 
hez természet szerint löbb mint emberi 
költérgenie kívántatnék, ha azt akarnók, 
hogy költélyzetünkböl korcs alakot vagy 
arabesket ne formáljunk. 

De nem ez a feladás; hanem csak az, 
hogy aköltér hányja el a sentimentalismus' 
végleteit s térjen a szép görög középszer- 
hez és egyszerűhez , mint Voss' szép Lui- 
zája és Göthe' közép szinű remekei. 



Schiller' értekezete a naiv és sentimen- 
talis költélyzetekről, jó intő példa arra, 
mennyi készület kívántatik, még oUy ge- 
niusnak is mint Schiller, hogy a poézis' 
természetéhez jól tudjon szólni; mert ő 
minden bizonnyal ezen értekezetben, min- 
den mély látásai mellett is, gyakran foná- 
kul lát. 

így midőn a naiv és sentimental szel- 
lemek' gyökereit nyomozza, annyira téved, 
hogy a naiv vagy görög poézist a műve- 
letlen természetes emberiségből, a mostani 
sentimentalismust pedig az emberi művelt- 
ségből származtatja. A mit természet sze- 
rint egészen meg kei! fordítani, s azt kell 
mondani, hogy a görög szép cultura és leg- 
főbb görög műveltség szíilte a naiv görög 
poézist; a mi culturátlanságunk pedig, az 
az, a szép cultura' nemléte, a mi épen 
annyi mint nemcultura, szülte a mostani 
nagysentimentalitást, melly minél nag)^obb, 
annál nagj'obb culturátlanságra mutat. 

Schillernek azt kellett volna itt mon- 
dani , hogy a természetes , következőleg 
szép és jó görög miveltscgből folyt a görög 
poézis ; a természetlen , és így rósz és rút 
culturáhól pedig foly a sentimentalismus. 
A görög miveltség természetes; de csak 
annyiban, a memiyibeu minden ideálnak 
egyszersmind természetesnek kell lenni, 
mert nincs rútabb a természetben, mint a 
természetlenség. De úgy látszik, Schiller 
még azt sem látta által , hogy a mi igen 
egyoldalú s ugyanazért igen tökélytelen 
culturánkat, a görögök' mindenoldalú s így 
mindentökély ü culturájokhoz még hasonlí- 
tani sem lehet; ha csak a mi boldogtalan 
chinai ábéczénket, azt a minden termino- 
lógiák' terminológiáját, miveltségnek' s a 
görög muzsika' és gymnastica' nagy harmó- 
niájának nem tekintjük. 

Mind az a mit Schiller a miveltségböl 
származtat, nem egyéb mint tudatlanság', 
és a mint már mondám, szeretetlenség' szü- 
leménye. Nem szerettetni, nem használni, 
hanem bámultatni akarunk; s nem az ifjú- 
ságnak és népnek énekelünk, kiknek hasz- 



BERZSENYI FÜLYÓBESZÉI. 



201 



han, valamint igen szciuhclűnök a/ok Bou- 
ti'iwcckni'l is, ki hasunlökéiien olly halul 
fofíá l«l a teinit'S/.rt' acs/,llulikai küvetésöt, 



nálliatnáiik, haiieiii Itidús lerniiuolugusnak, 
kiknek niúr nem hus/nálliatiink. 

S ha tudná a koítér, hogy minden (e- . • i ' 

lettéhb való riit és ros/; s ha tudná mi a' ''"íív a s/épet majd a természetes és idea- 
feleltéhb való és mi a s/.ép kö/.éplet; ke-i'os kü/ott állítja lenni (I. D'). és 294) majd 
rülné a sentimentalisták' lel.sigázott gon-l l'^'«l'n a/.oknak véií|.onljail.an — a csupa 
dolatait, érzelmeit és képzeleteit ; ha tudná! íi'r'>'i''S^-»'<*-s'"''» •'•** ideálosl.an (lap 180.). 
hogy a koltéKzet' fó czélja és tökélve a' ^l^'") nyilvános ellenmondás, aeszthetika- 
gonílolatot minden lehető nuJdon érlheto'-|j«'>ak ^'^'^'^'^^ alajitalansáííát knnutalja. 
vé, érezhetővé s minle-v láthatóvá tenni;! **''•'") nagy gondolkodóknak illy nagy 

nem vonná le táruvairol a testet, hanemj í^'-viMléscit , onnat gyanítom szarmazhatók- 
inkábbhlki tárgvainak is testet adna, mint '>ak, mivel a festó és szohrozó muveszetek- 
a görög; s nem burkolná mindennapi gon- "'l Ítélnek a i)oézisra, mellyek pedig ko 



ránt sem egyek. 

Mert a csupa természetes stylns csak a 
festó és szol)r(»Z(» művészetekre alkalmaz- 
hat«í, azokra is pedig csak í'eltételesen , az 
az, esak addig, mik azok legsajátabb mű- 
köreikben legsajátabb czélaik szerint, rsak 



dolatait a tudós mysticismus' burokjába , 
hanem inkább a legmélyebbet is gyermeki 
alakba öntené, mint a görög. 

így nem különben , ha tudta volna 
Ariosto, hogy a súgónak a súg(ily likban 

kell maradni; szintiigy minden coinpli-, ,, , .. , . ■ ;• » ' « i, .. .., 

,,, . , , .-^ , ,. / ,1 IV követői es másolói a természetnek, nem 

mentum nelkul bag> ta volna J'errant es ,..,/,,. n • *• * i '* .>,..,ir 

pedig idealozoi, melly szerint is tahat azok- 
nak st> lusa nem lehet eg> éb mint csupa 
természetes, holott ezen körben nem egye- 
bek, mint vahiságos művészeti próza osztá- 
lyok ; mihelyt azonban általmennek ideálo- 
Z(') osztályaikba, liolSimonideszként, néma 
poétákká \ álnak, azonnal párosítniok kell 



Rinaldót^ valamint Homérosz Glaukust és 
Diomedest. 

Mindezek, mondom, nem a mi\ t-ltség', 
hanem a szeretetlenség' és tudatlanság' szü- 
leményei, s ig_\ a dolog a romantika' min- 
den egyéb iztelenségeivel. Hanem úgy lát- 
szik, Schiller igen a maga fa/oka mellé 
szitott, s nem csak védeni akará a maga 
stylusát; de azt eg\szersmind valami leg- 
főbb osztállvá akará emelni, a mi termé- 
szet szerint hiú akarat vala. 

Mert ha megengedjük is, hogy azon 
érzelmi és gondolati erő és mélység, azon 
pompás n\elv és komoly fennségii íéifi 
arrz, mellyek Schiller' költél\zetét bél} eg- 
zik, magoki)an ^éve, valami lóbbek, mint 
a naivabb slj lus' pompátlanabb szépségei; 
de a legfőbb szempontra, az emberi kö- 
zönségre nézve, csakng\ an azt látom, hogy 
a fóbbség a naiv szellemé, mivel ez közre 
és czélrahatóbb. Ami })edignem csak anj'- 

nj it tesz, hog\ hasznosabb; hanem annyit („[^-„yjata, úgy hogy a melly |»oéta Trója 
is, hogy szebb; mert a czélérzet, a mint már (,i,((;,)(>teit csupa természetes sljlusban ad- 
mondám, annyi mint szép érzet, és a leg- p;| n/, nem Iliászt, hanem csak krónikát 
küZönebb mindenben egyszersmind legfőbb, aiina még peiiig azt sem igen derekast. 

Schillernek ezen tisztulatlan eszméié-' Melly tekintetben pedig nem csak a 

tei igen gvakoriak a német aeszthetikák- költélyzettül válik cl azon két művészet; 

I 26 



a természetességet az ideálossággal , holott 
ezen osztályban már nem csak követik a 
természetet, de azt egyszersmind ideáloz- 
zák is mint a költér. 

Melly szerint ezen művészetek magok- 
ban próza és költéri osztályokra különvál- 
ván , azok igenis czélaik szerint , majd 
csupa természetes stylusban, majd pedig 
ideálosban követik a természetet; de mi- 
vel a poézisnak pr<)za osztálya nincs, azok- 
nak csupa természetes stylusát a poézisra 
alkalmazni semmiképen nem lehet. Mert 
ámbár a költélyzetnek is lehetnek prózaibb 
osztályai; — <le itt a prózaibb sem csupa 
próza, hanem csak az ideálosságnak kisebb 



202 



BERZSENYI FOLYÓBESZÉI. 



de sziiUiigy elválik az az énektől, táncztol 
cs muzsikától is, niellyeknél szintúgy nem 
lelünk próza osztályokat, holott ezeknek 
lejTkisehb mozdnlataik is olly ideálozatok, 
mcilyok a prózai életen egészen felülemel- 
kednek. 

A poézis, ének és táncz, nem csak szép 
művészetek, mint amazok, hanem egy- 
szersmind legtiilajdoiuibb ember képzőmű- 
vészetek, s nem egyc!)ek mint az emberi- 
ségnek ideális felemelkedései, mellycknek 
])rózájük nem más, mint maga a prózai 
ember. 



XVIII. 

Költéri 7iyelv., 

A mindent megharmőniáző képzó' szel- 
lem megharmóniázza a maga hangtestét a 
beszédet az által , hogy azt magával , tár- 
gyaival és czélaival harmóniába hozza. — 
Melly harmóniázatnak fó létszerei pedig, 
úgy vélem , e következendők : 

1. Valamint maga a költéri lélek az 
értelemnek , érzésnek és képzelő erőnek 
harmóniás elevenségü egyesülete; a szerint 
beszédét az értelmesség', érzelmesség' és 
képletesség' harmóniás elevenségü közép- 
letévé formálja. 

Hogy minden beszédnek fő czélja és 
dísze az értelmesség, azt itt fejtegetnem 
szükségtelen. De minthogy itt még az ér- 
telmesség is közép útra van szorítva, ne- 
hogy a kártékony és rút mysticismust hely- 
benhagyni látszassam, jegjezzük meg itt, 
hogy a poétái értelmességet a prózaitol meg 
kell választani. 

Ugyan is, mig a próza a gondolatnak 
minden ágait és mellék ideáit fejtegeti és 
mutogatja; addig a költér annak csak leg- 
főbb oldalait, s azokat is csak játszva vagy 
iij színekben öltöztetve érinti ; melly sze- 
rint ennek értelmessége, amazéhoz képest 
igenis középszerű. De egyébiránt a költéri 
értelmesség' fokai, valamennyire csak a. 



költélvzet' természete engedheti, minden- 
kor fokai a poétái szépnek : holott épen 
az értelmesség egyik fő létszere az elő- 
adás' elevenségének; a mit csak azok nem 
akarnak hinni, kik a poézist majd az ér- 
telmetlen muzsikába, majd a hetedik ég- 
beli német metaphysikába sülyesztik. 

De én ügy gondolom, a poézis nem 
arra való, hogy lelkünket mysticísmus' áb- 
rándozatiba buktassa ; hanem leginkább 
csak arra, hogy mind értelmünket, mind 
érzelminket és képzeletinket olly egyirányú 
derületbe hozza, hogy a költéri gondolatot 
ne csak értsük, hanem egyszersmind érez- 
zük és lássuk, a mi pedig annyi, mint leg- 
főbb értés. 

Ezért bájolja a költér, érzelmeinket az 
érzelmes beszéd' muzsikájával, képzeletün- 
ket pedig a képletes beszéd' festeményei- 
vel. De mivel ezek, valamint eszközei le- 
hetnek, illendő mértékeikben, az értel- 
mességnek; épen úgy eszközei lehetnek az 
értelmetlenségnek is, midőn mértéktelen- 
ségeik által a poézist vagy üres muzsikává 
vagy csupa festeménnyé korcsosítják; ta- 
hát minden tekintetben ezek is csak addig 
szépek és hasznosok, mig józan középszert 
tartanak; mihelyt pedig szertelenkednek, 
mindenikre csak azt kell mondanunk, a 
mitKorinna a képekkel pompázó Pindarus- 
nak monda: a virágokat nem elönteni, ha- 
nem csak hinteni, illik. 

I 2. Valamint maga a költér lélek nem 
egyéb "mint a természetesség' és ideálosság' 
harmóniás középlete; a szerint nyelvét is 
ezen szinek' összehangzó vegyületévé for- 
málja , az az , képzi egy részről a nyelvet 
minden lehető módon; más részről pedig 
szintúgy minden lehető módon azon van, 
hogj' annak természetességét meg ne rontsa; 
mert valamint mindenben^ úgy a nyelvben 
is legrútabb a természetlenség. 

Minden valódi költéri nyelv csak va- 
lami nemesebb természetes nyelv; melly 
független ugyan a prózanyelv' szorosabb 
törvényeitől, valamint a görög költérnyelv 
az atticismusétol ; de koránt sem annyira, 



IJEKZSENVI FOLYÓBESZÉI. 



211:5 



hogy czt'l rs liatár lu'-lkiil s/citcleiiktnlhcs- 
sék , liaiicin (suU iiiinyira, lioi^ii saját ter- 
iiiés/.etéhül le^sajútubh szépségeit szaba- 
dabban tejtiicsse. 

így fi*jlt'tt a güriig és római kültély- 
nyelv, s miiwU'nik megromlott, mihel> t a 
])oéták xabulátlaiikodiii, külünkűdiii és tu- 
dóskodni kezdenek. 

3. Harmóniaiba hozza a kültér tárgyai- 
val a beszédet akkor, midőn stylnsát tár- 
gyai' termt'szetébez alkahnazza. ]Mert vahi- 
niint magunknak más a bál gyász és ])om- 
paruhánk; úgy a költér is kühuiféle érzel- 
mei és tárgyai szerint különl'éle színekbe 
öltözteti beszédét; úgy mindazonáltal, hogy 
valamint a jó izletü ember mindenféle öl- 
tözeteiben minden éles különösséget kerül; 
ligy a költér is változtatja ug\ an érzelmei 
és tárgyai szerint beszédét; de csak úgy, 
hogy e részben is minden szélsőségtől egy- 
iránt távozik. 

Kiterjed ezen harmóniázat még a be- 
széd' külliam^jaíra is, úgy hogy a költér, 
valameiui) ire csak a n}elv' természete cn-' 
gedi , a gyengébb érzelmekhez és szebb 
tárgyakhoz lágyabb és szebb hangú szava- 
kat A'álogat, a zordonabb tárgyakhoz pedig 
keményebb hanguakat. A mi azonban itt 
csak feltétel aiatt legyen mondva, hogy a 
költér ezt csak annyiban kövesse, amennyi- 
ben a beszéd' lelkének sérelme nélkül kö- 
vetheti; egyébiránt pedig a külliangnak a 
belsőt fel ne áldozza. Mert ha a tárgy' lel- 
két legszebben kiejtő szavak helyett , a 
külhang' kedvéért heh telenebb érten)én>üe- 
Iket választ; akkor sokkal többet veszt mint 
nyer, mert a jjoézis csak ugyan a szavak' 
lelkében van, nem pedig azoknak hangjában. 

4. Harmóniába hozza czélaival a kül- 
tér beszédét, midőn azt megközöníti, köz- 
rehatóvá teszi, az emberi közönséghez al- 
kalmazza, s az által a poézist az embe- 
riségben terjeszti: mert a poézisnak, mint 
a miveltség' legemberibb s legközöncbb 
terjesztőjének , minden czéla az emberi 
közönség' képzetében és boldogításában 
egyesül. 



A p(»ézis lleliászlian népreligió volt, 
nálunk pedig népképzet. Lgyanazérl leg- 
litbb feladás a költérnek a poézist úg)' nép- 
szerűsíteni, hogy egyszersmind a mi veit 
izletnek is eleget tegyen. A mit pedig én 
korántsem látok olly nehéz feladásnak mint 
Schiller; mert a népen és né|)szerüségen 
nem parasztot és parasztságot kell érleni; 
hanem azon népet, mclly a poézisnak el- 
fogadására el van készítve, és azon szép 
teruíészetes egyszerűséget, melly a régiek' 
jobb költélyzeteit bélyegzi. Az illy popu- 
láris poézis egyiránt szól mind a niiveltebb 
mind az együgyübb néphez, és az é])en a 
czél, hogy ezekhez egyiránt szóljon, vagy 
igazabban, inkább azokhoz, kiknek még 
használhat, mint amazokhoz, kiknek csak 
gyönyört adhat. Mert fentebb czél a több- 
séget lelki világba emelni és teremteni, 
mint a már ott lévőket gyönyörködtetni. 

Ezért illik óhajtani, hogy a német sen- 
timentalisták' tudós nyelvpompáját, melly 
néha engem is megkezdc szökni, a szép 
görög természetességgel váltanák fel köl- 
tél>zeteink, és azt soha el ne felednék, hogy 
minden világkéjjző lélek egyszersmind sze- 
rető lélek, olly lélek, melly nem a felhők- 
ben lakik; — hanem leszáll az emberiség' 
szentegyházaiba s ezt mondja: én vagyok a 
szeretet, — küldjétek hozzám a g) emléke- 
ket — s csiidálák őtet a nép' vénei. — S 
igy szállá alá Homérosz, a kit imád az 
öreg s gyönyöréivé hallgat a gyermek. 



XIX. 



Költélyzeti form áh . 

A költéri beszédnek számtalan formái 
vágynak és lehetnek ug)an; de annak fő 
formáit még is csak három Kharisz alakít- 
ja, úgymint: a lyrai, drámai és eposzi 
költészet; úgy hogy minden egyéb alakok 
csak annyiban poétái alakok, a mennyiben 
ezen három fő alakhoz közelednek és ro- 

26 * 



204 



BERZSENYI FOLYÓBESZÉI. 



konodnak; mennél messzebb távoznak pe- 
dig ezektül, annál inkább csak kiilünféle 
által menetelek a prózába. 

Mivel pedig ezen három frí alak ismét 
három fő létszerét adja a kűltélyzeti szép- 
nek: tahát itt is csak azt kell mondanom, 
hogy a legfőbb kültélyzet nem csupa l^ra, 
nem csupa dráma és eposz , hanem ezek- 
nek harmoniás vegyületü küzéplete; olly 
küzéplet, melly a lyrai muzsikát, drámai 
szobrozatot és eposzi festeményt egy alak- 
ban egyesítvén, mind ezen koltélyzeti szé- 
pek közönét és legfőbbjét alakítja. 

Meg kell azonban jegyezni, hogy ezek 
nem a versformákról vágynak mondva; ha- 
nem azon kűltélyzeti alakok' belső termé- 
szeteiről. Noha azokra nézve sem merem 
állítani, hogy a drámában és eposzban a 
Ij rai versformák is ne illenének. Holott a 
sok egyforma vers, csakugyan előbb okoz- 
hat nnalmat, mint a különféle tárgyak' ter- 
mészetével változó versformák' különféle- 
sége unalmas tarkaságot; midőn egyébiránt 
is a dolog' természete azt látszik mutatni, 
hogy a szenvedelmes beszédhez igenis más 
alak illik, mint egyéb félprózai beszélge- 
téshez. 

A koltélyzeti alakok' belső tulajdonsá- 
gaira nézve pedig, kérdést nem szenved , 
hogy a legfőbb formában ezen három Klia- 
risznak ölelkeznie kell. Mert valamint az 
olly szüntelen muzsikáló l}rát, melly sem 
fest sem szobroz, hanem csak érzeig meg 
érzelg, muzsikál meg muzsikál, Pindarosz' 
és Horátzius' festő, szobrozó és egyszers- 
mind ömlengő ódáikhoz nem hasonlítha- 
tom; úgy szinte azt is meg kell ílerderrel 
vallanom, hogy engem is hamar meglep az 
eposzi szender, ha a drámában és eposzban 
a szobrozatok és festemények mellett egy- 
szersmind az emelt szív' beszédit is nem 
hallom. 

Ezen eposzi álmosság' okát pedig igen 
könnyű megfejteni, ha meggondoljuk, hogy 
a lyrai lélekömlet a poézisnak lelke és leg- 
főbb hangja; s meggondoljuk, hogy a ter- 
mészetben nincs semmi szebb, semmi na- 



gyobb, mint a szép lélek és annak magas 
szózata. 

Ezért járult a görög dráma' érzelmes 
beszédéhez még az éneklő chorus is, melly 
a drámát a lyrával párosítá; s ezért kell a 
muzsikát, éneket és beszédet harmóniásan 
vegyítő melodrámát legfőbb drámaformá- 
nak tekintenünk; a csupa éneklő operát 
ellenben csak olly eg} oldalú lyrai \églet- 
nek, melly a poézist egéftíen a muzsikába 
fulasztja; — még pedig olly muzsikába, 
mellyet a dolog' természetlen és nehéz tu- 
lajdonságai gyakran elég dissonantiákkal 
töltnek cl. 

De éjjen illy hibás véglet az is, midőn 
a dráma és eposz a szívnek és főnek min- 
den lyrai játéka nélkül gombolyítják le a 
történetet, s a szívemelő lelki jelenetek 
helyett, csak hideg és lelketlen bábokat 
járatnak előttünk. Ezt vette észre Schiller, 
midőn utóbbi szomorú játékaiba lyrai je- 
leneteket szőve, valamint Kotzebue, mi- 
dőn a görög chorus' lyráját és reflexióit a 
játék' hőseinek szájába adá, s az által ama' 
sok lelkes episodiumát alakítá. 

Más részről továbbá a chorust és lyrai 
eszméleteket, nem csak úgy kell tekinte- 
nünk, mint a költéri szépnek kiegészítőit; 
hanem egyszersmind ligy is, mint legböl- 
csebb czélirányosságot. Mert mikor a drá- 
ma és eposz az élet' tarka és homályos me- 
séit mutogatják; mi lehet czélirányosb, 
mint ha a lélek intéző lyra kifejti előttünk 
azon szempontokat, mellyekből a dolgok' 
természetét néznünk kell l s mi lehet czél- 
irányosb és szebb , mint az olly meleg 
szív' beszéde és életbőlcsesége, a millj'e- 
nek Voss' Luizajábol és Göthe* Ilermann- 
jábol hozzánk szólanak? 

Igaz ugyan, hogy az illy lélekintézés, 
egy két philosophusra nézve felesleges; de 
ne feledjük azt el soha, hogy a poézis' 
publicumát nem egy két philosophus, ha- 
nem leginkább az ifjúság és nép alakítja. j 
Az illy publicumra nézve jjedig a valódi 
költérnek, nem csak mulattatónak, de egy- 
szersmind és leginkább lélekintézőnek is 
kell lenni. 



BERZSENYI FOLYÓBESZÉI. 



205 



Az eposzi i'S drámai táiftj asságot so- 
kan baliil értik és messze viszik. I)c én azt 
hiszem, liogy a szépérzo és értő Winkel- 
maiiiiak azon állítása, moll\ szerint a hel- 
lének' követését nem kétlé a természet' kö- 
vetésénél inkábh ajánlani, Iia valanuhen , 
minden bizonnyal ereszben legelőbb kifo- 
gást szenvedhet, s reánk nézve szenved is. 
Mert l)iz()ny(»s az, hogy a mi hidegebb ér- 
zékeinkhez és hamisabb nézeteinkhez ké- 
pest gyakrabban és hathatósabban kell ná- 
lunk mind a szívet mind az elmét penget- 
ni , mint a nyíltabb szivü és fejű görög 
népnél. 

IMattínak több helyéből láthatni, bog)' 
a helléneket Homérosz' nyugalmas verseinek 
liallása már olly nagy elragadtatásba hozta, 
mill\ent mink már nia nem értünk, nem 
érzünk s a miilyenrc minket semmi lyrai 
hév nem melegíthet. De én azt is hiszem, 
hogy ezen boldog g\ermeki népnek már 
csak a helyes beszéd is olly valami gyö- 
nyört ada; millyent nekünk a legszebb 
költéiyzet alig adhat. Én legalább csak így 
tudom magamnak megfejteni mind IMató' 
végtelen üres beszédeinek okát, mind pe- 
dig azon gyilkos predíkáti<»két, mellyeket 
Homerus az öldöklő hősek' szájába ád. 

A görög mihelyt csak hallá a költéri 
nyelvet, már megzendülni érzé lelkében 
az egész Helikont; mert valamint az aesz- 
thetikai nevelés, úgy az életnek minden 
alaka igen fogékonnj á képzé azt a széj) 
érzetre; minket ellenben a kedvetlen prő- 
zai élet és nevelés oll\ hidegekké fag\ lal , 
liogy csak a lyrai és schillcri reflexió kaj) 
meg valaiiiennvirc. 



XX. 

Szomorú és víg köl/élyzefek. 

SzintoUy pompásan mit hamisan sz(»la 
Bouterweck, midiin a szomorú és vígjáté- 
kokra azt monda, hogy a poézis általában 
csak c.vtrcmumokban ünnepli diadalmi 



pompáját; mert csak ott concentrálja ma- 
gát a költéri eflectus egy olly érzetben, 
melly másik alatt nem áll. • 

Azt gondoliuik illy beszédre, ha egyéb 
tisztább helyeire nem emlékeznénk, hogy 
ő vahíjában a tragoediát halottas házak és 
siralom' völg\ ének, a lenncomicumot pe- 
dig fonó lakzinak nézi? Azonban én úgy 
vélem, ezt csak úgy kell érteni, hogy a 
szomorú és vígjátékok, eg) másra nézve, 
extremumok ugyan; de magokban még 
sem extremitasok. Külöid)en a széjtnek 
Apolh't' temi)lomára irt örök törvénye, a 
„semmit ne felettébb" a drámavilágban egé- 
szen felford lílva volna? 

Igaz ugyan, hogy a vígság, mint már 
magái)an szép és kellő érzés, nem hamar 
esik túlságba; de csak ugyan mégis nem 
a szertelen hahota, hanem csak az aesz- 
thesisi m<)sol\ gás közelít a legszebb lélek- 
szinhez a vidám nyugalomhoz; a csu|)a 
szonior és annak végletei pedig még in- 
kább ellenkeznek a költéri játékkal és a 
lélek' szabadságával. 

ITa tahát annyira tudnók is a költéiy- 
zet' foganatját vagy efFectusát concentrálni, 
hog> illy végletekre ragadó lehetne, azt 
tennünk szabad még sem volna. Mert ám- 
bár egyik czélja a tragoediának szánako- 
dást gerjeszteni; de koránt sem ollyant, 
melly a nézőt czéltalanúi gyötri, hanem 
csak olI)ant, melly a szívben a szeretet' 
húrjait pengeti. 

Az illy érzés pedig a nélkül, hogy azt 
egyéb érzelmek alá vetnők, azokkal olly 
harmóniás szerközetbe és veg>iilelbe hoz- 
jhatjiik, nielly a szomor és vígság' végletei 
helyett azoknak aesthesisi tulajdonait ma- 
gába concentrálhatja, s igy az élet' minden 
színeinek közönét mutathatja, és ez a kö- 
zön a drámai közép tető. Ezc-n tetőn ala- 
kítják az erénynek, hős szellemnek, sze- 
relemnek és örömnek jelenetei a legf«»bb 
játékot, nem |)edig a szomorúak és víg- 
ságnak aeszthesis nélkül lévó végletei. 

Az igazi poézis, ez a tündér világtü- 
kör, minél inkább költéri viiágtükör, an- 



206 



BERZSENYI FOLYÓBESZÉI. 



nál inkább nem egyes színeit, hanem min- 
denkor egészét mutatja az életnek ; az élet 
pedig nem csupa szomor, nem csupa víg- 
ság, hanem csak ezeknek vegyülete, és 
épen az a' valódi poézis , nielly a valóság' 
tarka vegyületét harmóniás vegyületté ala- 
kítja. 

A gürög tragoedia igen egyszinüleg ko- 
molynak látszik ugyan , de valójában még 
is vegyes érzelmeket ád. Mert ha egy rész- 
ről az emberiség' fájdalmaiban osztoztat ; 
más részről az ideális világ' látásával gyö- 
nyörködtet, az erény' nagy jelenetei által 
emel , a fátum' isteni ideája által pedig 
nyugtat és resignatióra szoktat, az az lá- 
bát, egyszerre sebhet és gyógyít. így az 
igazi költéri vígjáték vagy lenncommicum, 
egy részről vidámít és nevettet ugyan; de 
más részről a tréfa alá rejtett komoly igaz- 
sággal és komoly czélzattal komolyít. 

Nem csak a jobb drámák adnak pedig 
illy vegyes érzelmet, de illy vegyes érzel- 
mük sok jobb lyricumok is, valamint igen 
érezhető az érzelmi vegyület még a magyar 
tánczmuzsikában is. A mi komoly tobor- 
zónk nem csupa szomor, annyival inkább 
nem siralom; hanem a legszebb hős érzel- 
mek' pompás veg3'ülete ; valamint a' mi 
víg tánczdalunk is nem csupa víg, hanem 
a szerelem' vegyes érzelmeinek mosolygó 
őlelkezete. Ott Hektor búcsúzik Androma- 
khélol; itt a harczbol visszatérő' ölelkezik. 
És a magjar muzsikának ezen igen ideális 
jelleméből jött az, hogy Biharinak még ha- 
lotti nótájából is kimosolyg a tánczütés. 

Horatzius nem csak az érzelmi vegyü- 
letetszerette; de egyik legpindaroszibb ódá- 
jában még illy csupa prózaszint is A'egyíte: 
„Vindelici, quibus mos unde deductus per 
omne tempus amazonia securi dextras ob- 
armet, quaerere distuli: nec scire fas est 
omnia"; és én ezt nem foltnak nézem, ha- 
nem valami kellemes változatnak és pihe- 
netnek, mellyröl midőn újra felkap, újra 
érzem a felemelkedés' gyönyörét, a mit 
tán eddig ezen pihenet nélkül meguntam 
volna. 



Ha már oUj' lyrai hangok és villámok, 
mill} ének a Horatzius' ódája és magyar mu- 
zsika, ennyire vegj'ítnek; hát mikor a kől- 
télyzet nagyobb térü drámában, vagy épen 
egy shakspearei nagy dráma eposzban az 
egész tarka világnak tükre akar lenni; nem 
lehet-e illendő mértékben Shakspeare és 
Calderou l 

Én úgy hiszem, a tárgy' terjedésével 
együtt terjedhet és világosulhat a vegyü- 
let; s hogy terjedjen és világosuljon, a köl- 
télyzet' tökélyéhez tartozik. Mert ideig 
óráig elég gyönyört lelünk a franczia iz- 
letü kertnek rendszeres szépségeiben; de 
sokára csak ugyan megunjuk azt, és őröm- 
mel lépünk az angol parkba, onnat pedig 
a kopasz alpesekre. Mellyre nézve bátran 
elmondhatjuk, hogy a nagyobb kiterjedésű 
költélyzetek, mellyeknek különféle részeik, 
mintegy különös egészeket formálhatnak s 
az ellcnkezetek' tarkaságának enyhítésére 
clíg közép színeket vegyíthetnek, inkább; 
lehetnek képei az angol parknak, mint aj 
franczia izletünek. | 

Hogy a hellének a tragoediában igcnl 
egyszinüleg komolyak, nem csak onnat 
van, mivel az ő tragoediáik igen lyrai han- 
gúak; de onnat is, hogy ők az erényt ési 
imádott hős eleiket istenítő tragoediát úgyj 
tekintek, mint valami legünnepibb szent- 1 
séget és religiót, mellynek komoly méltó- ] 
ságához a humoros játék természet szerint 
nem illhetett. , 

i Nálunk ellenben, hogy a legkomolyabb i 
I tragoedia is csak játék, e részben sokkal 
tágabb utunk nyilt; s tán czélirányosb isi 
|a még igen földszagú népet az elevenebb 
tarkával a lelki világba csalogatni, mint az , 
egyszinübb komolysággal a poézis' publi- 
kumát fogyasztani. 

Schiller gáncsolja Gőthét, hogy Egmont- 
ban a Klárika' képében megjelenő szabad- 
ság a komoly valóságból egyszerre Aalami 
operavilágba ragad bennünket. De én úgy 
érzem, köszönettel tartozunk Gölhének, 
hogy a fojtó és kinzó valóságból egy szebb 
tündér világba emel, és a leverő fájdalmak 
után enyhültén bocsát el, mint a görögök. 



BERZSENYI FOLYÓBESZÉI. 



207 



kik ugyan ezen czélbol a szomoníjáték után 
vígjátékot küvetkc/tctének , liogy a szív- 
nek vidám nyugalmát visszaadják '). 

Illy vegyület ncikül szintolly komoly 
fájdalonnnal liag.Mxik el Egmontot, vala- 
mint Schiller' Don Carlosát. L'gy látszik 
Scliiller nem ismeré a valódi tragoediai 
pathost és halált, niellyekben a fájdalom- 
nak mindenkor valami édessel és szíveme- 
lővel kell vegyühe lenni, úgy hogy nem 
ok nélkül mondja Jean Paul , hogy a poé- 
zisban örömében hal meg az ember. 



') Berzsenyi elialala itten hagyni a niag^'ar nemzeti 

zcngelcni' liniigiilatnnalc ide illő alkalniazágát , 
nniliár fciincbl) , enilekczeílic hozza. ^ apy , mint- 
ha olvasójára bizta volna, gonilolkodni arrol , 
miként fekszik egvenesen a természetben, hog^' 
a legesleg clkesentűbb niagvar zengélv, egyszerre 
meg majd szinte túlzó neki ridulás, tombolásába 
riadjon. A szoinon'ija hát lélekkomolvító srivke- 
verő , a vidáma pedig tettre bátorító, hogv csa- 
tára magát a vitéz, vigan szánja. 

Szerkesztő. 



Midőn Zamco' és Rolla' halálát látjuk, 
elragadtatunk, édes fájdalommal érezzük 
a szerelemnek és erénynek édes halálát; 
midőn lirutusz, íijait megöleti, érezzük az 
atyai szíven felülemelkedő erén>' diadal- 
mát, s azzal együtt emelkedünk, de midőn 
Don Carlos hidegen az inquisitornak álta- 
ladatik, vegyül-e borzadalmunkhoz valami 
édes vagy felséges/ így midőn Egmontban 
az erénj t dűlni, a bűnt dúlni láttuk, csupa 
leverő, csupa prózai komoly lett volna lá- 
tásunk, ha azt Göthe az ideális világ' és 
egy szebb jövendő' látásával nem vegyítő 
vala. Az illy szép csuda és szép lélekjele- 
nctek már magokban költéri szépek, mivel 
azok már magokban religiói benyomással 
vágynak összekötve; itt pedig Klárikában 
a szerelemnek, szabadságnak, az erénynek 
és egy szebb életnek érzelmei összefoly 
ván , Egmont' tömlöczét szentegyházzá di 
csőítik, s olly égi fényt vetnek setét szí- 
veinkre, mint a zivataros felhők közül egy 
szerre kimosolyodott hold Schiller' kopor 
sójára. 




A MAGYARORSZÁGI MEZEI SZORGALOM 

NÉMELLY AKADÁLYAIRÓL. 

18 3 3. 



ELŐSZÓ. 

Elgondolván mennyire fiigi,^ nemzetünk' egész 
jólléte mezei gazdaságunk' virágzásától, s meny- 
nyire emellietnök nemzeti erőnket, ha valami fen- 
tebb mezei szorgalom terjesztené gazdag földünkre 
áldásait ; szivemelö örömmel és nagy remények- 
kel telve kell látnunk mind azon bölcs intézete- 
ket, mellyek állal idfinkben nemeslelkU nagyaink 
a mezei szorgalom' ügyét a legszentebb hűséggel 
ápolják, mind azon bölcs útmutatásokat, mellyek 
szerint több jeles irónk a legfőbb nemzeti ügy- 
nek különféle akadályait és védszereit ismertetni 
ügyekszik. 

De mivel az illy szép tünemények nem csak 
ürömöt és reményt adnak a jobb eml)ernek, ha- 
nem egyszersmind ösztönt is az együtt munkálko- 
dásra; igen kedves kötelességemnek érzem én is, 
mezei gazdaságunknak , ezen mi köztáplálónkuak 
ügyében adni a mit adhatok, tudnillik: holmi gon- 
dolatokat annak akadályairól és segédmódjairol. 

Melly tárgyban már több nagy irónk is min- 
den bölcseséggel muukáU ugyan ; de mivel a tárgy 
olly terjedelmű s olly számtalan oldalú, hogy an- 



nak ismerete csak több figyelmező' észrevételei 
által alakulhat valami egésszé; s mivel az ügy 
olly szorgos , hogy annak védelmére alig lehet 
eléggé és elégszer a niuiizetet emlékesztetni; nem 
gondolnám , hogy még e részbeli nyomozatim- 
mal is Icleslegvalót cselekedtem; sőt ugy hiszem 
óhajtanunk kell, hogy még több eszmélkedőnk is 
e köz és nagy érdekű dolog iránt tapasztalásait 
és észrevételeit közleni sem feleslegvalónak sem 
csekély feladásnak ne vélje; hanem inkább szünet 
nélkül szemeik előtt tartsák, hogy nemzetünk- 
nek, valamint eddig, ugy ezután is, csak a me- 
zei szorgalom lévén legfőbb táplálója, örökre csak 
annyiban leend egész nemzeti boldogságunk ala- 
l)ítva és biztosítva, mennyiben mezei bölcseletün- 
ket fejteni, emelni és gyakorlatba hozni tudjuk. 

Ne csüggedjünk el pedig azon, hogy min- 
denhen igen elmaradtunk s nagy gátokkal kell ví- 
nunk; sőt legyünk az iránt meggyőződve, hogy 
azon nagyszerű áldozatok , inellyekkel nuist egye- 
sült nagyaink boszus isteninket engesztelik, ál- 
dást lioznak mezeinkre, s ha a köztünk megje- 
lent geniust követni fogjuk, egy igen szép jövendő 
felé lesz az , uimutaiónk. 



BERZSENYI FüLYÓBESZÉI. 



209 



I. 



\ej}tele/isí''g. 

Minden mezei szorgiiloin' fentehhi fej- 
lőiének le,!;általán\ osl) í'elíételei, a fűidnek 
és földművelő né|)nek lielyes viszonyuíliiin 
állván, mell}' viszonyok és felléíplek kö- 
zött pe<lig cfí\ ik legszükséfíosebl) és les;- 
szend)etünólj|) lévén az, liopty a földnek 
szori;almas mü\ élésére lefr\ en elégend(í föld- 
művelő né|i; (állát lia mezei szorgalmunk' 
hátramaradásának okaind gondolkodni aka- 
runk, önként ötlik elcJnkhe ezen kérdés: 

Yan-e földünk' terjedehnéhez és ter- 
meken) ségéhez képest, a fentei)!) mezei 
szorgalomra megki\ ántató elegendtí föld- 
müvelií népünk ? 

Melly kérdésre természet szerint min- 
den, hazánkat és annak népességét ismerő 
csak igy f<ig felelni: ha mezei szorgalmnnk' 
legfőbb fejletén, nem csak azt akarjuk ér- 
teni, hogy honunkban a fentebb mezei szor- 
galom még valami nagyobb divatba jöjjen, 
hanem még azt is, hogy minden müveiéire 
alkalmas loldünk legfőbb szorgalmú műve- 
letben legyen, ezl kell peilig értenünk, mert 
ebben áll a nemzeti erő' legfobl) fejlete- s 
ez a legfőbb nemzeti ezél , ekkor minden 
bizonnyal csak azt kell mondanunk, hog)' 
illy mezei szorgalomhoz elegendő földmű- 
velő népűnk még koránt sincs. 

A magyar lakta jobb tájokaínk között, 
alkalmasint legiié|)esel)bek Sopron és A as 
vármegyék' r('»nái; de ez a népesség is csak 
ollyan, hogy ott sem g> ő/,i a magjar a 
maga gazdaságát, ott is Ilénczek és Horvá- 
tok pergetik a sarlőt és csépet s még Kő- 
I szeg' tövében is láttam csehországi kaszá- 
sokat. Ha pedig belebb tekintünk hazánk' 
szivébe, legtermékenyebb sikain egész tar- 
tományokat látunk tatár nomadsággal hi- 
tangoltatni; s hol számtalan falu és város 
virágozhatnék, az egész nemzeti szorgalom 
miben áll l lleljenként egy-két zsiros be- 
tyár hurczolja a subát és lopott marhát. 

Ez igy lévén, kérdést nem szenved, 
hogy mezei szorgalmunk' előmenetetének 



egyik fő s igen szemhelünn akadálya ha- 
zánk' (crnu'ken) ebb tájainak iié|)telensége*, 
s iigvan azért ha honunkat valami fentebb 
szorgalom' áldásival boldogítani akarjuk, 
kétség kivül elsií lelteiéi az, hogy a föld- 
níüvelő népet minden lebetci módon szapo- 
rítani iparkodjunk. Mellyre né-zve nem le- 
szen itt, ugy reménylem, bel\ én kivül, a 
népszaporítás némell} módjait röviden érin- 
tenünk. 

Hogy né])telen tartományokat legkön- 
nyebb külföldi gyarmatokkal népesíteni, 
eléggé s untig tapasztalok számos német 
gyarmatainkon, mellyek hozzánk nemcsak 
sok földművelő népet, de pénzt, szorgal- 
mat és hasznos mesterségeket is hozának; 
s olly tájokat is, mellyekröl a magyart a 
tatár s török elpusztílák, megint gazdag 
falukkal és városokkal töltenek be. 

De tudnivaló az is, hogy valamint 
minden emberi dolgokban, ugy e részben 
is, csak a biztos közép utón kell járnunk, 
nehogy a néptelenség' bajából az igen is 
nag) népesség' bajába bukjunk, melly több 
tekintetben még nagyobb veszély lehet mint 
amaz ; mert nem a sok nyomorgó nép, ha- 
nem csak a boldog nép s egy nenízetüség 
boldogítja az országot. 

l gyan azért c részben a józan előlátás 
kívánja és jjarancsolja, hog> minden na- 
gyobb külföldi gyarmatszállítás ezután or- 
szágos flg}elení alatt menjen, s fő gond le- 
gyen már, okulások után arra is, hogy az 
idegen n\ eh ü g\armatok egy helyre nagy 
tömegben ne telepedjenek; hanem magya- 
rokkal ugy közletvc, hogy azok magya 
rokka \ áljának, vagy pedig azok magyarí- 
tására minden szükséges rendelet meg le- 
g\en téve. iNlert valamint hazánk' boldog- 
sága, ugy jíM evén}' népeink' java is nyil- 
ván azt kívánja, hogy azok a fő nemzet- 
tel minélelőbb eggyé legyenek 'j- 



') Két ii^ »an a magyar néji kr.zütt szapora, a kzc- 

kclv és palócz, czckl)i)l kell a felesleget né|lrleiij 

hclvckrc által tenni. Düireníri | 

27 I 

=-a 



210 



BERZSENYI FOLYÓBEíSZÉI. 



Egyébiránt pedig vágynak ollyanok is, 
kik ugy gondolkodnak, van már hazánk- 
ban annyi nép, melly nem sokára önként 
is könnyen elegendőre szaporodik, s hogy 
az illy szaporodás reánk nézve hasznosabb, 
mint a már ugy is igen zagyvált népet az 
idegen gyarmatok által még zagyváltabbá 
korcsosítani. Melly véleményt én itt meg- 
perleni nem akarván, csak azon állítást nem 
hagyhatom e részben szó nélkül , melly 
szerint némelly politikusok azt állítják, 
hogy a nép önként és hamar megszaporo- 
dik csak annak élelme legyen, s hogy nem 
a nép' szaporításáról, hanem csak annak 
élelméről kell aggódni ; melly szemlélet 
előttem nagyon is egyoldalúnak látszik. 

Mert ámbár fő dolog ugyan az, hogy 
legyen a népnek elegendő élelme; de szint- 
olly múlhatatlan feltétele a népszaporodás- 
nak az is, hogy legyen a népnek tiszta 
erkölcse; s csak ugy szólunk jól, ha azt 
mondjuk, hogy a legbizonyosb népszapo- 
rítók a jóllét és jó erkölcs, melly egyszer- 
smind természetes feltétele a jóllétnek. 

Ezért tapasztalhatni, hogy az egyszerű 
és szegény de jó erkölcsű népek, több- 
nyire szaporábbak , mint a könnyen élők 
de erkölcstelenek; s élig élelme volt a ró- 
mai nemességnek Augustusz idejében, még- 
is törvények által kellett cszközleni, hogy 
egészen el ne fogyjon erkölcstelenség miatt. 
így kétségkül nálunk is nagyon előmozdí- 
tanák a népszaporodást az olly törvények, 
mellyek a nép' erkölcsét megtisztítanák, a 
házas embereknek holmi elsőséget adnának 
s a több gyermeküeket köz segedelemmel 
gyámolnák, leginkább pedig a sok gyer- 
mekű asszonyokat megjutalmaznák. 

Különösen pedig pusztáinkat igen se- 
gítené meggyarmatosítani egy olly törvény, 
melly a puszíák' birtokosait bátorságba ten- 
né az iránt, hogy a gyarmatok miatt nem 
vesztenék el a puszták előbbi szabad allo- 
dialis természetüket; mert ezt féltik leg- 
többen , s e miatt hever sok drága föld. 



II. 



Czéltalan néjioszlat. 

Hommk' néptelenségére nézve, nem 
csak az bajunk, hogy földünk illendő mü- 
velésére igen kevés a nép, de azon kivül 
még ezen kevés né}> is olly helytelenül 
oszla, hogy néhol a legmeddőbb havaso- 
kon, munka és föld nélkül sorvad a sok 
nép; leggazdagabb rónákon pedig munkás 
nélkül sorvad a föld. Ott a szükség fo 
gyasztja és aljasítja a népet s haszon nél 
kül vész a drága néperő; itt ellenben a 
nag)' bőség rontja a népet s haszon nélkül 
vész a gazdag föld. 

A nagy szükség nem csak fogyasztja 
de erőtleníti, lelketleníti is a népet; a nagy 
bőség ellenben tunyítja és korhelyíti. S 
hogy ezen néphibák' következeteit érzi is 
egész mezei szorgalmunk, elég bőven ta- 
pasztalják, kik népeinket s mezei gazdasá- 
gunk' terheit közelebbről ismerik. 

Somogyban gr. Hunyadyak' jószágain 
a korhely és makacs magyar cseléd miatt, 
csak messzünnen hozott cseh és német cse- 
lédekkel lehetett a fentebb fogásu gazda- 
sági rendszert gyakorlatba tenni ; azonban 
a buger, avagy karpatusi tót, olly erőtlen, 
hogy három buger tud csak annyit kaszál- 
ni, mint egy somogyi magyar; noha ezt 
is rontja már a bőség, mert ez ismét csak 
fél annyit kaszál , mint egy rába- és rép- 
czemelléki, szorgalomhoz szokott s az ál- 
tal jobban élő mag) ar. A magyar tahát leg- 
alkalmasabb, ügyesebb lett volna, régib- 
ben kezdett nevelés szoktatás után, hanem 
ha megharagvék a nagy földes ur, mindjárt 
csak buger csoportot hozata, ki ha ren- 
dezettebb, azért az, mert azt több százév 
óta rendezgették. 

így lévén a dolog nagy számú lealjaso- 
dott oláh népeinkkel is, mellyek művelet- 
len pusztáink mellett gyakran éhséggel küz- 
ködnek és vesznek; minden bizonnyal te- 
mérdek néperőnk használatlan enyészik 
népeink' czéltalan oszlata miatt. 



BERZSENYI FOLYÓBESZÉI. 



211 



Igaz ugyan hogy a dolgot ndmükópen 
orvosolja a havasiak' a/.on szokása, nielly 
szerint azok ezr<>nk«'>nt le szoktak járni ka- 
szálás cs aratás végt-tt a niag\ aroklioz ; de 
mivel ezen j«) szokást is szokásunk szerint 
csak magára hagyjuk , semmi czélirányos 
rendezettel nem gyámolítjuk, koránt sem 
lehet ully hasznos, mint annak lenni kel- 
lene. 

Mert gyakran megesik, hogj' ezen sze- 
gény emberek hétszámra szanaszét étlen 
kujtorognak mig helyet találnak, de meg- 
esik az is, hogy néha hel\et sem találván, 
kódulvu kujtorognak vissza; mig az alatt 
másutt a magyarnak gazdasága dugába dül 
a miatt, mivel sem kaszást sem aratót nem 
kap. Mi volna pedig könnyebb, uíint a tó- 
tok között olly embereket rendelni, kik- 
nél a leszándokozó munkás magát beíratná 
s kikkel a magyar gazdák levél által an- 
nak idejében értekezhetnének. 

Dekétségkiviil még sokkal jobb gycígy- 
szere lenne a dolognak az, ha idiiröl időre 
azon népek közül mind azokat, kiknek 
otthon illendő élelmük ninrs magyarok 
közé szállítantik. így aztán mind az otthon 
maradók, mind a hozzánk szállók köny- 
nyebben élhetnének , jobban szaporodná- 
nak és derekabb emberek lennének; melly 
jőtéteménjrc méltóbbak is azon népek, 
mellyek már annyi százév alatt hazánknak 
szolgáltak, mintsem a külföldiek, s egyéb- 
iránt is azt hiszem, hogy az illy néposz- 
latás nem csak a néperónek czélosb hasz- 
nálatát eszközlené, de egyszersmind a szor- 
galom' és jóllét' terjesztése által, népünket 
könnyen elegendőre szaporítaná. 



III. 



Czéltalan földosztály. 

Valamint általános tekintetben honunk' 
népereje igen balul oszla; — ugy Földünk 
részletes osztályait is olly minden józanabb 
czéllal ellenkezőknek kell látnunk, mintha 



azok által valamelly bosszús Istenség akar- 
ná mezeinket büntetni. 

Mert akár számtalan határaink' temér- 
dek nagyságát, akár számtalan közbirto- 
kosaink' minden oldalú rendctleríségét meg- 
fontoljuk, által kell látnunk, hogy ezek 
minden józanabb gazdasági rendnek és 
szorgalomnak általános felbontói. 

Nem szólok azon tájainkról, hol egy- 
két dugadült falu annyi élőföldet bitangol, 
mennyi a jterzsagyőző Attikának alig volt; 
elíggé tapasztaljuk állitásom' igaz voltát 
csak hat hét ezer holdu határokban is; — 
mert itt is gjakran elfárad az ökör és bé- 
res, mig a dolog' helyére jut, s az egész 
szorgalom csak a kertek' aljáig szól. Ha 
pedig az illy gazdasághoz még a mi szo- 
kott közbirtokossági barbariesünk is hozzá 
járul; akkor minden bizonnyal a szegény 
gazda , minden reggel annyi bajra kél , 
mennyi Attikának alig volt. 

Mert az illy bitang helyeken nem csak 
az a baj, bog} a birtok' elszórisága a gaz- 
dasági munkát felette megterhesíti soka- 
sítja s az által az egész gazdaságot haszon- 
talanná teszi ; de többnyire az a nagy rósz 
is megvan, hogy a birtokosok' örökös visz- 
szálküdása és sok gyülevész korhely cse- 
léde miatt, a fenyíték és egész nép ugy 
megrondik , hogy az illy hely gyakran 
csupa zsivány barlanggá válik, hol termé- 
szet szerint a legiparkodóbb gazda is feled 
az angol és német szorgalom' elveiről ag- 
g(»dni, s elíg jő gazdának nézheti magát, 
ha több száz holda niellett nem koplal. 

Ezt ugy fejcsóválva hallaná egy olly 
boldog német paraszt, ki a maga csekély 
de bekerített s ön szemeível őrizett birto- 
kán olly boldogul él és annji adót fizet, 
mennyi a több száz holdu magyart földön- 
futóvá tenné; de tudom nem veszik nagyí- 
tásnak szavaimat azok, kiket a sors illy 
bitang gazdaságokra kárhoztatott, sőt el- 
hiszik velem eg\ütt, hogy a magyar' ter- 
mészetlen szegénységének épen ez a nagy 
rendetlenség egyik fő oka. 

27 * 



212 



BERZSENYI FOLYÓBESZÉI. 



Az illy szerencsétlen jószágokban nem 
clíg az, hogy a birtok' nagyobb része esz- 
tendőként kozicgeló'nek fordítatik, még ott 
is ahol elíg legelésre való erdő van; de itt 
még az a nagy veszély is megvan, hogy az 
illy közös legelőt , minden rend nélkül 
mindenki lehetségig használni kívánván, 
azt annyira megterhelik, hogy az többnyire 
a reménylett haszon helyett, kárral fizet a 
gazdának. Mert az illy rendtelenség miatt 
gyakran egész nj'ájak rakásra döglenek s 
az által sok ezer közbirtokos adófizető pe- 
dig még több, örökös szegén)'ségre jut. 

így a dolog' másik oldalát tekintve, 
nem csak az a nyomorúság a küzbirtokok- 
ban, hogy a gazda semmi józanabb gazda- 
sági rendszert nem kezdhet; hanem még 
az a szörnyű vadság is megvan, hogy a 
mit számtalan nehézségekkel és szertelen 
költségekkel imigj' amúgy meg tud is mun- 
káltatni az ember, annak is nagy részét a 
kártevők elragadozzák. Mert az illy bitang 
helyeken a marhákkal való kártételek s a 
lopás és rablás minden kigondolható nemei 
annyira elhatalmaznak, hogy végre a sze- 
gény gazda magát csujja afrikai maurusok 
között látja n) omorogni. 

Meggondolván tahát , hogy hazánk' 
nagy része illy bitang birtokokból áll; s 
hogy ez a pusztító rendetlenség, nem csak 
adózó népünk' nagy részét, de az egész 
nemesség' igen fontos osztál3'át nyomja és 
rongálja; s meggondolván, hogy a maga 
mezején , a földnépe között lakó s müveit 
lelkű nemesség volna épen azon osztály, 
melly nem csak a mezei szorgalmat , de 
az egész népképzést legfelebb emelhetné s 
legtovább terjeszthetné; nem kétlem álli- 
tani, hogy ezen példátlan barbariesünk 
nem csakszorgalombeli szertelen hátra ma- 
radásunknak, de számtalan egyéb nemzeti 
nyavaláinknak is egyik legtermékenyebb 
oka, olly ok, mellynek elhárítása nélkül 
minden előmenetelünk, nem előmenetel, 
hanem csak ok- és czéliránytalan vergődés. 

De még azt sem hallgathatom el, hogy 
az illy rendetlen helyekben majd minden 



birt(»k()s, bor- és husáruló zsidókat tartván, 
a sok korcsma által a nép' erkölcse felette 
romlik, s az illy husárusok által számta- 
lan lopott marha levágatik; holott eléggé 
tapasztaljuk azt, hogy az ill\ zsidók több- 
nyire csak orgazdák s a népnek legvesze- 
delmesebb vesztegetőji. 

A ki tahát csak félig megtudja is gon- 
dolni, melly végtelen béfül\ása van a nép' 
erkölcsének egész polgári életünkre és bol- 
dogságunkra; elhiszi ha mondom, hogy a 
közbirtokok nem csak magokra, de az 
egész nemzetre nézve, olly azoknak el- 
törlését, ha nemzetünk önjavát alapítani 
akarja, fő gondjának illik tekintenie. 

Hogy mezei szorgalmunk' ezen nagy 
akadályának egyedül a commassatio, azaz, 
tagos avagy tömeges arányos osztálj, lenne 
elhárítója; s hogy ez iránt a nemzet' józa- 
nabb része régóta óhajt valami czélirányos 
törvényt '), tudja mindenki, valamint tudva 
van az olvasó közönség előtt az is, hogy e 
részben Balásházy János ur illy czimü mun- 
kájában „Észrevételek a honi gazdaságbeli 
szorgalomnak akadál> airo! s orvoslása mód- 
jairól", olly józan tanácslatokat ada, melj'- 
lyek valaha készülendő arányosító törvé- 
nycinknek bizton elvei lehetnek, s mellyek- 
hez én még csak ezen óhajtásomat adom: 
vajha' azon arányosító törvénynek folya- 
mata minden lehető módon megrüvidítet- 
nék és könnyítetnék. 

Mert tudjuk azt, hogy ész, pénz és 
igazságszeretet nem minden szegény fahi- 
ban szokott lakni, s Ka a pénztelen nemes- 
nek költeni és vesződni kell az igazságért, 
akkor inkább szenved tovább is, mint ed- 
dig; pedig leginkább illyeneken kellene- 
segíteni. 

Innét van , hogy ámbár van olly tüi> 
vényünk, melly szerint nnnd a legeltetést 
mind a bor- és husárulúst szabályozhatnők, 



') Berzsenyinek halála évében szentetíteteft ,,a ha- 
tárbeli' közüs iiaszonvélelekre nézve behozandó 
arányságrol" szóló Xllil. törvénvezik 1836ban. 

Sxerkesztli. 



BERZSENYI FOLYÓBESZÉI. 



213 



mégis olly i^eii rílkáii voss/ük aiiiiitk lias/- 
nát, liofiy cinlítr.st ali;; óidt-rjirl ; s ifíy íojí 
u dulog ineiiiii a tagos arányosítással is, lia 
ahoz csak s/okott töi\ éii\kiMÍt''siink által 
juthatunk. 

MoIIy szerint mind c/.i'ket jól meggon- 
dolván, s meggondoh án nienn} í piukátori 
kifogásokra nMijtlial alkalmat egy tagos 
arányosító per, bátran kimondom, Iiogy 
éu e/en egész ügyet nem az ügy védckie, 
lianem a kö/liatalomra szeretném l>izni, 
olly íurnián liog) az minden közbirtokul 
lialadék nélkül szabályozlatna. Mert nem 
ott az igazság, hol az ember maga eszére, 
s gyakran igen gyarló eszére, Aan bizva; 
hanem ott, hol a torvény, apa, s i)arancsol 
gyermekeinek. 



IV. 

Műveletlen nép. 

Nem szükség reménylem hoszasan fej- 
tegetnem, miként a mezei szorgalom' vi- 
rágzatához még közel sem élig, hogy a 
földmüvelésre elegendő né|), helyes föld- 
es néposzlat legyen; hanem még az is múl- 
hatatlanul megkívántatik, hogy a földmű- 
velő nép, mind erkölcsére mind értelmére 
nézve, nag) rzélaiboz képzett leg} en; mert 
egyedül az üly nép lehet alkalmas eszköze 
minden józanabb irányzatoknak, a nem 
illyen nép ellenben örökre csak annak lesz 
eszküzlője, a minek eddig volt, tudnillik: 
az Ínségnek. 

Meg tekintvén pedig lionunk' külön- 
féle né|)eit, nem lehet és nem szabad tit- 
kolnunk, hog}- azokon, holmi kevés kivé- 
tel mellett, alig látunk egyebet a rondott- 
ság' különféle nemeinél, s hogy valamint 
egyéb országokban ug.\ nálunk is, a Ailág' 
legnagyobb s legfőbb mestersége, a föld- 
müvelés, ^ alamint az emberiség' legnagyobb 
és leghasznosb oszfáI\a, a földművelő nép, 
elíg méltatlanul feledve és U)egvetve van. 



A mi számtalan liornxák, szoták, oláh 
stb. népeink nyil\ án mutatják szánakodásra 
méltó külsójekkel egész belsiíjek szomorú 
álla])otját, elann\ ira, hogy azokon honunk' 
testi lelki ja\'ainak csak itt ott látszanak 
némi árnyokai. 

A közinkbc tolt, hozatott német gyar- 
matok minden dicséretre méltó erkölcsöt 
és szorgalmat mutatnak ug}'an, s ha előbbi 
szigorú hazájokbol hozott holmi hibáikat 
ludunk lerázhatják, igenis hasznos népekké 
válhatnak; de mivel ta|)asztalni lehet, hogy 
a bőség, miveltség nélkül, azokat is egy 
részről élénkíti, idomítja s erősíti, más 
részről erkölcseikben rontja; s mi\el azok 
többn) ire bor- és dohánytermesztésre adák 
magokat; koránt sem hasziudnak ann\it, 
mint ha gabna- és marhagazdaságra f(trdí- 
tanák szorgolmukal, holott természet sze- 
rint ezek teszik mezei gazdaságunk' leg- 
főbb ágait. 

A magyar nép igen idomos , becsület- 
érzü, sok erővel és természetes okossággal 
bíró faj ugyan ; de annak szé|) hajlomáii} ai 
gyakran nagyon roszra vágynak eddig elé 
fordítva; ugy hogy annál többnyire a csi- 
nosság és büszkeség betyársággá, az okos- 
ság ravaszsággá, az erő és hamis becsület- 
érzés |)edig zsiványsággá fajul, elannyira ^ 
hogy vágynak nénu'lly erdősebb és magya- 
rabb tájaink, hol a magjar ifjúság, a zsi- 
ványságot, az az, a tolvajságnak rablásnak 
és szilajságnak minden lUMueit, nem rútnak 
és rosziiak , hanem ÍV-rlidisznek és erény- 
nek nézi; a töndöczöt és derest nem hogy 
szégyenlené, sőt mentül többet próbálta 
azokat, annál derekabb legénynek tartja 
magát s legíélebb az ajjrólékos lopást érzi 
gyalázatnak, mert úgymond: ,,jóia való 
end)er lop ökröt, lovat, disznót, nem pe- 
dig aprólékot." 

Ez mondom a magyar népmorál, nem 
csak számtalan pásztorainknál, de s()k rom- 
lotlabb helyeken a löldinih elő nép" nagy 
részénél is; melly né|tinorálnak pedig több 
adót fizet nemzetünk, mint a legzsaroltabb 
nép a maga zsarnokának. 



214 



BERZSENYI FOLYÓBESZÉI. 



Mert ezek a mi jóravaló embereink, 
nem csak ökröt, lovat s/.oktak lopni; de 
egyszersmind rabolnak és gyilkolnak is, 
elannyira, bogy csak egy vármegyében is 
esztendőnként több százezer forintra menó 
károkat tesznek és számtalan gazdákat 
örökre elszegényitnek; melly nagy károk- 
hoz járul még az is, hogy egy megyében 
is több százanként dolog nélkül hevernek 
tömlörzökben, több ezrenként dolog nél- 
kül élnek, a tömlöczök és pandúrok' tar 
tása miatt végtelen költségeket okoznak , 
s majd minden pénzesebb kereskedőt, a 
zsidókon kivül, az erdősebb tájaktol el 
rettentenek. 

Nem szükség okos ember előtt az illy 
veszettség' számtalan kártékony befolyásait 
a mezei szorgalomra és egész népéletre 
fejtegetnem ; csak az egyet jegyzem itt 
meg, hogy egész marhagazdaságunk ') ezen 
veszedelmes emberek' kezében van; s re 
menyiem, a ki tudja, melly része a mariia 
gazdaság az egész mezei gazdaságunk, ki- 
vált a magyar gazdaságnak, érteni fogja 
melly lábon áll, egész mezei szorgalmunk. 

Ez e néphiba nem erőtlenségből , ha- 
nem eg)'enest erőből folyván, a lélekis- 
merő elhiszi , ha mondom, hogy a magyar 
nép mind azon helyeken, hol az valami 
jobb rendtartásban vagy holmi kis mivelt- 
ségben részesül, igen derék nép; de mivel 
a miveltség nálunk igen szűken adatik, a 
rendetlenség pedig nagyon is sok helyen 
uralkodik; természet szerint illy helyeken, 
valamint a legtermékenyebb föld rósz mun- 
kával legtöbb gazt terem ; ugy a legélén- 
kebb nép is miveltség nélkül legtöbb er- 
kölcsi romlottságra hajlandó. 

Mivel pedig én azt hiszem, hogy a 
magyar népnek ezen erkölcsi romlottsága 
még nagyobb gátja szorgalmunknak, mint 
egyéb népeink' butasága; tahát nem leszen 
felesleg való ezen főnépünk' gyermekneve- 



lését s egyéb körülményeit bővebben meg- 
tekintenünk '). 



A marhán nem csak szarvas marhát kell érteni , 
mint néhol szoktak , hanem minden gazdasági 
barmokat a szárnjasokon kivül. 



V. 

Magyar paraszti gyermeknerelés. 

Hogy a magyar paraszt gyerek semmi 
oskolai nevelésben nem részesül , vagy ha 
részesül, csak ollyanban részesül, melly- 
nek erkölcsi és gazdasági tekintetben vagy 
igen csekély vagy semmi hasznát nem ve- 
szi, azt tudja mindenki; de hogy a ma 
gyár nép' házi nevelése is több tekintet- 
ben nagyon hibás, illik azt is tudnunk. 

A magyar mezei polgár, mihelyt fija 
a szűrt, tarisznyát és ballát elbirja, ök- 
résszé teszi azt. Az ökrészség pedig abban 
áll, hogy a gyermek az apja' avagy gaz- 
dája' ökreit éjjel nappal szanaszét legelteti 
s mikor csak szerét teheti azokkal lopat, 
az az, mások' rétében és gabonájában ök- 
reit jól tartja. 

Ez , első magva és oskolája a magj^ar 
tolvajságnak és rablásnak. Mert az ill}' ök- 
részgyerek minél jobb lopató, annál de- 
rekabb pásztornak nézetik s annál több 
szalonnát kap apjától avagy gazdájatol , s 
ha néha a kártételért megpáiczáztatik, ak- 
kor még nagyobb kedvezésekkel kérle- 
lik azt. 

Melly szerint az illy gyerek igy kezd- 
vén életét, a lopást, rablást nem csak ter- 
mészetes keresetnek és mesterségnek, de 
egyszersmind derékségnek is nézi, s mivel 
az illy ükrész avagy lovász (mert épen igy 
bánnak a lovakkal is) már gyerekkorában 
hozzá szokik egész éjjelenként, majd egye- 
dül maga , hegyen völgyön csatangolni, 
majd több ökrészekkel és lovászokkal ösz- 
szeállva együtt minden gonoszságot kigon- 



*) Figyeltetem az olvasót, hogy Berzsenyi következő 
észrevételei azért szólhatnak inkább csak Dunán- 
túliakról, mivel a más három kerületben s a szé- 
kclységen nem járt. Szer/ceszlő. 



BERZSENYI F0LY6BESZÉI. 



215 



dőlni, lupott szalonnát, liiist sth. sütni 
fdzní, majd a csőszökkel baltú/ni, azoklol 
ax ökrüket n»ajd erővel vissza\enni, s lia 
ez nem sikerül , külüiirélc ravaszsággal 
Tisszalüpni, majd pedig ill\ énekért tíini- 
löczüt éa derest megkesérteni ; Iútnival<'», 
hogy az illy okrészet és lovászai , minden 
tekintethen a legvakmerőbb tolvajság' és 
zsiványság' természetes magtára. 

De van a dolognak más oldala is, az 
tiidnillik, liogy az illy okrészgyerek, gyer- 
kőcze- s legénykorában az oriikös teker- 
gést és dologtalanságot megszokván, nem 
csak soha jó gazda nem lesz, de sok egé- 
szen félreteszi a gazdaságot, s abból él , 
hogy marháit lopatva liizlalgatja s azokon 
vásárokról vásárokra nyerekedik; melly 
szerint nem rsak másnak kárára él , de 
gyakran niagát is egészen elrontja, holott 
ritkán n_\ érhet annyit , mell\b(il illendően 
élhetne, de egyébiránt is tudjuk azt melly 
kovetkezetü a dologtalan élet még a mü- 
A'elt embernél is, hát félvadnál. 

Meggondolván tahát, hogy majd min- 
den mag\ar |)araszt legény, mint ükrész 
lovász , életének nag_\ részében hever , 
pásztorkodik, s azon kivül még minden 
faluban mind a parasztok, mind az urak 
s/ámos pásztort , a pásztorok még számo- 
sabb bojtárt tartanak; s meggondolván, 
hogy ezen pásztorok egy résznd a magyar 
zsiványságnak kőzp(m(ját, más részrOl pe- 
dig, mint legdélibb erdei gavallérok a ma- 
gyar legén\ ségnek betyárpéldányait for- 
málják : igen konnvii általlátni, hogy enn} i 
rosznak összefolyása a nevelé'.sben és egész 
népéletben, ünként szüli mind azon er- 
kölcsi veszélyeket, mellyeket hazánk' leg- 
boldogabb tájokain s legjelesebb népén 
dúlni fájdalommal tapasztalunk. 

így továbbá tudván azt, hogy a he- 
nye élet legtöbb erkölcsi rosznak nemzője, 
!nag> hibának kell látnunk a mag\ ar j)a- 
raszt nevelésben azt is , hogy a gyerek 
semmi mesterségre nem tanítatik, ugy 
hogy ritkaság magyar p(dgárok közölt még 
csak oll\anokat is találni, kik holmi dur- 



vább faragáshoz értenének; pedig nem csak 
téli idiiben , hanem egyébkor is élig olly 
ideje van a paraszt gazdának , melljben 
mastani henyélése vagy korhelykedése he- 
lyett, holmi gazdasághoz szükséges mes- 
terségeket űzhetne , a mi állal minden 
biz(»nnyal, mind erkölcsi, mind gazdasági 
tekintetben , magán igen nagjot segít- 
hetne. 

A mag.\ ar és német polgár kflzötti kü- 
löndjség, illyeii: majd minden német tud 
valami kis mesíerségct, mellyet a gazdaság 
mellett nagy haszonnal üz, s ha eladásra 
valót nem minden készít is, de a gazda- 
sághoz megkívántató faragást, építést, ta- 
pasztást , mórozást stb. majd mindenik 
tudja. 

Ez egyik fő oka annak, hogy a sváb 
gyarmatok ugy meg tudnak nálunk gyara- 
podni, s (dl}' házokat éjiítenek, millyen- 
röl a magyar még eddig nem igen álmadik, 
s innét van, hogy a magyar nem csak sok 
pénzt kén\ telén kiadni ollyanokért, a mi- 
ket maga is készíthetne; de néba hétszám- 
ra is megakad gazdasága, midőn holmije 
megpusztul, melléét sem maga nem tud 
csinálni, sem ])énzért nem kap, vagy ha 
mit kap, az is rósz és drága, mert ahol 
szűk a mesterember, ott a himpellér vagy 
kontár is kapós. 

Ez teszi, hogy alig találkozik olly 
sváb, kinek minden szükséges gazdasági 
épületi bőven meg nem volnának; mag>ar 
ellenben alig találkozik oll\an, kinek vagy 
marhája ne fáznék vagy takarmánya ne áz 
nék. Mert ha a sváb maga nem tud épí- 
teni, talál élig ahoz értőket rokonai és 
szomszédai között, kik rajta örömest se- 
gítnek; — a magjar ellenben nag> bajjal 
gyakran megszerzi az é|)ülef fát és azt 
utóbb ismét eltüzeli, mivel építő embert 
nem talál; a mi természet szerint eg.\ ik fő 
oka a magyar' szegénységének, valamint 
j gyakran rósz erkölcsének is, holott tudjuk 
azt, hog\ a szegénység csak a g>ávát csüg- 
' geszti, a szilaj tüzes mag_\art ellenben ha- 
lmar n)inden roszra fakasztja. 



216 



BERZSENYI FOLYÓBESZÉI. 



De épen illy tekintetekben nem cse- 
kély kuvetkezetü hiba a magyar nevelés- 
ben a/ is, hogy abban az asszonyi és férfi 
munkák annyira elválasztatnak, hogy va- 
lamint a férfi munkák pirul és alacsony- 
ságnak tartja asszonyi munkát tenni; ugy 
a fejérnép is illetlenségnek nézi férfi mun- 
kába keveredni. — Melly dologválogatás 
számtalan esetben nem csekély dologmu- 
lasztással és hátramaradással szokott járni, 
s azon kivül igen hajlandó vagyok hinni, 
hogy ennek béfoljása A'an a nép'jellemébe, 
olly befolyás, mell}' egy hadra nevelt nép- 
nél hasznos lehet ugyan, de koránt sem 
egy szorgalmas polgárnál. 

Szép nemzeti bélyegre mutat az ug^an, 
hogy a magyar a gyengébb nemnek csak a 
konyebb munkákat, a férfinak pedig csak 
az erót kivánő dolgokat adja; s meghal- 
lom valami barbariest látok abban, midőn 
a német, holgjévcl és leányával csépeltet, 
kaszáitat, szántat stb. noha más részről 
meg kell azt is vallanom, hogy a német 
szorgalom' nagy részét épen az teszi, hogy 
mind a két nem minden munkában egyen- 
lőn részt vesz ■), s mig a magyar teletszaka 
csak dohányzik és furuglál , addig a német 



') Heves vániiegj-e mátrai járásában 1842Len nyár- 
utóban, zabnratóiil csupán palúcz asszonyt leányt 
láttam ; egykét ember (miként ezek monilják fér- 
jeiket általában a férfit) , csak kévébe kötötte 
körrilök, vizbe áztatott szalmatekerccsel s cso- 
móba rakta. Több család, osztatlanul él itten 
mind egvött 20 egynehány tagával is, kik kö- 
zött a legidősebb férfi a gazda s ez osztja fel a 
munkát, ki mit tegyen. A pétervásári határon, 
hat némbert láték aratni zabföldön, két vitorla 
vala felszegezve csecsemő fedezőjéül , s ez náluk 
épen a vitorla, mindenik körül pedig egy figye- 
rek ,, dajka" névvel. ,,Hát menyecskék (igy szó- 
lítani meg őket) magok is férfi nélkül aratják a 
zabot, miként a bodonyi, leleszi határon láttam." 
Igeen (feleié az egyik igazán még csrk menyecs- 
ke, pedig szép menyecske) nálonk ez emberek e 
munkát csak nekünk hagyják, ők magok, most 
rozst hordanak, osztég szántanak. 

I" szorgalmas, jó indulatú palócznép más esz- 
mékre is vitte volna Berzsenyit, 

Sserkesziti. 



az asszonyokkal együtt fon, köt, varr') 
stb. a mi igen is egészen más következetü, 
mint a furuglasző. 

Illy forma hiba a magyar nevelésben 
az is, hogy a figyermck igen keményen ne- 
veltetik, ugy hogy mig a német a maga 
fijának naponként háromszor meleg ételt és 
éjjelre meleg párnát ád, addig a magyar fi 
többnyire csak kenyeret és szalonnát eszik, 
nyáron az ég alatt és főidőn, télen pedig 
az istálőban hál és csak akkor fekszik pár- 
nán, mikor megházosodik; a mit pedig 
koránt sem szegénységnek kell tulajdoní- 
tani, hanem csak valami régi sz(»kásnak, 
mert tudjuk, hogy a magyarnak élig enni- 
valója van, párnája pedig semmi nemzet- 
nek annyi nincs mint a magyarnak. 

Egyébiránt ezen szokásra szinte azt 
kell mondanom, a mit az imént említettre 
mondék, azt tudnillik, hogy az illy ke- 
mény nevelés igen czélirányos ugyan hadi 
emberre nézve, mert az ig)^ nevelt legény 
kétségkívül kőnyebben kiállja a hadi élet' 
terheit, mint a kényes nevelés által ellá- 
gyult; de mivel a kemény nevelés nem- 
csak keményíti, hanem egyszersmind va- 
dítja is az embert, a szilajság pedig a fen- 
tebb miveltség és szorgalom' czélaival igen 
ellenkező; tahát ezen czélokra nézve csak 
ugyan hibásnak kell mondanunk a kemény 
magyar nevelést ^). 

Szembetűnő végre az is, hogy a ma- 
gyar nép a vallásban felette hideg, elany- 
nyira, hogy a tótok' és németek' buzgósá- 
gát nem hogy követné, de azt még nyilván 
csúfolja. Melly hidegségnek okát pedig is- 



') l'ngenict , midőn a szászkirályságban , egy őrfő- 
nél (ílauptHaelie) kapczát kütni láttam a szász 
katonát, kaczagás fogott el, s talán nem csak szo- 
katlanság miatt. Minden fajt, a természet maga 
int munkájára. Szerkeszti). 

') En kivánom , hogy igen jól éljen a magyar úrbé- 
res, de oh.njtoni, hadd maradjon, ezután is ke- 
mény spártai nevelésű. Csak cszfejtest hozzá va- 
lót, erkölcsi fogalmat neki tisztát, s akkor ezek- 
ben is kemény leszen. D. G. 



BERZSENYI FOLYÓBESZÉI. 



217 



mét a nevelésnek kell liiltíjdonítaniink ; 
mert tudjuk a/.t, hugj a magyar épen ully 
vag> gyakran sokkal j(>l>í> szentegyházi és 
iskulai noveléshen rés/csiil, mint a Imzgő 
tót és német népek. 

Meggondolván |>edig, hogy a népnél 
a vallásnak az erkölcsre, s az erkölcs állal 
az egész népéletre, melly végtelen befo- 
lyása van; nem kétlem a magyarnak ezen 
tulajdonságát is felette ártalmasnak állíta- 
ni; mert Aahimint a vaUltuzgiíság megza- 
varja a nép' értvimét, ngy a vailástalaiiság 
is inegrontja annak erkölcsét, s egyedül 
értelme s erkölcse tisztaságáliol foJy an- 
nak egész polgári tökélye és eniberi bol- 
dogsága. 

így szinte szemügyre vévén a nemesi 
nevelést, mit látunk abban egyebet külön- 
féle czéltalanságoknál ? L'gyan is, a nemes 
ifjú épen azon korában, midőn annak a 
szühíi figyelemre és fenyítékre legnagyobb 
szüksége volna, s midőn ainiak a mezei 
I gazdaság' komolv és nebéz mesterségére 
leginkább szoknia kellene, távol szüiőjitöl, 
romlottsággal teljes károsokon betyárko- 
<lik; bol a Ju'l\ett, liogy az életre és gaz- 
daságra szolgábí tudományokba Aagyjobb 
erkölcsbe avattatnék, többnyire ollyakat 
I tanul, mellyek a terbes nevelés által ki- 
ürült at3'ai gazdaságot még inkább kiürítik. 

Mert az iljy ifjú a gazdaságboz semmit 
nem tudván, a várctsi mulatságokboz ellen- 
ben nagyon is boz/á szokván, azokat majd 
faluról falura, majd erdőről erdőire haj- 
hássza, majd pedig magát hivatalra adja ; 
smind igy mind amúgy a/ unalmas gazda- 
ságot vagy egy korhel)' is|)ánra vagy egy 
zsivány hajdúra bizza. 

Az illy gazda aztán ha valami félcsuda 
által gyara])odni kezd is, csak akkor szo- 
kott az történni, mikor már az éledni kez- 
dd gazdaságot újra elkezdi a nagy költség- 
gel járő gyereknevelés fojtogatni; illyen- 
kor pedig már élig boldog a gazda, ha fa- 
luról falura^ erdőről erdőre nem kell hite- 
lezőket hajhásznia, holott eligszer tajiasz- 
taljuk azt, hogy az olly nemesek, kiknek 



több gyermeket kell városon tanitatni , 
többnyire tenkre dűlnek. 

Illy ok(»k' következeié az, hogy nem- 
zetünk' ezen fontos (tsztályának gazdasága 
legroszabb lábon áll, s leginkább csak ott 
láthatunk h(dmi rcndesb gazdaságokat,! 
hol a nagy birtok, mind a gazdaság' nagv; 
tudományában jártas tiszteket, mind pedig 
a szilaj nép között a rend' fentartására ele- 
gendő hajdúkat tarthat. Mivel pedig a ne- 
messég' nag\ obb részesem ezt nem teheti, 
sem maga a gazdasága tudoniányába avatva 
nincs; természet szerint annak gazdasága 
még ugy sem áll, mint a gazdaságban ne- 
velkedett paraszté. 



VI. 



Néphépzeti elvek. 

Hogy hazánk' népeinek soku} elvüsége 
valamint a szükséges közlekedést né|)eink 
között, ug\ az egész mi\eltség' terjedését, 
és az által nem csak az egésznek , de leg- 
inkább számos idegen nyelvű néptársaink- 
nak boldogságát nyilván gátolja, olly vi- 
lágos igazság, mellyet csak olly tudatlan 
tagadhatna, ki sem a népélet' létszereiröl 
soha nem gondolkodott, sem a mi aljaso- 
dott népeinket nem ismeri. 

De ugyanazért szint(dly világos igaz- 
ság az is, hogy ha népeinket valami mi-, 
yeltség' áldásiban ré-szcsíteni akarjuk, első 
gondunknak kell lenni : minden idegen 
n\eh ü né|)einket hazánk' főné'jiével nyelv- 
ben és ruhában egyesíteni. 

A csinos magyar nyelv és ruha már 
nag\ idomítás, nagy miveltség lenne ezen 
szegény néjieknek; a mit magok is igen 
éreznek, mert örömest magyarokká lesz- 
nek, ha lehetnek. Nem szükség itt azon 
ellenvetésre ügyelnünk, hogy a német és 
töt nyelv a kön} vekben szintolly csinos 
vagy csinosabb n)int a magyar; elig itt az, 
hogy ezen mi sváb népeink' nyelve csak 
romlott zagyvalék, a magjar népnyelv el- 

28 



218 



BERZSENYI FOLYÓBESZÉI. 



lenben olly ép és csinos valamint az irás- 
nyelv; és egyébiránt is teljes olly lelkes 
tulajdonságokkal és közmondásokkal, mely- 
lyekbcn nagy életbölcseség van szóvc, melly 
minden bizonnyal a nép' egész szellemét 
arra fordított gond után jőltévdleg intézi. 

így a ruhának is nagy befolyása lévén 
az emberi érzelmekre, kérdést nem szen- 
ved, hogy minden nemmagyar népeinka 
szép magyar népviselet által sokat nyerné- 
nek. Mert bizony egészen másként érez az 
ember maga iránt, mikor magát csinos Öl- 
tözetben csinos embernek látja, másként 
pedig, mikor a csúf gúnyában magát vázu- 
nak látja és érzi; érzi pedig, mert ug}^ hi- 
szem lehetetlen az embert annjira elbutí- 
tani , hogy ezt ne látná s ne érezné; s ha 
érzi, várhatunk-e attól olly néperénjekct, 
mellyek egyenest az ön- és becsülctérzés' 
szüleményei? 

Bámulva láttam , hogy a közinkbe fa- 
luról falura járó karpatusi tót még most is 
az embernek kezét lábát csókolja, s min- 
den csekély ember előtt a földet nyalja; 
melly alacsonyságra koránt sem vetemülne, 
mihelyt meg magyarosodnék; a mit a ma- 
gyarosabb tótokon nyilván láthatxmk, va- 
lamint látjuk azt is, hogy ezek és a ma- 
gyarok nem is engedik magokat annyira 
nyommi, mint amaz; mert természet sze- 
rint nem csekély nyomorúságnak oka az, 
mikor a szegény paraszt a maga uraival és 
birájival még beszélni sem tud. 

Ezen előszámlált igazságokat érzik az 
okos svábok; mert tapasztaljuk azt, hogy 
ha azok igen nagy tömegben nem szálla- 
nak egy helyre, igen rövid idő alatt tiszta 
magyarokká változtatják magokat. De mi- 
vel az illy általváltozás nagy néptömegek- 
^ nél önként nem mehet; természet szerint 
csak ugy képezhetjük különféle nyelvű né- 
peinket magyarokká, ha azoknak minden 
népesb helyeken országos intézetek és se- 
gedelmek által olly néposkolákat rende- 
zünk, mellyekben azoknak mind a két ne- 
men lévő gyerekeik, csinos magyar öltö- 
zetben, a magyar nyelvre, a gazdasághoz 



szükséges tudományokra és mesterségekre 
mind addig tanítatnak, mig tökéletes ma- 
gyarokká és hasznos polgárokká idomul- 
nak, s ez lenne aztán Mohács' egyik gyógy- 
szere. 

A mi pedig magyar népünk' hibáit il- 
leti , bőven tapasztaljuk , hogy azoknak 
orvoslatára szokott törvényeink és rend- 
tartásaink közel sem elegendők, sőt ugy 
látszik azok mellett a néperkölcs napon- 
ként romlik; s tapasztaljuk, hogy a szilaj 
magyart a tömlöcz és kínzás nem hogy job- 
bítaná, hanem inkább roszabbítja. Mert a 
tömlöczben száz meg száz gonoszokkal jő- 
vén ismeretségbe és barátságba, még in- 
kább ott avattatik egészen az ugy nevezett 
zsivány czéhbe és diplomatikus emberek 
közé '). Melly szerint péld?i sincs arra, 
hogy az illy emberek megjobbulnának; azt 
ellenben csak Somogyban is több ízben lát- 
tuk , hogy a több esztendeig raboskodók, 
kiszabadulván a tömlöczböl, már a kapos- 
vári határ körül elkezdtek lopni és rabolni. 
Hogy pedig a tömlöcz és bot, holmi cse- 
kély különbséggel, mindeniknél csak illy 
foganatu, igen jól tudják, kik ezen em 
berekét közelebbről ismerik. 

Ezért köz óhajtás az már a nemzet' 
józanabban gondolkodó részénél, hogy az 
éjszakamerikai statusok' fenyítő rendsze- 
rét hazánk is minél előbb fogadná el. Mert 
ki nem látja azt, hogy a gonosztevőket 
így magok munkája által tartatni, szorga- 
lomra és rendes életre szoktatni, s utóbbi 
élelmükre valót vélek szereztetni, egészen 
emberibb és czélra vivőbb fenyíték, mint 
azokat összefogdosni, összekinozni, s ugy 
elereszteni , hogy még az utón kénytele- 
nek legyenek lopni. És vájjon mi lehetne 
reánk nézve hasznosabb, mint az illy jól 
elrendelt munkaházak által kézmüveink' 
szűkét némüleg pótolni? Az illy munka- 
házak szoktathatnák népünket különféle 
hasznos mesterségekre, mellyekre az ma- 



') '?y szokf.ík nálunk fréfás.m a (ümlüczüt próliált 
zsivány pásztorokat nevezni. 



BERZSENYI FOLYÓBESZÉI. 



21<) 



gát {inként solia npin adja, s mcllyek nél- 
kül nom/.eti guzdasáf^unk ürukre igen híá- 
nyus ics/.en. 

Du mivel a runilultság nálunk annyira 
elhatalmaxott , hugy a zsiványukat nem 
csak minden csárdán^ tanyán és faiiihan 
teritelt asztal várja, de gyakran még az 
urak is kénytelenek azoknak adózni; s mi- 
vel ez attól van, hogy azokat senki bán- 
tani nem meri, tudván azt, miként azok 
előbb utúl)b a tümiöczböl kiszabadulnak s 
akkor boszut állanak; tahát ugy látszik, 
hogy nekünk, a munkahúzakon kívül, még 
olly rabgyarmatokra is volna szükségünk, 
mellyekbe a romlott emberek őrökre de- 
portáltatnának , mert mig azokat a néptol 
egészen külön nem választjuk, addig az er- 
kölcs' jobbulásárol gondolkodni sem lehet. 

Egyébiránt pedig szükség volna min- 
den büntető törvényeinket és polgári rend- 
tartásainkatjobban a nép' jelleméhez szab- 
ni, p. o. minden legkisebb lopást a legna- 
gyobb keménjséggel büntetni, a pásztoro- 
zást minden lehető mődon fogyasztani, 
minden gyanús embert a pasztorságtol eltil- 
tani, minden tolvaj' és eg} éb gonosztévő' 
bemondójának es megfogőjának nagy ju- 
talmat adni , a népet czélirányos miveltség 
által szelídíteni, az ifjúságot rontó asszo- 
nyokat és zsidókat ') városokba szorítani, 
s valamint a faluk' elöljáróit, úgy egyéb 
tisztviselőket is minden rendtartiísi köte- 
lességeik' elmulasztásaért, nem csak szo- 



') i itztclet liecsület n becsületes zsiilóknnk - ite iiirg 
kell vallani , l>0)^T n szegénj' falusi zsidók tübli- 
mire ollv egészen romlott szirü ncpcsn- 
lók cs orgazdák, hog^' azokat a néj) küzütt 
megszcnrediti , vngv még azokkal burt és lomi 
iiriilliilni csupK rrszcdelcm; mert igj épen alkal- 
mat adunk nekik ax orgazdaságra; g lehet félni, 
liogv igv azok napról napra szorosabb szövetségije 
keveredvén zsivnnvainkkal, azokat még olly rab- 
lásra is vezetik, millvenrül azok gondolkodni sem 
tudtak volna, nicllvre pedig nálunk már vagmak 
is példák. ISerzseni/i. 

A zsiiiók.it nálunk ugy csak átnijában majd 
mindennek neki szabaditn, 1840-bcli XXIX-dik 
törvénn^-el, látom, Berzsenyi sem elégedett volna 
meg. DübreBtet. 



kasunk szerint megpirongatni , hanem ko- 
molyan és szigorúan megbüntetni. Mert 
bizony egyik legnagyolií) \ es/,él> e az em- 
beriségnek a hamis emberszeretet, melly 
midőn a gonoszoknak kedvez , a jtikat 
bünteti. 



VII. 

Mesterségi es kereskedési hiánijok. 

Valamint a mi svábaink leginkább csak 
azért jobb gazdák mint a magyarok, mivel 
a mezei gazdaságot holmi mesterséggel és 
kereskedéssel kötik össze; ugy egy egész 
ország' mezei gazdasága is csak ugy emel- 
kedik tökélyre, ha azt tudományok, mes- 
terségek, kereskedés egymással kezet fogva 
gyámolják. 

Mikor ellenben a mesterségi és keres- 
kedési szorgalmak, vagy eliggé nem gyá- 
molják, vagy tán nyomják is a mezei gaz- 
daságot; akkor az egész nemzeti lét csak 
ollyan mint egy sáppadt czifra dáma, ki 
felpiperézi ugyan magát külföldi cziczo- 
mákkal, de annak gyomrát az erőtlenség! 
nyavalák' minden neme fojtogatja. 

Hlyen pedig a mi egész álladalmunk- 
Mert nem élig az, hogy a magyar mezei 
gazda, a mesterségek' szűke miatt, min- 
dentdrágán s többnyire mindig roszat kény- 
telen venni; de még az a nagy veszély is 
pusztítja azt, hogy földünk' legtöbb jöve- 
delme külföldi árukra kél, melly a nem- 
zettől őrökre elvész; s nem élig, hogy a 
nemzet maga kert?skedést nem űz és a raj- 
tunk nyert pénz olly idegen kezekbe megy, 
mellyekből mezei gazdaságunkra soha sem- 
mi vissza nem szivárog; de még az a nagy 
rósz is nyom bennünket, hogy a külPöldi 
csecsebecsét nagyon is szeretjük, mellyek- 
ből természet szerint önként foly mind a 
pénztelenség mind a rósz gazdaság; mert 
valamint mindeimek , ugy a mezei gazda- 
ságnak is pénz a lelke. 

28 * 



220 



BERZSENYI FOLYÓBESZÉI. 



Ugyan a/ért ideje volna, hogy a na- 
ponként szegényedő nemesség e részben 
magáról gondolkodnék, s ha az ember és 
pénz' szűke miatt gyárokat nem állíthat ^), 
legalább alakítana magából holmi keres- 
kedő társaságokat, a mihez minden bizon- 
nyal meg van érve, csak kezdő legyen. 

Való ugyan hogy kereskedésünk' kö- 
rülményei nem igen kedvezők. De nem is 
azt akarom én mondani, hogy angolok le- 
gyünk, élig volna nekünk, ha egyszer csak 
azt tehctnók is, hogy ne lennénk egészen 
a zsidók' zsebében; a mit pedig megtehet- 
nénk, mihelyt egyesületekbe lépnénk, mert 
minden testben rejtezik gyógyerő, csak azt 
felfedezni és munkáltatni kell; különben 
pedig ha oUy szabad lesz is kereskedésünk, 



') \ alalián_VR7.or a ni.Tgvcr gyapjút kivivő roppant 
nagy szekerek vontatása neszét hallom a hidrol 
ablakomban, mindig szégyellem magamat, liogv 
magyar vagyok, az az, még eddig o}ly nemzet 
tagja, melly csak hagyja joni s miilni az időt, baj 
ellen gondolkodás és cselekvés nélkül. ^ alahány- 
szor úgymint sokodalom van Pesten, töprenkedik 
a gyapját eladni akaró ursereg, panaszol, raint 
kémlel és íilymál a kiilfüldi vevő; látja, hogy 
szürete! a zsidó, miként van neki markában már 
eddig is az ország; — de mint nyugszik meg a 
gyapját eladott csnk hamar egy „//«/« isteniiel!'^ 
hadd gyühüzze a hosszú kék inges kocsis, csen- 
gős nagy lovait a hid átkozott kapaszkodójánál. 
A kép tahát errül ez: Nekünk magyaroknak, íme 
van termékünk, kérünk titeket, angolok, néme- 
tek, zsidók, vegyétek meg; lianem, mivel ne- 
künk nincs honbeli g,^ár fentitartásához lelküle- 
tünk: osztán hozzátok be a posztót, hogy általa- 
tok meg ruházkodhassunk. Vagy másként : ugyan 
adjatok elég pénzt szükségeinkre, hiszen a mi 
fennmarad, azt majd megint nektek adjuk, nek- 
tek hányják asszonyaink, giárműtükért. 

írja csak alá fél millió magyar a Fejér és 
Tolna vármegyei egyesületet s birjon eleinte er- 
kölcsi erővel is a tsak honi készülmény vásárla- 
tához; de álljon egyesületba a magyarországi gyá- 
ros , művész, kézi műves is azon kötelezésével, 
hogy müvének tőle telhető jósággal készítésére 
becsületét köti le s igy a rászedni akaró, a ha- 
nyagon dolgozott, hírlapokban is kihirdettetése 
iránt maga előre megegyezzék, akkor majil elé- 
tünik mi bőséges pénzforrás fakad itthon e hazá- 
ban. Es akkor enbecs érzete támad az emberben 
azon, hogy igy intézkedni tudó nemzethez tar- 
tozik. Szerkesztő. \ 



mint az angolé, ha magunk nem kereske- 
dünk, csak azok maradunk a mik voltunk, 
mert nem élig a szabad kereskedés, hanem 
szükség hogy a nemzet maga kereskedjék, 
különben mások használják azt. 

Használni kell tahát azt a mi van, és 
iigy a mint lehet; lehet pedig, mert én 
ugy hiszem, hogy azon pénznek, mellyet 
az idegenek, minden várnáink mellett is, 
rajtunk nyernek , csak felét magyar erszé- 
nyekbe rakhatnók is, minden bizonnyal 
rövid időn más arczot venne magára mind 
erszényünk mind mezei szorgalmunk, de 
még egész szellemünk is, a mi pedig illy 
tekintetben fontosabb az erszénynél. 

Ha pedig a nemzet, sem kereskedni, 
sem gyárokat állítani nem tud, akkor szükség 
annak a fényűzést határokba szorítani: mert 
nemzetünk' képzelmes szelleméből önként 
foly a fényűzésre való nagy hajlandóság, 
mell}' nálunk olly nagy is, hogy nem csak 
nemeseink többn}ire értékeiken felül pom- 
páznak, de még a magyar köznép is any- 
nyira módiz sok tájon, hogy a paraszt asz- 
szon} ok' és Icán) ok' ruháját csak a szabás 
választja meg az uri asszonyokétol; vala- 
mint a legények is már mást nem el igéd- 
nek meg az előbbi férfias öltözettel, hanem 
külföldli selyem nyakravalókat , külföldi 
tarka és erőtlen szövetekből készült mellé- 
nyeket stb. kezdenek viselni. 

Melly szerint ha addig is pénztelenek 
voltunk, mig csak a fő rend ])ompázott, 
vájjon mik leszünk akkor, ha a milliók is 
külföldiskedni kezdenek ? Valóban könnyű 
a felelet. 

A fényűzés hasznos lehet ott, hol an- 
nak szükségeit vagy egészen, vagy legalább 
nagyobb részben , honi szorgalom szerzi ; 
mert itt nem eg} éb az mint a pénzforgás' 
gyorsíttíja; de midőn az ekeszarvon kivül 
alig van egyéb a nemzet' kezében és mégísj 
külföldiskedik, akkor valójában a pénz- 
forgás olly gyors, hogy azt nem kezűnk- 
kel, de még szemünkkel sem foghatjuk 
meg, s gyakran minekelőtte learatnók a 
búzát, mar annak ái'a London körül jár. 



BEUZSENVI F0LV6BESZKI. 



221 



A di\at vs f('nyü/t''s móf^ a mcidi szi--' 
rekkcl iKÍvelkeriő országok liaii is iiagy(m 
elerotloníti a neincsséiít't; de ott a licn- 
maradú pénz, majd gazdag líaszonlxMlok 
által, majd más utakon vissza szivárog a 
mezei gazdaságra; iiáliiiik elloiilieii csak- 
nem az egész mezei gazdaság, pompával , 
divattal és pénztelenséggel kiizködo ne- 
messég' kezí'lien veszelódvén, azt csak a 
legdivatosald) uzsorák cziczoinálják fel né- 
ha; de az illy czirzomák csak Kentauriisz' 
ruháji llerkiileszcn. 

A barbár divat és fényiizet olly zsar- 
nokai a nemességnek, mellyek annak nem 
csak minden ajtait és ablakait, de minden 
léptét és falatját török ad»'t alií vetik, s ez- 
által egész életét és gazdaságát örökös pénz- 
telenséggel kinozzák még <itt is, hol a boni 
szorgaloní a veszel} t enyhíti; hol |)cdig 
azt sem enyhíti, ott természet szerint a ne- 
messég nem egyéb, mint azon barbár zsar- 
nokok' czifru ispánja. 



VIII. 

Hamis gazdasági szellem. 

Nem'/etíinknek mindenkor egyik fo és 
igen szép szellembél} ege volt az, bog} min- 
denben, nem annyira a hasznosra, mint 
inkább a szépre, s a széjinek nemei kö- 
zött pedig foként s férfias és pom])ás szépre 
szokott üg}elni, mell} szelleinhél} eg igen 
nyil\^án szól nem csak az egész nemzeti vi- 
seletből , (le még a magyar gazdasági bar- 
mokból is, a nnt nem csak a pártalan szé|)- 
ségü és pompájú szarvas marha és szép ló, 
de még a nagy villás szarvú mag} ar juh és 
hoszu, sima, fejér, kanyult fülű disznó is 
nyilván nnitat. 

így nézze meg akárki a mag}arnak 
ökör- cs lóbajtását, összehasonlítva egyéb 
nemzetek' iig} telén hajtásaikkal ; látni fogja 
e részben is a mag}ar szélien)' egész ii} i- 
latkozatát; s látni, hog\ a níag}ar iidíáhh 
képzelmes, n)int számolgató nemzet. Alelly 



nemzeti tulajdonság nagy hivatal ng}an a 
legszebb endieriségre; de gazdasági tekin- 
tetben, ha csak különös okossággal nem 
párosul, g}akran kártékony szokott lenni. 
Mert a képzelmes vag} |)hantaziás ember 
csak ug\an g}akran közelít a phanlasztá- 
hoz, s ha leglis/táiib ésszel, s legn} ugot- 
tabb lélekkel \ an is, mégsem tud oll} hu- 
zamos, oll} hideg és pontos latolgal('» lenni, 
mint a phantaziátlan vagy képzelemteleh. 

Innét van, hogy a hidegebb s gyakran! 
nag}()n is tajbász svábok (niazna németek) 
között, sok takaros, p<»ntos, minden leg- 
kisebb szegre és szalmaszálra üg} eló gaz- 
dákat lelünk, inill}ent a magyarok köztt 
hasztalan keresnénk. Mert a mag}ar több- 
n}ire, k'ivált fiatalságában, majd gazdasá- 
gát feled\ e másutt kalandoz, majd ha gazda 
akar lenni, nem elígszik meg azzal, hogy 
csak takaros jó gazda leg}en, hanem egy- 
szersmind nag} és czifra gazda is kivan 
lenni, a miből aztán számtalanszor nagyon 
is ellenkező szokott kisülni. 

Innét van, hogy Columcllátol is aján- 
lott ezen bölcs intés: „erigi/nm colifo^^ tán 
semmi nemzetnél annyira feledve nincs, 
mint nálunk; ngy hogy felette kevés talál- 
kozik a magyar gazdák között ollyan, ki 
ezen józan és hasznos gazdasági eh et iga- 
zán értené és követné. Sőt igen g}akran 
azt látjuk, bog} azok majd mindig több 
marhát tartanak, mint a mit illendőn tud- 
nának tartani ; s majd mindig Itdtl) löldet 
akarnak munkálni , mint a mit illendő 
szorgalonnnal munkálni g} őznéuek. íMelly 
nag} czéltalanságnak elíg gyakran is ta- 
pasztaljuk azon szomoni következéseit, 
bog}' a sok rosz«il tartott marha, haszon 
helyett bőrével, a sok ruszul munkált íVdd 
búza bel} ett gazzal , s az egész nagy gaz- 
daság nagy szegénységgel fizet. 

De az ill} erőltetett hamis nagy gaz- 
daság, nem csak a gazdát szokta megron- 
tani, hanem sokszor megrontja a j(d)bá- 
gyokat is. Mert az ill} gazda minden íöl-| 
deit maga akarván munkálni, nem csak 
jobbágyinak elegendő földet nem ád , de 



222 



BERZSENYI FOLYÓBESZÉI. 



azokat kénytelen gj^akran zsarolni s az ál- 
tal elerőtleníteni és aljasítani. 

Pedig minden nemzet' példája bizo- 
nyítja, hogy nemcsak a gazdaságnak de a 
földnek egész becse, a földművelő nép' 
miveltségével, gazdaságával eg\ütt no és 
fogy; s bizonyítja, hog}- egyedül az illy 
nép emelheti mind az eg)es, mind az egész 
nemzeti gazdaságot olly fenébb virágzatra, 
mftit azt több mivelt országban látjuk, de 
látjuk néhol hazánkban is. 

Mert vagjnak tájaink, hol a magát 
jől bíró szorgalmas jobbágy annyi eszten- 
dei haszonbért ád a földért, mennyit azért 
másutt még örökben sem adnának; s vágy- 
nak olly sváb faluink , hol az uraságnak 
nem hajdúkra, de még hajdúra sincs szük- 
sége; hanem bemegy az öreg biró a tiszt- 
hez s megkérdi hány embert állítson. 

Illy helyeken lehetne aztán a sok birói 
zárok' nyitásáról gondolkodni; nem pedig 
ott, hol a nép' ostobasága és szegénysége 
miatt minden tavasszal éhség van, s a leg- 
nagyobb dolog' idejében a jobbágy csak 
üres hasát mutatja a hajdúnak. 

Mivel pedig az illy népveszély más 
részről azon fonák okoskodásból is ered , 
melly szerint sokan azt hiszik, hogy mi- 
nél butább a nép, annál hasznosabb: kér- 
dést nem szenved, hogy ezen balvéleményt 
is ugy kell tekintenünk, mint nemzeti szor- 
galmunk egyik legkártékonyabb pusztítóját. 



IX. 

Durta bánás a jobbágyohkal. 

Valamint töhfenyire minden emberi 
szépnek és jónak, ugy a népszorgalomnak 
is, egyik fd ösztöne és rugója a becsület 
érzés. Ez teszi a vitéz előtt a halált köny 
nyüvé, az izzadó munkás előtt a nehéz dol 
got játékká, s ez teszi, hogy az, minden 
nagy terhei mellett is, nem elígszik me 
a szükségessel, hanem szünet nélkül többre 
törekedik. 



De mivel e jóltevő ösztön csak ugy 
munkálhat élénk erővel a népben, ha az- 
zal emberileg bánunk, s az által éreztet-, 
jük vele emberi méltóságát, és feledtetjük; 
szolgaságát; nagyon szükség kimondanunk, j 
bog} az a mód, mellyel sokan köztünk job- 
bágyaikkal bánni szoktak, épen nem daj- 
kája ezen jóltevő ösztönnek. 

Mert ha meggondoljuk, hogy néha a 
legcsekélyebb tisztviselők vagy uracskák 
is a népnek semmi becsületet nem adnak, 
hanem azokkal szabadon gorombáikodnak, 
még az elöljárókat is tézik, lehuzatják stb. 
épen nem lehet csudálnunk, ha illy durva 
bánásmód mellett a népben a becsületérzet 
s azzal együtt a néperény' legszebb nemeit 
elfojtva látjuk. 

Holott igen természetes az, hogy illy 
bánásmód által, a nép magát megvetettnek 
látván, abban minden becsületérzés elfőj- 
ük, s végre a gyávább nép önmagát is meg- 
veti és egészen elhagyja, a mit szegény tót 
népeink igen nyilván mutatnak ; ha pedig 
a nép szilajabb , akkor abban az illy bá- 
násmód^ az egész becsületérzést felfordítja, 
meghamisítja és gonoszítja, hogy az illy 
ember nem a jóban, hanem a roszban ke- 
res becsületet, mint ez magyaraink között 
bőven tapasztalhatni. 

Ezért minden nagy gazda. Valamint 
minden nagy vezér a népszerűséget, né- 
peikkel való szép bánást mindenkor fontos 
dolognak nézi; mert ezek nem csak össze- 
férnek a legszigorúbb fenyítékkel , de azt 
némüleg még erősítik is , épen azért erősí- 
tik, mivel enyhítik. Lehet az embernek 
parancsolni, de nem azt megvetni és leala- 
csonyítani ; mert a megvetés az alacsonyt 
még alacsonyabbá, a becsületérzőt pedig 
ellenséggé teszi. Az ember mind a nyereg- 
ben mind az eke mellett érzi a maga mél- 
tóságát, s tud az mind ott mind itt min- 
den lépten nyomon használni és ártani mi- 
helyt akar, akar pedig mihelyt szeret vagy 
gyűlöl, s nagyon balul gondolkodik, ki 
többet vár a gyűlölettől, mint a szeretettől. 
Minden emberi társaságnak és szövet- 
ségnek boldogító lelke a szeretet, s ez te- 



BERZSENYI FOLYÓBESZÉI. 



223 



szi mt'g az iiri és szolgai viszonj'okat is 
boldogitókkú, s lehet tapas/lalni , liog} a 
jobbág}' a maga tartozásait nem csak örö- 
mest megadja a vele szeretettel háiu't in- 
nak, de azt még ajáiulukozza is, valamint 
ellenben tapaszlaliiatni azt is, bogy a Aele 
roszul bánőt gyakran megboszulja. 

Igen érti a nép, bogy nem lebet min- 
denki ur; de érzi azt is, bogy a szegén} t 
megvetni és gorombasággal illetni senki- 
nek oka, joga nincs. Nein oknéikiil voltak 
tiszteletben a bölcs rómaiaknál a salnrna- 
liák, valamint a görögöknél a sok népmu- 
latságok; de nagyon szép bélyegvonal a 
spanyol fő rendnél is az, liogj ott a cse- 
léd, dolgát végezvén, az urakkal szaba- 
don társalkodik. 



Falusi faépület eh es azok sűrűsége. 

Tudván azt, bogj' minden a mi a föld- 
művelő népet szegén} íti, az egyszersmind 
az egész mezei szorgalmat gátolja; taliát 
kétségkívül gazdasági szorgalmunk' bátra- 
maradásának okai közé tartozik az is, hogy 
földművelőink' épüle(ei felette roszak és 
ugy össze vag}nak tömve, mintha nálunk 
a föld olly szűk és dráma volna mint Lon- 
donban. 

Sok drága időt és erőt megemészt az 
nálunk, bog}' nem csak a i)arasztoknak, 
de a kisebb uraknak is épületi olly rom- 
lékonyok , hogy azokat szünet nélkül ta- 
tarozni s njra meg újra építeni kell, a mi 
mindenkor a gazdaság' nagy bátramaradá- 
sával szokott történni, ann} ival is inkább, 
mivel a gazda nem pénzzel , hanem maga 
erejével kén} telén építeni. 

De azon kivül sok veszélynek és Ín- 
ségnek oka az is, hogy az épületek' sűrű- 
sége miatt sok falu porrá égvén, a közjó' 
nagy kárával számtalan javak füstbe men- 
nek, számtalan jó gazda utolsó szegény- 
ségre jut ; mert még az a rósz szokás is 



többnyire megvan a falukon, bogy minden 
lakarmán}- és marba, házak' tövében tar- 
tatik, níelly szerint tűz esetében a gazdá- 
nak csak rajtavab'tja marad. 

Egész szívből kell tahát óhajtani, bogy 
e részben is valamelly bölcs törvény segél- 
jen a néj)en ; mert bizony számtalan nyo- 
morúságot okozó fonákság, az embereket 
ugy összeliujatní , kivált olly országban, 
hol a földnek nag} obb része nmnkálatlan 
hever, hogy évenként ezer meg ezer pol- 
gár' vag} ona szerencséje tűz' martaléka le- 
gyen. A bölcs görögöknél még a n éhbá- 
zakra is ügyelt a törvény, s meg volt ha- 
tározva, hogy egyik méhház a másikhoz 
három száz ölnél közelebb ne legyen. Hát 
nálunk nem volna-e méltóbb ok legalább a 
házakra ügyelni s azoknak illendő tért ren- 
delni ? s ha a milliókat elseprő tűzi vesze- 
delmeket el tudnók is feledni , nem ele- 
gendő ok-e csak az is, liogy számtalan he- 
lyen az embereknek még kis kertjük sincs, 
ugy hogy nem csak a parasztok, de sok 
helyen még a magyar szent korona' tagjai 
sem tudnak fokhagymát termeszteni? 

A mi pedig a falusi éj)ületek' romlé- 
konyságát illeti, mivel az leginkább onnat 
van, hogy magyarok között az építeni aka- 
ró, pénzen sem kapván építő mesterem- 
bert, csak maga kénytelen utva futva, és 
ugy a mint tud, holmit összeaklálni; tahát 
felette hasznos volna a székel}nek azon 
bölcs szokását, melly szerint olt a gazda, 
ha építeni akar, vendégséget ád a helybeli 
gazdáknak, s az egész község egyesült erő- 
vel , egyszerre feléj)íti annak házát, a ma- 
gyarok között is törvény által divatba hozni. 

Melly jó szokást, ugy hiszem, még 
jóltévóbbé lehetne intézni olly formán, ha 
az éi)ítő, a vendégség helyett a község' 
munkájának árát a falu közpénzéhez adná, 
vagy ha le nem fizethetné, arról annak 
kamatolna. Mert ig} nem csak az építők' 
gazdaságai sokat n} érnének; de idővel a 
falusi köztárok is ugy megnőnének, hogy 
azokkal a község több esetben nagyot se- 
gíthetne niagán, s haszon volna csak az is. 



2 24 



BERZSENYI FOLYÓBESZÉI. 



hogy igy a nép , összetartásra s egymásnak 
gyámolására szoknék '). 

így az épületek' romlékonyságára néz- 
ve; miért nem lehetne azt torvénnyé ten- 
ni, hogy minden ezután épülendő falubeli 
házak, kőből vagy mórból és cserépfedélre 
legyenek? Mert ha ezt a szegény svábok a 
legmeddőbb helyeken is megtudják tenni , 
miért nem a gazdagabb fii Időn lakó ma- 
gyar? De mivel a nép annyira függ szoká- 
saitol, hogy az, ha magára liagyatik, örökre 
csak az marad a mi volt; tahát szükség azt 
e részben is a maga javára szorítani és se 
gíteni , olly formán, hogy minden falunak 
kötelessége legyen esztendőként az üresebb 
tavaszi időben néhány napon bizonjos szá- 
mú téglát, válogot és cserépsindelt közerő- 
vel vetni, s az ifjak' nagyobb részét az épí- 
téshez kívántató mesterségekre nagyában 
megtanítatni, kik aztán a törvényhatósá- 
gok által meghatározott forma és ár sze- 
rint építenék a paraszt házakat. Mellyekre 
nézve csak azt jegyzem meg, hogy a ké- 
ményes konyhákat koránt sem kell szapo- 
rítani, mert a tapasztalás mutatja, bog)' a 
füstös avagy kéménytelen konyhák által 
igen ritkán történik tűzi veszedelem, a ké- 
ményesek által pedig nagyon is gyakran. 
— De nag) on hasznosak a füstös konyhák 
annyiból is, mert azokból a füst megjár- 
ván a háztető' minden fáját, azokat majd 
romolhatatianokká erősíti, a héiut ^j leg- 
jobb hus-, hal- és sajtfüstölővé teszi. — 
S azonki\ül a meleg füstös konyha igen 
egészséges téli szobául is szolgál. 



184:1b. jul. I61I. valék jelen, Kezdi szendéleken 
egy arató esteijén , iiiellyet az oláh után a szé- 
kel)' is kaláká-nak lií. Székely pogácsa, fenyővíz 
és pálinka g tánez , volt a niunkailij , niellvet a 
gazda adott. S az igy együtt tartók sorra szok- 
ták végezni egymás aratását. D. G. 
Hél van valósággal Berzsenyi saját kezével , hej 
helyett; a mi, Erdélyben: hiú. h'oniogjhan tahát 
ház héj, / és J közötti hetücserével mondatik, 
mint Nógrádban emelet helyett : eniejet. 

Szerkesztő. 



XI. 

Czéltalan szőlészaporitás. 

Minden körülményeink szerint a na- 
gyobb szőlőgazdaság, csak ott lehet nálunk 
illendő haszonnal járó, hol tartásra és el- 
adásra való jó bor terem és a gazdaság' 
fontosabb ágai elegendő munkát és élelmet 
nem adhatnak. IIol ellenben vagy elíg, 
vagy felesleg is vqn mező a néperőhez ké- 
pest, ott minden nagyobb bortermesztés 
több tekintetben felette káros, mind ma- 
gára a bortermesztőre nézve, ki a gazda- 
ság' ezen legcsahíkább s legfőbb munkát 
emésztő ága miatt annak szükségesb és 
hasznosb ágait illendő szorgalommal nem 
űzheti; mind azon jobb bort termő tájakra 
nézve, hol leginkább csak szőlőgazdaság- 
ból élhetnek az emberek, kiknek borait 
ócsítja '), s az által a szorgalmat ott is 
csüggeszti. 

így foly pedig nálunk felette sok he- 
lyen a szőlőgazdaság, népünk' és mezei 
szorgalmunk' nagy kárával. Számtalan bú- 
zaföldet csigertermésre bitanglunk még ott 
is, hol a néperő nem a mezei fentebb szor- 
galomra, de még a magyar félnomadságra 
sem elegendő. 

Melly czéltalanságot annyival inkább 
is kártékonynak kell mondanunk^ mint- 
hogy silány borkereskedésünk miatt, vagy 
örökre föld alatt kell borainkat hevertet- 
nünk, vagy jobbágyainkkal ócsón megitat- 
nunk. A mi sokak előtt sok hasznot lát- 
szik ugyan hajtani; de én ugy hiszem, az 
illy hasznocska még koránt sem elegendő 
kárpótlása annak , hogy a korhelységre 
egyébiránt is igen hajlandó nép , a borter- 
mesztés által, még korhelyebbé le.sz, a 
legszorgosabb időben is szőlőjében pepe- 
csel és iszik , a mezőt pedig vagy béresre 
vagy Istenre bizza. 



') Volt írva olísilja, de a g_)ök nciu: olt vagy olts, 
hanem csak d. Ehhez megyén a kicsinyitő c« rag, 
s lesz ó-bol ócs, ka és u raggal meg, ócs-ka , 
ócs-u , a mi egy , ócsó-val. Szerkesztő. 



BEUZSEWI FüLYÓBESZÉI. 



2 2,-) 



De mivel a szőlő hnnuiik' áldott föl- 
dének egyik legiieiiu'sol)!) terni«''ii\ e, illik 
hogy olly iiKÍdrol goiMlolkoiiJiink , iiu'll} 
szerint azt mezei gazdaságunk' kára nélkid 
is bőven termeszthessük. Illy mtid pedig 
az olaszországi Ingasozat, mellynek egész 
munkája tavasz' elején végződvén , a me- 
zei gazdaság' l'ontosabb ágaival legkevesebb 
ellenkezetbe nem jő, holott annak egész 
munkája csak abban áll , hogy az élőfára 
felfutott szőlőtőkének hibás vagy szükség- 
telen vesszejit tavasszal leszedjük, a leg- 
hosszabbakat i)edig egyik élőfárol a má- 
sikra eregetjük, vagy a két fáról össze érő 
veszőket a két fa között összekcítjük, mell) 
munkákat nem csak tavasszal, de (ísszel 
és télen is egyiránt lehet tenni, s mondha- 
tom, hogy én lugasaimat néha meg sem 
metszem, mégis mindig nagy bőséggel te- 
remnek, ugj hogy a gazdaság' minden ter- 
ményei között legbizonyosb és legnagyobb 
termékenységet tapasztalok az élőfára fu- 
tott szőlőben. 

Ugyan azért mind azon laposabb he- 
lyeken , hol nemes bor nem terem és a 
mező is clíg dolgot ád a népnek, semmi 
jobbat az olaszországi lugasozatnál gon- 
dolni nem lehet, vagy igazabban szólván, 
még ott sem, hol a mező szűk, mert épen 
ott nagy haszon az, hogy a lugasok mel- 
lett minden egyéb hasznát is vehetjük a 
földnek. 

Azon ellenvetés, hogy a lugas nem ád 
oUy jő bort, mint a tör])c t(tke, csak jobb 
szőlőhegyeinkre nézve nyomhat valamit; 
de az olly helyeken, hol különben scuí te- 
rem becses bor, s hol a szőlő többnyire 
vag\- dér által vesz el, vagy éretlen elro- 
had, még bort is gyakran jobbat ád a lu- 
gas, melljnek sem eső sem dér nem árt- 
ván, azon egész késő fagyig érhetik a sz(ílő, 
a nélkül , hogy azt a rohadástol félteni 
kellene. 

A mi a lugasok' elfagyását illeti, még 
az lS29-dik eszten'dő' példátlan telében is 
csak kerti lugasaim fagytak el, a hegyiek 
ellenben épen maradtak. De az ill}- elfa- 



gyást is hamar helyre hozza a jő tőke; 
mert már azon es/,ten<l(»n ismét felCut az uj 
sarjadék a fára, ku\etkezi) esztendein pe- 
dig bőven terem is. Nenj látok tahát semmi 
okot, hogy az olaszoknak ezen nagy hasznú 
és földszebbítő szorgalmát honunkban di-, 
vatba ne hozzuk; sőt ha meggondolom,! 
hogy Olaszországban egy körüllugasozatt, 
hold föld, a gabna- vagy szénatermésen ki-j 
vül, csak bort ötven akcít ád, és azon ki-^ 
vül áíl még eg\ éb g\ ümölcsöt és tüzrevalő| 
rézsőt is; ugy hiszem alig tudnánk mezéig 
szorgalmunkon szebb és hasziu)sabb moz-j 
ditást tenni, mintha honunk' perkelt pusz-^ 
tájit illy szőlőkoszorukkal felékesíteiiők. 



XII. 



Vásárol: s egi/éb henijenapok. 

Gondot adna akármelly calculistának , 
csak nagyában is, kiszámolni: menn}i te- 
mérdek néperőt emésztenek meg nálunk, 
csak magok a mi számtalan vásáraink? Én 
legalább azt hiszem , hogy ennyi erővel 
évenként megszabályozhatnok minden ta- 
vainkat, folyőinkat, s azon kivül minden 
paraszt kalibát cserép alá vehetnénk. 

És vájjon mit használnak a népnek 
ezen számtalan vásárok? Én ugy hiszem 
semmit, sőt igen ártanak, mert a marhát 
nyihán őcsőítják s azon kivül számtalan 
roszra nyújtanak alkalmat; s ha meggon- 
dolom, hogy Slavoniában nem csak ugy 
mint nálunk egy-két naj) tartatnak a vásá- 
rok , hanem három s négy hétig; s meg- 
gondolom rácz és oláh népcink' egymást 
érő henyenapjait, s hogy egy földművelő 
népnél gyakran egy-két naptol függ az 
egész esztendő szerencséje , megvallom 
igen hajlandó vagyok az illy napokat né- 
|)íink' szegénységének fő okai közé szám- 
lálni. 

Igaz ugyan , hogy a kereskedőknek 
hasznos az, mikor gyakran több ezer marha 
között fitymálüdhatnak, valamint a nép is 

29 



226 



BERZSENYI FOLYÓBESZÉI. 



ócsóbban kap holmit vásárokon; de egy 
kis hasznocska a nagy kár mellett, vájjon 
haszon-e? Somogyban egész télen alig van 
valamirevaló vásár és épen akkor megy ott 
legjobban a marha eladás; mikor ellenben 
a vásárok előjdnek, szeszereg a góbüló's. 
Attila reá parancsolt a hódolt görögökre, 
hogy a magyarok' kedvéért vásárokat tart- 
sanak; de hogy a magyarokra parancsolt 
volna vásárokat tartani a görögök' kedvé- 
ért, arra nem gondolnám, hogy adutink 
volnának. 

A mi azt illeti, hogy az illy napok' 
mulatságait némellyek igen hasznos béfo- 
lyásuaknak tartják a nép' csinosodására 
nézve, tagadni nem lehet, hogy van igaz- 
ság a dologban; mert az illy összesercglé- 
seken csakugyan ^okat hall , lát és tamd 
egymástol a nép, s kérdést nem szenved, 
hogy illy tekintetben nagyon fontosak és 
szükségesek a népmulatságok ; de mind e 
mellett mégis csak azt kell mondanom, 
hogj' népmulatságokat nem afrikai kara- 
vánoktol, hanem a bölcs görögöktől kel- 
lene tanulnunk. 



XIIÍ. 



Hiá/njos néps:íerliö:::,et ^). 

A mezei szorgalomnak és népboldog- 
ságnak emez előszámlált és még sok elő 
nem számlált akadályai között, egyik leg- 
belsőbb, legágazatosb veszély az, hogy a 
nép igen megoszlik, magát és erejét nem 
egyesíti, hanem inkább minden ember kü- 
lönvál, mindenik magára hagyatik , s min- 
denik a maga g} arló esze, vagy többn} ire 
esztelensége szerint üti véti az emberiség' 
legfontosabb és legnehezebb mesterséget 
— a mezei gazdaságot. 



*) Sxerkijzm és szerkőzii! dunai szólás mint: fe'rkííz- 
ni, vetkőzni, mérkőzni, kenilőzni f tb. , mell\ 
szólás minden bizonnyal jobb mint a monotonias. 
Bzerkezni vagy épen szerkeszni. Berzseiiyi. 



Pedig én azt hiszem, s teljes megfon- 
tolás után hiszem, hogy mind a mezei szor- 
galmat, mind az egész népboldogságot csak 
ug} lehetne legfőbb tetőre emelni, ha a 
njezei gazdaságot nem egyes gyarló embe- 
rek, hanem olly népegyesületek folytat- 
nák, mellyekben mindenkor megvolna min- 
den, a mi a mezei szorgalom' legfőbb czé- 
hiihoz megkívántatik. 

Mert a mezei gazdaság annyi számta- 
lan nehézséggel és viszontagsággal jár, any- 
nyi észt, pénzt, szorgalmat, tapasztalást, 
erőt és tudalmat kivan, hogy azt egyes em- 
berek soha jól nem folytathatják vagy leg- 
alább ugy nem, hogy annak igen szöve- 
nyes óramüve tartósan jól menjen, s egye- 
dül ugy mehet az tartósan jól, ha azt olly 
egyesület intézi, mellyben mindenkor egy- 
iránt egyesülve vágynak mind azon erők, 
mellyek minden nehézség' és viszontagság' 
meggyőzésére s a szorgalom' minden czél- 
jaira megkívántatnak; az illy erők' egye- 
sülését pedig nem egyes emberben, hanem 
csak több ember' szövetségében lehet kép- 
zelnünk. 

A mi népegyesületeink avagy faluink, 
csak olly hiányos szerközetüek, hogy azok- 
ban a kunyhók igenis össze vag\nak ugyan 
tömve; de az emberek, megoszlott érde- 
keik miatt, mégis nagyon távnl vágynak 
eg\ mástol, s többnyire a legközelebbi szom- 
szédok leggyakoribb ellenségek, kik ahe- 
lyett, hogy egymásnak segédtársai volná- 
nak, inkább egymást rongálják s ritka sze- 
rencse, ha nem egy falu' lakosai között, 
de ha csak egy kunyhó' nyomorékai között 
is van valami kis eg) etértés. 

Az illy oszlott érdekű társaság nem 
egyéb mint az egymással ellenkező érde- 
kek' örökös harcza, ugy hogy itt gyakran 
több vesződsége van a gazdának embertár- 
saival, mint a gazdasággal. Jobb az illy 
czéltalan szerközetnél az, midőn a mezei 
gazda' birtoka egészen elkülönítve van egye- 
bekétől ; mert igy legalább szorgalma na- 
gyot könnyebbülvén, sokkal virágzóbb le- 
het egész gazdasága, mint egy rendetlen 
tömegben. 



BERZSENYI FOLYÓBESZÉI. 



227 



De m<^s ozcti jol)l> rciids/cit sem te- 
kiníliotcni ii?i> , iniiif 1(>í;IViI»I) iiu'zci ideált, 
vagy legaláljl) számtalan feltétel nélkül é|»en 
nem. íMert áml)ár az illy mai;áiiyos és ta- 
karos gazdasáí nagy köniiyehb-séggel jár; 
de mégis az illy gazdaság' egész szerencséje 
is, csak egyes emberek' g\arl(lságaitol Itigg- 
vén , természet szerint igen g}arlú, igen 
tnulékuny és változékony alapon áll. 

Hányadik az olly boldog gazda, kinél 
minden meg\an, ami egy főbb lükél_\ ű 
szorgalomhoz niegkiv ántatik ? S lia talál- 
kozik néha illy gazda, melly rövid az ó 
gazdaságának virágkora, s menn\ i viszon- 
tagság alá van vetve? — Mig fiatal a gazda, 
hibázik az ész, mihelyt J)edig öregszik, 
hibázik az cro, s a mi ezek között van, 
melly felette csek»'ly ! De ez még csak eg_\ ik 
oldala a számtalan oldalú dolognak: holott 
a gazdaság' szerencséje nem ke\esel)bé függ 
a gazda' számtalan körűimén} eilöl, mint 
magától a gazdától. Mert hányszor látjuk 
azt, hogy a legjobb gazdát, melly hamar 
elrontja egy hitvány feleség, eg}' otron)ba 
fiu, dög, tűz, aíz, zsivány stb. 

Ha pedig illy gyarló lábon áll még a 
legjohb gazda' szerencséje is, mit várjunk 
azon n}omoruIt millióktol, kiken nincs is 
mit rontani? Illy nyomorék pediga néjmek 
sokkal nag\(ibb része, ugy hogy ha végig 
tekintünk eü:\ falun, csak azt látjuk, hogy 
egyik házban a gazda, másikban az asz- 
szony, harmadikban pedig mindenik hi- 
bás; a negyedikben van ökör, de nincsen 
szántó; az ötödikben van szántó, de nincs 
ükör; a hatodikban pedig van ugyan mind 
ükör- mind száiitíí, de még sincs ken} ér, 
mert más számtalan féle hija. 

így majd minden háznak van valami 
bel-vagy külférge, melly azt teszi , hog}- 
ann} i millió földművelő között alig látunk 
oll}akat , kik valami szerencsés környe- 
zetek által, a szegén} séghöl kivergiídnek ; 
oll}akat elleid}en, kik minden hiv izzadá- 
saik mellett is, inkább elszegényednek, 
S ha n»cgvéuülnek , vagy kódiis botra jut- 
nak, vag} durva g} érékeik' kinzott zsel- 



léreivé n} omnrodnak , fájdalom, nem ke- 
veset láthatunk ! 

ílogy pedig a földművelő nép' szegény- 
ségének fó okait leginká!»b a mondottak- 
ban kell keresnünk , mutatják számtalan 
szegén}' nemeseink, kik ámbár a (-i\ iliziílt 
\ ilágnak legszabadabb endierei, mégis szint- 
oll} szegén} ek, valamint a parasztok. — 
lg}an azért mind ezek szerint is, újra 
csak azt kell hinnem és mondanom, hogy 
a mezei szorgahnat és népixddogságot, 
egyedül az állal lehetne legfőbb tökélyre 
juttat^ii, hu a foldmü^eló népet valami 
czelirán}osb eg} esülelekbe szerköztetnók. 

Egyesülhetne némüleg az egész nem- 
zeti eró, nemzeti bank s eg} éb szorgalmi 
eg}esületek által, mell} éknek márellg pél- 
dáit liítjuk más bölcs nemzeteknél. Csak 
a kis \\ iirtembergben azok, kik a banktol 
felvett pénzre százától öt kamatot fizetnek, 
eg}szersmind lehajtják száz esztendőre a 
tokét is; mert a bank csak négyet számlál 
magának száztól, s igy az ötödik lefizeti 
az egész tókej)énzt száz esztendőre. 

Melly nagy áldás volna ill}' jóltevó' in- 
tézet gyámoltalan nenizetűnknek , s nn-lly 
természetes g} ó^yszere a köztünk fertel- 
meskedó uzsoráknak s más számtalan ma- 
gyar n}"a\ alának, tudják mind azok, kik 
nemzetünk' sorsáról gondolkodni szoktak. 
Egyesülhetne pedig lo\ábbá a jtdtbág}- 
ság és szegén}' nemesség különféle tágabb 
és szorosabb szerközelekben j). o. tágabb 
eg}esűleti szerközet lenne az: mi<l(»n min- 
den falu többféle összeadásból és közre tett 
munkákból olly olly köz gabna-\ag} |iéiiz- 
■tárt állítana, mell} böl a szükségben lévő- 
ket, illendő kamat mellett segítené s az 
egész tárt ugy használná, hogy az időről 
időre mindenkor gyarapodnék; melly sze- 
'rintaz illy köztár idővel ann} ira nevel- 
kedhetnék, hogy az által a nép örökre biz- 
tosítva és mentve loiine sok eddigi Ínsé- 
geitől. 

Szorosabb népegyesülct lenne az: mi- 
dfíii a né|>ann}ira eg} esülne, hogy az egész 
gazdaságot, a vének kormán} a alatt, cgye- 
I 29 * 



228 



BERZSENYI FOLYÓBESZÉI. 



sült erővel folylatná, mellynek minden jö- 
vedelineibül minden ember, a maga közre 
adott pénze vagy munkája szerint, venné 
ki részét. 

Legszorosabb és legjobb egyesület lenne 
pedig az : midőn a nép nem csak az egész 
gazdaságot köz erővel űzné, de még kony- 
hát és asztalt is közösét tartana, s az által 
magából egy nagy- háznépet formálna. Az 
illy egyesület nem csak ezt nyerné, hogy 
minden költsége képzelhetetlenül megkeve- 
sednék; nem csak azt, hogj" igj' majd min- 
den asszonyt munkára fordíthatna s az ál- 
tal az egész néperőt megkettőztetné ; de 
nyerné még azt is, hogy igy az öregek' 
figyelme alatt folyó nyájas életből olly pa- 
triachalis világ fejlődnék, mellynél szeb- 
bet és jobbat képzelrti nem lehet. 

Hogy pedig az illj^ egyesület mind va- 
lósíthatő mind pedig igen jőltevő, látjuk 
tapasztalásból is. A tót parasztok között 
gyakran látunk olly háznépeket, mellyek- 
beii önként nagy számú rokonság egyesülve 
él '), és az illy egyesületek' gazdasága sok- 
kal virágzóbb, mint az olly kinijhóké, 
mellj^ekben egj-két ember kinlódik és te- 
hetetlenkedik. 

Amerika' felfedezésekor, azok talál- 
tattak ott legcivilizáltabb népeknek, mely- 
lyek egyesületekben éltek s közerővel mun- 
kálták a földet; s a legújabb utazók csu- 
dálva láták az ujzeelandi nagy csinosságu 
földművelést, hol a nép hasonlóképen egye- 
sülve él s köz erővel műveli a földet. 

Somogyban több példát is hallottam 
arra, hogy a szegény helységek nem tud- 
ván magoknak szentegyházat építeni , fel 



vállalták valamelly uraság' aratását, s né- 
hány nap alatt egyesült erővel annyit arat- 
tak, hogy az egyesült aratórészböl igazán 
szentegyházat építettek. 

Végtelen lenne a nép' ereje, ha az 
egyítve s mindenkor czélszerint használ- 
tatnék és végtelen annak következménye 
mind gazdasági mind erkölcsi tekintetben. 

Az emberek különválva s magokra ha- 
gyatva, majd leggyámoltalanabb állatjai a 
természetnek; egyesülve pedig urai a föld- 
nek. Vadság szaggatta és reggette ^) külön 
az embereket, s a mivcltségnek legfőbb 
czéla: azok egyesítése. 



') Töl)b illj'e« háznál én a Mátrában a palócz-roagjar 
nép között fordultnm meg 1842. nyárlió- és njár 
utóban. Szerkesztő. 



') Igen jól olrathatólag áll ezen: reggelié szó Ber 
zsenj i kéziratában s igj' , somogyi szó lehet. En 
soha nem hallani, s Molnár Albert , Sándor István 
szósorában nincs, a Tájszótárban sincs. Értelme 
látszik: rekesztette, de a szó fcnnléte azért érde- 
kes, mert reg, reggel mittevőségcte visz. Mi